Bolygók

 

Ebben a szócikkben Gime 2004. szeptemberében érkezett kérdésére válaszolok nagyon röviden.
Aziránt érdeklődnék, hogy vajon mi lehetett a planéták (bolygók) neve kemetiül. Illetve nem csak a bolygóké, hanem a Napé (mint égitest, nem isten!), a Holdé stb. Tud valaki valami forrást? Netán esetleg olyat, ahol érdemleges írás van az egyiptomi asztronómiáról, valamint asztrológiáról?

 

Válasz:
A napot mint égitestet, az Egyiptomiak - ra-nak (ejtsd rá, vagy ré), és  - itn-nek (ejtsd: iten) nevezték.

A holdat  - jaH-nak (jah).

A Göncölszekeret - msxtyw-nak (Meszehtiu).

Az Oriont - sAH-nak (Szah).

A Szíriusz csillag óegyiptomi neve pedig   - spdt (Szopdet).

A Mars neve vörös Hórusz, azaz - Hr-dSr (Hór-deser) volt.

Angol-hieroglif szótár hiányában ennyit tudtam. Remélem ezzel is segítettem.

A csillaghitről dióhéjban:

Az Óbirodalom piramisépítőinek korában úgy tartották, hogy az elhuny fáraó lelke az égre jut fel, a cirkumpoláris csillagok régiójába, és csillaggá válva ragyog az égen. "Ez Merenré csillag, aki megvilágítja az eget." (Pyr 1455)
Később, egyre inkább tért hódított az a gondolat, hogy Ozirisz a holtak királya, és ő uralkodik a lelkek felett az alvilág mélységeiben, azonban az Ozirisz vallás is birtokba vette a mennybolt egy részét. Oziriszt az Orion csillagképpel azonosították, míg Széthet, a Göncölszekérrel. A Szíriusz csillagot, mely az Orion közelében ragyogott Ízisz istennővel is azonosították, de önálló istennő is volt.
Az uralkodó azonban a Középbirodalom idején is a csillagok közé vágyott, III. Amenemhat fáraó dashuri piramisának tetejére egy helyeztetett. Ez áll rajta: „Felső és Alsó-Egyiptom királyának, Ni-Maat-Rének (III. Amenemhat) a lelke magasabban van, mint az Orion magassága, mikor beköltözik a Duatba. (Orion) a csillagok élére helyezi Ré test szerinti fiát, Amenemhatot.”
Az Újbirodalom fáraóinak a Királyok Völgye sziklahegyeinek mélyében elnyúló, az alvilágot jelképező sírjaiban is több esetben megjelenik a mennyezeten az éjszakai égbolt ábrázolása. VI. Ramszesz sírjának hosszú folyosóin mindenütt égábrázolások, és csillagképek tekintenek le a látogatóra, I. Széthi sírjában a szarkofágterem mennyezetén az északi égbolt aranyszínben fénylő csillagképei jelennek meg. A mennyezetre festett csillag és Nap ábrázolások a sír mélyébe hozták a nappal ragyogását, és az éjszaka szelíd fényét, mivel úgy hitték, a képeknek nemcsak megjelenítő, hanem mégikus teremtő funkciójuk is van. IX. Ramszesz sírjában a király neveit az északi égbolt csillagaival azonosították, tehát még mindig élt a nagy piramisépítők észak felé tekintő csillaghite. Nemcsak az uralkodók reméltek megdicsőülést a csillagok körében: „Adatik néki az égnek egy csillaga” – olvasható a HK. 164. fejezetében.

Az idézetek Kákosy László, Az alexandriai időisten című könyvéből származnak.

 

Kákosy László Egyiptomi és Antik Csillaghit című könyve részletesen foglalkozik az ókori egyiptomi asztronómiával és asztrológiával. Szeretném továbbá felhívni a figyelmedet az istenek rovatunkra, ahol ajánlom elolvasni a Rét, az Oziriszt, a Szopdetet, a Hóruszt, a Széthet és a Szopdut bemutató cikkeket.

 

Készítette: Maatkara