Szarkofágok 1.

 

Az ókori Egyiptom koporsóinak szimbolikájáról, fejlődéséről részletes leírást készítettem a honlapra, de többen kíváncsiak vagytok a szarkofágokra is, ezért szeretném ezeket is bemutatni. Az első részben az első példányoktól a II. Átmeneti kor végéig ismertetem őket.

 

A szarkofág görög eredetű szó és húsevőt jelent. A görögök valószínűleg úgy gondolták, hogy néhány a holttest tárolására készített kőkoporsó, ténylegesen elfogyasztja az elhunyt húsát.[1]

A Concise Oxford Dictionary úgy határozza meg a szarkofág kifejezést, mint kőből készült koporsó, és az egyiptológiában ebben az értelemben használják a leggyakrabban, bár számos író anyagukra és formájukra való tekintet nélkül az összes a holttest számára készült tárolót szarkofágnak hívja. Ugyanakkor, ha a temetkezésben betöltött funkciója alapján közelítjük meg a fogalmat, akkor szarkofágnak nevezik azt a külső tartót, mely koporsók tárolására szolgál.

 

A szöveges források alapján számos ókori egyiptomi szó jelölhette a szarkofágot. A leggyakoribb a kereszu (qrsw), melynek determinatívuma[2] egyben az Óbirodalom legnépszerűbb szarkofág típusa. Szenedzsemib Inti gízai masztabájának homlokzatán megörökítették egy ilyen kőkoporsó és fedelének Turából való szállítását. Egy másik szó a dzserut (Drwt), mely a Piramisszövegekben a kereszu szinonimája, később azonban alig használják.

Mivel a szarkofág feladata volt, hogy megvédje a holttestet a pusztulástól, az Óbirodalomtól egy allegorikus névvel is illeték, ez pedig az élet ura (nb anx). Uni életrajzi sírfeliratában számol be arról, hogy amikor Alsó-Egyiptom felügyelője volt Merenré király elküldte őt Ibhet gránitbányáiba – a második kataraktától délkeletre – hogy hozzon a számára egy szarkofágot: nb anx hn n anxw – az élet urát, az élő ládáját. A dzsebat (DbAt[3]) szót a sírrabló papiruszban használják a kőkoporsóra, ez külső koporsót jelent, ezzel szemben az wt – szó szerint csomagolás – a múmia formájú koporsót jelöli. A Ramesszida kortól használják a tartós életű (mn anx) kifejezést. Ezeknek az egyiptomi szavaknak a hieroglif írásmódját a DbAt kivételével megtaláljátok a koporsókat bemutató publikációm első részében.

 

Az ókori egyiptomi szarkofágoknak két alapvető formája létezik: az egyik egy építészeti típus, mely többé-kevésbé sír és később szentély formájúra készült, a másik egy plasztikus, mely a múmiát, vagy az élő személyt ábrázolja. Az első tulajdonképpen miniatűr sírkamra, a másik pedig a múmiát helyettesíthette, ha az elpusztult.

 

Reisner úgy vélte, hogy a kő típusok a korábbi fa koporsókból eredeztethetők. Az Óbirodalomban az alábbi fajtái fordulnak elő:

1. Téglalap alakú.

1a. Téglalap alakú, palotahomlokzat-motívumával díszítve.

2. Qrsw típus, melynek az alja láda alakú, a fedél hengerszerűen domború, és a két végén egy-egy téglalap alakú záróelem található.

2a. palotahomlokzat-motívummal díszített qrsw típus

3. Az alsó rész láda alakú, külső oldalának a szélein domború szegély fut körbe (tórusz szegély). A fedél lapos, de egy visszahajló, homorú párkány (cavetto cornis) díszíti.

3a. Az előző típus palotahomlokzattal díszített változata.

4. Ehhez jön még a VI. dinasztia jellemző típusa, melynek alsó része szintén téglalap alakú, a fedele viszont nehezen meghatározható, néha enyhén domború, a végein a téglalap alakú záróelemmel, olykor enyhén domború lekerekített sarkokkal és néha lapos, mind a négy szélén lekerekített.

4a. Ugyanez a típus előfordul palotahomlokzat-motívum díszítéssel is.

Minden típusnál előfordul, hogy a fedelet olykor csak súlya tartotta a helyén, de az is, hogy vájatok segítették a pontos illeszkedést. A fedél két végén egy vagy két púp formájú fogantyú segítette annak helyére emelését. Ezeket miután a tető a helyére került le kellett volna törni, ahogy számos esetben meg is találták őket a sírkamra padlóján. Ugyanakkor gyakran előfordul az is, hogy a helyükön hagyták őket.

 

A legkorábbi holttest tárolására szolgáló szarkofágok a 3. dinasztia idejéből származnak. Dzsószer lépcsős piramisa alatt a keleti oldalon 11 galéria található, melyek közül legalább 5 a királyi család tagjainak sírjaként funkcionált. Ezekben mind találtak egyiptomi alabástromból (kalcit) készült szarkofágot vagy a töredéküket. A két teljesen ép példány azt mutatja, hogy a qrsw típusba tartoznak. Ennek a fedele az ősi per-nu szentélyt[4] idézi, mely Alsó-Egyiptom jellemző szentélytípusa. A szarkofág alsó részének felső peremén egy vájat biztosította a fedél pontos illesztését. A fedél mindkét végén pedig U alakú furat tette lehetővé a kötél használatát, amelynek segítségével a helyére illesztették. Mindkettő viszonylag kisméretű, hasonlóan ahhoz a másik kettőhöz, melyeket a 12. dinasztia idején elvittek innen, és amelyeket a régészek Dashurban, III. Szeszósztrisz komplexumában találtak meg. Méretüknél fogva nem fért el bennük egy felnőtt a koporsójával együtt. Mindazonáltal az egyikben egy fából készült koporsó volt, amely egy gyermek múmiáját rejtette. Szintén egyiptomi alabástromból készült Szekhemkhet király szarkofágja, melyet befejezetlen piramisa alatt találtak. Ennek az az érdekessége, hogy az egyik végén egy csúsztatható panel van, így lehet kinyitni. Méretéből kifolyólag ebben sem fért volna el egy belső koporsó. A panel lepecsételve a helyén volt, ezért a régészek azt remélték, hogy a szarkofág magában rejti az uralkodó múmiáját, azonban a várakozásokkal ellentétben üres volt.

 

A 4. dinasztiára a qrsw típus, illetve a láda alakú szarkofágok jellemzők. A kalcit példányokat keményebb kőből készült darabok váltják fel, de olykor előfordul a puhább mészkő is. I. Hetepherész királyné (Sznofru felesége, 4. dinasztia) láda alakú szarkofágja egyiptomi alabástromból készült. Gízában, a legkorábbi masztabában talált szarkofág a qrsw típusba tartozik, és Minkhaf tulajdonát képezi, aki feltehetőleg Sznofru fia volt. A legkorábbi kemény kőből készült szarkofág Médumból került elő, feltehetőleg egy hercegé volt, az anyaga vörös gránit. Alsó fedele láda alakú, teteje per-nu szentélyt formáz, vagyis a qrsw típusba tartozik. Kheopsz fekete és Kephrén vörös gránit szarkofágja láda alakú, sima panel nélküli. A 4. dinasztia közepétől megjelenik a palotahomlokzat-motívum a szarkofágokon, az elhunyt nevét és címeit tartalmazó feliratokkal együtt. Az első feliratos szarkofág Kauab trónörökös hercegé, aki Keopsz fia volt. Áldozati formulák, a herceg és vezír neve és címei vannak felvésve rá.

A panelezés az egyszerű és a rendkívül részletesen kidolgozott között változhatott, melyből az utóbbiak a típus legkorábbi képviselői közé tartoznak. Talán a legszebb palotahomlokzat-motívumos példány Menkauré fáraó szarkofágja, melyet sajnálatos módon csak 19. századi metszetekből ismerünk, mivel 1837-ben a Spanyol partoknál elsüllyedt az a hajó, amin szállították. Menkauré szarkofágjának fedele visszahajló peremmel díszített, az alsó rész szélein pedig tórusz szegély fut. Ilyen fajta koporsóból az Óbirodalom idejéről eddig mindössze hármat ismerünk. Sepszeszkaf király szarkofágján nincs díszítés, Ptahsepszesz herceg kőkoporsója alsó felének peremén pedig cikk-cakk motívummal díszített tórusz szegély fut körbe.

 

Az 5. dinasztia elején a qrsw típus volt a leggyakoribb, különösen Gízában, mind palotahomlokzat díszítéssel, mind anélkül. Szakkarában az Óbirodalom második felétől a szarkofágok alsó része téglalap alakú, a fedele viszont nehezen meghatározható, néha per-nu szentélyt formáz, olykor enyhén domború lekerekített sarkokkal és néha lapos, mind a négy szélén lekerekített.

Az 5-6. dinasztia királyi szarkofágjain megfigyelhetők azok a függőleges barázdák a hosszú oldalak belső felén, amelyekbe azok a kötelek illeszkedtek, amelyek segítségével a szarkofág belsejébe egy szorosan illeszkedő koporsót bele tudtak ereszteni. A királyi szarkofágokról igen kevés információnk van a Sepszeszkaftól Unaszig terjedő időszakban, a legtöbbjük eltűnt a középkori sírrablók által tönkretett abu szíri piramisok belsejéből, összetört vagy pontatlanul lettek dokumentálva.

Az 5. dinasztia utolsó királyának szarkofágján nem volt felirat. A 6. dinasztia uralkodóiénak azonban mindegyikén volt. Tetién például Nut istennő általi mondások szerepeltek a belső részen, Pepiének keleti oldalán neveinek egy rövid változata olvasható, míg I. Nemtiemszafén a fedél közepén illetve, az alsó rész körül neveinek hosszú verziója található. A nem királyi szarkofágokon a 6. dinasztia előrehaladtával csökken a feliratos darabok száma. Ankhneszmeriré királyné és Szenedzsemib Inti esetében a szöveg a láda alakú alsó rész peremén fut. Más esetben egy függőleges oszlopban van a fedél külső oldalán, illetve az is előfordul, hogy a szarkofág alsó részének külső, keleti oldalán helyezkedik el a feliratsáv.

Ankhmahor és Khentika szarkofágján szempanelt véstek az alsó rész keleti oldalának északi végébe. Az ő felirataikba belefoglaltak egy kérést a nekropolisz hivatalnokai felé, hogy a szarkofág fedelét helyezzék a helyére.

Az Óbirodalom végén jelennek meg azok az apró, kőből készült, és gazdagon dekorált sírkamrák, melyek nagysága éppen akkora, hogy elfért bennük a fából készült koporsó. Ilyeneket találtak a Deltában Tell el-Basztában és a memphiszi nekropoliszban. Dekorációs programjuk megfelel a kor koporsóinak belsején található díszítésnek, eszközfrízek és áldozati szövegek díszítik őket.

 

Az I. Átmeneti korból igen kevés szarkofág azonosítható. A 11. dinasztia idejéről tudjuk, hogy III. Intef feleségei számára készültek szarkofágok, mert előkerültek azok homok- és mészkőtöredékei.

 

A következő értékelhető lelet II. Mentuhotep Deir el-Bahariban található temetkezési komplexumából került elő. Udvarának hölgytagjait itt temették el. Szarkofágjaik érdekesek, mert nem egy tömbből vannak faragva, hanem különálló mészkőlapokat illesztettek össze rézszalagok segítségével. Ugyanebből az időszakból származik Dagi és Intef szarkofágja is, ezeket egyetlen mészkőtömbből faragták ki. Asait, Kawit és Kemszit szarkofágjának a vésett és festett dekorációja is különleges. Mindennapi életből vett jelenetek láthatók rajtuk. A külső oldalt vésett és festett jelenetek borítják, míg a belső felükön festett a dekoráció. Asait szarkofágjának egyik jelenete például 7 gabonatárolót és azok felügyelőjét örökíti meg.

Jobban tükrözik a kor – alsó-egyiptomi típusba tartozó – koporsóinak dekorációját Dagi vezír, Intef és Harhotep kincstárnok szarkofágjainak belsője, bár utóbbié cavetto peremes, ami szokatlan ebben a korban. Asait, Kawit és Kemszit királyné szarkofágjai dekorációjukat tekintve ötvözik a korszak felső- és alsó-egyiptomi típusba tartozó koporsóit.

II. Mentuhotep számára szarkofág helyett, egy kalcitból készült szentélyt helyeztek el a sírkamrába. Formája a felső-egyiptomi szentélyt[5] (pr-wr) mintázza. Ebben visszatükröződik a királyi vérvonal déli eredete. Ez a fajta szarkofág nem vált elterjedté a 18. dinasztia végéig.

A 11. dinasztia utolsó uralkodójának III. Mentuhotepnek a temetkezési helye mindezidáig nem került elő, feltehetőleg valahol Théba Nyugati partján lehet. Egy a Wadi Hammamatban található felirat azonban beszámol arról az expedícióról, amelynek célja a király szarkofágjának fedeléhez szükséges savanyú keselykő[6] tömb kibányászása volt.

 

A 12. dinasztia uralkodói esetében a két lishti – I. Amenemhat és I. Szeszósztrisz – piramis temetkezési kamráit sajnos talajvíz borítja, és a modern kori feltárásuk még nem történt meg. De a melléksírokban találtak szarkofágokat. Köztük kiemelendő egy szürkegránit példány, amelynek alsó fele láda alakú, fedele pedig domború. Ennek a típusnak a kapcsolata, a korszak koporsóival abban is megnyilvánul, hogy alul a keresztbe futó pántokat kifaragták a kőből.

A következő leletcsoport II. Amenemhat uralkodási idejéről származik. Az uralkodó részére homokkőből készült egy több lapból álló, láda alakú szarkofág. Ezt sírkamrájának padlója alá, mészkőblokkok közé helyezték el. A király családjának körében a per-nu típust alkalmazták Dashurban található temetkezési komplexumában.

II. Szeszósztrisz vörös gránit szarkofágja formáját tekintve egyedi, mert a tetején széles karimával rendelkezik. II. Szeszósztrisz idejétől a szarkofágokon megjelenik a láda formájú alsó rész szélén a gyékényköteg motívum, mely gyakori volt a 12. dinasztia közepén és végén. Amenemhatszombéjén is megtalálható, egy pár udzsat-szemmel (szempanel) együtt. Az ő szarkofágja ebben a korszakban a fedél kivitelezését tekintve egyedi, mert az általában a domború tető végén megjelenő téglalapok helyett nála 2-2 kocka van. Ez a fajta elrendezés alkalmanként előfordul az Újbirodalomban és általánossá válik a III. Átmeneti korban és később, de csak a fából készült szarkofágokon.

III. Szeszósztrisz idején a szarkofágok alján, perem formájában megjelenik a palotahomlokzat-motívum. Az uralkodóén is megtalálható és általánossá vált a 12. dinasztia végén a magas rangú tisztviselők szarkofágjain is. III. Szeszótsztrisz szarkofágja vörös gránitból készült és a qrsw típusba tartozik.

III. Amenemhat szarkofágján megjelenik a gyékényköteg-motívum, a szem panel és alul a palotahomlokzat perem is, kvarcitból készült és a qrsw típusba tartozik.

Összefoglalva elmondható, hogy a Középbirodalomban a legnépszerűbb típus a qrsw. A korszak végéről származik Ibu szarkofágja, mely viszont a kor fából készült láda alakú koporsóinak kőbevésett mása.

Sheikh Abd el-Qurnából került elő és a 12. dinasztia végére datálható Ity szokatlan koporsótartója. Fából készült, oroszlánfejes és lábas halotti ágy van egybe faragva egy cavetto peremes szentélyt[7] formázó szarkofággal. Ebbe helyezték bele a múmiaformájú koporsót. Elképzelhető, hogy ez egy elsősorban Thébára jellemző szokás volt.

 

A II. Átmeneti kor elejéről alig van adat, de valószínűleg a qrsw típus maradt divatban. Az uralkodók esetében Ameni Kemau dashuri piramisában található egy újítás, mely őt követően csak nem fél tucat király esetében szintén megfigyelhető. Számára egyetlen kvarcitblokkból faragtak egy olyan szarkofágot, ami magába foglalja a kanópusztartó ládát is. A szarkofág fedele a sírkamra padlóját alkotja.

Ugyanez a megoldás figyelhető meg a mazghunai északi és déli piramis sírkamrájában. Nem tudják melyik uralkodókhoz tartoznak. Egyes feltételezések szerint a déli IV. Amenemhaté, az északi pedig testvéréé, Szobekneferué – ebben az esetben ezek megelőzik Ameni-Kemau építményét – azonban egyes egyiptológusok úgy vélik a 13. dinasztia idejére datálhatók – és így későbbiek Ameni-Kemau temetkezésénél –, mivel alapjuk Khendzser[8] piramisával mutat hasonlóságot. Khendzser esetében a szarkofágot és a kanópusztartó ládát szintén egybe faragták, és a temetkezés a sírkamra padlója alatt helyezkedik el.

 

A 13. dinasztia után a királyi temetkezésekben nem található szarkofág, mintegy 200 éven át. A 17. dinasztia elején Thébában fából faragott példányok készülnek. Köztük az első Mentuhotep királynéé, aki Dzsehuti felesége volt. Sajnos mára elveszett, de ismerjük egy rajzról, melyet 1834 előtt Wilkinson készített. Az alsó rész ezúttal is láda alakú és palotahomlokzat-motívummal díszített, 6-6 oszlop felirattal a hosszú oldalakon. A fedél, viszont a per-wer szentély formázza, tehát cavetto peremes és tórusz szegélyes, de ezen felül még a szentély lejtős, lekerekített elejű teteje is megjelenik rajta. Ez az első ilyen szarkofág.

Ettől kezdve a per-wer típus egyre inkább népszerűvé válik és a két fedélforma a 17. dinasztia vége felé egyformán gyakori.

A királyné szarkofágjának a belsejében kézzel írt hieratikus szöveg található, feltehetőleg a Halottak könyve néhány mondása szerepel rajta. Hasonlóan a királyi család egy másik tagjának, Herunefer herceg szarkofágtöredékéhez. A 17. dinasztia végén semmit sem tudunk sem fából, sem kőből készült szarkofágokról, az egyetlen kivétel egy kőből készült példány, mely feltehetőleg VI. Intef koporsója számára készült. Az egyiptológusok úgy vélik, hogy bizonyos esetekben fából készült ládákat használtak, de a bizonyítékok alapján a legtöbb rishi koporsót nem helyezték szarkofágba.

 

 

Ajánlott linkek:

Hetepherész kirélyné egyiptomi alabástrom (kalcit) szarkofágja (4. din., kb. i.e. 2600, Gíza G7000x). 

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Reisner-Hetepheres-Pl43.jpg

 

Kheopsz fia, Kauab szarkofágja (4. din.):

http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Sarcophagi_of_the_4th_dynasty_of_Egypt#mediaviewer/File:Kawab.JPG

 

Menkauré szarkofágja Georges Perrot és Charles Chipiez 1882-ben megjelent Historie de l’Art dans l’Antiquité című művéből:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/archive/a/a7/20100315194301!Sarcophage-myk%C3%A9rinos.jpg

 

Kaiemnofret gránitszarkofágja (4. din.):

http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Sarcophagi_of_the_4th_dynasty_of_Egypt#mediaviewer/File:Sarcophagus_of_Kaiemnofret.jpg

 

Kawit mészkőszarkofágjának egyik jelenete, melyen a hercegnőnek tejet kínál fel egy szolgáló, egy másik pedig a parókáját igazítja.:

http://tapchithoitrangtre.com.vn/wp-content/uploads/2014/02/queen-kawit-with-wig-dressed.-limestone-sarcophagus.-deiir-el-bahari-ancient-egypt-history.jpg

 

Henhenet – szintén II. Mentuhotep felesége vagy leánya – mészkő szarkofágja:

http://www.metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/544207

 

Ibu szarkofágja (Középbirodalom vége):

http://www.scalarchives.com/web/dettaglio_immagine.asp?idImmagine=EG00627&posizione=32&numImmagini=675&SC_Luogo=Fondazione+Museo+delle+Antichita+Egizie%2C+Torino%2C+Italia&prmset=on&SC_PROV=RA&SC_Lang=ita&Sort=9&luce=

 

 

Képek:

Mészkőszarkofág az Óbirodalom korából (feltehetőleg 4. dinasztia, kb. i.e. 2620 - 2500). Egy magas rangú udvari hivatalnok masztabájából származik, Abu Roasból, magassága 95 cm, szélessége 1,27 méter, hosszúsága 2,61 méter. 1927-ben vásárolta a Louvre.

Alsó része egyetlen tömbből faragott, melyet kívül rendkívül szépen kidolgozott palotahomlokzat motívum díszít, ajtókkal és ablakokkal. A fedele befejezetlen, habarccsal volt a szarkofág aljához rögzítve. Abu-Roasz a memphiszi nekropolisz legészakibb része, itt található Dzsedefré piramiskomplexuma, és számos óbirodalmi masztaba. A kőből készült szarkofág magántemetkezésekben ritka, ez is mutatja tulajdonosának magas rangját.

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf - Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band VI. 471-

Salima Ikram, Aidan Dodson - The Mummy in Ancient Egypt (Thames & Hudson, 1998)


 

[1] Az „Idegen szavak etimológiai szótára" szerint a szarkofág eredetileg egy mészkőfajta neve volt, melyet a kis-ázsiai Asszosz közelében bányásztak. Az idősebb Plinius szerint a belé helyezett holttest húsát hetek alatt elemésztette. E hiedelem nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy a szarkofágba helyezett holttest mindenképpen lebomlik, akár lezárják, akár nem, később pedig már csak a csontok maradnak vissza. A szó német közvetítéssel került a magyar nyelvbe. (Tótfalusi István: Idegen szavaink etimológiai szótára, Anno Kiadó)

[2]

[3]

[4]

[5]

[6] Más néven grauvakke. Vulkanikus eredetű, szürke színű homokkő, aminek meghatározása nem szabatos.

[7]

[8] A magyar szakirodalomban Hendzser néven is találkozhattok vele.