Sírkúpok

 

Ebben a leírásban egy tárgycsoportot mutatok be nektek, a sírkúpokról lesz szó. A múzeumokban elég gyakran találkozni velük. A Szépművészeti Múzeumban gyűjteményében is vannak, ám jelenleg nincsenek kiállítva. Biztos vagyok benne, hogy ti is láttatok már néhányat. De vajon mik is ezek?

 

Számos mű jelent meg a tárgycsoportról, ezek közül néhányat kiemelek a következőkben azok számára, akik részletesen szeretnének a sírkúpokkal foglalkozni. Eme temetkezési tárgyak első átfogó publikációja A. Wiedemann nevéhez fűződik, ez 1885-ben jelent meg német nyelven, „Die altägyptischen Grabkegel” címmel. Ezt nem sokkal később, 1893-ban követte az első átfogó francia publikáció G. Daressytől, a címe „Recueil de cônes funéraires”. A mai napig fontos referenciaforrás Norman de G. Davies és M. F. L. Macadam műve az „A Corpus of inscribed Egyptian funerary cones”, mely 1957-ben jelent meg. Ebben 611 addig ismert sírkúp fakszimiléje szerepel. Fontos forrás lenne, de sajnos a mai napig nem publikált M. Al-Thibi 2005-ben készült doktori disszertációja, melyet a Liverpool Egyetemnek nyújtott be, a címe: Aspects of Egyptian funerary cones. A japán Kento Zenihiro a Théba nyugati partján található sírok tulajdonosainak szociális rangját vizsgálta a tárgycsoportnak a segítségével. 2009-ben jelent meg a „The Complete Funerary Cones” című munkája, amelyben bemutatja a sírkúpokat. Egy adatbázist is létrehozott a tárgycsoportnak, ennek elérhetőségét beteszem ajánlott linkként. Szintén 2009-ben jelent meg Gary Dibley, Bron Lipkin és Jule Masquelier-Loorius munkája az „A Compendium of Egyptian Funerary Cones”. Ez szintén egy átfogó munka, amely többek között tárgyalja anyagukat, gyártási technikájukat, méretüket, formájukat, elhelyezésüket, területi eloszlásukat és természetesen a rajtuk szereplő feliratokat. Az Ókor 2019. évi 1. számában Bartos Fruzsina a TT65-ös sírban folyó feltárás kapcsán írt róluk cikket „Sírkúpok és tulajdonosaik – Hivatalnokok a thébai nekropoliszban” címmel.

 

A sírkúpok sírokhoz kapcsolódó temetkezési tárgyak. Égetett agyagból készítették őket, általában kúp alakúak – lapos, kerek fejrésszel és elkeskenyedő véggel - ebből ered elnevezésük. Felirataik általában az elhunyt személy nevét és legfontosabb címeit tartalmazzák, de elég gyakran szerepelnek rajtuk további az elhunytra vonatkozó életrajzi adatok, olykor egy rövid ima, néha figurális díszítés. Egyiptomban a legkorábbi példány a 11. dinasztia idejéről való, el-Tarifból került elő és valamelyik Antef nevű uralkodó sírjához tartozott, ez a leghosszabb ismert sírkúp is. A Középbirodalom korabeli példányok még felirat nélküliek. A feliratos példányok az Újbirodalom idejére és a 26. dinasztia idejére datálhatók, de ezen időszakban is készítettek felirat nélküli darabokat.

 

Középbirodalom korabeli, felirat nélküli sírkúp a Metropolitan Múzeum of Art gyűjteményéből. Dra Abu el-Nagában a CC62-es sír homlokzati folyosójában találta meg Carter és Carnarvon 1913-ban. 37 cm hosszú és 8,8 cm az átmérője. Nyilvántartási száma 13.185.9	A Szépművészeti Múzeum fehérre festett, terrakotta sírkúpja. Újbirodalom, kb. i. e. 1550 – 1295. Leltári száma: 51.1956 Jelenleg nincs kiállítva, a fotót még 2005-ben készítettem.	Aanu gúla alakú sírkúpja a Metropolitan Múzeum gyűjteményében. Aanu a király fiának helyettese volt és felesége, a ház úrnője, Szenu neve és alakja is szerepel a pecsétlenyomaton. Újbirodalom, 18. dinasztia (kb. i.e. 1550 – 1295) Nyilvántartási száma: 30.6.29.

 

Vannak gúla, háromoldalú gúla, tégla és kúp alakú példányok, utóbbiak a leggyakoribbak. Ugyanakkor van, amelyiknek az alakja szarvra emlékeztet és van, amelyiknek trombitára. Szintén ritka a csontszerű kúp, amelynek mindkét vége henger alakú és középen vékonyabb, mint a szélein. Ennél is érdekesebb a dupla- illetve triplafejű kúp[1], amelyekből eddig mindössze egy-egy ismert. A szöveggel ellátott példányok úgy készültek, hogy az agyag kiégetése előtt feliratos pecsétet nyomtak a fejrészbe. A pecsétlenyomat lehet kerek, négyzet vagy téglalap alakú, esetleg kartus formájú.

Eltérő formájuk miatt felmerült, hogy inkább temetkezési pecséteknek (funerary stamp) kellene nevezni a tárgycsoportot. Német nyelvterületen két kifejezéssel illetik őket, az egyik a Grabkegel (vagyis sírkúp) a másik Friesziegel (vagyis díszítőtégla). Angol nyelvterületen előfordul a temetkezési kúp (funerary cone) illetve a tégla alakúak esetében ritkán a pecsételt tégla (stamped brick) megnevezés is.

 

A kúpok átmérője 5-10 centiméter között mozog. A hosszúságuk változó, a leghosszabb ismert példány 52,5 cm, míg a legrövidebb 1,6 cm hosszú. Gyakran nem meghatározható a sírkúp eredeti hossza, mivel az idők során letört belőlük egy darab, olykor viszont szándékosan törték le a végüket vagy az őket eltávolító sírrablók, kincsvadászok, illetve a könnyebb szállíthatóság érdekében a régészek. Minden esetre az elmondható, hogy a későbbi korokra a rövidebb sírkúpok jellemzőek.

 

Színüket tekintve a sírkúpok lehetnek teljesen fehérek vagy teljesen vörösek, előfordul, hogy csak a pecsételt felét festették vörösre és ritkán kékre. Megfigyelhető, hogy az olyan sírok esetében, amikor egy házaspár volt a sírtulajdonos, akkor a férfi számára fehérre festett, a nő számára vörösre festett kúpokat készítettek.[2] – írja Zenihiro. Szinte mindegyiket kézzel formázták meg és néhány esetben a készítő ujjlenyomatát megőrizte az agyag. Néhányat koronggal készítettek. Ezek teste üreges és külsejükön pedig korongolási vonalak találhatók. Elképzelhető, hogy vagy homokot, vagy folyadékot tartalmaztak. Lehetséges, hogy ezek a tárgyak eredetileg nem sírkúpnak készültek, hanem a temetés során használták őket és később alakították őt őket sírkúppá.

 

A sírkúpokat valószínűleg a sír bejárata fölött helyezték el két vagy több sorban, esetleg az udvaron, de díszíthette a magánsírok agyagtégla piramisait is. Kevés azonban az olyan sírkúp amit in situ vagyis az eredeti helyén találtak meg és dokumentálták is. Herbert Winlock Deir el-Medinában talált egy sírt, amelynek a bejárata felett két sorban sírkúpok voltak. Annalies és Artur Brack az 1973-74-es expedíciójuk során viszont a sírok[3] udvarán találtak egymás mellé helyezett sírkúpokat, nagy valószínűséggel ezek is eredeti helyükön voltak megtalálásukkor. Az ókori egyiptomiak vörös pöttyök formájában megörökítették a sírkúpokat a sírokban, jellemzően olyan jelenetekben ahol szerepel maga a sír is, ilyen például a szájmegnyitás szertartása. Ritkán Halottak könyve papiruszokon is szerepelnek. Az ábrázolások nem fedik le a sírkúpok teljes időbeli terjedelmét, a 18. dinasztia második feléből és a Ramesszida-korból származnak. Ugyanakkor a Középbirodalomra jellemző, agyagból készült ház- vagy sírmodellek némelyikén szintén megfigyelhetők a kis körök a bejárat feletti homlokzaton és a sír udvarát körülvevő falon is.

 

Nebamun és Ipuky sírja Chrles K. Wilkinson fakszimiléje körülbelül 1930-ból. TT181-es sír. Két férfi temetése, akik nem egyidőben haltak meg. Újbirodalom, 18. dinasztia, III. Amenhotep és Ekhnaton uralkodása (kb. i.e. 1390 – 1349). Forrás: MET

 

A feliratos sírkúpok a thébai területre jellemzőek, illetve Egyiptomon kívül Núbiára[4]. Felirat nélküliek kerültek elő Naga ed-Deirben, Abüdoszban, Denderában, illetve a thébai régiótól délre egészen Abu-Szimbelig.

 

A sírkúpok funkciója még nem teljesen tisztázott, de sokféle elképzelés van értelmezésükre. Mint pecsétek, kijelölhették a tulajdonos sírkerületét. Talán egyfajta útlevél volt az elhunyt számára, tehát túlvilági azonosítását szolgálta, esetleg az elhunytnak felajánlott szimbolikus kenyér vagy hús. Felmerült az is, hogy a látogatók helyezték el őket és az is, hogy a napot szimbolizálják. Az Egyiptológiai Lexikon azt írja, hogy napszimbólumok és ezt új leletek, ábrázolások és szövegek is alátámasztják. A sírkúp a napot jelképezi, amely napi útja során bevilágít a sírba és élettel tölti meg. Az elhunyt, akiknek a neve a sírkúpon szerepel maga is a Nap részévé válik és így részt vesz annak örök körforgásában, folyamatos megújulásában. Zenihiro ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy ez esetben mivel magyarázhatóak a kék példányok. Boyo Ockinga szerint a lakóházak tetőgerendáinak homlokzatból kiálló végeit imitálják. Az ókori egyiptomiak a sírra, mint túlvilági otthonra tekintettek, ezért nem meglepő, ha az evilági lakóházak külső jegyei megjelennek rajtuk. Talán ez lehetett a sírkúpok eredeti funkciója. Később, amikor megjelentek rajtuk a pecsétek, már nem csupán építészeti elemként tekintettek rájuk, hanem, egy újabb lehetőségként a sírtulajdonos nevének megőrzéséhez. A név fennmaradása az ókori egyiptomiak számára nélkülözhetetlen volt a túlvilági élethez és a halotti kultusz továbbéléséhez.

 

Most lássunk néhány példát arra, hogy milyen felirat szerepel egy-egy sírkúpon. Az első mindjárt Hatsepszut kegyeltjének, Szenmutnak az egyik sírkúpja, melynek fakszimiléje a Davies és Macadam féle publikációban jelent meg.

 

„Amon kettős gabonaraktárának felügyelője, Szenmut. Amon földjeinek felügyelője, Szenmut. Az Isteni Feleség, Hatsepszut birtokfelügyelője, Szenmut. Kamarás, az igazhangú Szenmut.”[5]

 

Rövidebb Merimosze sírkúpjának felirata, aki III. Amenhotep idején élt és Kus alkirálya volt. A sírkúp képe az ajánlott linkek között szerepel. „Üdvözült Ozirisz előtt, a király kusi fia, Merimosze.”[6]

 

Van egy nagyon érdekes kőből készült darab, ami valószínűleg Deir el-Medinához kapcsolódik, de pontos lelőhelye nem ismert, mivel egy helyi földművestől vásárolták meg. Az anyaga miatt úgy gondolják, hogy ez egy olyan pecsételő volt, amelyet az agyag sírkúpokba belenyomtak, vagyis ennek segítségével készültek a sírkúpok. Egy Pay nevű férfié, akinek a sírja még nem került elő. Egy másik szintén hozzá köthető tárgy alapján Goathier úgy véli, hogy Pay I. Amenhotep idején élt, míg fia Nebré, akit szintén említ a szöveg, I. Thotmesz uralkodása idején. Deir el-Medinában élt egy rajzoló akit Paynak hívtak, és akinek volt egy Nebré nevű fia, de ők feltehetőleg a 19. dinasztia idején éltek. A sírkúp felirata így hangzik: „Ozirisz, a rajzoló Pay. Fia a rajzoló Nebré, igazhangú.” [7]

 

A III. és IV. Amenhotep uralkodása alatt élt Ramszesz, ő a TT 55-ös sír tulajdonosa. Több sírkúpja is ismert, az egyiken a következő felirat olvasható:

„Dicsőítsd Rét, dicsőítsd Rét minden hajnalban. Az örökös herceg, az egyetlen társ, a városvezető, a nagyok élén álló, a város vezetője, a vezír, az igazhangú Ramszesz.”[8]

 

Számos olyan sírkúp van, amelyen olyan személy neve szerepel, akinek örökhajlékát még nem találták meg. Mivel ezek a temetkezési tárgyak jellemzően a sír közelében kerülnek elő, a napjainkban zajló ásatásokon elősegíthetik a régészek számára további sírok azonosítását és megtalálását.

 

Sírkúpok a British Múzeum gyűjteményében. Elöl lent egy Neferhebef nevű férfi négy kúpja van. Újbirodalom, 18. dinasztia. Legelül jobbra, egy tégla alakú példány, mely talán sarokkő lehetett. Ez a medzsaiok főnőke Ruru példánya és Újbirodalom korabeli. Látható a fotón egy négyzetalakú pecséttekól nyomott is, ez is Újbirodalom korabeli.	Ezen a Loureban készített fotómon balra Szamut sírkúpja szerepel az Újbirodalom idejéről és azon belül a 18. dinasztia korából. Jobbra pedig Basza, Théba hercegének sírkúpja. Basza a 26. dinsasztia korában, I. Pszamettik uralkodása alatt élt.	Az 1926-27-es szezonban a Metropolitan Múzeum munkatársai egy Középbirodalom korabeli  nyugat thébai sír bejárata felett eredeti helyükön találtak felirat néküli sírkúpokat. Ez az akkor készült fotó.

 

 

Ajánlott link:

Zenihiro adatbázisa, a The World of Funerary Cones

https://sites.google.com/view/funerarycones/home

 

Merimosze sírkúpja a Museom of Fine Arts gyűjteményében. Nyilvántartási száma: 36.338

https://collections.mfa.org/download/4439;jsessionid=02E37587839482411341F147885EE853

 

 

Képek:

 

 

Louvre Múzeum sírkúpjai

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2019.02.08.

 

 

Felhasznált irodalom:

Kento Zenihiro – The Complete Funerary Cones (2009)

Eggebrecht, A (1977). Grabkegel. In Lexikon der Ägyptologie (Vol. II, 857-859).

Theis, Christoffer - Egyptian Funerary Cones from Various Auctions and Collections. – Palarch’s Journal of Archaeology of Egypt/Egyptology 14(1) (2017)

Bartos Fruzsina – Sírkúpok és tulajdonosaik – Hivatalnokok a thébai nekropoliszban (Ókor, 2019/1.)