Szarkofágok III.

Az előző részben az Újbirodalom végéig mutattam be a szarkofágokat, ezúttal a III. Átmeneti kortól a Görög-római kor végéig tárgyalom őket, vagyis lezárul a tárgytípus korszakonkénti bemutatása. Az ajánlott linkeket ismét korszakonként fogom csoportosítani.

A 21. dinasztiától kezdve a magántemetkezésekben nincsenek szarkofágok, a Thébai régió nagyszámú ismert temetkezéseire a koporsó szettek jellemzőek. A királysírokban, Taniszban azonban kerültek elő, bár ezek mind korábban készültek és a 21. dinasztia uralkodói csupán újrahasznosították őket. I. Pszuszennész például Merneptah belső szarkofágját uzurpálta. Utódja, Amenemopet pedig egy középbirodalmi kvarcitszarkofágot használt fel. Érdekessége, hogy a teteje egy Óbirodalom korabeli gránitlap, amelyet fekvő sakál díszít. A rajta lévő áldozati formula pedig egy Dzsededka nevű személyre vonatkozik.

A 22. dinasztia idején is előszeretettel használtak újra korábbi időszakokban készült darabokat. I. Takelot koporsóját például egy a 12. dinasztia végéről származó szarkofágba helyezték, ami eredetileg egy Ameni nevű férfinak készült. II. Oszorkonnak gránit szarkofágja volt, a téglalap alakot a fejrésznél lekerekítették, ez esetben nincs arra utaló jel, hogy újrahasznosítottak volna egy korábbi példányt. A fedelet viszont egy ramesszida-kori szoboregyüttesből alakították ki. Fia, Hórnakht számára II. Ramszesz egyik architrávjából[1]faragták ki a szarkofág alsó részét, szintén a fejrésznél lekerekítve. A fedél eredetileg egy másik, de korabeli személynek készült. Az elhunyt múmiaalakú képmása díszíti, akit Ízisz, Nephthüsz és Anubisz két formája védelmez. A fejrésznél lekerekített forma ezután is használatban marad a III. Átmeneti kor királyi temetkezéseiben.

Thébában a II. Oszorkonnal együtt uralkodó Harsziésze egy eredetileg Henutmiré királyné[2] számára készült szarkofágba került. Fedelét azonban sólyomfej díszíti, mint III. Sesonk ezüst koporsóját, illetve kartonázsát és kifejezetten Harsziésze számára faragták ki.

A taniszi nekropoliszon kívül található temetkezésekben a szarkofágok ritkák. A thébai magántemetkezésekben egy sem volt. Fából készült példányok tűnnek fel I. Oszorkon uralkodásától kezdve, későbbről számos ilyen ismert. Téglalap alakúak és per-nu[3] szentélyt formáznak, a sarkokban egy-egy oszloppal, ezeken sólyom ül, csakúgy, mint a fedélen, amelyet még egy fekvő sakál is díszit. Ez a típus még a Római-korban is előfordul.

A 25. dinasztia idején a kushita uralkodók ágyra vagy padra helyezett koporsókba temetkeztek. Ez alól kivételt képez Anlemani és Aspelta, akik számára a korszak fa szarkofágjainak mintájára készítettek kőszarkofágot. Utóbbi király gránit-gneisz szarkofágja a bosztoni Szépművészeti Múzeum gyűjteményét ékesíti, a fotóját betetettem az ajánlott linkek közé.

Aspelta gránitból faragott szarkofágja, melyet Nuriban, a király piramisában találtak meg 1916-ban. Nyilvántartási száma: 23.729

A 26. dinasztia a kőszarkofágok felvirágzását hozta, mely a Ptolemaiosz-korig tartott. Nem ritka, hogy az elhunyt számára olyan szett készül, amely két kőszarkofágból és egy fakoporsóból áll. Ezek a szarkofágok gyakran bazaltból, gránitból és egyéb kemény kövekből készültek. Egy részük szentélyt formáz, melyből a fejnél lekerekített típus a gyakori. A lekerekített, domború fedéllel rendelkező példányoknál a fedél külső részén az elhunyt alakja látható reliefként. Erre egy nagyon híres példa a Dzsedhór nevű törpe gránitszarkofágja. De ilyen például Ankhneszneferibré szarkofágja is, aki Amon Isteni Felesége volt. Alakját relieftechnikával készítették el. Ünnepi ruhában örökítették meg, a kezében az uralkodói jogarokat tartja, fejét keselyűfejék, illetve kettős tollal kiegészített Hathor-korona ékesíti. Egy másik Isteni Feleség, Nitókrisz szarkofágjának fedelén az elhunyt múmiaformában, Oziriszként jelenik meg háromdimenziós kidolgozásban. Olykor lemásolják korábbi szarkofágok dekorációját, mint például Hápimen szarkofágja, amelynek díszítése és feliratai III. Thotmesz szarkofágjáét másolja. Előfordul, hogy a fedélen csak az elhunyt fejét dolgozzák ki, a testet és a kezeket nem.

A fedelek belső részét általában Nut istennő alakja foglalja el. Jellemzően tele van feliratokkal és ábrázolásokkal. A motívumok igen változatosak, a Halottak könyvétől kezdve, az Amduaton, a Kapuk Könyvén, a Barlangok könyvén át az Éjszaka könyvéig minden előfordulhat, sőt még a Piramisszövegek is megjelenhetnek rajtuk. A láda alakú szarkofág esetében a belsejükből olykor csak egy az antropoid koporsó alakjának megfelelő rész van kivájva úgy, hogy az éppen beleférjen. Egyes szarkofágok pedig akkora méretűek voltak, hogy szinte az egész sírkamrát elfoglalták.

A múmiaformájú szarkofág a 20. dinasztiától a 26. dinasztiáig nem fordul elő. Ekkor újra divatba jönnek és az i.e. 2. század második feléig használatban maradnak. Főként mészkőből, bazaltból, gránitból és iszapkőből készítik őket. A Delta északi részétől Thébáig előfordulnak Egyiptom nekropoliszaiban. A tulajdonos általában háromosztatú parókát visel, olykor állszakállat. A mellkason az uzeht-gallér mellett megjelenhet melldísz, valamit Nut istennő, vagy a szárnyas skarabeusz. Ha megformázzák a karokat, akkor azok keresztezve vannak a mellkason. A kezekben általában tjet-csomót és dzsed-oszlopot tartanak, de nők esetében előfordulhat a menat és a szisztrum. A múmiaformájú szarkofágok között van, amelyiknek fedélen kevés a dekoráció, csak néhány feliratsáv fut rajtuk. A díszesebb példányokon általában az elhunyt bája, a Hórusz-fiúk, démonok és különböző isteni szimbólumok jelennek meg a feliratsávok, -oszlopok között. Ezen szarkofágok alsó része néhány kivételtől eltekintve alig dekorált, szintén csak néhány feliratsáv található rajtuk.

A Későkorból mindössze három királyi szarkofág maradt fenn. I. Nepheritesz fejnél lekerített szarkofágját Tell el-Rubában találták meg, I. Nektanebóénak (30. dinasztia) töredékeit ismerjük, míg II. Nektanebóé (30. dinasztia), az utolsó egyiptomi fáraóé Alexandriában került elő, újrahasznosították. Jelenleg a British Museumban látható. Dekorációjuk az Újbirodalom korabeli példányok mintájára készült. Több királyné szarkofágja is fennmaradt a korszakból, ezek szintén újbirodalmi, azon belül a ramesszida-kori mintára készültek.

Fekete iszapkőből készült Ankhneszneferibré, a British Múzeumban őrzött, egyik végén lekerekített téglalap alakú szarkofágja. Nyilvántartási száma: EA32 Ankheszneferibré Amon Isteni Felesége volt, egyben II. Pszamettik fáraó leánya. Kívül és belül is függőleges hieroglif feliratok találhatóak a szarkofágon, ezek istenekhez szóló imák és fohászok. Különböző forrásokból származnak, melyek közé beletartoznak a Piramisszövegek is. A szarkofág alján, belül Hathor alakja látható Nyugat istennőként. A szarkofágot később, a Római kor elején egy Montu pap sajátította ki magának, akit Amenhotep-Pimontunak neveztek. Számára készültek a vízszintes hieroglif feliratok. A fedél külső részén, ahogy említettem a hercegnő alakja látható, míg belül Nut istennő.

A Ptolemaiosz-korban is használtak keménykőből faragott szarkofágokat, bár a minőségük színvonala csökkent az idő előre haladtával.

A III. Átmeneti kortól használt fából faragott típus használata folyatódott a Római korban is. Ugyanakkor a Ptolemaiosz-korban egy másik fából készített tároló is előfordul, amely oroszlános balzsamozóágyon helyezkedik el. Az alja ládaalakú. Ismert olyan példány, amelynek az oldala zárt, illetve olyan is amelynek minden oldala áttört. Utóbbinál az alsó részt cavetto perem és tórusz szegély díszíti, a fedele boltíves és Ízisz, valamint Nephthüsz háromdimenziós alakja találalható rajta. Az istennők a fejnél és a lábnál térdelnek, egyik kezüket a homlokukhoz érintik, a másikat a combjukra fektetik. Néhány szarkofág szentélyalakú volt, mind használatuk, mind formájuk tekintetében, mivel ebben a korszakban a múmiák egy ideig hozzáférhetőek voltak az élők számára, mielőtt a nekropoliszba szállították őket. Ezekben a szentélyekben állva helyezkedik el a vásznakba tekert és általában kartonázszsal borított múmia. Nagyjából a mellkasra fektetett kezekig ki lehetett nyitni a fából faragott szentélyeket, így az elhunyt „ha kívánta” részt vehetett a család életében, részesülhetett áldozatokban, egyébként az ajtókat bezárták.

Több területen előfordult az a szokás, hogy durva mészkőből készült tartókba helyezték el a maszkkal ellátott múmiát, nem használtak koporsót.

Az egyiptomi stílusú kőszarkofágok készítése a Római korban megszűnt, ugyanakkor római stílusú (klasszikus) darabokat találtak Alexandriában és más hellenizált egyiptomi városokban, csak a készítésükhöz használt kő származott Egyiptomból. A szabadon álló szarkofágok mellett beépített darabok is fennmaradtak, például az Alexandriai katakombákban. Ezeket gyakran ókori egyiptomi motívumok veszik körbe.

Egy fából faragott áttört és festett szarkofág, a Ptolemaiosz-korból (kb. i.e. 332-30), mely Beni-Hasszánban került elő. Egyptian Museum, Cairo © Hans Ollermann 2016.

Összefoglalásként elmondható, hogy más temetkezési célú tárolókhoz hasonlóan a szarkofágok fejlődését kezdetben alapvetően formájuk határozta meg. Rituális elemeket ekkor csak a fedél stílusában fedezhetünk fel. Később további dekorációs elemekkel egészültek kis, és jól megkülönböztethetővé vált a királyi és a privát szarkofág. Alapvetően két csoportjuk különböztethető meg, az építészeti típus, mely lakóhelyet (palotahomlokzat) vagy szentélyt imitál (per-nu), valamint egy plasztikus (szobrászati) típust, mely múmiát vagy élő embert formáz. A múmiaformájú típus a Ramesszida-korban élte virágkorát, majd a Későkor, elsősorban a 26. dinasztia ismét felvirágzásukat hozta. Az az antropoid típusú szarkofág, mely ruhában örökíti meg az elhunytat a 19. dinasztiára jellemző. Érdekes megjegyezni, hogy az utolsó egyiptomi-stílusú szarkofágok, a fából készült római-kori példányok bár erősen díszítettek, formájukat tekintve visszatértek az ősi per-nu szentélyt formázó típushoz.

SalimaIkram, AidanDodson - The Mummy in AncientEgypt (Thames& Hudson, 1998) 265. – 275.

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf - Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band V. 471 - 485

[1] Az oszlopokon vízszintesen fekvő kőtömb, amely két oszlop közét hidalja át és a tetőzet súlyát hordja.

[2] II. Ramszesz egyik felesége volt.

[3] Ez az alsó-egyiptomi Butó ősi szentélyformája.


Ibi szarkofágjának fedele a 26. dinasztia korából, I. Pszammetik uralkodási idejéről. Thébában került elő és jelenleg Torinóban látható. Ibi többek között a thébai papok vezetője volt és Nitókrisz birtokfelügyelője. A koporsón háromosztatú parókát, állszakállt és uzeht-gallért visel. Kezei mintha múmialepelből nyúlnának ki. Ozirisz jelképét, dzsed-oszlopot tart.	Gemenefherbak szarkofágjának fedele a 26. dinasztia korából. A fotót Torinóban készítettem. Kevésbé díszitett, mint Ibié,de hasonlóan finoman faragott. Az elhunyt mellkasán a Napistent és az újjászületést szimbolizáló szárnyas skarabeusz látható.	Szaiszban került elő Khedebneithiretbinet királyné szarkofágjának fedele. A KHM-ben a 3-as nyilvántartási számot kapta. Khedebneithiretbinet II. Nékó fáraó felesége és Pszammetik fáraó édesanyja volt, akik mindketten a 26. dinasztia uralkodói voltak.

A pap Neszsutefnut szarkofágja a KHM-ben, Bécsben. Nyilvántartási száma: 1. A Ptolemaiosz korból maradt ránk, a fedél és az alj különböző kővekből készült. Mindkettő jelenetekkel és feliratokkal díszített, amelyek az ún. Barlangok könyvéből származnak. Ez a túlvilági vezető is a Napisten éjszakai, a túlvilágon átvezető útját dolgozza fel. A fedél belső oldalát Nut istennő foglalja el. Az alj belső, alsó részében pedig a Nyugat istennő van, aki mint a nekropolisz megtestesítője az elhunytat karjaival átöleli, befogadja.