II. Ramszesz

kb. i.e. 1279 – 1212

4. rész – II. Ramszesz alatt szolgáló hivatalnokok 1.

II. Ramszesz korszakát a magasrangú hivatalnok és főpapok bemutatásával szeretném lezárni. Azonban két részre kellett osztanom az anyagot ahhoz, hogy mindenki beleférjen, akiről írni szerettem volna, hiszen II. Ramszeszt hosszú uralkodása alatt számos főtisztviselő szolgálta. Kicsit személyessé tettem a válogatást annyiban, hogy vannak hivatalnokok, akikkel különböző múzeumokban „találkoztam” és/vagy akikről az elmúlt időszakban előadáson hallottam. Róluk mindenképpen szerettem volna mesélni nektek. Az előadásokat mindig az adott személynél említem majd meg. 2021. június 4-6. között volt a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen a „II. Ramszesz és kora” nagy sikerű nyári tábor, amelynek keretében dr. Bartos Zoltán, egyiptológus is szentelt egy előadást II. Ramszesz főtisztviselőinek. Számos ajánlott irodalomra ő hívta fel a figyelmemet, ezért nagyon hálás vagyok neki.

Akit érdekel ez a téma, annak a korábbi részekben említett könyvek mellett ajánlom figyelmébe Kenneth A. Kitchen - Ramesside Inscriptions sorozatának a korszakhoz tartozó részeit (1-3. kötet), meg lehet találni őket az interneten. Valamint Elizabeth Frood munkáját, melynek címe: Biographical Texts from Ramessid Egypt. A kushi alkirályok történetét Georg A. Reisner dolgozta fel „The Viceroys of Ethiopia” című két részes cikkében, mely a „The Journal of Egyptian Archaeology”-ban jelent meg

Vezírek

Az egyiptomi állami adminisztráció csúcsán, már az Óbirodalom idején, sőt talán már korábban is a vezír[1] állt. Az Újbirodalom idején a tisztséget kettéosztották, külön vezír felügyelte Felső- és Alsó-Egyiptomot. II. Ramszesz uralkodása alatt a következő emberek töltötték be ezt a pozíciót: Nebamon, Paszer, Hai, Thotmesz, Parahotep[2]. és Neferrenpet.

Nebamon alsó-egyiptomi vezír volt és még Horemheb (18. dinasztia) idején lépett hivatalba. Szolgálta I. Ramszeszt, I. Széthit és még II. Ramszeszt is. Sírját egyelőre nem találták meg. Kitchen csak két hozzá köthető emléket közölt, egy Abüdoszból származó szobrát és egy Karnakban előkerült szobortalapzatot, ezek azonban semmilyen információt nem árulnak el számunkra rokoni kapcsolatairól. A vezírekre jellemző állandó címei: Örökös herceg, Legyező hordozó a király jobbján, bíró, a város kormányzója[3] és vezír.

Őt Parahotep követte a hivatalban, akit Szedmentben[4] temettek el, elképzelhető, hogy eredetileg innen származott. Apja Pahemnetjer II. Ramszesz uralkodásának 20. éve környékén Ptah főpapja lett. Az édesanyját Hunroynak hívták. Idősebb fivére Didia, apja halála után ugyancsak Ptah főpapja lett körülbelül a 35. uralkodási évben[5]. Felesége Onurisz főpapjának, Minmoszénak a leánya volt, akit szintén Hunroynak hívtak. A hitves Herisef háremének felügyelője volt. Egy Mery nevű fiúkról tudunk. Parahotepet a király körülbelül az 50. uralkodási évben nevezte ki Alsó-Egyiptom vezírének. Khaemuaszet halála után, körülbelül az 55. uralkodási évben ő lett Ptah főpapja Memphiszben[6]. Az uralkodó nagyon elégedett lehetett a munkájával, mert Meriatum herceg halálát követően a Ré főpapja címet is neki adta és ettől kezdve Parahotep II. Ramszesz uralkodásának végéig mindhárom pozíciót a kezében tartotta. Valószínűleg valamilyen rokoni kapcsolat fűzhette Ozirisz főpapjához, Wenenneferhez, aki, mint fivérét említi őt egy eredetileg Abüdoszban álló sztéléjén.[7]

Parahotepnek a müncheni egyiptomi múzeumban őrzik egy Per-Ramszeszből származó sztéléjét, amelyen a vezír II. Ramszesz szobra előtt hódol. Ezen a vezíri cím mellett szerepel még a Legyező hordozó a király jobbján és a város kormányzója titulus. A Kairói Egyiptomi Múzeumbaba került egy feltehetőleg Memphiszből, az Ápisz bikák temetkezési helyéről származó nagyméretű gránit sztéléje, amelyen a vezír Ozirisz és az Ápisz bika előtt áll. Egy másik jelenetben pedig Rahotep Ptah és a mögötte lévő Anubisz előtt hódol. Itt a korábban említett hivatalok mellett már többek között a Próféták elöljárója, valamint Ré és Ptah főpapja hivatalt is birtokolja.

Felső-Egyiptomban az elődei lévén, apai ágon közel-keleti származású Paszer volt a vezír, aki I. Széthi idején lépett hivatalba. Anyja, Meritré Memphiszből származott és Amon háremének felügyelője volt, apja, Nebnetjeru, akit Tjerinek is hívtak karrierjének végén Amon főpapja volt. Paszer egyéb címei közé tartozott például a Legyező hordozó a király jobbján és az Amon ünnepeinek vezetője. Felesége, Tiy Amon háremének felügyelője volt. Amellett, hogy Paszer volt az állami közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom feje, valamint a királyi birtok intézője, ő felügyelte a királysírok építését is. Jól tudott együttműködni Ramoszével, aki a Sír írnoka volt ebben az időben. Mindkettőjüket tisztelték a munkások, talán ezért jelennek meg gyakran a deir el-medinei sírokban és sztéléken. II. Ramszesz fővárosában, Per-Ramszeszben[8] is kerültek elő emlékei. Például egy sajnos töredékes szobra, amelyet ma a Louvreban őriznek. Ez egy sztélét maga előtt tartva, térdepelve örökítette meg a vezírt, de a férfiből csak lábai és a sztélét tartó kezek maradtak meg. Maga a sztélé viszonylag ép, négy isten jelenik meg rajta. A jobb oldalon Neith, a Két ország úrnője látható, vele szemben Ptah, az „Igazság ura”, a „Nagyerejű”; majd Szakhmet, a gyönyörű, Ptah szeretettje és Werethekau, a „Palota úrnője” áll. Az istenek alatt található szöveg Paszer címeit sorolja fel: „Örökös herceg, Elöljáró, a Király alsó-egyiptomi pecsétőre, Egyetlen barát, a király minden munkáinak felügyelője, a Két Ország urának fő háznagya, aki naponta felékesíti urát, a bíró, a méltóság, a város kormányzója[9] és vezír, Paszer az Igazhangú."[10] A sztélé oldalán jobb oldali irányba egy Ptahhoz és Szakhmethez szóló áldozati felirat van, mely azt kéri, hogy Paszer kája minden nap részesülhessen az istenek áldozati asztalára helyezett adományokból. A bal oldali irányba futó felirat pedig Werethekauhoz és Neithez szól. A király azért ad áldozatot az istennőknek, hogy Paszer neve fennmaradjon templomaikban. 

Egy Memphiszben, a Szerapeum közelében található II. Ramszesz korabeli sírban találtak több hozzá köthető tárgyat, például két arany pektorált és több amulettet. Az egyik melldísz fő eleme egy lazúrkőből faragott skarabeusz, amelyet Ízisz és Nephthüsz alakja fog közre.

A másik hasonló szentély formájú melldísz, de nem áttört technikával készült, hanem egy kőből faragott négyzetlapot foglaltak be aranyba, az elején van kifaragva a skarabeusz, az istennőket berakással készítették el, de sajnos mára elvesztek. A kőlap hátoldalát teljes egészében felirat borítja. Szintén a Louvreban őrzik Paszer egy fajanszból készült kisméretű sztéléjét, amelyen Thot isten előtt hódol. Érdekes, hogy Thot szerepe az istenek világában némileg hasonlított a vezír földi szerepéhez, ő volt az istenek írnoka, követ, a teremtő Napisten helyettese.

A karnak rejtekhelyről[11] két szobra (JdE 38062, CGC 42164) került elő.

Thébai sírja a TT 106. A sírkápolna arról nevezetes, hogy Paszer felíratta benne az ún. vezíri szabályzatot, amelyben felsorolják a vezír feladatait és kötelezettségeit. Ez az egyetlen olyan alkalom, hogy a 18. dinasztiánál későbbi sírban szerepel ez a szöveg. A sír alaprajza fordított T-alakú, mely a korszakra jellemző. Az előudvarában kilenc szoborfülke van, ezekben Paszer szobrai találhatók, közülük három oziriszi. Áll itt két sztélé is. Az egyiknek a legfelső regiszterében kettős adoráló jelenet van. Paszer szülei Ré-Harakhty és Maat előtt hódolnak, az elhunyt és édesanyja pedig Ozirisz és Ízisz előtt. Alatta szintén kettős jelenet található, az egyikben két pap áldozatot mutat be Paszer szüleinek, a másik jelenetben Paszer és édesanyja múmiája purifikációs szertartásban részesül. A sztélé felirata egy Oziriszhez szóló himnusz. A másik sztélé szintén kettős jelenetet tartalmaz – vagyis egy regiszterben egymás mellett két jelent van. Az egyik jelenetben a múmiák megtisztítása szerepel, a másikban egy szentély megtisztítása, amelyben kanópusz-edények és istenszobrok vannak. A sztélé szövegében említik Paszer bátyját, Titiát, aki Maat templomának intézőjeként szolgált. Ő a sírban is megjelenik, amint áldozatot mutat be fivérének és édesanyjának. A keresztirányú helyiségben nyolc oszlop van, a hosszanti teremben kétszer három oszlop. Ennek a teremnek a végében még egy helyiséget alakítottak ki. Itt található Meretszeger istennőnek egy különleges ábrázolása, oroszlánfejű nőként örökítették meg.

Temetkezési mellékletei közül két kanópusz-edény került a Kairói Egyiptomi Múzeumba, egy ushébtije Berlinbe, három pedig Londonba a Petrie Múzeumba.

Legkésőbbi említése, mint vezír II. Ramszesz 21. évében van. Elképzelhető, hogy nyugdíjas éveit Amon főpapjaként töltötte, mert ismert egy szobor, amely Amon főpapját, Paszert ábrázolja. Bár az is elképzelhető, hogy párhuzamosan volt vezír és Amon főpapja.

Utódja Hai volt. Róla a napokban hallottam egy a Heidelberg Egyetem Egyiptológiai Intézetének baráti köre által szervezett előadásban. Laurent Bavay[12] prezentációjának címe a „The lost tomb of Amenhotep and Renena TT C.3” volt. Az előadás csattanója az volt, hogy a Seikh Abd el-Qurnában található TT C.3 számú nemesi sír udvarában megtalálták Hai agyagtégla piramisának maradványait. Vörös színű, égetett agyagtéglákban szerepelt neve és címei. A vezír sírjának helye jelenleg még ismeretlen, de a piramis alapján elképzelhető, hogy a nem túl távoli jövőben sikerül majd lokalizálni.

Egy Abüdoszban előkerült sztélé említi szüleit, apja Hai katonai tisztséget töltött be, anyja, Nubemniut Amon énekesnője volt. Feleségét Yamnak hívták.

Hai a pályafutását királyi követként kezdte, legkésőbb II. Ramszesz uralkodásának 26. évében már vezír volt. A 40. uralkodási évtől kezdve az ő feladata volt a király szed-ünnepeinek bejelentése.

A cikkben szereplő szobra Karnakban állt, a vezír a vállán viseli II. Ramszesz kartusait. Felhúzott lábai előtt egy naosz van, amelyben Amon és Mut szobrocskája áll. A feliratokban Hai számos címét említik, többek között ő is Théba kormányzója volt, és bíró, Maat főpapja. A szobor feliratában több istent is megszólítanak Amon-Ré és Mut mellett, úgy, mint Ízisz, Imszeti és Hápi[13]. Alapvetően hosszú életet, védelmet, életet, tartósságot és egészséget kér az istenektől a szöveg Hai kája számára.

Nyugat Thébából került elő feltehetőleg sírkápolnájának egy darabja, ezen egy olyan jelenet van, amelyben a vezír I. Amenhotepnek mutat be füstölőáldozatot.

Elképzelhető, hogy körülbelül a 45. uralkodási évben egy Thotmesz nevű férfi lett Felső-Egyiptom vezíre, róla nagyon keveset tudunk. Parahotep szedmenti sírjában említik.

Neferrenpet II. Ramszesz uralkodásának utolsó évtizedében kapta meg a Felső-Egyiptom vezíre hivatalt. Szolgált Merneptah, Amenmessze és II. Széthi uralkodása alatt is.

Apja a nemes Neferrenpet volt, az anyja a ház úrnője Qafriati. Felesége Mutpipu. Leányai: Iunhayet, Taweretkhati, Hathor énekesnője, Reszet és Henutmeter. Fia Bakenptah, Ptah isten apja[14] volt.

Gebel el-Szilszilében Horemheb sziklába vájt kápolnájában ura kíséretében van egy jelenetben, amelyben II. Ramszesz Ptah és Szobek isten előtt hódol.

Berlinben a Neues Múzeum gyűjteményében van 61 cm magas, granodiorit sztéléje, amely úgy örökíti meg a vezírt, hogy egy naoszban áll és mindkét kezében egy-egy jogart tart. Az áldozati formulák arra kérik Amon-Rét, Ptah-Tatjenent és Ptahot, hogy biztosítsanak Neferrenpet kája számára boldog életet; tartósságot és egészéget, valamint, hogy a király kegyében tartsa őt. Címe között szerepel a Ptah főpapja, illetve az észak és dél minden istenének prófétái felügyelője, nagyon érdekes a következő titulusa: Az ég a föld és a túlvilág titkainak főnöke.

Sírja Szakkarában lehet, de jelenleg nem ismert. Ugyanakkor piramidionja a Liverpool Városi Múzeum gyűjteményében van. Családtagjainak nevét erről a tárgyról ismerjük.

Núbiai alkirályok

A núbiai alkirályok hivatalát I. Amenhotep idején hozták létre. A kusi királyfi[15], a Déli országok elöljárója az Asszuántól délre eső, Egyiptom fennhatósága alá tartozó területeket felügyelte.

Nem tudjuk pontosan, hogy Amenemopet mikor lett núbiai alkirály, Horemheb uralkodásának végén vagy I. Széthi uralkodása elején. A cím korábban is családja birtokában volt, mert apja Paszer és nagyapja Amenhotep-Huy szintén núbiai alkirályok voltak. Amenemopet katonai pályán indult, karrierjét őfelsége első harcikocsizójaként kezdte, majd megkapta a Legyező hordozó a király jobbján címet, végül núbiai alkirály lett. I. Széthi uralkodása idejéről több emlékről ismert. Tudunk egy Qasr Imbrimban álló sztéléről, amelynek jelenetében I. Széthi egy ellenséget döf át, mögötte harcikocsi. Az isten, aki előtt a király eme tevékenységet végzi, feltehetőleg Amon-Ré, de alakja részben megsemmisült. Egy mellékjelenetben ott térdel a vezír, a rá vonatkozó szöveg így hangzik:

„A kusi királyfi, Amenemopet, így szól:

Apád[16] adjon (neked) minden életet, tartósságot és hatalmat!

Biztosítsa neked a Délt, ahogy Északot is,

minden idegen ország hajoljon meg hatalmad előtt,

és minden ország egyesüljön szandáljaid alatt.”[17]

Asszuánban egy ókori út mentén több bevésett jelenetben látható I. Széthivel együtt. Térdel vagy áll, a karjai adoráló tartásban vannak, miközben az uralkodó ellenségeket markol meg, vagy sújt le rájuk.

Gebel Dosheshben van egy sziklába vájt sztélé, amelyben szintén megjelenik I. Széthi társaságában. A király az elephantinéi hármasságnak, Khnumnak, Szatetnek és Anuketnek mutat be áldozatot.

A Beit el-Wali templomban, II. Ramszesz uralkodásának idején még megörökítették, mint kusi királyfit.

Iuni pályafutása I. Széthi uralkodása idején kezdődött. I. Széthi istállójának felügyelője volt, Őfelsége harcikocsizója, a medzsaiok parancsnoka és kusi királyfi. Úgy tűnik, hogy Amenemopet és Iuni egyszerre töltötték be a tisztséget I. Széthi uralkodásának végén és II. Ramszesz uralkodásának elején, habár erre a korszakra nem jellemző a cím a vezíréhez hasonló felosztása. Reisner úgy véli, hogy I. Széthi és II. Ramszesz társuralkodása során épült a Beit el-Wali templom, amelynek építését núbiai alkirályként még Amenemopet felügyelte. A templom elkészülte után nem sokkal, de még a társuralkodás idején nevezte ki I. Széthi Iunit kusi alkirállyá. Ő készíttetett egy templomot I. Széthi tiszteletére Wady Abbadban,[18] Erről az építmény homlokzatán lévő felirat tanúskodik. Reisner úgy gondolja, hogy az Abu-Szimbelben épülő templomok munkálatainak kezdete, amit szintén Iuni felügyelt még a társuralkodás idejére esett. Iuni itt egy a kisebb templom közelében található, sziklába vájt sztélén látható, amint a trónon ülő II. Ramszesz felé legyezőt nyújt.

„Atyád, Amon-Ré adományozzon neked minden életet, tartósságot és hatalmat, biztosítsa neked hogy örökké a Két Ország ura légy, hogy örökké a Kilenc Íj[19] uralkodója légy!”. – mondja a vezír a feliratban.

Ő felügyelte Nyugat Amarában[20] és az Akshában[21] zajló építkezési projekteket. Előkerült egy sztéléje Abüdoszban, amelyen Ozirisz, Ízisz és Hórusz előtt hódol. Körülbelül 10 éven át szolgálta II. Ramszeszt kusi alkirályként.

A kusi alkirályok sorában Hekanakht a következő. Több más pozíciót is betöltött, úgy mint Legyező hordozó a király jobbján, követ minden országban, örökös herceg, királyi pecsétőr. Asszuánban van egy graffiti, amelyen Hekanakht II. Ramszesz kartusai előtt hódol. Abu-Szimbelben látható azon a sziklába faragott sztélén, amely a templomok felavatásának állít emléket. Az amadai templom[22] egy feliratában Ré-Harakthty istent kéri, hogy:

„Oltalmazd Uszermaatré-Szetepenré királyt,

Biztosíts neki örökké tartó életet és hatalmat!”

Itt egy másik, a hüposztil csarnokban található oszlopon is megörökítette magát.

Kubánban[23] megtalálták vörös homokkőből készült, 46 cm magas szobrát, mely a Kairói Egyiptomi Múzeumba került (35674). A szobor párnán ülve, térdeit az állához húzva ábrázolja, a karjait keresztezi a térdein. A hieroglifákat sárga színűre festették rajta, az áldozati formula Oziriszhez, Anubiszhoz és Atumhoz szól.

Amarában is vannak hozzá köthető emlékek. Úgy tűnik, hogy I. Széthi és II. Ramszesz uralkodása idején ez volt a kusi alkirály székhelye.

Utóda Paszer II, aki Amon-Ré-Kamutef főpapjának[24], Minmószének a fia volt. Három sziklába vájt sztéléje van Abu-Szimbelben. Nagyon befolyásos család tagja volt, apja is főpap volt, nagybátyja Wennenefer az Amon főpapja hivatalt töltötte be. A Biritsh Múzeumban őrzik egy szobrát. A festés elképzelhető, hogy nem eredeti, bár követi az ókori hagyományokat. A férfi teste vörösbarna, a haja fekete, fehér kötényén a derekánál piros csíkok vannak. A hieroglifákban helyenkét kék festék maradványa látható. Az alkirály térdepel és egy oltárt tart a kezében, az oltár tetején egy Amon-Rét jelképező kosfej van.

Hui is II. Ramszesz alkirálya volt, de Raisner ezzel nem ért egyet. Ugyanakkor Hui több forrásból is ismert. Buhenben egy ajtófélfán Hekanakhttal együtt jelenik meg, egy másik ajtó szemöldökfáján II. Ramszesz kartusa mellett jelenik meg egy Penmehy nevű férfival, ezen egyértelműen kusi királyfinak titulálják. Egy Berlinben őrzött sztélé felirata szerint, ő kísért el egy hercegnőt Hattiból Egyiptomba, akit II. Ramszesz feleségül vett. Számos címét felsorolják, köztük több katonait is: például a csapatparancsnok, a lovak felügyelője, őfelsége harcikocsizóinak vezetője. Asszuán közelében az út mentén a király kartusa mellett jelenik meg. Több szeheli graffitón is a király, vagy kartusa társaságában látható.

Szetau több mint 20 éven keresztül töltötte be a kusi alkirály pozíciót a 38. uralkodási évtől és rengeteg emlékműve ismert. Az apja egy Szauadzset nevű férfi volt. A feleségét Nofretmutnak hívták, aki a Nekhbet háremének felügyelője címet birtokolta.

Szetau irányította többek között II. Ramszesz Wadi esz-Szebuában álló templomának építését. Az udvarában az alkirály és kollégái tizenkét darab sztéléje állt, amelyek a Kairói Egyiptomi Múzeumba kerültek. Közülük az egyiken fennmaradt egy hosszabb életrajzi felirata. Karrierje történetét meséli el rajta. Szetau a királyi udvarban nevelkedett és tanult. Írnokként kezdte a pályafutását, a vezír írnokainak elöljárójává nevezték ki. Abból a részből idézek, amikor a vezír írnokainak főnökeként tevékenykedett:

„Szent áldozatot biztosítottam minden istennek, minden nap növekedtek a szent áldozatok, mert jót cselekedtem. Kincstáraik csordultig voltak, tele javakkal, magtáraik az égig értek, az árpa halmaitól és javaktól a felosztás szerint.”[25] – írja, majd így folytatja:

„Uram felfigyelt rám, mert hatékonyan szállíttattam be a gabonát a magtárakba, milliószámra beszedve. Én voltam az oka, hogy a magtárak düledeztek a gabonától, kimértem, és minden föld (szükségletét) elláttam, (hogy) senki se tehessen szemrehányást érte.”[26]

Ezt követően a király az Amon birtokfelügyelője, az Amon kincstárainak felügyelője és az Amon ünnepeinek vezetője hivatalokkal bízta meg. II. Ramszesz nagyon elégedett volt a munkájával, mert ezután kusi alkirállyá nevezte ki. Innen érkezett Egyiptom aranykészletének nagy része és adó formájában számos egzotikus alapanyag és termék. Szetau ezek behajtásában is nagyon hatékonynak bizonyult. Ír a núbia területén végzett templomépítő és helyreállító munkájáról is. Ebből kiderül, hogy az építésben számos szíriai és núbiai hadifogoly vett részt. Az uralkodó azzal ismerte el Szetau jól végzett munkáját, hogy a tanács tagjává tette, és az udvaroncok élére helyezte.

Wadi esz-Szebuában a 18. dinasztia egyik uralkodója, III. Amenhotep által építtetett templomban állt egy szoboregyüttes, amelyen feleségével együtt örökítették meg. Nofretmut egy sztélét is állíttatott itt.

Szetau felügyelte a Gerf-Husszeini, Ptah istennek szentelt templom építését is, melynek sziklába vájt része ma sajnálatos módon a Nasszer-tó vízében van. Innen két szobra került elő.

El-Kabban is irányított építési, illetve helyreállítási munkálatokat. Itt a kis sziklakápolna[27] bejáratának jobb és bal oldalán megörökítették az alakját. A feliratokban II. Ramszesz győzelmét kéri az istenektől, illetve, hogy védelmezzék a királyt, miközben saját magát is jó színben tünteti fel. A kápolna belsejében Szetau kétszer is megjelenik, amint a pávián alakban ábrázolt Thot isten előtt hódol. Egy szobrát is megtalálták itt, mely a Kairói Egyiptomi Múzeumba került (CGC. 885). Ezen bőségesen szerepelnek különböző hivatalai és címei, például az istenatya[28], Neith birtoka titkainak főnöke, Maat templomának főintézője, Legyező hordozó a király jobbján, királyi írnok, alsó-egyiptomi pecsétőr, egyetlen barát, Amon ünnepeinek vezetője, kusi királyfi, a Déli országok felügyelője[29]

Szehel szigetén egy sziklába vésett jelenetben találkozhatunk vele, amint a feleségével, Nofretmuttal együtt Anuket előtt térdelnek.

Szetau sírja Théba nyugati partján, Dra Abu el-Nagában van, a TT 289. Nem a szokványos T alaprajzú sír, sok helyiségből áll. Megtalálhatóak benne a Kapuk könyve jelenetei. Szarkofágjának fedele a British Múzeumba került. Egy usébtije a Torinói Egyiptomi Múzeumban van, egy másik pedig a Penn Múzeumban.

Reisner nem említi II. Ramszesz alkirályai között Anhotepet, nem tudjuk II. Ramszesz uralkodásán belül mikor töltötte be a kusi alkirály címet, de talán uralkodásának végén. Feleségét Hunronak hívták. Az ő sírja a TT 300 Dra’ Abu el-Nagában. Ez egy fordított T-alaprajzú sír, kevés jelenet maradt ép. Az egyik helyiség mennyezetét szőlő lugas motívum díszíti és madarak is láthatóak a levelek és szőlőfürtök között. A sírban megtalálhatók II. Ramszesz kartusai és egy olyan jelenet is, amelyben az elhunyt és felesége a király és a királyné előtt hódol.

A következő részben megismerkedünk egy erőd parancsnokkal és több főpappal.

Vissza II. Ramszesz korszakának nyitólapjára.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2023.06.18.

Felhasznált irodalom:

K.A. Kitchen – Ramesside Inscriptions (Blackwell Publishers) Vol. 1.

K.A. Kitchen – Ramesside Inscriptions (Blackwell Publishers) Vol. 3.

Friederike Kampp – Die Thebanische Nekropole Teil 1

Porter & Moss - The Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Statues, Reliefs and Paintings

http://www.griffith.ox.ac.uk/topbib.HTML

Elizabeth Frood – Biographical Texts from Ramessid Egypt

Georg A. Reisner - The Viceroys of Ethiopia (The Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 6, No. 1 (Jan., 1920), pp. 28-55)