Újbirodalom, 19. dinasztia, II. Ramszesz

II. Ramszesz mindent megtett azért, hogy a neve örökké fennmaradjon, építkezések tekintetében ugyanis szinte minden egyiptomi uralkodót felülmúl. Igaz, hogy előszeretettel íratta fel a nevét korábbi uralkodók emlékműveire is, így az akár Középbirodalom korabeli építményeken, szobrokon is olvasható, ugyanakkor saját monumentális építkezései révén is, szinte az ország egészén rajta hagyta a kéznyomát.

Jó forrás a témában az első részben említett II. Ramszeszről szóló két könyv, a Kitchen féle „Pharaoh Triumphant”, illetve a Nobleucourt nevéhez fűződő „Ramses II: An illustrated biography. Kifejezetten a núbiai templomokkal foglalkozik Christiane Desroches Noblecourt „Le secret des temples de la Nubie” című könyve, mely sajnos csak francia nyelven olvasható.

II. Ramszesz Karnakban, Amon templomában befejeztette a hüposztil csarnok dekorációját, elé pedig pülont építtetett. Luxorban, III. Amenhotep építményét udvarral és pülonnal egészítette ki.

Théba nyugati partján befejeztette apja „millió évek templomát”^{^[1]} és felépíttette sajátját, amit ma Ramesszeum néven ismerünk. A nagy kiterjedésű épületegyüttes köveinek kifaragásához 3000 kőfejtőt alkalmaztak a Gebel el-Szilszilében, a homokkőbányában található feliratok szerint. II. Ramszesz 2. és 22. uralkodási éve között épült, a neve „Uszermaatré-Szetepenré millió éveinek háza, egyesült Thébával Amon birtokán”. Az építést az Abüdoszból származó Ameneminet és a koptoszi Penré irányították. A király a fő templomot Amon-Rének szentelte, de ehhez csatlakozik egy kisebb templom, amit Tuja és Nefertari-Merenmut királynéknak ajánlott. Sajnos a templom igen romos állapotban maradt fenn. Pülonkapun lehetett bejutni a fő templom első udvarába, amelynek déli oldaláról a templompalota nyílik, az északi oldalát pedig pillérek szegélyezik. A pülon sajnos összeomlott, mivel az áradás rendszeresen elöntötte a templom előudvarát és ez megrongálta az alapját. Belső oldalát a kádesi csata jelenetei díszítik. A második pülon is romos állapotban van, ezen olvasható a hettitákkal kötött békeszerződés és ezen láthatóak a Min-ünnep jelenetei is. A perisztiliumos udvarból[2] és a kerítőfal egy mellékbejáratán át is el lehetett jutni a Tuja és Nefertari tiszteletére emelt, kettős felosztású templomba. A nyugati és a keleti pillérsort a király oziriákus szobrai díszítették. A második udvar portikuszába[3] három lépcsősor vezet és három bejárat nyílik a hüposztil csarnokba. A hüposztil csarnok északi oldalán oldalán oldalszentélyek sora áll, például Amenhotep Hapu fia és I. Széthi tiszteletére. A nagy hüposztil csarnokban 48 oszlop kapott helyet, a keleti falon harci jelenetek láthatók, például II. Ramszesz és fiai megtámadják Dapur erődjét. A nyugati falon pedig áldozati jelenetek. A nagy hüposztil csarnokot követően a templom hármas osztású, amelyhez kétoldalt az oldalszentélyek mélységében egy-egy újabb szárny csatlakozik. A központi rész a thébai istenháromságé. Haladjunk most végig ezen. Egy kisebb hüposztil csarnok következik, amelyet a Völgy szép ünnepe jelenetei díszítenek és itt található a híres csillagászati mennyezet. Ezután még két kisebb hüposztil csarnokot alakítottak ki, majd a bárkaszentély és a szentélyek következnek. A központi szárnytól északra található kettős osztású helyiségek rendeltetése nem ismert, a legkülső szárnyat Rének szentelték. A központi szárnytól délre az Ozirisz tiszteletére szolgáló rész kapott helyet. A déli oldalon elhelyezkedő legkülső szárny esetleg a mészárszék helye lehetett. A templomegyüttest három oldalról raktárak és adminisztratív épületek vették körbe.

Az építményt a 22. dinasztia idején már nekropolisznak használta az Amon-papság és az istenfeleségek. A 29. dinasztia idejétől kezdve pedig egyre inkább elhordták az építőköveit. A kopt korban[4] pedig ami megmaradt belőle, azt keresztény templommá alakították át.

A Ramesszeum kerítőfalán kívül II. Ramszesz egy kisebb kápolnát is építettet leánya, Meritamon tiszteletére. Ezt a Fehér királyné kápolnájának is nevezik, a csodálatos festett mészkőszobortöredék miatt, ami Meritamont ábrázolja és a közelben került elő.

Szintén befejeztette Abüdoszban apja templomát és ettől nem messze, északnyugatra egy saját templomot is építtetett. Ez a mészkőtemplom kisebb és a thébai „millió évek templomai” mintájára készült. Az alaprajza teljesen kivehető és a falak körülbelül két méter magasan állnak. Az első udvar nem maradt meg, a második pülonkapun belépve egy perisztiliumos udvarba lépünk. A pilléreket itt a király oziriákus kolosszusai díszítik. Feljáró vezet a portikuszhoz, amelyen át középen az első hüposztil csarnokba jutunk, jobb és bal oldalon ugyanakkor szentélyek nyílnak. A bal oldaliak az istenné vált I. Széthinek és a királyi elődöknek van szentelve, a jobb oldaliak pedig II. Ramszesznek és a halotti kultusznak. Az első hüposztil csarnokban jobb oldalon Onurisz szentélye van. A második hüposztül csarnok, vagy áldozati csarnok jobb és bal oldalán is több szentély található. A bal oldalon van egy raktárhelyiség ruhák számára és egy kincstár, a következő oldalhelyiségből egy kétoszlopos helyiségbe, az isteni kilencség szentélyébe jutunk. A jobb oldalon Thot, és Min-Ré szentélye található, majd a harmadik oldalhelyiségből az abüdoszi kilencség szintén kétoszlopos szentélye nyílik. A három központi szentély közül a középsőben, mely Oziriszé egy szürkegránit szoborcsoport van, amely öt alakot örökít meg. Igen sérült, úgy tűnik II. Ramszeszt, az apját I. Széthit és egy istent (talán Oziriszt), valamint két istennőt ábrázol. Jobbra és balra Ízisz és Hórusz szentélyei találhatóak. A templom külső falán itt is megörökítették a kádesi csatát.

Memphiszben[5] II. Ramszesz templomot építtetett Ptah tiszteletére vagy kibővítette a már ott álló építményt. Sajnos szinte alig maradt meg valami a komplexumból, pedig Egyiptom egyik legnagyobb templomkörzetéről van szó. II. Ramszesz korabeli a kerítőfal, a nyugati pülon és a hüposztil csarnok. A király híres memphiszi fekvő mészkő kolosszusa a Ptah templom falán kívül állt egykor. Szintén a falon kívül, annak déli sarkánál II. Ramszesz Hathor tiszteletére is építtetett egy kicsi templomot.

Seikh Ibada a Nílusvölgyet a Vörös-tengerrel összekötő karavánút mentén fekszik. II. Ramszesz dekorálta a Thot istennek szentelt templomot. Az oszlopos udvar, a hüposztil csarnok és a szentélyek maradványai a mai napig láthatóak.

Per-Ramszesz néven új fővárost hozott létre a Deltában, Avarisz közelében. A város nagy hatást gyakorolt kortársaira, pompája vetekedett Thébáéval és Memphiszével. Kora egyik csodájának tartották. A város magja I. Széthi korábbi nyári palotája volt, amelyhez fajanszkészítő műhely és katonai barakkok csatlakoztak. II. Ramszesz jelentősen kibővítette ezt a palotát. Színes mázas csempék és berakások díszítették a termeit. Szöveges forrásokból tudjuk, hogy a város lakói számára igyekeztek biztosítani a természet szépségének élvezetét. A kerteket pompás virágok, növények díszítették, a mesterséges tavakban vízililiomok között piros halak úszkáltak, vízimadarak repdestek felettük. A palotakomplexumtól északra volt Ré és Amon temploma, egymással szemben. Ré temploma előtt legalább négy, de talán hat obeliszk állt. A város északi végében Ptah és Szakhmet-Uadzset kisebb méretű temploma állt. II. Ramszesz a szed-ünnepére készülve hatalmas ünnepi csarnokot építtetett. Gránit kapun lehetett bejutni az első oszlopcsarnokba, amelyben középen 4 darab 35 láb magas oszlop állt, az ezt körülvevő 10 kisebb oszlop 22 láb magas volt. Emögött még egy oszlopos csarnok kapott helyet, 6 darab 20 láb magas oszloppal, ebből még további helyiségek nyíltak. Az épület előtt három pár gránit obeliszk állt, és feltehetőleg a többi kapubejárat előtt is több pár. A bejáratok előtt természetesen az uralkodó hatalmas gránit kolosszusait is elhelyezték. Annak érdekében, hogy az épület biztosan elkészüljön az első szed-ünnepre, az oszlopok egy részét más a közelben található korábbi épületből szállították ide. A palotától nyugatra helyezkedtek el a magasrangú hivatalnokok rezidenciái. Délre voltak a házak, a műhelyek és raktárak és a csatorna túloldalán itt állt Avarisz városa Széth templomával. Per-Ramszeszt minden oldalról természetes víz – a Nílus egyik ága – vagy mesterséges csatorna vette körül. A városból sajnos szinte semmi sem maradt meg, több obeliszket és kőtömböt később Taniszba vittek.

Mielőtt a núbiai templomokra rátérnék, meg kell említenem James Henry Breasted[6] nevét, ő egy amerikai egyiptológus, régész, történész, orientalista volt. Ő volt a vezetője a Chicagoi Egyetem Egyiptomi Expedíciójának, amely 1905-1907 között felmérte és dokumentálta a Núbia területén található műemlékeket. Amikor a Níluson az 1960-as években megépült a Nagy Gát, a legtöbb núbiai templomot részben, vagy egészben áthelyezték. Breasted expedíciójának felvételein, még eredeti helyükön láthatóak ezek az építmények.

II. Ramszesz Núbia területén nyolc templomot készíttetett. Ezek Beit el-Wali, Gerf-Husszein, Wadi es-Szebua, ed-Derr, Meha és Ibshek (a két abu-szimbeli templom), az észak Szudánban álló Aksha, valamint Nyugat-Amara temploma. A Nílus mentén északról délre haladva fogom bemutatni őket.

Egykor 50 km délre helyezkedett el az Asszuáni gáttól II. Ramszesz sziklába vájt temploma, Beit el-Wali. Eredetileg egy téglából épített pülon állt előtte. A király korai éveiből származik. Az előcsarnokban Ramszesz ázsiai és núbiai hadjáratai szerepelnek. Említettem, hogy a núbiai hadjáratot még apja társuralkodójaként vezette, de teljes fáraói ornátusban jelenik meg a templomban. Amonherkhephesef és Haemuaszet is harcikocsiban kíséri apját, bár ekkor ők még igen aprók lehetettek.

Olyan jelenetek is láthatóak itt, hogy II. Ramszesz egy herceggel megtámad egy erődöt, illetve, hogy núbiaiak egzotikumokat visznek a fáraónak, mint például ébenfát, oroszlánt, zsiráfot, párducbőrt, elefántagyarakat, strucctollakat és tojásokat, aranyat. Két núbiai alkirály Amenemope és Meszui megkapja a dicsőség aranyát.

Az előudvart követi egy kétoszlopos csarnok, amelyben II. Ramszesz olyan istenek társaságában látható, mint Ízisz, a buheni Hórusz, Khnum, Szatet és Anuket, valamint Amon-Ré. Egy jelenetben a déli falon Ramszeszt az ibseki Hathor[7] kíséri és megszámlálhatatlan szed-ünnepet ajánl fel neki. A király eközben füstölő és tisztító szertartást mutat be a buheni Hórusznak, aki sólyomfejű, trónon ülő férfiként látható az áldozati asztal mögött, fején a Kettős-koronával. Ízisz istennő társaságában van, aki trónon ülő nőként jelenik meg a fején skorpióval[8]. Az északi falon ennek a jelenetnek a párhuzamaként a fáraót Anuket istennő kíséri számos jubileumot kínálva neki. Eközben II. Ramszesz bort ajánl fel a kosfejű férfiként ábrázolt Khnumnak, aki a fején napkoronggal és csavart kosszarvakkal kiegészülő Atef-koronát visel. Az áldozati asztal mögött megjelenik hitvese, Szatet is. Az istennőt trónon ülő nőként örökítették meg, fején jellegzetes összetett koronájával, melyet a keselyűfejék, a Fehér-korona és antilopszarvak alkotnak. Khnumnak, és Szatetnek egy kis falfülkében szobra is van, közöttük úgy tűnik II. Ramszesz ül. Egy másik falfülkében Ízisz és Hórusz szobra van, ezek a figurák elég sérültek, de közöttük itt is II. Ramszeszt látjuk. A nyugati falon szerepel az a jelenet, amelyben II. Ramszesz felajánlja a Maatot Amon-Rének. Az istent trónon ülő férfiként ábrázolták, fején jellegzetes koronájával, mely egy talapzatból és két hosszú egyenes tollból áll. Híres jelenete a templomnak, amikor Anuket és Ízisz istennő szoptatják az uralkodót. A szentélyben egykor feltehetőleg Amon, Ré és II. Ramszesz szobra volt. A kopt keresztények egy ideig templomnak használták az építményt, amit az 1960-as évek elején, az asszuáni nagy gát építése miatt Új-Kalabsha szigetére helyeztek át.

Gerf-Husszein félig sziklába vájt templomának építését Szetau, Kus alkirálya felügyelte. Ptah, Ptah-Tatjenen istennek és Hathor istennőnek szentelték és természetesen II. Ramszesz isteni formájának. Ramszesz itt tisztelt alakja „A nagy isten” (pA nTr aA). A templom, uralkodásának 45. évben készülhetett el. Az alaprajza hasonlított az abu-szimbeli temploméhoz, de a mérete elmarad tőle. Sajnos ennek a templomnak a sziklába vájt része ma víz alatt van, Breasted expedíciójának felbecsülhetetlen értékű fotói őrizték meg számunkra, hogyan nézett ki egykor. Az előudvar egy részét Új-Kalabsha szigetére költöztették.

Kosfejű szfinxekkel szegélyezett út vezetett a Nílus partjától a templom első pülönjáig. Azt ezt követő udvar szabadon állt. A templom sziklába vájt része 43 méter mély. Az első teremben a nyolc oszlopot a király oziriákus kolosszusai díszítették. Egy falfülkében a király Hórusz két helyi alakja között jelenik meg, az egyik Hórusz, Baki ura, a másik Hórusz, Buhen ura, de összesen 10 falfülke volt itt hármasságokkal. A hármasság egyik tagja mindig II. Ramszesz egy formája volt. Például a már említett két Hórusz forma között a Ré házában lévő Ramszesz-Meriamon állt; Ptah-Tatjenen és Hathor istennő között pedig az Amon házában lévő Ramszesz-Meriamon; a Nofertum és Szatet között álló alakját pedig királynak nevezik, a szó végén istendeterminatívummal. További istenek a fülkékben Ptah és Szakhmet, Amon és Mut, Ré-Harakhty és Iusszasz[9], a miami Hórusz és Ízisz, valamint Khnum és Anuket. Ebben a teremben reliefen is megjelenik II. Ramszesz istenként például Ptah és Szakhmet között a fején Honszu holdkoronájával, vagy Ptah-Tatjenen és Hathor között a fején Kettős-koronával. Innen egy két pilléres helyiségbe, az előcsarnokba lehetett jutni, amelyből a szentély nyílt. Itt négy isten ülő alakját faragták ki, a tehénfejű Hathor, majd Tatjenen, az uralkodó és Ptah következik. Ezek a kultuszszobrok eredetileg aranyozottak voltak. Az előcsarnok jobb és bal oldalán egy-egy további helyiség van, ezek talán raktárak voltak, amelyben a kultuszhoz szükséges tárgyakat tárolták.

Wadi esz-Szebuában vagy el-Szebuában két templom állt egykor a Nílus nyugati partján az asszuáni gáttól 140 km-re, délre. II. Ramszeszét elszállították több kilométerre észak nyugatra 1964-ben. Viszont III. Amenhotep temploma az eredeti helyén maradt és ezt a Nasszer tó vize borítja. Mindkét templomot részben a sziklába vájták. III. Amenhotep templomát Hórusz egy Núbiai formájának szentelték, később Amonnak. Az Amarna-korban jelentős sérüléseket szenvedett és II. Ramszesz helyreállíttatta.

A II. Ramszesz által építtetett templomot Amon-Rének és Ré-Harakhtynak szentelték, a neve: Ramszesz-Meriamon háza, Amon házában. A 35. és 50. uralkodási év között épült és elkészültét Szetau a kushi királyfi felügyelte. Egy szfinxek által szegélyezett út vezet hozzá a Nílus-parttól. Három pülonja volt. Kettő agyagtéglából épült, a harmadik, ami ma is látható, az pedig homokkőtömbökből. Három udvara van. Azon az udvaron, amely közvetlenül a sziklába vájt rész előtt van, az uralkodó 10 szobra áll az oszlopokhoz csatlakozva.

A sziklába vájt rész egy 12 oszlopos csarnokból, egy keresztirányú előcsarnokból, és a belső szentélyekből áll. Az előcsarnokban II. Ramszesz istenek társaságában jelenik meg. Az istencsoport tagjai Su, II. Ramszesz, Tefnut és Nekhbet. A szentélyben feltehetőleg Amon-Ré, Ré-Harakhty és Ramszesz alakja volt, de a keresztények átalakították és most II. Ramszesz, az ajtó két oldalán állva Szent Péternek mutat be áldozatot magas papiruszokból és lótuszvirágokból álló csokrok formájában. Az ajtó felett a kosfejű Ré-Harakhty ül a bárkájában, egyik oldalon a fáraó hódol előtte térdelve, a másik oldalon pedig három pávián.

El-Derrben a Nílus keleti partján állt II. Ramszesz részben sziklába vájatott temploma, mely ugyancsak Abu-Szimbel nagy templomához hasonlít, bár a bejáratánál nincsenek ülő kolosszusok. Neve: Ramszesz-Meriamon háza, Ré házában.

Két oszlopos csarnoka van: az első keresztirányú és három sorban négy oszlop sorakozik. A harmadik sor oszlopaihoz a király oziriákus szobrai csatlakoznak, de ezekből alig maradt valami. A második oszlopos csarnok, vagy előcsarnok követi a templom tengelyét és három szentélyhez vezet. A középső szentélyben négy isten szobra áll: Ptah, Amon-Ré, II. Ramszesz és Ré-Harakhty.

A templom dekorációjának egy része elveszett, mivel a keresztények a korai időkben templomnak használták.

A jelenetek festése néhány helyen rendkívül élénk színekben megőrződött. Az első oszlopos csarnokban szerepel a hercegek és hercegnők felvonulása: 9 leány, mindegyikük szisztrumot tart; 8 fiú, mindegyik legyezőt tart. Megjelennek a szed-ünnep jelenetei. Különösen mozgalmas az a részlet, ahol Amon Mut kíséretében átadja Ramszesznek az első jubileumi ünnepet, a szertartáson pedig részt vesz Thoth, Montu és Hórusz is, akik szintén az ünnep szimbólumát hozzák el a királynak. Máshol látható, hogy Thot felírja a király nevét az ished fára Ptah, a Júbielumok ura és Szakhmet jelenlétében. A király áldozatot mutat be többek között az ithiphallikus Minnek és felajánlja a Maatot a Mut kíséretében lévő Amon-Rének. 1964-ben a templomot szétszedték és az Amadai-templom közelébe vitték.

A kisebb templom évszázadokon át nyitva volt. A nagyobb templomot 1813-ban fedezte fel a svéd Louis Burkhardt és elsőként 1817. augusztus elsején lépett be rajta Giovanni Belzoni. A templomokra jellemző, hogy ahogyan mélyebbre haladunk, úgy csökken a magasságuk. 1963-ban szállították át őket 64 méterrel magasabbra és beljebb a parttól.

Abu-Szimbel Nagytemploma a legnagyobb II. Ramszesz núbiai sziklába vájt templomai közül, 60 méter mélyen nyúlik a sziklába. Az előudvarban két kád volt, amelyben a papok megtisztálkodhattak a rituálék előtt.

A homlokzat előtt négy darab körülbelül 20 méter magas kolosszális szobra áll az uralkodónak, kettő-kettő a bejárat két oldalán. Köztük a bejárat felett Ré-Harakhty alakja van, utalva a templom szoláris jellegére. Az Napisten egyik kezében Maat istennő alakja, a másikban az uszer (wsr) hieroglifa van. Ez II. Ramszesz trónneveként olvasható ki. Az isten jobb és bal oldalán II. Ramszesz alakja látható, amint felajánlja neki a Maatot. Maat a kozmikus egyensúlyt, az isteni harmóniát és a világrendet testesíti meg, melyet az idő kezdetén hozott létre a teremtőisten, éppen ezért Maat Ré a napisten leánya. Az olyan fogalmak alapja, mint a törvény, az igazság és az igazságosság és az olyan fogalmak ellentéte, mint az iszfet (jsft) – káosz, a gereg (grg) – hazugság és a dzsut (Dwt) – romlottság. A társadalom ideális rendje az egyiptomiak elképzelése szerint szoros kapcsolatban állt a kozmikus renddel. Az egyiptomiak szerint a világot nem egy alkalommal kellett megteremteni, hogy utána változatlan formában maradjon fenn, hanem az akkor létrehozott rendet folyamatosan fenn kellett tartani. Az ókori Egyiptomban a fáraó legfontosabb feladata volt a világ rendjének fenntartása helyes és igazságos uralkodással, és az istenek szolgálatával. Mindaz, amit az istennő képvisel, a fáraó személyén és tettein keresztül érvényesül a világban. A fáraó számos jelenetben látható, amint különböző isteneknek felajánlja Maatot – az istennő ülő szobrát, melyet a tenyerében tart – ezzel bizonyítva, hogy alapvető feladatának eleget tesz.[10] Ezáltal létezővé teszi az isteneket, akik a Maatból élnek. A homlokzaton legfelül egyébként páviánok láthatók, adoráló kéztartással. Hajnalonta rájuk esett először a napsugarak fénye, az ő feladatuk, hogy köszöntsék a Napistent.

A bejárattól balra egy külön kápolnát szenteltek Thotnak, míg jobb oldalon a napszentély van. A templom bal oldalán egyébként több sziklába vágott sztélé is található. Ezek közül az egyik az, amelyik a hettita hercegnővel történt házasságnak állít emléket. Egy másik pedig, melyet Hekanakht, Kus alkirálya állítatott a templom felszentelésének emlékére.

II. Ramszesz körülbelül az 5. uralkodási évben adta ki a megbízást a templom elkészítésére és a 35. uralkodási évében készült el teljesen.

Az oszlopos csarnokban a fáraó oziriákus szobrai csatlakoznak az oszlopokhoz. Olyan jelenetek láthatók itt, mint a kádesi csata, szíriai, líbiai és núbiai hadjáratok, Illetve II. Ramszesz lesújt Egyiptom ellenségeire Amon-Ré és Ré-Harakhty előtt is. Megjelenik Amon napatai formája is, amely Gebel-Barkalhoz köthető. A különleges formájú hegyről úgy gondolták, hogy Amon azon formája lakik benne, aki a Nílus áradását elhozza Egyiptomnak. A jelenetben Amon-Ré egy nagyjából téglalap formájú hegyben látható, trónon ülő férfiként, a fején a talapzatból és két hosszú tollból álló koronájával. A hegyből pedig kinyúlik a Nílust megtestesítő, hatalmas Fehér-koronát viselő kobra. II. Ramszesz füstölő áldozatot mutat be nekik. Raktárhelyiségek is csatlakoznak ehhez a csarnokhoz.

Következik a második oszlopos csarnok, áldozati jelenetekkel. Majd a keresztirányú előcsarnok a szentéllyel, amely mellett két kultikus tárgyak tárolására szolgáló raktárhelyiség van. A belső szentély ahogy említettem 60 méter mélyen található bent a sziklában. Ebben négy isten ül, Amon, Ré, II. Ramszesz és Ptah. Az első hármat február végén és október végén megvilágítja a felkelő nap, Ptahot nem, mert ő erősen kapcsolódik az Alvilághoz.

A templomban több jelenetben is megfigyelhető, hogy a király istenként jelenik meg, például Amon-Ré és Mut között trónon ülve, illetve, amint saját isteni alakjának mutat be áldozatot. A templom célja így amellett, hogy a Nílus megfelelő áradását biztosítsa az lehetett, hogy a király istenné változását elősegítse. Noblecourt úgy gondolja, hogy a templom homlokzatán látható sólyomfejű napkorongot viselő figura nem más, mint a napistenné alakult II. Ramszesz.

A kisebb templomot Hathornak, Nefertarinak és II. Ramszesznek szentelték. A kistemplom egyiptomi neve: „Nefertari, akinek a kedvéért a nap süt”. Szerkezetében jóval egyszerűbb, mint a nagyobbik templom. Homlokzatán, mely alakjában pülonkaput imitál, 6 körülbelül 10 méter magas kolosszus áll. Kettő Nefertarit ábrázolja Szóthisz[11] istennőként, négy pedig II. Ramszeszt. Az északi szélen látható kolosszusban Ramszesz Ptah-Tatjenenként, míg a déli szélen lévőben Hápi (az áradás) alakjában jelenik meg.

Ha belépünk, egy oszlopos csarnokba jutunk, amelyben hat darab Hathor-fejes pillér van. Egy keresztirányú terem következik, amelynek közepén, a bejárattal szemben található a szentély.

A szentélyben a Nyugat hegyéből kiemelkedő tehénalakú Hathor istennő vigyázza II. Ramszesz alakját. Sajnos a szoboregyüttes mára nagyon megrongálódott. A szentély jobb és bal oldalán üresen hagytak egy-egy helyet ajtónyílások számára, ám a helyiségeket soha nem vájták ki. A szentélyből kitekintve az ajtó két oldalán Nílus-figurákat láthatunk gazdagon megrakott tálakkal a kezükben. Ez szokatlan jelenet, hiszen ezek az androgün figurák általában a templomba viszik az Egyiptom minden tájáról, az istenek számára érkező áldozatot. Valószínűleg arról van szó, hogy ezt a vidéket a Nílus forrásvidékének tartották, ahonnan az áradás minden évben érkezik és elhozza Egyiptom számára a bőséget. A „szentélyből kifelé haladó” Hápik itt ezt jelképezik.

Nefertari királyné aktív szerepet tölt be a templomban. Amikor II. Ramszesz lesújt Egyiptom ellenségeire az egyik jelenetben a sólyomfejű Hórusz, a másik jelenetben a jellegzetes hosszú tollas koronában megjelenő Amon-Ré előtt, Nefertari mindkét esetben mellette van. Máskor a királyné önállóan mutat be áldozatot, például Mutnak vagy az ibseki Hathornak. Gyönyörű jelenete a templomnak, amikor Hórusz és Széth megkoronázza II. Ramszeszt, illetve ennek párhuzamaként, Nefertari-Merenmutot Ízisz és Hathor istennő Noblecourt értelmezésében Szóthisz csillaggá alakítja.

Aksha 300 kmre Asszuántól délre található, itt álltak egykor II. Ramszesz templomának maradványai. Egy pülonon keresztül juthattunk be az előudvarba, amelyet három oldalról egy oszlopos folyosó vesz körbe. Innen egy áldozati terembe mehettünk tovább, amelyből három szentély nyílik. Az egyik II. Ramszeszé, akit itt úgy tiszteltek, mint „élő képmás Núbia élén” (xntj anxw tp), a másik Amoné, a harmadik pedig Réjé. Két kusi királyfi szerepel a templomban, amint II. Ramszesz nevei előtt hódolnak: Hekanakht és Meszui. A bejárattól balra van még egy hosszú helyiség, amelyet egy ajtónyílás oszt ketté. Ezt a templomot, azért, hogy ne kerüljön víz alá Khartoumba vitték 1961-ben.

Elérkeztünk a legdélebbi templomhoz. Nyugat-Amara városát I. Széthi alapította núbiai adminisztrációs központként. Egy 200x200 méteres erődített település volt itt, ahol II. Ramszesz Amon tiszteletére építtetett templomot.

A Beit el Wali templomról rengeteg képet találtok a Meretsegerbooks oldalán az alábbi linkre kattintva:

A következő részben II. Ramszesz korszakának hivatalnokait mutatom be, ide kattitnva éred el.

Richard H. Wilkinson – The complete temples of Ancient Egypt (Thames and Hudson,2000

[1] Sok egyiptológus a halotti templom elnevezést használja még ezekre az építményekre, azonban ezekben a templomokban nem kizárólag az elhunyt király kultusza zajlott, ezért több egyiptológus az ókori egyiptomiak által is használt elnevezést preferálja, ez a „millió évek temploma”.

[2] Olyan fedetlen udvar, amelynek falait körkörösen fedett oszlopsor veszi körül.

[3] Az épület főhomlokzatához csatlakozó, a többi három oldalán nyitott, oszlopos előcsarnok, illetve fedett, elől nyitott oszlopfolyosó. Felül egyenes gerendázat vagy háromszögű oromzat zárja le.

[4] Egyiptomban a Kr. u. 3. század közepétől az arab hódításig (640) terjedő történelmi időszak. A Ramesszeum keresztény templommá szentelése valószínűleg valamikor a mediolanumi (azaz milánói) ediktum (313) kibocsátása után történhetett, amikor a kereszténységet a korabeli más vallásokkal egyenrangúvá minősítették.

[5] A modern Mit Rahina.

[6] 1865. augusztus 27-én látta meg a napvilágot Rockfordban. Eredetileg gyógyszerésznek tanult. 1890 és 1892 között a Yale Egyetemen tanult egyiptológiát, majd mivel még jobban el kívánta mélyíteni egyiptológiai tudását Berlinbe ment, ahol a Humbolt Egyetemen tanult Erman szárnyai alatt. 1894-ben szerezte meg a doktori címet első amerikaiként és még ebben az évben feleségül vette Frances Hartot (még Berlinben kezdett udvarolni neki). Hol is tölthették volna a nászútjukat, mint Egyiptomban. Ez a nászút azonban félig hivatalos volt, mert Breasted a Chicagoi Egyetem megbízásából egyiptomi régiségeket vásárolt. Nagyon gazdag a szakmai karrierjéből csak a legfontosabb kulcs momentumokat emelném ki. 1901-1935 között ő volt a Haskell Oriental Múzeum igazgatója. 1905-ben pedig ő lett Amerika első egyiptológia és keleti történelem professzora a chicagoi egyetemen (tulajdonképpen a tanszék vezetői állás). A Chicaoi Egyetem Egyiptomi Expedíciójának a vezetője volt 1905-1907 között ennek során mérték fel és dokumentálták a Núbia területén található műemlékeket. J.D. Rockefeller Jr. 1919 – 1924 között éves járandóságot biztosított a számára, Breasted ebből alapította meg a Chicagoi Keleti Intézetet. 1935-ben feleségül vette elhunyt felesége egyik húgát Imogen Hart Richmondot, majd ugyanebben az évben New-Yorkban halt meg. Az amerikai egyiptológia egyik kulcsfigurája volt.

[7] Hathor egyik núbiai formája. Az abu-szimbeli kistemplomban ez az istennő jelenik meg a szentélyben tehén alakban.

[8] Ez nem egyedi jelenség, más núbiai templomban is ilyen ikonográfiával örökítették meg az istennőt, úgy tűnik, hogy ebben az alakban Ízisz Núbia patrónusa volt.

[9] Ezt az istennőt Héliopoliszban Atum kezeként tisztelték. Leggyakrabban a fején skarabeuszbogarat viselő nőként ábrázolták. Hornung szerint neve azt jelenti „A nagy, aki előjön”.

[10] Ábrázolása III. Thothmesz (Újb. 18. din.) uralkodása alatt jelenik meg, habár szöveges utalások alapján Hatsepszutra vezethető vissza. „Megnagyobbítottam a Maatot, amit ő (Ré) szeret, mert tudom, hogy abból él. De ő az én kenyerem is, és megízlelem ízét.” – mondja Hatsepszut egy speos artemidoszi feliratában. - Németből fordítva: LÄ Band III. 1113

[11] A Szíriuszt megszemélyesítő istennő, akinek heliakus felkelése a Nílus áradását jelzi.


Beit el-Wali alaprajza, amelyre felírtam hol található néhány jelenet.	A British Múzeumban lévő gipszöntvény szerepel a felvételen, amelyen azt látjuk, hogy II. Ramszesz núbiai adók érkezését felügyeli. Ilyen élénk színekben pompázhatott a templom egykor.	A Kétoszlopos csarnok egyik szoborfülkéje, amelyben a kosfejű Khnum isten és Anuket istennő között ül II. Ramszesz.

A Kétoszlopos csarnok egyik jelenete: II. Ramszesz Anuket kíséretében áldozatot mutatbe Khumnak és Szatetnek. Ők az első katarakta vidékének istenei.	Az előző jelenettel párhuzamosan, a másik oldalon II. Ramszesz az ibseki Hathor kíséretében áldozatot mutatbe a buheni Hórusznak és Ízisznek.	A kétoszlopos csarnok ajtóbejárójának egyik oldalán látható ez a jelenet. A Kettős koronát viselő teremtőisten, Atum az ankhot (életet) tartja a fáraó orrához. Érdemes megfigyelni a a király Kettős toll koronájának (Swty) gyönyörű festését.


Abu-Szimbel. Balra a nagy templom, jobbra pedig a kisebb.	Abu-Szimbel, a nagyobb templom alaprajza és keresztmetszete. Forrás: Francois Chretien Gau - Antiqutes de la Nubie (1819) © New York Public Library	A templom homlokzata. Az előtérben jobbra a kis pülonszerű falall ellátott építmény a napszentély.

A bejárat fölött a Napisten alakja, egyben II. Ramszesz trónneve, az Uszermaatré. Ré ugyanis a kezében fogja a Maat és az wsr hieroglifákat. Noblecourt úgy gondolta, hogy ez az alak nem más, mint II. Ramszesz Napistenként.	Nem sokkal napfelkelte után már a templomban voltam idei utunkon, jó lett volna még egy picit korábban, de sajnos előbb nem nyitják meg a lelőhelyet. Ez az egyik olyan időszak - október vége -, amikor a Nap bevilágít a szentélybe. Balra van Ptah isten, aki ilyenkor is sötétben marad, mellette Amon, II. Ramszesz és Ré-Harakhty ül, őket érik a napsugarak. Ré azért van már részben árnyékban a fényképemen, mert jobbra halad tovább a fény.	Ezen az oszlopon II. Ramszesz és Ramszesz-Meriamon isten látható egymás kezét fogva.


Abu-Szimbel, Nefertari templomának alaprajza és homlokzata. Forrás: Francois Chretien Gau - Antiqutes de la Nubie (1819) © New York Public Library	A hat Hathor-fejes szisztrummal diszített oszlop egyike Nefertari templomában.	Széth és Hórusz megkoronázza II. Ramszeszt.

A szentély szobra sajnos nagyon sérült, a hegyből - szentélyből kilépő, tehénalakú Hathort örökíti meg, álla alatt II. Ramszesszel.	II. Ramszesz ázsiai ellenségekre súlyt le buzogánnyal és bárddal, a feje felett keselyű lebeg védelmezőn. Mögötte Nefertari királyné áll.	A szentély előtti kapubejáró egyik oldalán Nefertari-Merenmutot Ízisz és Hathor istennő Noblecourt értelmezésében Szóthisz csillaggá alakítja.