Halotti szobrok - usébtik

Az ókori Egyiptom e sírmellékleteivel szinte minden egyiptomi gyűjteményben találkozhattok. Nagy számban készítették őket, és már az ókorban megtalálhatóak voltak Egyiptom határain kívül is. Példányaik több Földközi-tengerrel határos országból előkerültek. Részben kapcsolódnak a szolgáló szobrokhoz és a szolgaszobor-csoportokhoz, vagy modellekhez, hiszen ezek egyik funkciója szintén az, hogy munkát végeznek a túlvilágon. A témát két részre bontom, ebben a cikkben a halotti szobrokról, egy hamarosan következőben pedig a tárolóikról lesz szó.

A szolgáló szobrok kapcsán már említettem, hogy a munkavégzés feltétele az üdvözültté válásnak, illetve hogy a túlvilági léthez szükség van a folyamatos ellátottságra, az ehhez szükséges javakat pedig elő kell állítani. Az egyiptomi ember gondolkodásában tehát a túlvilági öröklét nem csupán pihenést jelentett, hanem munkavégzést is. Ahogy a fáraó a földön elrendelhette a kötelező munkavégzést, úgy az istenek is a túlvilágon. A túlvilági munkavégzés alól pedig még a fáraó sem mentesülhetett. Merenré fáraó piramisának felirata szerint: „...megműveled az árpát, aratod a búzát.”[2] Az előkelők és a király akiknek egész életében munkások hada dolgozott, természetesen szerették volna elkerülni a kemény fizikai munkát. Egy mondáshoz folyamodtak, ami először fából faragott, láda alakú koporsókon jelenik meg a Középbirodalomban, a 12. dinasztia idején el-Bershében és Meirben.[3]

A halotti szobrok funkciója kettős: egyrészt megtestesítik az elhunytat és így otthonként szolgálnak ká lélekformája számára, ezáltal rajta keresztül az elhunyt részesülhet a halotti áldozatokból, másrészt helyettesíti az elhunytat, mint az élelem előállításban részt vevő munkás. Az usébti tehát tulajdonosát ábrázolja legalábbis kezdetben, így a nők számára női vonásokkal és parókával rendelkező halotti szobrokat készítettek. A 21. dinasztia idejéről származik Maatkaré-Mutemhat[4] papirusza, az egyik jelenetben a hercegnőt áldozati asztal előtt ülve látjuk, mögötte pedig ott áll feliratos halotti szobra, mely ugyanolyan vonásokkal rendelkezik, mint ő. A szobor továbbá keselyűfejéket és ugyanolyan fülbevalót visel, mint Maatkaré. Azonban éppen ebben a korszakban történik egy szemléletváltás, az usébti és tulajdonosa közötti kapocs gyengül, az egy temetkezésre jutó szobrocskák száma egyre nő. Ebben talán visszatükröződik az, hogy ebben az időszakban, Egyiptomban nagyobb volt az idegen munkaerő, nőtt a rabszolgák száma, ez kihathatott az usébtik státuszára is, amelyekre immár szolgaként tekintettek.

Bár a halotti szobrok nagy része temetkezésből került elő, ezeket a sztélékhez és más szobrokhoz hasonlóan elhelyezték a templomokban, illetve fontos zarándok helyeken is. Rajtuk keresztül az usébti tulajdonosa egy isten közelében tartózkodhatott és részesülhetett a részére felajánlott áldozatokból, részt vehetett a tiszteletükre rendezett fesztiválokon. Ez a szokás leginkább Abüdoszban jellemző, ahol a Középbirodalomtól számos usébtit temettek el a királysírok közelében. Közülük sok igazán szép kivitelezésű, és különleges funkciójuk miatt az anyaguk is különleges, például ébenfa, bronz, fajansz vagy mészkő. Hasonló felajánlási halotti szobrok kerültek elő Memphiszből, valamint Szakkarából a Szerapeumból, Gízában pedig a Szfinx közeléből.

Azokon a halotti szobrokon kívül, amelyeket az elhunyt saját maga számára készíttetett, másokat családtagjai ajánlottak fel a részére, ilyen esetben az ajándékozó nevét feltüntették. Ez a szokás a Középbirodalom és az Újbirodalom idején volt gyakorlatban és a legismertebb példáját azok az úgynevezett „bot” usébtik adják, amelyeket Dra Abu el-Nagában találtak és a 17-18. dinasztia idejére datálhatóak. A 18. dinasztia idején a király számos halotti szobrot ajándékozott poszthumusz elismerésként. De az is előfordul, hogy az előkelők ajánlottak fel usébtiket a király számára. Az egymásnak ajándékozott halotti szobrok szokása megszűnt, amikor az usébti és tulajdonosának kapcsolata gyengült.

Kezdetben az egy temetkezésre jutó usébti kevés, de a 18. dinasztia végén az ideális számuk már 365-re tehető, vagyis az egyiptomi naptár minden napjára jut egy. A felügyelő figurák bevezetésével ez annyiban változik, hogy 10 munkás usébtire jut egy felügyelő.[5]

A halotti szobrokkal foglalkozó angol nyelvű szakirodalom tekintetében elsősorban Hans Schneider háromkötetes művét szeretném kiemelni, mely 1977-ben jelent meg és a címe: Shabtis: An istroduction to the history of ancient Egyptian funerary statuettes with a catalouge of the collection of shabtis in the National Museum of Antiqiuitues at Leiden. A német nyelven íródott könyvek közül Hermann Schögl és Christa Meves-Schögl 1993-ban megjelent Uschebti: Arbeiter im ägyptischen Totenreich című könyvét említeném. Több múzeum is feldolgozta a kollekciójában található usébtiket, ezek közül talán Glenn Janes munkája a legkülönlegesebb, aki az Európa magángyűjteményeiben őrzött példányokat gyűjtötte össze és publikálta a 2002-ben megjelent Shabtis – A Private View című könyvében.

Az ókori egyiptomiak ezeket a szobrokat különböző névvel illették. A sAbty (ejtsd: sabti) megnevezést a tárgytípus megjelenésétől kezdve a megszűnéséig gyakran használtják. Néhány tudós úgy gondolja az elnevezés a bot szóból eredeztethető, mivel a Koporsószövegek szerint az usébtikre vonatkozó mondást fából készült szobor felett kell elmondani, illetve ezt az elméletet támasztják alá a 17. dinasztia ún. „bot” usébtijei is. A Középbirodalom koporsóin SAbtyw-nak nevezik őket. A szó etimológiája vitatott, feltehetőleg kapcsolódik az olyan ételt, élelmet jelentő szavakhoz, mint a SAbw, SAbt, Sbw, Sbt, talán ellátmány-felelősként értelmezhető. A 17. dinasztia idején tűnik fel a SAwAbty variáns, mely a III. Átmeneti kor végéig volt használatban. Ezt a megjelölést a „perzea fa” szóval hozták összefüggésbe, és így egy perzea fából készült szobrocskát jelentene. Ez az elképzelés azonban vitatott, mivel nem ismert perzea fából készült halotti szobor, továbbá a Koporsószövegek rájuk vonatkozó mondása más anyagot ír elő: „Elmondandó az úr egy szobra felett, amely úgy ábrázolja őt, amilyen a földön volt, tamariszkusz (jsr) fából vagy krisztustövis (nbs) fából; helyezd el az üdvözült lélek kápolnájában.”[6] Az Újbirodalom végétől előfordul a sebti (Sbty) elnevezés is, mely valószínűleg a Sbj, „helyettesíteni” igéből eredeztethető. A 21. dinasztia idejétől megjelenik az usébti (wSbty) kifejezés, melyet az wSb, „válaszolni” szóból vezetnek le. A 21. dinasztia idején alkalmanként előfordul, hogy az usébti szót a tr – szorgalmas előtaggal egészítik ki, bár magukon a szobrokon ilyen formában sosem fordul elő.

Most nézzük meg, hogyan alakult fejlődéstörténetük. A legkorábbi példányok az I. Átmeneti korban viaszból vagy nílusi iszapból készültek és mezítelenül ábrázolják az elhunytat, felismerhető nemi jegyekkel. Ezek az apró figurák egyszerű kidolgozásúak, karjuk a test mellett kinyújtva helyezkedik el. Vászoncsíkokba tekerték és miniatűr láda alakú koporsóba helyezték el őket. Az elhunyt apró képmásai voltak és a múmia megsemmisülése esetén helyettesíthették azt. A 9-10. dinasztia idejéről szakkarai temetkezésekből, illetve Mentuhotep-Nebhepetré (11. dinasztia) Deir el-Bahariban található halotti komplexumából ismerünk ilyeneket.

A Középbirodalom idején, a 12. dinasztiától kezdve nagyobb méretű, fából vagy kőből készült múmiaformájú[7] szobrok jelentek meg a sírokban, elsősorban Abüdoszban, Listben és Hawarrában. Testet szorosan takaró lepelszerű öltözetükből csak fejük emelkedett ki. Általában fehérre festették őket, hogy a múmiabandázsokat imitálják. A fejet és a háromosztatú parókát szépen megformázták, a kezeket ritkán ábrázolták. Olykor hordoznak feliratot, ilyenkor a sír tulajdonosának neve, vagy az áldozati formula szerepel rajtuk. Egy temetkezés kevés példányt tartalmaz. Elképzelhető, hogy ebben a stádiumban ezek a szobrok még csak az elhunytat, mint az újjászületett Oziriszt, a Túlvilág uralkodóját örökítik meg. Az usébti formulát, amely biztosítja, hogy elvégezzék a munkát a túlvilágon az elhunyt helyett csak a 12. dinasztia végétől kezdték el felvésni rájuk.

A II. Átmeneti korban kő helyett fából faragják ki őket, a megmunkálásuk durva, festett feliratok jelennek meg rajtuk. A 13. dinasztia idején néhány esetben megformázzák a mellkason keresztezett karokat és a kezeket is. A szobrok keze vagy üres, vagy szent szimbólumokat fognak. A feliratban a veszélyes állatokat ábrázoló hieroglifákat elővigyázatosságból hiányosan ábrázolták.

A 17. dinasztia végére, a 18. dinasztia elejére az ún. „bot” usébtik jellemzőek, melyek Thébában Dra Abu el-Nagából kerültek elő. Durva megmunkálásúak, szinte szög formájúak, fából faragott, vagy agyag modellkoporsóban helyezték el őket a sír udvarának falában. Felirataik alapján családtagok ajánlották fel őket, némelyik az usébti formula rövidített változatát tartalmazza.

A 18. dinasztia jelentős újításokat hoz. Immár fából, kőből, bronzból, terrakottából és egyiptomi fajanszból is készítik őket. A legtöbb halotti szobor nagyméretű és múmiaformájú, arcvonásaik már-már portrészerűek. A kezeket ahol ábrázolták, ott vagy üresen hagyták vagy pedig olyan szent jelvényeket tartanak, mint a dzsed-oszlop, az ankh, az uasz-jogar vagy a tjet-amulett. Unformizálódik a rájuk írt felirat is, mely a Halottak könyve 6. fejezete lesz. Fokozatosan növekszik az egy temetkezésre jutó figurák száma, mely a tucatnyitól akár több százig terjedhet. IV. Thotmesz uralkodásától kezdve a kezükben megjelenik a rögtörő kapa, a hátukon egy kis zsákocska, ezáltal is kifejeződésre jut mezőgazdasági jellegük. A szerszámokat kezdetben modellként helyezték el, később rákerülnek az usébtire, ráfestik, bevésik vagy kidomborítják őket. Mivel az usébti formula egyes verzióiban a téglakészítés is szerepel feladatként, ezért téglaöntő forma és rúdra függesztett vízhordó edények is megtalálhatók az usébti felszerelésben a 18. dinasztia végétől a 20. dinasztia elejéig.

A legkorábbi, eddig ismert királyi temetkezésből származó usébtit a British Múzeumban őrzik és Jahmeszé, a 18. dinasztia első uralkodójáé. Mészkőből faragták, a kivitelezése különösen szép. Nemesz-kendőt visel, a homlokán ureusz-kígyót, a karok keresztezik egymást a mellkason. Vízszintes sorokban felírva szerepel rajta az usébti formula egy változata. A királyi usébtik múmiaformájúak, viselhetnek három osztatú parókát, illetve királyi fejékeket, ez leggyakrabban a nemesz-kendő, a homlokukon ureusz-kígyót. Kezük lehet üres, de tarthatnak szent szimbólumokat, vagy királyi jogarokat, és IV. Tothmesztől kezdve kapát is. III. Amenhotepnek mintegy 60 db usébtije ismert, jellegzetességük, hogy az usébti formula egy különleges változatát írták fel rájuk, amely magába foglal egy a király nevében az istenekhez szóló kérést.

Az Amarna-korban a nem királyi halotti szobrok ritkák és főként Thébából származnak. Feliratuk kerüli az oziriszi elemeket, kialakításukat tekintve azonban hagyományosnak tekinthetők, a kezükben mezőgazdasági felszereléssel. Kidolgozásuk a művészet magas fokát mutatja. Ilyen például Aton énekesnője, Ízisz a Metropolitan Múzeumban őrzött, 21 cm magas mészkő usébtije, amelynek elérhetőségét beteszem az ajánlott linkek közé.

Ekhnaton halotti szobrain nincs semmi utalás funkciójukra, kezükben sem tartanak mezőgazdasági felszerelést, azok üresek, vagy ankhot, esetleg királyi jelvényeket fognak. Egy majdnem teljesen ép példányt leszámítva mindegyik töredékes és feltehetőleg az amarnai sírból származik. Tutankhamon sírjából összesen 413 db halotti szobor került különböző anyagból, méretben és viseletben.

Az Amarna-kor utáni időszakban a múmiaforma mellett előfordulnak az elhunytat ünnepi ruhában ábrázoló halotti szobrok is. A férfiakat hosszú rakott kötényben örökítik meg, a karjukat vagy kinyúják úgy, hogy a kezeket a kötényre fektetik, vagy gyakrabban a mellkason keresztezik. Ez esetben a kezekben szent szimbólumokat, vagy kapát tartanak. Ez az ünnepi ruhás ábrázolás visszaidézi azokat a jeleneteket, amikor a sír tulajdonos és felesége az Áldozatok mezején műveli a földet, majd learatja a termést. Különösen bonyolult és díszes ruhák jellemzik a Szakkarából előkerült usébtiket. A Ramesszida-korban különös jelentősége lett ennek a típusnak, ugyanis ez különbözteti meg a felügyelőt a múmiaformájú munkások tömegétől. Később még inkább kifejezésre jutott a megkülönböztetés, amikor a felügyelők kezében megjelenik a bot, vagy ostor.

A 19. dinasztia elején a figurák nagyon hasonlóak voltak a 18. dinasztia korabeliekhez, de változatossá váltak és új formák is megjelentek. Némelyik usébti háta mögött például egy sztélé formájú hátlap látható, és az is előfordul, hogy bá madarat ölelnek magukhoz. Az usébtik a különböző korszakokban gyakran viselnek széles uzeht-gallért, de a skarabeusz pektorál szintén a 19. dinasztiára jellemző. Az egyedileg készített mestermunkák mellett éles kontrasztot alkotnak a szakképzetlen kezek által, akár napon megszárított iszapból készített tömegesen előállított példányok.

A 19. dinasztia idején a királyi usébtiket továbbra is fából, kőből vagy bronzból, illetve fajanszból készítették. I. Széthi sírjából több száz került elő, mind fajanszból, mind fából. És a rablások ellenére is számos példány maradt fenn II. és III. Ramszesz halotti szobrai közül is.

Ahogy a tömeggyártás elterjedt uniformizálódott a stílus és elkezdett eltűnni a különbség a magánemberek és a királyi halotti szobrok között. A színvonal esés legbizarrabb kifejeződése az ún. „szeg” usébti[8], mely mind a királyi, mind a magántemetkezésekben megtalálható a Ramesszida-kor végén, VI. Ramszesznek péládul több ilyen típusú halotti szobra ismert. Egyiptomi alabástromból készítik őket és magzathoz hasonló megjelenésük van.

A III. Átmeneti korban a thébai Amon papság és családtagjaik múmiái két rejtekhelyről kerültek elő, fajanszból és agyagból készült halotti szobraikkal együtt. A fajansz példányok mély kobaltkékek voltak, gyakran viselnek hátul megkötött fejpántot, mely a thébai usébtik sajátossága ebben a korszakban. Némelyik homlokán megjelenik az ureusz, utalva egyes Amon főpapok uralkodói státuszára. A 21.-22. dinasztia uralkodói Taniszban temetkeztek. I. Pszuszennész fajansz és bronz halotti szobrait ellopták a feltárást végző expedíció raktáraiból. Volt köztük néhány különösen szépen kivitelezett fajanszból készült felügyelő és kezében kapát tartó bronz példány is. A felügyelők kezükben ostort tartottak, háromosztatú parókát viseltek és hosszú, trapéz alakú, a királyi ikonográfia részét képező álszakállt. A kötényre egy kiemelkedő keskeny panel utalt, amire az uralkodó nevét írták. II. Oszorkon és II. Takelot felügyelő figuráinak jellemzője, hogy négyzet alakú talapzaton előre lépve örökítik meg az elhunytat, hátul olykor egy pillérrel is ellátják őket. Emellett térdig érő, testhezálló kötényt viselnek. Oszorkon legidősebb fia, Sesonk sírját épségben találták meg Memphiszben, az itt előkerült usébtik kivételesen szép kidolgozásúak, halványkék fajanszból készültek.

A Szaiszi-kortól (26. dinasztia) megszűnik a felügyelő és a munkás usébti közötti különbség, ettől kezdve csak múmiaformájúakat készítenek hátpillérrel és négyzetes talapzattal. A figurák egységessé, Ozirisz-szerűvé válnak, így mind férfiak, mind a nők számára készítettek felkunkorodó istenszakállat viselnek. Ettől kezdve csak a felirat utal az elhunyt nemére. Az egyik kezükben vésőt a másikban kapát tartanak és a vállukon átvetve egy kis zsákot cipelnek. A felügyelő hiánya ellenére a figurák száma nagy megmarad.

A 27. dinasztia után az usébtik már nem nagyon változtak, kivéve, hogy a feliratot olykor T elrendezésben írták fel és ez a típus egyre népszerűbb lett ettől az időszaktól. Az arcon mosoly jelenik meg. A királyi usébtik gyártása II. Nektanebóval, a 30. dinasztia utolsó uralkodójával megszűnt. Magánemberek számára továbbra is készítették őket a Ptolemaiosz kor végéig, bár egyre ritkábban.

A halotti szobrokat királyi és templomi műhelyekben állították elő. Magánsírok festményein olykor meg is örökítették gyártásukat, mint például Ibi sírjában (TT36), mely a 26. dinasztia idejére datálható és Thébában található. Ugyanakkor néhány példány durva kidolgozása azt sugallja, hogy nem mesteremberek is előállíthattak usébtiket öntőformák segítségével. Alapanyagok tekintetében a fa a 12-20. dinasztia idejére jellemző. Az akácia, a szikomor és a tamariszkusz a leggyakoribb, drágább import faanyagok voltak az ébenfa és a cédrus. A kő a 12. dinasztiára, a 18-20. dinasztiára és a 25-26. dinasztiára jellemző, lehetett gránit, bazalt, mészkő, szerpentin, szteatit, egyiptomi alabástrom (kalcit). Az egyiptomi fajansz a 12. dinasztia idején, majd a 18. dinasztiától a Ptolemaiosz korig fordul elő. A többszínű máz is megtalálható, III. Amenhotep korában kivételesen szép kidolgozásban. A Későkorra a zöldes színű, a 30. dinasztiára pedig a kétszínű és magas fényű fajansz jellemző. Agyagból a 20-24. dinasztia végéig készítettek usébtiket. Üveget nagyon ritkán használtak, leginkább királyok és magas rangú tisztviselők esetében fordul elő a 18-19. dinasztia idején. A réz vagy bronz szintén ritka, a 18-21. dinasztia idején fordul elő.

Az usébtiken szerepelhet a tulajdonos neve és címei, valamint a leszármazásra vonatkozó adatok, amelyet kezdetben a „hotep di niszut”[9] formula vezet be. Az Újbirodalomtól fordul elő a szehedzs-formula[10]. A szó azt jelenti fényessé tenni, valószínűleg üdvözültté tenni értelemben. Az usébti formula előtt általában ez áll: szavak mondása Ozirisz-XY által. Helyhiány esetén előfordult, hogy csak az Ozirisz jelző és az elhunyt neve szerepelt rajtuk.

A figurákon szereplő szöveget usébti formulának szokták nevezni. Legkorábban a Koporsószövegekben fordul elő, ez a 472. mondás, melynek címe „Mondás, hogy a shabti elvégezze a munkát ura számára a túlvilágon”. A mondás bekerült a Halottak könyvébe is, a Lepsius féle felosztás szerint ez a 6. fejezet. A szöveg így hangzik: „Elmondadó (szöveg) annak érdekében, hogy egy sauabti elvégezze valaki helyett a munkát a halottak birodalmában. XY szavai. Mondja: <óh, XY. Sauabti-ja, ha hívnak, kijelölnek engem, hogy elvégezzek minden munkát, amelyeket általában a holtak birodalmában szoktak végezni, akkor ez rád lesz kiróva ott feladatként. Helyettesíts engem minden időben a föld megművelésénél. A partok öntözésénél és a homok elhordásánál Keletről Nyugatra és Nyugatról Keletre. Így válaszolj: itt vagyok!>”[11]

Az Amarna korból kevés nem királyi usébti maradt fenn, ezek felirata különleges, vagy egy Atonhoz szóló fohász, vagy pedig az usébti-formula egy különleges változata szerepel rajtuk. Az elsőre egy példa: „Adomány, amit a király ad, az élő Atonnak, aki szépségével bevilágít minden országot. Adja ő az észak lágy szelét, hűs vizet, bort, tejet és és minden friss növényből álló áldozatot XY kájának.”[12]

A Petrie Múzeumban található ez a 17. dinasztia idejéről, Dra Abu el-Nagából származó 18,6 cm hosszú, fából faragott „bot” usébti:

Yuya egyik, a Metropolitan Múzeumban őrzött, 27 cm magas cédrusfából faragott és festett usébtije. Újbirodalom, 18. dinasztia, III. Amentotep uralkodása (kb. i.e. 1390–1352) A Királyok Völgyében találták meg a KV 46-os sírban.:

Ízisz, Aton énekesnőjének 22,3 cm magas mészkő usébtije a 18. dinasztia, azon belül Ekhnaton uralkodási idejéről. A lelőhelye feltehetőleg Amarna volt:

A Brooklyn Múzeumban őrzik Amunemhat 27 cm magas mészkőből faragott usébtijét szintén a 18. dinasztia idejéről.

Ekhnaton 27 cm magas, vörösgrántiból faragott usébtije a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből. Az uralkodó a khat fejkendőt viseli, a homlokán ureusz-kígyó. Karjait a mellkasán keresztezi, kezeiben nincs semmi. A szobron mindössze a királyi titulatúra egy része jelenik meg, a Felső- és Alsó-Egyiptom királya, valamint a Ré fia név.

Merneptah fáraó 18,5 cm magas, mészkőből faragott halotti szobra, Újbirodalom, 19. dinasztia.

Nagy István – Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1999)

[1] Nagy István – Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz 35. oldal

[2] Nagy István – Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz 22. oldal

[3] A Koporsószövegek 472-es mondása.

[4] I. Pinodzsem és Henuttaui királyné leánya. Amon Isteni Felesége volt, koporsója és múmiája a TT320-as rejtekhelyről került elő 1881-ben. Megtalálták halotti papiruszát és usébtijeit is. A koporsójában elhelyezték kedvenc majmocskája múmiáját is.

[5] A 22. dinasztia idejéről fennmaradt egy usébti adás-vételéről szóló dokumentum, amely 401 usébtiről szól, ebből 365 férfi és női szolga, 36 pedig felügyelő.

[6] Henk Milde – Shabtis (UCLA, 2012) 2. oldal

[7] A mumifikálás az elhunyt átlényegülését ahhá válását készíti elő, előlegezi meg.

[8] à vontours perdus

[9] - Htp dj njswt - Áldozat, amit a király ad.

[10] - sHD - Szehedzs (s-HD) Ozirisz-xy.

[11] Nagy István – Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz 35-36. oldal

[12] Harry M. Stewart – Egyptian Shabtis (Shire Egyptology) 50. oldal


Bécsben a Kunsthistirisches Múzeumban tekinthető meg Ni-uaszet 37 cm magas, festett, mészkő halotti szobra, mely a 18. dinasztia idejéről maradt ránk.	Lipcsében őrzik Ipi fából faragott halotti szobrocskáját a 18. dinasztia idejéről. Egyik kezében dzsed-oszlopot tart, ez az amulett Oziriszhez kapcsolódik. Magához öleli az emberfejű madárként megörökített bá lélekformáját.	Szenedzsem mészkőből készült, múmiaformájú, festett usébtije látható a képen több szögből. 1901-ben vásárolta meg a bécsi Kunsthistorisches Múzeum. 28, 3 cm magas, kivitelezése a művészet magas fokát mutatja. Szenedzsem a 19. dinasztia idején élt Deir el-Medinában, a király sírokon dolgozó mesterember volt. Usébtije három-osztatú parókát és széles uzeht-gallér visel, a kezeiben kapát tart, a vállán átvetve egy zsák lóg.

Szintén Bécsben a Kunsthitorisches Múzeumban van kiállítva Nakhtamon szerpentinből faragott, 18,5 cm magas usébtije. Ünnepi öltözékben örökítették meg, rakott hosszú kötényt visel, a fején pedig dupla parókát. A kezeiben kapát tart. Az Újbirodalom idejére, azon belül a 19. dinasztia elejére datálják. A kötényén a következő felirat szerepel: Szehedzs Ozirisz-Nakhtamon.	II. Ramszesz fia, Haemuaszet, fajansz usébtije látható a képen, melyet Hildesheimban készítettem. Újbirodalom, 19. dinasztia. A szobrocska múmiaformájú, rövid parókát, gyermekhajfürtöt, uzeht-gallért és szakállt visel. A kezeiben kapát tart.	Hildesheimban készítettem ezt a felvételt, melyen három Újbiralom korabeli halotti szobrocska látható. Jobbra: Egy hölgy számára készült mészkő usébti. A festett felirat annyira lekopott, hogy a tulajdonos kiléte nem állapítható meg. Középen: Min főpapja, Hat fajansz usébtije a 20. dinasztia idejéről. Az egyik kezében kapát, a másikban pedig kötelet tart, amelynek segítségével a vállán átvetett kosárkát tartja. Balra: Kőből faragott usébti, melyre a Halottak könyve 6. fejezetét írták fel. Kezeiben kapát tart.

A Louvreban őrzik IV. Ramszesz (20. dinasztia) usébtijét. Nemesz-kendőt, uzeht-gallért és karpereceket visel, a homlokán pedig ureusz-kígyót. A kezeiben kapát tart.	Hannoverben tekinthető meg ez a szépen kivitelezett későkori fajansz usébti. Keresztbe feketetett karijai átsejlenek a múmialeplen, a kezei szabadon vannak. A kapa mellett a jobb kezében egy kötél van, ennek segítségével tartja a vállán átvetett kosarat. Három-osztatú parókát, és istenszakállat visel.	Tyaihórpata két fajansz usébtije látható a felvételen. Amelyiknek a talapzatán a 37-es szám áll, az 24,8 cm magas és fényes zöld máza van. A kisebbik 17,2 cm magas és kékes-zöld máza van. A Későkorból maradtak ránk, a 30. dinasztia idejéről (kb. i.e. 360-343) és mindkettő Bécsben, a KHM-ben látható.

Hieroglif	Átírás	Ejtsd:
	SAbty	sabti
	SAwAbty	sauabti
	wSbty	usébti