Királynék II.

 

Az Óbirodalom kora I.

 

A korábbi írásban a királynék általános szerepéről volt szó, illetve kérésre II. Ramszesz két főfeleségéről. Most Sol kérdéséhez kapcsolódóan az Óbirodalom első felének királynéit szeretném bemutatni.

 

Ebben a korszakban a királynékról még igen kevés információval rendelkezünk. A legtöbbnek még a nevét sem ismerjük. Ábrázolása is mindössze néhányuknak maradt fenn. Ezeken a 4. dinasztia második feléig jellemzően még nem viselnek sem fejéket, sem egyéb megkülönböztető jelvényt.

 

3. dinasztia

 

A 3. dinasztia idejéről a jelenlegi régészeti leletek alapján mindössze egyetlen királynét ismerünk, ő Hotephernebti[1], aki Dzsószer fáraó hitvese volt. Neve számos határkősztélén megjelenik a szakkarai piramiskomplexumban. Ezeken „A király leánya” jelzőt is megkapja, ezért elképzelhető, hogy a 2. dinasztia utolsó uralkodójának Haszehemuinak és feleségének Nimaathapinak a gyermeke. A királyné egy másik titulusa a „Hetesz-jogar nagyja” volt.

Egyetlen fennmaradt ábrázolása egy Héliopoliszból származó relieftöredéken található, melyet ma a Torinói Egyiptomi Múzeumban őriznek. Ezen trónon ülő férje lábánál örökítették meg. Alakja apró, nem visel semmilyen fejéket és kezében sem tart semmilyen megkülönböztető szimbólumot. Feje felett olvasható címe és neve: „Aki látja Hóruszt, Hotephernebti”. Előtte leányának ugyanolyan apró alakja látható, a hercegnő felett a következő szöveg olvasható: „A király leánya, Intkaesz”. Az uralkodó bokáját átölelő nőalak kiléte bizonytalan, egyes kutatók úgy vélik, hogy egy másik leány Hotephernebti II, mások szerint az anyakirályné Nimaathapi, ez abban az esetben lehetséges, ha Dzsószer szülei is Haszehemui és Nimaathapi voltak.

Dzsószer szakkarai piramisának körzetében előkerült egy szobortalapzat is, melyen 4 pár láb látható. Kettő nagy és kettő kicsi. Az egyiptológusok véleménye megoszlik abban, hogy a szoboregyüttes kit ábrázolhatott egykor. Van, aki úgy gondolja, hogy Dzsószer mellett hitvesét és két leánygyermekét örökítették meg, van, aki szerint pedig a király alakja mellett az anyakirályné Nimaathapi, valamint Hotephernebti és Intkaesz kapott helyet.

Hotephernebtit feltehetőleg Dzsószer komplexumában helyezték örök nyugalomra.

 

 

Ajánlott link:

A héliopoliszi Ré tiszteletére állíttatott mészkőszentélyből származó relieftöredék Hotephernebti alakjával:

http://3.bp.blogspot.com/-0A6gw4T9RrQ/Tco-X91Lk3I/AAAAAAAAB70/eXWvWK9iyLc/s1600/Djoser+on+throne.+Ancient+Egypt+History+Pictures.JPG

 

Az egyik határkő sztélé, az „Aki látja Hóruszt” cím alatt itt „A király leánya” jelző is szerepelt, de sajnos kitörött.

http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/djoserstela.jpg

 

 

4. dinasztia

 

Mereszankh I-ről[2] nagyon keveset tudunk. Ábrázolása jelen ismereteink szerint nem maradt fenn. Feltehetőleg Huni egyik mellékfelesége lehetett és Sznofru anyja. A Kairói évkönyvben[3] valószínűleg az ő neve szerepel Sznofrué mellett, ettől eltekintve csak egy 18. dinasztia korabeli grafittin említik együtt Sznofruval, amely a médumi piramis halotti templomában található. Pehernefer szakkarai sírjában feltehetőleg az ő egyik birtokának neve is szerepel. Ismert címe a „Királyi hitves”.

 

Hotepherész I. – Sznofru felesége és Khufu anyja – esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy fantasztikus leletegyüttes kapcsolódik hozzá, melyről részletesebben szeretnék írni.

1925-ben a Gízai piramisoknál végzett ásatásokat a George A. Reisner vezette Harvard-Boston expedíció. A csapat fényképésze február 2-án éppen állványát állította fel – a Khufu piramisának lábánál található – GIa jelű kis királynéi piramis közelében, pontosabban annak északkeleti sarkában, amikor az állvány egyik lába megcsúszott egy gipszrétegen. Mikor alaposan szemügyre vételezték a területet kiderült, hogy a gipszréteg egy „sírkamra” bejáratát rejti. Miután megtisztították a területet, egy lépcsős folyosót találtak, annak végén pedig egy négyszög alakú aknát, mely szintén törmelékkel volt feltöltve.

A sírkamrába vezető akna nyugati falába egy kis mélyedést vájtak egy ökör két mellső lábát, a koponyáját és két kancsót helyeztek el benne. Reisner szerint ez étel-áldozat volt az elhunyt számára.

Az akna alján 27 méter mélyen egy lepecsételt helyiség volt, mely a G 7000x nyilvántartási számot kapta.

„Amikor a kis nyíláson belestünk egy csodaszép alabástrom szarkofágot pillantottunk meg, fedéllel a tetején. Részben a szarkofágon, részben mögötte a földön egy hatalmas baldachin körülbelül 20 darab, aranylemezzel burkolt rúdja és gerendája hevert. A szarkofág nyugati felén több fajansszal berakott aranylemez feküdt, s a padlót mindenütt arannyal burkolt bútorok összevisszasága lepte el.” – számol be Reisener.[4]

 

Örömük még nagyobb lett, amikor a hordszék felirata alapján kiderült, hogy kinek a „sírjára” bukkantak: Hetepherész királyné, Sznofru felesége, és a legnagyobb gízai piramist építő Khufu fáraó anyja. Bár a Hmt njswt (Királyi Hitves) cím a sírmellékleteken nem fordul elő, hordszékén megtalálható a Hórusz követője titulus, mely a király feleségének címe. Sznofru neve és címei pedig több sírfelszerelésén előfordulnak.

A sírkamra feltárásának java részét Dow Dunham végezte el. A munka hosszadalmas és a szűk hely miatt nehéz volt, a reflektorok rettentő hőséget gerjesztettek, de veszélyessé tette a munkát a mennyezet instabilitása is, ahonnan sziladarabok hullhattak alá. Valójában a feltárás elején, könnyen meg is ölhette volna egy ilyen a régészt, de Dunham szerencsére védősisakot viselt. A levegő hűtésére egy ventillátort tettek be a kamrába, amelyet nagy óvatossággal kellett elhelyezni, mert a sírfelszerelés szerves alkotóelemei szinte teljesen elkorhadtak, annyira, hogy egy erősebb tüsszentés az egész leletet elfújhatta volna. Dunham így ír erről:

„Emlékszem, még a munka elején egyszer Reisnerrel együtt voltam lent a sírban, és mondtam valamit, amit ő mulatságosnak talált, mire elnevette magát, a maga szívből fakadó, harsány módján. Hirtelen sustorgó zaj hallatszott, amint a kamra végében az aranylemezek lejjebb csusszantak, pusztán a hangrezgés következtében.”[5]

Bár a fából készült tárgyak az évezredek múlásával széthullottak, a díszítéshez használt rengeteg aranylemez többsége megőrizte a tárgyak eredeti formáját. Ez és a méretarányos rajzokkal párosuló, gondos jegyzőkönyvelés, valamint a kiváló fényképek lehetővé tették a fontosabb leletek rekonstruálását.

 

A szarkofág felnyitására, csak a következő szezonban került sor. A fedél mindkét végén két kb. 5 cm-es fogantyú volt, amelyek segítségével egykor felemelték. Öt pecsét zárta le a szarkofágot. Az eseményt nagy várakozás előzte meg, de sajnos csalódást keltett. Dunham a következőképpen emlékszik vissza az eseményre:

„1927. március 3-án igen előkelő társaság (kb. 8 ember) gyűlt össze 30 méterrel a föld alatt… Reisner intésére forogni kezdtek az előre elhelyezett csavaros emelők. Lassan rés jelent meg a fedél és az aljazat között. A rés apránként addig tárult, hogy bepillanthattunk az aljazat felső harmadába: nem volt ott semmi látnivaló. A fedél emelkedésével egyre mélyebbre láttunk, végül szemügyre vehettük a szarkofág fenekét is…”[6]

A koporsó tehát üres volt, miután figyelmesen megvizsgálták, arra a megállapításra jutottak, hogy a halvány elszíneződés az egyik oldalán arra utal, hogy egykor használták. A csapat már korábban is tisztában volt vele, hogy a temetkezés nem érintetlen, mivel a sírkamrában törött cserépedények és vászondarabok is hevertek szanaszét a földön. Ezen felül a szarkofág felső peremén fém eszköztől származó sérüléseket találtak.

 

A sírkamra nyugati falán egy 275 cm széles és 75 cm magas befalazott és lepecsételt mélyedés volt. Ebben találták meg az alabástrom kanópuszládát, amely a fából készült 4 nyelű hordozó maradványain nyugodott. Egyéb lelet nem volt az üregben. A kanópuszláda tetején egy hurkos fogantyúval ellátott vörös kerámia fedő helyezkedett el, ez védelmezte Kheopsz agyag pecsétjét. A pecsét alsó felén ott volt a csomó lenyomata, amelybe annak a finom kötélnek végeit kötötték, melyet kétszer tekertek a láda köré. Oldalai 48,2cm szélesek, a magassága 35 cm. 1927. május 23-án nyitották fel. Belsejében négy négyzet alakú rekesz található. Vászonba tekert belső szerveket helyeztek el bennük, három rekeszben sárgás színű átlátszó folyadékban állt a kanópuszcsomag. Mintákat vettek az oldaltból, és megállapították, hogy egyiptomi nátron és víz keveréke. A sárga elszíneződést a csomagból kiszivárgó szerves anyag okozta.

 

A temetkezésből származó legtöbb tárgy a Kairói Egyiptomi Múzeumban van, néhány a bostoni Museum of Fine Artsba került. Itt a fontosabb tárgyak pontos másolatai is ki vannak állítva.

A láda alakú alabástrom szarkofágon, és a szintén láda alakú, alabástrom kanópuszládán kívül előkerült még egy fából készült baldachin, egy függönyláda, egy ágy, egy fejtámla, egy hordszék, két szék, egy cső alakú bőrtáska 3 pálcával, egy réz vízeskancsó és mosdótál. Találtak még egy kosarat, arany és ezüst tálakat, arany és vörösréz borotvákat, kozmetikai eszközöket, elefántcsont karpereceket, vörösréz szerszámokat, több vászont, kerámiát, kőedényt, agyagpecsétet és kovakövet tartalmazó fából készült ládát. Előkerült még egy kozmetikai láda, és egy másik fadobozka, ezüst karperecekkel.

 

A fentiek közül néhányat közelebbről is szeretnék bemutatni. A hordszék az Óbirodalomban a magas rangú személyek kényelmes közlekedési módja volt. Ezt a „beleülős” típust, melynek óegyiptomi neve wtz és a 3-4. dinasztiára jellemző, a mindennapi életben később kiszorítja az a változat, ahol az utas, mint egy széken ül, de a királyi ünnepségeken továbbra is használatban marad.

Az ellenálló ébenfából készült, aranyberakásos hieroglifákkal díszített részek eredetiben fennmaradtak, azonban a világos részek teljes mértékben rekonstrukciók. A feliratokon a királynő neve és címei szerepelnek. A felsőrész peremén tollszerű, aranyra festett minta fut körbe. A tartórudak henger alakúak, végeiket aranyból készült pálmalevél-oszlopfőt mintázó gombok ékesítik.

 

A királyné ágykeretét fejjel lefelé és darabokban találták, de sikerült rekonstruálni. Hossza majdnem 178 cm, szélessége 97 cm, aranylemezzel vonták be. Két a fejtől a lábig hosszirányban rögzített faléc szolgált megerősítésként. Az ágyalapot kifeszített marhabőr vagy lenvászon alkothatta, amelyeket madzagok segítségével erősítettek a kerethez. A lábak oroszlánlábat formáznak, a fejnél és a lábnál található párok magassága különböző. A fejrésznél 35,5 cm magas, a lábrésznél pedig 21,5 cm. Az ágytámlát, mely csak a lábrésznél található – ez jellemző az ókori egyiptomi ágyakra – fajansz és aranyberakásos technikával készült stilizált növényi motívumok díszítik.

Az aranyozott baldachin darabjai részben a szarkofág tetején, részben a szarkofág és a sírkamra fala között hevertek. Főként gyékénymotívum díszítette, az ajtófélfa belső oldalán Sznofru titulusa kapott helyet. A gazdagon díszített függönytartó ládát sikerült rekonstruálni, a függönynek nem találták nyomát.

 

A szék az ókori Egyiptomban státuszszimbólum volt, erre enged következtetni a Spss – nemes szó írására használt hieroglifa, mely egy széken ülő előkelőt ábrázol. Hotepherész székeinek fából készült részei teljesen elkorhadtak, de mivel egykor aranyfólia borította őket, az egyiket sikerült a rekonstruálni. A szék lábai oroszlánlábat formáznak, a kartámlát áttört technikával elkészített összekötözött papiruszok díszítik. A karfának bordázott mintázata van, felső része domború kialakítású. A másik szék rossz állapotban őrződött meg, de készült róla egy rekonstrukciós rajz. A hátoldalát Neith-szimbólumok díszítették, az oldalakat áttört technikával egy-egy kitárt szárnyú sólyom ékesítette. Az aranyozás mellett kék üvegpaszta berakások is díszítették.

 

Az egyik faládában találtak egy kisebb fából készült kozmetikai ládát, de a réz mosdótál és kancsó, valamint a fejtámasz is ebben kapott helyet, illetve az az aranybevonatú faládika is, amelyben a pillangó motívummal díszítetett ezüst bokapercek voltak.

A fából készült, téglalap alakú kozmetikai láda darabjaira volt esve, de rekonstruálták. Nyolc alabástrom kenőcstartó és egy réz kanál kapott helyet benne. Az edényekben kiszáradt rostos maradványok voltak. Hét illatos balzsamot tartalmazott, a nyolcadikban fekete szemfesték volt. Hat tartónak ép a fedele, ezeken hieroglif írással szerepel a bennük található kozmetikum neve.

Az ékszeres láda külső oldalait – kivéve az alsót – aranylemezek borították, csakúgy, mint a belső oldalakat – beleértve az alsót is, ezek alapján rekonstruálni lehetett a fából készült részeket. A tetején egy elefántcsont gombot találtak, de olyan mértékben tönkrement, hogy a restaurátor újjal helyettesítette. Az ékszerdoboz fedelén hieroglif felirat szerepel: „Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja Hotepherész", „deben-gyűrűket tartalmazó láda". Fekete tintával felírva „deben-gyűrűk". A dobozban az ezüst bokapereceket őrizték, melyeket féldrágakő – türkiz, lazúrkő, karneol – berakásos pillangó, vagy szitakötő díszít.

 

A sírban megtalálhatók olyan tárgyak, melyeket a királyné férjétől kapott, és olyanok is, melyeket fiától. Az előbbi csoportba tartozik az ágy, a szék és a baldachin, míg utóbbiba az ékszeres láda, és a hordszék, amelyeken a király anyjának nevezik Hotepherészt. A sírkamrában talált pecsétlenyomatokon Khufu neve szerepel, ezért valószínű, hogy a királyné túlélte férjét és fia temettette el. Reisner úgy gondolja, hogy a királyné eredeti, talán Dashúrban található sírját nem sokkal a temetés után feltörték, és a holttestet a gazdag ékszer lelet reményében elpusztították. Ezután a megmaradt sírmellékletet Gízában újratemették. A temetkezés csak föld alatti helyiségekből áll, felépítménynek nem találták nyomát.

Mark Lehner ezt az elméletet kétségbe vonja. Szerinte a G7000X jelű kamra az anyakirályné eredeti sírja lehetett, akit egy soha meg nem épült mellékpiramisba szándékoztak eltemetni. Holttestét később Khufu utasítására áthelyezték egy másik mellékpiramisba, a GIa-ba vagy a GIb-be, ahol még az ókorban megsemmisült. A királyné eredeti sírmellékleteit – a belső szerveivel együtt – valamilyen okból ott hagyták az eredeti kamrában, amíg nagyjából ötezer évvel később Reisner csapata meg nem találta. Megnyugtató magyarázat az üres koporsóra azonban ez idáig nem született.

 

Hotepherész neve és címei, ahogy az a hordszékének hátoldalán szerepel:

Hieroglif

Átírás

Ejtsd

Jelentés

mwt njsw bjt

Mut niszut bit

Felső- és Alsó-Egyiptom királyának anyja

Hrw xtt

Hór hetet

Hórusz követője

Xrpt sSmtjw SnDt

Kherepet seszemtiu senedzset

Az akáciaház[7] mészárosainak vezetője

Ddt xt nbt jrjt n-s

Dzsedet khet nebet iret en esz

Minden dolgot amit mondd megtesznek neki

sAt nTr njt Xt-f

Szat netjer nit Khetef

Az isten testéből való leánya

Htp Hr s

Hotepherész

Arca elégedett[8] vagy az Elégedettség van vele[9]

 

 

Ajánlott linkek:

1. A sírkamra a láda alakú alabástrom szarkofággal.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Hetepheres-Ibrahim01.jpg

 

2. Rekonstruált sírkamra:

https://www.flickr.com/photos/pyramidtexts/7167534864/

 

3. A hordszék másolata a Metropolitan Museumban:

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/SC122.jpg

hátulja:

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/E14223.jpg

A hátoldal hieroglifái közelről:

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/C8236.jpg

 

4. A „hálószoba” az ággyal, a székkel, a baldachinnal és a függönytartó ládával. Ezek is másolatok, mivel az eredeti bútorok a Kairói Egyiptomi Múzeumban vannak.:

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/SC63207.jpg

 

5. A Neith-szimbólumos sólymos szék[10] rajza:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/dc/Reisner-Hetepheres-Fig32.jpg

 

 

Khufu feleségeiről nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, csak kettőnek ismerjük a nevét.

Henutszen[11] származásáról annyit tudunk, hogy a „király leánya” cím birtokosa volt. Feltehetőleg ő volt Khephrén anyja. Valószínűleg Khufu komplexumán belül a G1c piramis volt egykor a temetkezési helye. Korabeli forrás rá vonatkozóan ez idáig nem került elő. Egy 26. dinasztia korabeli sztélé említi, amelyet abban az Ízisz tiszteletére szentelt templomban találtak, amit a 21. dinasztia korában emeltek Khufu egyik királynéi piramisának oldalához.

 

Meritetesz[12] Sznofru leánya volt, anyja neve ismeretlen. Ő Kawab herceg, és feltehetőleg a Khufut a trónon követő Dzsedefré, valamint Hotepherész II hercegnő édesanyja. Neve egy mára sajnos elveszett álajtó-sztélén szerepel, melyet Mariette dokumentált. A Hetesz jogar nagyja és a Királyi hitves cím birtokosa volt. Végső nyughelyének a G1b mellékpiramist tartják Khufu temetkezési komplexumán belül.

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Kemet 1999/4.

Nicholas Reeves – Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája (Cartaphilus kiadó, 2002)

Aidan Dodson, Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt – A Genealogical Sourcebook of the Pharaohs (Thames & Hudson; 2004)

Biri Fay – Royal women as represented ins sculpture during the Old Kingdom

Joyce Tyldesley – Chronicle of the queens of Egypt

Reisner – The Empty Sarcophagus of the Mother of Cheops (BMFA Volume XXVI. Number 157)

 

 


 

[1]  - Htp Hr nb.tj

[2]  - mr s anx – Szereti az életet

[3] Azon évkönyv, amelynek a Palermói kő is részét képezi. Kairóban is találhatók töredékei.

[4] Felfedezések krónikája 169. oldal.

[5] Nicholas Reeves – Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája 170. oldal.

[6] Nicholas Reeves – Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája 171. oldal.

[7] Szentély.

[8] Abeer El-Shahawy – The Egyptian Museum in Cairo 47. oldal

[9] Kemet 4/99 33. oldal

[10] George Andrew Reisner – A history of the Giza necropolis, Vol.2: The tomb of Hetep-Heres, the mother of Cheops: a study of Egyptian civilization in the Old Kingdom, 1955, Fig. 32

[11]

[12]