Kanópusz-felszerelés

Kanópusz-felszerelés

Az egyiptomiak hite szerint a holttest megőrzése és épen tartása nélkülözhetetlen volt a halál utáni élethez. Kezdetben a sekély homokba temetett testek természetes módon mumifikálódtak. A Predinasztikus kor végén azonban a holttestet gyékény vagy fa koporsóba tették, amelyet fával, vagy téglával kirakott sírba helyeztek, így már nem hatott rá a homok szárító hatása. Ebből az időszakból származnak a legkorábbi bizonyítékok a holttest mesterséges tartósítására. A természetes bomlás késleltetése érdekében gyantába itatott vászontekercsekbe tekerték az elhunytat. A test nátronnal történő kiszárítása a 4. dinasztiától fordul elő. Ennek első lépéseként az alhason ejtett vágáson keresztül eltávolították a tüdőt, a májat, a gyomrot és a beleket. Ezeket a szerveket is kiszárították nátronnal, majd vászonba csomagolták, ezt követően külön tárolóban helyezték el. Erre a célra azonban hamarosan külön edényeket használtak. A belső szervek tárolóit legyenek azok ládák, edény szett vagy miniatűr koporsók, az egyiptológusok kanópusz-felszerelésnek nevezik. Az egyiptológia korai művelői e tárgyakat tévesen Kanoposszal[1], a trójai háború Menelaosz királyának hajókormányosával hozták összefüggésbe. Őt a Delta északnyugati részében a róla elnevezett településen[2] Ozirisz egy formájaként tisztelték. Szent képmása egy kerek hasú edény volt, amelyet Nílus vízzel töltöttek meg. Az Alexandria Múzeumban őriznek egy ilyen edényt, mely a ras el-Sodai Ízisz szentélyből került elő és a 2. századból maradt ránk. Emberfeje van, uzeht-gallért, álszakállat és háromosztatú parókát visel. A homlokán ureusz-kígyó látható. A fejét egy kosszarvakkal, napkoronggal, valamint ureuszokkal kiegészült kettős tollkorona ékesíti. A képét beteszem az ajánlott linkek közé.

A legkorábbi, belső szervek tárolására szolgáló kőből készült vagy a sírkamrában, a padlóba faragott kanópusz-ládák az Óbirodalomban, a 4. dinasztia elején tűntek fel. A legkorábbi ismert mumifikált belső szerveket abban az aknában találták, amely Hotepherész I temetkezésének mellékleteit rejtette (G7000X). Hotepherész Sznofru fáraó felesége volt, és a Királynék II. című írásban részletesen olvashatsz róla. A sírkamra nyugati falának déli végében egy falfülkében bukkantak rá a kalcitból faragott, négyzet alakú kanópusz-ládára. A ládát négy rekeszre osztották, mindegyikben anyagmaradványok voltak, melyek egykor a belső szervek lehettek. A fedelet úgy rögzítették, hogy zsinórral tekerték körbe a ládát, majd lepecsételték. Gízában számos sírban találtak a falba vagy a padlóba vésett fülkét a holttest lábának közelében, ezeket mészkőlappal zárták le, tartalmuk azonban nem ismert, elképzelhető, hogy fából faragott kanópusz-ládákat helyeztek el bennük.

Az első királyi kanópusz-felszerelés Kephrén nevéhez fűződik és nem más, mint a sírkamrában a szarkofágtól délkeletre a padlóba faragott gödör.

A 4. dinasztia végén már lapos, vagy domború tetejű kőedényekbe helyezték a belső szerveket. Az edények készülhettek mészkőből, kalcitból (egyiptomi alabástromból), és agyagból, később más kövekből, fajanszból és ritkán fából is. A legkorábbi ismert példányok Mereszankh III temetkezéséből származnak és mészkőből készültek. Fából faragott ládák az Óbirodalom végétől fordulnak elő, ezek egyaránt tartalmazhatnak vászonba tekert belső szerveket, illetve kanópusz-edényeket. A kanópusz-edények állhattak szabadon is a sírkamra padlóján. A legtöbb nem hordoz feliratot, de ritkán szerepel rajtuk az elhunyt neve és címei, mint azokon a darabokon, amelyek Szakkarából, Kagemni vezír sírjából kerültek elő.

Az I. Átmeneti kortól kezdve fordulnak elő az emberfejű edényfedelek, illetve a múmiaformát imitáló, belső szerveket tartalmazó vászoncsomagokon az emberfejű maszkok. Ezek valószínűleg az elhunytat testesítik meg, de ez lassanként megváltozott. A feliratok ugyanis arról tanúskodnak, hogy ettől fogva istenekkel kezdték összekapcsolni a szerveket. Ezek a Hórusz-fiúk: a máj Imszeti, a tüdő Hápi, a gyomor Duamutef, a belek pedig Kebehszenuef védelme alá kerültek. Az is előfordult, hogy mind a négy fedél sólyomfejet formáz. Ebben a korszakban az edényeket gyakran kartonázsból készítették el. A kanópusz-ládák ettől kezdve a korszak koporsóinak mintájára készültek.

A Középbirodalom idején előfordulnak a szokásostól eltérő megoldások is, például Kuy Meirben található sírjában ahol a kanópusz-edények funkcionálnak testként az emberfejű maszkokhoz, vagy I. Szeszósztrisz esetében, az ő kanópusz-edényeinek karjai voltak, melyeket két oldalt lefelé lógva formáztak meg. Még ettől is különlegesebb példányokat találtak el-Bershében Dzsehutinakht temetkezésében, ezek ugyanis rövid emberi lábakon álltak. A kanópusz-ládák ebben a korszakban is a koporsók mintájára ládalakúak voltak, a felirat az oldalak felső részén futott körbe egy sávban, de olykor egy függőleges oszlop is kiegészíti őket. A belső oldaluk üres volt, bár néhány esetben szerepel bennük a Koporsószövegek egy-egy részlete, illetve II. és III. Szeszósztirsz uralkodásától megjelenthetnek rajtuk védelmező istenalakok. A ládákat általában a sírkamrában a láb közelében helyezték el, bár több esetben előfordul, hogy egy a koporsó alatti üregben voltak. Elképzelhető, hogy ez összefügg azzal, hogy később a Halottak könyve illusztrációkon a kanópusz-edények a balzsamozóágy alatt láthatóak, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen takarékoskodni akartak a hellyel. A kőből készült kanópusz-ládák a korszak kőből készült szarkofágjait imitálják, fedelük tehát a per-nu szentély mintájára készült. Ezek között is van különleges, például a III. Szeszósztrisz uralkodása alatt élt balzsamozó Khentkhetyemszaf esetében, akinél egybe van faragva a mészkő kanópusz-edény és a láda. A ládákra írt felirat általában az áldozati formula, de gyakran előfordul az is, hogy a szöveg kijelenti, az elhunyt üdvözült a Hórusz-fiúk előtt.

A 12. dinasztia végén egy bővebb formula alakult ki, mely a Későkorig a kanópuszokra írt szöveg alapját képezte. Ez felszólítja az adott Hórusz-fiút védelmező istennőt terjessze ki karjait védelmezőn az adott Hórusz-fiú köré, és kihirdeti, hogy az elhunyt megdicsőült az istennő és a Hórusz-fiú előtt. Például: „Ízisz terjeszd ki karjaidat Imszeti köré, aki benned van. Üdvözült Imszeti előtt, XY, az igazhangú.”[3]

A II. Átmeneti korban, a 13. dinasztia idején, amikor a koporsók alapszíne fekete lett, a kanópusz-ládák is követik ezt, a 17. dinasztia közepétől viszont alapszínük fehér, vagy sárga. A dekorációja mindkét típusnak azonos, az oldalukon egy szentélyen fekvő sakál látható. A szentélyt ruha[4] és fa[5] hieroglifák díszítik. Az ábrázolás a mumifikálás során használt vászontekercsekre és növényekre utal, illetve Anubiszra, a balzsamozás istenére. Mindegyik oldalon más jelzőkkel illették az állatot: „A szent föld ura” (Neb-ta-dzseszer), „Aki a hegyén van” (Tep-dzsu-ef), „Az isteni sátor élén álló” (Henet-szah-netyer), „Aki a balzsamozás helyén van” (Imi-ut).

Az Újbirodalom elején, a 18. dinasztia idején a kanópusz-edényeknek még mind a négy fedele emberfejet formáz. A 19. dinasztia, azon belül II. Ramszesz uralkodásának végén általánossá válik, hogy egy szettben négy különböző fedele van az edényeknek, mindegyik az egyik Hórusz-fiúra utal: ember, sólyom, sakál és majom. A 18. dinasztia idején így hangzik a jellemző kanópusz szöveg: „Szavak mondása Ízisz által: «Kiterjesztem a karomat aköré, aki bennem van. Körbeveszem védelmemmel Imszetit, aki bennem van, ó Imszeti Ozirisz-XY igazhangú a Nagy Isten előtt.»”[6]

A 18. dinasztia közepéig az edényeket helyettesíthették múmiamaszkkal ellátott vászoncsomagokkal. Ugyanakkor a korszak néhány gazdag temetkezésében mindkettő megtalálható. Tuja sírjában például a kanópusz-ládában 4 emberfejű fedéllel ellátott kalcit edény volt, ezekben pedig a belsőségek vászonba tekert csomagjai múmiaformájúak voltak és mindegyiknek a „fején” aranyozott kartonázsmaszk volt.

A kanópusz-ládák dekorációjában változás történik, 2-2 védelmező istennő alakja kerül a rövid, és 2-2 Hórusz-fiú a hosszú oldalakra. Formában a ládaalakú típust kiszorítja a kAr szentélyt[7] imitáló típus, nem ritkán egybe faragva a szállítást segítő szántalpakkal. A magán emberek temetkezésében ezek néhány kivételtől eltekintve fából készültek. A Ramesszida kor végén és a III. Átmeneti kor elején számos kanópusz-láda tetejét Anubisz díszíti, fekvő sakál formájában. A királyi kanópusz-ládák hasonló formájúak, de kőből készülnek. II. Amenhoteptől kezdve a 4 védelmező istennő magas relief technikával megjelenik a sarkokon. A karjaikat kitárják, így gyakorlatilag védelmező ölelésükkel bekerítik az egész ládát. Az uralkodók kanópusz-ládája ilyen marad a 19. dinasztia végéig. A belső szervek a ládán belül edényekben, azon belül pedig miniatűr koporsóban vannak elhelyezve. Utóbbi szokás a Ramesszida-korban néhány magántemetkezésben is megtalálható, például a Deir el-Medinában élt Szenedzsem temetkezésében. Tutankhamon esetében az egyiptomi alabástromból készült kanópusz-ládát egy fából faragott, aranyozott szentély belsejében helyezték el, ennek négy oldalánál ott áll a négy védelmező istennő: Ízisz, Nephthüsz, Szelket és Neith. A kanópusz-edények szintén egyiptomi alabástromból készültek és fedelük emberfejű, királyi attribútumokkal rendelkeznek: nemesz-kendőt és homlokukon ureusz-kígyót, valamint keselyűfejet viselnek. Az edényekben egy-egy tömör arany miniatűr antropoid koporsóban vannak a vászonba tekert belső szervek. A 20. dinasztia elején a királyi temetkezésekben már nem alkalmaztak kanópusz-ládákat, helyette nagyobb méretű kanópusz-edényeket használtak.

Hórusz-fiú	A fej formája	Istennő	Tartalom
Imszeti	férfi	Ízisz	máj
Hápi	majom	Nephthüsz	tüdő
Duamutef	sakál	Neith	gyomor
Kebehszenuf	sólyom	Szelket	belek

A balzsamozott belső szerveket a 21. dinasztia idejétől visszahelyezték a testbe, gyakran a Hórusz-fiúkat formázó apró viaszfigurák kíséretében. Az igen előkelő személyek sírjában találhatóak üres, vagy álkanópusz-edények. Elképzelhető, hogy ennek hátterében az áll, hogy a kanópusz-edényekre a Hórusz-fiúk megtestesüléseiként tekintettek, és az ő temetkezésben betöltött szerepük túlmutat a kanópusz funkción. Bővebben olvashatsz róluk az istenek témakörben található cikkemben, amelynek elérhetőségét betettem az ajánlott linkek közé. A III. Átmeneti korban a kanópusz-ládák ritkák, kAr vagy per-wer szentélyt mintáznak. A királyi temetkezésekre a III. Átmeneti korban az a jellemző, hogy kanópusz-edények és egy egyszerű, fából készült láda van. Ez alól kivételt képez I. Sesonk, akinek kalcitból készült ládája van.

A 26. dinasztia idején ismét kanópusz-edényekbe helyezték a belső szerveket, ezt követően azonban a kis vászoncsomagokat a lábak közé tették, így bandázsolták be a testet. A 26. dinasztia idején így hangzik a jellemző kanópusz szöveg: „Szavak mondása Ízisz által: «Elégetek egy bajkeverőt. Védelmezem Imszetit, aki bennem van. XY, az igazhangú védelme Imszeti védelme. XY, az igazhangú Imszeti.»”

Az elhunytat azonosítják a Hórusz-fiúval, az istennő úgy védelmezi őt, ahogyan Imszetit.

A Ptolemaiosz-korra jellemzőek azok a keskeny, magas kanópusz-ládák, amelyeknek a fedelét sólyom-figura ékesíti. Némelyik közül valóban tartalmazott belsőségeket, de a többség álkanópusz-láda volt. Előfordul még néhány kanópusz-edény is ebben a korszakban, azonban a kanópusz-felszerelés használata még a Római kor előtt megszűnik.

Szent állatok is kaphattak kanópusz-felszerelést. III. Amenhotep korától az Ápisz-bika temetkezésében is megtalálható. Az Ápisz-bika temetkezése minden aspektusában hasonló a korszak magas rangú személyeiéhez, így a kanópusz-felszerelés tekintetében is. A Mnevisz-bikák temetkezéséből is ismerünk kanópusz-edényeket. Sőt elképzelhető, hogy a belső-szervek tárolására szolgáltak azok a fából faragott ládácskák, amelyeket egy íbiszkoporsó mellett találtak.

Ajánlott linkek:

A Hórusz-fiúkat bemutató írásom:

http://maatkara.extra.hu/01istenek/sonsofhorus.htm

Az Ozirisz egyik formájaként tisztelt Kanópusz márványból faragott képmása a második századból, mely Franck Goddio víz alatti ásatása során került elő:

http://alain.guilleux.free.fr/galerie-exposition-ima-goddio/images/IMG09850.jpg

Nebi szikomorfából faragott, fekete alapon világos festésű kanópusz-ládája a 18. dinasztia idejéről. A lelőhelye Théba. Napjainkban a British Múzeum tulajdonában van, a nyilvántartási száma: EA35808. A kAr szentélyt formázó láda egybe van faragva a szánnal, a rövid oldalakon az egyik rövid oldalon Ízisz és Nephthüsz istennő látható, a másikon Neith és Szelket. A hosszabb oldalon teljesen emberalakban 2-2 Hórusz fiú látható. A belsejébe négy darab fából faragott kanópusz-edényt helyeztek, mind a négynek emberfejű fedele van.

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?partid=1&assetid=394915001&objectid=117303

Másik szögből:

http://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details/collection_image_gallery.aspx?partid=1&assetid=322196001&objectid=117303

Kékes-zöld fajanszt kanópusz-edény sólyomfejjel (Kebehszenuf) a 19.-20. dinasztia idejéről. Az ilyen edényeken általában képi illusztráció is található, például az adott Hórusz-fiú ül felhúzott térdekkel egy kis áldozati asztal előtt, esetleg megtisztítja az elhunytat, vagy mint a jelen esetben az elhunyt egy túlvilági istenség – itt Ozirisz – előtt hódol. Ez a példány a fedéllel együtt 30 cm magas, a bosztoni Szépművészeti Múzeumban őrzik, a nyilvántartási száma 48.1286a-b. A szett többi darabjának csak a fedele van meg.

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/SC12877.jpg

Ezen a felvételen egy Ptolemaiosz-kori kanópusz-láda látható. Az isteni sátor formájú láda a bosztoni Szépművészeti Múzeum egyiptomi kollekciójának darabja. A tetején mumifikált sólyom, Szokarisz, a memphiszi régió temetőinek istene látható. A magassága 37,30 cm, a szélessége 23 cm, a nyilvántartási száma 98.1128.

http://mfas3.s3.amazonaws.com/objects/E1598CR-d1.jpg

Képek:


Égetett nílusi agyag kanópusz-edények, feltehetőleg Rawer masztabájából. Óbirodalom, 5. dinasztia. A fotót Bécsben készítettem még 2008-ban.	Hildesheimban is őriznek két Óbirodalom korabeli kanópusz-edényt, ezek mészkőből készültek.	A Középbirodalom a szokásostól eltérő példányai közé tartozik Szenebi kanópusz-ládája Meirből, mely a 12. dinasztia idejére datálható. Nem voltak kanópusz-edények, a fából faragott, körülbelül 59 x 59 centiméteres ládában a belső fedél tetejét viszont emberfejek díszítik. Nyilvántartási száma: 11.150.17a © The MET

Egy mészkőből faragott, emberfejet formázó kanópusz-edény fedél, mely a Középbirodalom korából, azon belül a 12. dinasztia idejéről maradt ránk. A felvételt Münchenben készítettem.	Antef-Szekhemré kanópusz-ládája a 17. dinasztia idejéről. Dra Abu el-Nagában találták meg, jelenleg a Louvre egyiptomi gyűjteményében van kiállítva.	Uadzsren, a két magtár felügyelője fából faragott, kAr szentélyt imitáló kanópusz-ládája az Újbirodalom korából (k.b. i.e. 1450 – 1400). Egybe faragták a szállítást segítő szántalpakkal. A benne lévő agyagból készült kanópusz-edények emberfejűek, festésük a kalcit kő erezetét imitálja. Torinóban tekinthető meg.

Tjauenhuy kanópusz-ládája, Újbirodalom vége (kb. i.e. 1000). A Louvreban őrzik, 45 cm magas, 52 cm hosszú és 44 cm széles. Az oldalakon az elhunyt különböző halotti istenek előtt hódol, ezek: Ozirisz, Anubisz, illetve 2-2 Hórusz-fiú.	Két fából faragott álkanópusz-edény Henuttaui temetkezéséből, aki Amon énekesnője volt, a III. Átmeneti korban, a 21. dinasztia idején. Münchenben vannak kiállítva.	Egyiptomi alabástromból faragott kanópusz-edények a Későkorból. A fotót Torinóban készítettem.