III. Átmeneti kor (kb. i.e. 1070-656)

A 21-25. dinasztiát felölelő időszak.

XI. Ramszesz halála utána a Szmendész kezébe került a hatalom, aki Amon főpapjának északi rokona volt. Egyiptom ismét több részre szakadt. A Nílus-Deltában, Taniszban uralkodó királyok hatalmukat megosztották a délen, Thébában teljhatalommal rendelkező Amon főpapokkal, de a két hatalmi központ viszonya általában jó volt.

A 22. dinasztia idején a hatalom egy befolyásos líbiai származású család kezébe került. Az ország egykori nyugati ellenségei most két évszázadon keresztül királyként uralkodtak Egyiptom felett. Köztük első a sorban és egyben a legjelentősebb I. Sesonk volt, aki sikeresen egyesítette Egyiptomot. Az ország nagyjából egy évszázadon át újra egységes maradt. III. Sesonk idejére viszont újra több hatalmi központ jött létre. IV. Oszorkon idején a Bubasztiszban székelő 22. dinasztia több kortárs dinasztiával uralkodott egymás mellett. A további hatalmi központok a Nyugat-Deltában, Szaiszban, Hermopoliszban és Herakleopoliszban voltak.

A III. Átmeneti korban Egyiptom nemzetközi hatalmi pozíciója gyengült. Núbia feletti uralma megszűnt és Palesztina területe felett is elvesztette ellenőrzését. Núbiában egy helyi dinasztia emelkedett fel és hatalmukat Napatából Egyiptom déli részére is kiterjesztették. i. e. 729-ben két egyiptomi király Nimlót és Tefnakht egyesítette erőit, abban bízva, hogy így képesek lesznek Felső-Egyiptomot is uralni. Az akkori núbiai uralkodó, Piankh úgy ítélte meg, hogy ez veszélyt jelent országa függetlenségére nézve, ezért fellépett a szövetség ellen. Sikeresen meghódította Egyiptomot és az ország vezetői behódoltak előtte Memphiszben i.e. 728-ban. Ez egy 75 éves núbiai uralom kezdetét jelentette. A kushita királyok elismerték a Nyugat-Deltában, Szaiszban székelő Tefnakht uralmát, aki a 24. dinasztia megalapítója lett. Utódját Bakenrenefet azonban Piankh testvére és örököse Shabaka megölte. A Núbiai királyok uralmának az egyre nagyobb asszír nyomás vetett véget, Tanutamon idején Assurbanapli elfoglalta Thébát is. Ezekben a zűrzavaros időket Théba tényleges ura Montuemhat volt, aki megpróbált egyensúlyozni a különböző hatalmi erők között. Az asszírok elvonulása után Thébában egyébként továbbra is a núbiai Tanutamont ismerték el királynak. Az ország erősen széttagozódott.

A III. Átmeneti korban viszonylag kevés nagy építkezés volt, de virágzott a szobrászat. A templomkörzetek szent és biztonságos területet kínáltak a temetkezések számára mind királyi, mind nem királyi személyek esetében. A Taniszból, a királyi temetkezésekből előkerült arany és ezüst sírmellékletek a kézművesség magas fokáról árulkodnak.

Az alábbi táblázatban szerepel a korszak dinasztikus felosztása és uralkodói.

A III. Átmeneti kor képviselője egy olyan tárgy, amelyet a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében őriznek, Sesonk herceg mészkőszobra. A 22. dinasztia idejéről származik (kb. i. e. 870 - 850), nyilvántartási száma: 51.2050. Egyrészt azért választottam, hogy felhívjam a figyelmet a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményére, mely kicsinek számít, de rendelkezik néhány különleges darabbal, másrészt egy személyes élmény miatt, ugyanis ezt a szobrot a Szerápeumban találták meg 1852-ben.[2] A Szakkarában található Szerápeum az Ápisz-bikák temetkezési helye. 2012-ben sikerült megnéznem és teljesen lenyűgözött mind a katakombarendszer, mind a szent bikák hatalmas gránit szarkofágjai, amelyek súlya elérheti a 80 tonnát is. Az Ápisz-bikáról mely Ptah fizikai megtestesülésének számított, valamint temetkezési helyéről részletesebben olvashatsz az Istenek témakörben.

Az örökös herceg, Sesonk szobra a Szépművészeti Múzeumban.

Jobbra 2004-ben, balra pedig 10 évvel később, 2014-ben.

A herceg egy nagyon hasonló szobrát őrzik Bécsben, a KHM-ben is.

A naoszban ismét Ptah-Szokarisz-Ozirisz áll, de a szentély formája más.

Sesonk trónörökös II. Oszorkon fáraó és Nagy Királyi Hitvese, Karomama fia volt. Ptah főpapjaként részt vett egy Ápisz-bika temetésén apja 23. uralkodási évében. A herceget a szobor egy téglalap alakú talapzaton térdelve ábrázolja, egy kis szentélyt, más néven naoszt tart maga előtt. A szentélyben sólyomfejű féri áll, Ptah-Szokarisz-Ozirisz isten, akit tiszteltek a szakkarai nekropoliszban. Az ifjúságfürt – mely a paróka felett a jobb oldalon lóg – Sesonk ifjú korára és királyi származására utal. A hátpilléren olvasható hieroglif szöveg egy Ozirisz-Ápiszhoz szóló kérés, hogy biztosítsa a túlvilági élethez szükséges halotti áldozatokat. Sajnos ez a Sesonk még apja előtt meghalt, így sohasem lehetett fáraó. Egy memphiszi sírban helyezték örök nyugalomra.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2017.10.23.

Utoljára szerkesztve: 2018.01.27.

Felhasznált irodalom:

The Art of Ancient Egypt – A Recource for Educators (The Metropolitan Museum of Art)

Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Ozirisz)

David P. Silverman (general editor) – Ancient Egypt (OUP)

A Metropolitan Múzeum weboldala

A Szépművészeti Múzeum weboldala