Ékszerek 3.

 

Ahogy már említettem az előző részben, minden egyiptomi, legyen az férfi vagy nő, szegény vagy gazdag, viselhetett és viselt is ékszert. Az ékszerek néhány formája, például a fülbevaló viszonylag későn tűnik fel, megint mások, mint például a merev, majdnem teljes kört formázó, nem szorosan a nyakra simuló nyakpánt viszont sohasem vált népszerűvé és csak szórványosan fordul elő. A cikksorozat folytatásában arra keresem a választ, hogy milyen típusú ékszereket viseltek az ókori egyiptomiak és hogyan változott az ékszer divatja a különböző korszakokban. A képek és az ajánlott linkek az egyes ékszercsoportok után lesznek.

 

Az ókori egyiptomi ékszerek alaptípusai már az Óbirodalom végére kialakultak, habár gyakran csak ábrázolásokról ismerjük őket, mert nem maradtak fenn konkrét példányok. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a napjainkban a múzeumokban kiállított ékszerek nem biztos, hogy úgy néztek ki eredetileg, ahogyan most látjuk őket. Az ékszerek előkerülésekor sokszor nem volt megfelelően dokumentálva az egy egyes elemek pontos elhelyezkedése, így a rekonstrukciójuk sem biztos, hogy pontos. Az egyiptomiak minden testrészükön viseltek ékszert, egy figyelemre méltó kivétellel, ez pedig az orr. Bár a Későkorból fennmaradt bronzszobrok alapján, amelyek Basztet istennő állati alakját, a macskát örökítették meg, elképzelhető, hogy a szent állatok viseltek orr-karikát. Most felülről lefelé haladva elkezdem bemutatni a legjellegzetesebb ékszertípusokat. Ebben a cikkben a fejpántokról, hajdíszekről, fülbevalókról és a nyak ékeiről lesz szó.

 

A fejet gyakran ékesíti homlokpánt, melynek kezdetben praktikus oka volt, a homlokra kötött anyagdarab megakadályozta, hogy a haj belelógjon a szembe, illetve felfogta az izzadságot is. A fejpánt hamarosan ékszerként is megjelent. Az ábrázolások, a múmiamaszkok, a múmiaformájú koporsók, illetve konkrét tárgyi emlékek tanúsága szerint fejpántot a közemberek és a királyi család tagjai egyaránt viseltek. A Koporsószövegekben valószínűleg egy zárt, kör alakú diadémot jelöl a nefer hat (nfr HAt) kifejezés, míg hátul megkötött pántot a szesed (sSd) vagy a mehedzs (mDH). A legkorábbi fejpánt még a Predinasztikus korból származik, egyetlen szálból álló gyöngysor. Szabálytalan alakú türkiz, gránit és malachit gyöngyöket fűztek fel, bizonyos időközönként karika alakú arany gyöngyökkel elválasztva. Vitathatatlan a funkciója, mivel egy asszony fején találták meg, akit Abüdoszban temettek el. A fejék egyébként egy anyagdarabkát tartott a hölgy arca előtt, mint egy fátylat. A temetkezés a Nagada II. időszakra datálható (kb. i.e. 3200).

A nemesfém példányokra sem kellett sokat várni. Egy az 1. dinasztia idejéről származó temetkezésből, egy hölgy fejéről került elő Nag ed-Deirben egy egyszerű kör alakú, aranylemez fejpánt.

Bécsben, a Kunsthistorisches Múzeumban látható egy szép diadém, mely egy egyszerű vászonból készült fejpántot mintáz. Rézből készítették el, majd aranyfóliával vonták be. A két masni közepén lévő kör alakú díszben barna fajansz berakás van, aminek a közepébe sötétvörös karneolt foglaltak be. Előkerülése pillanatában sajnos nagyon rossz állapotban volt, szinte darabjaira hullott szét, de a pontos dokumentáció, az ásatási fotók és hasonló fejpántokkal végzett összehasonlítás alapján sikerült rekonstruálni. Egy férfi temetkezéséből került elő, Gízában. A sír az 5. dinasztia végére, 6. dinasztia elejére datálható.

A vászon fejpántokba az ünnepek idején virágokat, különösen lótuszbimbót tűzhettek. A virágdíszes vászon fejpántot úgy tűnik már az Óbirodalom idején elkészítették nemesfémből és féldrágakövekből. Ábrázolásként nagyon szép példája látható Nofret[1], a kairói múzeumban őrzött szobrán, illetve Meresankh III.[2] sírjában. A Középbirodalom idejéről ismerünk konkrét diadémot ebből a fajtából, ez pedig Szithatoriunet aranyfejéke. Egy aranylemez pántról van szó, amit 15 darab berakásos aranyrozetta díszít, a homlok közepén pedig egy levehető ureusz-kígyó van.

A gyermek Neferubiti hercegnő egy Deir el-Bahariban található templomreliefen szintén virágokkal díszített fejpántot visel. Neferubiti I. Thotmesz fáraó és Jahmesz királyné gyermeke volt, így Hatsepszut testvére. Hatsepszut leányát, Nofrurét is megörökítették ilyen diadémmal a fején. Azok között az ékszerek között, melyek Tauszert és II. Széthi leányához köthetőek volt egy ezekhez nagyon hasonló aranyból készült példány.

A fejékek egy másik típusa a hajósok által viselt, vízinövényekből szőtt fejpánt. Az ékszerészek ezt is megpróbálták fémből, nemesfémből elkészíteni. A legkorábbi ilyenek a Középbirodalom idejéről maradtak fenn, például a ház úrnője, Szenebtiszi aranydrótból készült fejpántja, mely Lishtben került elő és a 12. dinasztia idejéről származik. Kifinomultabb változata pedig Khnumet diadémja ugyanebből a koraszkból, melynek képe még az első részben szerepelt. Az aranyból megformázott növényi szálak között, virágok és szirmok is láthatók aranyba foglalt kék, zöld és piros kövekből.

III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő gazellafejes diadém, ennek a képét az első részben láthatjátok. A gazellák, sivatagi élőhelyük miatt az ókori Egyiptomiak szemében elsősorban a káosz erőit testesítették meg, ezért felmerült, hogy a hercegnők idegen származásuk miatt viselhettek ilyen fejéket. Ezt az elképzelést támaszthatná alá az az aranydiadém, melyet a Metroplitan Múzeumban őriznek, és amelyet elöl egy szarvas(?), míg körbe, felváltva több gazellafej és virág ékesít. Ennek a fejéknek azonban a lelőhelye bizonytalan, minden esetre a II. Átmeneti korra datálják és azt feltételezik, hogy a Kelet-Deltából származik, ami ebben a korszakban a hükszószok fennhatósága alatt állt. Két, a 18. dinasztia idejére datálható sírban (Menna és Piary) láthatók gazellafejéket viselő, az uralkodókhoz köthető asszonyok. A falfestményeken ábrázolt hölgyeket a „király díszei” címmel illetik, talán a király ágyasai lehettek, de III. Thotmesz feleségei esetében a diadém tulajdonosa a „király felesége” címet viselte. Más egyiptológusok ezért azt feltételezik, hogy az uralkodó alacsonyabb rangú feleségei viseltek gazella, vagy antilopfejes diadémot.

Az Újbirodalom idején az ábrázolások tanúsága szerint a magánemberek körében újfajta homlokpánt válik népszerűvé. Ez egy vászonból, papiruszból vagy pálmalevélből készült pánt, amire virágszirmokat varrtak fel. Ezek megjelennek a korabeli sírábrázolásokon, az ünnepi vacsorák alkalmával ilyet viselnek a résztvevők. A tartósabb változatok valószínűleg ebből a típusból is fajanszgyöngyökből, vagy nemesfémből készülhettek, de sajnos egyetlen egy sem maradt fenn. Az egyetlen bizonyíték létezésükre a 18. dinasztia elején élt Meritamun királyné temetkezése. Múmiájának bandázsait gyantába áztatták, ez az idők során megkeményedett és megőrizte a lenyomatát egy vagy több ilyen gyöngyből készült fejéknek.

 

A királyok, a királynék, az istenek és az istennők fejét az ábrázolások tanúsága szerint pompás koronák ékesítették, azonban ezekből a fentebb említett fejpántokon és az ebből kialakult szesed-koronán kívül sajnos konkrét példányok nem maradtak fenn.

 

A hajat is díszítették. A korai időkből maradtak ránk például csontból faragott hajtűk és fésűk. A Középbirodalom idejéről maradt fent egy hölgy fából faragott szobra, akinek parókájában aranyozott négyzetek vannak szerteszét, talán a hajgyűrűket örökítették meg ilyen formában. A szobor a kairói Egyiptomi Múzeumban van. Szithatoriunet temetkezéséből, szintén a Középbirodalom idejéről arany paróka- gyűrűk kerültek elő, melyekről többféle elrendezésben lehet találni képeket az interneten. Dashúrban, Khnumet temetkezési mellékletei között 24 db lefelé hajó szárnyú madarat formázó arany hajgyűrű volt. Fontos megjegyeznem, hogy Szenebtiszi rozettáiról, szintén láthattok képeket hajdíszként elrendezve, de napjainkban inkább úgy vélekednek a kutatók, hogy ezek egy leopárd bőrt imitáló köpenyt díszíthettek egykoron.

Az Újbirodalom idejéről berakásos arany parókadíszeket ismerünk. III. Thotmesz feleségeinek sírjából került elő egy olyan fajta, ami függőleges oszlopokban lelógó rozettákből áll. Az ép példány közepén egy aranylemez van, amelyre a rozetta fűzéreket felerősítették. A parókadíszként történő rekonstrukciót először Herbert E. Winlock vetette fel 1937-ben. Napjainkban azonban megkérdőjelezik azt, hogy a rozetták ilyen módon csatlakoztak a lemezhez és azt is hogy hajdísz maradványai.

Az Ó- és Középbirodalom idején viseltek gyermek és fiatal leányok, a gyermek hajtincsük végéhez erősítve amulettként egy hal alakú függőt (nkAw – ejtsd nekau). Úgy gondolták róla, hogy fulladás ellen nyújt védelmet. Különösen népszerű volt a Középbirodalomban, amikor megörökítették azokon a kozmetikai edényeken is, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy egy fiatal leány tart a kezében egy edényt. Az amulett egy irodalmi szövegben is szerepel, mely a Westcar papiruszon maradt fenn. A Westcar papirusz valamikor a Hükszósz korban íródott, de elképzelhető, hogy maga szöveg korábbi, mivel az írnoktanoncok másolták. Egyik történetében Sznofru egy napon, mikor unalomtól űzve járta a palotát, a felolvasópapok főnökét, Dzsadzsaemankhot hívatta, hogy megoldást találjon a problémára. A pap azt javasolta, hogy a királyt vigyék ki a tóra hajón, evezőse, pedig néhány fiatal és szép udvarhölgy legyen. A kirándulás sajnálatos módon megszakadt, amikor az egyik evezősleány hosszú hajából a tóba hullott a türkizből készült, halformájú dísze. Bár a király felajánlotta neki, hogy pótolja azt, de a leány a sajátját szerette volna visszakapni. Az uralkodó ismét Dzsadzsaemankhot hívatta, aki ez alkalommal mágiát bevetve kettéválasztotta a tó vízét és megtalálta a hiányzó csecsebecsét a tó fenekén. Miután a leány visszakapta hajdíszét, a hajóút folytatódott tovább. A Középbirodalomból fennmaradt konkrét példányoknak kétféle típusa van. Az egyik valószínűleg a tollasbajszú harcsát (Synodontis batensoda) ábrázolja, háromdimenziós kidolgozású és üreges aranyból, ezüstből, vagy elektrumból készült. A másik fajta feltehetőleg a nílusi sügért (Latesniloticus) örökíti meg, ennek a hátoldala lapos, aranyból készülnek az uszonyok és a farok, a hal teste viszont zöld kőből (pl. földpát, kalcedon, türkiz). A Westcar papiruszon szereplő történetben valószínűleg ilyet veszít el az ifjú hölgy.

 

 

Ajánlott linkek:

A koronákról szóló cikkek:

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/Koronak_I.htm

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/Koronak_II.htm

 

Szithathoiunet aranydiadémja, a berakások lazúrkőből, karneolból és amazonitból készültek. Középbirodalom, 12. dinasza.

http://www.grimaldiforum.com/uploads/content/paragraph/127-44_diadem%20of%20Princess%20Sathathor%20Yunet-JE%2044919-CG52641%20B.jpg

 

A fejpántból alakult ki a szesed-korona, melyet ureusszal, illetve ureusszal és keselyűfejjel kiegészülve királyok és királynék is viseltek. Ez a 2015-ben a Christie’s aukcióján szereplő szesed anyagában és kialakításában nagyon hasonlít ahhoz, amit Leidenben őriznek, ezért azt feltételezik, hogy kortársak, tehát II. Átmeneti kori ez is. Nebkheperré-Antef diadémján egyetlen ureusz van, míg ezen kettő. A kettős kobra királynék koronáján fordul elő, nem sokkal később. A 18. dinasztia alapítójának felesége, Jahmesz-Nefertari visel ilyet Tetiky thébai sírjában (TT15). Később III. Amenhotep Nagy Királyi Hitvesén, Tején is láthatunk ilyen fejéket. Ez a példány bár korábbi, valószínű, hogy szintén egy királynéé lehetett. 1997 és 2015. januárja között több helyen is ki volt állítva, például Cambridgeben a Fitzwilliam Múzeumban, illetve utoljára a Houston Természettudományi Múzeumban. Az ékszer 194 500 angol fontért kelt el, nem tudom, hogy azóta, a nagyközönség láthatja-e valahol.

https://www.christies.com/features/An-ancient-Egyptian-silver-diadem-fit-for-a-queen-5813-1.aspx

 

Neferubiti hercegnő ábrázolása - Denkmäler aus Aegypten und Aethiopien by Karl Richard Lepsius (1810–1884)

https://en.wikipedia.org/wiki/Nefrubity#/media/File:Thutmose_I_Family.jpg

 

 

Képek:

Óbirodalom korabeli fejpánt Gízából. Nyilvántartási száma: ÄS 7529. A fotót a KHM-ben, Bécsben készítettem.	Szenebtiszi úrhölgy múmiáján találták ezt az aranydrót dadémot. Nyilvántartási száma: 07.227.6 Lelőhelye: Lisht, 763-as akna. Középbirodalom, 12. dinasztia vége, 13. dinasztia eleje. © The MET	49,5 cm átmérőjű arany diadém a 15. dinasztia idejéről. Nyilvántartási száma: 68.136.1 © The MET
Menna leányai láthatóak Charles K. Wilkinson festményén, mely Menna thébai sírjának egy részletét ábrázolja. Újbirodalom, 18. dinasztia, IV. Thotmesz - III. Amenhotep uralkodása. Virágsziromból álló fejpántjukon megfigyelhető a gazellafej. © The MET	III. Thotmesz feleségeinek sírjából származó parókadísz, amennyiben Winlock elképzelése helyes. Újbirodalom, 18. dinasztia. © The MET

 

 

Fülbevalók a II. Átmeneti kor végétől fordulnak elő Egyiptomban és az Újbirodalom idején váltak népszerűvé. Az egyiptomiak úgy nevezték őket gyűrű (SAqyw – ejtsd sakiu) a fülnek. Kezdetben nők viselték, de később férfiak is, bár a férfiak esetében a használatuk jóval korlátozottabb volt, és még akkor is csak az elit tagjaira jellemző. Mi a helyzet az uralkodókkal? III. Thotmesz (18. dinasztia) fülei még nem voltak kilyukasztva, azonban fia, II. Amenhotepé már igen. Tutankhamon fülein nagyobb lyukak vannak, kincsei között többféle fülbevaló is található. Ábrázolásokon a fáraók szinte sohasem viselnek fülbevalót, azonban egy a Louvreban őrzött sztélén a gyermekként megjelenő – az ujját a szája elé tarja, gyermekhajfürtöt visel – II. Ramszesz gyönyörű fülönfüggőt visel. A királynékat viszont gyakran örökítették meg fülbevalóval. Felmerült, hogy keletről érkezett a fülbevaló viselésének szokása, mivel Mezopotámia területén már ezer évvel korábban előfordulnak, mint Egyiptomban és először a hükszósz uralom idején tűnnek fel. De inkább az a valószínű, hogy a núbiaiaktól vették át a szokást, akik már az egyiptomi Óbirodalom idején is viseltek fülbevalókat és akik a II. Átmeneti korban a thébai hercegek zsoldosai voltak. A legegyszerűbb fülbevalók egyszerű arany, vagy ezüst karikák. Ezek lehetnek vastagok vagy vékonyabbak, esetleg több karika egymás mellett összeforrasztva, középen gyöngysávval díszítve és vannak spirál alakú fülbevalók is. A legdrágább fülbevalók aranyból készültek féldrágakő, vagy üvegpaszta berakással, de más ékszerekhez hasonlóan ezek is készülhettek fajanszból. Teje királynő és Nefertiti rozettákban végződő bedugós fülbevalókat visel az ábrázolásokon. Tutankhamon fülbevalói között több függő is található. Ez úgy épül fel, hogy a fülbe egy pöcökszerű részt kell bedugni, melynek előre felé eső része napkorongot formáz, amin egy vagy két ureusz van. A pöcökre két hurok segítségével egy díszes, majdnem teljes kör alakú részt erősítettek úgy, hogy az oldalra néz. Az egyiken ez a rész kiterjesztett szárnyú madarat formáz, egy másikon az uralkodó két ureusz között álló miniatűr alakja került ide. Ennek a körnek az alján lefelé több sor gyöngy függ lefelé. A Királyok Völgyében előkerült és valószínűleg Tauszert lányához köthető ékszerek között is található hasonló fülbevaló aranyból. Ez úgy néz ki, hogy a pöcök előre felé eső részén egy rozetta van. A pöcökről egy trapézhoz hasonló darab lóg lefelé, amelyet II. Széthi kartusai ékesítenek. Erről a trapéz alakú részről négy darab rövidebb és kisebb, illetve három darab nagyobb és hosszabb búzavirág függ lefelé.

 

 

Képek:

Dzsehuti tábornok sírjából származó aranyfülbevalók. Újbirodalom, 18. dinasztia. A fotót Leidenben készítettem.	A képen látható úriember Wenennefer, aki Ozirisz főpapja volt II. Ramszesz uralkodása idején. Rangjához méltóan leopárdbőrt visel és ünnepi kötényt övvel. Egyik kezében Abüdosz-fétist tart. A diorit szobor érdekessége, hogy a főpapot fülbevalókkal a fülében örökítették meg. A nyakában pedig ott  a dicsőség aranya, a sebiu. Újbirodalom, 19. dinasztia. Nyilvántartási száma: A 66.  A felvételt a Louvreban készítettem.	Egy fél pár fajansz fülbevaló és egy pár vörösjáspis fülbevaló a Louvre gyűjteményéből.
II. Ramszesz egy vezíre állíttatta ezt a mészkősztélét, akinek a neve kitörött. Ő maga a sztélé másik oldalán Ptah – a memphiszi teremtőisten – előtt hódol. A királyi gyermekként ábrázolt fáraó trónneve olasható a kartusban, vagyis Ramszesz a sztélé készültekor már biztosan nem volt gyermekkorú. Ha figyelmesen szemléljük az ábrázolást, láthatjuk, hogy a horizont jelén ül. II. Ramszesz itt tehát magával az ifjú Napistennel azonos, aki a teremtés pillanatában, valamint a minden hajnalban bekövetkező újjászületésekor is gyermek alakú.

 

 

A legegyszerűbb nyaklánc egy madzagra fűzött kagylóból, vagy kőgyöngyből állt, már az egészen korai időktől előfordult. Ez az egyszerű típus ugyanakkor a fáraókorban is fennmaradt, hiszen az általában karneolból faragott, hordó alakú név-gyöngy (swrt - ejtsd suret) jellegzetes temetkezési amulett volt. Olykor magában, olykor egy-egy zöld színű gömb vagy henger alakú gyönggyel együtt viselték. Az egy sorból álló kagylókból, illetve kő- vagy fajanszgyöngyökből felfűzött nyaklánc a legszegényebb réteg sírjaiból is előkerült. Később kialakultak a többsoros nyakékek, illetve az egysoros láncon függhetett melldísz, azaz pektorál.

A leggyakrabban viselt nyakék az ókori Egyiptomban egy széles gallér, az uzeht-gallér volt. Ez több vízszintes gyöngysor, amely közé hengeres gyöngyöket fűztek függőlegesen. A legalsó szálon általában csepp alakú, esetleg virágformájú gyöngyök vagy amulettek lógtak. Az is előfordult, hogy több sor amulett alkotta ezeket a gallérokat. Az uzeht-gallért rengeteg szobron és reliefen is megörökítették, már az Óbirodalom elejétől kezdve, azonban a konkrét példányok ritkák. Egy fajanszból készült példányt őriznek a 6. dinasztia idejéről a bosztoni Szépművészeti Múzeumban, mely Impy temetkezéséből került elő és érdekessége, hogy a legalsó sor pattanó bogár formájú elemekből áll. A pattanó bogár Neith szimbóluma volt, az istennő védelme alá helyezte azt, aki ilyen medált viselt.

Férfiak és nők, a királyi család tagjai és istenek is viselték, illetve a halotti ékszereknek is része, a múmiák nyakába is helyeztek uzeht-gallért. Az uzeht-gallér elemei készülhettek aranyból, féldrágakövekből és fajanszból is. Egyik változata a sólyom-nyakék, amikor a vállakon egy-egy sólyomfejben fut össze a több sor gyöngy. Ez gyakran jelenik meg temetkezési kontextusban. A Középbirodalom idején, amikor a láda alakú koporsók belső oldalára felvésték milyen áldozatokban (eszköz-fríz) szeretnének részesülni a túlvilágon, akkor többféle anyagból készült uzeht-nyakéket is megörökítettek, mint a „uzeht zöld kőből”, az „uzeht lazúrkőből”, az „uzeht aranyból”, az „uzeht ezüstből” és az „uzeht elektrumból”. A 18. dinasztia korában jelenik meg az a típusa, amikor a vállakon jellemzően lótuszvirágban összefutó gyöngysorokat levél és szirom formájú gyöngyök alkotják. Ilyen „virágkoszorúk”, ahogy az előző részben láthattátok fennmaradtak természetes anyagokból is. Ettől kezdve pedig szinte állandó eleme a múmiaalakú koporsók díszítésének, ahol olykor egészen a derékig ér.

Ismertek másfajta temetkezési nyakékek is, amelyeket aranylemezekből készítettek és általában madarat formáztak, az állat kiterjesztett szárnyai adják meg a nyakék félkör alakját. Ezek a nyakék különböző istenek és istennők védelme alá helyezik az elhunytat, a sólyom Hóruszé alá, a keselyű Nekhbeté alá, a madártesű, de kígyófejes pedig Uadzseté alá. Olyan nyakék is készült, amelyen mindkét istennő megjelenik. Ezeket a nyakékeket elképzelhető, hogy csak királyi temetkezéseknél alkalmazták, mert az ilyen típusú nyakékek igen ritkák és mind fáraók múmiáiról kerültek elő.

Ezekhez a nyakékekhez, az uzeht-et is beleértve hozzátartozik az ellensúly, mely a viselő hátán helyezkedik el. Ez gyakran hiányzik azoknál a példányoknál, amelyek kifejezetten temetkezési mellékletnek készültek.

 

Ábrázolásokról ismertek egészen szorosan a nyakra simuló, többsoros, gyöngyökből fűzött nyakpántok is. Az Óbirodalom idején a szegényebb és a gazdagabb hölgyek egyaránt viselték. A Középbirodalom idején úgy tűnik a szolgálólányok, az Újbirodalom idején pedig az elit hölgytagjai. Önmagában viselve általában a rövid parókát egészítette ki, ugyanakkor gyakran viselték uzeht-gallérral együtt, ekkor jellemzően hosszú parókában ábrázolják viselőjét. Sajnos ilyen típusú ékszer nem maradt fenn.

 

A pektorál az Óbirodalom korabeli sírokban hölgyek nyakában látható és téglalap vagy trapéz alakú. Előbbit visel például Khufu-kaf leánya (4. dinasztia) apja gízai sírjában. Készítésüket is megörökítették az Óbirodalom korabeli sírokban, például Mereruka masztabájában. A legkorábbi tényleges példányok a Középbirodalomból származnak, a korábbi cikkekben említett királyi hölgyek temetkezéseiből kerültek elő. A pektorálok gyakran szentély formájúak.

Tutankhamon sírjából egyébként nem kevesebb, mint 26 melldísz került elő, némelyik a múmián, mások az Anubisz szobor alatti szentélyben, vagy ékszertartó ládákban voltak. A korábbi példányokhoz képest megváltozott a felfüggesztő elhelyezése, eddig a pektorál hátoldalán helyezkedtek el és henger alakúak voltak, most azonban a melldísz tetején kapnak helyet és általában téglalap, vagy fél-trapéz alakúak. Szintén újítás, hogy megjelennek a keret nélküli melldíszek, amelyeknek egyes elemei három-dimenzióban vannak kidolgozva. Némelyiken megfigyelhetők a viselés nyomai, ezeket tehát életében is hordta az ifjú király. Valószínűleg koronázási ékszerei közé tartozik az a melldísz, amelyen Tutankhamon a trónon ülő, egymással szemben elhelyezkedő Ptah és Szakhmet között áll. A fáraó Ptah felé fordul, az isten az élet és a hatalom hieroglifáit tartja feléje. Hátulról Szakhmet egyik kezét védelmezően a király vállára teszi, másik kezében az év hieroglif jelét tartja. Az istennő mögött egy szerekhben, amely felett sólyom ül, a királyi ká áll. Ptah mögött Heh isten tartja az év hieroglifákat, felette napkorongot viselő ureusz kígyó ül a neb jelen. Felmerült bennem, hogy ez akár a Nebheperuré[3] kriptografikus írásmódja is lehet. Az ellensúlyon Thutankhamon trónon ül egy pavilonban, előtte Maat istennő védelmezően kitárja szárnyas karjait és az élet jelét nyújtja a király felé. A pavilon cavetto peremes tetejét papiruszoszlopok tartják, az alja a föld hieroglifa. Arany és sötétkék üveggyöngyökből álló szálak függenek lefelé rojtszerűen, ezek egy része halacskában végződik, jelezve, hogy ez egy vízfelület, talán az ősvíz, mely a pavilon mellett folyik el. Valószínűleg szintén koronázási jelvény lehet a szárnyait kitáró sólymot formázó melldísz. Az aranyból készült, berakásokkal díszített madár napkorongot visel a fején, karmai között shen-gyűrűt és ankhot tart. A merev, aranyból készült keselyű melldíszen is nyomott hagyott a viselés. A madár a fejét oldalra fordítja, szárnyai lefelé hajlanak. A keselyű karmai között shen-gyűrűket tart. A hátoldala is igen finoman kidolgozott, de ott nem díszítik berakások. Itt látható, hogy a madár maga is visel egy pektorált, mely a király kartusaiból áll.  A nyaklánc kapcsolóját egyébként két sólyomból alkotja. Tutankhamon több melldísze a király trónnevét ábrázolja.

Bár ábrázolásokon megjelennek a Tutankhamonéhoz hasonló melldíszek a későbbiekben is, hosszú időn keresztül nem maradt fenn belőlük egy sem. A következő királyi ékszer csoport a 21-22. dinasztia idejéről származik. A Taniszban előkerült melldíszek között azonban csak kettő nem tartozik a temetkezési ékszer kategóriába, mindkettő II. Sesonkhoz köthető. Az egyik téglalap alakú, alul egy cikk-cakk motívumos téglalap van, amelyről lótuszvirágok és bimbók lógnak lefelé, ez az ősvíz. Egy bárka úszik rajta, a jelenet oldalsó szegélyét a két országrész címernövényei a lótusz és a liliom adja, a felső keretet pedig az ég hieroglifa, melynek szélén egy-egy kettős-koronát viselő sólyom áll, ezek takarják el a felfüggesztőt. A bárkában egy lazúrkő napkorong látható, amiben Amon-Ré-Harakhty trónon ülő alakja van, vele szemben a fején tollat viselő Maat istennő áll. A napkorongot két istennő védelmezi, egyikük Hathor-koronát visel a fején, a másik egy napkorongot, amelyben Maat tolla van. Kitárt szárnyas karjaik között, a neb jel felett udzsat-szem és nefer-hieroglfia látható. Ez úgy fordítható, hogy minden épség és tökéletesség. Az ékszeren két kis téglalapban a hieroglif szöveg a 22. dinasztia alapítója, I. Sesonk számára kér védelmet. A berakások valódi lazúrkőből, türkizből és karneolból készültek.

A másik melldísz bár nem temetkezési ékszer, szimbolikája mégis az újjászületés ígéretét hordozza magában, mivel központi eleme a horizontból kiemelkedő, napkorongot maga előtt görgető skarabeusz. A bogarat két, Fehér-koronát viselő kobra fogja közre. Testükön egy-egy shen-gyűrű függ. A tömbmintás talapzat alatt a vizes térséget ismét lefelé függő lótuszvirágok és bimbók jelképezik. A felfüggesztő hurok a skarabeusz hátoldalán található és henger alakú.

Kama királyné temetkezéséből szintén előkerült egy gyönyörű pektorál, mely Amon-Rét örökíti meg. Tömbdíszítésű talapzatból lótuszvirág, bimbók és levelek emelkednek ki, ezek tetején ül a napkorongos, kosfejű isten. Két istennő fogja közre, előtte Maat áll, aki kezeiben eredetileg felajánlott valamit a napistennek, ezek azonban mára elvesztek. A lazúrkő berakással készült Amon-Ré mögött egy Hathor-koronás istennő áll, aki egyik kezét védelmezően a napisten vállához érinti, a másikban az év hieroglif jelét tartja jogarként. A felfüggesztő henger alakú és az istennők hátoldalán található, a fejék és a haj találkozásánál.

Az Újbirodalomtól, kizárólag temetkezési kontextusban a szív-skarabeusz gyakran alkotja szentély alakú pektorálok központi elemét, a bogarat ilyenkor általában Ízisz és Nephthüsz istennő alakja fog közre. Az első ilyen Tutankhamon (18. dinasztia) sírjából került elő, nem királyi temetkezésekben legkésőbb II. Ramszesz (19. dinasztia) korától alkalmazták. A legtöbb többszínű fajanszból készült. Temetkezési kontextusban előfordulnak még olyan szentély alakú pektorálok is, amelyeken Anubisz látható fekvő sakál alakjában, olykor megjelenik az elhunyt is, az isten előtt hódolva.

 

A következő rész elején az amulettekről lesz szó, illetve bemutatom a test többi részén található ékszereket.

 

 

Ajánlott linkek:

Impy uzeht-gallérja a bosztoni Szépművészeti Múzeum weboldalán. Óbirodalom, 6. dinasztia.

https://www.mfa.org/collections/object/wesekh-broadcollar-140709

 

II. Sesonk melldísze:

https://media.gettyimages.com/photos/scarab-pectoral-from-the-burial-of-shoshenq-ii-the-central-motif-is-picture-id152202645

 

 

Képek:

A fentebb látható Óbirodalom korabeli fejpánttal együtt került elő Gízában, egy férfi temetkezéséből ez az ellensúllyal ellátott uzeht-gallér.  Az 5. dinasztia végére, a 6. dinasztia elejére datáltható, így a legkorábbi fennmaradt pédányok közé tartozik. Anyaga fajansz és aranyfólia, nyilvántartási száma a KHM-ben ÄS 9072.	Szenebtiszi úrhölgy sólyom-nyakéke. Középbirodalom, 12. dinasztia vége, 13. dinasztia eleje. A nyilvántartási száma: 08.200.30 © The MET	Ez az uzeht-gallér kifejezetten azt a nyakéket mintázza fajanszból, amit virágszirmokból, magvakból és levelekből készítettek el vászonra, vagy pálmalevélre varrva és amelyet az ünnepi vacsorák vendégei viseltek. A fajanszgyöngyök búzavirágot, datolyát és lótuszszirmokat formáznak. Úbirodalom, 18. dinasztia, Amarna-kor. A madzagolása modern. Nyilvántartási száma: 40.2.5 © The MET
Újbirodalom korabeli temetkezési pektorál Anubisz szentélyen fekvő alakjával. Firenze	Szintén Firenzében látható és az Újbirodalom idejére datálható ez a másik temetkezési melldísz, melynek központi eleme a skarabeusz.  Jobb oldalon Nephthüsz, bal oldalon Ízisz hódol neki.

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2018.10. 24.

Utoljára szerkesztette: Maatkara - 2018.11.03.

 

 

Felhasznált irodalom:

Cyril Aldred – Jewels of the Pharaohs (Thames and Hudson)

Carol Andrews – Ancient Egyptian Jewelry (Abrams, 1991)

LÄ Band V. 668-670

Lisa Sabbahy – Divine Colours (RAWI's ISSUE 7, 2015)

A Metropolitan Museum of Art honlapja