Koronák I.

Az ókori Egyiptomban hatalmuk jelvényeként a királyok, a királynék, a hercegek, a hercegnők, az istenek és az istennők viseltek koronát, a varázserővel telített korona ugyanakkor hatalmuk biztosítéka is volt.

A koronákat az uralkodónak királyi jelvényei részeként adta át az istenség. A királyi jelvények – különösen a koronák – gyakran kapcsolják viselőjüket az emberfeletti szférához. Az egyiptomi koronák magassága az ég, az isteni szféra felé mutat, de anyaguk és/vagy színük is ehhez kapcsolják viselőjüket, mivel az arany vagy az ezüst csillogása hasonló az istenekre jellemző ragyogáshoz. Sokszor egészülnek ki napkoronggal és ureusz-kígyóval, melyek a nap pusztító erejét szimbolizálják, és az a feladatuk, hogy felemésszék a király potenciális ellenségeit. A koronákat gyakran azonosítják az ureusz-kígyóval és Hórusz szemével.

Abból a tényből kiindulva, hogy a különböző korszakokban különböző fejékeket részesítettek előnyben, arra lehet következtetni, hogy a koronáknak politikai és vallási jelentősége is volt.

Rengeteg szöveg bizonyítja, hogy a koronáknak varázserőt tulajdonítottak, ilyen például a Piramisszövegek 1624-es mondása:

„Isten vagy; hatalmas vagy az istenek között. Egy szem eltávozott a fejedről, mint a Nagy varázserejű, a felső-egyiptomi Fehér korona. Egy szem eltávozott a fejedről, mint a Nagy varázserejű, az alsó-egyiptomi Vörös korona.”[1]

A királyi hatalom megtestesítőiként önálló lények, akik a király fején foglalnak helyet. Az örök fennmaradás szimbólumaiként a királyság folytonosságát biztosítják. Kultuszban is részesültek és himnuszokban, valamint dalokban is dicsőítik őket.

A Piramisszövegek 220. mondása egy himnusz a királyi koronákhoz, melyben a támogatását szeretnék megnyerni az elhunyt király túlvilági utazásához:

A mondást valószínűleg a templomi kultuszból vették át, eredetileg talán a király koronázási ünnepe során használhatták.

Az eszközfrízben és a túlvilágra szánt adományok között való szerepeltetésük a magánszemélyeket is isteni attribútumokkal ruházza fel, királyi státuszt biztosít számukra a Túlvilágon. Az égbeemelkedést és az újjászületést szimbolizálják, bajelhárító hatást tulajdonítottak nekik, ezért helyezték őket amulettként a múmiákra.

Képi ábrázolásaik jól ismertek, régészetileg azonban csak igen kis mértékben megfoghatóak, kevesebb, mint 10 maradt fenn belőlük. Ezek közé tartozik a 17. dinasztia idejéből Antef király szesed (sSd) koronája, egy textil fejfedő, egy sapka és egy arany szesed Tutankhamon sírjából. Egyes szakemberek úgy vélik, hogy az ábrázolt koronáknak csak töredéke létezett a valóságban.

Bár a királyt 10 különböző koronában és ezek számtalan variánsaiban ábrázolták, a velük foglalkozó publikációk, kutatások száma mégis nagyon kevés. Mindössze két általános tanulmány foglalkozik velük. Az egyik Abubakr 1937-ben megjelent, „Untersuchung über die ägyptischen Kronen” című műve, amely azonban nem tárgyalja a nemesz és a hat fejkendőt, a szesed fejpántot, sőt a Kék koronát (xprS) sem, ezen felül néhány megállapítása már nem állja meg a helyét. 1996-ban jelent meg a másik átfogó mű, Sandra A. Collier „The Crowns of Pharaoh: Their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship” című Ph.D. disszertációja. Ezen kívűl a kutatások az úgynevezett sapka koronára[6], a Kék koronára, a nemesz és a hat fejkendőre irányultak.

Collier tanulmányában a Fehér és a Vörös koronát, mint a Kettős korona részeit szerepelteti, és nem számítja be őket az alaptípusok közé, én azonban ettől eltérek. Ennek több oka van. Egyrészt, hogy a két országrész koronáinak kialakulása időben megelőzi a Kettős koronáét, másrészt annak megjelenése után is használatban maradnak különálló fejékként. Ezen felül a Kettős korona mellett önállóan is szerepelnek azokban a jelenetekben, ahol az elhunyt uralkodót a ravatalán látjuk, mely alatt megjelennek királyi jelvényei. Ennek fényében tehát írásomban nem 8, hanem, 10 alaptípus szerepel (a rajzokat magam készítettem).

- habet (XAbt) – a vörös korona részét képező spirálban végződő drót.

Az ureusz-kígyó a király homlokán foglal helyet, az Óbirodalom idején fejkendőkkel és fejpántokkal együtt, de magas koronákkal még nem. A 6. dinasztiától a királyi család nő tagjai is viselhetik. Kevés arany ureusz maradt fenn, köztük néhány berakásos példány a Közép- és Újbirodalom idejéből.

A királyi család nőtagjai körében a kettős ureusz Jahmesz uralkodásától fordul elő. Ennek egy variációja, hogy az ureusz mellett keselyűfej látható, ezzel Uadzsetre és Nekhbetre, a két országrész patrónusaira utalva. Az elhunyt király homlokán Ozirisz két siratóját, Íziszt és Nephthüszt is szimbolizálhatja. Az istenek közül Montu visel kettős ureuszt, ezen kívül még az Abüdosz-fétisen található meg. Egy kusita sisakhoz erősítve a napatai uralkodók jellegzetessége volt. A Ptolemaiosz-kori királynők hármas ureuszt is viselhettek.

III. Amenhotep uralkodásától jelenik meg koronák alapjaként az a kalathosz[7], melyen ureuszok futnak körbe, de fia, Ehnaton az első uralkodó, aki ilyet visel. Az ureuszok és napkorongok száma a koronákon megnövekedett azokban a korszakokban, amikor a napkultusz erős volt.

A különböző állati elemek a koronákon azzal az istennel kapcsolják össze a korona viselőjét, amelyiknek az az elem a jellegzetessége volt. Például a behajló kosszarvak Amont szimbolizálják, és királyi fejékhez csatlakozva I. Amenhotep korában tűnnek fel, az uralkodó Amonnal azonosul és telítődik annak isteni tulajdonságival.

A növényi elemek főként királynők és hercegnők fejékein fordulnak elő és a fiatalságot, a szépséget és a megújulást szimbolizálják.

A legidősebb koronák a két országrész koronái, már a Predinasztikus korban megjelennek, ezek a hedzset (HDt) – Fehér és deseret (dSrt) – Vörös korona. A kettő egyesítésével jött létre a Kettős korona, a szehemti (sxmty).

A déli országrész, Felső-Egyiptom koronája a Fehér korona. Ez egy kúp alakú sisak, legömbölyített csúccsal.

Ahogy a legtöbb korona esetében, máig vitatott, hogy milyen anyagból készítették. Széthe úgy vélte vászonból, mivel egyes szövegekben azt írják róla, hogy egy papnak az volt a feladata, hogy naponta alakítsa újra. Murray turbánhoz hasonlítja, azonban Abubakr ezt vitatja, szerinte nem lehet elkészíteni ilyen alakú turbánt ekkora magasságban (akár 50 cm). Ezért a jelenlegi álláspont az, hogy a Fehér koronát valószínűleg bőrből vagy valamilyen filcszerű anyagból, nemezből készítették.

A színe a legtöbb ábrázolás alapján fehér, a templomokban az istenek fején látható példányok esetében olykor sárga, ebből arra lehet következtetni, hogy vékony arany- vagy ezüstlemezekből is készülhetett.

Ábrázolásain szinte sohasem látható minta, kivéve három HDt variáns esetében, Mentuhotep Nebhepetré (11. dinasztia) deir el-baharii templomában.

Különleges ábrázolása található Kheruef sírjában, ahol III. Amenhotep a Szed-ünnepén Fehér koronát visel, a homloka közepén egy sólyommal. Az általában itt helyet foglaló ureusz a sólyom homlokán található.

Ennek a koronának a megjelölésére az ókori egyiptomiak 9 szót használtak, köztük a legjellemzőbb a HDt, gyakori még a wrrt /naggyá válni/ és a Sma.s /ezt a szót használják Felső-Egyiptom megnevezésére is/. Az első kettő már a Piramisszövegekben előfordul, az országrész nevét a Középbirodalomtól használják.

A Fehér korona amulettek kivétel nélkül zöld színű anyagból készültek, mázas összetételből, vagy üvegből. Az első biztosan datálható példányok a Szaiszi korból valók. Ezek szépen kidolgozottak. A Fehér korona amulett szerepel a denderai templom amulettlistájában.

1. Hatsepszut gránitszobra, Újbirodalom, 18. dinasztia (kb. i.e. 1473 – 1458). Az uralkodónő férfiként jelenik meg, kötényben, álszakállal. Fején az ureusszal kiegészülő Fehér korona látható. Térdel, a kezeiben nw-edényeket tart, mely a felirat szerint Amonnak ajánlott áldozat. A szobor eredetileg Hatsepszut deir el-baharii templomában állt.:

Alsó-Egyiptom koronája a Vörös korona. Hengerszerű alsó részéből hátul egy hosszú nyúlvány indul ki, elől pedig egy spirálban végződő, felfelé mutató fémszál díszíti. Utóbbi szinte sohasem jelenik meg a korona háromdimenziós ábrázolásain – a későkori bronzszobrokon néha előfordul.

Mivel egyetlen ilyen korona sem maradt fenn, az anyagára vonatkozóan ez esetben is csak feltételezések vannak. Elképzelhető, hogy az alsó részt vörös vászonnal borították, mivel festett ábrázolásai mindig vörösek.

Néhány ábrázolás azt sugallja, hogy eredetileg gyékényből (nádból) készítették. Narmeren (1. dinasztia) látható például szőtt mintás Vörös korona. Dzsószer (3. dinasztia) egyik ábrázolásán pedig a koronának függőlegesen bordázott mintája van.

11 neve volt: a legjellemzőbb a dSrt, de gyakori a wrt /nagy/, a mHw.s /Alsó-Egyiptom neve is/, és wADt /zöld/ is. Ennek a koronának az istennője Uadzset, a kobra. Az Újbirodalomtól[8] nt-nek is nevezték és Neith istennővel kapcsolták össze.

A Vörös korona amulettek az Első Átmeneti korban tűnnek fel. Olykor karneolból készítették, de jellemzően ez is zöld, vagy kékeszöld színű anyagból készült. Az Első Átmeneti kor temetkezéseiből több aranyból készült példány is előkerült. Ezután a Vörös korona amulett eltűnik és csak a Szaiszi korban tűnik fel újra. Korai példányain gyakran a neb kosár tetején ábrázolják.

1. Egy cédrusfából faragott sírbeli őralak a Középbirodalom idejéről (12. dinasztia, kb. i.e. 1919 – 1878). Egy hivatalnok, Imhotep sírjából került elő, mely Lishtben, az I. Szeszósztrisz piramisát körülvevő területen található. Fehér koronás párjával – mely jelenleg a Kairói Múzeumban van – egy szentélyt őriztek, amelyben egy Anubiszhoz köthető tárgy, az Imiut-fétis állt. Imhotep masztabáját agyagtégla fal veszi körül, ennek déli részében található a kamra, ami a két szobrot és a szentélyt rejtette.:

2. Fajanszból készült Vörös korona amulett a Későkorból (kb. i.e. 664-332):

A Kettős korona ábrázolásának két fajtája van: az egyik, amikor a Fehér koronát hangsúlyozzák, ez a korábbi, Dennél (1. dinasztia) jelenik meg először egy ébenfa táblácskán. Ez a típus háromdimenziós ábrázolásban nem jelenik meg.

A másik fajtája, amikor a Vörös korona a hangsúlyos, ez van kívül és öleli körbe a Fehéret. Ez csak a 6. dinasztia idején jelenik meg ábrázolásban.

Az Újbirodalomban úgy tűnik, attól függött melyik fajta Kettős koronát ábrázolták, hogy melyik országrészt kívánták hangsúlyozni. Shäfer rámutatott, hogy Abu-Szimbelben a déli falon a Kettős koronában a Fehér korona a hangsúlyos, Felső-Egyiptomra utalva, egy ezzel párhuzamos jelenetben az északi falon a Vörös korona dominál, és így Alsó-Egyiptomot szimbolizálja.

A Kettős korona egy másik fejék felett viselve először a 18. dinasztia idején, II. Amenhotep egy szfinxén jelenik meg, aki nemesz kendő felett viseli, emellett előfordulhat a sSd-fejékkel együtt is.

A Kettős korona az ország egységét is megjeleníti és a királyság hatalmát az egyesített ország felett, emellett egymást kiegészítő ellentéteket is megtestesít.

Olyan istenek attribútuma, aki vagy a királysághoz kapcsolódik, mint Hórusz, vagy a kozmikus uralom megtestesítője, mint Atum. Mut istennő keselyű fejék felett viseli.

Megnevezésére a Piramisszövegektől használták a sxmty, a wrt HkA.w és a nbtj elnevezést, a wAD.ti a Középbirodalomban jelenik meg. Ezekben a nevekben duális természete, a benne rejlő isteni hatalom, illetve istennőként való megtestesülése tükröződik.

Aranyból vagy karneolból, esetleg mázas kompozíciókból készült Kettős korona amuletteket az Óbirodalom végén és az I. Átmeneti korban helyeztek a sírokba. Korai példányai neb kosárkán ábrázolják. Az I. Átmeneti kort követően ez az amulett típus eltűnik.

A Kettős korona legkorábbi ábrázolása látható ezen a címkén, mely Den abüdoszi sírjából került elő egy olyan edényről, ami olajat tartalmazott. A király uralkodásának meghatározott évéből láthatók rajta események. Így például a Szed-ünnep a felső regiszterben:

Az Atef korona egy a Fehér koronához hasonló kúp alakú fejék, úgy tűnik eredetileg növényi szálakból készült, melyek végét a korona tetején megkötötték. Ezt két oldalt hajlított végű toll díszíti. A középső rész pont olyan, mint amilyet az ún. mww-figurák viselnek, akik papi táncosok voltak és a koporsó szállításával kapcsolatos rítusokban tűnnek fel. Ezek a táncosok nagyjából egy időben jelennek meg a sírokban azzal, amikor az uralkodó fején először ábrázolják az Atef koronát.

Legkorábbi megjelenése az 5. dinasztia korában, Szahuré sírjában Abuszírben van. Kos- illetve tehénszarvakkal is kiegészül, és egy paróka tetején viseli az uralkodó, melyet körbefog a szesed szalag.

Az Atef korona egyik legbonyolultabb változata Kenamon sírjában, II. Amenhotep fején látható, melyet nemesz kendő felett visel. A kos- és tehénszarvakon kívül kiegészül egy-egy ureusszal a tollak mellett, egy napkoronggal lent a szarvak között, egy napkoronggal a tetején, illetve a legtetején egy napkorongot viselő sólyom áll. Ezt a koronát Hatsepszut koronázási szövegében is említik, és úgy beszélnek róla, mint Ré koronájáról.

Korábban a tudósok úgy vélték, hogy az Atef és az Ozirisz-korona – Fehér korona az oldalán egy-egy behajlított végű tollal – egy azonos korona két fajtája, azonban több érv is amellett szól, hogy ezek különböznek egymástól. Az egyik ilyen az Atef korona fejlődésének mintája. Az Ozirisz-koronát szinte mindig közvetlenül a fejen viselték, míg az Atefet egy másik fejék felett, az Atefből kialakult hmhm esetében pedig a korona magját mindig a mww-fejék alkotja a két toll között és nem a Fehér korona.

A koronázási jelenetekben mindig Atef koronát látunk és sohasem Ozirisz fejékét.

Hatsepszut koronázási jelenete esetében is ez a helyzet, mely egy kőtömbön maradt fenn Karnakban. A kísérőszöveg így hangzik:

„Szavak mondása Amon-Ré által: Maatkaré, szeretett leány, létrehozom számodra az Atef koronát a fejedre, azért hogy megjelenj vele a közemberek előtt és azért, hogy a Kilenc Íj imádjon téged.”[9]

Ezen felül Collier megvizsgálta, hogy az Ozirisz-korona hányszor jelenik meg I. Széthi templomában Ozirsz és a király fején, illetve ugyanezt tette az Atef koronával is. Ennek az a meglepő eredménye született, hogy míg Oziriszt olykor Atef koronával a fején ábrázolták, addig a király egyetlen egyszer sem visel Ozirisz-koronát.

Funkcióját tekintve úgy tűnik, hogy az Atef korona az élet megújulásával állt kapcsolatban. Ezt támasztja alá az, ahogyan Abüdoszban, Széthi kápolnájában használják. Illetve Hatsepszut templomában, Deir el-Bahariban is erre találunk bizonyítékot. Itt az uralkodónő a Hathor-kápolnában az Atef koronát viseli, közben a Hathor-tehén megnyalja a kezét. A rítust, amit itt végeztek úgy nevezik, hogy a Második Születés Ünnepe, és a szöveg szerint a célja az újjászületés. Emellett szintén kifejezi az fáraó uralmát az egyesített ország felett. Míg a korona középső része Felső-Egyiptomot jelképezi, addig a tollak – melyek Andzsetivel állnak kapcsolatban – Alsó-Egyiptomot. Ezzel az elmélettel Abubakr is egyet értett, ugyanakkor azok a szövegek, melyekkel azt az elméletet próbálta alátámasztani, hogy ez a korona a fáraó Egyiptom feletti uralmát fejezik ki, mind túlvilági szövegek és az elhunyt királyra vonatkoznak, tehát elképzelhető, hogy míg a Kettős korona a fáraó evilági uralmát jelenti Egyiptom felett, addig az Atef ugyanezt jelenti túlvilági kontextusban. A szövegek az Újbirodalom idejéről származnak, amikor a király gyakran viselt Atef koronát a halotti templomában, azokban a termekben, melyek a király túlvilági újjászületésével állnak kapcsolatban.

Számos szöveg kapcsolja ezt a koronát Réhez. A Halottak könyve 175. fejezete szerint a Napisten ajándéka. II. Amenhotep kis szfinx sztéléjén pedig a következő olvasható:

„A Kettős korona illata a fején, Ré Atef koronája a homlokán, arcát díszíti Felső-Egyiptom koronája és Alsó-Egyiptom koronája.”[10]

Az Atef korona megjelenik a xa.w ra – Ré koronája kifejezés után determinatívumként. A koronázási rítus során az uralkodót előbb egy egyszerűbb Atef koronával, majd később egy összetettebb Ateffel is megkoronázták, melyet Ré koronájának neveztek.

Az Újbirodalomtól Oziriszhez is köthető, ezt mutatja az isten egyik jelzője az „Ateffel koronázott” is.

A korona megnevezésére csak az Atf szót használták és ez legkorábban az Újbirodalomtól bizonyítható. Magának a szónak az eredeti jelentése vitatott vagy azt jelenti: az ő hatalma, vagy azt, hogy az ő terrorja.

A Hemhem (hmhm) három Atef korona egyesítésével jön létre. Ehnaton uralkodásának idején jelenik meg, aki vagy nemesz vagy hat (xAt) fejkendő felett viseli. Tutankhamon híres aranytrónján egy igen összetett variánsa látható. Az uralkodó itt egy parókát visel, melyen körbefut a szesed. A paróka tetején egy henger alakú alapon, egy úgynevezett kalathoszon napkorongot viselő ureuszok futnak körbe, ennek a tetején, kosszarvakon van a hmhm-korona, mely 6 napkoronggal egészül ki és 6 ureusz-kígyóval, melyek fejük tetején szintén napkorongot viselnek.

A legszokatlanabb típusát Nefertiti viseli egy reliefen. Ehnaton és hitvese Atonnak mutatnak be áldozatot. Az uralkodó egy összetett Hemhem koronát visel, Nefertitié pedig majdnem ugyanolyan, azzal a különbséggel, hogy csak két Atef koronából áll.

Bár ezt a koronát már a 18. dinasztia idejétől viselik az uralkodók, a hmhm kifejezés csak a 21. dinasztia idejétől bizonyítható, de korona determinatívum csak a Görög-római korban jelenik meg a végén. A szó ordítást, harci üvöltést, vagy sikolyt jelent, determinatívuma pedig egy ülő ember. Nincs arra bizonyíték, hogy a jelentés hogyan kapcsolódik a korona funkciójához.

Bár a hmhm az Atefből alakult ki, funkciójának meghatározása nehéz. Jóval később jelent meg és nincs egy meghatározott kontextus, amiben az uralkodó jellemzően viseli. Nincs bizonyíték arra nézve, hogy a király ezt a koronát a koronázásakor kapta, és csak az Újbirodalom idején viselik a fáraók. Elképzelhető, hogy Ehnaton idején, amikor megjelent, az Atef koronát helyettesítette. Ő ugyanis gyakran viselte a Hemhem koronát, de szinte sosem az Atefet. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy III. Ramszeszt Medinet Habuban Amon-Ré Hemhemmel koronázza meg, a szöveg szerint azonban Atefet kap.

Gyakori azokban a jelenetekben, ahol a napgyermek kiemelkedik a lótuszvirágból, így elképzelhető, hogy a királyt a felkelő nappal azonosítja.

Érdekes, hogy Amon is viselhet hmhm-koronát, II. Ramszesz uralkodása idején készült reliefeken, Karnakban Amon saját koronájának és a hmhmnek a kombinációját viseli, ami nem csak a vízszintes hosszú kosszarvakkal és tehénszarvakkal egészül ki, hanem a visszahajló kosszarvakkal is.

Tutankhamon trónszékének részlete. Az ifjú uralkodó fején összetett hmhm-korona látható egy ureusz-kígyókból álló kalathosz felett. Kosszarvakkal, két kettős tollal és 6 darab napkoronggal egészül ki (melyek közül az egyik sérült), valamint 6 darab napkorongot viselő ureusz-kígyóval. A király rövid parókáján szesed pánt fut körbe:

Az Újbirodalomban gyakran tűnik fel a király fején a két hosszú tollból álló Suti (Swty), vagyis Kettős tollkorona. A tollak lehetnek egyenesek vagy hajlított végűek. Az előbbi feltehetőleg sólyomtoll, míg az utóbbi strucctoll. Az Atef koronán mindig a hajlított végű toll jelenik meg. Ozirisz koronája a Fehér korona és a Kettős tollkorona kombinációja.

A hajlított végű strucctollakat kosszarvakkal kiegészülve viselhette Andzseti, Ozirisz és Tatjenen.

Az egyenes, sólyomtollak Hórusz attribútumai, melyek részét képezik Amon, Min és Montu tradícionális koronájának is. Ez a fajta toll is megjelenik kos- és tehénszarvakkal együtt.

A Suti legkorábbi megjelenése a 4. dinasztia idején, Sznofru uralkodásának idejére tehető. Az király két egyenes tollból álló, kos- és tehénszarvakkal kiegészülő példányt visel.

Az Újbirodalomtól összetetté vált, és gyakran viselték nemesszel, de hordhatták még sSd-szalaggal, vagy hat kendő felett és a Kék koronával kombinálva. Utóbbi legkorábban I. Széthi abüdoszi templomában figyelhető meg. A napkoronggal kiegészült Kettős tollkorona a 18. dinasztia idején jelenik meg.

A 18. dinasztiáig az egyenes és a visszahajló végű tollak felváltva jelennek meg, egymással felcserélhetők. Ezt követően azonban az egyenes tollak két kivételtől eltekintve csak Amon koronájának részeként fordulnak elő. Egyszer Ehnatonnál, aki nemesz fejkendő felett 4 egyenes végű tollat visel. A másik pedig II. Ramszesznél figyelhető meg egy összetett koronában, melynek részét képezi a szalagformájú sSd, két egyenes végű toll, ami kiegészül kos- és tehénszarvakkal, napkoronggal és két Ozirisz-koronás ureusszal.

A Kettős korona és a Kettős tollkorona Hórusz leggyakoribb fejékei, amikor a király fején látható a Kettős tollkorona, akkor Hórusszal áll kapcsolatban. Ezt több szöveg is alátámasztja, például egy a 18-19. dinasztia idejéről származó abüdoszi sztélén ez áll:

„Megtisztítottam Hórusz fejét, amikor megkapta sSd-jét. Ó, megerősítettem számára a Swty-koronáját.”[11]

Ugyanakkor egyes szövegek arra utalnak, hogy az Atef korona és a Kettős tollkorona szoros kapcsolatban van egymással és feltehetőleg funkciójuk is hasonló lehet. Míg az Atef a túlvilági királysággal áll kapcsolatban, addig a Swty-korona a Kettős koronához hasonlóan az evilágival.

A Kettős tollkorona amulettek a Későkorban jelentek meg. Előfordul mind az egyenes végű, mind a lekerekített végű. Sötétszínű kövekből, például szerpentinből, zöld porfírből, földspátból készült a sólyomtollas és obszidiánból vagy bazaltból a strucctollas típus, de mindkettőből ismertek lazúrkő és mészkő példányok is. Ez az amulett a viselőjét isteni méltósággal telíti.

1. A Kettős tollkorona eddigi legkorábbi ábrázolása egy a Sínai-félszigetről származó sztélén, amelyen Sznofru fáraó elpusztítja az ellenséget:

2. Hatsepszut a Swty-tollkorona egy kompozit változatát viseli, ahol a két toll szarvakkal és napkoronggal egészül ki:

3. Pajzs Tutankhamon sírjából. Az oroszlánokra lesújtani készülő ifjú uralkodó egy szesed szalagot, valamint a napkoronggal és kosszarvakkal kiegészült Kettős tollkoronát viseli:

4. Egy 2,5 cm magas gránit Kettős tollkorona amulett a Későkorból (kb. i.e. 664-332)

Az írásban szereplő koronák hieroglif neveit táblázatban foglaltam össze, melyben a Fehér-, a Vörös- és a Kettős korona esetében csak néhány leggyakoribb megnevezésük szerepel. Az összes korona esetében az elnevezés legjellemzőbb írásmódját választottam:

A többi királyi korona típus az írás második részében kerül bemutatásra.

S. Collier: The Crowns of Pharaoh: their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship (Los Angeles, 1996)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)

Donald B. Redford (editor in cheif) - The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. 3. (The American University in Cairo Press, 2001) Vol 1.

Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007)

[1] S. Collier: The Crowns of Pharaoh: their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship (Los Angeles, 1996) 26-27. oldal

[2] Értsd: Az elhunyt uralkodó jött el a koronához, a sor végét a korona neve zárja.

[3] Ebből az derül ki, hogy a korona viselője is tartott azoktól a veszélyes erőktől, melyekkel a korona rendelkezett.

[4] A koronákat, akár az isteneket, meg kellet békíteni, hogy erejüket az uralkodó számára kedvezően használják fel.

[5] Kóthay-Gulyás: Túlvilág és mindennapok 187. oldal

[6] Ptah és Imhotep jellegzetes koronája, mely egy szorosan a fejhez simuló sapka.

[7] Egy henger alakú alap.

[8] Az Oxford Enciklopédia szerint a Középbirodalomtól.

[9] S. Collier: The Crowns of Pharaoh: their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship (Los Angeles, 1996) 45. oldal

[10] S. Collier: The Crowns of Pharaoh: their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship (Los Angeles, 1996) 50-51. oldal

[11] S. Collier: The Crowns of Pharaoh: their Development and Significance in Ancient Egyptian Kingship (Los Angeles, 1996) 58. oldal


Fehér korona	Vörös korona

Kettős korona (sxmty), mely a Fehér és a Vörös korona egyesítésével jön létre.	Az Atef korona (Atf). Ennek egyik variációja a Hemhem (hmhm).

A suti (Swty), amely egy kettős tollkorona.	A szesed (sSd), egy homlokpánt.

A nms, vagyis a nemesz kendő.	Hat (xAt) egy a nemeszhez hasonló kendő.
	és
Az Amon korona.	A heperes (xprS), vagyis a Kék korona, melynek egyik formája, előképe a sapka korona.

Hieroglif	Átírás (MDC-ben)	Ejtsd	Jelentés
vagy	HDt	hedzset	Fehér korona
	wrrt	vereret
	Sma.s	semaesz
	nfr.t	neferet
vagy	dSrt	deseret	Vörös korona
	wrt	veret
	mHw-s	mehuesz
	wADt	uadzset
	nt	net
	sxHmty	szehemti	Kettős korona
	wrt HkA.w	veret hekau
	nbtj	nebti
	wAD.tj	uadzsti
	Atfw	atef	Atef korona
	Xa.w ra	hau ré	Ré koronája
	Swtj	suti	Kettős tollkorona


A Hedzsetet viselő Qahedzset fáraó és Hórusz, III. dinasztia. A fotó a Louvreban készült.	III. Szeszósztrisz Felső-Egyiptom ureusszal kiegészülő Fehér koronájában, rózsaszín gránitból. Középbirodalom, 12. dinasztia, kb. i.e. 1850. A szobortöredék magassága 21 cm, lelőhelye feltehetőleg Théba/Karnak.	Szintén ureusszal kiegészülő Fehér korona, melyet I. Amenhotep (Dzseszerkaré) visel. Újbirodalom, 18. dinasztia (kb. i.e. 1527 - 1506). A kőtömb lelőhelye: Karnak.

Horemheb és Hórusz, Újbirodalom, 18. dinasztia (kb. i.e. 1334 - 1306). Mindketten a Kettős korona azon változatát viselik, amelyben a Vörös korona a hangsúlyos. Hórusz parókája felett viseli és a fejék ureusszal egészül ki. A fáraó ureusszal kiegészulő nemesz kendő felett hordja.	I. Széthi abüdoszi templomában. Újbirodalom, 19. dinasztia (kb. i.e. 1304 - 1290). Itt a Kettős korona azon verziója látható, amelyben a Förös korona a hangsúlyos és ureuszok sora fut körbe rajta.	Hatszepszut fején napkoronggal és kosszarvakkal kiegészülő Atef koronával. Deir el-Bahari. Újbirodalom, 18. dinasztia, (kb. i.e. 1483 - 1468).

Ismét I. Széthi abüdoszi templomából származó felvétel, amelyen Ré-Harakhty egy csodálatos kos- és tehénszarvakkal, ureuszokkal és napkorongokkal diszitett Atef koronát visel. Az uralkodón pedig egy hat fejkendőt látunk.	II. Ramszesz kenőcsöt áldoz Ré-Harakhtynak. Az isten napkoronggal és kosszarvval kiegészített Atef koronát visel, az uralkodón Kettős korona van.	I. Széthi itt egy összetett Kettős tollkoronát visel, amit kosszarv, napkorong és ureusz-kígyók egészítenek ki.