Táblajátékok az ókori Egyiptomban 1. rész

Sírok ábrázolásai, illetve konkrét játéktáblák és figurák alapján ismerjük az ókori Egyiptomban játszott táblajátékokat. Az ókori Egyiptom bármely társadalmi rétege, illetve felnőttek és gyerek egyaránt játszhatták ezeket a társasjátékokat kikapcsolódásként, szórakozásként, mivel a játéktáblák egyszerűen a homokba, vagy osztrakonokra[1] rajzolhatók, illetve kőbe karcolhatók voltak. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az egyiptomi játékok elterjedtek a szomszédos országok helyi lakosságának körében is, ott, ahol az egyiptomiak gazdaságilag vagy politikailag aktívak voltak, sőt Egyiptom befolyási övezetén kívül is. Mehen és szenet játékok kerültek elő például Levante területéről és Ciprusról is.

Az ókori egyiptomi táblajátékoknak, különösen a mehennek és a szenetnek vallási jelentősége is volt, az egyiptomiak ugyanis az alvilágon keresztül megtett utazást egy táblajátékhoz hasonlították. Ez az oka annak, hogy játéktáblákat és hozzájuk tartozó kellékeket helyeztek el a sírokban, illetve részben ezért is örökítették meg ezeket sírábrázolásokon. A társasjátékok, különösen a szenet és kisebb mértékben más játékok is megjelennek az ókori Egyiptom vallási irodalmában, beleértve a Piramisszövegeket, a Koporsószövegeket és a Halottak könyvét. Ennek következtében, az egyiptomi játékokkal kapcsolatban ismeretünk főként a hozzájuk kötődő vallási elképzelésekre korlátozódik.

Maguk a táblák, a játékokkal talált kellékek, a játékjeleneteket kísérő feliratok és a hosszabb vallási szövegek számos elmélethez vezettek a játékmódokkal kapcsolatban, de konkrét játékszabályok nélkül ezek csak feltételezések. Bár az ókori egyiptomiak ábrázolták a társasjátékokat, fontos megjegyezni, hogy olykor nehéz egy festményen vagy domborművön egy adott játékot pontosan azonosítani, mivel a tábla felülete gyakran nem látható. A római Egyiptomban és az azt követő időszakban használt játékszabályokon kívül az ókori egyiptomi játékok szabályai nagyrészt ismeretlenek. Egy kivétel van, ez a „húsz mezős” játék. Egy késő babiloni – i. e. 177-ből származó – ékírásos agyagtábláról ismertek az ott játszott verzió szabályai, az viszont kérdéses, hogy ugyanezen szabályok szerint játszották-e ezt a játékot korábban Egyiptomban.

Érdekesség, hogy a 4. dinasztia idején élt Rahotep herceg meidumi sírjából származnak a legkorábbi táblajáték elnevezések az egész világon. A túlvilágra szánt áldozatok között szerepel a mn (ejtsd: men) a zn.t[2] (ejtsd szenet) és a mHn[3] (ejtsd mehen), de konkrét játéktáblák már jóval korábbról, a Predinasztikus kortól ismertek.

Szakirodalom vonatkozásában az átfogó műveket fogom említeni, de ezen felül különösen a mehennel és a szenettel kapcsolatban önálló publikációk is születtek. Az ókori Egyiptom játékaival, sportjaival foglalkozik a Shire Egyptology sorozat egyik darabja, a 2007-ben megjelent Egyptian Games and Sports, amelyet Joyce Tyldesley írt. Az ókori egyiptomi táblajátékokkal foglalkozó átfogó mű a 2016-os Ancient Egyptians at Play – Board Games Across Borders, mely Walter Crist, Anne-Elizabeth Dunn-Vaturi és Alex de Voogt munkája.

Először szeretném bemutatni, hogy milyen dobóeszközöket használtak az ókori egyiptomiak ahhoz, hogy meghatározzák, mennyit léphet a játékos a játéktáblán a bábujával. Adott játékhoz általában nem kapcsolódott meghatározott dobóeszköz, ezért tárgyalom ezeket a cikk elején. Különféle dobóeszközök álltak rendelkezésükre beleértve a dobópálcákat, a dobócsontokat, a négyszögletű pörgettyűket és dobókockákat. Dobókockát ugyanakkor nem találtak közvetlen kapcsolatban egyetlen fáraókori játéktáblával sem, míg a másik három előkerült a szenet és a „húsz mezős” játék kiegészítőjeként. A dobópálcákat lehet, hogy a mehenhez használták, de ez nem biztos, és nem maradt fenn dobóeszközzel kiegészülő „kutyák és sakálok” játék sem.

A Predinasztikus kortól az Újbirodalom végéig főként dobópálcákkal  határozták meg a lépések számát a táblán, sőt még ma is használják ezeket Egyiptomban és Szudánban is. A régészeti leletek között készletben kerültek elő, ezt két, három vagy négy dobópálca alkothatta. Néha két különböző dobópálca szett került elő, ez arra utal, hogy minden játékos a saját készletét használta. A szettbe tartozó dobópálcákat a játékos egyszerre dobta el. Sötét vagy világos oldalukra eshettek, amelyekhez értékek társultak, a játékos a felfelé néző oldalak alapján számolta ki, hogy hány mezőt léphet a táblán. A dobópálcák formája és dekorációja korszakonként változott. A Predinasztikus példányok elefántcsontból készült rudak voltak, amelyeknek egyik oldalát bekarcolt vonalak díszítették. Az Archaikus kortól kezdve  dobópálcák félhenger alakúak voltak, készülhettek fából, csontból, vagy elefántcsontból és az egyik oldaluk általában színezett vagy díszített volt. A félköríves oldalt bekarcolt vonalak díszítették olyan formában, hogy egy félbevágott nádszál darabot imitált. A pálcák mérete változatos volt, a legrövidebbek 4,7 cm hosszúak voltak, de akadnak közöttük 28 cm hosszúak is. A II. Átmeneti korban és az Újbirodalom idején a pálcák végét gyakran emberi ujjbegyek vagy sakálfej[4] formájában dolgozták ki. Korábban ez az állatfej motívum a varázsbotok[5] végén jelent meg, ami azonban ekkora már eltűnt a sírmellékletek közül. Tutankhamon sírjából előkerült egy olyan, két párból álló elefántcsont dobópálca készlet, amely ellenséges foglyokat ábrázol.

Egy másik dobóeszköz a dobócsont (asztragali), ami lehetett a kecske- vagy juh csillagcsontja[6], illetve annak fából, agyagból, kőből, fémből és elefántcsontból készült utánzata. Egyiptomban az utánzatok gyakoribbak voltak. A dobócsont oldalaihoz értékek voltak rendelve, hasonlóan a modern dobókockához. Általában kettőt dobtak el egyszerre és a két kocka értékét összeadták.

Abüdoszban, valószínűleg Den, az 1. dinasztia egyik uralkodójának sírjában találtak egy dobócsontot, de az ókori Egyiptomban a 17. dinasztia idejétől terjedt el a használatuk, valószínűleg a „húsz mezős” játék elterjedésével együtt. Az egyiptomiak átvették a dobócsontokat a szenet játékhoz, és ezek az egyetlen dobóeszközök, amelyeket az újbirodalmi játékjelenetekben ábrázolnak. A Görög-római korban a kocka alakú dobókockák egyre elterjedtebbek lettek, és fokozatosan felváltották az asztragalit a társasjátékokban. A Görög-római korból ugyanakkor maradt fenn pávián formában kifaragott dobócsont is.

Az Újbirodalom idején négyoldalú pörgettyűt (teetotum[7]) is használták arra, hogy meghatározzák, mennyit léphet a játékos a játéktáblán a bábujával. Ez egy csonka gúla, amelynek oldalai egytől négyig számozottak, függőleges irányban pedig egy rúd halad rajta keresztül, amely lehetővé teszi, hogy megpörgessék. Ez az új forma a levantei területekről érkezett Egyiptomba, de ritka. Két elefántcsont példány ismert belőle. Az egyik a 18. dinasztia idejére datálható és a Zawyet el-Aryanban lévő Z491-es sírban találták meg, a másikat az Újbirodalom idejére datálják és Qauban került elő. A függőleges rúd mindkettőből elveszett.

A dobókockák Egyiptomban csak a Ptolemaiosz-korban váltak elterjedtté, habár Újbirodalom korabeli leletekről számoltak be el-Amarnából, Lishtből és Deir el-Bahariból, de ezek biztos datálása kérdéses. A Ptolemaiosz-korban az oldalak száma egységessé vált, a szemközti oldalak összege mindig hét, ahogyan a modern dobókockánál is (1 + 6; 2 + 5; 3 + 4). A kockákat kézzel dobták, vagy kis dobozokat használtak, ezáltal nehezebben lehetett manipulálni a dobás eredményét. Különleges az a Ptolemaiosz korból fennmaradt mészkőből készült dobókocka, amelynek minden oldalát egy-egy isten neve díszít hieroglif-írással, az istenek a következők: Ozirisz, Hórusz, Ízisz, Nephthüsz, Hathor és a Behdeti Hórusz. Azt nem tudjuk, hogy ezt játékhoz használták-e, vagy esetleg valamilyen rituáléhoz. Napjainkban ez a darab a Petrie Múzeumban található.

 Most térjünk rá az ókori Egyiptom táblajátékaira. A Predinasztikus kor (kb. i. e. 3600-3200) legnépszerűbb táblajátéka a mehen volt, amely az idő előrehaladtával elterjedt Egyiptomon kívüli területeken is. A mehen, jelentése „feltekeredett”. A játék táblája egy négyzetekre osztott, feltekeredett kígyót ábrázol és egy védelmező istenségre utal, aki Ré napisten köré tekeredett annak éjszakai, túlvilági utazása során. A feltekeredés a tojásait védelmező kígyó természetes testtartását utánozza. A tábla mérete és a mezők száma változó volt, a régészeti leletekben előfordul negyvenkilenc és négyszáz játékmezős verzió is. A kígyó tekercseinek száma kettő és hét között változott, a teste pedig tekeredhetett az óramutató járásával megegyező vagy az azzal ellentétes irányba is. Felmerült, hogy egyes mehen-táblákon található kiemelkedés egy teknős fejét ábrázolhatja. Ezt a kapcsolatot látszik alátámasztani az az Archaikus korból származó teknős szobor, amelynek hátán koncentrikus körök vannak bekarcolva, és amelyet fogadalmi mehen-táblaként értelmeznek.

A 2. dinasztia idején készült mehen-táblákon a kígyó ábrázolása absztraktabbá vált, a mezők pedig nem mindig spirális mintában vannak elrendezve. A Peribszen sírjából származó játéktáblák között például voltak olyanok, amelyeken koncentrikus körök figyelhetők meg.

A játék legrészletesebb ábrázolása a 3. dinasztia idején élt Hesziré szakkarai sírjában (kb. i. e. 2700) található, ahol megint a hagyományosabb mehen-táblát örökítették meg. Vannak olyan példányok, feltehetően a 3. dinasztia idejéről, amelyek esetében a kígyó farka helyett valamilyen vízimadár – valószínűleg lúd, vagy liba – fejét faragták ki. Elképzelhető, hogy ez a Nagy Gágogóra utal, amely az egyik teremtésmítosz szerint lerakta azt a tojást, amelyikből Ré, a Napisten kikelt. Némelyik mehen-tábla állványon áll. Anyaguk lehet kő, elefántcsont és fajansz. Elképzelhető, hogy fa példányok is voltak, csak ezek nem maradtak fenn számunkra. A tábla kiegészül egy trapéz alakú toldalékkal[8], amit képi ábrázolásokon látni, ez talán egyfajta parkoló lehetett a bábuk számára.

Hesziré sírjában a mehen táblához kapcsolódó játékfigurákat is megörökítették, ez a mehen készlet egyetlen ismert komplett ábrázolása. Ennek alapján a készlet 36 darab kőgolyóból[9], szín szerint hat darab hatos csoportból, valamint hat fekvő oroszlánból[10] (3 hím és 3 nőstény) állt. Ez arra utalhat, hogy a játékot akár hat játékos is játszhatta. Hesziré festményén nincsenek dobópálcák a mehen mellett és a későbbi játékjeleneteken sem láthatóak ilyenek. Dobópálcák ugyanakkor kerültek elő mehen-játékokat tartalmazó sírokból, de ezekben szenet és/vagy men játékot is találtak a régészek, így nem egyértelmű, hogy ezek konkrét összefüggésben álltak-e a mehen-játékkal.

Mehent játszó embereket az 5. dinasztia idejétől ábrázoltak a sírokban. A lekorábbi ilyenek Rásepszesz szakkarai masztabájában találhatók, aki Iszeszi fáraó vezíre volt. A két jelenet hasonló, mindkettő négy játékost ábrázol vagy pedig két játékost két nézővel, mindannyian a földön ülnek és az őket kísérő feliratok sajnos nem adnak támpontot a játék szabályaira vonatkozóan. Rásepszesz sírjának reliefjei az egyetlenek, amelyek a táblán lévő, a kígyó közepe felé elhelyezkedő bábukat golyószerűnek ábrázolják, az oroszlán- vagy vadászkutyafigurák viszont sehol sem láthatók. Utóbbiakat nem örökítették meg mehent játszó embereket ábrázoló jelenetekben. Az ilyen jellegű ábrázolások az V. és VI. dinasztia idején a szenet játékjelenetek, valamint énekesek és táncosok jeleneti között jelennek meg.

Egyes elképzelések szerint a játék célja az lehetett, hogy a játékos az oroszlánját bejuttassa a kígyó fejénél található körbe, ugyanakkor valószínű, hogy a golyókat a kígyó testét alkotó mezőkön mozgatták. Ha nem tartozott hozzá dobóeszköz, akkor valószínűleg nem versenyszerű, hanem inkább stratégiai játék lehetett. A mehen játszása rituális jelentéssel is bírt, az 5. dinasztia idején megjelenő Piramisszövegek arra utalnak, hogy a túlvilágra jutás a mehen játéktáblán való sikeres áthaladással érhető el. A játékos, akinek oroszlánfigurája a tekercs közepére ért szimbolikusan egyesülhetett a Napistennel, ugyanakkor a Mehen kígyó védelmébe is került. A miniatűr mehen-játékok helyettesítőként szolgálhattak a tényleges táblák helyett, és ugyanúgy az volt a feladatuk, hogy biztosítsák az elhunyt csatlakozását a Napistenhez. A mehenhez és a szenethez kapcsolódó túlvilági elképzeléseket már tárgyaltam a Mehen kígyóistenről szóló cikkemben, amit ide kattintva érhetsz el.

Valamikor az I. Átmeneti korban a mehen kiment a divatból, Ankhtifi nomoszkormányzó Moallában található sírjában még ábrázolták. A játék hanyatlása egybeesik a szenet növekvő népszerűségével.

Érdekesség, hogy a 26. dinasztia idején, amikor Óbirodalom korabeli jeleneteket kezdenek megörökíteni a sírokban, akkor a mehent is újra ábrázolták, például Ankhefenszakhmet memphiszi sírjában[11], azonban Egyiptomban ekkor már rég nem játszották ezt a játékot.

A Rahotep hercegnek felajánlott játékok között a mehen és a szenet mellett szerepel a men-játék is, amely az ókori Egyiptom egyik legrégebbi, de egyben a legkevésbé ismert táblajátéka. Soha nem jelenik meg játékjelenetekben, és a játéknak vagy elemeinek csupán néhány példáját találták meg régészeti leletekben. A men valószínűleg a Hesziré sírjában lévő festményen is szerepel. Bár a három játékot ott nem nevezik meg, a mehen és a szenet azonnal felismerhető a későbbi ábrázolásokról, a harmadik viszont soha nem szerepel máshol, azt feltételezik, hogy ez a men játéktáblája. Más az Óbirodalomból származó játékokat nem azonosítottak név szerint, és a régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a mehen, a szenet és a men néha együtt szerepeltek a temetkezési felszerelésekben, így valószínű, hogy a Hesziré sírjában ábrázolt harmadik játék valóban a men. A festményen egy hosszú, téglalap alakú táblát látunk, amelyet tizenhat vonal szel át. A táblához tartozik egy játékbábu-készlet, amely öt-öt téglalap  esetleg kocka alakú bábuból áll. Ilyen téglalap alakú bábukkal már találkoztam európai egyiptomi gyűjteményekben, de a játék táblájával még nem.

Nem ismert szöveges forrásból, sem képi ábrázolásról, ugyanakkor előkerült egyetlen példány olyan játéktábla, amely két sorban 13-13 mezőt tartalmaz. Az 1. dinasztia korabeli, Szakkarában található 3504-es masztaba 16-os melléksírjában találták meg. A játéktábla fából készült és a 2x13 játékmezőt elefántcsont berakással alakították ki rajta. Az eltemetett test gerince mellett hosszanti irányban helyezték el. A játékhoz tartozó bábukat szoros csoportban találták meg ott, ahol az elhunyt fejének kellett volna lennie. Úgy tűnik, hogy valamilyen zacskóban voltak, amely lebomlott. Tizenhárom magas, henger alakú és ugyanennyi félgömb alakú darab került elő. A bábukat tartalmazó zacskót a temetkezésből hiányzó koponya helyére rakták, ez azt sugallja, hogy a játéknak valamilyen szimbolikus jelentése volt. Minden esetre ez egy kevésbé népszerű játék volt az egyiptomi társadalom felső rétege körében, mint kortársai.

Elképzelhető, hogy szintén az ókori egyiptomi történelem korai szakaszának játékai közé tartozik egy másik olyan játéktábla, amelynek szintén csupán egyetlen példánya ismert. Flinders Petrie bukkant rá egy mészkőtömbön Memphiszben. Három sorban tizennégy furatot tartalmazott és egy nagyobb mélyedést az egyik oldalon. Petrie úgy gondolta, hogy a játék során bábukat kellett levenni a tábláról, ezeket helyezték a nagyobb mélyedésbe. Petrie szerint a mélyedések kis mérete miatt cserépdarabokat, vagy babot használtak bábuként. Mindez azonban csupán feltételezés.

A következő részben ismerkedhetsz meg a szenet, a „húsz mezős”, illetve a „kutyák és sakálok” játékkal.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2025. december 24.

Felhasznált irodalom:

Joyce Tyldesley - Egyptian Games and Sports (Shire Egyptology, 2008)

Walter Crist, Anne-Elizabeth Dunn-Vaturi and Alex de Voogt: Ancient Egyptians at Play – Board Games Across Borders (Bloomsbury Egyptology, 2016)