Skarabeusz

 

A skarabeidák (lemezescsápúak) családjába tartózó Scarabeus Sacer az ókori Egyiptomban Kheprinek, a keleti horizonton felemelkedő Napistennek az egyik megjelenési formája volt, ezért szent állatként tisztelték.

A Scarabaeus Sacer fejpajzsa félkör-alakú, elöl hatfogú. Teste kissé lapított, színe homályosan fénylő fekete. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika, keletre Közép-Ázsiáig terjed, északi elterjedésének határát a magyar Nagy-Alföldön éri el. Fő tápláléka a teve, a tehén és a ló ürüléke. Legelők és karavánutak közelében találkozunk vele, ha a talaj elég száraz és laza.

A galacsinhajtók, ha felfedeznek egy ganajrakást sokszor messzi távolból érkeznek surrogó repüléssel hasítva a levegőt. Elülső lábukkal és fejükkel darabkákat szakítanak le a ganajból, kisebb-nagyobb golyókat formálnak belőle, majd sietve elgurítják, hogy irigy társaik elől biztonságba helyezzék. A hengergetés során a galacsin sima golyóvá változik. A galacsin elgurítása gyakran drámai jelenetek színtere, hiszen kemény csatákat vívnak társaikkal, akik megpróbálják elcsenni azt. Ha sikerül a galacsint biztonságos helyre gurítani, akkor a hím a nőstény őrizetére bízza azt és nekilát lyukat ásni a földbe. Ezután a földalatti kamrában fogyasztják el táplálékukat.

Ugyanilyen földalatti kamrába - melyek néha 30 cm-re is lehetnek a föld felszinétől - rejti el a nőstény azt a nagyobb, körte alakúra formált galacsint is, melybe petéjét rakja. Fontos, hogy a labda folyamatosan nedves maradjon, mert a lárva éhen hal, ha a labda kiszárad és megkeményedik. A pete lerakása után a nőstény lezárja a bejáratot, majd továbbáll, hogy máshol újra megismételje a folyamatot. Összehasonlítva a rovarok nagy részével, a nőstény Scarabaeus Sacer csak néhány petét rak le, de gondosságának és alaposságának köszönhetően ezek legtöbbje bogarakká fejlődik. A kikelő lárva a galacsinban elegendő táplálékot talál a teljes kifejlődéshez. A lárva előbb bábbá alakul, majd ebből bújik ki a bogár. Megfelelő körülmények között a petéből egy hónap alatt kifejlődik a bogár.

 

Skarabeusz-amulettek

 

I. Az élők amulettjei

 

A szkarabeusz forma mögött rejlő elképzelés az új élet és az újjászületés reményét kínálta. Mágikus szerepét megerősíthették, kiegészíthették a lapos, alsó felén elhelyezett feliratok, motívumok, vagy jelenetek. Ezek után nem meglepő, hogy a skarabeusz a legnépszerűbb az amulettek és az amulett motívumok között, különösen a elhunytak számára, de az élők világában is.

A királyi és a temetkezési skarabeuszokat kivéve méretük 0,5 - 2,5 cm-ig terjed. Anyaguk rendkívül változatos.

Viszonylag későn tűnik fel, a 6. dinasztia idejéből ismerjük az első ilyen típusú amuletteket. Ezek durván megmunkáltak, majdnem mindegyik mázzal bevont szteatitból készült. Alsó felükön nem volt dekoráció. Nyilvánvalóan tisztán amulettként funkcionáltak. Ezt a kezdeti típust a korai Első Átmeneti Korig készítették.

Az Első Átmeneti Kor közepétől számos skarabeusz pecsétként is funkcionál. Lábuk oldalt behajlítva testükhöz simul, alsó felükön ugyanazt a mintát viselik, mint a korabeli pecsétek. Ennek a korszaknak a végére megjelennek a geometriai motivumok, pálcikaszerű emberek, növények és állatok is. Ezzel egy időben az állat ábrázolása realisztikusabb lesz, teste felemelkedik az alapzatról, amelyen áll. Némelyik már a „fejlett” skarabeusz ábrázolás szerint készült.

 

"Fejlett" skarabeusz ábrázolás.

 

A Középbirodalomban különösen nagy számban állították elő a pecsétnyomókat. Közülük számos tulajdonosának nevét és címeit viseli az alsó felén. Az amulettként viselt példányokon a lyuk, melynek segítségével felfűzik, mindig az állat testén függőlegesen halad.

Gyűrűk drágakőfoglalataként a 12. dinasztia idején jelenik meg a skarabeusz. Szithatoriunet[1] hercegnő el-lahuni sírjában két arany skarabeusz gyűrűt találtak. Mereret[2] királyné ékszerei között is találtak mázas skarabeuszokkal díszített aranygyűrűket, lápisz lazuliból, türkizből, ametisztből. Néhány közülük feliratos volt, némelyik nem.

A korabeli, nem királyi temetkezések is tartalmaztak skarabeusz-gyűrűket alaposabban kidolgozott formában. Száraik csőalakú aranyból voltak, végeik dróttá kikalapálva, amely áthaladt a skarabeusz-foglalaton és tekercselve volt a szárak köré mindkét oldalon. Ez lehetővé tette, hogy a skarabeuszt amulettként viseljék felül, majd, amikor pecsétként akarták használni átfordítottak, ekkor láthatóvá vált az alsó fele, mely jelenetet vagy üzenetet tartalmazott. Bár a skarabeusz-gyűrűket a fáraókor végéig készítették, pecsétnyomoként való funkciójukat hamar elveszették, kiszorította őket a tömör fém pecsétgyűrű, ezután tisztán amulettként viselték őket.

Már az Első Átmeneti Kor végétől megjelennek olyan dekorációk a skarabeusz hátoldalán, amelyek termékenységgel, megújulással kapcsolatos állatokat ábrázolnak, mint a légy, hal, gyík, oroszlán, kobra, krokodil, antilop és majom. Gyakran két állat egymással szemben megjelenítve. Ezek a motívumok az Újbirodalom végéig megmaradtak. Néha előfordult, hogy a skarabeusz alapon nem a bogár, hanem az előbb felsorolt állatok jelentek meg háromdimenziósan, vagy magas relief formájában. Ezeket az amuletteket skaraboidnak nevezzük. Népszerű formák még a skraboidokon a macska, a kacsa, a béka, a víziló, a sólyom, a pávián, a sün és a kosfej. Az Újbirodalom idején udzsat-szemmel, Bész-fejjel, Hathor-fejjel és emberfejjel díszített példányok is előfordulnak.

A Középbirodalom idején és a Második Átmeneti korban a skarabeusz alsó oldalának díszítése még választékosabb lett, még több szimbólumot használtak fel és ezek variálhatósága is növekedett. A gondosan kidolgozott növényi motívumok a lótusz, papirusz, sma-jel, melyek együtt jelennek meg különböző jó kívánságokkal, vagy hatalmi szimbólumokkal, mint ankh, ka, nefer, a Vörös-korona és a méh. Valóban néhány dekoráció csak hieroglif jeleket tartalmazott, mint az wadj-jogar, a nub jel, az udzsat-szem, a skarabeusz, a dzsed-oszlop, a ka jel és az wAs-jogar.
A korabeli skarabeuszok egy másik csoportja hamis kartusokat hordoz, értelmetlen elrendezésben tartalmaz hieroglif jeleket. A kor fontos újítása az isteneket ábrázoló jelenetek széles skálája. A Hathor-fej motívum gyakorivá válik. Szintén jellemzők a korszakra a bonyolult formájú csigavonalak, spirálok, keresztezett-motívumok és rozetták, összetekert, egybefűzött és körkörös minták, a kötélfonat vagy a spirál. Néhány korabeli skarabeusznak még a háta is motívumokkal díszített. A Második Átmeneti kor végén jellemzően ametisztből, hegyi kristályból, földspátból és zöld jáspisból készítették őket.

Az Újbirodalom elején néhány skarabeuszra még felírták tulajdonosuk nevét és címeit, ezek talán pecsétként funkcionáltak. Többségüknek azonban tisztán amulettnek készült. Anyaguk általában fajansz, vörös jáspis, karneol és lápisz-lazuli.

A skarabeusz alsó felén látható, isteneket ábrázoló jelenetek védelmet nyújtottak, demonstrálták az isteni támogatást vagy a viselő vallásos meggyőződését. A főbb istenek és istnenők mellett megjelennek olyan istenek is, akiket más formában amulettként ritkán láthatunk. Például a Nílus-isten, Hápi, vagy mint az idegen eredetű Asztarte, a szerelem és a háború istennője, vagy a kánaánita hadisten Reshep is ebbe a kategóriába tartoznak.

Ugyanígy azok a skarabeuszok is védelmező erővel bírtak, melyek a király nevét hordozták, különösen, ha olyan erős jelzők kísérték őket, mint a „a Kilenc Íj legyőzője”, a „Minden idegen ország eltiprója”, az „Emlékművek készítője” vagy „A törvények megalkotója”. Az éppen uralkodó királyon kívül már régen halott, de nagyhatalmúnak tartott királyok neveit is felvéshették a skarabeusz amulettekre, ezzel nagyban megnehezítve datálásukat. Khufu és Unasz neve például Újbirodalom korabeli példányokon tűnik fel. Datálásukban a V-alakú bevágás jelenléte ad támpontot mindkét szárnyfedél felső részén, mely III. Thotmesz uralkodása alatt jelenik meg. Az uralkodók figurális jelentekben is feltűnhettek a skarabeuszokon, amint áldozatot mutatnak be, vagy amint harci szekerükön harcolnak a csatamezőn, vagy amint elpusztítják Egyiptom ellenségeit. Az Újbirodalom után a király neveket hordozó skarabeuszok egyre rtkábbak lettek. Az utolsó ilyen példányok a 26. dinasztia utolsó uralkodási éveire datálhatók.

 

II. Emlék-skarabeuszok

 

Az egyiptomi királyok az emlék-skarabeusz hátsó oldalát győzelmeik és más fontos események följegyzésére használták.

III. Amenhotep olyan változatos eseményeket jegyeztetett föl, mint házasságát Tejével, egy mitanni hercegnő érkezését a háremébe, egy mesterséges tó kiásását, és azt, hogy uralkodásának elején mennyi vad bikát, és oroszlánt ölt meg személyesen. Egyiptomon kívül is találtak ilyen jellegű skarabeuszokat, céljukat az emlékérmekéhez hasonlítják, mint hírközlés, értesítés a provinciális (helyi) adminisztroroknak a legfrissebb királyi hírekről.

Az emlék-skarabeuszok a 18. dinasztia elején tűnnek fel, még III. Amenhotep uralkodása előtt és a Ramesszida kor elejéig jellemzőek. III. Thotmesz obeliszkjének felállításáról bocsátott ki skarabeuszokat, II. Ramszesz 8. jubileumát jegyeztette fel ilyenre.

 

III. Temetkezési skarabeuszok

 

Az elhunytak részére is többféle skarabeusz amulett készült, mint például a nagy szárnyas skarabeusz, melyet gyakorlatilag mindig kék fajanszból készítettek és belefűztek a múmiát fedő gyöngyhálóba. Szintén ebbe a csoportba tartozik a szív-skarabeusz, melyet a múmia pólya közé helyeztek a mellkasi részre.

Az egyik legkorábbi, biztosan datálható szívskarabeusz egy magas rangú hivatalnoké, Nebankhé volt, akiről úgy tudni, hogy IV. Szobekhotep uralkodása alatt élt (13. dinasztia). Anyaga sötétzöld pala, a skarabeusz feje helyén pedig egy emberi arc van, alsó felébe a Halottak könyve 30/B fejezetének egy korai verziója van vésve. A jelenleg ismert legkorábbi királyi példány pedig Szobekemsafé (17. dinasztia). Ez egy arany alapra helyezett és aranyba foglalt zöld jáspis skarabeusz. A bogár fejrésze ez esetben is emberi arcot formáz, az alap alsó felébe pedig szintén a 30/b fejezetet vésték.

Az ókori egyiptomiak fontosnak tartották a szív megőrzését az elhunyt számára, ezért a balzsamozás során visszahelyezték a testbe. A gondolkodás központjának tekintették, így felelősnek tartották az ember életében meghozott döntéseiért és tetteiért, a túlvilági bíróságon pedig az elhunyt végzete függött a szív vallomásától. A szívskarabeusz biztosította a szív védelmét, esetleg helyethesíthette a mumifikálás során megsérült szervet, ugyanakkor mágikusan hallgatásra kötelezte azt a mérlegelésnél. A szív megtartását és a bírósági ítélet kedvező irányba történő befolyásolását célozzák a Halottak könyve 26-30b fejezetei. A 26. azt hangúlyozza, hogy az elhunyt birtokában van a szívének. A 27-30b mondások démonoktól védelmezik a szívet, megakadályozzák, hogy azt a halott ellen befolyásolják és azt is, hogy az elhunyt ellen forduljon a bíróságon. A HK. 30b fejezetének címe, „Mondás arra, hogy N. szíve ne szegüljön ellene a holtak országában". Nagy István, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi gyűjteményének vezetőjében, a 61. oldalon közli a mondás egy verzióját, mely így hangzik:

„Mondja (t.i. az elunyt): «Óh, anyámtól való szívem, szívem a lényemből, minden életkoromból, ne állj felj ellenem tanúként, ne szállj szembe velem a bíróságon, ne légy ellenséges velem a mérleg őrzőjének jelenlétében [...]! Mutatkozz jó szándékúnak ott , ahová megyünk! Ne tedd utálatossá nevem a bírák előtt, akik az embereket az (őket megillető) helyükre teszik! Ez jó les nekünk, jó lesz a bírónak és kellemes lesz annak, aki ítél » [...].

A 30b fejezetről azt tartották, hogy az 1. dinasztia egyik uralkodójának, Dennek az uralkodása alatt találták meg a héliopoliszi szentély egyik alapkövén. Más verzió szerint Dzsedefhór herceg találta Mükerinosz uralkodása idején a Hermupoliszban álló Thot szobor lábainál. A Koporsószövegekben megtalálható az előzménye (CT II, 130,1), de az sem zárható ki, hogy az Óbirodalom idején keletkezett.

A szöveg más változata meghatározza azt is, hogy a skarabeusznak mnHf-ből egy eddig még pontosan be nem azonosított, zöld színű kőből kell készülnie, eddig a zöld jápis, a szerpentin és a bazalt merült fel. Előírja azt is, hogy arany keretbe kell foglalni, majd a múmia nyakába kell akasztani.

A szívskarabeuszokat valójában zöld és sötét színű anyagok széles skálájából készítették, mint a mázas szteatit, a pala, a földpát, a hematit és az obszidián, de előfordulnak kék fajanszból, hegyi kristályból, alabástromból, és vörös jáspisból készült példányok is. Megjelenhet rajta a HK 30/A és a HK 26. fejezete is. Néha valóban előfordult, hogy a skarabeuszokat arany alapra helyezték, vagy arany keretbe foglalták. A bogár hátát olykor egy vagy több gém díszíti.

A szívskarabeusz nem csupán a szöveg hordozója, saját funkciója van. Mirrhával és olajjal kenték be, majd a szájmegnyitási szertartás során „cselekvővé” tették, hogy a túlvilági útjára induló halott társa legyen. A xpr (skarabeusz) – xprw (alak, megjelenési forma) szójátékon keresztül az amulett lehetővé teszi az elhunyt számára, hogy bármilyen alakot magára ölthessen. A skarabeusz alakú Khepri a Napisten egyik formája, akivel az elhunyt azonosulni szeretne, hogy hozzá hasonlóan minden reggel újjászülessen. Emellett Oziriszként is értelmezhető, akivel a Napisten éjszakai útja során egyesül, és akiként az elhunyt a Túlvilágon szeretne tovább élni. Ezért találkozhatunk a skarabeusszal pektorálokon Ízisz és Nephthüsz között. A szívskarabeusz kövének zöld színe a frissességre és megfiatalodásra utal, az arany pedig, amelybe foglalták a Napistenhez köthető.

25. dinasztiától a temetkezési skarabeuszok egy másik fajtája válik gyakorivá, a szárnyas skarabeusz. Ezek általában elég nagyok, átlag hosszúságuk 5 - 6 centiméter. Majdnem mindig világoskék fajanszból készültek és vagy a múmiabandázsra tűzték a mellkas felett, vagy belefűzték a gyöngyhálóba, ami a korabeli múmiákat beborította.

A 26. dinasztia idejére és azt követően egy kisebb temetkezési skarabeuszfajta jellemző. Az állatot naturalsztikusan formálták meg. A felfüggesztő lyuk a has közepén található, és vízszintesen halad. Finoman kidolgozott fajanszból készítették, de jellemző a karneol, lápisz-lazuli, hematit és a diorit is a Későkori múmiák mellkasán. Néhánynál a skarabeusz feje helyén kos-, bika-, vagy sólyomfej található.

 

Ajánlott linkek:

A Khepriről szóló írásomat itt olvashatod.

 

Szobekemsaf szívskarabeusza:

http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_objects/aes/g/green_jasper_heart_scarab.aspx

 

Újbirodalom korabeli szív-skarabeusz:

http://www.globalegyptianmuseum.com/record.aspx?id=1420

 

Képek:

 

III. Amenhotep (18. dinasztia) emlék-skarabeusza, Szépművészeti Múzeum.

Az alsó felén található hieroglif szöveg és fordítása itt látható.

Szívskarabeuszok a Szépművészeti Múzeumban.

 

 

 

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Brehm: Az állatok világa

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2803.html

Torben B. Larsen, entomológus – The Beetle of Gods (Aramco World Magazin)

http://www.saudiaramcoworld.com/issue/198401/beetle.of.the.gods.htm

LÄ Band II 1168-1170

Nagy István – Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz (Szépművészeti Múzeum, 1999

 

 


 

[1] Sírját II. Szeszósztrisz piramisának közelében találták meg 1914-ben.

[2] III. Szeszósztrisz hitvese. Temetésének maradványait, mely III. Szeszósztrisz piramiskerületének északnyugati sarkában található, Jacques De Morgan tárta fel 1894-ben.