Predinasztikus kor (kb. i. e. 5000 – i. e. 3150)[1]

 

Egyiptomban az időszámításunk előtti 6. évezredben alakulnak ki a mezőgazdasági közösségek. Egyiptom ekkor még rendkívül gazdag természeti forrással rendelkezett, mivel a Nílus-völgyet körülvevő szavannák rengeteg növénynek és állatnak adtak otthont, amíg ezek a területek teljesen el nem sivatagosodtak nagyjából i. e. 2000 körül. Az egyiptomi civilizáció magjai számos késő neolitikus (újkőkori) kultúrában csíráznak[2], amelyek kb. i. e. 5000 körül tűntek fel és a következő nagyjából ezer év alatt jól elkülönült városi közösségekké fejlődtek Felső- és Alsó-Egyiptomban. Az i. e. negyedik évezred végén az északi kultúra függetlenségét aláásta egy agresszív rivális felemelkedése Felső-Egyiptomban. A déli kultúra fejlődése több lépcsőben zajlott, ezeket a fázisokat régészeti lelőhelyek alapján nevezték el a tudósok Badari, Nagada I (amratien), Nagada II (gerzéen) és Nagada III kultúrának, vagy korszaknak. Ezek alkotják a Predinasztikus és Protodinasztikus kort. Ezen korszakok kronológiája különböző forrásokban eltérő, én Claytonét osztom meg.

 

Badari kultúra

kb. i. e. 5000 – i. e. 4000

Nagada I.

kb. i. e. 4000 – i. e. 3500

Nagada II.

kb. i. e. 3500 – i. e. 3300

Nagada III.

kb. i. e. 3300 – i. e. 3150

 

A Badari kultúra már magában hordozza a későbbi Egyiptomi kultúrát. Temetkezéseiben megfigyelhető a holttest pozícionálása és a túlvilági élethez szükséges javakkal történő ellátása. A leggyakoribb tárgyak az agyagedények, és gyakori a festékpaletta is, de ékszerek is előkerültek, köztük kő és rézgyöngyök is, illetve megjelennek az elefántcsontból faragott női idolok is. Előfordul, hogy a mellékletek számára mellékkamrát alakítanak ki a sírban. A Badari kultúra idején a jellemző kerámia bordázott és fényezett felületű volt, teljesen fekete színű, vagy vörös színű, fekete peremmel.

 

A Nagada kultúra fejlődése töretlenül végigkövethető az egyiptomi állam megalapításáig. A Nagada I időszakban megnő a Nílus-völgy népessége. A legnagyobb ismert település Hierakónpolisz. Többhelyiséges sírok alakulnak ki, melyeknek van felépítménye és alépítménye. Az alépítménybe temetkeznek, a felépítménybe áldozati helyiségek és raktárhelyiségek vannak kialakítva. Ezek a sírok családi temetkezési helyek, többségüket téglával bélelték ki. A holttestek számára fa koporsókat készítenek.. A sírmellékletek edények, élelmiszer, kőkések, nyílhegyek és paletták, illetve égetett agyag idolok és buzogányfejek. A Nagada I korszakban készítettek vörös, fekete peremű edényeket, de barázdák nélkül, a jellegzetes kerámia a vörösre polírozott, fehér színnel dekorált, amit díszíthetnek geometriai motívumokkal, de előfordul a természeti környezet megjelenítése, mint például zsiráf, gazella és sivatagi hegyek.

 

A Nagada II korszakban jelentősen fejlődik a társadalmi szervezettség. Kezd kialakulni a szakrális királyság koncepciója, beleértve a királyok az égistennel, Hórusszal való azonosítását. A sírokon megfigyelhető a társadalmi rétegek kialakulása, vannak, akik nagyobb sírokat engedhettek meg maguknak, gazdagabb mellékletekkel. Megjelenik a fajansz, elsősorban gyöngyök formájában. A Nagada II kultúra meghatározó edénytípusa sárgásfehér alapon vörösesbarna mintás.

A politikai hatalom olyan városokban összpontosult, mint Hierakónpolisz, Nagada és Thinisz. A Predinasztikus kor végén a déli királyságok kulturális előretörése elérte Egyiptom északi részét, ez fokozatosan és elkerülhetetlenül az Alsó-Egyiptom feletti politikai hatalomátvételéhez vezetett.

 

A korszak tárgya egy, pontosabban három Nagada II korabeli anyagedény, melyek Hildesheimban, a Roemer-Pelizaeus Múzeumban vannak kiállítva. Részletesebben a középsőről fogok beszélni, melynek nyilvántartási száma: 0371. A legtöbb európai múzeumban találkozhatsz ilyen típusú agyagedényekkel. Azért esett rájuk a választásom, mert a Predinasztikus kor elit temetkezéseiben a leggyakoribb sírmelléklet az agyagedény volt. William Matthew Flinders Petrie angol egyiptológus a három általa feltárt, a dinasztikus kort megelőző temető kerámiái alapján állította fel ennek a korszaknak a relatív kronológiáját.

 

 

Nagada II edények Hildesheimban.

 

A Predinasztikus kor fazekasai ezeket az edényeket korong nélkül, kézzel készítették, tűzön vagy kemencében égették ki. Némelyik edényen jelenetek láthatóak, csakúgy, mint a fotón láthatókon. Az értelmezést segítő feliratok hiányában csak feltétezések vannak arra vonatkozóan, hogy ezek a jelenetek mit jelentenek. Hullámos fülű edényünkre hajókat, hegyeket, növényeket, nyájat és madarakat (nem látszanak a fotón) festettek sötétvörös színnel. Első látásra ezek a képek a minden napi életből vett jeleneteknek tűnnek, de nem zárható ki az sem, hogy a túlvilághittel vagy a temetéssel állnak kapcsolatban, mivel ez a fajta edény csak sírokból került elő. Janine Monnet Saleh megkérdőjelezte, hogy valóban hajók láthatóak ezeken az edényeken.[3] Úgy véli, hogy néhány közülük dombra épített szentélyt ábrázol, kerítés jelzi a szent körzetet. Kapu vezet az udvarba, ahol általában szent növényeket és vagy állatokat látunk, esetleg isten szimbólumokat, isteneket vagy papokat. Egy pálmafa látható a mi edényünkön is a hajó(?) orrában, alatta pedig nem víz motívum, hanem hegyek láthatóak. A fotón a jobb oldali edényen szintén megfigyelhető a pálmafa vagy pálmaág az építményben, a szent körzetben vagy hajóban pedig emberek is vannak.

Az általánosan elfogadott nézet az, hogy hajókat örökítettek meg ezeken az edényeken. Ezeket a vízi szállítóeszközöket úgy tűnik már ekkor kapcsolatba hozták a temetéssel, mivel agyagból készített hajómodellek kerültek elő a korai temetőkből Nagadából és Abüdoszból is, bár meglehetősek ritkák voltak a Predinasztikus korban. A hajó talán az elunyt utolsó útját idézi meg a Níluson át a temetőbe.

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2017.09.24.

 

 

 

Felhasznált irodalom:

David P. Silverman (general editor) – Ancient Egypt (OUP)

Peter A. Clayton: Chronicle of the Pharaohs – The Reign-by-Reing Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt (Thames and Hudson, 1994)

The Art of Ancient Egypt – A Recource for Educators (The Metropolitan Museum of Art)

A Metropolitan Múzeum weboldala


 

[1] Peter A. Clayton: Chronicle of the Pharaohs – The Reign-by-Reing Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt (Thames and Hudson, 1994)

[2] Mindenképpen szót kell ejteni az alsó-egyiptomi Merimdebeni Szalame településről, ahonnan Egyiptom területéről a legkorábbi ember alakú idol fej származik, körülbelül az i. e. 5. évezred közepéről.

[3] Journal of Egyptian Archaeology Vol 73 (1987) pp51-8, „Remarques sur les Representations de la Peinture d'Hierakonpolis”