Temetkezési amulettek

A balzsamozás részét képezte az elhunyt amulettekkel történő ellátása is. Az amulett jellemzően egy apró tárgy, melynek természetfeletti erőt tulajdonítottak, ilyen például, hogy megvédi viselőjét valamilyen bajtól, vagy gyógyhatással bír, vagy szerencsét hoz. Általában a testen elrejtve, például a nyakban viselik. Gyakran található rajta mágikus szimbólum vagy mondás. Az ókori egyiptomiaknak több szavuk volt az amulettre, ilyen a sza[1] (sA), a meket-ha[2] (mkt), a nehet[3] (nht) és a udzsau[4] (wDAw).

Az ókori egyiptomiak életükben és haláluk után is viseltek amuletteket, sőt felfogásuk szerint az istenek sem nélkülözhették azokat, például a pSalt 825. szerint Su isten egy varázskönyvet fűzött a nyakába amulettként, mikor fia lázadást szervezett ellene. Számos amulettet helyeztek a holttestre és a múmiabandázs közé annak érdekében, hogy segítsék a test épségben tartását, és biztosítsák a biztonságos áthaladást a Túlvilág régióin, illetve létezését a Túlvilágon. Tutankhamon múmiabandázsaiban több mint 140 amulettet találtak szétszórtan. A denderai papság pontos jegyzéket állított össze[5] az Ozirisz múmiájának védelméhez szükséges amulettekről: „Annak a 104 arany és mindenféle valódi drágakő amulettnek a listája, amelyet az aranyműhely visz ennek a felséges istennek védelmül múmiája… temetésének ünnepén”[6] A szöveg ezt követően felsorolja az amuletteket. A ptolemaiosz kori MacGregor temetkezési papirusz hátoldalán fennmaradt egy részletes lista a temetkezési amulettekről, mind az amulettek képe, mind a neve szerepel rajta.

Ironikus, hogy azok az amulettek felelnek elsősorban a múmiák elpusztításáért, melyeknek meg kellett volna védelmezniük őket. A sírrablók kedvelt zsákmányai közé tartoztak ezek a féldrágakövekből és nemesfémből készített apró tárgyak.

Az amulettben rejlő hatalmat nem csak az alakja továbbította, hanem anyaga és színe is, együtt segítették felruházni a viselőt erővel, védelemmel, vagy különleges tulajdonságokkal. Általánosságban elmondható, hogy a zöld és kék színű kövek és fajansz az újjászületéssel, frissességgel álltak kapcsolatban, a hematit erőt és támogatást jelentett, a karneol a jáspis, a piros színű üveg vagy fajansz pedig a vért, az energiát, az erőt és a hatalmat szimbolizálja. Az, hogy milyen anyagot használtak az amulettek alapanyagául az elhunyt jólététől függött.

A Halottak könyve is több olyan amulettet előír, melyek mágikus szerepe nélkülözhetetlen az elhunyt számára, ilyen például a fejtámasz és az uadzs-oszlop. Ez a két amulett-típus található meg leggyakrabban a múmiákon és megemlíti őket pár olyan papirusz is, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan kell bepólyálni a múmiát a balzsamozás során. Maga a Halottak Könyve is, melyet az Újbirodalom korától alkalmaztak a temetkezésekben, tekinthető egyfajta temetkezési amulettnek, egy vezető, mely segít áthaladni az Alvilág buktatóin és kulcs az összes kérdéshez, melyeket helyesen kell megválaszolnia az elhunytnak ahhoz, hogy örök életet nyerjen a Túlvilágon.

Bár a temetkezési amulettek mindvégig fontosak voltak az egyiptomi történelem során, de néhány kevés kivételtől eltekintve típusuk és számuk idővel változott. Az amulettek elhelyezkedése a testen szintén változott, azonban sajnos a múltban számos olyan múmia „kicsomagolás” történt, amely gyorsan zajlott és nem készült róla pontos dokumentáció, ezért az egyes amulettek helyének változását nem lehet egyértelműen dokumentálni.

Az udzsat-szem amulett már az Óbirodalomtól egészen a Görög-római korig, sőt még azon túl is népszerű volt mind az életben, mint a halál után. Az Újbirodalomtól ezt az amulettet a belső-szervek eltávolításához szükséges bemetszés közelében helyezték el, míg ezt megelőzően a mellkasra.

Gyakran előfordult, hogy egy amulettfajtából több darabot is elhelyeztek a múmiapólyában.

Az Óbirodalomra és az I. Átmeneti korra jellemző temetkezési amulettek

Az Óbirodalom korából származó múmiákon általában csak 10-15 darab amulett volt, erős kontrasztban a Tutankhamonon talált 143-al, illetve a Késő kori múmiákon található 50 körüli darabszámmal szemben.

Az Óbirodalomban már megtalálható az udzsat-szem, a későbbi korokban népszerű amulettek közül azonban, csak nagyon kevés fordul elő. Az 5. dinasztiára datálható deshasheh-i nekropoliszban, melyet Petrie tárt fel, a múmiákon udzsat-szemet, méh-amulettet[7], leopárd- és sakálfej[8] amulettet, béka amulettet és kettős-oroszlán amulettet találtak. Ezek pontos funkciója a védelmen túl a legtöbb esetében nem világos. Az udzsat-szemet részben már bemutattam a Hóruszról[9] szóló írásomban. Ott a Hóruszhoz kapcsolódó mitikus történetet említettem, de a szem megsérüléséről szól egy a Napistenhez kapcsolódó mítosz is. Egy démotikus papirusz szerint a Napisten szemének tekintett Tefnut, mivel megharagudott a Napistenre, messze délre, Núbiába vándorolt. A Napisten Thot-ot küldte el hozzá engesztelő követségbe, aki majom alakjában kereste fel az istennőt. Sikerült haragját lecsillapítania és visszavezetnie Egyiptomba.

Erre a történetre utalnak a Halottak könyve 167. fejezetének bevezető sorai: „Elhozta Thot az udzsat-szemet. Megbékítette az udzsat-szemet, miután Ré elküldte azt. Az (udzsat) felettébb dühöngött, Thot pedig bizony megbékítette őt, miután az dühre gerjedt…”[10]

Elképzelhető, hogy a méh, mivel a királyi titulatúra része, a fáraó általi védelmet jelentette. Kizárólag az Óbirodalom végén és az I. Átmeneti kor elején fordul elő. Van néhány részletesen kidolgozott mázas vagy aranylemezből készült példány, azonban gyakoribbak a durvább kidolgozású, karneolból, szerpetinből, vagy mészkőből készült darabok.

A sakál-fej feltehetőleg Anubiszt, a nekropolisz és a balzsamozás istenét szimbolizálja. A 6. dinasztia idején számos múmián volt fekvő Anubisz amulett, azonban ritkán találkozunk vele a Közép- és Újbirodalom idején.

A béka talán Heketre, a szülés istennőjére utal, ezáltal a túlvilági újjászületéssel áll kapcsolatban, és ritkábban, de előfordul a későbbi korokban.

Az udzsathoz hasonlóan már az Óbirodalomban megjelenik és az ókori egyiptomi történelem során végig előfordul a dzsed-oszlop. (Az Oziriszról[11] szóló írásomban olvashatsz róla.) Általában a múmia nyakára és mellkasára helyeztek több darabot is. Bár előírt alapanyaga az arany, a legtöbb fajanszból (kék, zöld, sárga), vagy lápiszból készült, az I. Átmeneti korban mázas szteatitból, és ismertek karneolból készült példányok is. Tutankhamon sírjából egy arany és egy kék üvegpaszta berakásos arany dzsed-amulett került elő. Tanisz királyi temetkezései aranylemezből készült példányokat tartalmaztak.

Az emberi test különböző részeit formázó amulettek már előfordulnak az Óbirodalomban és az I. Átmeneti korban. Nem kétséges, hogy ezek helyettesítőként szolgáltak arra az esetre, ha az eredeti testrész megsemmisül.

Az I. Átmeneti kor múmiáira jellemző, hogy bővelkednek udzsat-szem amulettben, és ezek mellett főként testrészeket formázó amulettekben. Néhány esetben az amuletteket egy sodort és csomózott len szálba tették, amelyet a múmiára helyeztek. Az első pesesh-kef amulettek, parókás emberi fejjel az egyik végükön is erre a korra datálhatók, majd a Középbirodalom első felében is előfordulnak. Ismertek olyan példányok ahol a penge karneol, az ember-fej aranyból készült, illetve olyanok, ahol a penge réz, az emberfej pedig ezüst. A pesesh-kef eszközt a szájmegnyitás szertartás[12] során használták, a rituálé eredete a köldökzsinór elvágására és az újszülött csecsemő szájának nyálkától való megtisztítására vezethető vissza, hogy ezáltal a gyermek lélegezni és enni tudjon.[13] Az Újbirodalomtól erről az amulett-típusról eltűnnek az emberfejek és általában sötétszínű kőből például obszidiánból, bazaltból, szteatitból és szerpentinből készültek. Az amulett biztosította az elhunyt számára, hogy életfunkcióinak teljes birtokában legyen a Túlvilágon. A legtöbb pesesh-kef amulett a 26. dinasztiából, és későbbi nem királyi temetkezésekből származik. Elképzelhető, hogy a két ujj amulettek kapcsolatban állnak a pesesh-keffel, oly módon, hogy azt a két ujjat szimbolizálják, melyekkel az újszülött száját kitisztították, vagy pedig a balzsamozó ujjait. A kettős ujj amulett a mutató és a középsőujjat ábrázolja, és csak a Késő kor temetkezéseiben fordul elő. Mindig sötétszínű kőből készítették, mint a bazalt, az obszidián, a szteatit, vagy a fekete üveg. Ezt a típust leginkább a medence bal oldalára helyezték, az alhason ejtett metszés közelébe.

Álló keselyűt formázó amulettek, elefántcsontból, csontból, rézből, és fajanszból először az Óbirodalom temetkezéseiben fordulnak elő. 2000 évvel később a MacGregor papiruszon nem kevesebb, mint 8 darab szerepel az előírt amulettek listájában. Tutankhamon múmiájának nyakán 5 lapos arany keselyű-amulett volt, Hornakht herceg három berakásos arany példánnyal rendelkezett, Amenemope pedig egy aranylemez keselyűvel. Utóbbi típust a 26. dinasztia idejétől nem királyi múmiákra is elhelyezték, később aranyozott fából vagy üvegből, mely néha többszínű készültek. Olyan védelmező keselyűistennőkkel kapcsolták őket össze, mint például Nekhbet, a MacGregor papiruszon pedig az egyiket Weret-hekau-nak (nagy varázserejű) nevezik. Halottak könyve 157. fejezete a keselyű amulettel foglalkozik, melyet az előírás szerint aranyból kellett elkészíteni és az elhunyt nyakára kellett helyezni. A keselyű ebben az esetben a Hóruszt védelmező Ízisszel azonos, és az amulett a temetés napján volt hivatott védelmezni az elhunytat.

A 6. dinasztia idején jelennek meg az elefántcsontból készült kettős-oroszlán amulettek, melyek egyes esetekben csak az oroszlán két fejét formázzák. Utóbbi típust a 12. dinasztiáig készítik, karneolból, földspátból és zöldmázas szteatitból. A 26. dinasztia idején zöld színű fajanszból, a két oroszlán testének első részét teljesen kidolgozzák, sőt előfordul két teljes oroszlán is egymásnak háttal. Utóbbi hátán a felfüggesztő hurok úgy van kialakítva, hogy napkorongot formáz, azt sugallva, hogy ez az amulett a Halottak könyve 17. fejezetében megjelenő Rwty-val van kapcsolatban, akinek a hátán a Nap minden reggel felemelkedett. Így az amulett a viselőjét a Nap mindennapi újjászületésével kapcsolja össze. A MacGregor amulett listán a neve xns. A szó jelentése keresztez, áthalad, mely a régebbi hieroglif szövegekben egymásnak háttal forduló kettős bika determinatívummal szerepel. Fajanszból készült kettős bika amulettek csak a 26. dinasztia idejétől és később fordulnak elő. A kétféle amulett közötti kapcsolatra utalnak azok az ugyancsak késő kori fajansz amulettek, ahol egy bika és egy oroszlán testének első fele jelenik meg egymásnak háttal. Ugyanakkor a bika amulett esetében előfordul, hogy a kettős állat hátán a fogyó és a telihold kombinációja látható.

A Középbirodalomra jellemző temetkezési amulettek

A temetkezési amulettek száma növekszik a Középbirodalom idején. Ebben a korban jelenik meg a szív-skarabeusz, melyet részletesen bemutatok a skarabeuszokról[14] szóló írásomban. A szív-skarabeusz mágikusan hallgatásra kötelezte az elhunyt szívét a mérlegelésnél[15], ugyanakkor védelmezte az elhunyt szívét és helyettesítőjeként szolgált, arra az esetre, ha az eredeti szerv megsemmisül. A Római korig előfordul ez az amulett-típus. Az egyéb skarabeusz amulett is népszerű volt, mert az újjászületést szimbolizálta, ezen felül a Napistenhez is kapcsolódott, mivel a bogarat az egyik megjelenési formájának tartották. Skarabeuszok amulettként már a 6. dinasztiában megjelennek – az egyik legkorábbi elefántcsontból készült és Abüdoszból származik – azonban ekkor még nem volt elsődleges temetkezési társításuk. A skarabeusz amulett egy különösen szép példája az a tömör ezüstből készült darab[16], mely a Középbirodalomra datálható és Wah thébai sírjából került elő. A Újbirodalom végétől pektorálon is megjelenik a skarabeusz, kitárt szárnyakkal, ezeket általában a mellkasra helyezték.

A Középbirodalom idején jelentek meg a kígyó-fej (mqrt, mnqryt, mnqbyt) amulettek, melyek egyes vélemények szerint az ureuszt, és annak védelmező erejét szimbolizálták, azonban elnevezése, a menkebit a legyezővel és a frissességgel kapcsolja össze, ezért elképzelhető, hogy azért helyezték a múmia torkára, hogy hűvös felüdülést biztosítson, vagy pedig, hogy védelmet nyújtson a kígyómarás ellen. Némelyiken a Napisten ureuszához, vagy szeméhez szóló felirat olvasható. Jellemzően piros színű kőből, fajanszból, vagy üvegből készültek, de ismertek aranyból készült példányok is.

A név gyöngy (swrt/swit) különösen népszerű a Középbirodalomban, és a későbbi korokban is megtalálható. Ez egy hordóalakú gyöngy, melyet egy nyakláncon viselnek a torkon, vagy magában, vagy zöldszínű anyagból készült gyöngyökkel együtt. Általában az elhunyt neve szerepel rajtuk, ezáltal biztosítva, hogy az ne veszítse el személyazonosságát a Túlvilágon. Némelyiken a Napisten szeméhez, vagy ureuszához szóló felirat szerepel, csakúgy, mint a kígyó-fej amuletten, ezért feltehetőleg a kígyó-marás ellen is védelmezte az elhunytat.  Néha megjelenítették a múmia-maszkokon, az ember-alakú koporsókon, sőt a Közép-birodalom ládaalakú koporsóinak eszköz-frízein is. Gyakran karneolból, vagy azonos színű anyagokból készítették őket. Szerepel a MacGregor papiruszon található amulett-listán.

Az Újbirodalom temetkezési amulettjei

Az amulettek száma és fajtája megnő. Az egyik legkülönlegesebb új típus az általában viaszból, vagy fémből készült lemez, melyet az alhason ejtett bemetszésre helyeztek. Általában egy vékony, ovális lemezről van szó, melyet gyakran udzsat-szem ábrázolás díszít, hogy plusz védelméül szolgáljon a sebnek. A módosabb egyéneknél aranyból készült. A 26. dinasztia előtt nem sokkal abbahagyták a használatát, ezt követően vagy teljesen elhagyják, vagy a két-ujj amulett került a helyére.

Ebben a korszakban tűnik fel a tjet amulett is. A korai példányok a 18. dinasztiára datálhatók. Jellemzően a múmia mellkasára vagy nyakára helyezték. (Bővebben az Íziszről[17] szóló írásomban olvashatsz róla.)

A kA-amulett, a ká-lélekformát szimbolizálja, csak a 18. dinasztia korabeli múmiákon található meg. A ká fogadja az étel és italáldozatokat, az amulett feltehetőleg helyettesítőként szolgált.

A bA-amulett, egy másik lélekforma, melyet emberfejű-madárként jelenítettek meg és a múmia mellkasára helyezték. Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy a bá visszatér a holttesthez a sírba, a Halottak könyve egyik fejezetének címe: „Mondás, hogy a bá újra egyesüljön a holttesttel a nekropoliszban”. A kiterjesztett szárnyú bá amulett nem fordul elő Tutankhamon uralkodása előtt. A legkorábbi példányt a királyi múmia legkülső leplében találták meg a kezek alatt. Aranyból készült, színes üvegberakással, a feje balra néz, karmaiban sen-jelet tart. Mivel uralkodó bájáról van szó, ezért az emberfejnek ureuszkígyó van a homlokán. Hornakht herceg taniszi temetkezéséből is került elő egy kiterjesztett szárnyú arany bá-amulett. Néhány gyönyörű aranyból készült, féldrágakő berakásos példány került elő a Szaiszi és a Késő kor nem királyi temetkezéseiből, habár gyakoribbak az aranylemezből készült, vagy a tömör öntött-arany példányok bevésett részletekkel. Egy másik típus, amikor a bá szárnyai össze vannak csukva. Mindkét típus szerepel a MacGregor papiruszon, ahol úgy írják le őket, mint „keselyűk emberi arccal”. Feltehetőleg a bá-lélek helyettesítésére szolgáltak, arra az esetre, ha az nem tért volna vissza. Kizárólag a III. Átmeneti korra jellemző a kettős-bá. A két emberfejű madár egymás mellett áll és általában napkorong van a fejükön. Leggyakrabban fajanszból készítették ezeket. Elképzelhető, hogy Ré és Ozirisz báit jelenítik meg.

Általánossá válik az ankh és szív (jb) amulett. Az anx szó életet, élőt jelent. A legkorábbiak az Óbirodalomra datálhatók, ettől kezdve szórványosan előfordul a későbbi korokban, de soha nem nagy számban. A legkorábbi példányok aranyból, vagy elektrumból készültek. Az egyik legszebb példája egy nyaklánc, melyen karneolból, türkizből, és lápisz-lazuliból készült ankhok lógnak. Ez a 12. dinasztia idejére datálható, Khnumet hercegnő sírjából került elő Dashurból. Később a zöld fajansz válik a jellemző alapanyagává. Sokkal gyakrabban jelenik meg a dzsed-oszloppal és az was jogarral kombinálva így együtt a tartósságot, a hatalmat és az élet fejezik ki.

Az ókori-egyiptomiak szerint a szív az értelem központja volt, ahonnan a gondolatok és érzelmek erednek, ahol az emlékek tárolódnak. Ezért került ez a szerv a túlvilági bíróság előtt a mérleg egyik serpenyőjébe Maat tollával szemben. Amennyiben a mérleg egyensúlyban volt, az elhunyt üdvözültté vált. Ez az amulett-típus funkciójában a szív-skarabeuszokkal mutat hasonlóságot. A szív amulettekkel a Halottak könyve 26-29. fejezetei foglalkoznak. Szerepelhet rajtuk a Halottak könyve 30B fejezete, melynek címe: „Mondás arra, hogy N. szíve ne szegüljön ellene a holtak országában". Formájukat tekintve a szív amulettek inkább bikaszívhez hasonlítanak, mint emberszívhez. A bika szíve az egyik legfontosabb áldozat volt, melyet a szájmegnyitás szertartása során bemutattak a mumifikált holttest előtt. A legkorábbi, biztosan datálható példányok az Újbirodalom idejére tehetők, azonban ekkor még ritkák. A típus megjelenése tehát akkora tehető, mikor a Halottak Könyvében megjelent előírt temetkezési amulettként. Ezután azonban az egyik legfontosabb amulett-típussá vált, és még a fáraókor végén is megtalálható a múmiákon. Általában a múmia felső testére helyezték, gyakran több darabot is. Néha benu-madár díszíti őket, mely nem csak a Napistenhez kapcsolódik szorosan, de a teremtéshez is. A megújulás és az újjászületés szimbóluma, csakúgy, mint a skarabeusz, mely szintén díszítheti a szív-amulettet. Néhány szív-amulett tetejét emberfej ékesíti, sőt némelyik bá-madarat formáz, melynek szárnyai a szív közepe felé nyúlnak.  Bár, a Halottak könyve 29B fejezete egy karneolból készített szív amulettet ír elő, ismertek vörös, pl. jáspis, gránit és üveg, zöld színű, pl. földspát, olivin, szerpentin, jáspis, és zöld fajansz, kék színű, pl. lápisz lazuli, kék fajansz, és sötét színű, pl. obszidián, bazalt, hematit és porfir példányok is. Emellett még előfordulnak ametiszt, szteatit, mészkő és alabástrom darabok is. Aper-el szakkarai sírjából két darab viaszból megformázott, benu-madár ábrázolással díszített példány került elő. Tutankhamon temetkezési mellékletei között egy aranyból készült, berakásos darab található. Taniszból, I. Pszusszenész múmiájáról 11 db rendkívül szépen kidolgozott lápisz-lazuli szív amulett került elő. Némelyik aranyláncon, némelyik aranykötélen függött, mindegyiken látható a király név és a legtöbbjét a Napisten három alakja közül az egyik díszíti. Ugyanitt Amenemope múmiájáról két lápisz-lazuli és egy hegyikristály példány került elő. Utóbbiba egy majom fejét vésték, mely egy a király nevét tartalmazó pektorált visel. A Szaiszi kor nem királyi temetkezéseiből a karneolok mellett aranylemezből és tömör aranyból készült darabok is előkerültek. Újbirodalmi szobrokon és sírreliefeken a hivatalnokok néha szív-amulettel a nyakukban vannak ábrázolva. Szennefer, thébai sírjában általában kettőt is visel egymás mellett. Ezek vagy dekorálatlanok, vagy II. Amenhotep nevét vésték beléjük, az uralkodóét, akit Szennefer szolgált. Ennek a szimbolikája szójátékon alapulhat, mivel az egyiptomi kedvenc szó az imy-ib – szó szerint „aki a szívben van” – ebben az esetben a király szívében. Az, hogy Szennefer az uralkodójának a nevével ellátott szívet visel, azt mutatja, hogy az uralkodó kedvence.

Ettől az időszaktól gyakori az uadzs-amulett, mely papirusz növény alakú. Az wAdj szó jelentése: papirusz, zöldnek, frissnek lenni, ez arra utal, hogy az örök élettel, a fiatalsággal, a halott megifjodásával állt összefüggésben. Ezt az amulett-típust a Koporsó-szövegek 106. mondásában elmítik először. A Halottak könyve 159. és 160. fejezete foglalkozik vele, mely szerint a halott nyakára kell kötni egy földspátból készült uadzs amulettet. A szöveg szerint az elhunyt épségét, egészségét őrzi meg. A Halottak könyve vignettáin, mint papirusz-oszlop jelenik meg, illetve a Későkori papiruszokon egy táblába vésve látható egy vagy két papirusz-oszlop. Amulettként mindkét típus előfordul, azonban a táblára vésett típus a Késő korra jellemző. Az udasz-oszlop amulettet földspáton kívül növényi természetének megfelelően általában zöld egyiptomi fajanszból vagy zöldszínű kőből készítették, de ismertek mázas szteatit, aranyozott fa, hematit és karneol példányok is. Az egyik legkorábbi példány Ehnaton vezírjének, Aper-elnek szakkarai sírjából került elő. Tutankhamonéi aranyba foglalt földspátból készültek.. Ezt követően szórványosan előfordul az Újbirodalom és a III. Átmeneti kor temetkezéseiben, de népszerűsége fokozódik a 26-30. dinasztia idején.

Az fejtámasz (wrs) amulettet szintén a 18. dinasztiától helyezték a múmia feje alá, habár az Újbirodalom idején még csak királyi temetkezésekben fordul elő. Tutankhamon sírjából vasból készült fejtámasz amulett került elő, csakúgy mint Hornakht herceg és II. Sesonk taniszi sírjából. A Szaiszi kortól válik gyakorivá. Általában hematitból vagy más sötétszínű kőből készült, mint a bazalt, a szerpentin, az obszidián és a diorit, azonban előfordul néhány zöld-, kék- vagy piros fajansz példány is. A múmia fejét védelmezte, emellett az volt a feladata, hogy mágikusan felemelje az elhunyt fejét a túlvilági újjászületés során. Néha a Koporsó-szövegek 232-es mondását, vagy a Halottak könyve 166. fejezetét vésték rájuk. A Ptolemaiosz kori példányok egészen tömbszerűek.

Az Újbirodalom idején jelenik meg az usébti amulett. Ezek mázas szteatitból készült vékony, felirat nélküli múmiát formázó amulettek a felfüggesztés érdekében átlyukasztva. Néhányat ténylegesen más amulettek társaságában felfűzve találtak meg. A MacGregor papirusz előír egy „bepólyált múmiának” nevezett amulettet. A Késő korban általában többszínű öntött üvegből készültek, a kezek kidolgozása nélkül.

A legtöbb amulettet a múmia mellkasára és nyakára helyezték, kivéve az olyan speciális típusokat, mint például a fejtámasz, amit a fej alá, vagy az udzsat-szem, amit a hason ejtett vágásra. Néhány múmiának azonban, mint például II. Széthiének, volt egy sor amulett spirálisan a lábai köré tekerve a bokától a térdig. A „láncon” udzsat szemek, skarabeuszok és kis szfinxek voltak. Nem világos, hogy miért helyezték őket a lábak köré, és elég ritkán fordult elő.

A III. Átmeneti-kor és a Késő kor amulettjei

Az amulettek száma ismét növekszik. Előfordulnak Maatot[18], az igazság istennőjét, vagy szimbólumát a tollát formázó amulettek. Gyakorivá válik a nefer jel alakú amulett, a sen és a sza (sA) amulett, a múmia torkára pedig különböző kígyó-amulettek kerülnek, hogy megóvják az elhunytat a Túlvilágon a kígyómarástól. A lépcsőt formázó amulett, hogy az elhunyt elérhesse az eget szintén gyakorivá vált. A Hórusz-fiúkat azokkal a szervekkel együtt tekerték be, amelyeket védelmeztek. De előfordulnak építészeti mérőeszközök is. Az isteneket ábrázoló amulettek is általánossá válnak a 26. dinasztiától. Nephthüsz, Amon[19], Thot[20], Hórusz[21] és más istenek rendszeresen részei a múmián elhelyezett temetkezési amuletteknek.

A nefer, melynek jelentése jó, szép, tökéletes, bár szerepel a MacGregor papiruszon az előírt temetkezési amulettek listáján, mégis szinte mindig nyakék díszítő elemeként jelenik meg, nem önálló amulettként. Általában aranyból készültek, alkalmanként drágakő berakásokkal, vagy pedig zöld fajanszból. Gyakoriak a 18. dinasztia áttört nyakékeiben. Ilyen nyakékek gyönyörű kidolgozásban kerültek elő III. Thotmesz feleségeinek sírjából.

A sen (Snw) szimbolizálta mindazt, amit a Nap 24 óra alatt bejárt, más szóval az univerzumot, ezen felül úgy gondolták, hogy mint mágikus csomó védelmet nyújt annak, ami benne van. Amulettként a 26. dinasztia nem királyi temetkezéseire jellemző és később. Bár Szenebtiszi temetkezéséből, mely a 12. dinasztiára datálható, előkerült egy gyönyörű aranyból készült, karneol és üvegpaszta berakásos sen, és a korabeli Khnumet, Szithatoriunet, és Mereret hercegnők temetkezéseiből is kerültek elő hasonló darabok. A sen amulettet általában sötét kőből készítették, mint a bazalt, a diorit és a szteatit, de ismert néhány földspát, lápisz-lazuli és zöldfajansz példány is. Mindegyikre jellemző a finom kidolgozottság.

A megkötözött ökröt formázó amulett, talán a végtelen húsáldozatot jelentette. Vörös jáspisból, vörös homokkőből, karneolból, vörös fajanszból készítették. Már megjelenik a 18. dinasztia idején, de in situ, a Késő kori múmiák törzsén találták meg.

Meglepő módon az Ozirisz alakú amulettek ritkák. A legkorábbi ilyen amulettek a 22. dinasztia idejéről származnak, Hornakht herceg sírjából kerültek elő, Taniszból. Két szépen kidolgozott, ülő tömör arany, és egy álló berakásos arany Ozirisz amulett származik innen, és ugyanebből az időszakból ismert még egy álló ezüstből készült példány is, ettől eltekintve kevés fajansz és bronz példány ismert a Késő korból. Jellemzően múmialakban, istenszakállal, a kezében a királyi jelvényekkel ábrázolták az istenséget, fején Atef-koronával.

Ízisz alakú amulettek[22] az Újbirodalomtól ismertek, de gyakorivá a Késő korban válnak. Ekkor szinte minden múmián megtalálhatók a mellkas felső részén, általában párban, az istennőt a gyermek Hóruszt szoptatva ábrázoló amulettel együtt. Utóbbit a MacGregor Papirusz is előírja.

Az wAs-jogar szintén megjelenik a MacGregor papirusz amulett-listáján. A legkorábbi példány a 22. dinasztia idejéről származik, Hórnakht herceg taniszi sírjából. Azonban leginkább a Szaiszi- és a későbbi korokra jellemző. Zöld fajanszból, bronzból, aranyból és aranyozott fából készültek. A szó hatalmat jelent, így feltehetőleg az volt a funkciója, hogy a Túlvilágon hatalommal ruházza fel az elhunytat.

A 22. dinasztiától kezdik el a múmiát gyöngyhálóval díszíteni, melyeket fajanszból készítettek, szárnyas skarabeuszok, valamint a Hórusz-fiúk épültek bele a dekorációjába. Különösen népszerűek voltak a 25-26. dinasztia idején és később, használatuk azonban jóval régebbre nyúlik vissza. Egy Reisner vezette ásatás során egy 4. dinasztiabeli gízai sírból került elő egy mumifikált test, gyöngyháló ruha maradványaival, Brunton pedig Qauban folytatott ásatásai során talált egy hasonló öltözetet. Elképzelhető, hogy ekkor a gyöngyháló ruha olyasmi volt, amit az élő ember viselhetett, hasonlóan ahhoz a kötényhez, melyet Nefer/Waty múmiáján találtak (5. dinasztia). A III. Átmeneti korban viszont temetkezési öltözet lett, köszönhetően a beleépített amuletteknek, és szinte kizárólag női holttesteken találták meg őket.

Az uszeh (wsx) gallér a szaiszi kortól amulettként is megjelenik, ez az egyik nyakék a hat közül, melyet a MacGregor amulett lista megnevez és ábrázol. Ismertek öntött üveg, fajansz, vésett vagy berakásos arany, illetve aranyozott fa példányok.

A Halottak könyve 157. és 158. fejezete egy arany keselyű nyakéket, és egy arany sólyom nyakéket ír elő, mindkét típust megtalálták Tutankhamon múmiáján. A 21. dinasztia idején ezek már megjelennek miniatűr amulett formájában is, például Pszuszennész fáraó taniszi temetkezésében, ahonnét egy aranylemezből készült példány került elő. A 26. dinasztia idejétől a nem királyi temetkezésekben is megtalálhatók. A Halottak könyve 158. fejezete valójában egy széles nyakéket ábrázol, mely sólyomfejekkel záródik. Amulett formájában ez a típus a 26. dinasztiától fordul elő, aranyból, aranyozott fából vagy kőből készítették őket. A MacGregor papiruszon még szerepel a szárnyas kobra nyakék és a „szárnyas kobra keselyűvel” nyakék. Mindkét nyakék típust megtalálták Tutankhamon múmiáján. Amulettként először Pszuszennész taniszi sírjában találtak, mindkettő aranylemezből készült, de nem királyi temetkezésekben a 26. dinasztiától és később csak a szárnyas kobra amulett található meg.

A Római korban folytatódott az amulettek népszerűsége. Új típus az ún. nyelv-lemez, egy durva téglalap, vagy ovális alakú aranylemez, amit a múmia szájába helyeztek, hogy képes legyen beszélni a Túlvilágon. Néhány példányt találtak belőle a 26. dinasztia temetkezéseiben is, de a legtöbb a Római korra datálható. A korszakra jellemző, hogy gyakran helyeztek a múmiára keretbe foglalt amuletteket. Ez egy pálmarostból készült U-alakú keret, melyen keresztben kötelek futnak, erre vannak fűzve az amulettek.

Amulettek listája, MacGregor papirusz (W. M. Flinders Petrie: Amulets (Constable & Company LTD., 1914) XLVIII

Ajánlott linkek:

Udzsat-szem amulettek felfűzve a Metropolitan Múzeum gyűjteményében. A Középbirodalom idejéről származnak, a lelőhelyük Lisht. A lánc hossza 16 cm, az udzsat-szemek anyaga változatos, van köztük arany, karneol, lazúrkő, ametiszt és berill példány is.

http://www.metmuseum.org/Collections/search-the-collections/100001509

Szintén a Metropolitan Múzeumban őrzik ezt a karneolból készült kígyófej amulettet, szintén a Középbirodalomból maradt ránk és ugyancsak egy lishti temetkezésben találták meg.

https://images.metmuseum.org/CRDImages/eg/original/DP109374.jpg

Egy a British Múzeum gyűjteményét gazdagító római kori amulett keret, mely a múmia mellkasára van helyezve. Nyilvántartási száma: EA 6714

http://www.flickr.com/photos/32378995@N08/4881825409/in/set-72157624534228437

Szintén a British Múzeumban található ez a gyermek Hóruszt szoptató Ízisz amulett, mely fajanszból készült és a 26. dinasztia idejére datálható. A magassága 11 cm, nyilvántartási száma: EA66681

Képek:

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2012.04.03.

Utoljára szerkesztve: 2017.11.13.

Felhasznált irodalom:

Salima Ikram, Aidan Dodson - The Mummy in Ancient Egypt (Thames & Hudson, 1998)

Kákosy László – Varázslás az ókori Egyiptomban (Akadémiai Kiadó, Budapest 1969)

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)