Bizánci kor

(i.sz. 395–638)

395-től Egyiptom Bizánc uralma alatt állt. A Keletrómai birodalom azonban gyengesége miatt nem gyakorolt tényleges hatalmat, így az ország védtelen volt a külső támadásokkal szemben. Justinianus kelet-római császár uralkodása idején (i. sz. 527-565) kopt keresztény templommá szentelik fel a philae-i Ízisz templom oszlopcsarnokát, s betiltják az ekkor még élő régi pogány szertartásokat is. Ezzel az óegyiptomi vallás intézményes formában való gyakorlásának utolsó maradványa is eltűnik. Az utolsó démotikus falszövegek is ebben a korban keletkeztek (a legkésőbbi i. sz. 452-ből való).

Iszlám kor

640–1517

Amr Ibn el-Asz, Omár kailfa hadvezére az arabok élén meghódítja Egyiptomot. Különböző kalifátusok – az Omajjádok, az Abbászidák, a Tulunidák, az Iksididák és a Fatimidák – követték egymást Egyiptom uralkodói székében. 1171-ben Szalah el-Din félreállította az utolsó fatimida kalifát és megalapította az Ajjúbida dinasztiát (1171-1250). Ez a korszak a középkori Egyiptom legdicsőségesebb korszaka volt. 1176-ban keresztesek lerombolták Kairó nagy részét, ekkor Szaladin megerősíttette a várost, felépíttette a Citadellát és a városfalakat. Török zsoldosokat bérelt fel, a mamelukokat, akik később 1250-ben megszerezték a hatalmat.

Ottomán kor

1517–1798

1517-ben a mamelukok elvesztették a hatalmukat az ország felett. Egyiptom az Ottomán birodalom része lett, melyet a szultán által kinevezett pasa irányított. A mamelukok hatalma azonban egyre erősödött, végül a pasák már csak az ő beleegyezésükkel tudtak uralkodni. A központi hatalom hiánya veszélyeztette az ország politikai és gazdasági stabilitását.

1798-tól 1801-ig

1798-ban Bonaparte Napóleon partra szállt Egyiptomban, a piramisoknál vívott híres csatában szétzúzta a mamelukok seregét. Hajóhadát Horatio Nelson admirális megsemmisítette, így a franciák fogollyá váltak a meghódított országban, majd 1801-ben elhagyták Egyiptomot.

1801-1879

Mohamed Ali, albán származású katonatiszt a zűrzavaros időket kihasználva magához ragadta a hatalmat, aki 1805-ben pasa lett. Felszámolta a mamelukok befolyását, meghódította Szudánt, Palesztínát, Szíriát és elkezdte Egyiptom modernizálását. Utána két fia, Mohamed Szaid (1854-1863) és Iszmail (1863-1879) vette át az ország irányítását. Anglia egyre nagyobb befolyással bírt.

Angol protektorátus

(1882-1922)

Az angolok katonai megszállással rendet teremtettek az országban, de Egyiptom fejlődését a brit gazdasági érdekek határozták meg. 1918-ban az első nemezeti párt Szaad Zaglul vezetésével függetlenséget követelt. Felkelések robbantak ki az országban. 1922-ben London elfogadta az egyiptomi követe léseket.

Egyiptomi Királyság

(1922-1952)

I. Faud király proklamálta az első alkotmányt, mely a királyságot parlamentális monarchiává tette. Őt fia Fárúk követte a trónon. A II. világháború után az ország elszegényedett és súlyos belső zavargások törtek ki. 1952-ben Gamal Abdel Nasszer egyiptomi katonatiszt egyre nagyobb befolyásra tett szert és lemondatta Fárúk királyt.

Egyiptomi Arab Köztársaság

1953 -

1953. június 18-án kikiáltották a köztársaságot. Nasszer előbb miniszterelnök, majd köztársasági elnök lett. Ő külpolitikájában a Szovjetúnióval és a Kínai Népköztársasággal fűzte szorosabbra a kapcsolatait. 1956-ben államosította a Szuezi-csatornát, hogy az asszuáni Nagy-gát építését finanszírozni tudja. 1958-tól Szíriával és Jemennel megalapította az Egyesült Arab Köztársaságot, mely csupán 3 évi állt fenn. 1967-ben Izraellel szemben Egyiptom háborút veszített ennek következtében, ezért elvesztette a Sínai-félszigetet és a Szuezi-csatornából befolyó bevételeket sem tudta felhasználni. 1970 szeptemberében Nasszer meghalt, és az akkori alelnök Anvar Szadat lett az utóda. 1973-ban villámtámadást indított Izrael ellen, majd liberális politikát alakított ki az országon belül és a nyugati világgal egyaránt. Elnöksége alatt született meg a Camp David-i egyezmény 1979-ben, mely rendezte ugyan az „izraeli kérdést”, de Egyiptom és több arab állam között szakadáshoz vezetett. 1981. október 6-án Szadatot megölték, nem sokkal később Hoszni Mubarak tábornokot választották a köztársaság elnökévé. 2011. január 2-án forradalom tört ki, melynek következtében Mubarak 2011. február 11-én lemondott. Egyiptom jelenlegi elnöke Mohammed Mursi, aki 2012. június 30-án lépett hivatalába.