Ékszerek 1.

 

A temetkezési amulettekről szóló cikkben részben már érintettem az ékszerek témakörét. Most egy általánosabb cikksorozatot készítek, arról, hogy milyen nagyobb ékszer leleteket ismerünk, ezek hogyan kerültek elő, mikortól, és mi célból viseltek ékszereket az ókori egyiptomiak, illetve mik voltak a leggyakoribb alapanyagai ékszereiknek.

Az első részben az ékszerek előkerülésének körülményeit mutatom be. Mivel az összes ismert ékszerlelet előkerülésének ismertetése egy könyvet töltene meg, ezért elsősorban a királyokhoz és a királyi család tagjaihoz kapcsolódó nagyobb ékszerleletek felfedezéséről lesz szó, megidézve az egyiptológia kezdetének nagy alakjait. Az ajánlott linkeket, amennyiben vannak, az egyes leletcsoportok után találjátok, míg a fotókat a szokásos módon, a cikk végén.

 

Az ókori egyiptomi emberek ékszereinek csak egy kis töredékét ismerjük, mert az egyiptomi sírok kirablása sajnos már az ókorban megkezdődött. Erről tanúskodik például a Mayer Papirusz[1], melyen a VI. Ramszesz (20. dinasztia) sírjának kifosztásával kapcsolatos vallomások olvashatók. A rablás valamikor X. Ramszesz (20. dinasztia) uralkodásának idején történhetett. Az Amherst Papiruszon pedig Szobekemszaf (17. dinasztia) fáraó örökhajlékának kirablásáról esik szó, nyolc tolvaj vallomásával. IX. Ramszesz (20. dinasztia) uralkodásának 16. évében, peret évszak harmadik hónapjának 22. napján egy Amonpanefer nevű kőfaragót bíróság elé állítottak a Théba[2], Nyugati Partján elkövetett rablások ügyében. A tárgyalást Montu templomában tartották a vezír elnökletével. Amonpanefer vallomásában elmondja, hogy ő és hét társa kőfaragó eszközeikkel hogyan hatoltak be Szobekemszaf fáraó sírjába. Elérték a sírkamrát, amelyben az uralkodó nyugodott, a szomszédos kamrában pedig rábukkantak felesége Nubkhaesz temetkezésére.

„Megtaláltuk a szent király nemes múmiáját, görbe karddal volt felszerelve. Számos arany amulett és dísz volt a mellkasán, egy aranymaszk fedte az arcát. Ennek a királynak a nemes múmiája teljes egészében arannyal volt borítva és koporsóit arany és ezüst díszítette belül és kívül, féldrágakövekkel volt berakva. Összegyűjtöttük az aranyat az amulettekkel és ékszerekkel együtt, valamint a fémet, ami a koporsóin volt. A királynét hasonló állapotban találtuk és elhoztuk azt is, amit rajta találtunk. Ezt követően felgyújtottuk a koporsókat. Magukkal vittük az arany, ezüst és bronz tárgyakat rejtő bútorokat és felosztottuk egymás között a zsákmányt…összesen 160 deben[3] aranyat.”[4]

Amunpanefer azzal zárta a vallomását, hogy bevallotta ő és a bandája a megelőző négy évben is fosztogatta a sírokat Nyugat Thébában, és azzal igyekezett igazolni magát, hogy sok más ember is ugyanezt tette. Csodával határos módon Szobekemszaf aranyba foglalt zöldjáspis szív-skarabeuszát megtalálták a 19. század első felében, így a mai napig fennmaradt. Nem tudjuk, hogy a nagy sietségben ejtették el a tolvajok, vagy esetleg szándékosan rejtették el és már nem mehettek vissza érte.

 

A fosztogatás tovább folytatódott, és ahogy időnként a hírekben hallani, sajnos ma is előfordulnak illegális ásatások Egyiptom szerte. 1916. július végén Luxor nyugati partját egy nagyon heves esőzés érte el, az ilyen meglehetősen ritka. Ilyenkor a sivatagi hegyek kiszáradt folyómedrei hirtelen zubogó vízfolyamokká válnak, még a vihar középpontjától több kilométerre is. A nyugati parton található Qurna település lakói, jól tudták, hogy a vihar csillapodtával érdemes szétnézni a sziklák között. Észrevették, hogy az egyik sziklán továbbra is alázuhogó víz nyomtalanul eltűnik a szikla tövében – mint kiderült egy sírba folyt be. Így történt, hogy kevesebb, mint egy órányi sétára attól a helytől, ahol Amunpanefer és cinkostársai 3000 évvel korábban fosztogattak a qurnai lakosok egy csapata megtalálta III. Tothmesz három feleségének nyughelyét. Menhetet, Menwit és Mertit kb. i. e. 1480-ban helyezték örök nyugalomra, temetkezési mellékleteikkel együtt. Gazdagon ellátták őket kozmetikai felszereléssel és ezüstből, valamint aranyból készült edényekkel, továbbá mellettük voltak koronáik és egyéb ékszereik. A nedvességnek köszönhetően a koporsók már elkorhadtak és a bandának nem tartott sokáig kifosztani a temetkezéseket és a zsákmányt eladni különböző régiség kereskedőnek, akik hamarosan továbbértékesítették azt Európába és Amerikába. Nagy részük a new yorki Metrompolitan Múzeumba került. Gyűjteményük online hozzáférhető, és fotóik nem kereskedelmi célú felhasználása engedélyezett, ezért a királynék ékszereiből mutatok majd néhányat az írás végén. A három királyné nevének idegen csengése van, és az általánosan elfogadott nézet az, hogy szíriai származásúak voltak. Csak feltételezések vannak arra, hogy miért halhattak meg közel egy időben, az egyik lehetséges magyarázat, hogy egy járvány vitte el őket, a másik pedig, hogy hárem összeesküvés áldozatai lettek.

 

Majdnem 100 évvel korábban, 1827-ben szintén helyi lakosok bukkantak rá az első érintetlen királysírra Dra Abu el-Nagában[5]. A felfedezés körülményeit 8-9 évvel később Giovanni d'Athanasi[6], görög származású régiségkereskedő jegyezte le. Antef-Nebkheperré (17. dinasztia) egyetlen kamrából álló sírjára helybeliek találtak rá. A király aranyozott koporsója egy szarkofágban feküdt, melyet valószínűleg ugyanabból a sziklából faragtak ki, mint magát a sírkamrát. A helybéliekből álló banda azonnal nekilátott a koporsó felnyitásának, a múmia és a sír kifosztásának. A múmia fején egy ezüstből készült, berakásokkal díszített fejpántot találtak, melyet középen ureusz-kígyó díszített. A koporsóban két íj és hat nyílvessző volt még a test mellett. d'Athanasinak annyit sikerült még megtudni a fáraó testén talált többi tárgyról, hogy a mellkasán volt egy skarabeusz. A fejék egyébként Európába jutott és napjainkban Leidenben látható, ahol nemrégiben én is megcsodálhattam.

 

1859-ben Auguste Mariette[7] egyik megbízottja Dra Abu el-Nagában a kőtörmelék átfésülése közben megtalálta Ahhotep királyné koporsóját és sírmellékleteit. A felfedezés híre hamarosan Kena mudirjának[8] fülébe jutott, aki lefoglalta a koporsót és kibontatta a múmiát. A csontokat és a vásznakat kidobálták. Ezt követően a mudir a kincset hajóra rakatta, és elküldte ajándékba Szaid pasának. Mivel Mariette attól tartott, hogy az ékszereket esetleg beolvasztják vagy Szaid pasa szétosztja a háremében, a kincseket szállító hajót a Níluson erőszakkal kerítette a hatalmába. Erről egy munkatársa, Théodule Devéria így számolt be:

„Amikor olyan messzire értünk, amennyire csak (a Nílus alacsony vízállása miatt) a Samannoud (a gőzösünk) bírta, megláttuk, hogyan közeledik a fáraókori múmia kincsét szállító hajó. Fél óra múlva egymás mellé ért a két jármű. Az élénk gesztikulálással kísért viharos szóváltás során Mariette az egyik embert azzal fenyegette meg, hogy a vízbe hajítja, a másikat hogy pecsenyét süt az agyából, a harmadikat gályarabságba akarta küldeni, a negyediket pedig bitófára. Végül úgy döntöttek, hogy a régiségekkel teli ládát egy nyugta ellenében a mi hajónk fedélzetén helyezik el…”[9]

Szaid pasa nem neheztelt meg Mariettre azért, amilyen módon visszaszerezte a kincseket és nem is követelte őket magának, hanem elrendelte egy múzeum megalapítását. Ahhotep ékszerei az 1863-ban megnyílt új múzeumba kerültek. Sajnos Ahhotep ékszereinek felfedezése és a múmia későbbi a mudir háremében történt kicsomagolása mindenféle dokumentációt nélkülözött és néhány kisebb tárgy valószínűleg el is tűnt közben. Így például lehetetlen megállapítani, hogy az egyedi sólyom-nyakék különböző elemei eredetileg hogyan voltak felfűzve, pedig a múmia kicsomagolásakor ez az információ még elérhető volt.

 

Ajánlott linkek:

Ahhotep királyné egyik karperece, mely keselyűt formáz. Aranyból készült és lazúrkő, türkiz, valamint karneol berakások díszítik.

https://www.akg-images.co.uk/Docs/AKG/Media/TR3_WATERMARKED/8/f/d/e/AKG637078.jpg

 

Ahhotep királyné melldísze. A pektorál egy szentélyt formáz, az alján azonban víz motívum látható. Az uralkodó, Jahmesz egy bárkában áll, Ré és Amon-Ré rituálisan megtisztítják őt.

https://www.meretsegerbooks.com/images/gallery/886_19108_full.jpg?v=1491595164

 

 

A tudományos feltárások során érintetlenül talált ékszerek meglehetősen ritkák, de akad rá példa. 1894-95-ben Jaques de Morgan[10] azzal írta be a nevét a történelembe, hogy rátalált a középbirodalmi ékszerek eddigi legnagyobb és leglátványosabb gyűjteményére. 1894-ben de Morgan III. Szeszósztrisz piramiskörzetében kezdett el ásni, itt elsőként II. Szeszósztrisz leánya, Szathator[11] temetkezésének maradványait tárta fel. Ezt a sírt is rég kifosztották, a koporsó üresen állt, a múmiát valószínűleg a sírrablók semmisítették meg, hogy megszerezzék a rajta lévő ékszereket. A fa kanópuszláda melletti árokban azonban de Morgan rátalált egy megrongálódott fadobozra, amelyen a hercegnő neve állt. A ládikában ékszerek voltak. Másnap továbbhaladt a folyosón és megtalálta III. Szeszósztrisz felesége, Mereret királyné üres koporsóját, a közelében pedig egy újabb ékszergyűjteményt. A következő idényben II. Amenemhat piramiskerületében dolgozott és itt érintetlen temetkezéseket talált. Ita múmiáján uzeht-gallér, karkötők, gyöngykötény, fecske-amulettek, gyöngyök és tőr volt. Itaweret múmiáján uzeht-gallért, karkötőket, gyöngyöket és tőrt talált. Ita és Itaweret hercegnő II. Amenemhet leányai voltak. Khnumit királyné, II. Szeszósztrisz felesége testén uzeht-gallérok, karkötők, gyöngykötény és bokaperecek voltak, míg a ládákban diadémok, hajpántok, csatok, függők és gyöngyök. 1895 tavaszán a harmadik dashúri szezonban de Morgan III. Amenenemhat piramiskerületében folytatta a munkát és felfedezte Hór király (13. dinasztia) sírját. Az aknasír leghíresebb lelete egy nagyon szép kidolgozású fából faragott ká-szobor, mely 1,75 méter magas. Élethű szemeit bronzból, hegyikristályból és kvarcitból készítették. Annak ellenére, hogy ezt a sírt is kifosztották, mégis maradt a fáraó testén egy diadém, egy uzeht-gallér, aranyozott fa karkötők, gyöngyök, tőr és egy királyi jogar. Nem messze Hór temetkezéséről április 19-én találták meg Nubheteptikhered hercegnő érintetlen aknasírját. Az aranylemezekkel díszített fakoporsó, a sír szerkezetében kialakított szarkofágon belül feküdt. Egy 44-45 éves nő egykor aranyozott stukkóval borított holttestét találták benne, a hátán feküdt, a fejét balra fordította. Ép csontvázán több ékszer még az eredeti helyén volt, ezek egy diadém, uzeht-gallér, karkötő, függők, gyöngyök, tőr és egy jogar. A hölgy személyazonosságának megállapításában sem neve, sem a sírfelszerelések sokasága nem vezetett eredményre, a Hór sírral való hasonlóságok alapján az az általánosan elfogadott álláspont, hogy kortársak voltak, egyesek szerint apáról és leányáról van szó.

De Morgan feltárási módszerei sajnos hiányosak voltak és a koronák, melldíszek, karkötők és nyakláncok sokáig darabjaikra esve voltak kiállítva a Kairói Múzeumban, ahová az ékszerek jelentős része került. A nem sokkal később el-Lahunban előkerült, kortárs ékszerek vizsgálata tette lehetővé, hogy nagyjából úgy állítsák helyre őket, ahogyan eredetileg kinézhettek.

 

Ajánlott linkek:

De Morgan publikációi megtalálhatóak az interneten, ebből vágtam ki három képet. Az elsőn Khnumit több ékszereinek elemei láthatóak.

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1/deMorgan/Khnumit01.jpg

 

Khnumit egyik diadémja.

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1/deMorgan/Khnumit02.jpg

 

Itaweret uzeht-gallérja.

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/ekszerek1/deMorgan/Itaweret.jpg

 

 

A következőkben a már említett, el-Lahunban előkerült ékszerektől lesz szó. Flinders Petrie[12] először 1889-1890-ben járt ott, hogy átvizsgálja II. Szeszósztrisz piramisegyüttesét. 1913 végén visszatért a lelőhelyre, hogy felkutassa a melléksírokat. Néhány aknasír helyét sikerült meghatároznia, ám amikor behatolt, nyilvánvalóvá vált, hogy azokat már az ókorban kirabolták. Nem sok reménnyel kecsegtetett az a többinél kisebb és gyengébb kivitelezésű akna sem, amelyben 1914-ben dolgoztak és amely Szathathoriunet hercegnőé volt.  Mivel a Szathatoriunet sírjában talált tárgyak némelyikén III. Amenemhat neve szerepel, ezért a hercegnő az ő uralkodási idejénél előbb nem halhatott meg. Sírja II. Szeszósztrisz piramiskörzetében volt, ezért a tudósok úgy gondolják az ő leánya lehetett. Szathatoriunet így a Középbirodalom három legerősebb uralkodója alatt élt. Az ó sírját is felforgatták az ókorban, a testét összetörték a rajta található ékszerek megszerzése érdekében. A nagy sietségben és kevés fényben dolgozó rablók figyelmét elkerülte az a sárral töltött mélyedés, amely Petrie arab segédje érdeklődését viszont felkeltette. Hozzá is látott alapos megtisztításához és néhány pillanattal később már arany fénye csillant. Értesítették Petriet, a munkát pedig asszisztense Guy Brunton vette át. A hercegnő ékszeres dobozait, parókatartó ládáját és kozmetikai ládáit 20 cm vastag, megkeményedett agyag borította, melyet az időszakos áradások hordtak be a sírba.

„Brunton egy héten át minden napot és éjszakát a sírban töltött, óvatosan kiszabadította a leleteket a kemény agyagból, egyetlen darabot sem hajlított, vagy karcolt meg. A felküldött darabokat lemostam vízzel, és teveszőrkefével tisztítottam meg, nehogy változtassak természetes felületükön, ezután pedig lefényképeztem őket.”[13] – írja Petrie. A Régészeti Hivatal akkori vezetője, Gaston Maspero[14] átengedte Petrienek a leletegyüttes nagy részét, mivel a dashuri ékszerek duplikációjának tartotta őket. A new yorki Metropolitan Múzeum vásárolta meg őket, így a hercegnő ékszereiből is láthattok néhányat az írás végén.

Szintén Petrie nevéhez fűződik az Archaikus kor egyetlen, a királysághoz köthető ékszercsoportjának felfedezése. 1901-ben, Abüdoszban a korszak királysírjainak újra-feltárását végezte. Ezeket a sírokat már az ókorban kirabolták, illetve nem sokkal Petrie előtt régészeti feltárásokat is végeztek a területen. Éppen ezért teljesen váratlanul érte a munkásokat, amikor Dzser király sírjának feltárása során az agyagtégla fal egy üregében egy mumifikált és felékszerezett karra bukkantak. Az uralkodó, vagy felesége karján négy egyben maradt karkötő volt, elemeik aranyból, lazúrkőből, türkizből és ametisztből készültek.

 

Ajánlott link:

Szathatoriunet aranyból készült, rozettákkal és ureusz-kígyóval díszített diadémja.

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Crown_of_Sit-Hathor_Yunet_(Senusret_II%27s_daughter).jpg

 

 

A Középbirodalom egy kivételesen jól reprezentált időszak ékszerek vonatkozásában. 1956-ban Zaki Iskander és Nagib Farag egyiptomi régészek egy agyagtégla piramis maradványait tárták fel Hawarában, III. Amenemhat komplexumától dél-keletre. A piramis Neferuptahé, a király leányáé volt, akinek temetkezése hihetetlen módon felfedezéséig érintetlen maradt. Sajnos súlyos károkat okozott benne a víz, mely a sírkamra magasságának feléig ért. A szarkofág is teljesen el volt árasztva, de a darabjaikra hullott ékszereket sikerült rekonstruálni a hasonló ékszerleletek alapján. A kincs a kairói múzeumba került.

 

 

Ritkák, de nem példanélküliek azok a felfedezések, melyeket kutatást követő keresés előzött meg. Ezek közé tartozik Tutankhamon sírjának megtalálása 1922-ben. Erről csak röviden fogok írni, mert ez a történet és a kincslelet a legismertebb a világon. Már 1905-ben és 1908-ban is találtak arra utaló jeleket, hogy Tutankhamon sírja a Királyok Völgyében van. Theodore Davis a KV54-es sírban egy csomó balzsamozásból visszamaradt holmit és egy az uralkodó nevével ellátott kis fajanszkelyhet talált. A kicsiny, egykamrás KV 58-as sírból pedig kis halom aranylemez-darabka került elő Tutankhamon és Ay nevével. Davis azt hitte magát a sírt találta meg, Howard Carter[15] és támogatója Lord Carnarvon azonban abban hittek, hogy a Tutankhamon sírját tovább kell keresni. Több sikertelen ásatási szezon után, az utolsó tervezett idényben végül VI. Ramszesz (KV 9) sírjának bejárata alatt Carter csapata egy lépcsőfokra lelt, ez 1922. november 4-én történt. A lépcső a sír elfalazott bejáratához vezetett, melyet hat különböző pecsét díszített. A felfedezés pillanatában Lord Carnarvon angliai otthonában, a Highclere kastélyban tartózkodott. Carter táviratban értesítette őt és visszatemettette a lépcsőt. Mikor a Lord és leánya megérkezett, akkor folytatta munkát. A folyosó megtisztítása során egy csomó törött tárgy került elő, ez arra utalt, hogy ezt a sírt is megbolygatták már korábban.

1922. november 26-án délután négy órakor bontotta meg Carter a folyosó végén található befalazott és lepecsételt ajtónyílást. Bedugott egy gyertyát, hogy ellenőrizze a levegőt, majd bekukucskált. Miután a szeme hozzászokott a gyenge fényhez, megpillantotta az aranyozott sírfelszerelést. Carter 10 évi munka során tárta fel Tutankhamon sírját, mindent részletesen dokumentált.

A bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy KV 62-es sírba kétszer is betörtek az ókorban, először nem sokkal a király temetése után. A lopást a papok hamarosan észrevették, és a bevezető folyosót kőtörmelékkel töltötték fel, hogy további rablást megakadályozzák. Valamivel később mégis újra megkísérelték kirabolni a sírt, de elképzelhető, hogy a tolvajokat tetten érték, vagy legalábbis megzavarták, mivel Carter megtalálta a zsákmányuk egy részét fejkendőbe csavarva. Később, a Ramesszida korban a sír környékén raktárak és munkásszállások épültek, Tutankhamon örökhajléka feledésbe merült. Az ifjú fáraó sírja fájó bizonyítéka annak, hogy mekkora pompával temethették el az Újbirodalom nagy uralkodóit, például III. Amenhotepet, vagy II. Ramszeszt. A sírban elhelyezett tárgyak nagy része a király túlvilági örök életét hivatott biztosítani, de akadtak köztük személyes holmik is, mint például Tutankhamon írószerszámai, játékai, illetve szeretett nagyanyja Teje királyné egy hajfürtje. Ezek hozzák igazán emberközelivé ezt a fiatalembert, akinek kincseihez mérhető leletanyag azóta sem került elő Egyiptomban. 2003-ban Kairóban, az Egyiptomi Múzeumban volt egy időszakos kiállítás, melynek a címe Rejtett kincsek volt. Itt olyan tárgyakat lehetett megtekintetni, amelyek korábban nem voltak még láthatóak a nagyközönség számára. Közöttük volt Tutankhamon néhány ékszere is, mivel akkor lehetett fényképezni a múzeumban, az ezekről készített fotómat a cikk végén találjátok.

 

A III. Átmeneti kor ékszereinek egy része 1915-ben került elő Tell el-Muqdamban[16]. A dokumentáltan innen származó leletek száma viszonylag kevés, ugyanis ezt a temetkezést is kifosztották. C.C. Edgar, a Régészeti Hivatal felügyelője helybéliek tanácsára kezdett ásni egy talajvíz borította kicsiny sírboltban. Az északi kamrában egy mészkőszarkofág volt, amelyet kifosztottak és a koporsót is összetörték. A déli sírkamrában Kama királyné egy gránitszarkofágban nyugodott. Tömör fedele olyan nehéz volt, hogy a helybéli munkások nem tudták felemelni, valószínűleg ezért nem rabolták ki korábban. Edgar a múzeumtól kért segítséget. A királyné múmiáját több ékszer díszítette, többek között egy ureusz-kígyóval díszített aranyfejpánt, egy aranyozott ezüst melldísz, ami a lótuszvirágon ülő, kosfejű Herishefet ábrázolja Hathor és Maat istennő társaságában, két berakásokkal díszített arany karperec és több skarabeusz. Kama feltehetően III. Oszorkon fáraó anyja volt, akit szülővárosa templomkörzetében temettek el. Kincsei a Kairói Egyiptomi Múzeumba kerültek.

 

A korszak ékszereinek nagyobb csoportjára 1939-1946 között bukkantak rá Taniszban. A felfedezés Pierre Montet[17] nevéhez fűződik. A 21-22. dinasztia királysírjainak gazdagsága megérdemelte volna, hogy a Tutankhamon sírhoz hasonlóan elkápráztassa a világot. Nem így lett, Európa ugyanis közvetlenül a háború határán állt. Bár a III. Átmeneti kor iránti érdeklődés növekszik és jelentős kiállításokon mutatták be Montet káprázatos leleteinek egy részét például Párizsban és Edinburghben, mégsem annyira ismertek, mint Tutankhamon kincsei. Mikor Montet elkezdett dolgozni a Deltában fekvő Taniszban, akkor még tévesen Avarisszal, az Egyiptomot elfoglaló hükszoszok fővárosával azonosították. Bár a munkálatok 1929-ben kezdődtek, első királysír felfedezésére 1939. februárjáig kellett várni. A királyi nekropolisz felépítményei már az ókorban elpusztultak, ami ma ott látható, azok a földalatti kamrák, föléjük a Ptolemaiosz korban kézműves- és szobrászműhelyek épültek agyagtéglából.

„Eltávolítottam a bejáratot eltorlaszoló földet és köveket, aztán leereszkedtem a négyszögleges kamrába, amelynek falait figurák és hieroglifák borították; innen egy másik kamra nyílt, ahol egy hatalmas szarkofág emelkedett ki a két helyiséget háromnegyedéig megtöltő földből. A kartuson II. Oszorkon neve olvasható. Ekkor G. Goyon majd J.-L. Fouge jött le, utánuk a felügyelő. Mindenki ujjongott örömében.”[18] – így számolt be Montet a királysírba történő behatolásról.

A sírt, többször feldúlták már az ókoriban is, mégis szembeöltő volt királyi jellege. A négy egymásba nyíló helyiség mészkőfalait a Halottak könyve és az Éjszaka könyve jelenetei díszítették. Az első kamrában III. Sesonk fáraó sírmellékleteinek maradványai hevertek, a másodikban egy felirat nélküli, üres gránitszarkofág állt, a harmadik kamrában II. Takelóth szarkofágja[19] kapott helyet. A negyedik kamra megőrizte a sír tulajdonosának II. Oszorkonnak, valamint fiának Hornakht hercegnek a gazdag temetkezési mellékleteit.

Montet csapata miután ráeszméltek, hogy a III. Átmeneti kor egyik királyi nekropoliszára bukkantak, megkezdték a térség tüzetes átvizsgálását és felfedeztek, egy még az elsőnél is különlegesebb síregyüttest, ahová 1939. március 18-án mentek be. Miután óvatosan leugrott a kicsi kamrába, Montet szerteszét heverő halotti felszerelés között találta magát. Legelőször a sólyomfejű ezüstkoporsóra lett figyelmes, amely egy addig ismeretlen uralkodó, II. Sesonk Hekaheperré nevét viselte. Mellette két oszladozó múmia hevert, róluk azóta megállapították, hogy a másodlagosan eltemetett Sziamon és II. Pszuszennész maradványai. Ezt a három holttestet már az ókorban megbolygatták, azonban a két további gránit sírkamrát egy-egy díszes fal és néhány rézgörgőkre szerelt, hatalmas gránittömb védte, érintetlennek látszottak. A közelebbi kamrában a sír tulajdonosa I. Pszuszennész feküdt szarkofágjában, az érintetlen sírfelszereléssel együtt. A távolabbi kamra Amenemopet királyt és sírmellékleteit rejtette.

1946-ban Alexandre Lézine újra megindította a munkálatokat Taniszban, ekkor került elő Undzsebauendzsed tábornok háborítatlan temetkezése I. Pszuszennész sírjának egy további kamrájában.

 

1942-ben egy egyiptomi tudós, Alexander Badawi egy szintén a III. Átmeneti korból származó, gazdag temetkezést tárt fel Komel-Fakri lelőhelyen. Ez a sír Sesonk hercegé volt, aki II. Oszorkon fia és Ptah memphiszi főpapja volt. A feltárás során több ékszer is előkerült, többek között egy arany Hathor-fej, ujj- és lábujjvédők, arany ifjúságfürtök, egy zöld kőből faragott szívskarabeusz és egy amulett, mely a krokodilokon álló Hóruszt ábrázolja.

 

Ajánlott linkek:

Amenemopet fáraó egyik melldísze. A szentély alakú melldísz a király újjászületését segítette elő. Viselőjét a napkorongot maga előtt görgető skarabeusz képében megjelenő Napistennel azonosítja, akit Ízisz és Nephthüsz istennő védelmez.

https://www.meretsegerbooks.com/images/gallery/985_20435_full.jpg?v=1492941705

 

I. Pszuszennész karperecei. Az előző ékszer koncepciójához hasonlóan itt is a Napisten mindennapi újjászületésébe szeretne bekapcsolódni az uralkodó.

https://www.meretsegerbooks.com/images/gallery/985_20421_full.jpg?v=1492941704

 

 

A helyiek által illegális ásatások keretében, vagy véletlenül talál kincseket, közvetítőkön keresztül árulták titoktartás mellett, ritka, hogy hírük eljutott a hatóságokhoz. Ilyen módon az egyiptomi ékszerek bekerültek különböző külföldi gyűjteményekbe, a megtalálási körülményeikről szóló információk nélkül, vagy téves, sőt néha szándékosan félrevezető adatokkal. Ezek a kincsek, napjainkban több száz gyűjteményben vannak szétszórva Egyiptomban, Európában és Amerikában. Az időbeli szétoszlásuk sajnos elég egyenetlen, míg vannak jellegzetes példányok a Közép- és Újbirodalom korából – így ezen időszakokban nyomon követhető a fejlődésük – az Óbirodalomból származó darabok ritkák, a Szaiszi-korból pedig mindössze néhány amulett ismert. A fáraókor végén az Egyiptomra jellemző ékszereket felváltották az uralkodó osztály által kedvelt perzsa és hellenisztikus darabok.

Annak ellenére, hogy a fáraókorban készített ékszerekből fájdalmasan kis mennyiség maradt fenn napjainkra, az, ami fennmaradt mégis jól mutatja az ókori egyiptomi aranyművesek magas technikai tudását és kiváló ízlését. Az ókori egyiptomi ékszerek vonzerejét a csodálatos formák és ragyogó színek adják, valamint az, hogy szimbolikájával minden egyes ékszer egy tökéletes egészet alkot.

 

Ebben a cikkben szerephez jutottak az egyiptológia úttörői, legendái. Róluk ide kattintva láthattok egy montázst.

 

Képek:

Ezen a felvételen Szathathoriunet hercegnő aranyból és ametisztből készült ékszerei láthatóak. A két körülbelül 14 cm hosszú bokaláncot karom motívum ékesíti, ezek nyilvántartási száma: 16.1.7a, 16.1.7b.. A 81 cm hosszú öv leopárd-, vagy oroszlán fejes, száma: 16.1.6. A karkötőket (16.1.14a, 16.1.15a) oroszlánok díszítik, nagyjából 14 cm hosszúak. Középbirodalom, 12. dinasztia. © The MET	Ezen a képen is a hercegnő több ékszere látható. Legfelül két oroszlános karperec, ezúttal türkizből, karneolból és aranyból, a kapcsok csomót mintáznak. Számuk: 16.1.12 és 16.1.13. Alatta két széles gyöngykarperec aranyból és türkizből és karneolból. A kapcsokon olvasható felirat: „Tökéletes isten, a Két ország ura, Maatenré (Ré igazsága), adassék neki élet.” Nyilvántartási számuk: 16.1.8, 16.1.9. Ezt követően egy több mint 80 cm hosszú, porceláncsigával ékesített öv (16.1.5) látható. A porceláncsigák az akáciafa magjára hasonlító kis gyöngyökkel váltakoznak; összefűzve, az akáciafa termését idézik. Az öv lágyan csilingelő hangot hallatott, amikor viselője sétált, vagy táncolt. Legalul a két körülbelül 15 cm hosszú széles bokaperec (16.1.10a, 16.1.11a.) van, ezeket is aranyból, türkizből és karneolból készítették. Középbirodalom, 12. dinasztia. © The MET	A II. Átmeneti korból maradt fenn Antef-Nebkheperré fáraó diadémja. Ezüstből és aranyból készült, hátul kék üvegpaszta berakás díszíti a virágformájú masnit. Saját fotó.
III. Thotmesz feleségeinek egyik karkötője. A macskák hasonlítanak a 18. dinasztia elejére jellemző királyi ékszerek elemeire. A 16,8 cm hosszú és 5,1 cm széles karperec nyilvántartási száma: 26.8.121a. Aranyból, lazúrkőből és türkiz színű üvegpasztából készült. Sajnos az ékszer hiányos, két macska figura is eltűnt. Ezek valószínűleg kék színűek lehettek, akár egyformák, akár az egyik sötétkék lazúrkő és a másik világoskék üvegpaszta. Az állat Basztet szent állata volt, egyúttal megtestesítette a jóindulatú, békés oldalát a harcias, általában oroszlánként ábrázolt Szakhmetnek. A macska emellett termékeny, illetve gondoskodó anya. © The MET	A rozettákat karneol, valamint üvegpaszta berakásokkal készítették el ezen a két gazellafejes aranydiadémon. Alsó szélein leopárdfejekben végződik. A gazellák, sivatagi élőhelyük miatt az ókori Egyiptomiak szemében elsősorban a káosz erőit testesítik meg, ezért felmerült, hogy a hercegnők idegen származásuk miatt viselhettek ilyen fejéket. De meg kell jegyezni, hogy két, szintén a 18. dinasztia idejére datálható sírban (Menna és Piary) láthatóak gazellafejéket viselő, az uralkodókhoz köthető asszonyok. A falfestményeken ábrázolt hölgyeket a „király díszei” címmel illetik, talán a király ágyasai lehettek, de eme diadém tulajdonosa a „király felesége” címet viselte. © The MET	Egy aranyból készült, nefer amulettes széles-nyakék (uzeht). A "nefer" hieroglifa igen összetett jelentéssel bír: jó, szép, tökéletes. Elképzelhető, hogy az volt  funkciója, hogy jót hozzon a viselőjének, de az is, hogy a királyné gyönyörűségét hangsúlyozta, fokozta. A nefer hieroglifák nagy részét eredetileg üvegpaszta berakás díszítette, ezek sajnos az idők során elvesztek. © The MET
Három pár ilyen pántos karkötő (26.8.125-1.130) kapcsolódik III. Thotmesz három feleségének sírjához. Mindegyik aranyból készült, és karneol és eredetileg türkiz, valamint sötékék üvegpaszta berakással, melyek az idők folyamán elhalványultak. Belül mindegyiken III. Thotmesz nevei és címei szerepelnek. © The MET	Tutankhamon ékszerei. Újbirodalom, 18. dinasztia. Saját fotó.

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2018.06.25.

 

 

Felhasznált irodalom:

Nicholas Reeves: Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája (Cartaphilus Kiadó, 2002)

Cyril Aldred – Jewels of the Pharaohs (Thames and Hudson, 1971)

Carol Andrews – Ancient Egyptian Jewelry (Abrams, 1991)

Lisa Sabbahy – Divine Colours (RAWI's ISSUE 7, 2015)