A királymúmiák rejtekhelyei 2.

Ennek a résznek az első fele a KV 35-ös sír, vagyis az úgynevezett „második cachette” felfedezésére és felfedezőjére, Victor Loret-re fókuszál. A királyi múmiák rejtekhelyeiről megint csak sikerült egy jó szakirodalmat megvásárolnom, ez pedig Dennis C. Forbes „Tomb. Treasures. Mummies: The Royal Mummies Caches (TT320 & KV35)” című munkája, amely 1998-ban jelent meg. A KV 35 kapcsán leginkább ezt használtam.

A francia egyiptológus, Victor Clement Georges Philippe Loret 1859. szeptember 1-jén született Párizsban. Édesapja Clement Loret belga származású orgonista, zeneszerző volt, aki 1855-ben költözött Párizsba, édesanyját Philippine Colniusnak hívták.

Victor érdeklődése már gyermekkorában az egyiptológia és különösen a hieroglif írás irányába fordult Champollion „Grammaire égyptienne”[1] című munkájának hatására. Gaston Maspero tanítványa lett és vele együtt utazott először Egyiptomba, 1881-ben. Még ugyanebben az évben a Kairói Francia Régészeti Intézet tagja lett. Az 1880-as években Eugene Lefébure francia egyiptológussal dolgozott együtt a Királyok Völgye és más hozzáférhető thébai sírok feliratainak feldolgozásán. Ennek köszönhetően jól ismerte a völgyet és meggyőződése volt, hogy még vannak felfedezetlen sírok benne. 1886-ban kinevezték a Kairói Francia Régészeti Intézet vezetőjének, 1886 és 1897. között a Lyoni Egyetemen tanított egyiptológiát. 38 éves korában kinevezték az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetőjének, de csupán két évig, 1897 – 1899 között töltötte be a tisztséget[2]. Minden esetre kinevezése után nekilátott azon tervének megvalósításához, hogy személyesen végez ásatásokat a Királyok Völgyében.

1898-1899-ben végzett feltárásokat az Újbirodalom királyi nekropoliszában és öt korábban ismeretlen királysírt fedezett fel, ezek között volt a második rejtekhely is.

Loret választotta ki a helyet, ahol helyi munkásokból álló csapata próbaásásokat végzett. Szondázásos módszert alkalmaztak, ezt azt jelenti, hogy 1 méter széles és 1 méter hosszú kutató árkokat ástak, majd fokozatosan haladtak lefelé az árvizek által felhalmozott törmelékben, amíg elérték az alapkőzetet. A francia a régészeti hivatal vezetőjeként éppen egy ellenőrző körúton vett részt, melynek során a délre található lelőhelyeket látogatta végig, amikor 1898. február 12-én értesítették, hogy munkásai találtak egy sírbejáratot. Február 20-án érkezett vissza és másnap látogatott el a völgybe. III. Tothmesz, a 18. dinasztia egyik jelentős uralkodójának síremlékét találták meg, mely a KV 34-es számot kapta. Megkezdték a sír szisztematikus feltárását. Loret megbízta emberei egy részét, hogy végezzenek szondázást a KV 12 és 13 közötti területen, majdnem szemben III. Ramszesz sírjával (KV 11). Viszonylag hamar, március 8-án egy újabb ember által készített bejáratra bukkantak. A lépcsős lejáróból eltávolított törmelékben fajansztöredékeket találtak kartusba írt névmaradványokkal, de nem lehetett egyértelműen azonosítani a sír tulajdonosát. Nem sokkal később előkerült egy kőből készült usébti, amelyen a névgyűrűben az Amenhotep név szerepelt. Ez alapján Loret arra következtetett, hogy csakis III. Thotmesz fiának és utódjának II. Amenhotepnek az örökhajléka lehet az, amit megtaláltak (annak ellenére, hogy több Amenhotep nevű uralkodó volt a 18. dinasztia idején). Március 9-én este 7 órakor az ajtót kellően kiszabadították a törmelékből ahhoz, hogy Loret és munkavezetője beléphessen egy korábban ismeretlen királyi síremlékbe. Gyertyafény mellett, lefelé haladtak a kőtörmelékkel borított első lejtős folyosón, majd egy kőből faragott lépcsőn ereszkedtek le, ezt követően egy másik meredek folyosón haladtak előre, ami egy mély aknához vezetett. Az akna túl széles volt ahhoz, hogy átugorhassák. Halványan láttak egy sötét foltot a szemközti falon, ami arra utalt, hogy ott a sír folytatódik. Loret és társa visszatért a felszínre létrákért, kötelekért és lámpákért. Két felügyelő is csatlakozott hozzájuk, amikor leeresztettek egy létrát az aknába, de annyira mély volt, hogy Loret végül kötél segítségével ereszkedett le. Az akna alját mészkő szilánkok és törött agyagedények borították. A francia észrevett egy nyílást az akna falán a törmelék felett, de úgy döntött, hogy fontosabb tovább haladni a sír belseje felé. Áthelyezték a létrát és először a munkavezető, majd Loret mászott fel, hogy benézzenek a kőtörmelék felett, ami részben elzárta a sziklába vájt ajtónyílást. Loret észrevett egy erős faágat, amely szilárdan beékelődött a két ajtóoszlop közé, és arra a következtetésre jutott, hogy az ókori sírrablók ezt használták saját kötelük rögzítésére. A felfedező páros átmászott a törmeléken és egy nagyméretű, két oszlopos, téglalap alakú helyiségben találta magát, amelynek egyik sarkába egy lépcsőlejáró indult lefelé. Nagyon hasonló helyiség volt, mint a III. Thotmesz sír előkamrája.

A falak és az oszlopok csupaszok voltak, itt-ott azonban vörös foltok látszottak.Ezek az ókori kőfaragók számára felrajzolt jelek voltak, arra vonatkozóan, hogy hogyan egyenesítsék ki a falakat, az oszlopokat és a mennyezetet. A helyiség tehát befejezetlen volt. Közvetlenül az ajtóban, a padlón, Loret lámpájának fénye egy fehérre festett, fejetlen faszobrot világított meg, amely egy nagy, feltekeredő kígyót ábrázolt. Ennek fejére később a királymúmiák rejtekhelyeként szolgáló oldalkamrában bukkantak rá.

A kobrafigura mellett ókori kötéltekercs hevert, mellette pedig egy másik kötél, amelyhez kődarabot erősítettek. Loret úgy vélte, hogy ezeket sírrablók hagyták hátra. Lámpájának fénye végigpásztázott a kamra padlóján, összetört temetkezési felszerelést látott. A törmelékben megpillantott egy fából faragott szép fejet, egy szobor töredékét. Lámpájának fénye ezután három nagy fából faragott hajómodellen állapodott meg, mindegyik több mint két méter hosszú, élénk színekkel festve. A hátsó fal tövénél egy negyedik bárka állt. Ebben pedig egy múmia feküdt, testét ékszereket és amuletteket kereső sírrablók megfosztották bandázsaitól. Bőre a balzsamozó szerektől megfeketedett, a mellkasán és koponyáján is lyuk tátongott. Őt látszólag figyelmen kívül hagyták a nekropolisz papjai, akik a 21. dinasztia idején a sírtulajdonost újra temették és mint később kiderült, rejtekhelyet alakítottak ki itt.

A lépcsőn leérve Loret és munkavezetője egy nagyobb, hatoszlopos helyiségben találta magát. A falakon egy a királysírokra jellemző túlvilági vezető, az Amduat jeleneteit látta, hasonló vonalrajzos stílusban, mint III. Thotmesz (18. dinasztia) sírjában. A kékre festett mennyezetet sárga csillagok díszítették. A négyszögletű oszlopokon a sír tulajdonosa különböző istenek társaságában jelent meg. A francia felismerte a király nevét, akinek ezt a sírt építették, később lelkesen így számolt be erről: „Így igaz, ő az! II. Amenhotep. Ott, a trónnevet tartalmazó kartus; ott a születési nevet tartalmazó kartus. Nincs kétség. III. Thotmesz fia az.”[3]

Az oszlopos csarnok jobb és bal oldalán egy-egy sötét ajtónyílás látszott. Halványan kivehető volt, hogy a helyiség távolabbi végét lesüllyesztették. Ebben a mélyedésben állt az uralkodó kvarcit szarkofágja, a fedele nem volt rajta. Az előkamrához hasonlóan ennek a helyiségnek a padlóján is temetkezési mellékletek törmeléke borította,de azért voltak viszonylag épen maradt darabok is. Loret felismert például egy fából faragott, oroszlánfejű istennőt ábrázoló szobrot. A régész óvatosan áthaladt a törmeléken a szarkofághoz, amely körülbelül másfél méterrel alacsonyabban volt, mint az oszlopos csarnok padlószintje. Itt még több temetkezési melléklet töredéke hevert szerteszét. Loret így írta le a helyzetet:

"Nem tudtunk előre haladni. Mindenütt törött edények, nagyméretű, festett fából készült tárgyak, az élet (ankh) és a stabilitás (dzsed) ábrázolásai. A bal sarokban, a padló közelében, egy törmelékhalom tetején egy fából készült naturalisztikus, nagy tehénfej úgy fordult felénk, hogy édes szemeivel éppen ránk nézett."[4]

A nyitott szarkofág belsejében egy koporsó helyezkedett el virágfüzérekkel a fejnél és a lábfejnél. Loret tudta, hogy II. Amenhotep múmiája nem került elő a híres „királyi cachette-ből”, amit az Abd el-Rassoul fivérek fedeztek fel mintegy két évtizeddel korábban. Ez volt az első olyan fáraó múmia, amelyet a neki építtetett sírban találtak meg, bár egyértelmű volt, hogy az ókorban ezt a sírt is megbolygatták, és az uralkodót a 21. dinasztia idején új koporsóba helyezték.

A hatoszlopos csarnokból négy oldalkamra nyílt, mindkét hosszú oldalon kettő. Az egyiket befalazták, a másik három nyitott volt. Loret sorra megvizsgálata mindegyiket. A csarnok bejáratától balra lévő első helyiségben harminc nagy agyagedényt talált és bepólyált tartósított húsmaradványokat[5].

A másodikban, azt tapasztalta, hogy a terem bal oldalán a padlót tisztára takarították, a jobb oldalon pedig egy csomó összetört temetkezési mellékletet hagytak. Ezek rituális tárgyak maradványainak tűntek, például fajanszból készült ankh formájú edények. Az egyik fal mellett Loret észrevett egy fekete mázzal bekent fa figurát, amely egy előre lépő párducot ábrázolt, nemrég III. Thotmesz sírjában is talált egy hasonlót.

A bejárattól jobbra található első kamrában különleges látvány fogadta, három a pólyáitól megfosztott múmia feküdt egymás mellett a padlón. Középen egy fiatal férfi volt, fején az ifjúságfürttel.[6] Loret ő Ubenszenuként, II. Amenhotep fiaként azonosította, akinek usébtijeit felfedezte az előkamrában található törmelék között. Tőle jobbra egy borotvált fejű felnőtt feküdt, akit Loret először fiatal férfinak gondolt – valójában egy fiatal nő volt, akit ma „fiatalabb hölgyként” ismerünk. Arcát és mellkasát betörték. Balra egy idősebb, hosszú, fényes, hullámos barna hajjal rendelkező nő feküdt. Jobb karját letépték, de visszahelyezték a teste mellé. Bal karja a mellkasán feküdt keresztben, kezeit összezárta, mintha magához szorítana, vagy fogna valamit. Szép állapotban megőrződött arca bal oldalát és feje búbját egy vászonlepel takarta el, kicsomagolt testét is részben rongyok borították.

Loret ezt követően a részben befalazott, jobb oldali második kamrára (IV.) fordította a figyelmét. Fejét és gyertyáját bedugta a nyílásba, és a pislákoló fényben kilenc koporsót számolt össze. Közülük négyen nem volt fedél, de látszott, hogy mumifikált testek nyugszanak bennüka. Ekkor Loret még úgy gondolta, hogy II. Amenhotep családtagjai fekszenek itt, és a kamra részletes vizsgálatát későbbre halasztotta. Először nekiláttak a sír megtisztításának és az előkerült leletek dokumentálásának.

Loret rácsrendszert alkalmazott az elő- és sírkamrában, feljegyezve, hogy az egyes rácsszakaszokban hol helyezkednek el az egyes tárgyak. Később az oldalkamrák esetében is így járt el.

Összességében elmondható, hogy nagy felfordulás jellemezte a sírt. Ez valószínűleg a sírrablóknak és/vagy részben a 21. dinasztia idején a sírt „rendbe tevő” nekropolisz munkásoknak köszönhető. Az egyes tárgyak hiányzó darabjai sokszor másik helyiségből kerültek elő. Fentebb említettem például a fejnélküli kígyószobor esetét. A sírkamrában egymástól hét nyolc méter távolságban Loret egy-egy festett fából faragott szárnyat talált. Később kiderült, hogy ezek egy ágaskodó, női fejjel ellátott kobrához tartoznak, amely megint csak a rejtekhellyé alakított kamrában került elő. A helyiségben, ahol a fából faragott párduc is volt, találtak egy mumifikált lábujjat, amely az ifjúságfürtös fiatal fiúhoz tartozott. De számos más példát lehetne még említeni. Miközben zajlott a sír feltárása, a francia a keskeny nyíláson keresztül becsúszott a részben befalazott helyiségbe és megvizsgálta a kilenc koporsót.

„A koporsók és a múmiák mind egyformán szürkék voltak. Lehajoltam a közelebbi koporsóhoz, és ráfújtam, hogy lássam a rajta feltüntetett nevet. A szürke színről kiderült, hogy porréteg, amely azonnal el is tűnt, s kiolvashattam IV. Ramszesz nevét és trónnevét. Tehát ezek szerint királyi koporsók között állok? Lefújtam a port a második koporsóról, mire újabb kartus bukkant elő – igaz, előszörre olvashatatlannak tűnt, mivel fényes, fekete alapon matt, fekete festékkel írták. Odarohantam a többi koporsóhoz. Kartusok mindenütt! Emitt Sziptah trónneve, amott II. Széthi neve… Királyi rejtekhelyre bukkantunk tehát, olyanra, mint amilyet Deir el-Bahariban találtak.[7] – számolt be a felfedezésről.

A KV 35 feltárásának végén, több mint 2000 temetkezési mellékletet vettek nyilvántartásba, amelyeket először átvittek Luxorba, majd a Régészeti Múzeum gőzősével Kairóba szállítottak.

Már a múmiák is elő voltak készítve a Kairóba történő szállításhoz, amikor a Közmunkaügyi Minisztertől[8], aki akkoriban a Régészeti Hivatal vezetőjének adminisztratív felettese volt az az utasítás érkezett, hogy a KV 35-ben előkerült múmiákat vissza kell helyezni a sírba és azt le kell zárni. Hogy ez jó döntés volt-e, arra kicsit később fény derül.

Loret sajnos alkalmatlannak bizonyult a Régészeti Hivatal vezetésével járó adminisztratív feladatok ellátására és személye mind az egyiptomiak, mind az európaiak körében ellenállást váltott ki, ezért nem sokkal később leváltották az intézmény éléről. Visszatért Franciaországba és sohasem készített átfogó publikációt a Királyok Völgyében végzett feltárásairól, ugyanakkor még 1899-ben II. Amenhotep sírjáról megjelent egy cikke a Bulletin de l’Institut d’Égypte-ben. 1900 és 1929 között ismét a Lyoni Egyetemen tanított, ahol tanítványai körében nagy népszerűségnek örvendett. Érdeklődése széleskörű volt, a hieroglif írás mellett, a történelem, a pre- és kora dinasztikus vallás, a növénytan, és kora egyiptomi zenéje is foglalkoztatta. Népzenekutatóként leírta a Királyok Völgyétől délre eső területek hagyományos dalait és táncait. 1946. február 3-án halt meg Lyonban. Feljegyzései, rajzai 2002-ben a Milánói Egyetem Egyiptológiai könyvtárába kerültek. Két egyiptológus, Patrizia Piacentini és Christian Orsenigo szerkesztésében egy részük megjelent a La Valle dei Re Riscoperta: I giornalis di scavo di Victor Loret (1898-1899) e altri inediti című könyvben.

Az Újbirodalom királyi múmiáinak második rejtekhelye egy újabb szenzációs felfedezés volt. Innen került elő IV. Thotmesz, III. Amenhotep, Merenptah, II. Széthi, Sziptah, Széthnakht, valamint IV., V. és VI. Ramszesz, és talán Tauszeret királynő. A koporsókon és múmiákon itt is feliratok tanúskodtak a III. Átmeneti korban végzett újra temetésekről. Ezekből kiderült, hogy az előbb említett királyi múmiák korábban Tauszert és Széthnakht sírjában nyugodtak, majd I. Pinodzsem idején vitték őket a KV 35-be.

Hogyan alakult a KV35 múmiáinak későbbi sorsa? 1899-ben újra Gaston Maspero lett a Régészeti Hivatal vezetője, aki meggyőzte az egyiptomi kormány hivatalnokait, hogy legalább a rejtekhelyként szolgáló kamrában lévő múmiákat szállítsák Kairóba, hiszen ők eredetileg biztos, hogy nem a KV 35-ös sírban nyugodtak. A többi mumifikált emberi maradvány azonban ott maradt a Királyok Völgyében.

1901. november 24-én történt egy szerencsétlen incidens, betörtek a sírba és kárt tettek II. Amenhotep múmiájában, azokon a helyeken, ahol a rablók amuletteket sejtettek, de szerencsére csak minimális sérülés keletkezett. Viszont a koporsóban a fáraó mellé helyezett íjat, amit Loret annak idején ott talált meg mellette, sajnos elvitték. A bárkán fekvő múmiát darabokra tépték, a hajómodellt elvitték. A vandál tolvajok szerencsére nem nyúltak az oldalkamrában fekvő három múmiához. Howard Carter volt az, aki felmérte a rablók által okozott kárt és ő próbálta meg elkapni is az elkövetőket. A nyomozás ez esetben is a hírhedt Abd el-Rassoul családhoz vezetett. Mohammedet és fivéreit letartóztatták és Luxorban bíróság elé állították. Carter tanúvallomását és bizonyítékait[9] azonban nem vette figyelembe a bíróság és az el-Rassoul testvéreket, akik ekkora már idős emberek voltak, szabadon engedték.

II. Amenhotep múmiája 1931-ig a KV 35-ben nyugodott a szarkofágjában, ahol a látogatók megtekinthették, akkor azonban vonattal őt is Karióba, az Egyiptomi Múzeumba szállították.

Arra vonatkozóan, hogy kié a többi a KV 35-ben megtalált múmia, a következőket tudjuk. Az idősebb hölgy esetében napjainkra már nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Teje királyné, Tutankhamon nagymamája, Ekhnaton fáraó anyja, III. Amenhotep fáraó Nagy királyi hitvese.[10] 2007 óta többször végeztek CT, DNS és egyéb vizsgálatokat a királymúmiákon, köztük számos olyanon, akik rokonsági kapcsolatban álltak Tutankhamonnal. A legutolsó ilyen vizsgálat 2016-ban volt. A vizsgálatok eredményeként megállapították, többek között, hogy a fiatalabb hölgy III. Amenhotep és az idősebb hölgy, vagyis Teje gyermeke, ahogy a KV 55-ös[11] sírban talált férfi múmia is, és hogy ők voltak Tutankhamon szülei. Ez azonban nem oldja fel a fiatalabb hölgy személyazonosságának kérdését, mivel Ehnaton feleségei közül sem Nefertitiről, sem Kiyáról nem maradt fenn olyan információ, hogy ők III. Amenhotep és Teje leányai lettek volna. Több tudós úgy gondolja, hogy a fiatalabb hölgy nem más, mint Nefertiti. Mások szerint ehhez túl fiatalon halt meg. Nefertitiről ráadásul azt feltételezik, hogy Ay leánya volt, nem pedig a királyi páré. Könnyen előfordulhat, hogy a fiatalabb hölgy, vagyis Tutankhamon anyja Ehnaton egyik olyan lánytestvére volt, akiről nem tudjuk, hogy egyben a felesége is volt.

A két hölgy között fekvő gyermekhajfürtös fiút érdekes módon nem vizsgálták. Így nem tudjuk, hogy kapcsolatban állt-e a két hölggyel, és ha igen, milyenben. Tartózkodási helye jelenleg kétséges.

Kérdéses, hogy a két oszlopos helyiségben, a hajón fekvő férfi múmia ki lehetett. Egyes kutatók azon a véleményen vannak, hogy ő Széthnakht,mások úgy gondolják, hogy II. Amenhotep fia, Ubenszenu herceg. Mivel ez a múmia 1901-ben megsemmisült, sajnos pontos kiléte rejtély marad. Említettem, hogy a sírba vezető folyosó végén található akna aljából is nyílt egy mellékkamra, innen két személy maradványai kerültek elő. Van, aki úgy gondolja, hogy közülük az egyik Ubenszenu herceg.

Elképzelhető, hogy van még valahol egy királyi rejtekhely, ami arra vár, hogy a régészek megtalálják?

Bár a TT 320-as és a KV 35-ös rejtekhelyeken előkerült királymúmiák száma elsöprőnek tűnhet, mégis egyértelmű, hogy vannak hiányzó Újbirodalom korabeli uralkodók. Ahogy már az előző részben is említettem, a múmiák áthelyezése erre a két rejtekhelyre valójában az utolsó volt a királyi halottak védelme érdekében, körülbelül száz éven keresztül tett számos intézkedés közül.

Az első rejtekhelyeket az úgynevezett wehem meszut 4-7. évében hozták létre, ezek közül az egyik a KV 14 –Tauszert és Széthnakht – a másik nagy valószínűséggel a KV 57 – Hóremheb örökhajléka volt.

A KV 57-es sírt 1908 februárjában fedezte fel Theodore Davis és Edward R. Ayrton. Ebben Dzsehutmeszhez és Butehamonhoz kapcsolódó graffitik jelzik, hogy ez is rejtekhely lehetett. Négy múmia maradványa került elő itt, sajnos nem azonosíthatóak, elképzelhető, hogy köztük van Hóremheb és talán közvetlen elődje, Ay. Egyébként egyikük múmiája sem ismert, előfordulhat, hogy az ő testük nem élte túl az évezredes viszontagságokat.

A rejtekhelyekre összegyűjtött múmiák nemcsak fáraók voltak, királynők, királyi gyermekek és más magas rangú személyek is megtalálhatók közöttük, valamint néhány 21. dinasztia korabeli Amon főpap és családtagjaik. A TT 320-ból származó bizonyítékok, bár a felfedezés dokumentációja szegényes, a KV 35 rejtekhely adataival kombinálva lehetővé teszik, hogy számot adjunk az Újbirodalom legtöbb fáraójának és a 21. dinasztia több főpapjának holttestéről. De vannak figyelemre méltó kivételek. Herihór mellett több főpap is hiányzik – Menkheperré, I. Dzsedhonszuiufankh, II. Neszubanebdzsed (Szmendész), III/IV. Pszuszennész – ebből arra lehet következtetni, hogy a korszak egy rejtekhelye még felfedezésre vár.

A rejtekhelyekről előkerült királymúmiákat 2021-ben egy nagy ünnepség keretében átszállították a National Museum of Egyptian Civilisation-ba (NMEC), azóta az az otthonuk.

Most pedig rátérek arra a meglehetősen sok megpróbáltatáson keresztülment királymúmiára, amelyet az el-Rassoul fivérek áruba bocsájtottak.

Ezt a múmiát az 1800-as évek második felében vitte Kanadába a bányamérnök és üzletember dr. James Walter Douglas. Az 1860-as évekről beszélnek és ez azt jelentené, hogy az el-Rassoul testvérek korábban bukkantak rá a TT 320-as rejtekhelyre, mint amit a hatóságoknak bevallottak. A Niagara Falls Múzeumban helyezték el, Ontárióban és körülbelül 130 éven át pihent itt azonosítatlanul különböző furcsaságok, a „természet torz-szülöttei” között kiállítva.

Az 1980-as években a német egyiptológus, Arne Eggebrecht a múmiát megvizsgálva már felvetette, hogy királymúmiáról lehet szó. Gayle Gibson kanadai egyiptológusnő érvelt először amellett, hogy a múmia talán rokonságban állhat I. Széthivel és II. Ramszesszel.

Később William Jamieson kanadai kincsvadász és régiségkereskedő vásárolta meg a Niagara Falls Múzeum egész kollekcióját. 1999-ben Jamieson 2 millió amerikai dollárért eladta a gyűjtemény egyiptomi tárgyait, beleértve a mumifikált emberi maradványokat is, az Emory Egyetem múzeumának, ez a Michael C. Carlos Múzeum.

A múmia személyazonosságát csak DNS vizsgálatok révén lehetne egyértelműen meghatározni, de a tudósok azt valószínűsítik, hogy I. Ramszeszé. Ezen véleményüket CT és röntgen vizsgálatokra, radiokarbon kormeghatározásra, illetve a koponya különböző vizsgálataira alapozzák, melyet az Emory Egyetem munkatársai végeztek el. Természetesen az arcvonások a család többi tagjával való hasonlósága is szerepet játszott abban, hogy a múmiát I. Ramszesszel azonosítják. A múmia karjait keresztezték a mellkasán, ez a pozíció a Későkorig az egyiptomi királyi személyekre jellemző.

A múzeum 2002-ben kereste meg Zahi Hawasst, aki akkor az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője volt, hogy szeretné visszaadni a múmiát Egyiptomnak. 2003. októberében a királymúmia visszatérhetett Egyiptomba és napjainkban a Luxor Múzeumban őrzik.

2021-ben nagyszabású kiállítás keretében láthattuk II. Amenhotep sírkamrájának méret azonos másolatát a Szépművészeti Múzeumban. Erről az alábbi linken olvashatod el beszámolómat:

Dennis C. Forbes – Tomb. Treasures. Mummies: The Royal Mummies Caches (TT320 & KV35) 1998

Allison Germaneso Dixon - Royal mummy will return to Egypt (Emory Report, 2002. july 8.):

[1] Grammaire égyptienne ou Principes généraux de l'écriture sacrée égyptienne appliqué à la présentation de la langue parlée (1836).

[2] Hivatali ideje alatt indult el az Annales du Service des Antiquités de l’Egypte kiadványsorozat.

[3] Forbes – Tomb. Treasures. Mummies - 71. oldal

[4] Forbes – Tomb. Treasures. Mummies - 75. oldal

[5] Az elhunyt túlvilági táplálékaként szolgáló italokat és ételeket helyezték el ebben a teremben a temetéskor.

[6] Ez a gyermekkort jelezte az ókori Egyiptomban, illetve később a trónörökös hajviselete volt.

[7] Királymúmiák – Halhatatlanság az ókori Egyiptomban 76. oldal / Az ókori Egyiptom felfedezése 104. oldal.

[8] Sir William Garstin

[9] Fotók a sírkamra padlóján talált lábnyomokról, melyek Mohammedéhez illettek.

[10] 1978-ban az „idős hölgy” múmiáját vizsgálatnak vetették alá és haja kémiai összetétele megegyezett egy a Tutankhamun sírjában talált miniatűr koporsószettben talált hajtincsekkel. Ezeken a koporsókon Teje neve szerepelt, már ekkor azt feltételezték, hogy az „idősebb hölgy” III. Amenhotep Nagy Királyi Hitvese. A közelmúltban DNS-elemzés alapján a múmiáról kiderült, hogy Juja és Tuja lánya volt, akiknek múmiáit Theodore Davis és James Quibell 1905-ben épségben fedezte fel a Királyok Völgyében. Feliratok alapján már korábban is ismert volt, hogy ők Teje királynő szülei voltak, ezt a DNS vizsgálat egyértelművé tette.

[11] A KV 55-ös sír nem királyi rejtekhely, ezért a cikk témája nem érinti. Az itt megtalált férfi múmia feltehetőleg Ehnaton, de nem zárható ki egyértelműen, hogy esetleg a testvére, Szemenkaré az.