Nagymacskák I.

A cikksorozat első részében a leopárdok és a gepárdok szerepét szeretném bemutatni. Azért tárgyalom őket egyben, mert Dorothea Arnold az An Egyptian Bestiary című művében azt írja, hogy a leopárdban és a párducban az ókori egyiptomiak azonos állat felső- illetve alsó-egyiptomi megfelelőjét látták. Tény, hogy míg a leopárd neve Abjj-Sma vagy bA-Sma, addig a gepárdé Abjj-mH vagy bA-mH, melyben a Sma Felső-Egyiptomot jelenti, a mH pedig Alsó-Egyiptomot. Megfigyelhető az is, hogy az ókori egyiptomiak ábrázolásban a különböző nagymacskák jellegzetességeit néha összemosták, olykor a gepárdot is a párducokra jellemző foltokkal örökítették meg, de míg előbbiek általában magasan felfelé tartják a fejüket, addig az utóbbiak lefelé.

A leopárd (Panthera pardus) az oroszlánnál kisebb, de nagytestű és erőteljes felépítésű nagymacska. A farka hosszú, a fülei rövidek és lekerekített végűek. Testszínűk a halványsárgától a sárgásszürkéig változik. Hasuk világosabb, fehér, piszkosfehér, vagy sárgásfehér. A fejet, a nyakat és a hasat tömör fekete foltok borítják, a test többi részét rozetta szerű fekete foltok. A farok is pöttyös, de néhány fekete gyűrű is díszíti, a vége pedig fekete. A fülek feketék, egy fehér pöttyel. Torkán található egy fekete folt. A gepárdok jellegzetessége a szemtől az orr felé futó fekete vonal, ez a leopárdoknál ritkábban fordul elő és rövidebb. A párducábrázolásokon a az ókori egyiptomiak a szemtől lefelé futó vonalat ritkán örökítették meg, megjelenik például azon a fából készült feketére festett párduc szobron, ami Tutankhamon sírjából került elő, és az uralkodó a hátán áll. Erre a tárgyra még a későbbiekben visszatérek. Az állat marmagassága 50-70 cm, testének hossza 130-190 cm, a farka 70-100 cm hosszú lehet.

Általában magányosan élnek, és egész nap aktívak lehetnek, csakúgy, mint éjszaka. A sivatagos területektől az esőerdőkig és a hegyvidékekig számos környezetben megtalálhatók. Jó mászók és úszók. Elfogyasztanak számos hüllőfajt, madarakat, emlősöket, beleérve a ragadozók kölykeit is. A leopárd alkalmazkodóképességének köszönhetően Afrika egyik legelterjedtebb nagymacskája. A fáraókorban valószínűleg egész Egyiptomban előfordult. Napjainkban itt a kihalás szélén van, csak a Keleti-sivatag délkeleti részén és a Sínai-félsziget déli részén fordulnak még elő vadon élő példányai.

A gepárd (acinonyx jubatus) hosszú farkú és lábú, keskeny testű ragadozó, a pofája és a füle rövid. A nyakat és a vállakat rövid sörény borítja. A test és a lábak színe a világossárgától a halvány barnássárgán át a szürkésfehérig terjed, barna vagy fekete tömör foltok borítják. A has fehér. A farok is pettyes, kivéve néhány fekete gyűrűt és egy fehér pamacsot a végén. A szemektől hajlított fekete vonal fut a száj sarkáig, az ókori egyiptomiak ezt nem mindig örökítették meg. A fülek sárgásak, a tövüknél feketék. Marmagassága 75-85 cm, a testhossz 110-140 méter a farok hossza pedig 65-80 cm.

A gepárdok főként félsivatagos, szavannás területeken és nyílt bozótosokban élnek, erdőben nem. Főként nappal aktívak. Táplálékukat kisebb emlősök, nyúl, antilop és nagyobb testű emlősök kicsinyei alkotják, a háziállaté is. Ez a ragadozó úgy vadászik, hogy kb. 100 méterre odalopózik áldozatához, majd üldözni kezdi, ilyenkor a sebessége a 80 km/h-t is elérheti. Ha elég közel kerül, akkor mancsával, vagy karmával ledönti a zsákmányállatot, majd megragadja a torkánál és megfojtja. A gepárdokról azt tartják, hogy könnyen megszelídíthetők.

Az ókorban a Sínai-félsziget északi részén és a Nyugati-sivatag északi részén éltek Egyiptomban, mára valószínűleg kihaltak, bár az Egyiptológiai Lexikon szerint Alexandriától nyugatra szórványosan előfordulhatnak.

Leopárd maradványokat találtak Maadi bronzkori rétegében. Goodman 20 párduc maradványait azonosította egy barlangban a déli Galala Platón, a Keleti Sivatagban, melyek i. e. 7000-3000 közötti időszakra datálhatók. Gepárd maradványok a történelem előtti időkből nem ismertek.

A predinasztikus kor sziklarajzain lehetetlen megkülönböztetni a leopárdot és gepárdot. A gebel el-tarifi késnyélen leopárdot örökítettek meg, és megjelenik hierakónpoliszi elefántcsont-faragványokon és az ún. hierakónpoliszi palettán is. Stilizált véset formájában ábrázolták egy az 1. dinasztia idejéről származó buzogány nyélen. Egy szép, festett ábárzolása található egy látszólag szelíd leopárdnak a 3. dinasztia idején élt Nefermaat médumi sírjában. Ptahhotep sírjában (5. din.) befogott és ketrecbe zárt párducot is láthatunk. Párzó leopárdokat megörökítettek például Ptahhotep sírjában (5. din.) és Szenbi sziklakápolnájában (12. din.) is. Niankhneszut szakkarai sírkápolnájából (Óbirodalom, 5. dinasztia vége – 6. dinasztia eleje) került elő egy mészkő relief töredék, ami arra utal, hogy az Óbirodalom idején alkalmanként leopárdokat is tartottak mint presztizsszimbólum, háziállatként. A kőtáblán az látható, hogy két törpe vezeti a sírtulajdonos háziállatait pórázon: két vadászkutyát, egy majmot és egy leopárdot.

Beni Hasszánban a vadászat jelenetekben számos leopárd és gepárd megjelenik, de azonosításuk nehéz. Baket sírjában például  párducra jellemző testtartással ábrázoltak egy állatot, melynek foltjai a gepárdéhoz hasonlóak, a hieroglif felirat tanúsága szerint gepárdról van szó. Khnumhotep örökhajlékában pedig egy sün körül szimatoló gepárdot látunk.

Nem bizonyított, hogy betanították e gepárdokat, valamint a leopárdokat vadászatra, és ritkán örökítették meg őket vadászat közben. Tutankhamon egyik díszes ládikáján például, egy kőszáli kecskére támadó leopárd látható. Egy Deir el-Medinéből származó, újbirodalmi osztrakonon pedig két gepárd támad egy nyársas antilopra. Tutankhamon arany tőrtokján  egy hosszú sörényű oroszlán és egy gepárd kőszáli kecskére ront rá. A jelenet vagy fiktív, hiszen a kőszáli kecske és a gepárd nem azonos élőhelyen él, vagy pedig nem gepárdot örökítettek meg a jelenetben, hanem nőstényoroszlánt.

Annak ellenére, hogy Egyiptomban őshonos volt, a leopárd és bundája kedvelt eleme a Núbiából és Puntból érkező admonányoknak. Rekhmiré thébai sírjában (18. din.) a délről érkező adományok között egy pórázon vezetett szelíd leopárd és leopárd bőr is található. Ázsiai adó részeként érkező leopárdbőrt megörökítettek például Huy (18. din.) Medinet Habutól északra található sírjában.

Az Újbirodalomban a délről érkező adókat megörökítő ábrázolásokon láthatók nyakörvet viselő, illetve pórázon vezetett gepárdok is. Núbiai adók részeként érkezik Rekhmiré thébai sírjában, Amunedzseh sírjában (18. din.) és II. Ramszesz Beit el-Waliban található templomában (19.din.). Hatsepszut Deir el-Bahari-i templomában a felső udvaron a királynő pazar kísérete látható a királyi hordszék mögött: legyező hordozók, szolgák és állatgondozók, akik két pompás gepárdért felelnek. Ezek a vékony, kecses nagymacskák nyakéket viselnek és pórázon vezetik őket, feltehetőleg a királynő házi kedvencei lehettek.

Valószínűleg a gepárd bőrét is importálták, de a leopárdbőr népszerűbb volt. A ruhaáldozatok és áldozati listák alapján tudjuk, hogy a gepárd bőréből is készültek ruhák.

Vallási területen a nagymacskák hasonló jellemvonással rendelkeztek, így kompozita lények is létrejöttek. A gepárd gyorsasága és a leopárd alakja feltehetőleg szerepet játszott olyan mitikus lények kialakulásában, mint a szárnyas párduc, vagyis a griff, valamint a kígyónyakú párduc, melyek gyakori motívumok a szülő nők és újszülöttek védelmezésében használt varázsbotokon. A varázsbotok lekerekített végét gyakran díszíti leopárd- vagy gepárdfej. Az Újbirodalomban a király köténye általában gazdagon díszített, az övön olykor megjelenik a nagymacskafej motívum, mint például Sziptah esetében Királyok Völgye-béli sírjában (KV 47), vagy II. Széthinél a KV 15-ös sírban. Bonnet szerint elképzelhető, hogy védelmező (amulett) funkciója van.

Valódi vagy mesterséges párducbőrt viseltek a szem-papok[1] és az uralkodó bizonyos rítusok és ünnepségek során. Tutankhamon síjárban Carter egy olyan leopárdbőrutánzat papi köpenyt talált, melyet arany és ezüst csillagok díszítettek. De előkerült a sírból valódi párducbőr is, melyhez egy fából készült aranyozott fejet erősítettek. A leopárdbundát gyakran emítik az áldozati listákban is. A írás és a könyvtárak istennője, Szesat szintén párducbőr ruhát visel az ábrázolásokon, csakúgy mint a gyermekek és a család védelmezője, Bész.

„Szórványosan, de a Középbirodalomban még előfordult, hogy a koporsók és a kanópuszládák fedelén egy kiterített párducbőrt örökítettek meg.” – írja Bonnet a Reallexikonban. Gauthier úgy gondolta, hogy ez azzal lehet összefüggésben, hogy a szájmegnyitás szertartásánál a rítust végző személy párducbőrt viselt, az egyiptomiak valószínűleg úgy gondolták, hogy a párducbőr képi ábrázolása a szertartás erejét, hatását továbbra is kifejti. Dorothea Arnold szerint a párduc vagy gepárdbőr a megfiatalodást és a termékenységet biztosította a szájmegnyitás szertartásban betöltött szerepe által. De elképzelhető az is, hogy a párducbőrt azért örökítették meg, mert maga az állat valamilyen módon hasznos volt a halott számára, erre utalnak a következőkben tárgyalt királyi párducszobrok.

Több királysírból került elő feketére festett párducszobor, mint például II. Amenhotep, IV. Thotmesz és Horemheb esetében, ezekhez azonban nem csatlakozott az uralkodó alakja. II. Széthit a sírjában örökítették meg nagymacskán – nőstányoroszlánon vagy leopárdon – állva, ugyanúgy, ahogyan Tutankhamont. Az ifjú korában elhunyt uralkodónak két teljesen egyforma szobra került elő, amely leopárd hátán ábrázolja. Egy fekete faládában találták meg őket, mely 33 másik szobrot is tartalmazott, ezek egy része a királyt, másik része különböző isteneket örökít meg. A 85,6 cm magas szobrok fából készültek, erre egy vékony gipszréteg került. A király alakja aranyozott és Alsó-Egyiptom fehér koronáját viseli a fején, homlokán ureusz kígyót. Fekete téglalap alakú talapzaton áll, bal lábával előre lép, uzeht-gallért és királyi kötényt hord. Jobb kezében a cséphadarót tartja, a balban pedig egy hosszú botot, mindkét tárgy aranyozott bronzból készült. Szandálja és homlokán az ureusz szintén bronzból vannak. A szemek és a szemöldökök üvegberakások. A párduc teste fából készült és fekete gyantával van bevonva, a pofáján és a fülén aranyozott részekkel.

Pontosan nem tudjuk mi volt a szobrok szerepe, de többféle elképzelés létezik. Noblecourt szerint a király misztikus zarándoklásához kapcsolódtak, mely során a butói mocsarakon kellett átkelnie. Ez a rítus a király túlvilági újjászületését segítette elő, az Ozirisz-mítosz azon részét idézi fel, amikor a halott Ozirisztól megtermékenyült Ízisz a mocsárban bujdokolva hozza a világra gyermekét. A jóindulatú gepárd, vagy leopárd megvédte az uralkodót a túlvilágon a rá leselkedő gonosz hatásoktól. Egyes egyiptológusok úgy vélik a király erejét szimbolizálja, hogy uralni tudja a leopárdot, van aki pedig úgy gondolja, hogy az állat Mafdet istennőt testesíti meg[2], aki elkísérte a királyt túlvilági útján és védelmezte őt az ellenséges kígyóktól. Abeer el-Shahawy arról az elképzelésről ír, hogy a leopárd az éjszakai égboltot szimbolizálja és így a túlvilágot, a király arany színe és testhelyzete pedig – hogy uralja, legyőzi az éjszakát, ezáltal a halált – az újjászületésre utal: olyan ő, mint a nap, aki minden reggel újjászületik.

Az Óbirodalomban fordulnak elő először olyan amulettek, amelyek leopárd- vagy nőstényoroszlán-fejet mintáznak. Háromdimenziós kidolgozásúak és szinte kizárólag karneolból készültek, bár ismert földspát és mészkő példány is.

Szithathoriunet[3] és Mereret hercegnő övét nagyon szépen megmunkált, üreges, arany nagymacskafejek díszítették. Bár nagymacska-fej amuletteket egészen a Későkorig készítettek, a formájuk megváltozott: az alsó felük sima lett, és kizárólag mázas kompozícióból állították elő őket.

Ajánlott linkek:

1. A Hierakónpolisz paletta (kb. i.e. 3200):

http://www.civilization.org.uk/wp-content/uploads/2012/08/Ashmolean-Palette-1x.jpg

2. Szithathoriunet ametiszt gyöngyökből fűzött és arany leopárdfejekkel ékesített öve, Középbirodalom, 12. dinasztia (kb. i.e. 1887-1813)

http://metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/544080?rpp=30&pg=2&ao=on&ft=leopard&where=Africa&pos=32

3. A Metropolitan Múzeum gyűjteményében található egy alabástrom kozmetikai kanál töredék, amelynek a nyele leopárd- vagy gepárdformájú. A Malkata palotából került elő. Újbirodalom, 18. dinasztia, III. Amenhotep uralkodása (kb. i.e. 1390–1353):

http://metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/544079?rpp=60&pg=1&ft=Egyptian&where=Thebes&pos=42

4. A párducbőrhöz erősített fej Tutankhamon sírjából:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3f/Head_of_a_Leopard_%28Tutankhamun%29.jpg

5. Jelenet III. Ramszesz sírjából (KV 11). Az uralkodó Ré-Harakhty előtt áll, díszes kötényén megtalálható a leopárd, vagy gepárdfej.:

http://www.artofcounting.com/wp-content/uploads/2010/08/KV11-litany-Egypt.jpg

Nagyobb kép a kötényről:

http://www.artofcounting.com/wp-content/uploads/2010/08/KV11-detail-litany-Egypt.jpg

Képek:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

Dale J. Osborn with Jana Osbornová: The mammals of Ancient Egypt – The natural history of Egypt Vol. IV. (Aris & Phillips Ltd, Warminster, England)

Dorothea Arnold – An Egyptian Bestiary (The Metropolitan Museum of Art Bulletin, Spring 1995)

Patrick F. Houlihan – The Animal World of the Pharaohs

Abeer el-Shahawy:The Egyptian Museum in Cairo – A Walk through the Alleys of Ancient Egypt

Bonnet – Reallexikon (Walter de Gruyter GmbH & Co. KG, Berlin 2000)

LÄ Band III 1006-1007

LÄ Band II 530-531

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)