Ékszerek 4.

 

Elérkeztünk az ékszerekről szóló cikksorozat befejező részéhez, melyben folytatom a különböző ékszertípusok bemutatását. Először a nyakban viselt amulett jellegű medálokról lesz szó.

 

Az ókori egyiptomiak a mindennapi életben viselt ékszereiket gyakran vitték magukkal a túlvilágra. Védelmező amuletteket az élők és a holtak egyaránt viseltek, ezért sokszor nem könnyű megkülönböztetni, hogy melyik készült kizárólag temetkezési céllal.

A Középbirodalom idején tűnnek fel és az Újbirodalom végéig használatban maradnak a henger alakú medálok. A henger teteje és alja kiszélesedik. Kizárólag nők viselték ezt az amulett típust. Két fajtája van. Az egyik aranyból készült és üreges. A felső „kupakja”, amin a felfüggesztő henger van levehető. Vannak olyan példányok, amelyekben megtalálták az eredetileg belehelyezett papiruszt is. Ezek a tároló hengerek tehát olyan védelmező papiruszok viselését tették lehetővé, amelyekre nőket és gyermekeket védelmező mágikus szöveget írtak fel. A másik típus azonban tömör, vagyis csupán áltároló, valószínűleg úgy gondolták, hogy már a tároló forma is elég ahhoz, hogy biztosítsa a kívánt védelmet. Ennek a hengeres része csíkozott, ezt az arany vagy ezüst, illetve különböző féldrágakövek váltakozása adják.

A kagylóhéj amulettet az ókori egyiptomiak úgy nevezték udzsa (wDa). Ez a szó azt jelenti ép, egészséges, vagyis az amulettől azt remélték egészségesen tartja viselőjét. Az ábrázolások és az előkerült tárgyi leletek alapján úgy tűnik, hogy általában nők hordták. A Középbirodalom idején különösen népszerűek voltak, de később is előfordulnak, mivel III. Thotmesz feleségeinek sírjából egy ezüst és egy arany példány is előkerült. A Középbirodalom korából Szenebtiszi temetkezéséből származik egy olyan három soros golyó alakú gyöngyökből fűzött nyakék, amelynek alsó során 25 aranylemez kagylóhéj függött. Szithator temetkezésében 31 darab, apró arany kagylóhéj alkotott egy amulett jellegű nyakéket, illetve egy nagyobb kagylót a hercegnő önállóan viselt egy láncon. Ezt egy a hátoldalán található henger segítségével lehetett a láncra feltenni. Mereretnek három nagyobb kagylóhéj medálja volt. Közülük kettőnek berakás díszítette a tetejét, azonban csak egy őrződött meg ép állapotban. Ebben a mai napig ott vannak a karneol, türkiz és lazúrkő berakások, melyek felül lótuszvirágot formáznak, körbe a szegélyen pedig lótusz szirmokat. Ő is rendelkezett egy apró arany kagylóhéjakkal díszitett gyöngynyakékkel.

Úgy tűnik, a 12. dinasztia idején katonai jelvényként viseltek olyan valódi kagylóhéjakat, amelyekbe az éppen uralkodó fáraó nevét írták fel. Ezek a férfiak talán a királyi testőrség tagjai lehettek. Arany kagylóhéjakba is bevésték a 12. dinasztia uralkodóinak nevét, például egy el-Riqqában eltemetett királyi udvaronc múmiáján találtak egy olyan arany kagylóhéjat, amelyen III. Szeszósztrisz kartusa látható két ureusz között. Ez az ékszertípus a hivatali jelvények csoportjába tartozik.

A hieroglif jelet formázó amulettek közé tartozik a hesz-váza amulett. Szenebtiszi nyakában volt egy nyaklánc, amely hesz-váza formájú és kék színű korong alakú gyöngyökből állt és egy másik is, amelyet fedeles hesz-váza gyöngyökből fűztek, a közepán pedig shen-gyűrű amulett van. Mivel a víz az élet, a regeneráció, az újjászületés és a tisztaság szimbóluma, ezért a rítusokban a libációs, megtisztítószertartások alkalmával használt hesz-vázához valószínűleg hasonló képzeteket társítottak. Ugyanakkor ez a hieroglif jel[1] szolgált a kegyelt szó írására, így Szenebtiszi számára ezek az amulettek egyszerre biztosították a túlvilági életben a friss vizet és az isteni kegyet.

Az istenfigurák bár jellemzően temetkezési amulettek, vannak köztük olyanok, amelyeket már életükben is viseltek az egyiptomiak, ilyen például Toérisz és Bész alakja. Toérisz az állapotos és a szülő nők védelmezője volt. III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő egy egysoros, aranygyöngyből fűzött nyaklánc, amit 27 darab arany Toérisz függő díszit, valamint egy aranygyöngyökből álló karkötő is, amelyen Toérisz és Bész formájú amulettek függnek. Bész a család, a szülő nők és a kisgyermekek védelmezője volt. A Tauszert és II. Széthi leányához köthető ékszerek között is volt hét darab, belül üreges arany Toérisz amulett. A Szépművészeti Múzeumban is láthattok olyan nyakéket, melyen az istennő arany figurái függnek.

Az uzeht-gallérnál már említettem a pattanó bogarat, mely Neith istennő szimbóluma és az istennő védelme alá helyezi viselőjét. Nos nem csak uzeht-nyakék elemeként fordul elő, hanem egysoros nyakékre fűzve is.Előkerült egy ilyen például Gízában egy hölgy temetkezéséből. A hölgy valamikor az 5. dinasztia végén, a 6. dinasztia elején halt meg, nyakéke ötven darab üreges arany pattanó bogárból áll.

Az isteneket és azok állati megjelenési formáit ábrázoló egyéb amulettekről az adott istennél olvashattok.

 

Képek:

Ezen a képen három Középbirodalom korabeli henger alakú medált láthatsz a British Múzeumból. A legnagyobb, 7,6 cm hosszú és üreges. A teteje, amin a felfüggesztésre szolgáló henger van levehető. A másik kettő áltartó. Henger alakú ametiszt gyöngyök vannak felfűzve egy rézötvözetből készített pálcára. Az ametiszt gyöngyöket a British Múzeum leírása szerint aranyfóliák választják el egymástól, melyeket a gyöngyök szélére erősítettek.

Kagyló medál I. Szeszósztrisz nevével a Középbirodalom idejéről. A British Múzeum gyűjteményében van.

A Szépművészeti Múzeumban őrzött arany Toérisz nyakék, melyet a Késői korra datálnak. A lánc 36 darab 1,5 cm magas figurából és 37 összekötő elemből áll.

 

 

 

Karon a nők és a férfiak egyaránt viseltek ékszert, karkötőket és karpereceket. Az egyiptomiak egyébként ugyanazt a kifejezést (mnfrt) használták a karkötőkre és a bokaperecekre, de előbbinél kiegészítették a „kar számára” (nt awy) kifejezéssel. A karkötők anyaguktól függően lehetnek hajlékonyak és merevek. A legkorábbi karperecek a Badari kor temetkezéseiből kerültek elő. Egy merev karika, kapocs nélkül, amit fel kellett húzni a csuklóra. Anyaguk változatos, mint a csont, kagyló, elefántcsont, szarv, teknőspáncél, később pala, kovakő, márvány. Ez a típus az egész fáraókorban divatban maradt, bár általában nemesfémből készítették őket. Ilyenek Hotepherész ezüst karkötői is. Külső részük domború és lepke formájú féldrágakő berakások díszítik. Taniszban I. Pszuszennész viselt egy gyönyörű berakásos aranykarperecet, melynek a központi eleme egy olyan ureuszos udzsat-szem, amit egy pávián ajánl fel.

A Dzser (1. dinasztia) sírjából előkerült felékszerezett karon talált karkötők közül a legismertebb az, amelyik 27 szerekh formájú elemből áll. Ezek felváltva türkizből és aranyból készültek és a király neve olvasható rajtuk. A szerekh felett sólyom látható. 18 évszázaddal későbbi, mégis hasonló az a II. Széthi kartusaiból álló arany karkötő, amely a Királyok Völgyében került elő és feltehetőleg Tauszert és II. Széthi leányához köthető. A Dzser sírjából előkerült felékszerezett kar egyébként azt mutatja, hogy hajlékony karkötőket legkésőbb az 1. dinasztia idején már viseltek. Ezeket különböző alakú gyöngyökből készítették és lehettek egy vagy több sorosak.

A fáraókor legnépszerűbb karkötője a több soros gyöngy, amit távtartók tartanak össze. A legkorábbi ilyen a Szekhemkhet fáraó (3. dinasztia) szakkarai piramisa alatti alagutakból került elő. Tíz sorban, közel 400 arany golyót fűztek fel távtartók közé. A Középbirodalom koporsóinak eszközfrízein is szerepel ez a típusú karkötő.

Talán a Középbirodalom idejéről ismert oroszlános karkötőknek köszönhető, hogy a II. Átmeneti kortól ugyancsak a királyi hölgyek temetkezésében gyakori a macska motívummal díszített karkötő. III. Thotmesz feleségei mind viseltek egy-egy ilyen karkötőt. Több sor gyöngyből áll, csak egyetlen, szélesebb távtartója van, ezen fekszenek az apró, háromdimenziós kialakítású macskák.

Tutankhamon sírjában számos többsoros gyöngykarkötő volt, központi elemük például karneol udzsat-szem, lazúrkő skarabeusz, a király trónneve (Nebheperuré).

Ismertek olyan karkötők is, amelyek a skarabeusz gyűrűk mintájára készültek. Például II. Sesonk taniszi sírjában találtak két egyforma példányt, ami aranyból készült. A majdnem teljes kör alak két vége papiruszt formáz, e közé került az aranyba foglalt, forgatható lazúrkő skarabeusz. Mindkét karperec esetében a foglalat alján nevek szerepelnek hieroglif írással, de nem Sesonk neve.

Az Újbirodalomtól fordulnak elő az úgynevezett zsanéros karperecek, amelyek két merev fém félkörből állnak. A legkorábbi példány ezek közül Ahhotep sírjában volt. Az Ékszerek 1. részében láthattatok kettő ilyen típusú karperecet III. Thotmesz feleségeinek sírjából. Van köztük henger alakú és van, amelyiknek egyik vége keskenyebb. Tutankhamon sírjában fordul elő először az a fajtájuk, amely karika alakú, de felső oldala ovális formában kiszélesedik. A zsanérok két oldalt vannak, a széles plaketten pedig háromdimenziósan kidolgozott díszítés kap helyet. Az ifjú király egyik legcsodálatosabb karperecén egy lazúrkő-berakásos arany skarabeusz van. Ez a típus különösen népszerű volt a Ramesszida-korban. Egy Tell el-Basztából előkerült gyönyörű példányba II. Ramszesz nevét vésték. Ennek az ovális részén két, a fejét hátrafordító kacsa van, a testük egy lazúrkő berakásból áll. A taniszi királyi temetőből csodálatos áttört példányok is előkerültek a zsanéros karperecekből. Amenemope múmiáján például egy pár elkeskenyedő, áttört karperec volt, két felében egy-egy szárnyas lazúrkő skarabeusz van, melyeket Pszuszennész kartusai szegélyeznek.

 

Az ábrázolások tanúsága szerint a Középbirodalomtól kezdve a felkaron is viseltek karkötőket. Egyetlen sor gyöngyöt viselt mottó kapoccsal a könyök felett a 11. dinasztia idején élt Ashyet[2] hercegnő, múmiáján legalábbis találtak in szitu egy ilyet. A 18. dinasztia idején a kör alakú, de keresztmetszetében négyzetet formázó merev karpereceket úgy tűnik, hogy párban viselték a felkaron, különösen a II. Amenhoteptől III. Amenhotepig tartó időszakban. A kar és csukló- valamint bokaperecek, gyakran alkottak szettet, ezért, ha nem közvetlenül a múmiáról származnak, akkor nehéz eldönteni, melyik darabot hol viselték.

 

 

Ajánlott link:

II. Széthi és Tauszert, ezüst karperec a Királyok Völgyéből.

https://78.media.tumblr.com/b3ed6bd1a8e5f61710f191bdb3b71406/tumblr_p6wvtzWG1s1wna6v8o1_500.jpg

 

 

Képek:

A Középbirodalom idejéről vagy a II. Átmeneti korból fennmaradt többsoros gyöngykarkötő. A távtartók – ezeket rossz állapotuk miatt restaurálták – elektrumbólkészültek, a gyöngyök pedig karneolból, lazúrkőből és türkizből. Nyilvántartási száma a MET-ben: 13.180.16a. Théba nyugati partján, Aszaszifban került elő.

III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő ez fajansz karperec, melyet a felkaron viseltek. Újbirodalom, 18. dinasztia (kb. i.e. 1479-1425). Az átmérője 11 cm. Nyilvántartási száma a MET-ben: 26.8.143

 

 

I. Sesonk fia, Nimlót herceg a British Múzeumban őrzött zsanéros karpercei a 22. dinasztia idejéről (kb. i.e. 940). A belső oldalukon futó felirat nevezi meg a tulajdonost. A szett lelőhelye feltehetőleg Szaisz. Kívül geometrikus és figurális motívumok díszítik. Egy lótuszvirágon ülő gyermekisten látható rajta, aki Napkorongból és Holdsarlóból álló koronát visel, valószínűleg Haprokratész az. A Napkorongról lelógó két nagyméretű ureusz feltételezhetően Felső- és Alsó-Egyiptom védő istennői: Nekhbet és Uadzset, itt a gyermekistent védelmezik. A kék lótuszvirág, melyen az istenség ül, a teremtés szimbóluma. A karkötő a viselője számára a túlvilági újjászületést segítette elő.

 

 

A gyűrűk a Középbirodalom idejéig viszonylag ritkák, karika alakúak. A Középbirodalom idején népszerűvé vált a skarabeusz-gyűrű. A bogár testébe egy lyukat fúrtak hosszában, ezen keresztülfűztek egy arany drótot és a végét összetekerték. Szithathoriunet ékszerei között is volt egy ilyen. A skarabeuszt az élők és a holtak is viselték, népszerű motívum volt, mert a felkelő napot szimbolizálja és így magában hordozza a túlvilági újjászületés ígéretét, emellett a Napistenhez köti viselőjét. A múmiákon in situ[3] talált skarabeusz-gyűrűk mindig a bal kéz harmadik ujján voltak, ezért a tudósok azon a véleményen vannak, hogy az ókori Egyiptomban az lehetett a gyűrűsujj.

A skarabeuszokat kezdetben arany vagy ezüst drótra húztál fel, később befoglalták, a foglalat pedig forgatható volt, így a másik oldalon található feliratokat pecsétként használhatták. A Középbirodalom végéről nagy számban maradtak ránk ilyen skarabeusz pecsétek. Később, az Újbirodalom idején, az i.e. 1500-as években ebből kialakul egy tömör pecsétgyűrű, mely erősebb volt és a használat szempontjából praktikusabb. Az olcsóbb példányok fajanszból készültek, a drágábbak nemesfémekből. Ezeket gyakran osztották ki különleges alkalmakkor. Sok ilyen fajansz pecsétgyűrű került elő III. Amenhotep (18. dinasztia, kb. i.e. 1390-1350) nevével az uralkodó malkatai[4] palotájánál folyó ásatás során. III. Amenhotep itt három heb-szed ünnepet is tartott. Ezeken a jelentős eseményeken – amelyeken a király tanúbizonyságot tett arról, hogy még mindig alkalmas az uralkodásra – valószínűleg ajándékba kapták a vendégek ezeket a fajansz pecsétgyűrűket.

A gyűrűben a forgatható drágakőfoglalat lehetett téglalap alakú is a skarabeuszt pedig helyettesíthette például udzsat-szem motívum is, az ilyen darabok amulett jellegűek voltak. Nem királyi hölgyek viseltek a Középbirodalomtól kezdve olyan gyűrűket, amelyeknek forgatható foglalatában macskafigura látható. A macska Basztethez köthető és termékenységi szimbólum volt. Az Újbirodalomtól merev gyűrűkön is megjelenik a motívum. Feltehetőleg szintén a hölgyekhez köthetőek azok gyűrűk, amelyeknek a foglalatában béka van.

A karika alakú áttört mintás gyűrűk az Újbirodalomtól válnak népszerűvé.

 

 

Képek:

Szithathoriunet hercegnő skarabeusz gyűrűje, Középbirodalom, 12. dinasztia. A napistent szimbolizáló skarabeusz népszerű amulett, nagyon gyakori motívum volt a gyűrűk aranyfoglalatán. Mivel forgatható, az alsó oldala gyakran feliratos és így pecsétként is használható volt. Ennek a példánynak az alsó fele azonban nem hordoz szöveget. Aranyból készült, és karneol, türkiz és lazúrkő berakások díszítik, míg a bogár feje üvegpaszta.

Újbirodalom korabeli fajansz gyűrűk a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből.

 

 

Gyűrű macskával és kölykeivel a Metropolitan Múzeum gyűjteményéből. Ezt a fajanszgyűrűt a Ramesszida korra vagy a III. Átmeneti korra datálják.túlvilági újjászületést segítette elő.

 

 

Gyöngyből fűzött öveket már a Badari korszak temetkezéseiből ismerünk. Ezek több szál világoszöld mázzal bevont, henger alakú szteatit gyöngyökből állnak. A szálakat távtartó gyöngyök választják el egymástól. Ezek kizárólag férfiak temetkezéséből származnak. Gyöngy öveket az Óbirodalom idején is viseltek a férfiak. A Középbirodalom végén az elit temetkezésében Dashur és Lisht királyi nekropoliszaiban előfordul egy olyan gyöngyöv, mely uralkodói viseleten alapul és hátul megjelenik rajta a bikafarok motívum. Például Szenetbtiszi temetkezéséből, Lishtből ismerünk ilyet, de szinte ugyanilyen került elő Hawarrából Neferuptah hercegnő múmiájáról is. Az övet a múmiára erősítették, feltehetőleg a túlvilág királyával, Ozirisszal azonosította az elhunytat.

Tutankhamon (18. dinasztia) múmiájának derekát egy olyan aranyöv ékesítette, amelynek kapcsán az uralkodó neve olvasható, erről függőlegesen gyöngyből fűzött szálak lógtak le, hátul pedig az ugyancsak gyöngyökből fűzött bikafarok. II. Sesonk (22. dinasztia) múmiáján is találtak egy bevésett kockamintás elektrum övet. Elöl volt rajta egy fém keret, egy gyöngyből fűzött kötény számára. Az ezt követő korokból nem maradt fenn öv és ábrázolásokon sem jelenik meg.

 

A korábbi cikkekben részben már írtam a hölgyek által viselt derékláncokról. Ábrázolásokon az Óbirodalomban nem jelennek meg. A Középbirodalomra jellemző fajansz, mezítelen nőfigurákon néha megfestik ezt az övet, ugyancsak látható a korszak fiatal leányt formázó kozmetikai edényein. Az egyik legkorábbi konkrét példány Szenebtiszi akáciamag formájú gyöngyökből fűzött deréklánca a 12. dinasztia idejéről, amelyen nyomokat hagyott a viselés. Az Ékszerek 1. részében Szithatoriunet derékláncait láthattátok, melyek közül az egyik kúpcsigaházas, a másik arany kettős-oroszlánfejekkel ékesített, ametisztgolyókból fűzött példány.

A Középbirodalom után a derékláncok egyszerűsödnek, általában golyó vagy hordó, esetleg korong gyöngyökből fűzik őket, köztük nagyobb méretű gyöngyök funkcionálnak távtartóként. Az Újbirodalom korabeli ábrázolásokon általában mezítelen táncosnők, szolgálólányok és fiatal leányok viselnek ilyet. Nagyon ritkán ruha felett viselve is megörökítették. III. Thotmesz (18. dinasztia) feleségeinek sírjából került elő két aranykorongokból fűzött, több soros deréklánc. Az egyiket halacskák a másikat pedig kagylóhéjra emlékeztető motívumok díszítik, elképzelhető, hogy utóbbi a kúpcsigaházakra vezethető vissza és azt váltotta fel. Minden esetre ez a motívum népszerű az Újbirodalom derékláncain. A 22. dinasztiát követő időszakból nem maradt fenn deréklánc és ábrázolásokon sem jelenik meg. Érdekesség, hogy egy a III. Átmeneti korból származó nyakéken újra feltűnik a kúpcsiga motívum, az ezekből álló láncon egy oroszlánfejű istennőt ábrázoló amulett függ.

 

 

Képek:

Hepy arany kúpcsigából és lazúrkő gyöngyökből álló, 78,5 cm hosszú öve. Lelőhelye: Lisht. Középbirodalom, 12. Dinasztia. Nyilvántartási száma: 34.1.154

Jelenleg a Metropolitan Múzeumban látható.

Szenebtiszi akácia mag formájú gyöngyökkel díszített övének töredéke, illetve három amulett jellegű nyakéke látható a képen. Az ékszerek a hölgy Lishtben található temetkezéséből származnak és a Középbirodalom idejére datálhatóak. A legfelsőn a sA - védelem hieroglifák figyelhetőek meg, a középsőt kagylók díszítik, a legalsó, hesz-váza alakú gyöngyökből álló láncon pedig az örökkévalóság fogalmához kapcsolódó shen-gyűrű függ. Ezek az ékszerek aranyból, ezüstből, fajanszból és különböző féldrágakövekből készültek, mint a karneol, a türkiz, a lazúrkő és a földpát. Ezek is a Metropolitan Múzeumban vannak.

Két aranykorongokból fűzött, több soros deréklánc van ezen a képen, melyek III. Thotmesz (18. dinasztia) feleségeinek sírjából származnak. A bal oldali 83,8 cm hosszú és arany halacskák díszítik. A jobb oldali 81,3 cm hosszú és aranyból, valamint lazúrkőből készített kagylóhéjra emlékeztető motívumok díszítik, elképzelhető, hogy utóbbi a kúpcsigaházakra vezethető vissza és azt váltotta fel. Mindkét tárgy a Metropolitan Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

 

 

 

A bokaláncok és bokaperecek az ábrázolásokon eleinte ugyanolyanok, mint a hajlékony, egy vagy többsoros gyöngyből készült karláncok és karperecek. Illetve később készültek zsanéros, két félkörből állók is. Említettem, hogy ugyanazt az elnevezést használták a karkötőre és a bokaláncra (mnfrt), de utóbbi esetében hozzátették „a lábnak”(nt rdwy) kifejezést. Nők a Badari korban már biztosan viseltek bokaláncot. A Ramesszida kor elejéig csak nőket örökítettek meg bokapereccel, annak ellenére, hogy például Wah, aki a Középbirodalomban, a 11. dinasztia idején élt és Deir el-Bahariban temettek el, egy szettből álló kar és bokapereceket viselt. Wah szettje két karperecből és két bokaperecből áll, henger alakú fajanszgyöngyöket fűztek fel három sorban. Hór (Középbirodalom, 13. dinasztia), dashúri sírjából is előkerült egy szett.

Konkrét példányok alapján a Középbirodalom idejére jellemző a madár- vagy ragadozókarom medálos bokalánc. A karom ebben a korszakban már nemesfémekből készült. Amikor csak egy karom motívum van az általában két sor gyöngyből álló láncon, akkor azt kívül a bokacsont felett viselték, de olyan darabok is ismertek, amikor bizonyos távolságokra helyezve több karom motívumot is felfűztek körbe a gyöngyök közé. Sírábrázolásról egyébként mindössze egy ismert erről az ékszertípusról. A Középbirodalom idejéről származik és Qau el-Kebirben található, Wah-ka II temetkezési helyén, itt egy táncosnő visel karommal díszített bokaperecet. A Középbirodalom után a karom amulett már nem jelenik meg sem ábrázolásokon, sem tárgyi lelet formájában. Nem tudjuk miért viselték, milyen jelentést tulajdonítottak neki.

Az Újbirodalomtól kezdve az ábrázolásokon nagyon ritkán jelennek meg bokaláncok és bokaperecek. Úgy tűnik nem igazán viselték már őket, mert konkrét példányok sem nagyon maradtak fenn, amiket ismerünk, azok viszont meglepő módon királyi temetkezésekből származnak. Tutankhamon (Újbirodalom, 18. dinasztia) múmiáján egy zsanéros bokaperec volt, amit karperecként azonosítottak, annak ellenére, hogy a lába környékén találták meg. Pszuszennész múmiáján is volt bokaperec, henger alakú, melynek egyik vége keskenyebb. Berakásos dekorációjának középpontjában egy napkorongot tartó szárnyas skarabeusz áll, mely alatt a nagy (aA) hieroglifa fekszik, a szárnyai alatt egy-egy ureusz-kígyó van.

 

 

Ajánlott link:

Rajz a Wahka II. sírjában megörökített táncosnőkről az University College London weboldalán. Amint látjátok ezek a hölgyek nem csak csuklóikon viselnek karkötőket, hanem a gyöngysor megjelenik a felkarjukon is.

https://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/qau/bigtombs/pl.xxiv.html

 

 

Remélem sikerült képet adnom arról, hogyan is nézett ki egy felékszerezett hölgy vagy úr az ókori Egyiptomban, de talán az alábbi képek még inkább elősegítik majd ezt. Velük zárom az ékszereket bemutató cikksorozatot.

 

 

Képek:

Szolgálólányt ábrázoló szteatit kozmetikai edény. Egy térdelő lány tart maga előtt egy talpas edényt. Ez a típus a Középbirodalomra jellemző. A leány feje simára van borotválva egyetlen hajfonat kivételével, amelynek a végén ott lóg a halacska amulett. Egy hosszú a deréktól a bokáig érő szoknyát visel, amely felett a csípőjén egy kúpcsiga házakkal díszített öv látható. 

Nyilvántartási száma: EA2572

© British Museum

Nebamun thébai sírjából származnak a fenti jelenetek, amelyen láthatjátok milyen ékszereket viseltek a táncosnők és milyet az előkelő hölgyek, valamint urak egy ünnepi vacsora alkalmával. Újbirodalom, 18. Dinasztia (kb. i.e. 1350).  © British Museum

A szolgálóány és egy szolga a fenti képen éppen a virágokból készített uzeht-gallért adja át a vendégeknek. Amint látjátok ékszereket a táncosnők és szolgálólányok is viselnek: derékláncot, karpereceket, fülbevalókat, virágból fűzött fejpántot és van amelyikük uzeht-gallért is. Az előkelő hölgyeken hasonló ékszereket látunk, a deréklánc kivétel. Az urak uzeht-nyakéket és zsanéros karpereceket viselnek, a szolgának viszont semmilyen ékszere nincs.

Katebet múmiamaszkja, Újbirodalom. A hölgy Amon énekesnője volt Karnakban. Kalcitból készült bedugós fülbevalója van. Fején a lótuszvirágok mellett fejpántot és szalagokat is megörökítettek. A nyakában ott a dicsőség aranya, valamint egy széles uzeht-gallér és egy skarabeuszos melldísz is. Karján több karperec látható, az ujjain számos gyűrű.

© British Museum

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2018.12.21.

 

 

Felhasznált irodalom:

Cyril Aldred – Jewels of the Pharaohs (Thames and Hudson)

Carol Andrews – Ancient Egyptian Jewelry (Abrams, 1991)

Carol Andrews –- Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

LÄ Band V. 668-670

Lisa Sabbahy – Divine Colours (RAWI's ISSUE 7, 2015)

A Metropolitan Museum of Art honlapja

A British Múzeum honlapja


 

[1]  - A W15 hieroglfia.

[2] II. Mentuhotephez (Középbirodalom, 12. dinasztia) köthető hercegnő, akit Deir el-Bahariban temettek el.

[3] Eredeti helyén megtalált.

[4] Luxor nyugati partján található lelőhely.

 

 

 

 

-