Hatalmi jelvények – jogarok, pálcák, standardok

A hatalmi jelvények státuszszimbólumok. Egy részük szakmai eszközökből alakult ki, amelyek gyakorlati funkciója másodlagossá vált szimbolikus jelentésük mellett. A hatalmi jelvények közé tartoznak a koronák, trónok, jogarok, botok és standardok.

Korábban már bemutattam a királyi koronákat, fejékeket, ebben a cikkben főként a jogarokkal és pálcákkal foglalkozom. Megint nehéz fába vágtam a fejszémet, egyrészt azért, mert nem igazán találni a témához szakirodalmat, másrészt azért, mert sok esetben vitatott, hogy a kézben tartott hatalmi jelvény miből alakult ki és/vagy mit ábrázol. A jogarok és pálcák ugyanolyan fontosak voltak, mint például a koronák, erről tanúskodik egy az Újbirodalom korából származó, a Napistenhez szóló himnusz.

„…A Kettős korona ura, amikor megkapja az amesz-jogart,

a mekesz-jelvény ura, aki a cséphadarót tartja.

Tökéletes uralkodó, aki a Fehér koronában jelenik meg.” [1]

A szövegben leírt Min-Amon isten tehát nem csak hatalommal bíró koronákkal rendelkezik, hanem ugyanilyen jogarokkal is.

A társadalmi rang, a hivatal és a nem is meghatározta, hogy egy ember milyen hatalmi jelvényeket birtokolt. Túlvilági kontextusban magánszemélyek is birtokolhattak királyi és isteni jelvényeket, mivel hitük szerint haláluk után ők is isteni lényekké váltak. A Koporsószövegek 75. mondása felruházza az elhunytat isteni hatalmi jelvényekkel. A Középbirodalom korabeli koporsókon ezek csoportban jelentek meg, eszközfrízként, amelyek körbevették a múmiát, koronákat festettek a fejhez, szandálokat a lábakhoz, jogarokat a kezekhez és botokat a test teljes hosszába. Modell hatalmi jelvényekkel is felszerelték a múmiákat és a jogarok, botok a királyi és isteni hatalom jelképeiként megjelennek az amulettek között is.

Ebben a táblázat a cikkben szereplő jogarok és botok láthatóak. A fehér hátérrel rendelkezők a saját rajzaim.:

A jogarok valószínűleg különböző szakmai használati tárgyakból alakultak ki. A férfiak kezében gyakrabban láthatók, mint nőkében, a király pedig többször tart különféle jogarokat, mint a hivatalnokok vagy akár az istenek.

A férfiak kezében leggyakrabban az aba-jogart[3] látjuk. Egy lapáthoz hasonlít a feje, a nyele papiruszernyőt formáz. Mint hieroglif jel, a parancsnok (aba), irányító (xrp) és a hatalmas (sxm) kifejezések írására használták, ezért kherep- vagy szekhem-jogarnak is nevezték őket. Ez a jogar a hatalom és az erő kifejezésére szolgált. A szekhem szó utalhatott isteni lényekre, mint erőkre, és a harcias Szakhmet istennő neve – mely a szekhem szó nőnemű alakja – valójában azt jelenti „Hatalmas” (Hatalommal bíró). Ozirisz egyik gyakori jelzője a „Nagy Szekhem”, ezért a jel sokszor jelenik meg az Alvilág Urának szimbólumaként. Egy másik halotti istenséghez is szorosan kötődött, Anubisz szent jogara volt, Hu templomában. Ezért nem ritkán megjelenik a fekvő sakál előtt vagy mögött. Ebben az ikonográfiai elrendezésben a jogar felső részébe rendszeresen két szemet festettek vagy véstek, jelezve, hogy a jogar az isteni erő megszemélyesítője. A legkorábbi időktől kezdve megjelenik, mint hivatali pálca, például a vezír és más magas rangú hivatalnok kezében, feladataik végrehajtása közben. A halotti szobrok egyik típusa úgy örökíti meg az elhunytat, hogy bal kezében egy hosszú botot tart (ez is hatalmi jelvény) a jobb kezében pedig a szekhem-jogart, ez kifejezi sikeres életét, tekintélyét. Templomi és halotti rítusok során pálcaként használták az áldozatok felajánlásakor. Richard H. Wilkinson azt írja Reading Egyptian Art című könyvében, hogy a felajánlást végző király a jogart négy vagy öt alkalommal lendítette meg az áldozati ajándékok felett, miközben különböző szövegek recitálása zajlott. Tutankhamon sírmellékletei között található egy fából készült, aranylemezzel borított szekhem-jogar, amelynek egyik oldalát öt regiszterre osztották. Mindegyik sávban egy összekötözött marha és egy levágott marha mellső láb van, az áldozat legkiválóbb része Az áldozatok felajánlásakor a király gyakran két szekhem-jogart használt, az egyiket Széth, a másikat Hórusz nevében. Hórusz és Széth pedig megjelenhet mint „Két Szekhem” (sxmwy). Hieroglifaként a hatalmat fejezte ki és az istenek csillag aspektusát. A Lexikon der Ägyptologie szerint eredetileg a szarvasmarha hajtásához használt bot volt, de elképzelhető, hogy a hajóácsok szerszámából eredeztethető ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy eredetileg fegyver volt. Sírmellékletként a mdw-bothoz hasonlóan már az archaikus korban előfordul. Kinézetében hasonlít hozzá az ukh (wx) jogar[4], ami valójában egy lótuszvirág szál, amelyen két hosszú toll van. Nefertum viseli fejékként, illetve alkalmanként jogarként tartja a kezében.

Hölgyek kezében leggyakrabban a szisztrumot látjuk, mely megjelenésében hasonlóságot mutat a szekhem-jogarral,.ez azonban egy hangszer, egy csörgő, amely Hathor istennő egyik szent tárgya. Amulettként a szisztrum általában fajanszból készült és a 26. dinasztiára és későbbre jellemző. Tulajdonosát Hathorral kapcsolja össze, elsősorban zenét és örömet hozó aspektusával. A szertartási tárgynak két alapvető formája különböztethető meg. Az egyik a hurokban végződő, amelyik az ankh hieroglifára hasonlít. Ez esetben a nyélen egy fém hurok található, amelyben fémrudak vannak, ezeken pedig szintén fémből készült körök. Rázáskor csilingelő hangot ad. A másik típus a naosz-szisztrum. Ennek a nyele Hathor-fejben végződik, aminek a tetejére egy naosz (szentély) alakú doboz kerül, ebbe helyezték el a fém rudacskákat. Úgy gondolták, hogy a hangja védelmező funkcióval bír, isteni áldást hordozott és az újjászületés fogalmához is kapcsolódott. A szisztrum szoros összefüggésben volt a kígyókkal is, mindkét típus esetében a fémrudakat gyakran dzsé hieroglifa[5] mintájára készítették el. A naosz típusú esetében a naoszban gyakran látható ureusz, de előfordul, hogy a nyelet is ureuszok díszítik. Bár a szisztrum más istenek és istennők kultuszában is fontos szerepet töltött be, különösen Amonéban és Íziszében, leginkább mégis Hathorral és fiával, Ihyvel állt kapcsolatban. Általában az említett isteni kultuszokban részt vevő papnők, énekesnők használták és a használatának legalábbis bizonyos körülmények között erotikus, illetve termékenységgel kapcsolatos töltése volt.

Nők kezében láthajuk még a hetesz- vagy ametesz-jogart is, ez hieroglifaként azt jelenti: végezni. Jelenthet még könyörületet; díszítményt; háremhölgyet. A jel formáját tekintve hasonlít a fa (jAm) valamint a xkr hieroglifára, utóbbi eredetileg az archaikus palotakapuk díszítő eleme volt. Alakja a salátából alakulhatott ki, és talán Min kultuszával áll kapcsolatban, akinek ez volt a szent növénye. Az aba-jogarhoz hasonlóan áldozatok felajánlásakor használták.

A hajlított jogar (hekat) és a cséphadaró a királyság jelvényei. Mindkét jogar a Buziriszben eredetileg tisztelt Andzseti ikonográfiájából eredeztethető, akit később Ozirisszal azonosítottak, így a jelvények hamarosan az ő alapvető szimbólumai lettek. A királyon kívül mindössze néhány isten viselte még együtt ezt a két attribútumot, a már említett Andzsetin és Oziriszen kívül alkalmanként Ré is, mint az általa megalkotott világ első uralkodója. Mindkettő szerepel előírt amulettként a MacGregor Papiruszon, de az előkerült példányok ritkák. Kizárólag aranylemezből készültek és a Későkorból származó múmiákon fordulnak elő.

Egyes istenek átadják őket az királynak. Szent modelleket tartottak belőlük Héliopoliszban. Jelenlegi ismeretink szerint a hekat a 2. dinasztia egyik uralkodójának, Ninetjernek a kezében jelenik meg először, mint uralkodói jelvény, egy a királyt megörökítő szobron. Ezt követően legközelebb Sznofrunál (4. dinasztia) láthatjuk. A heka-jogar a királyon kívül látható még a nomoszkormányzók, ritkábban a vezír és Núbia alkirálya kezében. Leggyakrabban fából készült, melyet olykor aranyoztak és kék rézszalagokkal erősítettek meg. Tutankhamoné bronzból van, aranyozták és üvegberakással díszítették. Elképzelhető hogy a pásztorok botja volt az előképe. Hieroglifaként az uralkodni szó jelölésére szolgál.

A cséphadaró egy olyan pálca, amelynek nyele, az arab 1-es számhoz hasonlít, ehhez három gyöngyökből álló sort erősítenek. Egyesek úgy gondolják, hogy a pásztor ostorából alakulhatott ki, azonban ennek ellentmond élesen visszahajló vége. Newberry szerint, a ladanum[6] összegyűjtésére szolgált. A Közel-Keleten a pásztorok a mai napig használnak egy hasonló eszközt, ennek az értékes, aromatikus gyantának a gyűjtéséhez, amit balzsamok, parfümök és orvosság készítéséhez használnak. Néhány állat alakú isten hátán megjelenítették a cséphadarót. A nem királyi sírokba modellje valószínűleg az Ozirisszel való kapcsolata miatt került be, akivel az elhunyt azonosulni szeretett volna. Nagyon kevés ilyen maradt meg épen. A Szenebtiszi[7] temetkezéséből előkerült gyönyörű cséphadaró nyele fából készült, a három gyöngysor pedig fajansz, karneol és fagyöngyökből áll, utóbbiakat eredetileg sárgára festették. Egy másik szintén ép, és ugyancsak a Középbirodalom korából származó példány Hapiankhtifi Meirben található sírjából került elő.

A cséphadaró alakjában emlékeztet a légycsapóra. Ez egy egyenes nyélből áll, amelynek felső végén három állatbőr lóg. Formai hasonlóságuk ellenére a kettő nem felcserélhető egymással. Hieroglifaként a légcsapó a védelmezni (hwj) szó jelölésére szolgált. Hölgyek, Amon isteni feleségei tartották a kezükben, az Újbirodalom korában, gyakran formailag újragondolva, mint hajlított liliom vagy papirusz szál. Ezzel megegyező fonetikus értéke van annak a xw-legyezőnek, mely úgy néz ki, hogy egy papiruszszál nyélre egyetlen strucctoll van erősítve. Ezt is használták a védeni szó írására. Elképzelhető, hogy ezért jelenik meg királyi testőrök kezében. Megtestesítheti „az élet leheletét” is, amikor Ízisz, Nephthüsz, vagy Hórusz kezében jelenik meg, akik Ozirisz holtteste felett legyeztek vele azért, hogy életre keltsék.

Az wsrt-jogar egy kutyafejben végződő pálca. A jelentése hatalmas. Az egyiptológiai lexikon szerint az Óbirodalom idején néha hivatalnokok tartják a kezükben. A Középbirodalomra jellemző varázsbotokon megjelenik, mint védelmező szimbólum. A Koporsószövegek 414-es mondásában, mely Apophisz leverését célozza, az elhunyt Geb uszeretjéhez hasonlítja magát: „…Védve vagyok! Ess össze nekem! Mássz el tőlem, mert én vagyok a nagy uasz-jogar, a nagy hatalma Geb uszeretjének!”[8]

A Kapuk könyve első órájában két isten, „Sivatag” és „Túlvilág” térdel egy sakálfejű cölöp előtt. Az uszeret előtt hódoló istenek a Nagy Isten, vagyis a Napisten parancsának nevezik a cölöpöt. Ebben az esetben tehát az uszeret-jogar Ré szavainak tárgyiasítása.

A Kapuk könyve hetedik órájában, a középső regiszterben a Napbárka és vontatói előtt hét sakálfejű bot van, mindegyikhez két férfi van kötözve, és minden cölöphöz tartozik egy múmia formájú büntető isten is. A jelenet kezdeténél Atum, a végénél szintén a Napisten egy megjelenési formája, „Az istenek bearanyozottja” felügyeli az ellenségek megbüntetését. A szöveg úgy írja le a jelenetet, mint a Napisten megérkezését Geb uszeret-cölöpjeihez, amelyekhez az ellenségek vannak rendelve a bírósági ítélet után a Nyugaton. A Napisten elrendeli az ellenségek és a bűnösök őrzését, akiket pedig arra ítél, hogy lemészárolják, lefejezzék őket.

Egyiptomban járva ezt a pálcát jogarként, a II. Ramszesz trónnevét (Uszermaatré) tartalmazó névgyűrűben láttam. Maat istennő, ugyanis olykor a kezében tartja az uszeret-jogart. Abu-Szimbelben pedig olykor Ré is.

 Egyes hatalmi jelvények fegyvert formáznak. Montu és Amon a templomok pülonjain néha a hajlított kardot ajánlják a királynak, amikor ő az ellenség megsemmisítését végzi. A hajlított kard etimológiailag kapcsolódott Hórusz és Széth erős karjához (xpS). Széth erős karja az éjszakai égbolton a Göncölszekér, amelyet egy bika mellső lábaként jelenítettek meg. Az uralkodók szimbólumai a buzogányok is, amelyeket Upuauttal az „Utak megnyitójával” és Hórusz szemével hoztak összefüggésbe. A körte formájú fejjel rendelkező buzogányt hieroglifaként a fényes és a villámlás szavak írásához használták. A tányérszerű fejjel rendelkező típusnak a dinasztikus korban már csak rituális szerepe volt. A MacGregor Papirusz amulett listáján a körte alakú fejjel rendelkező és a tányérszerű fejjel rendelkező buzogány is szerepel, azonban sajnos nem tudok arról, hogy tényleges buzogány amulettek kerültek-e elő.

Egy fa botot, amelyet mekesz-jogarnak neveztek, nem összekeverendő a mekesz-pálcával, azok után is alkalmazták a harcban, miután a régi kőbalták már elavultak. A király kezében az ellenség leszúrására szolgál. Más buzogányhoz hasonló jogarokat, beleértve a lótusz-jogart, melynek vége lótusz-gyümölcsöt formáz és az ebből kialakult Ramesszida-pálcát a király ünnepi felvonulások irányításához használta.

A minden napi, hivatali életben használt jogarokat valószínűleg értékes anyagból készítették, és amikor nem használták, akkor fából készült tartókban őrizték.

A hatalmi jelvények közé tartoznak hosszabb, a földtől az ember mellkasáig érő botok is. Ezek sétapálcákból, harci botokból, sátortartó-rudakból alakultak ki.

Az egyenes botokat az ókori egyiptomi civilek és katonák egyaránt használták, az alkalomtól függően harcra vagy sétapálcaként. A Metropolitanban őrzött példányok hosszúsága 120-153 centiméter között váltakozik és megtalálható közöttük az egyszerű simára csiszolt faág valamint az előkelők szépen kidolgozott, magas, karcsú sétabotja is, amelynek alsó végét általában bronzból készült hüvely, felső végét pedig szintén bronzból készült gomb díszíti. Szenebtiszi egyenes botjának a gombja viszont gipszből készült, amelyet aranyfóliával vontak be.

Az istenek kezében a legkorábbi időktől kezdve, a leggyakrabban az uasz-jogart, vagy uasz-pálcát látjuk. A villásvégű, visszahajló, állatfejben végződő jogar vagy pálca a Középbirodalom idejére misztikus, szimbolikus tárggyá vált. Villás vége elképzelhető, hogy kígyók befogására, távoltartására szolgált. Hogy az állatfej milyen állathoz tartozik, az nem egyértelmű, az egyiptológusok nagy része elfogadja azt az álláspontot, hogy a széth-állat fejéről van szó, mások szerint egy sivatagi teremtményt, esetleg gazellafejet, vagy sakálfejet formáz. Elképzelhető, hogy ez is pásztorbotból eredeztethető. Egyenes szárú változata az uasz, a hullámos szárú változata pedig a dzsam, bár a megkülönböztetés nem következetes és a megnevezés úgy tűnik felcserélhető volt. Az uasz jóléttel és bőséggel ajándékozta meg tulajdonosát. A dzsamok pedig a Piramisszövegek szerint a „Mennyek jogarai”.

Szenebtiszi koporsójából egy uasz és egy dzsam került elő, az állatfejeket, különösen a szemeiket és a nyakukon található uzeht-gallért finoman megfestették. Ukhhotep Meirben található, szintén a Középbirodalom idejéről származó sírjából is előkerült egy-egy ilyen pálca.

Reliefeken a meghosszabbított föld hieroglifa felett megjelenik jelenetek függőleges határaként az uasz, amint alátámasztja a meghosszabbított ég hieroglifát. A föld és az ég hieroglifa a vízszintes keretét adta a jeleneteknek. Az uasz ilyen értelemben az ég 4 tartóoszlopa, ennélfogva az egész univerzum feletti uralmat, hatalmat megtestesíti. Széth omboszi templomában őriztek egy uasz-jogart, egy másikat pedig Montu őrzött, ez Théba emblémájaként funkcionált. Az uasz-pálca hieroglifa szolgált Théba város nevének valamint az uralom, hatalom szavak hieroglif írására.

Az uasz-jogar szerepel a MacGregor papirusz amulett listáján. Változatos anyagból készült, zöld fajanszból, bronzból, aranyból, sőt aranyozott fából is, de főként a Szaiszi korra és későbbre jellemző, habár Hornakht taniniszi temetkezéséből egy szép arany példány került elő, a 22. dinasztia korából. Mivel az isteni uralom és kontroll megtestesítője, ezért az elhunyt szerette volna, ha a túlvilágon hasonló hatalommal ruházza fel ez a pálca, mint az isteneket.

A dzsam-jogar az elektrum, az arany és ezüst természetes ötvözetének írására szolgál, és Gebbel, a föld istenével hozzák összefüggésbe. Ugyanakkor a Koporsószövegek 469-es mondása szerint Orionnal áll kapcsolatban, aki fegyverként használja démonok legyőzésére.

Az istennők közül, csak a Napszemet megtestesítő és ezért rendkívüli hatalommal és pusztító erővel rendelkező istennők tartják kezükben az uasz-jogart. Ugyanezek az istennők a papiruszoszlop jogart is a kezükben tarthatják, különösen az Alsó-Egyiptomot megtestesítő istennők (a növény ennek az országrésznek a szimbóluma), mint Uadzset, Tefnut, Basztet, Szakhmet és Neith, akik védelmezték az újszülött Hóruszt a papirusz-mocsárban. Mivel vízben nő, így abból emelkedik ki, a papirusz a nap első kiemelkedését szimbolizálta az ősvízből, emellett zöld színe miatt a frissesség és a megújulás szimbóluma lett. Ezen a pálcán alkalmanként ureusz-kígyó is látható. Az Újbirodalomtól gyakori az uadzs-amulett, mely papirusz növény alakú. Az wAdj szó jelentése: papirusz, zöldnek, frissnek lenni, ez arra utal, hogy az örök élettel, a fiatalsággal, a halott megifjodásával állt összefüggésben. Ezt az amulett-típust a Koporsó-szövegek 106. mondásában említik először. A Halottak könyve 159. és 160. fejezete foglalkozik vele, mely szerint a halott nyakára kell kötni egy földspátból készült uadzs amulettet. „Ha ép, akkor egészséges vagyok; ha sértetlen, akkor sértetlen vagyok; ha nem törött, akkor nem vagyok sebesült...”[9] A szöveg szerint az elhunyt épségét, egészségét őrzi meg. A Halottak könyve vignettáin, mint papiruszoszlop jelenik meg, illetve a Későkori papiruszokon egy táblába vésve látható egy vagy két papiruszoszlop. Amulettként mindkét típus előfordul, azonban a táblára vésett típus a Későkorra jellemző. Az uadzs-oszlop amulettet földspáton kívül növényi természetének megfelelően általában zöld egyiptomi fajanszból vagy zöldszínű kőből készítették, de ismertek mázas szteatit, aranyozott fa, hematit és karneol példányok is. Az egyik legkorábbi példány Ehnaton vezírjének, Aper-elnek szakkarai sírjából került elő. Tutankhamonéi aranyba foglalt földspátból készültek. Ezt követően szórványosan előfordul az Újbirodalom és a III. Átmeneti kor temetkezéseiben, de népszerűsége fokozódik a 26-30. dinasztia idején. Természetesen szerepel a MacGregor Papirusz amulett listáján is.

A liliomoszlop vagy más elképzelés szerint sásoszlop pálcát az uadzs-oszlop jogarral párhuzamosan a felső-egyiptomi, a napszemet megtestesítő istennők tartják, mint Nekhbet, Rattaui, Tjenenet és Mut.

Úgy tűnik, hogy az ősi időkben az évek számontartásának módja az volt, hogy a leveleitől megszabadított datolya pálma (phoenix dactylifera) ágra rovátkákat véstek. Ez az ág egyben egy hieroglif jel is, amelyet olyan szavak írására használtak, mint az év, idő, évszak. Thot mint az „Idő ura” és az „Évek számlálója”, valamint Szesat a nyilvántartások és feljegyzések istennője gyakran fogja a kezében a renpet-jogart. Heh, az örökkévalóság istene olykor fején viseli a pálmaágat, illetve sokszor úgy is ábrázolták, hogy mindkét kezében egy-egy pálmaágat tart. Mivel a jel az évek és az idő hosszúsága fogalmát is magába foglalta, ezért szorosan kapcsolódott a király uralkodási éveivel összefüggő eseményekhez, mint a koronázás és a szed ünnep. A 12. dinasztia idejéről fennmaradt egy III. Szeszósztrisz szed ünnepét megörökítő relief, amelyen az uralkodót szentélyben, trónon ülve láthatjuk. Hórusz és Széth karokkal kiegészült standardja nyújtja át neki a pálmaágakat. A koronázáshoz szorosan kapcsolódó Weret-Hekau is tarthatja a kezében. Az idő előrehaladtával a pálmaág kiegészült más szimbólumokkal is, mint a végtelenséget szimbolizáló sen-gyűrű, a 100.000-et jelentő ebihal, az ünnep hieroglifa, illetve a minden élet, tartósság és jólét hieroglifacsoport. Az így kialakult szimbólum magában hordozta az istenek ígéretét egy hosszú és stabil, jólétben és jubileumokban gazdag uralkodásra a király számára.

A dzsed-oszlop a stabilitás szimbóluma, eredetileg Ptah kultuszához kapcsolódott, de hamar összekapcsolták Szokarisszal és Ozirisszal is. Khoiak hónap utolsó napján, Szokarisz ünnepe során, a király ünnepélyesen felállította a dzsed-oszlopot, és kihirdette Szokarisz-Ozirisz ujjászületését, akinek gízai szentélyében négy dzsed-oszlop állt a négy sarokban. Talán meglepő, hogy a dzsed-oszlop amulettként az Óbirodalom végén tűnik fel, ettől kezdve azonban a leggyakoribb temetkezési amulett és általában több is található egy múmián. Főként a törzs alsó felére helyezik. A Halottak könyve 155. fejezete ezzel az amulettel foglalkozik, és a dzsed-oszlopot Ozirisz és így az elhunyt hátgerincével azonosítja:

„Arany Dzsed-oszlop varázsigéje, melyet a megdicsőült halott nyakába tesznek. XY, az igazhangú így szól: Tied (újra) a te hátgerinced, Fáradt Szívű!…”

A szöveg szerint a dzsed-oszlop biztosítja az alvilágba való bejutást:

„…Tedd a megdicsőült halott nyakába, és ő behatol az alvilág kapuin gyors irammal…”[10]

Bár előírt alapanyaga az arany, a legtöbb fajanszból (kék, zöld, sárga), vagy lápiszból készült, az I. Átmeneti korban pedig mázas szteatitból, és ismertek karneolból készült példányok is. Tutankhamon sírjából egy arany és egy kék üvegpaszta berakásos arany dzsed amulett került elő. Tanisz királyi temetkezései aranylemezből készült példányokat tartalmaztak. Természetesen szerepel a MacGregor Papiruszon is.

A mekesz-pálcát általában férfiak tartják a kezükben, ez egy olyan rúd, amelynek kézvédője van, botharchoz használták. Az Óbirodalom idején a hivatalnonok a bal kezükben tartják ezt a pálcát, míg az aba-jogart a jobban. A nevének jelentése: védelmezd. Egy I. Szeszósztrisz piramisa közelében található sír két mekesz-pálcát rejtett. A két harmadánál felül egy kézvédő található rajtuk, az egyiké papirusz-ernyőt, míg a másiké fordított kúpot formáz. Gyakran jelenik meg az uralkodó kezében, kőedényeken már az 1. dinasztia egyik királyának, Anedzsibnek a kezében is látható.

Az amesz-pálca sátorrudat formáz. Középbirodalom korabeli koporsókon 4-es csoportokban ábrázolják őket, mind a 4 égtájnak egy. Neve azt jelenti: „megragadni”. A szó, vagy beszélni szavak írására szolgáló hieroglifa, medu-bot is hatalmi jelvény. Ez a hírnökök botja, amelyet akkor tartanak a kezükben, amikor hivatalosan kihirdetnek valamit. Előtte valószínűleg a talajhoz ütötték a végét, hogy felhívják magukra a figyelmet. Az istenek hírnökének, Thotnak két ilyen pálcája volt. A Középbirodalom korabeli koporsókon olykor ezt is négyes csoportban látjuk, talán azért, hogy az elhunyt megérkezése a túlvilágra, mint isteni lény mind a négy égtáj felé ki legyen hirdetve.

Az egyenes bot egyik variációja, amikor alsó vége villás, ez az aby-pálca. Alkalmas volt a kígyók távoltartására, befogására, illetve használható a hajó meglökésére is, ábrázolásokon valószínűleg ezért tartják a kezükben a sivatagban, illetve hajókon tartózkodó férfiak. De ez a jogar kapcsolatban áll a legidősebb fiú státuszával is. Gyakran tűnik fel a koporsók eszközfrízein is és ez a típusú bot látható az öregembert ábrázoló hieroglifában, a férfi kezében. Szenebtiszi koporsójában is volt ilyen.

Az aAwt-pálca egy hajlított végű bot, amely szintén a sivatagi utazással áll kapcsolatban, ezen felül az állattenyésztéssel is összefüggésbe hozták. A patás sivatagi állatok hieroglif írására használták. A Tutankhamont megörökítő, a sírjában talált szobrok közül több is ezzel a bottal sétálva ábrázolja őt, talán a nyugati sivatagban megtett, a túlvilág felé tartó útjára utalva. Szenebtiszi koporsójából is előkerült egy festett fából készült, körülbelül 150 cm hosszú aAwt-pálca, amelynek felső, visszahajló végén egy aranyfólia hüvely található.

A standardok (jAwt) olyan botok, amelynek a tetején címer emblémák (isteni szimbólumok, és/vagy Egyiptom különböző városait, kerületeit szimbolizáló jelvények). találhatóak. A legkorábbi ábrázolásuk Nagada II korából származó edényeken látható, ahol hajókon/szentélyeken jelennek meg. De előfordulnak a Predinasztikus korra jellemző ünnepi palettákon és buzogányfejeken, valamint az Archaikus korból fennmaradt elefántcsontcímkéken is.

Ezeket sokszor nem az a személy viszi, akinek tekintélyét emelik, reprezentálják, hanem annak az embernek vagy istennek a közelében viszik mások. Eredete talán a napellenzőre vezethető vissza. A legtöbb napellenző nyélre erősített tollakból állt, hogy védelmezzék az ember szemét az erős napfénytől; illetve szimbolikusan védelmezték a nézőt a király/isten/elöljáró ragyogásától, aki előtt/körül hordozták ezeket. Magasságuk miatt a standardok kiemelkedtek a tömegből, ezért már messziről is könnyen felismerhették az emberek a magas rangú személyt, akit körülvettek.

Az isten-standard[11] tulajdonképpen rúdra erősített anyagdarab, vagyis egy zászló. A királyi személyek mögött hordozott jelvény utalt isteni státuszukra.

A Hórusz-standard a sólyomistent ábrázolta, vagy a királyt mint Hóruszt, hieroglif jelként az uralkodót is jelölheti. Upuaut, az „Utak megnyitója” szintén megjelenik standardon álló sakálként, ünnepi menetek élén haladva. Upuaut standardjának elején egy szimbólum látható, melyet sedsednek (SdSd) neveznek. Ez egy felkunkorodó végű gömbölyded forma, de egyes ábrázolásokon a jelkép inkább kunkorodó végű madártollra hasonlít. A szimbólum mibenléte a mai napig vita tárgyát képezi. Egyes elképzelések szerint ez a királyi placenta, és Upuaut maga a legitim uralkodó, az első szülött, az örökös, aki megnyitotta az utat az anyaméhből. Egy másik elgondolás szerint valójában az állat földalatti odúját ábrázolja. Egyéb elképzelések szerint Honszut, a holdisten jeleníti meg, vagy pedig a trónra helyezett párnát. A Piramisszövegek szerint a király ezen a titokzatos emblémán emelkedik az égbe. Önálló standardként is megjelenik. A király alakját a jubileumán, a heb-szed ünnepen két Upuaut, egy Hórusz és egy sedsed-standard előzte meg.

A templomreliefeken gyakran látható a király mögött a ka-standard, amelyben a két felemelt kar között az uralkodó Hórusz-neve olvasható. Hogy tovább fokozzam, a királyi ká az Archaikus kortól, a király helyetteseként egy olyan botot tart a kezében, amely fáraófejben végződik.

Egyes standardok a nomoszok jelvényei, Egyiptom adminisztratív kerületeinek megtestesítői. A processziók, ünnepi felvonulások jelenetein látható standardok feladata az volt, hogy számot adjanak az isten/kerület időszakos jelenlétéről. Ugyanakkor az olyan jelenetekre is igaz ez, ami például Ramosze vezír thébai sírjában (TT55) látható. Itt a sír tulajdonosa három különböző isten támogatását kívánja királya, IV. Amenhotep számára, és minden jelenetben az adott isten standardját tartja.

Papokat, papi funkciót betöltő személyeket gyakran örökítették meg úgy, hogy istenalakokban végződő standardot tartanak a kezükben.

Voltak katonai standardok is. Shaw szerint a standard-hordozó egy katonai rang volt, egy olyan egység parancsnokát jelölte, amely körülbelül 200 emberből állt. A katonai standardok rúdra erősített négyszögletű táblák, amelyeken istenábrázolások vagy erőszakos jelenetek láthatóak, például birkózók, ahogy az Tyjanuny körülbelül i. e. 1400-ra datálható, thébai sírjában látható (TT74).

Ajánlott linkek:

1. A második dinasztia egyik uralkodója volt Haszehemui. Abüdoszi sírjából került elő az alábbi csodálatos sétapálca. Két darabba törve találták meg. A Bosztoni Szépművészeti Múzeumban egy 60 cm-es rész található, míg egy rövidebb, majdnem 13 cm-es töredék a Kairói Egyiptomi Múzeumban van. Sötétvörös henger alakú szárdonix gyöngyökből áll, melyeket egy réz rúdra erősítettek fel. Minden negyedik gyöngyöt egy vastag aranypánt erősít a mellette lévőhöz.

http://www.mfa.org/collections/object/scepter-of-king-khasekhemwy-131687

2. Hapiankhtifi 52,8 cm hosszú cséphadarója. A nyele fából készült, a két végén a hüvelyek aranylemezből. A három gyöngysor fajansz, karneol és fagyöngyökből áll.

http://www.metmuseum.org/art/collection/search/546288?sortBy=Relevance&ft=flail&pg=1&rpp=20&pos=1

3. Egy fából faragott aba-jogar a Középbirodalom korából:

http://www.mfa.org/collections/object/kherep-scepter-141172

4. A Bosztoni Szépművészeti Múzeum őrzi a Dzsehutinakht sírjában talált leleteket, amelyek között mintegy 450 db jogar és pálca található. Ez az ő fából faragott uasz-jogar modellje a Középbirodalom korából.

http://www.mfa.org/collections/object/was-scepter-143790

5. Dzsehutinakht iryt-r botjai El-Bershében található sírjából:

http://www.mfa.org/collections/object/iryt-r-staff-143858

6. Tutankhamon két szobra, amelyeken bal kezében az aawut-pálcát tartja.

http://a1.bbkz.net/forum/attachment.php?attachmentid=1508011&d=1431662264

https://famenycmagazine.files.wordpress.com/2010/09/statuette_lower_egypt.jpg

7. A Petrie Múzeumban őrzik ezt a Bronzból készült ukh-jogart, mely a Későkorból maradt ránk.

http://petriecat.museums.ucl.ac.uk/photo.aspx?maxphotos=1

Képek:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Richard H. Wilkinson: Reading Egyptian Art – A Hieroglyphic Guide to Ancient Egyptian Painting and Sculpture (Thames and Hudson)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf: Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989., Band VI. 1373-1388, Band V. 1255-1256

William C. Hayes – The Scepter of Egypt Vol 1. (Metropolitan Museum of Art)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum): The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)