Asszonyok Hórusz trónján

Ezt a témát még 2005. júniusában dolgoztam ki, amikor Hesyt-Honszu megkérdezte, hogy hány uralkodónője volt Egyiptomnak. Főként azokra volt kíváncsi, akik egyedül irányították a Két Országot, nem beteg férjüket „helyettesítették” vagy gyermekükkel együtt ültek a trónon. Az akkori cikket azóta felülvizsgáltam és kiegészítettem.

Egy olyan országban, ahol az uralkodó hagyományosan egy férfi isten, Hórusz megtestesülése[1], ahol a titulatúrájának egyik eleme a Ré fia-név, és ahol az Újbirodalomtól szinte állandó jelzője az „Erős bika” nem gyakran fordult elő, hogy asszony került az ország élére. Ilyen esetben pedig gyakori, hogy a királynő álszakállat visel, vagy teljesen férfiként ábrázoltatja magát, és általában a titulatúrában is megmaradnak a hagyományos, férfira utaló címek, ahogy azt Neferuszobeknél és Hatsepszutnál is látni fogjuk.

A legkorábbi adat olyan uralkodóról, aki nő létére irányította a fáraók országát, az első dinasztia idejéről származik. Merneith, Dzset fáraó felesége és Den anyja egy ideig valószínűleg régensként uralkodott fia kiskorúsága alatt. Fontos szerepét bizonyítja, hogy mind az abüdoszi (Y sír), mind a szakkarai (3507-es sír) királyi temetkezőhelyen megtalálható sírkomplexuma. Egy Den sírjából előkerült pecséthengeren – mely egy korabeli királylista – Merneith neve is szerepel, és a király anyja jelzővel illetik. Abüdoszi sírjából nevével ellátott sztélé került elő.

Ajánlott link:

Meirneith egyik abüdoszi névsztéléje, és sírjának rekonstrukciója:

http://condor.depaul.edu/sbucking/merneith.jpg

Menkauré fáraó leánya, I. Hentkáwesz a 4. dinasztia végén élt, és feltehetőleg felesége volt az 5. dinasztia megalapítójának, Uszerkafnak. Gízában található hatalmas sírjának ajtaja felett a következő jelző olvasható: mw.t nsw-bi.tj nsw-bi.tj. Kétféleképpen fordítható: "két király anyja" vagy "Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a király anyja". A királyné itt uralkodói pózban, álszakállal van ábrázolva. Férje halála után valószínűleg régensként uralkodott fia, Szahuré trónralépése előtt. Neve azonban sehol sem szerepel kartusban, és egyik királylista sem említi, mint uralkodót.

A torinói királylista – mely a 19. dinasztia idejéről származik – a 6. dinasztia utolsó uralkodójaként említi Nitókriszt, óegyiptomi nevén Neitaqerti-t.[2] Manethon ezt írja róla: „a legnemesebb és legszebb nő kortársai között. Világos bőrű volt. Ő építtette a harmadik piramist, 12 évig uralkodott.”[3] Hérodotosz is említést tesz róla. Egyes feltételezések szerint II. Pepi testvére lehetett. Az ország infrastruktúráját és ellátási hálózatát tönkretették a belső hatalmi harcok, majd az udvarnál lezajló királygyilkosságot követően került a trónra rövid időre. Úgy tartják, megbosszulta fivére halálát. Létezésére egyéb bizonyíték nincs, sírja máig nem került elő. Mükerinosz piramisához nincs köze, de elképzelhető, hogy a zűrzavaros idők miatt oda szándékozott temetkezni, mert saját piramist nem volt lehetősége építeni. Az abüdoszi királylista alapján elképzelhető hogy az uralkodói neve Menkaré volt. A Menkauré-Menkaré nevek összetévesztéséből is adódhatott az a félreértés, hogy ő lett volna a harmadik piramis építtetője. Uralkodása után anarchia lett úrrá az országon.

Az első biztosan önállóan uralkodó királynő Neferuszobek (vagy Szobekneferu) volt, III. Amenemhat leánya, a 12. dinasztia utolsó uralkodója. IV. Amenhotep rövid uralkodása után lépett trónra. Maga is rövid ideig, mindössze 4-5 évig uralkodott (kb. i. e. 1787-1783). A karnaki templomban megörökítették a nevét, amely szerepel a torinói papirusz királylistájában is. Egy szfinxe és több szobra került elő, valamint nevével ellátott skarabeuszok, pecsétek, a Fajjum-oázisban pedig három fej nélküli szobrát találták meg. Egy ismeretlen lelőhelyű, a Louvre-ban kiállított szobortöredéken különleges ruhában jelenik meg, mely egyfajta kombinációja a női és a férfi viseletnek. Úgy gondolják, őt ábrázolja a Metropolitan Múzeum egyik szobra is, melyen a szed-ünnepre jellemző leplet visel, és egy szokatlan koronát.

Szobekneferu titulatúrája:

Ide kattintva egy Neferuszobek nevét és címeit tartalmazó pecséthengert láthatsz, mely jelenleg a British Múzeumban található.

Ajánlott linkek:

A Petrie múzeumban látható ez a Hawarából származó relieftöredék, mely nevét tartalmazza:

http://www.digitalegypt.ucl.ac.uk/hawara1/archive/uc14337.jpg

A Metropolitan múzeumban található szobra:

http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/65.59.1

A Louvre-ban látható torzója:

http://creationwiki.org/File:Sobekneferu-Louvre.jpg

Úgy gondolják, hogy őt ábrázolja ez a szfinxtöredék, mely a Brooklyn Múzeumban található. Kalandos „életúttal” rendelkezik, ugyanis azt mondják róla, hogy Hadrianus császár villájának romjai közül került elő az olaszországi Tivoliban, de eredetileg Egyiptomból, feltehetőleg Héliopoliszból származik.

http://www.brooklynmuseum.org/exhibitions/egypt_reborn/female_sphinx.php

A 18. dinasztia 2. uralkodója, I. Amenhotep (kr.e. 1525-1504) fáraó fiú trónörökös híján tábornokát és leánya férjét, I. Thotmeszt[4] (kr.e. 1504-1492), Hatsepszut apját emelte maga mellé a trónra, kijelölve ezzel utódjául. Az ő halálát követően egyik mellékfeleségétől származó fia, II. Thotmesz (kr.e. 1492-1479) lett a király, akinek fő felesége féltestvére, Hatsepszut királyné volt.[5] Hatsepszut halotti templomának egy hosszú reliefsorozatában I. Amenhoteptől származtatja magát, aki őt, leányát választotta ki utódául, ekként mutatva be hivatalosan udvarának. Ugyanakkor anyjaként Jahmesz királyné jelenik meg, aki I. Thotmesz fő felesége volt. Hatsepszut legnagyobb támogatója az Amon papság volt. Az Amon papság cserébe kiváltságokat kapott, földadományokat, adómentességet, illetve szabadkezet világi ügyekben. A legnagyobb kiváltság azonban az volt, hogy ettől az időszaktól az Amon papság választhatta ki a királyt, orákulum formájában.

A királynő Deir el-Bahari-i templomában jelenik meg először az Amontól való származás bemutatása, s ez az ideológia Nagy Sándor koráig él. Az esemény kezdetét a szent nász és Hatsepszut születésének jelenetei vezetik be, Amon orákuluma és I. Thotmesz bejelentése után pedig az egyiptomi újévvel egybeeső koronázás zárja le.

Hatsepszut I. Thotmesz és Jahmesz-Nefertari, a Nagy Királyi Hitves lánya, s mint ilyen, az egyetlen jog szerinti trónörökös, nőként azonban csupán II. Thotmesz felesége, „Isteni Feleség”, királynő. Nászukból egy hercegnő, Nofruré született. Így II. Thotmesz tizenhárom évvel később bekövetkező halálakor ismét a királyi háremből került ki az utód, a még gyermek III. Thotmesz (kb. 5 éves lehetett).[6] Az ő uralkodásának első hét esztendejében az irányítás régensként, vagy társuralkodóként Hatsepszut kezében volt. Ő azonban apja politikai életművének folytatása érdekében, és ambíciói miatt nem elégedett meg ezzel a szereppel, fáraóvá koronáztatta magát körülbelül i. e. 1473-ban. Majdnem húsz éven át tartó, furcsa társuralkodás vette ekkor kezdetét. Minden hatalom a királynő kezében összpontosult, akinek férfias jelleme, akaratereje nagy tekintélyre tett szert az ország előkelőinek körében. Az éveket azonban III. Thotmesz trónra lépésétől számozták, és Hatsepszut gyakran ábrázoltatta magát a társaságában. Sokszor jelenik meg férfiként, királyi szakállal.

Az uralkodása alatt magas pozícióba jutó személyek között legismertebb Szenenmut. A régensség időszakában a királynő magas állást adott neki, és rábízta Nofruré nevelését. Szenenmut Hatsepszut koronázását követően a karnaki Amon-templom háznagyaként a kezdődő építkezés egyik fő vezetője lett.

Szenmut mellett, Hatsepszut másik fontos tanácsadója Amon főpapja, Hapuszeneb volt.

A hadsereg fontos szerepet kapott Hatsepszut elképzeléseiben, hogy apja hódításait folytassa. Uralma alatt Núbia ellen három hadjáratot indított, melyek közül az elsőt személyesen vezette. Egy szemtanú sztéléjén megörökítette, amint a zsákmányt begyűjti. Későbbi hadjáratainak irányítója III. Thotmesz. A győztes harcok eredményeként Núbia végleg a birodalom tartományává vált, Egyiptom határa pedig a negyedik kataraktáig terjedt.

Amit fegyverrel nem sikerült megszerezni, azt az expedíciós kereskedelem pótolhatta. Magánsírok ábrázolásain megjelennek a krétai követek, ilyen Szenenmut egyik sírja, valamint Rehmiré sírja. Uralkodásának kilencedik évében Hatsepszut sikeres kereskedelmi expedíciót indított Puntba, az onnan érkező áruk főleg luxuscikkek voltak. Az expedíció történetét Deir el-Bahari-i templomában örökítették meg.

A királynő több szentélyt építetett és halotti templomát. Megkezdődött a hükszószok idejében lerombolt szentélyek restaurációja is. Karnakban is építkezett, összetört és eltemetett szobrait találták meg a templom mögött.

III. Thotmesz puccs-szerű lázadás után került a trónra, feltehetőleg a katonai arisztokrácia segítségével. A királynőről az eltávolítása utáni időszakból is vannak adatok, birtokainak jegyzékei kerültek elő, tehát elképzelhető, hogy házi őrizetben élt tovább. Hatsepszut halálának pontos dátuma nem ismert. I. Thotmesz sírjában (KV20) új sírkamrát alakíttatott ki, ide, apja mellé helyezték nyugalomra, de később III. Thotmesz új sírt készítetett I. Thotmesznek saját sírja közelében.

III. Thotmesz uralkodásának utolsó évtizedében, Hatsepszut halála után 20 évvel kivésette feliratainak nagy részét, hogy helyükre sajátjait vésesse. Ez nem Hatsepszut személye ellen irányult, hanem életművének személyétől való elszakítását célozta, ezáltal vált minden III. Thotmesz életművének részévé.

Hatsepszut titulatúrája:

Elképzelhető, hogy Hatsepszut leányát Nofrurét III. Thotmesz feleségül vette[7], de a későbbi trónörökös II. Amenhotep anyja egy másik királyné, Meritré volt.

Több egyiptológus van azon a véleményen, hogy Ehnaton Nagy Királyi Hitvese, Nefertiti Szemenhkaré néven társuralkodó, majd Ehnaton halála után rövid ideig uralkodó volt. Nevének jelentése: a szépség megérkezett.

Származásáról nem tudunk biztosat, egyes feltételezések szerint egyike lenne a két hercegnőnek (Giluhepa és Taduhepa), akiket Tusratta mitanni király küldött III. Amenhotep udvarába. Másik lehetőség szerint egy közép-egyiptomi papi család sarja Akhmimból, ahol a Min kultusz terjedt el, ebbe a családba tartozott III. Amenhotep felesége, Teje, az ő szülei Yuya és Tuya, valamint Maya tisztviselő és Ay.

Nefertitinek fontos politikai és vallási pozíciója volt. Státuszát az is jól mutatja, hogy legalább egyszer abban a pózban ábrázolták, ahogyan a fáraó szokta szétverni ellenségeit.

Nefertiti „eltűnésekor”, Ehnaton 12. uralkodási évében Kia vette át a Nagy Királyi Hitves szerepét, de nem azonos címen, hemet niszut weret-ként, hanem mint hemet niszut aat – ez szintén Nagy Királyi Hitvesként fordítható. Szemenhkaré – aki szintén a 12. évben tűnik fel, mint társuralkodó – neve előfordul nőnemben írva, ábrázolásokon is nőies, trónneve az Anhheperuré pedig azonos Nefertitiével. Nevében az Aton név ugyanúgy fordítva van írva, ahogy Nefertitiében. A Meriré tisztségviselő amarnai sírjának falán lévő felirat alapján úgy vélték, hogy Meritaton, Ehnaton és Nefertiti leánya Szemenhkaré Nagy Királyi Hitvese lett, mivel a király kartusa után az áll hemet niszut weret merit Aton. A merit Aton azonban nincs kartusba írva, tehát nem név, hanem jelző, vagy cím, emiatt a szöveget a következőképp helyes fordítani: Nagy Királyi Hitves, Aton szeretettje. A szöveg folytatása sajnos kitört, ezért nem tudjuk, hogy utána állt-e kartus, vagy itt vége van a névnek és akkor az Szemenkarére vonatkozna, aki ebben az esetben valóban azonos Nefertitivel. Az „eltűnése” utáni időszakban is vannak jelentések Nefertiti birtokairól, még Ehnaton 19. évében – aki a jelek szerint a 17. évben meghalt – is.

Egyes vélemények szerint Ehnaton halála után nem sokkal meghalt Szemenhkaré is, ugyanakkor tudjuk, hogy legalább 3 évvel túlélte őt, és Thébából irányította az országot. Valószínűleg már az ő idejében megkezdődött a kiegyezés az Amon-papsággal. Nefertiti 6 leánygyermeknek adott életet, halálakor körülbelül 34 éves lehetett.

Ajánlott link:

Amarna-kori mészkő sztélé Berlinben. Valószínűleg Tell el-Amarnából származik. Sajnos a kartusok kitöltetetlenek, ha nem így lenne, akkor egyértelmű választ kaphatnánk arra, hogy ki a társuralkodó. A sztélé ugyanis egy Amarna-kori királyt, feltehetőleg Ehnatont és társuralkodóját ábrázolja áldozati asztal előtt, felettük Aton szórja sugarait. Az uralkodó kettős koronát visel a fején. Amikor együtt ábrázolnak királyt és társuralkodóját, akkor utóbbi mindig kék koronában jelenik meg. A jelenet bensőségessége arra utal, hogy Nefertiti lehet a társuralkodó, még akkor is, ha férfiként ábrázolták.

http://egypte.nikopol.free.fr/BERLIN/Resources/fh000008.jpeg

A 19. dinasztia végén, II. Széthi halálát (kb. i. e. 1193) követően a Nagy Királyi Hitves, Tauszert 6 évig régensként uralkodott a gyermek trónörökös, Ramszesz Sziptah mellett. Az ifjú halálát követően pedig körülbelül kettő-négy éven keresztül egyedül irányította Egyiptomot. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben az időben igen jelentős hatalom összpontosult egy előkelő hivatalnok, Bay kezében is, aki azzal dicsekedett, hogy ő emelte trónra Sziptahot, sőt sírt is vágatott magának a Királyok Völgyében. Tauszert a Királyok Völgye 56-os sírjából előkerült ezüst karkötőkön férjével II. Széthivel együtt jelenik meg. Az amadai templom falán régensként látjuk Bay kancellárral együtt, itt a Nagy Királyi Hitves és az Isteni feleség címet viseli. Tauszert befejezetlen halotti templomának maradványai a thébai nyugati parton találhatók, Merneptah és IV. Thotmesz temploma között. Királyok Völgyében található sírját (KV 14) II. Széthi uralkodásának 2. évében kezdték építtetni, Tauszert régens évei alatt megnagyobbították, majd uralkodása alatt ismét bővítették. Később a 20. dinasztia megalapítója Széthnaht betemetkezett, aki a királynő képeit és kartusait nagyrészt kivésette.

Holttestének sorsa ismeretlen, de szarkofágját VI. Ramszesz uralkodása alatt újra felhasználták a KV 13-as sírban, Amenherkepesef temetkezéséhez.

Ajánlott link:

A királynő az amadai templom egy reliefjén:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Twosret.jpg

Sírjában (KV14) egy épen hagyott ábrázolása:

http://www.tierradefaraones.com/imperio_nuevo/dinastia_19/images/19e.jpg

Tauszert nevével ellátott aranyfülbevaló:

http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_image.aspx?image=k134560.jpg&retpage=15323

Tauszerttel véget ér az egyiptomi uralkodónők sora, nem hiányozhat azonban ebből a felsorolásból Egyiptom utolsó uralkodónője, a makedón dinasztia sarja, VII. Kleopátra (i. e. 51-30).

XII. Ptolemaiosz leánya, i. e. 69-ben született. Műveltségével, szellemességével és bájával magasan kiemelkedett kortársnői közül. Apja halála után i. e. 51-ben testvérférjével, XIII. Ptolemaiosszal együtt foglalta el a trónt. A nem sokkal később kitört testvérháború folyamán i. e. 48-ban elűzték Egyiptomból. Kleopátra azonban hamarosan visszatért saját seregével, még abban az évben találkozott Alexandriában Caesarral. Egy évvel később megszületett fiúk, Caesarion.

XIII. Ptolemaiosz ezalatt elesett a polgárháborúban, Kleopátra pedig házasságot kötött öccsével XIV. Ptolemaiosszal. A királyi pár i. e. 46-ban Caesarionnal együtt Rómába utazott, szerződéskötés céljából. Itt élte át a királynő Caesar meggyilkolását i. e. 44. március 15-én. Ezután visszatért Egyiptomba.

i. e. 42-ben a philippi csatában Marcus Antonius elverte Caesar gyilkosait, és a Kelet ura lett. Kleopátra benne látta nagyszabású terveinek megvalósítóját. Marcus Antoniust úgy lebilincselte az asszony, hogy kedvéért feladta római mivoltát és Egyiptomba ment. I. e. 36-ban házasságot kötött Kleopátrával, pedig akkor még nem vált el Octavianus mostohatestvérétől, Octáviától.

I. e. 40-ben Kleopátra ikreket szült Marcus Antoniustól, i. e. 35-ben pedig egy fiúgyermeknek adott életet.

Mikor i. e. 32-ben Marcus Antonius elvált Octáviától, szakított Octavianuszszal, aki i. e. 31. szeptember 2-án az actiumi tengeri ütközetben legyőzte.

I. e. 30. augusztus 30-án elesett Alexandria.

Kleopátra büszkesége nem tűrhette a szégyent, hogy a rómaiak előtt diadalmenetben végighurcolják, ezért öngyilkosságot követett el, akárcsak Antonius.

Octavianus megölette Caesariont, és Egyiptomot a római birodalomhoz csatolta. Marcus Antonius és Kleopátra három gyermekét diadalmenetben végighurcolták Rómában, majd Octávia nevelte fel őket. Kleopátra Szeléné később a mai Marokkóban élő numidák királyának felesége és egy új dinasztia alapítója lett.

Bár Kleopátra nem érte el nagy célját, a dinasztia fennmaradását és egy nagy keleti birodalom létrehozását, de a fáraók országának utolsó nagy királynőjeként bevonult a történelembe. Nélküle a rómaiak valószínűleg sokkal hamarabb csatolták volna Egyiptomot a Birodalomhoz.

Képek:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

Steffen Wenig: A nő az ókori Egyiptomban (Corvina)

Bács Tamás: Egyiptomi fáraók (Kossuth Könyvkiadó)

Kákosy László – Ré fiai (Gondolat, 1979)

Aidan Dodson, Dyan Hilton – The Complete Royal Families of Ancient Egypt (Thames and Hudson, 2004)