2021. december 17. - II. Amenhotep és kora: A fáraó sírjának felfedezése

Időszakos kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

 

Hosszú-hosszú évek után végre újra ókori Egyiptom témájú időszakos kiállítással jelentkezik a Szépművészeti Múzeum. Szerencsésnek mondhatom magam, mert 2021 decemberében már másodszor tekinthettem meg a kiállítást, ezúttal Nehebkauval együtt. Mivel mindketten hasonló szenvedéllyel viseltetünk az ókori Egyiptom iránt, ezért egy kicsit más élményt nyújtott a kiállítás, mint amikor mások társaságában voltunk. Sokkal több apró részletet megfigyelve volt lehetőségünk a termeken végig sétálni, néhány tárgy esetében még a hieroglif feliratokon is megpróbáltunk eligazodni.

Az alábbi fotó még az előző, októberi látogatásom alkalmával készült és anyukám készítette.

 

A múzeum bejárata a kiállítás plakátjával.

 

Az üvegajtón már kívülről betekintve egy nemes, fekete színű, diorit királyfej vonja magára az ember figyelmét, mely Koppenhágából érkezett hozzánk. Ez a szobor látható a tárlat plakátján. Kizárólag stilisztikai jegyek alapján tulajdonítják II. Amenhotepnek. Belépve jobbra és balra tekintve számos érdekes információ tárul elénk a falakra írva, ez az egész kiállításon végig jellemző. Először II. Amenhotep apjáról III. Thotmeszről olvashatunk és megtudjuk, hogy ő volt az ókori Egyiptom történetének legnagyobb hódítója. Egyiptom területe az ő idejében érte el legnagyobb kiterjedését. Stabil országot hagyott a fiára és a trónutódlás is zökkenőmentes volt. Egy Leidenben őrzött sztélén, amely nem látható a kiállításon együtt szerepel apa és fia.

 

Balra III. Thotmesz, jobbra II. Amenhotep látható Henetnefret mészkő sztéléjén. Újbirodalom, 18. dinasztia, kb. i. e. 1425 -1400.

Leiden, Rijskmuseum van Oudheden, AP 62

 

A másik oldali falon az Újbirodalom kezdetének történetét foglalják össze számunkra. A II. Átmeneti kor zűrzavaros időszaka után Jahmesz fáraó volt az, aki i. e. 1540 táján kiűzte Egyiptomból a hükszószokat és újra Egyesítette a két országot. Őt tartják a 18. dinasztia alapítójának, amely az ókori Egyiptom talán legvirágzóbb korszaka volt. A dinasztia hetedik uralkodója volt II. Amenhotep. Idővonal is segít elhelyezni a korszakot és a dinasztia „híres” uralkodóinak kartusait is megismerhetjük.

Egy másik információs felirat elmondja nekünk, hogyan épült fel az egyiptomi uralkodók titulatúrája vagyis öt címe és neve.

Ezek közül ismerkedjünk most meg II. Amenhotep két kartusba írt nevével:

Hieroglif szöveg	Átírás	Jelentése
	njswt bj.t aA xpr.w ra (ejtsd: niszut bit aakheperuré)	Felső- és Alsó-Egyiptom királya: Ré megjelenési formái nagyok
	zA ra jmn Htp HkA jwnw (ejtsd: szá rá amenhotep heka junu)	Amon elégedett, héliopolisz királya

 

A kiállítás tárgyai között ezúttal egy ismerős köszöntött. Egy csodálatos, 130 cm magas rózsaszín gránit szobor, amelyet rengetegszer láttam már a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban, mégis mindig lenyűgöz. Az időszakos kiállításon tilos fényképezni, ez alól csak a sírkamra másolata kivétel, azonban ezt a tárgyat meg tudom mutatni nektek abban a formában, ahogy Bécsben látható, már persze, amikor nem utazik éppen a világban. J Stilisztikai jegyek alapján teszik a szobor készítését a 18. dinasztia elejére, és vélik úgy, hogy az uralkodó II. Amenhotep. Erre utaló felirat sajnos magán a tárgyon nincsen. A fáraó feje felett egyébként egy erősen lekopott kartus van, ami II. Széthi nevét tartalmazza, de ezt egy későbbi újrafelhasználás során vésték fel. A galléros páviánok hajnalban és este összegyűlnek a pihenőhelyeik közelében és ilyenkor meglehetősen intenzíven és hangosan kommunikálnak egymással. Az ókori egyiptomiak ezt úgy értelmezték, hogy ilyenkor örülnek és köszöntik a felkelő napot, illetve elbúcsúznak a lemenő naptól. Ezeket az állatokat így a napisten segítőinek és tisztelőinek tartották, ezért jelennek például obeliszkek talapzatán is. A galléros pávián ugyanakkor Thot, a bölcsesség istene, illetve Atum napisten egyik megjelenési formájaként is ismert volt.

 

Egy király, feltehetőleg II. Amenhotep egy galléros pávián védelme alatt.

KHM, ÄS 5782

 

II. Amenhotep az egyik olyan uralkodó, akinek egyéniségéről is rendelkezünk információkkal. Szerette a testedzést, jó futó volt és vezérevezős, továbbá kiváló íjász. Kedvelte a lovakat és idomította is őket. Ezekről nem csak sztéléiről és emlékplakettjeiről szerzünk tudomást, de magas rangú hivatalnokaik is megörökítették thébai sírjaikban. II. Amenhotep tulajdonképpen megteremtette a „királyi sport” toposzát és a hagyomány folytatódott a következő uralkodók alatt, akik felirataikban követték példáját.

Idén októberben a Luxor Múzeumban lehetőségem volt lefényképezni az úgynevezett íjász sztélét, amit itt a Szépművészeti Múzeumban rajz formájában láthatunk a falon. A sztélé eredetileg Karnakban állt. A feliratban a király azzal dicsekszik, hogy erősebb minden embernél, mert fa helyett réz céltáblát használ gyakorláshoz, amin íjai úgy hatolnak át, mintha papiruszból lenne. Büszke volt arra is, hogy képes volt egyedül hajtani harcikocsiját, ahogy a sztélén is teszi. Figyeljétek meg a derekára erősített gyeplőt.

 

II. Amenhotep íjász sztéléje a Luxor Múzeumban, J129

 

A kiállítás következő része II. Amenhotep magas rangú hivatalnokairól szól. Megtudhatjuk, hogy sokan közülük az uralkodó gyermekkori jóbarátai voltak, a „kap fiai”. A kap egy olyan intézmény volt, amely a palotához kapcsolódó gyermekek nevelését és oktatását végezte. Nem csak királyi hercegek nevelkedtek itt, hanem udvari tisztviselők és különböző idegen fejedelmek gyermekei is. A kap gyermeke volt például Amenemope vezír, aki akkora kegyben részesült, hogy a Királyok Völgyében helyezték örök nyugalomra (KV 48); Paszer az íjászok főnöke és Uszerszatet núbiai alkirály is. A kiállításon szerepelnek olyan tárgyi emlékek, amelyek hozzájuk köthetők. Uszerszatet először „királyi hírnök” volt és elkísérte urát a 3. uralkodási évben vezetett szíriai hadjáratába. Őt egy a British Museumból érkezett sztélén látjuk, amelyen a núbiai alkirály a bölcsesség istnének, Thotnak mutat be áldozatot.

 

A Wadi Halfából került elő Uszerszatet homokkő sztéléje. Uszerszatet egyik kezében füstölőt tart, a másikban pedig egy edényt, amellyel italáldozatot mutat be a trónon ülő, íbiszfejű Thotnak.

Forrás: British Museum

 

A „nagy királyi dajka” címet két hölgy is viselte: Szenetnai és Kenamon édesnyja, akit talán Amenemipetnek hívtak; de úgy tűnik, hogy Amenhotep hercegnek rendhagyó módon legalább kilenc dajkája volt. Kenamon egyébként a király főintendánsa lett. Láthatjuk egyik usébtijét (BM EA56930). Firenzéből pedig elhozták koporsójának alsó részét. Egy fekete alapon sárgásfehér dekorációval ellátott múmiaformájú koporsóról van szó. Az alj alsó részét istenalakok díszítik. A bal oldalon Thot, majd a Hórusz fiúk közül feltehetőleg a páviánfejű Hápi, aztán Anubisz, majd ismét egy Hórusz fiú, a sakálfejű Duamutef következik. A hiányzó részen egykor valószínűleg Thot alakja lehetett, ahogy ez a másik oldalon megfigyelhető. A jobb oldalon az istenek sorrendje a következő: ismét Thot nyitja a sort, akit az emberfejű Amszet, majd Anubisz és a sólyomfejű Kebehszenuf követ, végül Thot zárja a sort. Kenamon kocsijának a hiteles másolata szerepel a kiállításon, én azonban az eredetit fogom megmutatni nektek, ahogyan az a firenzei múzeumban ki van állítva. Ez a ma ismert legrégibb egyiptomi kocsi és az egyetlen olyan, amelynek négyküllős kerekei vannak. Versenyzésre készítették, gyors, könnyen irányítható és stabil. Egyedisége és sérülékenysége miatt az eredeti nem szállítható, ezért készült róla hiteles másolat.

 

Kenamon kocsija

Firenze, Museo Archeologico, 2678

 

II. Amenhotep egyik nevelője egy Min nevű férfi volt, Thisz kormányzója, aki a sírjában megörökítette, amint íjászatra tanítja az ifjú trónörököst. Ezt a jelenetet a kiállításon szintén rajz formájában látjuk a falon.

 

A kiállítás következő blokkja a korszak mindennapi életéről szolgál érdekes információkkal és a kiállított tárgyak is ezt idézik meg. Láthatunk például tükröt, szemfestéktartókat, vásznat, sarut és fonott tálat, csúcsos tetejű dobozt, fésűt, hajtűt és parókából származó hajfonatokat is. Természetesen nem hiányozhatnak az ékszerek sem.

 

Ezt követően rátérünk II. Amenhotep sírjának felfedezésére, amelyet Victor Loret, francia egyiptológus talált meg 1898-ban. Ez a sír, a KV35 egy rejtekhely volt, ahová a III. Átmeneti korban az Újbirodalom királymúmiáinak egy részét összegyűjtötték. A tárlat röviden bemutatja a pár évvel korábban Deir el-Bahariban felfedezett rejtekhelyet is. Ha még nem tettétek meg, akkor olvassátok el „A királymúmiák rejtekhelyei” című, ide vágó cikkemet az alábbi linken:

https://www.maatkara.extra.hu/enciklopedia/roymum.htm

 

Loret először III. Thotmesz sírjára, a KV34-re bukkant rá, majd ezt követően II. Amenhotep örökhajlékára. Az egyiptológus kutatási naplót vezetett a feltárásról, amelyet azonban sokáig elveszettnek hittek. A 75 darab össze nem fűzött lapot 2002-ben vásárolta meg a milánói egyetem. A kiállítás különlegessége és számomra az egyik csúcspontja, hogy meg lehet nézni közülük néhány darabot Loret 1898-ban papírra vetett kézírásával és rajzaival. A lapok egyik oldalán a dátum és a helyszín szerepel, a másik oldalon vannak az alaprajzok, vázlatok, tárgylisták, és a leletek leírásai.

II. Amenhotep sírmellékleteit fajansz hesz-vázák képviselik, amelyek közül kettő a British Múzeumból érkezett Magyarországra.

 

Fajansz hesz-váza II. Amenhotep kartusaival. Magassága 21,5 cm.

Forrás: British Museum

 

Ezt követően a tárlat másik csúcspontja következik, a sírkamra mérethű másolatába léphetünk be. A sír és így a sírkamra falait is az Amduat jelenetei és szövegei díszítik, méghozzá különleges módon, olyan mintha kinyitott papirusztekercset látnánk. Az Amduat, vagyis annak a könyve „Ami a túlvilágon van” tulajdonképpen az Újbirodalom – kezdetben királyi használatban lévő – túlvilágkönyveinek egész csoportját jelöli. Köztük különösen a legkorábbira alkalmazzák ezt a nevet, melynek címe az „Elrejtett hely könyve” (sXA n at-jmnt). A túlvilági vezető központi témája a Nap éjszakai, a föld mélyén zajló nyugatról kelet felé tartó útja, Ré cselekedeteivel és megnyilatkozásaival. A Napisten az utat 12 óra alatt teszi meg és ez nem csak időbeli, hanem térbeli felosztást is jelent. A könyv a Napisten belépésével kezdődik az éjszaka első órájának köztes világába, és reggeli újjászületésével fejeződik be, miután útja közepén a 6. órában egyesült holttestével, Ozirisszel és legyőzte a veszedelmes Apophisz-kígyót a 7. órában. A szöveg szerint, aki ezeket a titokzatos képeket ismeri, az jól ellátott Akh, aki képes elhagyni a Túlvilágot és vissza is tud menni oda, sőt kapcsolatba tud lépni az élőkkel is. A sírkamra másolatában lehet fényképezni, ezért a következő képeken megmutatom néhány részletét. A mennyezeten sárga csillagokat látunk kék háttér előtt. Az Amduat óráinak jelenetei és a mennyezet közötti részt pedig heker-fríz ékesíti.

 

Az oszlopokon az uralkodó Hathor, Ozirisz, és Anubisz társaságában látható. Az istenek az élet hieroglifáját tartják az orrához.

Szépművészeti Múzeum

 

A következő képen az Amduat 12. órája szerepel, amely nagyon könnyen felismerhető a végén található ovális formáról. Ez az ókori Egyiptomiak elképzelése szerint a Túlvilág vége, erre utal a barlang neve is: az „Őssötétség vége”. Három jól elkülönülő regisztert látunk. A felső regiszterben, az ebben a régióban lakó isteneket vannak, 12 női és 12 férfi isten, akik nem hagyhatják el a Túlvilágot. Az istennők vállából tüzet köpő kígyó nő ki, ezek tüze világít az üdvözülteknek, ugyanakkor távol tartjaák a hajótól a Napisten ellenségét, Apophiszt. A férfi istenek a Napistent köszöntik reggeli felkelése alkalmából.

A Napisten a középső regiszterben halad bárkájával, ahogy ez a korábbi órák során is megfigyelhető. A Napisten éjszakai formája kosfejű férfi, a bárka orrában azonban itt már megjelenik reggeli, skarabeusz alakú formája is. A szöveg szerint a Napisten hajója áthalad a bárka előtt látható hatalmas kígyó testén, akit nem véletlenül, úgy hívnak az „Istenek élete”. A Napisten a kígyó farkától a szájáig halad a bárkájában, eközben megfiatalodik és átváltozik skarabeusszá. A társaságában lévő elhunytak szintén megfiatalodnak, és vele együtt újjászületnek az égbolt keleti részén.

 

Az Amduat 12. órája, II. Amenhotep sírjának másolata

Szépművészeti Múzeum

 

Az alsó regiszter elején olyan istenek jelennek meg, akik jelen voltak a napgyermek születésénél a teremtés pillanatában: Nun, Naunet, Heh és Hauhet. Majd egy kobra két oldalán evezőt tartó istenek láthatók, ők a napbárka legénysége, akiknek az a feladatuk, hogy távol tartsák Apophiszt. Ezután tíz Ozirisz előtt adoráló istent látunk, akiknek az a feladata, hogy a Nyugat uralkodóját éltessék. Ozirisz a nagy múmia, amely a Túlvilág lezáródásához támaszkodik. A szöveg szerint Ozirisz holtteste nem hagyhatja el ezt a helyet, de bája a Napistennel együtt az égbe emelkedik. A korábbi órákban egyébként általában a Napisten ellenségeinek és a bűnösöknek a megbüntetése található az alsó regiszterben.

 

II. Amenhotep sírjának másolata

Szépművészeti Múzeum

 

Amikor először láttam a tárlatot azt hittem, hogy ezzel elérkeztünk a végéhez, de ez nem így van. A következő részben a 18. dinasztia elejének temetkezési szokásaival ismerkedhetünk meg. A tárgyi emlékek között vannak például sztélék, koporsók, kanópusz-edények, usébtik és amulettek. Egy fekete alapon sárga festéssel díszített gyönyörű, Kenamonéhoz hasonló koporsó érkezett például a Déri Múzeumból, Debrecenből.

A Kunsthistorisches Múzeumtól kaptuk meg Kia bájos festett mészkő sztéléjét, ami II. Amenhotep, vagy fia IV. Thotmesz idején készülhetett. A felső regiszterben a Kia a szentélyében trónon ülő, Atef-koronát viselő Ozirisz előtt hódol. Az isten mögött Ízisz istennő áll, előtte pedig gazdagon megrakott áldozati asztal van. A sztélé alsó részén Kia kap áldozatokat.

 

Kia 65,5 cm magas, festett mészkő sztéléje feltehetőleg Abüdoszból. KHM, ÄS 83

 

Nehebkau figyelmét egy relief vonta magára, amely a Nyugat istennőt, Imentet örökíti meg, de nem akárhogyan, hanem Maat tollával a fején. A relieftöredék Firenzéből érkezett hozzánk, de eredetileg egy thébai sírból származik.

Az információs feliratokból megtudhattuk, hogy a Tuthmoszida-korban még több az életben használt tárgy került a sírba. A kifejezetten temetkezési céllal készült tárgyak a koporsó mellett a kanópusz-edények, a szívskarabeusz és a kis számú usébti voltak, illetve a sír mágikus védelmét biztosító négy mágikus tégla és a hozzájuk tartozó amulettek.

Ezzel tényleg elérkeztünk a kiállítás végéhez, a shop előtti helyiségben még elolvashattuk teljes terjedelmében azokat az újságcikkeket, amelyek az 1800-as évek végén jelentek meg magyar újságokban az Egyiptomban történt felfedezések nyomán. Ezek közül is megmutatok nektek egyet. A Vasárnapi Újság 1886. augusztus 8-i számának egy cikkéről van szó, amelyben két, a Deir el-Bahari rejtekhelyen talált királymúmia kicsomagolásáról számolnak be.

 

Az újságcikket alábbi linkre kattintva el tudjátok olvasni az Elektronikus Perodika Archívumban. A hetedik oldalra görgessetek.:

https://epa.oszk.hu/00000/00030/01692/pdf/01692.pdf

 

A kiállítást egy remek kétnyelvű (magyar – angol) könyv egészíti ki, mely jóval több, mint katalógus. Cikkek is olvashatók benne, amelyekből alaposan megismerhetjük II. Amenhotep korát. Különösen tetszik, hogy láthatóak benne Loret jegyzetei és, hogy II. Amenhotep több sírmellékletét is bemutatják. Szerepel benne az, a kiállításon látható Halottak könyve papirusz is, amit egy Szenhotep nevű férfinek és feleségének, Tuinak készítettek a 18. dinasztia idején. A papirusz egy magyar magángyűjtő tulajdonában van. Bár a kiadvány nem olcsó, de mindenképpen érdemes megvenni, a cikk írásához is hasznosan forgattam.

 

A II. Amenhotep és kora kiállítást kísérő kiadvány. A könyvjelzőt, amin Szenhotepi papiruszának részlete van, sajnos külön kell megvenni, de nem tudtam otthagyni.

 

Ha még nem voltatok a kiállításon, akkor remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá, ha voltatok, akkor pedig talán örömet okozott feleleveníteni.

Lázáry René Sándor „A Királyok völgyében” című versének[1] részletével búcsúzom, amit 1897 augusztusában, Luxorban, az ókori emlékek látogatása közben vetett papírra.

 

„Bolyonghatnék, akárha fáraó,

Halottaim között királyi völgyben?

Sakál lehetnék, kígyó, kos, majom,

bölcs pávián, a szent Thothoz hasonló;

Okos madár, Ozirisz sarja, Hórusz!

Sólyom lehetnék s lankadt szárnyú nappal;

Nílus vízén lassan leáldozó fény…

Íbiszként szállna lelkem, mint az alkony!”

 

 

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2021. december 20.