Újbirodalom, 19. dinasztia, II. Ramszesz

2005. nyarán Marcsi azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy szeretné tudni ki volt Nefertari-Merenmut királyné. Akkor leírtam azt a keveset, amit a személyéről akkor tudtam, majd később kiegészítettem az ókori Egyiptom királynéinak szerepével, attribútumaival. Most a II. Ramszesz királynéiról szóló rész jelentős bővítésen esett át és átkerült ide, a történelem szekcióba, míg a királynékról szóló általános rész maradt az enciklopédiában. II. Ramszesz mellett több királyné jutott jelentős szerephez. Úgy tűnik, hogy egyszerre mindig legalább két királyné töltötte be a Nagy Királyi Hitves hivatalát. Sőt eleinte biztosan három, mivel az anyakirályné Mut-Tuja, haláláig birtokolta ezt a pozíciót. Ebben a cikkben II. Ramszesz néhány gyermekéről is szó lesz.

Az első részben említett könyvek is jó források a témában, azonban egy másikat is ajánlok, ami kifejezetten II. Ramszesz fiaival foglalkozik, ez Marjorie M. Fisher két kötetes munkája a „The Sons of Ramesses II”. Magyar nyelven olvasható Kent R. Weeks könyve a „II. Ramszesz fiainak sírja”.

Ramszesz már jóval trónra lépése előtt elvette két fő feleségét, Nefertarit és Iszetnofretet.

Nefertari-Merenmut és II. Ramszesz több, az első uralkodási évből (kb. i. e. 1279.) származó emlékművön megjelennek együtt. Például egy gebel el-szilisziléi sztélén, melyen rituálékat végeznek különböző istenek előtt vagy abban a jelenetben mely, Nebwenenef, Amon új első prófétája beiktatásának állít emléket.

Elképzelhető, hogy Nefertari volt a Nagy Királyi Hitves II. Ramszesz uralkodásának 24. évében bekövetkezett haláláig, majd Iszetnofret töltötte be ezt a pozíciót körülbelül 10 éven át. Ő férje uralkodásának 34. évében halt meg. Sokkal valószínűbb azonban, hogy két Nagy Királyi Hitves volt egymással párhuzamosan, sőt az anyakirályné, Mut-Tuja haláláig inkább három.

Kent R. Weeks szerint nagyon valószínű, hogy létezett egy földrajzi felosztás, Iszetnofret és Nefertari hatalmát illetően, valamint a fiaik feladatait illetően is. Nefertari neve minden esetben a felső-egyiptomi írásokban jelenik meg, míg Iszetnofreté az alsó-egyiptomi szövegekben. Nefertarinak talán délen volt hatalma, Iszetnofretnek ezzel szemben északon[1]. Talán mindkét királyné gyakorolt bizonyos hatalmi jogokat és ellátott vallási kötelezettségeket, de csak a saját országrészében.

Nefertari nemcsak a templomi szertartásokon és az ünnepségeken, hanem a politikai és államügyekben is férje társa volt. Külpolitikai szerepét mutatja, hogy a 21. uralkodási évben levelet küldött a Hettita királynénak, Paduhepának, melyben kedves, barátságos szavakkal tartós békét kíván a két nagyhatalom között létrejött békeszerződés okán.

Származását homály fedi, egyes bizonyítékok azonban családjának thébai eredetére utalnak. Egyik nevében a Merenmutban[2] szerepel Mut istennő neve, aki a thébai istenhármasság egyik tagja. Egy a sírjában talált gombon[3] Ay fáraó kartusát találták meg, ez utalhat kettejük rokoni kapcsolatára, de a leánya nem lehet, mert akkor már idős lett volna Ramszeszhez. Ay Min isten szent városban, a Thébától mintegy száz kilométerre, északra található Akhmimban született. A Ramesszeumban a második pülon felső részén a Min ünnep egy szokatlan ábrázolását láthatjuk, ahol Nefertari a szent bika előtt táncol, ez talán utalás lehet származására.

Gyermekei közül sikerült néhányat azonosítani. Ebben különösen az abu szimbeli kisebb templom homlokzata nyújt segítséget. Itt láthatók II. Ramszesz és Nefertari kolosszusai, melyeken a közös királyi gyermekek is megjelennek: Amenherkhepeshef, Paraherwenemef, Meritamon, Nebettaui, Meriré, Meriatum. Ezen felül valószínűleg anyja után nevezték el a Nefertari nevű hercegnőt. Tyldesly szerint Nofertari leánya volt még a rövid ideig élt Baketmut.

Bár a kisebb templomot hivatalosan az ibseki Hathornak szentelték, a homlokzaton a következő felirat olvasható:

""II. Ramszesz emelte a templomot, kifaragta a hegyből az örökkévalóság munkájával [...] a Nagy Királyi Hitves, Nefertari számára, akit Mut szeret. [...] Nofertari, akinek a nap süt."[4]

Hekanakht vezír sztéléje emléket állít a 24. évben rendezett avatási ünnepségnek. Azt látjuk, hogy Nefertari teljes királynéi díszben ül a trónján, míg egy másik regiszterben lánya, Meritamon kíséri II. Ramszeszt, mint királyné. Elképzelhető, hogy Nefertari ekkor már betegeskedett, de az is, hogy Meritamon ekkor már anyja állandó helyettese volt.

Nefertarit a sírjában található feliratokban két alkalommal nevezik „Istenfeleség”-nek, eddigi ismereteink szerint II. Ramszesz feleségei közül ő az egyetlen, aki birtokolta ezt a címet. Ezt a titulust a 18. dinasztia elején vezették be, de IV. Thotmesz után kiment a divatból, a 19. dinasztia idején egy időre felélesztették, amikor a dinasztia első három királynéja viselte: I. Ramszesz felesége, Szatré, I. Széthi hitvese, Mut-Tuja és Nefertari. A cím az Amontól való isteni származásra utal vissza, mely szerint a trónörököst Amon isten nemzi a királynővel.

Általában a királyra használták az „Aki elégedetté teszi az isteneket” melléknevet, mely főpapi funkciójukra utal, Nefertari alkalmanként megkapja ezt a címet is.

Egy a luxori templom falába vésett szöveg a következő leírást adja a királynéról:

"nagyon kedvelt, bájjal bíró, szeretet édessége... Gazdag a szeretetben, fejét diadém ékesíti, arca énekelni valón gyönyörű, haja dús és ragyogó, Hórusz Háremének Úrnője, a Palota Úrnője, örömmel tölt el másokat mindaz, ami tőle származik, csak egy szót kell szólnia, és megkap mindent, amire szüksége van – minden jót jelent az ő kívánsága (?), minden szava kellemes a fülnek – az ember csak azért él, hogy hallja szavát..."[5]

Úgy tűnik a királyné negyvenes éveiben, nem sokkal az abu szimbeli templomok felavatása után – mely férje uralkodásának 24. évében történt – életét vesztette.

A Királynék Völgye 66-os sírjában temették el. A völgyet az egyiptomiak tA st nfrw-nak (ejtsd tá szet neferu), azaz a gyönyörűség helyének nevezték. A bejáratnál olvasható Nefertari neve és titulusai: "Született nemeshölgy, nagykegyelmű, birtokosa a kedvességnek, bájnak, és szeretetnek, Felső- és Alsó-Egyiptom Úrnője, Ozirisz, Nagy Királyi Feleség, a Két Föld Úrnője, Nefertari-Merenmut, nagyra becsült Ozirsz előtt."

A csodálatos sírt már az ókorban kifosztották, majd létezése a feledés homályába merült. 1904-ben találta meg Ernesto Schiaparelli olasz egyiptológus. 1904-ben a királyné személyes ékszerei közül néhány feltűnt a régiségpiacon Luxorban, ezeket a Bosztoni Szépművészeti Múzeum vásárolta meg. Közöttük van egy nagyobb méretű aranyozott ezüst karperectöredék, egy kisebb méretű, dombornyomásos, aranylemezből készült karperectöredék és egy liliomot formázó aranyozott bronz medál. A Torinói Egyiptomi Múzeumba került a rózsaszín gránit szarkofág fedelének egy darabja, az aranyozott koporsó maradványai, egy mázas gomb Ay kartusával, fából faragott usébti figurák, agyagedény töredékek, egy doboz fedele, egy kicsi dzsed-oszlop amulett, egy pár szőtt szandál, és két mumifikált térd[6].

A másik királyné Iszetnofret[8] származását is homály fedi. Felmerült, hogy idegen országból érkezett hercegnő volt, de ez nem bizonyítható. Az ő fia volt Ramszesz, Haemuaszet és az utód, Merneptah is, leánya Bintanat. Elképzelhető, hogy ő volt az anyja egy vele azonos nevű hercegnőnek is. Iszetnofret úgy tűnik férje uralkodásának 34. évében halt meg. Sírja idáig nem került elő, bár egy osztrakon beszámol a rajta végzett munkálatokról, ez azt sugallja, hogy talán őt is a Királynék Völgyében helyezték örök nyugalomra, de nem zárható ki a Királyok Völgye sem.

II. Ramszesznek tudunk még egy Szutererit nevű feleségéről, aki a Ramszesz-Sziptah nevű fiúnak adott életet.

II. Ramszesz több nőrokonát is feleségül vette királyi szokás szerint, így például húgát / vagy leányát Henutmirét[9], valamint lányai közül Meritamont, Bintanatot és Nebettauit. A Nagy Királyi Hitves cím egy anyagi javakkal is járó hivatal volt, melynek köszönhetően ezek az asszonyok befolyásos pozícióba kerültek az udvarban. Meritamon és Bintanat megkapták ezt a címet, később Nebettaui[10] is.

Akhmimban, a Ramesszida kori templom romjai között találták meg Meritamon egy kolosszális szobrát 1981-ben. Nem régiben pedig Bubasztiszban, Basztet istennő templomában került elő egy gránitból faragott kolosszusa, amit volt szerencsém látni 2012-ben. Sírja a QV 68.

Bintanat[11], a legidősebb leány biztosan adott életet gyermeknek, mivel sírjában megjelenik egy felnőtt nőként ábrázolt hercegnő, aki „A király leánya az ő testéből” jelzőt viseli. Ezt a címet azonban olykor a királyi unokák is megkapták, így ez nem jelenti azt, hogy a gyermek apja feltétlenül II. Ramszesz volt. Bintanat valamikor Merneptah uralkodása alatt halt meg, nyughelye a QV 71.

Maaherneferuré[12] hettita hercegnőként érkezett az egyiptomi udvarba. III. Hattusilis és Paduhepa királyné elsőszülött leánya volt, az eredeti neve Sauskanu lehetett. Megkapta a Nagy Királyi Hitves címet. A 34. uralkodási évben történt házasságuknak egy Abu-Szimbelben található sztélé állít emléket, a felirat tanúsága szerint a hercegnő gyönyörű volt és II. Ramszesz nagyon szerette őt. Egy ideig Per-Ramszeszben élt, később azonban a gurobi hárembe vonult vissza. Flinders Petrie talált itt egy papiruszt, amelyen a királyné részletes mosodai listája szerepel. Egy leánygyermeknek adott életet.

Később II. Ramszesz egy második, sőt elképzelhető, hogy egy harmadik hettita hercegnőt is feleségül vett, az ő nevük azonban nem ismert.

Ramszesz gyermekeinek számáról rengeteg eltérő adattal találkoztam, de a legalacsonyabb szám is 40 leányt és 45 fiút említ, egy másik forrás szerint pedig 120 körülire tehető a számuk. A trónöröklés szempontjából II. Ramszesz nem tett különbséget a fiai között aszerint, hogy melyik királynétól születtek, születési sorrendben követték egymást trónörökösként. A királyi gyermekek, a fiúk és a lányok egyaránt, több emlékművön megjelennek egymás után vonulva. Abu-Szimbelben a kolosszusok lábainál szobor formájában is láthatunk néhány herceget és hercegnőt.

II. Ramszesz első szülött fia Amonherkhepeshef volt, ahogy említettem Jahmesz-Nefertari királyné adott neki életet. Összesen 11 ábrázolása ismert, nem csak Egyiptomban, hanem Núbia és Palesztína[13] területén is. Az ábrázolásokon kultikus cselekmények résztvevőjeként szerepel, hadjáratokon kíséri apját, diplomáciai tevékenységet végez. A címei és jelzői közé tartozik például „a király legidősebb fia”, a király testéből való fia”, „a király szeretettje”, „az elithez tartozó”, „legyezőhordozó a király jobbján”[14], „bölcs a harcban”[15], „hadseregparancsnok”, tábornok[16], királyi írnok,. Nagyapja, I. Széthi abüdoszi templomában több jelenetben is találkozhatunk vele, például egy bikavadászatban, ahol apjával Upuaut számára ejtik el az állatot, de ugyanezen a folyosón látható egy másik helyen is. Istenek madarakra vadásznak hálóval, II. Ramszesz és Amonherkhepeshef pedig Amon-Ré és Mut számára kacsákat áldoz.

Megjelenik apja több szobrának lábainál is. Különösen szép a Torinói Egyiptomi Múzeumban őrzött granodioritból készült darab, amely a fiatal II. Ramszeszt örökíti meg, trónon ülve. A Drovetti Gyűjtemény részeként került Torinóba. A király kék koronát visel és heka jogart tart a jobb kezében. Áttetsző rakott ing és hosszú ünnepi kötény van rajta. Szandájai alatt az egyiptom ellenségeit jelképező kilenc íj látható. A trón két oldalán a szema-taui, vagyis az ország egyesítése motívum látható, a két országrész címernövényeivel. A fáraó lábainál az egyik oldalon Nefertari-Merenmut királyné, a másik oldalon pedig a legidősebb fiuk, a trónörökös herceg, Amonherkhepeshef áll. A gyönyörűen faragott szobor valószínűleg II. Ramszesz uralkodásának elején készülhetett. 1824-ben Champolion, a hieroglifák megfejtője Torinóban, a múzeumban tanulmányozott feliratokat egy ideig. Egy levelében így írt a szoborról:

"ennek a kolosszális alaknak a szépsége és csodálatra méltó tökéletessége (...): hat teljes hónapon át minden nap láttam, mégis minden alkalommal olyan hatást gyakorolt rám, mintha akkor látnám először. A fej isteni, a kezek és a lábak csodálatosak, a test érzéki; a Belvedere egyiptomi Apollójának hívom...röviden, imádom."

A szöveg a múzeum információs tábláján szerepelt és angolból fordítottam, de most térjünk vissza a hercegre.

A Királyok Völgye 5-ös sírból előkerült Amonherkhepeshef egyik kanópuszedényének a töredéke. Itt is megtalálható az ábrázolása az első kamrában, amint az apja mögött áll, miközben ő áldozatot mutat be az isteneknek. Beit el-Waliban és Abu-Szimbelben harci jelenetekben szerepel, például harci kocsiján állva. Luxorban található egy érdekes relief a külső, keleti falon, ahol Amonherkhepeshef úgy tűnik, hogy közvetítő szerepet tölt be II. Ramszesz és a moábiták[17] között. Elképzelhető, hogy a sérült jelenetben a másik herceg, akit megörökítettek az Ramszesz.

Legalább kétéves lehetett, amikor apja trónra lépett és ekkora tehető nevének megváltoztatása Amonherwenemefről[18] Amonherkhepeshefre. Bár a reliefeken megjelenik harci kocsin és több katonai címe van, nem valószínű, hogy ténylegesen részt vett csatában, úgy tűnik, inkább diplomáciai szerepet tölthetett be apja mellett. Nem egyértelmű és az egyiptológusok körében vita tárgyát képezi, hogy mikor halhatott meg. Sajnos annál pontosabban nem meghatározható, hogy valamikor II. Ramszesz 21. és 36. uralkodási éve között, ez azt jelenti, hogy valamikor 23-35 éves kora között. Feleségét Nefertirynek hívták, egy fiúkról tudunk, akit Széthinek neveztek el. Elképzelhető, hogy az és a Széthherkhepeshef[19] név is őt takarja.

Ramszesz herceg ábrázolásokból és feliratokból 13 régészeti lelőhelyről ismert Egyiptom és Núbia területéről.

A Királyok Völgye 5-ös sírban az első teremben Nofertum isten előtt jelenik meg, az egyik kezét a hódolat gesztusában tartja a másik a teste mellett lóg. A hozzá tartozó felirat így szól: „A király legidősebb fia a testéből, csapatparancsnok, Ramszesz, az igazhangú”.[20] Valószínűleg azért nevezték őt is legidősebb fiúnak, mert ő volt az Iszetnofrettől született első fiú. Még II. Ramszesz trónra lépése előtt a világra jött.

Asszuán közelében van egy sziklába vájt sztélé, vagy inkább grafiti, amelynek elkészítését Haemuaszet rendelte meg. Nem szerepel a feliratban, hogy melyik uralkodási évben készült, de a király névváltozata alapján biztosan a 21. uralkodási év után. A felső regiszterben látható II. Ramszesz, Iszetnofret és a herceg Khnum isten előtt. Az alsó regiszterben Ramszesz, Bintanat és Merneptah szerepel.

Gebel el-Szilszilében, szintén egy Haemuaszethez köthető sztélén ismét megjelenik Ramszesz herceg is. Ez a sztélé vagy jelenet Horemheb kápolnájának egyik oszlopán található. Ez esetben a felső regiszterben Haemuaszet herceg Ptah és Nofertum előtt áll, mögötte áll apja, II Ramszesz és anyja Iszetnofret. Az alsó regiszterben tűnik fel Ramszesz, aki itt már trónörökösként szerepel és Merneptah herceg. Valószínűleg II. Ramszesz 39-40. uralkodási évében készült.

Az abu-szimbeli nagy templom reliefjei alapján elkísérte apját egy szíriai hadjáratra, ez az egyetlen katonai jellegű jelenet, amelyben szerepel.

Luxorban, II. Ramszesz udvarának nyugati külső falán Amonherkhepeshef, Ramszesz és Paraherwenemef szemben állnak a királlyal, aki ellenségein tapos. Mögöttük három regiszterben további hercegek láthatóak, akik foglyokat vezetnek a király elé, II. Ramszesz mögött pedig két regiszterben 3-3 herceg látható. Amonherkhepeshef, Ramszesz és Paraherwenemef alakjai nagyobbak, mint a többi hercegé, amely a családban betöltött kiemelt szerepükre utal.

Bár ő is katonai címeket viselt, valószínűleg inkább diplomáciai szerepet töltött be. Hogy mikor halhatott meg, az az ő esetében sem tisztázott, nincs rá egyértelmű bizonyítékunk, de talán valamikor az 50. uralkodási év után.

Paraherwenemef vagy más néven Raherwenemef 8 régészeti lelőhelyen fordul elő. II. Ramszesz harmadik fia, az anyja valószínűleg Nefertari-Merenmut volt. Még II. Ramszesz trónra lépése előtt született.

Abu-Szimbelben, a nagy templom első csarnokának déli falán, egy jelenetben II. Ramszesz egy szíriai erődöt készül megtámadni. A király mögött három regiszterben három herceg látható harcikocsijában, mellettük kocsihajtójukkal. Fent látható Amonherkhepeshef, középen Ramszesz herceg és alul Paraherwenemef. Bár a hercegek még túl fiatalok lehettek ekkor ahhoz, hogy tényleg elkísérjék apjukat a hadjáratra.

Luxorban szintén találkozhatunk vele harci jelenetben. II. Ramszesz udvarának keleti külső falán a király Apheq és Kharat erődjét támadja. Mögötte egy kisebb méretű harci kocsin áll az nyilazó Paraherwenemef, míg egy másik herceg hajtja a kocsit. A feliratban Paraherwenemef a „Két ország ura lovainak felügyelője”, valamint az „Őfelsége első harcikocsizója” címet viseli.

A Ramesszeumban a kádesi csata egyik jelenetében, ahol az egyiptomi tábort látjuk szintén szerepel Paraherwenemef harcikocsiján állva, előtte egy másik herceg saját harcikocsiján áll. A felirat szerint a hercegeknek el kellett kerülni az ellenséget, az ellenkező irányba menekülve. Úgy tűnik, tehát, Paraherwenemef és egy másik herceg tényleg elkísérték II. Ramszeszt a csatába, bár az ő esetében is fennáll, hogy túl fiatal lehetett ehhez. Abu-Szimbelben, a kádesi csata jeleneteiben nem nevezik meg a csatateret elhagyó két herceget. Luxorban pedig három herceg hagyja el a csatát, de itt sem nevezik meg őket.

Abu-Szimbelben a Hathor-templom bejáratának mindkét oldalán megjelenik Paraherwenemef szobra. Rakott inget és sípcsontig érő kötényt visel, ahogy a hercegek általában. A király kolosszusának lába mellett kapott helyett, az ajtóhoz közelebb bátyja, Amonherkhepeshef áll.

Van egy vöröskvarcitból készült önálló szobra is, amely sajnos töredékes és a lelőhelye ismeretlen, II. Ramszesz névváltozata alapján a 21. uralkodási év előtt készült. A felirat szerint a herceget a Nagy Királyi Hitves szülte.

Az említetteken kívül még számos címe volt, mint például „Királyi írnok”, „Legyezőhordozó a király jobbján”, „A király hadseregének parancsnoka”. Úgy tűnik, hogy ő katonai pályát futott be, bár apja korai hadjárataiban kérdéses, hogy részt vett-e, fiatal kora miatt. Az ő esetében sincs információnk arról, hogy mikor halt meg. Thomson úgy véli, hogy 26 éves lehetett. Nem viselte a trónörökös címet.

II. Ramszesz negyedik fia Haemuaszet, neve azt jelenti: Felragyog Thébában. Még ő is II. Ramszesz trónra lépése előtt született és Iszetnofret adott neki életet. 17 régészeti lelőhelyről ismerjük Egyiptom és Núbia területén. Emellett több Egyiptomon kívüli múzeumban őriznek olyan, hozzá köthető tárgyakat, amelyeknek ismeretlen a lelőhelye. Huszonkilenc szobra és szobortöredéke ismert, de sajnálatos módon ezek közül csak hat viszonylag ép.

Elképzelhető, hogy ő is a katonai pályán indult, mivel katonai jelenetekben is szerepel, egyszer a Beit el-Wali templomban, és egyszer a Ramesszeumban. Beit el-Waliban az uralkodás elején lezajlott núbiai hadjáratot örökítették meg, Kitchen véleménye szerint a herceg ekkor öt éves lehetett. A Ramesszeumban Dapur erődjét ostromolja a király, lovai patája alatt látható Haemuaszet herceg, amint éppen elvágja egy ellenséges katona torkát. Több herceg is látható mellette, akik vagy az ellenség torkát vágják át, vagy egy helyőrséget védelmeznek. Név szerint: Montuherkhepeshef, Meriamon, Amonemwia, Szeti és Szetepenré.

Körülbelül 16 éves korában[21] Haemuaszet a memphiszi Ptah szem-papja lett, vagyis a főpap, Huy jobb keze. Körülbelül 25 évesen megkapta a főpapi címet, így ő felelt az Ápisz-bika kultuszáért is és ő felügyelte a király- és istenszobrok készítését is. Egy Ápisz-bika nem sokkal azután „távozott nyugatra”, hogy Haemuaszet szem-pap lett a 16. uralkodási évben. Ekkor a mumifikált bikát még egy olyan különálló sírba temették el Szakkarában, ami egy földalatti lejtős folyosóból és sírkamrából, illetve egy föld feletti kápolnából állt. Haemuaszet a 14 évvel később, a 30. uralkodási évben elpusztult Ápisz-bikát ugyanabba a sírba temettette el, amelyben az elődje nyugodott. Később Haemuaszet elrendelte a Szerapeum néven ismert katakomba rendszer építését, ahová ettől kezdve a mumifikált Ápisz-bikákat eltemették. Egy templomot is építtetett az elhunyt Ápisz tiszteletére, ezzel kiváltva a korábbi kápolnákat. A templom elé egy szentélyt emeltetett, ahol a temetés napján elhelyezték a mumifikált állatot és ahol elvégezték rajta a temetés előtti szertartásokat. Erről a tettéről a herceg feliratban emlékezett meg.

A Szerapeumban található egy relief, amelyen az Ápisz-bikát örökítették meg áldozati asztal mögött, az asztal előtt Haemuaszet herceg alakja van, fele akkora méretben, mint mögötte álló apjáé. A király libációs áldozatot mutat be és a víz Haemuaszet nevére folyik. A herceg itt ifjúsági hajfürttel, parókában, szakállal jelenik meg, de nem viseli a párducbőrt, a nyakában viszont látható a sakál nyakék[22], amely Ptah főpapjaira jellemző.

Rendkívüli módon érdekelte történelem. Szokták az első régészként, vagy egyiptológusként emlegetni, mivel számos felirat tanúskodik arról, hogy Óbirodalom korabeli emlékműveket állíttatott helyre valószínűleg apja támogatásával, aki ennek köszönhetően a királyi elődök emlékműveinek védelmezőjévé válhatott. Restaurációs felirata szerepel például Dzsószer szakkarai piramiskomplexumában, Sepszeszkaf masztabáján (4. din) és Unisz (5. din.) piramisán is. Egy ilyen felirat nagyjából a következőképpen hangzik:

aki megörökítette a nevét XY[23] királynak. Nevét nem találták meg piramisa homlokzatán. Oly nagyon vágyott rá a szem-pap, Haemuaszet herceg, hogy helyreállítsa Felső- és Alsó-Egyiptom királyainak emlékműveit, azért, amit tettek, azon műemlékekét, amelyeknek emléke megfakult. Ő (értsd Haemuaszet) rendeletet fogalmazott meg…”[24]

A szöveg itt már igen töredékes, de a herceg szent áldozatokat, birtokot és személyzetet is adományozott a műemléknek, hogy újra megfelelően tudjon folyni benne a kultusz.

Haemuaszet herceg jelentős szerepet töltött be apja szed-ünnepeiben. Öt királyi jubileumot szervezett meg.[25] A királyt és a királyságot megújító szed-ünnepet először hagyományosan a 30. uralkodási évben tartották és Memphiszben hirdették ki, Ptah-Tatjenen isten oltalma alatt. II. Ramszesz az ünnepségeket Per-Ramszeszben tartotta meg, de mindet Memphiszben hirdették ki először és innen vitték tovább a hírt az egész országba. Az első öt ünnepség hírét maga Haemuaszet herceg vitte, egészen Asszuánig. Gebel el-Szilszilében Hóremheb kápolnájánál, a bejárat mindkét oldalára egy-egy sztélét véstek, amelyek II. Ramszesz 1-4. jubileumait dokumentálják. A jobb oldalin a király Ptah és Szobek előtt hódol, mögötte áll Haemuaszet. A bal oldalin pedig II. Ramszesz Ptah-Tatjenen és Amon-Ré isteneknek ajánlja fel a maatot, Haemuaszet herceg, megint csak mögötte áll. A kápolnán belül található sztélét már fentebb említettem.

A hatodik jubíleum kihirdetését már a felső-egyiptomi vezírre, Khayra hagyta, ő maga ekkor már a hatvanas éveiben járhatott és így elég idős volt az ilyen hosszú utazáshoz. Haemuaszet apja uralkodásának 50-es éveiben trónörökös lett, az 55. évben viszont sajnos meghalt.

Egyes egyiptológusok úgy gondolják, hogy a Szerapeumban temették el. 1851 és 1853 között Auguste Mariette francia egyiptológus vezetésével tárták fel az Ápisz-katakombákat. Mikor egy hatalmas kőtömb az útjukat állta sajnálatos módon robbanó anyagot használtak. Miután a szétszóródott kőtörmeléket eltávolították, egy koporsót találtak, benne egy múmiával. Emberi arcot formázó aranymaszk volt rajta és ékszerek. Néhány egyiptológus szerint ez a herceg múmiája volt, van aki viszont azon a véleményen van, hogy egy Ápisz-bikáé, mert a fakoporsó az Ápisz XIV. jelzéssel volt ellátva, vagyis ez lett volna a tizennegyedikként nyugalomra helyezett állat. Ha ez igaz, akkor a herceg sírjának előkerülése még várat magára, talán Szakkarában kell keresni. Sajnos a múmia mára elveszett és így nem lehet megvizsgálni. A VII. és IX. Ápisz koporsóinak fedelei emberalakúak voltak. Az egyiptomiak elképzelése szerint halála után az Ápisz-bika Ozirisszá vált, talán ez lehet az oka annak, hogy a múmiáját olykor emberalakúra készítették el.

Haemuaszet halála után több száz évvel is megőrződött az egyiptomiak emlékezetében, varázslónak tartották és a Késői, valamint a Ptolemaiosz-korban történeteket írtak róla. Három gyermekéről tudunk. Legidősebb fiát Ramszesznek hívták és megkapta a hercegi címet, ő apja adminisztratív feladatiban segédkezett. Hori nevű fia pedig Ptah főpapja lett,, leánya Iszetnofret a későbbi fáraó, Merneptah felesége lett.

Egy relief töredék a Szerapeumból, amelyen Haemuaszet a Ptah főpapjaira jellemző sakál-nyakéket viseli.

A következő részben II. Ramszesz építkezéseiről olvashatsz, ide kattintva.

John K. McDonald: House of Eternity – The Tomb of Nefertari (The Getty Conservation Ins. and the J. Paul Getty Museum, Los Angeles) 1996

Joyce Tyldesley – Egyiptomi királynők krónikája: Az Archaikus kortól Kleopátra haláláig (Móra, 2008)

Marjorie M. Fisher – The sons of Ramesses II Volume I: Text and Plates (Harrassowitz Verlag, 2001)

[1] Azok az emlékek, amelyeken délen megjelenik fiához, Haemuaszethez köthetők.

[2] Jelentése: Mut kedveltje.

[3] Ez lehet egy láda fogantyúja, esetleg díszíthette egy bot végét.

[4] Joyce Tyldesley – Egyiptomi királynők krónikája 150. oldal

[5] Kent R. Weeks – II. Ramszesz fiainak sírja 205. oldal

[6] Elképzelhető, hogy a királyné múmiájának maradványa.

[7]

[8]

[9] Ő is viselte a Nagy Királyi Hitves címet. Nem tudjuk, hogy született-e gyermeke. Sírja a QV 75.

[10] Az ő esetében csak a sírjában (QV 60) fordul elő, felmerült, hogy csak halála után tiszteletből kapta meg a címet, vagy a másik lehetőség, hogy Meritamon halála után.

[11]

[12] - Nevének jelentése: aki látja Hóruszt, Ré szépsége.

[13] Beth Shemesh.

[14] TAy xw Hr wnm-nsw

[15] Fisher szerint ez egy katonai cím.

[16] imy-ra mSa wr

[17] Egy kánaáni törzs, akik a Holt-tenger keleti partjainál elterülő területen éltek.

[18] Ez a név csak a Beit el-Wali templom falán fordul elő.

[19] Egy Hettita diplomáciai levélből és több Qantirból származó tárgyon szerepel ez a név.

[20] Marjorie M. Fisher – The sons of Ramesses II Volume I. 71. oldal

[21] Kitchen szerint ekkor már a huszas éveiben járt.

[22] Az Újbirodalomtól kapcsolódott ez a nyakék a Ptah főpapja címhez, korábban Anubisz papjaihoz kötődött. Mystre szerint a különleges gallér a kézművesek főelöljárója címhez kapcsolódott, aki ebben a korszakban azonos volt Ptah főpapjával.

[23] Ide került az emlékmű eredeti tulajdonosának neve.

[24] Angolból fordítva Kitchen – Pharaoh Triumphant 107. oldal

[25] Ramszesz a 30. évben tartotta első szed-ünnepét, majd ezt 12 vagy 13 követte.

Hieroglif	Átírás (MDC-ben)	Ejtsd	Jelentés
	Hmt nswt wr.t	hemet niszut weret	Nagy Királyi Hitves
	nbt tAwy	nebet taui	A Két Ország Úrnője
	Hnwt tAw nbw	henut tau nebu	Minden Ország Úrnője
	jrt pAt	irit pat	az elithez tartozó
	wrt Hsw	veret heszu	kegyben gazdag
	Hnwt Smaw mHw	henut semau mehu	Felső- és Alsó-Egyiptom úrnője
	bnrt mrwt	beneret merut	A szeretet édessége


Nefertari férje luxori kolosszusának lábánál. A királyné bokáig érő rakott ruhája a melle alatt szalaggal van megkötve. Egy pár gomb alakú fülbevalót és uzeht-gallért visel. Három osztatú parókáját egy sedsed fejpánt díszíti, amit két kobra egészít ki: a Két országrész védelmezői Uadzset és Nekhbet. Öszetett koronája egy kobrákból álló mödiuszból, két hosszú tollból, napkorongból és egy pár szarvból áll.	Abu-Szimbelben a Nefertari és Hathor tiszteletére szentelt templomban látható ez a jelenet. II. Ramszesz lesújt az ellenségre, őt támogatva ezúttal megjelenik a kiráyné is. Ikonográfiája hasonló az előző képen látotthoz, de egyik kezében most jogart tart, fején pedig keselyű fejék van az egyszerűbb fejpánt helyett. A lábán pedig szandál van.	A Királynék Völgye 66-os sírjának egy csodálatos jelenete látható a képen, mely a wikipédiáról származik. A Yorck projekt keretében került fel és közkincsé nyilvánították.

Nefertari - Merenmut sírját 1904-ben találta meg Ernesto Schiaparelli. A Torinói Egyiptomi Múzeumban egy fantasztikus makettje tekinthető meg. Ennek egy részletét látjátok a képen, mégpedig a sírkamrába vezető folyosó egyik oldalát. Jobb oldalon a királyné Hathornak, Szelketnek és Maat istennőnek áldoz, balra a szentélyen fekvő Anubisz alakja van.	A rendkívül látványos, méretarányos modell nem sokkal a felfedezést követően készült, sajnos az információs tábla a készítő személyéről semmit sem árult el. Ezen a felvételen a sírkamra részlete látható.	Nefertari sírjából került elő ez a szép kis dzsed-oszlop amulett. Fából faragták ki, üvegpaszta berakásokkal díszítették és aranyozták. Újbirodalom, 19. dinasztia, II. Ramszesz uralkodása.


Bintanat, más forrás szerint Meritamon királyné alakja II. Ramszesz karnaki kolosszusán. A szobrot később I. Pinodzsem uzurpálta.	Meritamon bubasztiszi kolosszusa.	A Torinói Egyiptomi Múzeumban őrzik ezt a gyönyörű II. Ramszesz szobrot, amelyen Nefertari királyné és Amonherkhepeshef herceg is megjelenik. A herceg hosszú kötényt visel, a kezében pedig legyezőt tart.

Nefertari-Merenmut királyné az ibseki Hathor templomában Abu-Szimbelben szisztrummal békíti meg Hathor istennőt. Nehebkauval a lefordítottuk a feliratot. Nefertari felett ez áll: Az elithez tartozó, kegyben gazdag, királyi hitves, Nefertari-Merenmut. Éljen! Hathor istennő felett pedig ez: Szavak mondása Hathor, Hélopolisz úrnője, az Ég úrnője, Minden isten úrnője által. Aki minden életet, tartósságot és hatalmat, illetve minden egészséget ad a Két Ország úrnőjének (vagyis a királynénak).	II. Ramszesz Nefertari nevű leánya az abu-szimbeli nagy templomban. A hercegnő hosszú, áttetszó ruhát visel, egyik kezében szisztrumot tart. Ifjúságfürtje van, mely felett mödiusz látható, a fülében pedig kör alakú fülbevaló.	Montuherkhepeshef herceg az abu-szimbeli nagy templomban.


A British Múzeumban lehet megtekinteni ezt a gipszöntvényt, amely a Beit el-Wali templom egy jelenetét örökíti meg. II. Ramszesz egy núbiai hadjárata szerepel rajta. Az ellenségre nyilait kilövő, harcikocsiján vágtató uralkodó mögött két fiát is látjuk kisebb méretben. A felső sávban Amonherkhepeshef és kocsihajtója látható, alattuk pedig Haemuaszet és kocsihajtója van.	II. Ramszesz előszeretettel örökíttette meg fiait és leányait a templomok falain. A képen a Ramesszeum egy jelenete látható. A király szed-ünnepeket kap Amon-Rétől, aki mögött, vagy mellett ott van Mut és Honszu is. Az uralkodó mögött az istenek írnoka, Thot látható. A jelenet alatt pedig a királyi hercegek vonulnak, élükön Amonherkhepesheffel. Mögötte ott van Ramszesz, Paraherwenemef és Haemuaszet is.	A British Múzeumban őrzik Haemuaszet kvarcit konglumerátumból készült szobrát. Egy istenháromság szobrának kellene lennie a standardon, amit a jobb kezében tart. Valószínűleg Ízisz, Ozirisz és Hórusz alakja volt ott egykor. A herceg másik kezében az Abüdosz-fétis van. A szobor hátoldalán Oziriszhez szóló feliratok szerepelnek.