Az ókori Egyiptom koporsói I.
A koporsó mitologikus eredete Oziriszhez köthető. Fivére, Széth titokban méretet vetetett róla, majd egy arannyal és ezüsttel veretett, drágakővel díszített ládát készítetett szikomorfából. Ezután lakomát rendezett, melyre meghívta Oziriszt is. A gyönyörű ládát minden vendég megcsodálta, Széth pedig kijelentette, hogy annak adja, aki ha belefekszik, teljesen kitölti. A láda természetesen csak Oziriszre illett, mikor pedig Széth bíztatására belefeküdt, az összeesküvők rácsapták a tetejét, beszögezték, ólmot öntöttek rá, majd levitték a ládát a Nílus torkolatához, és a tengerbe dobták. Ez a láda volt az első koporsó.
A koporsók elnevezése:
|
mn-anx |
Szó szerinti jelentése: tartós életű. |
|
nb anx |
Szó szerinti jelentése:az élet ura. |
qrsw |
A alakú koporsó. |
|
|
Drwt |
|
|
wt |
A múmiaformájú koporsó. |
Formájukat tekintve alapvetően két típusba sorolhatók: négyszögletes (láda alakú) és antropoid (ember alakú, múmiaformájú).
Az ókori egyiptomiak elképzelése szerint a koporsó a halott háza, ugyanakkor szállító eszköz. Egyes szövegek szerint a balzsamozás házától a sírig tartó úton a halott veszélyes vizeken hajózik. A koporsó a múmia megtestesítője is, valószínűleg ez az elképzelés vezet az újbirodalmi antropoid koporsók kialakulásához. Nut, mint Ozirisz anyja maga a koporsó, anyaméh, amelyből a halott új életre születik a túlvilágon.
A Predinasztikus korban a holttestet néha gyékényszőnyegre, vagy gyékénykoporsóba fektették[2]. Az Archaikus korban előfordult az ovális kerámia koporsó és a fából készült, láda alakú koporsó. Ebben a korban a holttestet zsugorított testtartásban (magzati pózban) helyezték a koporsóba, ezért a ládaalakúak jellemzője, hogy viszonylag rövidek. A legtöbbjük egyszerű ládára emlékeztet, díszítés nélkül. Azonban már az Archaikus kor elején megjelennek a palota homlokzattal díszített példányok is. Ez a motívum a palota külső kazettás falát mintázza, így tükrözi azt az elképzelést, hogy a koporsó az elhunyt háza. A fedelek néha laposak, de általában a középső részük boltíves kiképzésű, álló téglalapformával a két végén. Ez az alsó-egyiptomi Butó ősi szentélyformája, melynek neve pr-nw.[3]. Az egyszerű embereket általában közvetlenül a homokba helyezték, néha gyékényszőnyegre fektették őket, és olykor állatbőr, vagy vászon fedte a testüket.
Az Óbirodalom idején még mindig előfordultak zsugorított testtartásos temetkezések, ezért a rövid ládalakú koporsók is használatban maradtak. Az első teljes emberhosszúságú koporsók a 3. dinasztia idején már biztosan megjelentek. Kevés ilyen maradt fenn, de nagyobb számban kerültek elő az 5. és 6. dinasztia idejéről.
A 3. dinasztiától előfordul, hogy a fakoporsót kőszarkofágba helyezik. A kettős fakoporsók az Óbirodalom idején ritkák, az I. Átmeneti korban és később viszont gyakorivá válnak.
A legegyszerűbb fajta a sima díszítés nélküli ládaalakú típus. A 2-3. dinasztia idejétől jelenik meg az a fajta, melynek oldalait palotahomlokzat motívum díszíti, gyakran falábakon áll és a fedele általában domború.
A 6. dinasztiától fordul elő az a típus, melynek oldalain, a felső perem mentén szövegsáv fut végig, áldozati formulákkal. Megjelenik a szempár a koporsó jobb – keleti – oldalán a fejnél, melynek segítségével az elhunyt kapcsolatot létesíthetett a külvilággal. A múmia arca ezek mögött a szemek mögött volt, a test a Középbirodalom végéig általában oldalt feküdt a koporsóban. A szempár szerepe, hogy a halott ezeken keresztül láthassa a halotti áldozatok bemutatását,[4] és a napfelkeltét. A szemeket ugyanakkor azonosították Hórusz isten szemével, mely bár megsérült a Széth-tel vívott küzdelemben, de Thot isten meggyógyította. A meggyógyított Hórusz-szem, vagy Udzsat-szem az egyiptomi ember számára az oltalom, az épségben maradás jelképévé vált. A koporsó belsejének dekorációja jellemzően az álajtó és az áldozati lista, de a belső északi oldalon megjelenhet a hét olaj ábrázolása is.
Az első átmeneti kor végére a koporsókra felírják azokat a mágikus mondásokat, melyeket ma Koporsószövegeknek nevezünk. Ezek a koporsó belsejének nagy részét elfoglalták, beleértve a fedelet is.
A középbirodalmi ládaalakú koporsókon a nyílások szegélyénél – melyet a koporsó gyenge pontjának tartottak – előfordul a vörös szín alkalmazása, melynek bajelhárító hatást tulajdonítottak.
A 11. dinasztiára jellemző, hogy a Koporsószövegekből választanak szövegeket. Ezek sokszor már a koporsó belső oldalain is helyet kapnak. A Koporsószövegeket kísérő vinyetták, illetve a Túlvilág egyes részeit ábrázoló térképek, valamint ún. csillag-naptárak is előfordulnak. Utóbbiak a 11. dinasztia végén, 12. dinasztia elején jelennek meg és olyan időszakokat ábrázolnak, amikor bizonyos csillagok láthatóak az égen. Szövegsáv fut végig a koporsófedél külső oldalán, mely Nut, az Ég istennőjéhez szóló fohászt tartalmaz. Az, hogy a koporsó-fedél az égi szférát szimbolizálta kifejezésre jut abban is, hogy ennek a belső oldalán kapnak helyet a korábban említett csillag-naptár ábrázolások.
A koporsónak tájolása lesz, a benne fekvő múmia testrészeinek helyzete egy-egy égtájhoz kapcsolódik. Ez az elrendezés az Ozirisz múmia körüli alakok elhelyezkedést tükrözi, melyet később a Halottak könyve 151. fejezete részletesen leír.
Megjelenhetnek rajtuk a múmialeplet rögzítő szalagok, ezek a későbbiekben standard motívummá válnak, hiszen az elsődleges szempont a múmiához való hasonlóság elérése volt. Az első (12. dinasztiai) antropoid koporsók némelyikét fekete alapúra festették. Az arc festése mindig eltér a koporsó többi részétől - lehet testszínű, rózsaszín, narancsos árnyalatú, fehér vagy aranyozott is. Ez koronként illetve társadalmi rangtól függően változik.
Az egyik legszebb ilyen antropoid koporsók a Középbirodalom idejéről Szenebtiszié és Neferuptah hercegnőjé. Ezeket aranyfólia borította és féldrágakő berakások díszítettek a hölgyek uszeh-gallérját és hajdíszeit megformázva.
Ajánlott linkek:
1. A British Múzeumban őrzik ezt a nádból készült koporsót, melynek fedele teljesen hiányzik, egy felnőtt csontváza fekszik benne magzati pózban. Tarkhanban találták meg a 2050-es masztabában. Az Archaikus korból (feltehetőleg 1. dinasztia) származik, hossza 117 cm, szélessége 58,5 cm. A nyilvántartási száma: EA52887
http://www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00415/AN00415462_001_l.jpg
2. A Petrie Múzeum gyűjteményét gazdagítja ez a díszes fakoporsó, mely Tharkanból az 532-es sírból származik. Tarkhan egy jelentős temetkezési hely, mely az államalapítás idejére datálható.
http://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt//tarkhan/specialfinds/coffin.html
3. Iker koporsója, Középbirodalom (11. dinasztia), Théba. 2008. februárjában találták meg Iker ép temetkezését, benne ezzel a vörös színűre festett láda alakú koporsóval. Zahi Hawass elmondása szerint látható rajta egy jelenet, amelyben Iker Hathor istennő számára mutat be áldozatot. Azt is elmondta, hogy az alapjától eltekintve a koporsó kiváló állapotban van.
http://www.guardians.net/hawass/discoveries/images/1.Coffin-1.JPG
4. Uszerhet antropoid koporsója a Középbirodalom (12. diansztia) idejéről. Lelőhelye: Beni-Hasszán.
http://www-img.fitzmuseum.cam.ac.uk/img/ant/ant20/E.88.1903.jpg
5. Szenebtiszi qrsw típusú cédrusfa koporsója Lishtben került elő. Bizonyos részerit aranyfólia díszíti, bár ez a fekete-fehér képen sajnos nem látszik, ahogy az sem, hogy a szem-panelben is van aranyfólia, maguk a szemek pedig egyiptomi alabástrom és obszidián berakással készültek. A koporsó hossza 194 cm, szélessége 55 cm. A Középbirodalom idejére, azon belül a 12. dinasztia végére, a 13. dinasztia elejére datálják.
https://images.metmuseum.org/CRDImages/eg/original/08.200.45(2).jpg
Képek:
Per-nu formájú fakoporsó az Óbirodalom, azon belül az 5. dinasztia idejéről maradt ránk. Egy masztaba sírban találták meg Gebelinban. Jelenleg Torinóban látható. |
Az I. Átmeneti korból és a Középbirodalom idejéről származó női temetkezések láthatóak a vitrinben. A sírmellékletet a koporsó, az elhunyt szobra, fejtámasz és szépségápolási kellékek alkotják. A fotót Torinóban készítettem. |
Nakhti koporsója és temetkezési mellékleteinek egy része, Középbirodalom (12. dinasztia, I. Szeszósztrisz uralkodása, kb. i.e. 1943 - 1898). Assziutból, a 7-es számú sírból kerültek elő. 1903-ban leletmegosztással került az ott talált tárgyak fele a Louvreba. A láda alakú fakoporsó belsejébe Koporsószövegeket írtak. |
Ukhhotep, Hedzspu fiának koporsóját kívülről csupán a szempanel és feliratsávok díszítik, belül azonban a túlvilági életre kívánt tárgyakból és rituális tárgyakból álló eszközfrízt és áldozati ételeket láthattok. Egy második szempanel valamint a Koporsószövegek több mondása is helyett kapott a láda belsejében. A Középbirodalom idejéről származik (12. din.), Meirből. A láda 213.6 cm hosszú, 56 cm széles és 58 cm magas. © The MET |
Nephthüsz koporsószettje egy külső láda alakú koporsóból és egy belső múmiaformájú koporsóból áll. A Középbirodalom idejéről maradt ránk (12. din.). Meirben, Szenbi II érintetlen sírkamrájában találták meg. A láda eredetileg Ukhhotep számára készült, később vésték át Nephthüsz számára. A belső anthropoid koporsó még mindig magában rejti a hölgy múmiáját. © The MET |
Khnumnakht láda alakú koporsójának a külső díszítése káprázatos. A Középbirodalom második felére datálható (13. din.), lelőhelye szintén Meir. Az álajtó kialakítású szempanel mellett palotahomlokzat motívum és heker-fríz ékesíti az oldalakat. A fej felöli, rövid oldalon pedig megjelenik egy istennő, ez ebben a korszakban még ritka. A láda hossza 207,5 cm, szélessége 51,8 cm, a magassága pedig 68 cm. © The MET |
Készítette: Maatkara
Közzétéve: 2015.02.28.
Utoljára szerkesztve: 2017.11.08.
Felhasznált irodalom:
Salima Ikram, Aidan Dodson - The Mummy in Ancient Egypt (Thames & Hudson, 1998)
W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)
[1] Determinatívumként szerepelhet még: , , .
[2] A Field Múzeumban látható egy ilyen temetkezés, mely feltehetőleg Hierakónpoliszból származik és egy körülbelül 50 éves korában elhunyt nő holttestét tartalmazza a gyékénykoporsóval és a sírmellékletekkel együtt:
http://i9.photobucket.com/albums/a98/kmt_sesh/FIELD%20MUSEUM/IMG_0155.jpg
[4] A középbirodalom idején agyagból készült áldozati tálat, és ételt helyeznek a sírokba, mely jelképesen örökre biztosítja az áldozatot.
[5] Áldozat, amit a király ad.
[6] A Középbirodalomra jellemző térképszerű túlvilági vezető.
[7] Mert mindkettő átmegy a jelképes pusztuláson és újjászületésen. A párhuzam a Ramesszida kor végén, illetve a 21. dinasztia idején abban teljesedik ki, hogy Ozirisz Ré alvilági megfelelője lesz.
|
|