Nyúl

Az ókori Egyiptomban a nyúlfélék családját a fokföldi nyúl (Lepus capensis) képviselete, melyet barna nyúlnak is neveznek. 12 alfaja van, közülük kettő köthető Egyiptomhoz, a Lepus capensis aegyptius és a Lepus capensis sinaiticus.

A fokföldi nyúl Európában, Afrikában, Arábiában és Indiában honos. Napjainkban Egyiptomban a Sínai-félszigeten, a Keleti Sivatagban, a Nílus-völgyben, a Deltától nyugatra található tengerparti sivatagban, valamint a Fajjúm- a Maghra- és a Szíva-oázisban fordul elő. A nyúlfélék jellegzetessége a hosszú fül, ez alól a fokföldi nyúl sem kivétel. Arányát tekintve körülbelül olyan a hosszú fülük, mint testük egyharmada. A fokföldi nyúl testhossza átlagosan 40 cm, a fülek hossza körülbelül 12 cm. Az ókori egyiptomi ábrázolásokon ettől gyakran jóval hosszabbnak ábrázolták a füleket. A szeme viszonylag nagy és egy fehér gyűrű veszi körül. Az állat színe változó, a világos barnától, a vörösesbarnán át a homokszürkéig terjed, de a szőrszálak hegye fekete. Hátsó lábai karcsúak és hosszúak, a talpát sűrű szőr borítja. Farka rövid, ennek a színe felül fekete, alul fehér. A nőstény állat valamivel nagyobb, mint a hím. Az élettere elég széles, a füves és bokros területeken kívül előfordul a sivatagos, félsivatagos vidékeken és az Etióp felföldön is. Jellemzően éjszakai állat, főként fűvekkel és cserjékkel táplálkozik. Elfogyasztják az akácia lehullott virágait is. Napközben a növények között, sziklaüregekben, más állatok odújában vagy homokba vájt üregekben rejtőznek. Nagyon gyorsak, egyedül a gepárd képes utolérni őket. A többi ragadozó, mint a leopárd, a karakál vagy a sakál csak lesből támadva tudja elkapni. Szaporák, évente négy almot raknak, egyszerre jellemzően 1-3 csemete születik. A kisnyulak nyitott szemmel jönnek a világra és nem sokkal később már mozgásképesek.

Csontleletekben maradványai már a Pleisztocéntől előfordulnak Egyiptomban. A Paleolitikus és Neolitukus korban úgy tűnik, hogy szélesebb volt az elterjedési területe, mert a Nyugati Sivatag több pontjáról is – úgy mint Nabta Playa, Bir Sahara és a Dakhla-oázis – kerültek elő csontjai.

Az ókori egyiptomiak a nyulat úgy nevezték: sXat (ejtsd: szekhat).[1] Alakja megtalálható a hieroglif jelek között.[2]

A fokföldi nyúl az egyiptomi ábrázolásokon olykor csíkosan jelenik meg, valószínűleg így próbálták visszaadni az állat nem egységes színét. Alkalmanként rózsaszínűre, vörösre vagy sárgára festették.

Legkorábbi ábrázolása egy sziklarajzon található Mamla el Otuaniban[3], de megörökítették a Gerzea-kultúra egy edényén is. Egy nagadai sírból pedig egy mészkőből faragott, nyulat formázó játékfigura került elő. Még mindig a történelem előtti időkből származik (Nagada III) az ún. oroszlánvadászat vagy vadászat paletta[4], amelyen megtalálható egy rohanó nyúl ábrázolása is.

A dinasztikus korban is megtalálható sziklarajzokon, például Halfat el Birben. Az Óbirodalom idejétől találkozhatunk vele a sírokban is, elsősorban a sivatagi vadászatok jeleneteiben, ahol a puszta egy vadjaként, a természetben látható más állatok között ugrálva, vagy üregben megbújva szerepel. Áldozati ajándékként szintén az Óbirodalomtól látható áldozatvivők kezében, az egyiptomiak nyúlhúst is fogyasztottak. Az áldozatvivők vagy fülüknél fogva, vagy ketrecben viszik őket. Az egyiptomiak nyíllal, hálóval és kutyával is vadásztak nyúlra. Hogy vadászkutya ragad meg nyulat, arra már az Óbirodalom korából ismerünk példát, mint Atet médumi sírjában, mely a III.-IV. dinasztia korából maradt ránk. Hálóval történő vadászata a Középbirodalomtól jelenik meg a sírokban, például Beni Hasszánban a 2-es számú sírban.

A 15. felső-egyiptomi nomosz vagyis a nyúl kerület[5] címerállata, amelynek központja Hermopolisz volt. Eredetileg ez Unut istennő kultuszközpontja volt, később azonban Thot lett a kerület legfőbb istene. Ekkor Unut istennőt feleségként rendelték Thothoz, de később ezt a szerepét is elveszítette, helyét Nehmet-auai istennő vette át. Unut férfi megfelelője Unenu volt, akit néha Ozirisz, néha Ré egy formájának tartottak.

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a nyúl gyors, szapora és éber állat. Plutarkhosz szerint a nyúl nyitott szemmel alszik. Az állat ébersége vezethetett ahhoz, hogy a Középbirodalomtól kezdve a nyúl őrző-védő funkciót ellátó istenné/démonná válik. Az első ilyen megjelenése a Két Út Könyvében található, itt kést tartó nyúlként látjuk az út mellett. Később bekerült a Halottak könyvébe is, a túlvilági kapukkal foglalkozó 144-146. fejezet vinyettáin látható nyúlfejű őr. Valószínűleg ez az őrző-védő szerep, esetleg Unut oroszlánalakja, vagy mindkettő vezetett ahhoz, hogy a nyulat olykor oroszlánszerűen, oroszlánarccal és olykor oroszlántesttel ábrázolják. Amuletteken is megfigyelhető ez a tendencia. A Középbirodalom idején nem csak víziló szobrocska került a sírokba, hanem olykor szintén kék, vagy kékeszöld fajanszból készített, szépen megformázott nyúl szobrocska is. Sajnos, nem tudjuk, hogy ennek mi volt az oka. Berlinben a Neues Múzeumban láttam egy nagyon bájos darabot ebből a típusból és fotót is készítettem róla, természetesen. A leírás végén láthatjátok majd. Az Újbirodalom idején nem csak az áldozatvivők kezében gyakori, hanem előszeretettel dekoráltak alakjával kozmetikai edényeket és eszközöket. A British Múzeumban pedig őriznek egy 18. dinasztia korabeli fejtámaszt, amely nyulat formáz. Osborn és Osbornová azt írja, hogy nyulat nem mumifikáltak az ókori egyiptomiak, ugyanakkor a Késő- és Ptolemaiosz-korból maradt ránk több finoman öntött, votív bronz nyúlszobor.

Az nyúlalakú amulettek kapcsolódhattak Unuthoz, vagy Oziriszhez[6], de viselhették őket azért is, mert a nyúl hieroglifa szolgált a wn, wnn - lenni, létezni szó írására. A wn szó azt is jelentheti nyitni, ennek is lehet mágikus jelentéstartalma, biztosíthat például akadálytalan áthaladást, vagy utalhat a szájmegnyitásra is, ilyen értelemben pedig azt biztosítaná, hogy a test a túlvilágon is megfelelően működjön. Az is elképzelhető, hogy az állat valamelyik előnyös tulajdonságát szerette volna magáénak tudni az amulett viselője, de az sem zárható ki, hogy őrző-védő szerepe miatt hordták. Ezen felül a nyúlnak mint sivatagi állatnak regeneráló erőt is tulajdoníthattak, így az elhunytat a túlvilági újjászületés reményében is elláthatták nyúlamulettel. A nyúl formájú amulettek először az Óbirodalom végén és az I. Átmeneti korban fordulnak elő, ekkor jellemzően karneolból és elefántcsontból készülnek. A Középbirodalom korából ismert egy amulett jellegű áttört karperec, amelyen egyéb állatok és védelmező szimbólumok mellett arany és ezüst nyuszik szerepelnek. Nyúlamulettek csak szórványosan fordulnak elő az az Újbirodalom idején. A legnépszerűbbek a Későkorban, amikor szinte kizárólag fajanszból állították őket elő. A felfüggesztést elősegítő henger a gerincen kapott helyet, hogy támogassa a hosszú füleket. Nagyon ritkán a talapzatát, amelyen az állat lapul dekorálják, ezekben az esetekben az ékszer pecsétként is használható volt.

Képek:

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2019. október 26.

Felhasznált irodalom:

Dale J. Osborn with Jana Osbornová: The mammals of Ancient Egypt – The natural history of Egypt Vol. IV. (Aris & Phillips Ltd, Warminster, England)

Patrick F. Houlihan – The Animal World of the Pharaohs

Carol Andrews – Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Rainer Hannig – Die Sprache der Pharaonen (Philipp von Zabern)