Az ókori Egyiptom koporsói

Ez az ókori egyiptomi koporsókról szóló írásom utolsó része, mely a III. Átmeneti kortól a Római korig terjedő időszakot öleli fel. Az ajánlott linkek ezúttal nem a szöveg végén találhatók, hanem egy-egy nagyobb korszak után.

A koporsók dekorációja a 21. dinasztia idején érte el csúcspontját és a 22. dinasztia elejéig élte virágkorát. A sírok vallási jelenetei ugyanis kevés szöveg[1] kíséretében a koporsókra – melyeken általánossá vált a lehető legnagyobb felületkihasználtság – és a mitológiai papiruszokra kerültek. Ennek egyik oka, hogy a megszaporodott sírrablások miatt a gazdagon dekorált magánsírok helyett Thébában rejtett sziklasírokba (cachette) temetkeztek csoportosan. Az ország két hatalmi központra szakadt, így a temetkezések két helyszín köré csoportosultak. Az egyik a királyi székhely Tanisz, a másik Théba, az Amon papság székhelye, ahonnan rengeteg magántemetkezésből származó koporsó került elő. Az ikonográfiai ábrázolások között több új elem is megjelenik. Az Amon papok és családjuk koporsója a „sárga” típus továbbfejlesztése.

A 21. dinasztia elején megalkotott ikonográfiai kompozíciókat a különböző műhelyekben az idő előre haladtával kiegészítették vagy átalakították. Ez azt eredményezte, hogy szinte minden egyes koporsó egyedülálló lett. Ennek ellenére ennek a korszaknak a koporsóit stílusuk miatt egyszerűen meg lehet különböztetni. Legfőbb jellemzőjük a színgazdagság, valamint a jelenetek nagy száma. Az alakok általában vörösek, világos- vagy sötétzöldek, sárga alapon, vagy az alakok többszínűek és az alapszín borvörös. A jelenetek sokszor a horror vacui[2] benyomását keltik. A 21. dinasztia elején a koporsófedélen a kezek és karok, a mellkason keresztben plasztikusan ki vannak dolgozva, az uzeht galléron nyugszanak. Ez az idő előre haladtával változik, először a karokat már nem dolgozzák ki plasztikusan, csak festik, majd a 21. dinasztia közepétől a karok az uzeht gallér alá kerülnek. A kezeket mindig külön készítik el és szögekkel rögzítik a koporsófedélhez.

A koporsó szett ekkor egy darab fa múmiafedélből és két antropoid koporsóból állt. Kartonázst a 21. dinasztia idején nem használnak. A szántalpakkal felszerelt szállítókoporsókat a rejtett temetkezések miatt nem használják. Az Amon főpapok és családjaik koporsói néha részben aranyozottak (arcok, kezek, parókadíszítés). Három esetben pedig a teljes koporsó aranyozott és színes berakások díszítik őket. I. Pinodzsem koporsója a maga nemében lenyűgöző, mert I. Thotmesz (18. dinasztia) ősi koporsója alkotja a magját, melyet újraaranyoztak és díszítettek új tulajdonosának.

A 20. dinasztiához képest újítás, hogy a koporsó belsejét is díszítik, erre Jujától és Tujától kezdve már akadt egy-egy példa, de még nem volt általános. A koporsók törzsének belső dekorációja a 21. dinasztia idején a következőképpen alakul: alapszínűk vagy sötét (fekete vagy bordó), vagy világos (sárga lakozott). A 21. dinasztia elején, oldalukon függőleges jelenetek kapnak helyet, az alakok a koporsó alja felé néznek. Később sötét alapszínre festik a jeleneteket és az alakok a koporsóból „kifelé” néznek. A dinasztia végén pedig az alapszín sárga lesz. A koporsó aljára a dinasztia elején sötét alapra egyetlen isten alakja került, Nut vagy a sárga körvonalú dzsed-oszlop. Feltehetőleg már I. Pinodzsem idejétől bővül a belső dekoráció. A koporsó aljának központi alakja mellet számos kisebb figura figyelhető meg, például a Halottak könyve 125. fejezetének bírái, múmiaformájú démonok, a halotti ágyon fekvő Ozirisz két siratóasszony között stb. Hamarosan a koporsó alját több regiszternyi színes jelenet foglalja el.

A külső oldal felső szélén néha gazdag fríz fut körbe, mely például áldozati és adorációs jelenetek sorából állhat. A fríz alatt különböző, rövid függőleges feliratok által elválasztott jelenetek láthatók, melyeken az újjászületés, a teremtés, a jónak a rossz feletti győzelme motívumai ismétlődnek. A 21. dinasztia klasszikus repertoárja:

- a napbárkában álló Napisten győzelme a késekkel összeszabdalt Apophisz felett;

- a siratóasszonyként megjelenő Ízisz és Nephthüsz között az Abüdosz-fétis;

- három múmiaformájú isten kos-, oroszlán-, és sakálfejjel, akik egy kígyó fölött állnak;

A 21. dinasztia közepén a koporsó teljes felületét jelenetek és feliratok töltik ki. A koporsó törzsének külső oldalán egy tollakból és ureuszokból álló fríz fut végig, vagy pedig vízszintes feliratsáv. Az ikonográfiai választékban növekvő standardizálás figyelhető meg, kevesebb „klasszikus” kompozíció, több egyszerű áldozati jelenet. Megmarad, és új részekkel bővül a Túlvilági bíróság jelenete, az új elemek az elhunyt túlvilági bolyongása a tárgyalóterem felé, különböző eltérő fejű démonok és kígyók társaságában. Jellegzetes a koporsó belső gazdag dekorálása borvörös alapon. Alul egy istennő jelenik meg szárnyakkal vagy anélkül, vagy a dzsed-oszlop, a belső oldalakon különböző fejű múmiatestű démonok.

II. Pinodzsem alatt a koporsók egy csoportja erősen archaizáló[3]. Ezek általában kiváló minőségűek és a Ramesszida kor koporsóira emlékeztetnek, fő díszítőmotívumukat a Hórusz-fiúk alkotják.

Használatban van egy másik, fehér alapszínű típus, mely szintén archaizáló. Mindkét archaizáló típusra elmondható, hogy az uzeht galléron, mely már majdnem derékig ér, megjelenik két vörös színű egymást keresztező sáv, melyek a múmiapólyát rögzítő pántokat imitálják. A többi jelenet kisebb lesz, többször ismétlődik rajtuk a szárnyas skarabeusz és a trónon ülő Ozirisz motívuma.

A 21. dinasztia idején a királyi koporsók továbbra is rishi típusúak. Az eltérés a korábbiakhoz képest a madár alakú istenségek elrendezésében van, melyek beépültek a dekorációba. Egyik legszebb példánya ennek a típusnak I. Pszuszennész ezüst koporsója Taniszból. A dinasztia későbbi királyi koporsói annyira rossz állapotban vannak, hogy nagyon kevés információval szolgálnak. Az megállapítható, hogy mind aranyozott fából készült, az azonban nem, hogy ezek is a rishi típusba tartoznak-e. Szintén igen súlyosan sérült egy ugyancsak Taniszból származó magánkoporsó – Udzsabauendzsed tábornoké –, így nem megállapítható, hogy követi-e a korszak Thébára jellemző típusát.

A 22. dinasztia elején két ikonográfiai irányzat figyelhető meg. Az egyik a 21. dinasztia koporsódekorációját folytatta, olyan jelenetek jellemzik, melyek vallási tartalma erős mondanivalójú, például az Amduat jelenetei. Egy másik iskola az ornamentális[4] díszítést hangsúlyozta, mint a paróka, a nyakék, az ureusz-kígyóból álló fríz. A két irányzat keveredése gyakran megfigyelhető.

I. Oszorkon uralkodása alatt megjelennek a kartonázskoporsók, melyek alapszíne fehér, később sárga. Ezeket két vagy három fakoporsóba helyezték. A fakoporsók dekorációja csekély, legtöbbször az uzeht gallérból és alatta egy függőlegesen futó feliratsávból áll.

Ezzel ellenétben a kartonázsokat színes jelenetek díszítik: Nut istennő helyén általában egy szárnyait kiterjesztő kosfejű sólyom vagy sólyomfejű és -szárnyú skarabeusz található, ez alatt egy másik szárnyait lefelé hajtó sólyom, majd egy függőleges szövegoszlop, melyet szárnyas istenek védelmeznek két oldalról, a fejen egy fekete skarabeusz látható, a talprészen pedig az Ápisz-bika.

Több, a 21. dinasztiára jellemző jelenetet is tovább használnak, ezek például a Túlvilági bíróság; Ozirisz a halottas ágyán; faistennő, vagy a hegyből kilépő tehénistennő. Ez a dekoráció a belső fakoporsó fedelén is megjelenhet. A belső fakoporsó törzsének külső része vagy nem dekorált, vagy nagyobb méretű démonok díszítik. A koporsó belsejét ismét Nut istennő alakja foglalja el. Az alapszín gyakran fehér, de előfordul a fekete és a sárga is. Néha hiányzik az alapszín és a jelenetek a puszta fa felületre kerültek. A fakoporsókat általában nem lakkozzák, a kartonázs koporsókat igen. Az uzeht gallér a fedélen kisebb, mint a 21. dinasztia végén. A plasztikusan kidolgozott kezek ritkábbak lesznek. A nők parókáját általában keselyű-fejék díszíti. A 22. dinasztia idején koporsók egy csoportján a fekete parókát fehér lótuszvirág díszíti.

Feltűnik egy új típus, egy fából készült antropoid belsőkoporsó, melynek dekorációja a kartonázskoporsókéra emlékeztet, ez fokozatosan kiszorítja az anyaga miatt sokkal sérülékenyebb kartonázsokat.

A 22. dinasztia végéről maradt fenn néhány belső fa- és kartonázskoporsó, melyek külső oldalának alsó felén a sokszínű dzsed-oszlop látható, fehér alapon. A belső fakoporsók fedelének dekorációja először megegyezett a kartonázskoporsókéval, azonban Nut istennő alakja hamarosan újra elfoglalja tradícionális helyét, az uzeht gallér alatt. Az Abüdosz-fétis kisebb lesz, a fedél lenti részére kerül, felette olyan jelenetek jelennek meg, melyek hosszabb ideig állandó részét képezik majd a dekorációnak:

Ritkább, de előfordul álló Ozirisz, Ízisz és Nephthüsz között. Emellett a Hórusz-fiúk motívuma is visszatérő. Ezzel egy időben egyre több szöveg borítja a koporsókat, mind a fedélen, mind az alsó részen.

Ez időben a szett középső fakoporsója antropoid formájú és alig dekorált. A külső koporsóra pedig az jellemző, hogy vastag falúak és kívül és belül is fehérre vannak festve. A törzs alsó részén nagyméretű hieroglif jelekből álló feliratsáv fut, általában kék vagy zöld színű. Belsejükben alul Ptah-Szokarisz-Ozirisz nagy alakja látható, oldalt Ízisz és Nephthüsz, vagy pedig nagyméretű hieroglifákból álló szöveg. A fejtetőn szárnyas napkorong (Hr-BHdtj), a talprészen egy Sn-gyűrű[5] látható, két egymást keresztező pálmalevéllel. A fedél dekorációja a belső koporsóéhoz hasonló. Ezzel rokon, feltehetőleg későbbi formája ennek a típusnak, amikor az oldalt végigfutó szövegsáv helyett guggoló múmaialakú démonok láthatók tollakkal, vagy késessek a kezükben, ezeket az alakokat olykor több függőleges szövegsáv választja el egymástól.

A 22. dinasztia idején a királyi koporsók dekorációja megváltozik. Szinkronizáció figyelhető meg a magánszemélyek koporsóival. Ezt példázza II. Sesonk ezüst koporsója, melynek testét úgy dekorálták, mint a korabeli kartonázskoporsókat. A rishi motívumot nem alkalmazzák rajta, azonban megjelenik egy új királyi jellegzetesség, hogy a fej sólymot formáz. II. Sesonk koporsó szettje – mely egy kartonázskoporsóból és az ezüst koporsóból állt – volt az egyetlen épen előkerült Tanisz királyi nekropoliszából. Más királyi koporsók kartonázs- és fakoporsók darabjai azt mutatják, hogy a madárfej használata folytatódott. A Thébában királyként uralkodó Harsziésze gránitkoporsójának[6] fedelén is solyómfej található. A dinasztia végére a madárfejet elhagyják a királyi koporsókon.

A 22. dinasztia végére, a 23. dinasztia legelejére tehető egy új külső koporsó típus megjelenése, ez a qrsw, mely egy téglalap alakú láda a sarkain négy oszloppal, domború tetővel.

Az antropoid koporsók között is megjelenik ekkor egy új típus. A fedélen Nut istennő alatt egy vízszintes jelenetsorban a túlvilági bíróság alakjai láthatók, de megtalálható a halotti ágyán fekvő múmia a bá-madárral vagy a szárnyas napkorong is. Ez alatt egy pár függőleges szövegsor helyezkedik el. E mellett múmiaformájú istenek láthatók, akiket szövegsávok választanak el. A fedelet olykor körbefogja az uroborosz kígyó alakja. A fejtetőn és a láb alatt újra Nepthüsz és Ízisz alakja jelenik meg, ez a korszak archaizáló stílusával függ össze. A koporsó külső oldalának alján vagy a dzsed-oszlop kerül vagy több szövegoszlop. A koporsó belső dekorációja a fedélnél és az aljnál egyaránt Nut istennő és mellette szövegsávok, az alapszín fehér. De előfordul, hogy csak szövegeket írnak fel. Ezek a Halottak könyvéből vett szövegek. Thébában a koporsótörzsek belsejét gyakran az Ízisz és Nephthüsz között álló Szokarisz[7] alakja díszíti. Ha ez a koporsó egy szett részét képezte, akkor a középső antropoid formájú koporsó alig dekorált. A külső koporsó pedig a qrsw típusba tartozik. Ezek között találhatóak olyanok, amelyeken csak feliratsávok futnak a széleken, de olyanok is, amelyek színes jelenetekkel díszítettek. A fedélen általában a Nap éjszakai és nappali útjából vett jelenetek láthatók és xkr-fríz.[8]

Általánosságban elmondható, hogy a 22. dinasztia és a 24. dinasztia között jelentős ideológiai és szemléletváltás következett be, a koporsó szett színsémái egymást kiegészítve teremtették meg az üdvözölés feltételeit:

- A legbelső koporsó kartonázsból készült, antropoid, és ragyogó fehér, vagy inkább polikróm (szürkés, ezüst imitáció) az alapszíne, mely az ah-lelket szimbolizálja. A sok díszítés jellemzi. Lehetett még kék alapszínű, mely a lápisz-lazulit imitálja, ennek sárga festése volt.

- A középső koporsó fából készült, és antropoid, általában kevésbé díszitett, a múmia parókája, arca, és gallérja van kidolgozva, illetve egy-egy szövegsáv középen függőlegesen. Színük a szoláris szimbolikájuk miatt a halvány sárgától a vörösig terjedt.

- A külső koporsó a tehetősebbeknél qrs.w szentélyt formáz. A túlvilágkönyvekben ez a szentélytípus alvilági istenek lakóhelye. A koporsó dekorációján is megjelenhetnek alvilági lények.

- A két antropoid és egy qrs.w koporsóból álló szett először III. Takelóth (23. dinasztia) fiánál és leányánál fordul elő. A belső koporsó szobor jelleget kap, talapzattal – felállítás, újjászületés – és sekély hátpillérrel látják el.

1. Henettaui, Amon énekesnőjének koporsó szettje, mely két antropoid koporsóból és egy múmiafedélből áll (21. dinasztia).:

Hór koporsóban fekvő, bepólyált múmiája. A koporsó alját egyébként Szokarisz-Ozirisz alakja díszíti:

8. Karuseré koporsószettje 22. dinasztia (kb. i.e. 825-712). Maspero 1885-ös ásatásai során került elő, lelőhelye Seikh Abd el-Qurna, Théba.:

A 25. dinasztia idején a belső polikróm díszítésű koporsót már nem kartonázsból, hanem fából készítik, falai vastagok. A koporsó aljának belső oldalán egy istennő alakja látható, aki fején sólymot visel, míg a fedél belső oldalán Nut istennő, szemből ábrázolva, amint elnyeli és megszüli a Napot, 24 óraistennő veszi körül. A külső dekoráció egyszerűsödik, jellemzően uzeht gallérból, a szárnyait kiterjesztő Nut istennőből és feliratsávokból áll. Az alapszín világos, drapp, vagy krémszín. Az arc néha zöld, az Ozirisz-szakáll pedig, a kőkoporsók befolyására egy technikailag indokolatlan támasztékot kap. A feliratok száma megnő, a szövegek főként a Halottak könyvéből származnak. Egyes esetekben a fedelet fényezték, a törzs viszont matt maradt. A központi motívum a koporsón a kuporgó Szokarisz-sólyom, valamint a múmia, ágyon fekve, alatta a kanópuszokkal, ez alatt pedig valamilyen Ozirisz szimbólum látható, elsősorban az Abüdosz-standard.[10] A talapzat alján gyakran megjelenik az Ápisz-bika, hátán a múmiával.

Királyi koporsók maradványai a dinasztia végéről kerültek elő, ezeknek fontos dekorációját képezték a madártollak. Nem tudjuk biztosan, hogy ezek madár alakú istenségek szárnyai voltak-e vagy pedig a rishi típus újjáéledéséről van szó. Utóbbi a núbiai származású királyok erős archaizálásnak példája lenne.

A 26. dinasztia idején Nut istennő alakja nyakban függő pektorál pozícióját veszi fel, fején napkorongot visel, melyben neve olvasható. Alatta a vízszintes jelenetsávban a Halottak könyve 125. fejezete vagy processzió[11] látható, majd vízszintes és függőleges szövegsávok, melyek elfoglalják a koporsó oldalát és hátulját is. Istenek álló alakjai olykor megtalálhatók a szövegek között, valamint az udzsat-szem a lábfejeken.

Az arc festése a nőknél általában rózsaszín, vagy sárga, a férfiaknál pedig vörös, de mind a nőknél, mind a férfiaknál előfordul a zöld arcszín.

A középső koporsó ugyanúgy alig díszített, mint a 22. dinasztia idején, szintén sárgás-vöröses, vagy alapszín nélküli, hiszen a fa is sárgás színű, lehet fényezett, vagy matt. Belsejében Nut istennő jelenik meg. A qrs.w típus rövidebb oldalán az óbirodalmi masztabákat idéző áldozati jelenetek láthatók.

Akhmimban a 26. dinasztia végén a koporsók a korábbi ikonográfiai elképzeléseket folytatják. A fedélen a fő helyet az ágyon fekvő múmia jelenete foglalja el, emellett késes démonok láthatók frízszerű formában. Az Uroborosz átalakul, két kígyó lesz belőle, mely a koporsó két oldalát díszíti. A múmiákon, melyek ilyen koporsókban nyugszanak maszkok és több részből álló plaketták voltak kartonázsból. Ezeken a fedél díszítése ismétlődik meg: uzeht-gallér, Nut, ágyon fekvő múmia stb.

Emellett az erős archaizálás miatt előfordul a 12. dinasztiára jellemző fehér típus is, annyi különbséggel, hogy hatalmas uzeht gallér borítja a mellkast, a talpak alatt pedig megtalálható a korszakra jellemző talapzat.

A szaiszi korban újra népszerűek a kőből készült antropoid koporsók.[12] Előfordul közöttük sokkal több felirattal és istenábrázolással dekorált példány is, melyek oldalán többek között a Hórusz-fiúk és Thot alakja látható. A típust a 27. dinasztia elejéig használják, a kőkoporsók majd a 30. dinasztia alatt tűnnek fel újra.

A 25-26. dinasztia koporsóinál datálási tényező a szövegsávok alapjának színe. A 25. dinasztiában és a 26. dinasztia elején a szelektív fényezés miatt a jelenetblokk sárga alapú, a szöveg fehér alapú. A koporsó hátulját nem fényezték, mindkét esetben fehér az alapszín. Ezután a szövegblokkok alapszíne felváltva változik, lehet vörös-sárga, sárga-fehér, sőt vörös-sárga-zöld is. A 26. dinasztia során a 7. században megszűnik a szelektív fényezés, ismét a teljes felületet lakkozzák, kivéve a hátoldalt, amely előfordul, hogy fényezetlen marad. Időnként visszatér a kék típus, illetve előfordul a fekete alapszín is fehér, vagy sárga díszítéssel.

A belső koporsó belseje is datálási tényező, amelyre a Halottak könyve különböző fejezeteit írják, a szöveg között időnkét Nut istennő figurális alakja jelenik meg:

- - a 26. dinasztia alatt fehér alapon fekete kontúrok, vagy váltakozó színű szövegoszlopok vannak.

4. Nesmutaatneru koporsó szettje a 25. dinasztia idejéről. Lelőhelye Deir el-Bahari, Théba:

Thébából nagyon kevés koporsót ismerünk ebből az időszakból, de minőségük, csakúgy, mint az Akhmimból származóké kiváló, ez nem jellemző a többi térségből, különösen a Közép-Egyiptomból előkerült példányokra. Rendkívül szép példája a korszak koporsóinak a BM 6678-as számú, mely igen jó állapotban maradt fenn. A fedélen az wsx-gallér alatt egy szárnyas skarabeusz látható, és egy több oszlopos függőleges felirat védőistenek között. A dekoráció egy része aranyozott. A fedél belső oldalán Nut istennő alakja látható, a napkoronggal, mellette asztronómiai ábrázolások, csakúgy, mint az Amduat egyes jelenetei.[13] A koporsó alsó része dekorálatlan és nagyon keskeny, ez a későbbi koporsók többségére jellemző.

Különböző múzeumokban található hasonló ún. hasaskoporsók (Bauchsarg) egy csoportja, mely feltehetőleg Akhmimból származik. Ezek sárga vagy aranykontúros dekorációját fekete alapra festették.

A Gahmudból (Közép-Egyiptom) előkerült hasaskoporsók dekorációjában a nagy uzeht gallér dominál, mely alatt szárnyas istenalak látható, majd pedig az Ozirisz-múmiát a halottas ágyon ábrázoló jelenet, melyben az ágy jellegzetes oroszlánformájú, az oroszlán kivillantja fogait. Ugyanez a jelenet gyakori egy másik, az ún. „háromszögkoporsó” típuson is, ez a fajta leginkább Közép-Egyiptomra jellemző. El-Hibe nekropoliszából a későkori koporsók számos típusa került elő.

A dinasztikus kor végére a sötétített fakoporsó válik általánossá, melynek bevésett feliratait színes pasztával töltik ki, a szemeket is berakással készítik. A fentiek az antropoid koporsók típusához tartoznak.

Thébában a qrsw-koporsók feltehetőleg megszakítás nélkül a Római korig használatban maradtak. A tradicionális jelenetek mellet néhány asztronómiai ábrázolás is rájuk került. A qrsw egy másik csoportját alkotják a négyszögletű, faragott és áttört koporsók.

A legtöbb későkori fakoporsóban a múmia több részből álló kartonázs díszben feküdt. Ennek a típusnak a megjelenése feltehetőleg a Szaiszi korra tehető és a Görög-római korig biztosan megtalálhatók a temetkezésben, mivel egyes darabok hátoldalán görög nyelvű feliratok találhatók.

Később áttört kartonázs múmiafedéllé alakultak, melyek a múmiát felül és oldalt fedték. Ezeket a gyakran aranyozott fedeleket egy szintén aranyozott kartonázs maszk tette teljessé. A kartonázsokon a szandál ábrázolás alatt a múmia lábán a megkötözött ellenséget ábrázolták. Nehéz megmondani, hogy a test teljes felső részét borító múmiakartonázsok többnyire vízszintes regiszterekkel, sötét alapon gazdagon festett figurális dekorációval mikor jelentek meg először. Ilyen kartonázsokat használtak a Görög-római korban. A római császárok alatt jelenik meg az a kartonázs, melyek közvetlenül a múmián formáztak meg, és így követi annak alakját. Ezek az elhunytat realisztikusan, ruhában ábrázolják. Ez a portré felé mutató tendencia jellemző a római kultúrára, és Egyiptomban a fénypontját az ún. Fajjum-portrékban éri el. Megjelennek a római dekoráció nélküli ládaalakú koporsók is. A szegény embereket koporsó nélkül, csoportos sírokba temetik.

2. A római korban nagyon ritka a fából készült koporsó, erre látható egy példa az alábbi linken, körülbelül időszámításunk szerint 40-60.-ból:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)

[1] Többnyire rövid formulák (http-dj-nswt, jmAxw-, Dd-mdw stb.) vagy mítoszok.

[2] Irtózás az üres tértől.

[3] Egy letűnt kor felidézése stilisztikai eszközök segítségével.

[4] Díszítő jellegű.

[5]

[6] http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/75/Sarcophage_Harsiesis.JPG

[7] Sólyommúmia alakú halotti istenség, Memphiszben és Szakkarában. Bővebben itt olvashatsz róla: http://maatkara.extra.hu/szokarisz.htm

[8] Ez heker (xkr) hieroglifák () sorozata.

[9] Núbia felől, a Napata birodalom uralkodói meghódítják Egyiptomot.

[10] A Dzsed-oszlop itt nem jelenik meg, az a koporsó hátoldalán található.

[11] Ünnepélyes felvonulás.

[12] Ezek egy szép példája található a British Múzeumban (BM EA 17): http://www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00396/AN00396596_001_l.jpg

[13] http://www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00337/AN00337606_001_l.jpg


Ameneminet kartonázskoporsója, III. Átmeneti kor (kb. i.e 1069-664). A hátoldalon a nagyméretű dzsed-oszlop dominál, míg elöl egy hatalmas Abüdosz-fétis, mellette különböző védelmező alakok láthatók. Az uzeht gallér alatt egy szárnyait kiterjesztő kosfejű solyóm foglal helyet. Közeli kép a fedélről.	Ankhpakhered, Amon borbélyának koporsószettje, III. Átmeneti kor (22. dinasztia i.e. 945-715). A kartonázskoporsó magassága 1, 66 méter, szélessége 40 cm. A kartonázs ragasztóanyaggal és stukkóval bevont vászon. A díszes uzeht gallér alatt kosfejű, napkorongos sólyom látható, valamivel lejjebb pedig egy napkorongot viselő sólyom, illetve különböző védelmező istenalakok és az Abüdosz-fétis. A fából készült külső koporsó alig díszített.	Tanetretiserit, Amon énekesnőjének múmiakartonázsa, III. Átmeneti kor (kb. i.e. 8-7. század). KHM, Bécs.

Padiiszet múmiaformájú belső koporsója, Későkor (kb. i.e. 750). KHM, Bécs. Az uzeht galléron és alatt az Abüdosz-fétis látható. Az alatta lévő regiszterben a szárnyas napkorong alatt az elhunytat Ozirisz elé vezetik.	Padiiszet múmiaformájú belső koporsója, Későkor (kb. i.e. 750). KHM, Bécs. A szív megmérettetése ezúttal Ré-Harakhty-Atum előtt történik. Alatta a Anubisz balzsamozza be az elhunytat. Majd pedig Oziriszt tisztelik, aki egy fában áll, ez mítoszának egyik mozzanatára utal, amikor koporsóját Bübloszban körülnövi egy fa.	Taditamon koporsójának részlete, mely a thébai Nyugati Partról került elő, Későkor (25. dinasztia, i.e. 700-650). Az előkelő hölgy háromosztatú parókát visel, melyen Nephthüsz istennő szárnyas alakja található. A koporsó fedél szélét egy kígyó alakja öleli körbe, melynek feje és farka vége a lábnál ér össze. Az uzeht gallér alatt Nut istennő szárnyas alakja látható. Ezt követi a túlvilági bíróság jelenete. Ez alatt a feliratok dominálnak, de megtalálható még az Abüdosz-fétist védelmező Ízisz és Nephthüsz alakja, valamint a balzsamozás jelenet. A lábfejeken Ízisz kapott helyet, a talprészen pedig az Ápisz bika található, a hátán Ozirisz múmiájával. Oldalt a kisméretű istenalakok között például a Hórusz-fiúkkal, Anubisszal és Gebbel is találkozhatunk. Az alsó rész alját kívül dzsed-oszlop díszíti. Mind a koporsó fedél, mind az alsó rész belsejébe a Nyugat istennő hatalmas alakját festették, akit feliratok fognak közre.

Hedeb-Neith-Iret-Bin királynő gránit szarkofágjának fedele Szaiszból. 26. dinasztia (i.e. 6. század). KHM, Bécs.	Hereret kartonázsba foglalt múmiája, és cédrusfa koporsói, Thébából, a Ptolemaiosz-kor végéről.