II. Átmeneti kor (kb. i. e. 1640-1550)[1]

Egyiptom a 13. dinasztia idején még egységes marad, de a királyi hatalom gyengül, valószínűleg a fáraók rövid ideig tartó uralkodási ideje miatt. A núbiai erődökből kivonulnak az egyiptomiak a dinasztia második felében. Ázsiaiak telepedlek le a Kelet-Deltában és Avariszban (Tell el-Dab’a) egy fontos kereskedelmi központ alakul ki. Kánaánból nagymennyiségben érkeznek import termékek. A Deltában a 14. dinasztia helyi uralkodói, egy időben uralkodnak a 13. dinasztia végének királyaival. 15-16. dinasztiát az Avariszban székelő nyugat-ázsiai közösség királyai adják, akik erős kapcsolatban vannak Kánaán déli részével, hatalmat nyertek Egyiptom nagy része felett. Idegen országok vezetőinek nevezik őket – hekau haszut (hqA.w hAs.wt, görög formában hükszósz). Felveszik az egyiptomi fáraók titulatúráját és kapcsolatba lépnek a núbiai Kerma Királysággal. Az egyiptológusok egy része úgy gondolja, hogy a leideni Oudheidkundige Mededelingen Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének I. 344-es papirusza – mely első publikációja alapján Ipuwer intelmeiként[2] ismert – ezt a zűrzavaros korszakot mutatja be, mások szerint viszont az I. Átmeneti Kor állapotainak a leírása.[3]

Thébában a hükszószokkal párhuzamosan uralkodik a 17. dinasztia. Eleinte elismerik alárendeltségüket az idegen uralkodókkal szemben, de a dinasztia végén Szekenenré Taa és fia Kamosze megkezdi az ország visszahódítását. Ettől az időszaktól kezdve az egyiptomi hadsereg erejét a lovas harci szekerek adják. Szekenenré Taa a hükszószok ellen vívott háborúban esett el, körülbelül i. e. 1543-ban. Fia, Kamosze visszafoglalta a núbiai erődöket észak felé pedig egészen Avarisz határáig nyomult előre seregével, amikor hirtelen meghalt. Ezután öccse, Ahmosze folytatta a harcot, aki a hükszószokat elüldözve Egyiptomból újra egyesítette a Két Országot, emiatt az egyiptomiak új dinasztia alapítójaként tekintettek rá, ő lett a 18. dinasztia első királya.

Az alábbi táblázatban szerepel a korszak dinasztikus felosztása és jelentősebb uralkodói, azzal hogy a 17. dinasztia királyainak neveit Kákosy László – Ré fiai című könyve szerint teljes egészében közreadjuk.

A korszakot egy rishi koporsó képviseli, mely Münchenben van kiállítva. A II. Átmeneti korban (13. dinasztia) vezetik be a szokást, hogy a múmiát hanyatt fekve helyezik a koporsóba. A II. Átmeneti kor végére a láda alakú koporsókat lassan kiszorítják az antropoid vagyis ember alakú koporsók. A külső dekoráció is megváltozik, a koporsó testét tollas szárnyak borítják, ennek köszönhetően emberfejű bá-madarat formáznak, ez az ún. rishi koporsó. Ebbe a típusba tartozik a fotón látható példány is. A férfiak rishi koporsóján a fejet az uralkodói fejkendő, a nemesz[5], a nőknél pedig paróka fedi, a mellkast uzeht-gallér díszíti. A korai példányokon még nincs más díszítés a szárnyakon kívül, később a szárnyak alatt, a koporsó oldalán jeleneteket kezdenek ábrázolni. A 17-18. dinasztia rishi koporsóinak némelyikét feketére festették, ugyanakkor a királyi koporsók aranyozott díszítést kaptak. A rishi típus a magántemetkezésekből a 18. dinasztia idején eltűnik, de a királyok múmiáit a 21. dinasztiáig ilyenbe helyezték.

Rishi koporsó a müncheni Egyiptomi Múzeumban.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2017.10.04.

Felhasznált irodalom:

The Art of Ancient Egypt – A Recource for Educators (The Metropolitan Museum of Art)

David P. Silverman (general editor) – Ancient Egypt (OUP)