http://maatkara.extra.hu/macskak

A macska háziállatként és különböző istenek megtestesüléseként is nagyon fontos volt az ókori Egyiptomban, a művészet minden terén találkozhatunk különféle ábrázolásaival.

Egyiptomban a kistestű macskákat a mocsári vagy dzsungel macska[1] (Felis chaus), az afrikai vadmacska[2] (Felis silvestris lybica vagy Felis maniculata) és a karakál (Caracal caracal) képviselte.

A Felis chaus a nagyobb és nehezebb a két őshonos vadmacskafajta közül. Az afrikai kontinensen csak Egyiptomban él, habár távolabb, Délkelet-Ázsiában szintén megtalálható. A testhossza 65-75 cm közötti, a lábai hosszúak, a farka viszonylag rövid: 25-30 cm. Fülei hosszúak és bojtosak. Súlya 3,5-6,5 kg között mozog. Bundája általában egyszínű, a világos vörösesbarnától a szürkéig terjed. A fülei és a farka vége fekete, fején egy árnyalatnyival sötétebb csíkozás látható. Hátvonalán is végigfut egy sötétebb csík, illetve csíkos a lábainak felső része és a farka is. A mocsári macska ma is része Egyiptom élővilágának és előfordul a Későkor macskamúmiái között is.

A Felis silverstris lybica könnyebb testfelépítésű. Testhossza 60 centiméter, a farka 35 cm hosszú. Füleinek vége nem bojtos. Lábai hosszabbak a modern macskákénál. Bundája színe élőhelyétől függően változó, de mintázata jellegzetes. A leggyakoribb a halvány homoksárga, vörös csíkkal a hátán, és többszörös rézsútos vörös csíkokkal a testén, bár halványabb színben. A csíkok megtalálhatók a fejen és a lábakon is. A fekete végű farok felkunkorodó.

A Későkor macskamúmiái között már kétséget kizárhatóan beazonosítható a szervál (Felis serval) is, de nem tudjuk, hogy őshonos volt-e Egyiptomban. Ábrázolásokon és szobor formájában már jóval korábban is megörökítették. Hathor istennő Serabit el-Khadimban található templomából például több szervált ábrázoló fajansz plaketta került elő, közöttük akadt olyan, melyen Hatsepszut (18. din., kb. i.e. 1479 – 1457)[3] és olyan is, melyen III. Thotmesz (18. din., kb. i.e. 1479 – 1425) kartusa látható. Elképzelhető, hogy Núbiából érkeztek Egyiptomba, adók részeként. Amenhotep Huy sírjában (TT40), aki a Kus alkirálya címet viselte Tutankhamon uralkodása idején (kb. i.e 1336-1327), núbiai adományhozókat is ábrázoltak. Néhányuk kisebb macskaféle prémjét tartja a kezében, ezek lehetnek szerválé vagy cibetmacskáé (Viverra cibetta) is. Utóbbinak nem ismert pontosan beazonosítható ábrázolása az ókori Egyiptomból.

Az egyiptomi városokban és falvakban, a pária kutyákhoz hasonlóan macskák is éltek az utcákon. Valószínűleg azért háziasították őket, mert elpusztították a rágcsálókat és a kígyókat. Az egerek és a patkányok az állami gabonaraktárakat és a városok közösségi magtárait egyaránt megdézsmálták. A helyhez kötött mezőgazdasági gazdálkodás tehát alapvető feltétele volt a macska háziasításának.

Az első állandó települések – gabonatárolóikkal és silóikkal – nagyjából i.e. 4000-ben jelennek meg, ezzel megteremtik az alapfeltételét a macska (Felis silvestris libyca) és az ember találkozásának.

Körülbelül i.e. 4000 és 2000 között a macskák és az emberek szimbiotikus kapcsolatot alakítanak ki, melynek köszönhetően a háziasítás fokozatosan végbemegy.

I.e 2000 és 1000 között az immár teljesen háziasított macska állandó tagja az egyiptomi háztartásnak, mind háziállatként, mind pedig a magtárak védelmezőjeként.

I.e. 1000 – i.sz. 350 között a macskákra egyes istenek megjelenési formájaként kezdtek tekinteni, ezért nagy számban tartották és tenyésztették őket a templomokban.

Az egyiptomiak nem tettek különbséget sem a két vadmacskafajta, sem a házimacska között. A macska szó először az Óbirodalom idején fordul elő, főleg személynevekben. Hieroglif jelként egy El-lishtből származó feliratos kőtömbön jelenik meg, mely feltehetőleg II. Pepi (i.e. 2278-2184) idejére datálható. A három ülő macska hieroglifa a „Macskák Városának Ura” kifejezés része.

Az ókori Egyiptomban a hím macskát miunak[4], a nőstényt miitnek hívták. Ez a nyávogásra utaló hangutánzó szó, ami azt jelenti „ő, (hn/nn), aki nyávog”. Egyéni neveket nem adtak nekik, hanem Miunak vagy Miitnek hívták őket. Egy kivétel ismert Puimré sírjából (TT39), mely III. Thotmesz uralkodási idejére datálható (kb. i.e. 1479-1425). Az elhunyt feleségének széke alatt ülő állat neve Nedzsem (nDm), azaz Aranyos, vagy Kedves.

Az egyiptomi házimacskák vad elődeikhez hasonlóan karcsúak, ruganyos felépítésűek. Szürke bundájuk nem egységes, általában fekete, vörösessárga vagy világos színű foltok vagy csíkok tarkítják. A modern fajták, mint a perzsa, vagy a „man-szigeti" nem fordultak elő. A modern Egyiptom Mau-ja, mely az ókori egyiptomi macskák leszármazottja, ma már elismert bajnoki fajta.

Diodórosz leírja, hogy az egyiptomiak tejbe áztatott kenyérrel vagy nyers, feldarabolt hallal táplálják a macskákat és kotyogó hangot hallatva hívják őket magukhoz.

Számos írásos forrás tanúsítja, hogy a macska milyen fontos része volt az emberek életének. Az orvosi szövegek tanúsága szerint szinte minden használható orvosságként, ami a macskától származik: az ürüléke, a szőre, a zsírja, a méhe stb. Égési sérülés esetén például a nőstény macska szőrét anyatejjel és gyantával keverve helyezték a megégett bőrfelületre.

Egy mágikus papirusz a következő előírást tartalmazza: „…hogy az egér ne jöjjön a dolgokhoz: kandúr zsírját kend mindenre…” Nem tudjuk, hogy pontosan mit jelent ez, hiszen annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy akár egyetlen macskát is megöltek volna ebből a célból.

Egy sajnos eléggé zavaros szövegben ez áll: „Előidézni, hogy gyarapodjék az, aki az istent szolgálja olyan, mint a macska nyávogása.” Ez talán azt jelenti, hogy egy istenszolgának a jólétét növelni olyan természetes, vagy olyan természetesnek kellene lennie mindenki számára, mint a macskának a nyávogás.

Egy másik mű egy törpe termetét írja le: „kisebb, mint egy kandúr, de nagyobb, mint egy majom”. Tudjuk, hogy a törpéket a jó módú háztartásokban a kisállatok felügyeletére alkalmazták, de a hasonlatra nem ismerjük a magyarázatot.

Macskacsontvázak már a predinasztikus temetőkből ismertek, a legkorábbit egy mosztageddai (kb. i.e 4000) sírban találták. Ez a predinasztikus lelőhely a modern Assziuttól délre található. Egy férfi sírhelyéről van szó, melyben a holttest lábánál egy gazella és egy macska csontjait találták meg. Az előbbi feltehetőleg a túlvilági életre szóló élelem, utóbbi talán háziállata.

A vadmacskák legkorábbi ábrázolásai közé tartoznak azok a relieftöredékek, melyek Neuszerré (kb. i.e. 2408-2377) abu gurobi naptemplomából kerültek elő. Itt az egyiptológusok által Évszakok termének nevezett helyiségben az egyiptomi vidéki tájat örökítették meg a három évszaknak megfelelően.

Óbirodalom korabeli masztabákban a mocsárbeli jelenetben többször találkozunk ichneumon, (Herpestes ichneumon) más néven mongúzábrázolásokkal és megjelenik a petymeg[5] (Genetta tigrina vagy Genetta genetta) is. Utóbbi hasonló testfelépítése miatt könnyen összetéveszthető a macskával, sajnos napjainkban már nem él Egyiptomban.

A vadmacskák sírábrázolásokon csak a Középbirodalom idején tűnnek fel. Különösen szép példája található ennek III. Khnumhotep[6] beni hasszáni sírjában. Az elhunyt halakra vadászik szigonyával a mocsárban, az állat pedig a papiruszbozótban egy növényen ül.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy egy I. Szeszósztrisz (i.e. 1960-1916) idején élt előkelő, Intefoker sírjában (TT 60), a sivatagi vadászat jelenetében vadmacska is látható, de az azonosítás bizonytalan. III. Khnumhotep sírjában a sivatagi vadászat jelenetben elképzelhető, hogy Felis silvestris libycát örökítettek meg, ülő testhelyzetben. Bundája vörösesbarna színű. Mögötte feltehetőleg egy karakál áll.

Ezek az ábrázolások általában szimbolikus jelentést hordoznak, noha nem zárható ki, hogy van némi valóságalapjuk. Azt demonstrálják, hogy a sír tulajdonosa hogyan uralja a káoszt szimbolizáló vadvilágot családja jelenlétében.

A macska háziasított kontextusban, legkorábban szintén a Középbirodalom idején, Beni Hasszánban tűnik fel, III. Bakhet nomoszkormányzó sírjában (15-ös sír), aki kb. i.e. 1950-ben élt. A szentély bejáratától balra 5 regiszterben láthatók jelenetek. Az alsó négyben áldozatvivőket, kenyeret és sört készítőket látunk. A felső regiszterben pedig állatok vannak: majmok, egy nőstény macska – mondja a felette látható magyarázó szöveg – és egy mezei patkány. A regiszter bal oldalán egy férfi áll, kezében egy bottal, melynek egyik vége emberi kézben végződik. Ez hasonlít arra az eszközre, amit a személyzet azon tagjai tartanak a kezükben, akik a házikedvencekről gondoskodnak.

Úgy tűnik, hogy a Középbirodalom idején az ember és a macska túlvilági kapcsolatában is változás következett be. Abüdoszban a Középbirodalom egyik legfontosabb felső-egyiptomi temetőjében Flinders Petire egy piramisszerű felépítménnyel ellátott apró sírt talált, mely kb. i.e 1980-1801-re datálható. Kápolnája 17 macska csontvázat rejtett, közelükben pedig kis áldozati edények sorát, amelyek a régész véleménye szerint tejet tartalmaztak.

A Középbirodalom idején kék fajansz állatszobrokat is elhelyeztek a sírba, ezek feladata az volt, hogy a sír tulajdonosát a túlvilági veszélyektől védelmezzék, de termékenységi szerepük is lehetett. A leggyakoribb állat köztük a víziló volt, de több macskát, vagy vadmacskát, esetleg szervált ábrázoló példány is ismert. Az állat testére pöttyöket festettek, az egyik zsákmányt becserkésző pozícióban ábrázolja, a másik alvó pózban, Abüdoszból pedig egy éppen felugró helyzetben lévő és egy kuporgó macska szobra került elő.

Egy gyönyörű, macskát formázó alabástromedény is ismert ebből az időszakból, ez a legkorábbi nagyméretű, háromdimenziós ábrázolása ennek az állatnak. Szemei réz és hegyikristály berakással készültek. Az edény falai igen vékonyak, feltehetőleg kozmetikai olaj tárolására szolgált.

A macska védelmező szerepéről tanúskodik, hogy ábrázolása feltűnik a Középbirodalom mágikus késein, kb. .ie. 2000 és 1500 között. Az ülő macska megjelenhet a neb hieroglifán, vagy egyik mancsában kést tartva. Az állat bajelhárító szerepének első példái azonban ennél korábbiak, olyan apró, macskát formázó amulettek kerültek elő csontból vagy zöld fajanszból a felső-egyiptomi Qaw-Badari régió temetőiből, melyek az Óbirodalom végére és a I. Átmeneti korra datálhatók. Ezek a mindennapi élet veszélyei ellen nyújtottak védelmet viselőik számára.

Házi környezetben ábrázolva az Újbirodalomban, kb. i.e. 1450 körül válnak gyakorivá a macskák, különösen a Thébai sírokban.

Az egyik csak Ipuy sírjában (TT 217) található meg, aki egy II. Ramszesz uralkodása alatt (kb. i.e. 1250) élt deir el-medinai szobrász. A jelenetben a sír tulajdonosa és felesége Duammeresz ünnepi ruhában és felékszerezve ülnek egy áldozati asztal előtt. Gyermekeik virágcsokrokat ajánlanak fel nekik. A jelenet szimbolikus jelentéssel bír, ezeket a csokrokat ankhnak nevezték, ez a szó egyben az életet is jelenti. Ipuy ölében egy cica egyik mancsát felemelve játszik röpködő ruhaujjával.

A hitves széke alatt egy felnőtt macska ül, fejét velünk szembe fordítja. Az úrnő széke alatt megjelenő macska a második típus, mely elég gyakori. Penbuy és Kasa sírjában egy kissé testes macska fekszik a feleség széke alatt, ami arról tanúskodik, hogy igen jól tartották, csakúgy, mint az, hogy ékszereket visel, gyöngysorokat a nyakában, a fülbevalót a füleiben. Pofája szintén felénk néz. A macska mindig a feleség széke alatt jelenik meg, ennek pontos oka nem ismert, de elképzelhető, hogy erotikus jelentést is hordoznak, jelenlétük mutatja a női nemi jelleget, a szexualitást és termékenységet szimbolizálják, de az is elképzelhető, hogy Hathorra utalnak. Az istennő egyes aspektusainak macskával való asszociációja ekkoriban kezdődött. E jelenetek többsége az „ünnepnapot csinálni” címet viseli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szék alatt megjelenő állat nem valódi házikedvenc.

A szék alatt megjelenő állat olykor ennivalót fogyaszt, ez lehet egy csont, mint Neferrenpet Kenro és felesége Mutemwia sírjában, vagy hal, ahogy azt Taui, Nakht felesége széke alatt ábrázolták.

A macska a szék alatt olykor lúd társaságában jelenik meg. Anen[7] thébai sírjának (TT 120), egyik ábrázolásán egy csíkos macskát láthatunk Teje királynő széke alatt, amint mellső lábaival egy libát ölel magához, eközben egy majom elragadtatva ugrándozik felettük. Penbuy és Kasa sírjában (kb. i.e. 1250) a lúdfióka rikácsolva, támadó testhelyzetben áll a macskával szemben, az pedig mérgesen fúj rá és egyik mancsával a madár felé kap.

Macska és majom számos alkalommal jelenik meg együtt, az előbbi a férj széke alatt, míg utóbbi a feleségé alatt, például Raya (TT 159) és Penne Szunero sírjában (TT 331), melyek ramesszida korabeliek. Neferhotep örökhajlékában (TT 50), aki Horemheb uralkodása alatt élt (kb. i.e. 1323 – 1295) a macska a majom hátán áll.

A macska a banketten résztvevő hölgyek széke alatt is megjelenthet, mint például Nebamun és Ipuky (TT 181) sírjában (18. dinasztia, kb. i.e. 1360).

A „macska a hitves széke alatt” motívum sztéléken is megjelenik ugyanebben az időszakban.

Az Újbirodalom idején a másik jelentős nekropolisz Memphiszben volt. III. Amenhotep idejére (kb. i.e. 1391-1353) tehető a kincstári hivatalnok, Mery Mery sírja. Kápolnájában felesége, Meryt-Ptah széke alatt látható a macskájuk. Az Amarna korszak után a memphiszi művészeti iskola más motívumokat részesített előnyben, mint például a majmok és a gyerekek.

A harmadik csoport a madarászat és halászat jelenetben megjelenő macska. Amenemhat sírjában például egy súlya alatt meghajló papiruszszálon közeledik egy tojásokkal teli fészek felé. Menna thébai sírjában (TT 69) a papiruszszáron felfelé igyekvő ichneumon felett, a papiruszbozót tetején lévő tojással teli madárfészkek mellett ólálkodik egy macska, aki a bundája mintázata alapján nem más, mint a Felis silvestris libyca. Szimut állata csíkos testű és farka vége felkunkorodó. A papiruszcsónakban áll gazdája mellett, úgy, hogy felső két mancsával Szimut hosszú kötényébe kapaszkodik, mintha fel akarna mászni, hogy elérje a sírtulajdonos kezében tartott csalimadarakat. Nebamon macskája feltehetőleg a leghíresebb ebből a típusból. Az állat két papiruszszáron egyensúlyoz, miközben két elülső és hátsó mancsában egy-egy madarat tart karmaival, éles fogait eközben egy kacska szárnyába mélyíti. Úgy tűnik a macska szerepe az volt, hogy felriassza a letelepedett madarakat. Átható szaga arra ösztönözte őket, hogy felrepüljenek és így könnyű zsákmányt nyújtottak a madarász hajítóbotjának. A macska a papiruszbozótban jelenet szórványosan az Újbirodalom után is előfordul, például Montuemhat sírjában (TT 34, kb. i.e. 650).

A negyedik csoportot a Halottak könyve illusztrációk alkotják, erről azonban később lesz szó.

Talán a macska és az oroszlán azonosítására tett korai kísérlet tükröződik vissza abban, hogy az ajtófélfa fölött megjelenő díszítőelemek között megtalálható a macska Kenamon (TT 93, II. Amenhotep uralkodása, kb. i.e. 1427 – 1401) és Amenemhat Szurero (TT 48, III. Amenhotep uralkodása, kb. i.e. 1391 – 1353) sírjában. Ezek a korabeli házak ablakát másolják. Tetejük lekerekített és máshonnan jól ismert díszítő motívumokat tartalamaznak, mint a dzsed-oszlopok, sólyomfejek, papiruszbimbók. Egy igazi házban ez egy rácsos négyzetforma lenne, amely megengedi, hogy a fény átszűrődjön rajta, ugyanakkor elrejti a szobát a kíváncsi tekintetek elöl. Az oroszlánhoz az egyiptomi történelem kezdete óta védelmező szerepet társítottak, ezért oroszlán vagy szfinx szobrok gyakran találhatók meg ajtók környékén, templomok és paloták bejáratánál. Elképzelhető, hogy az ajtó felett megjelenő macskaábrázolásnak hasonló szerepe volt.

Az Újbirodalom idején a macska megjelenik hétköznapi használati tárgyakon is díszítőelemként. Ahhotep – Taa Szekenenré felesége – egyik nyakéke 18 kicsiny ülő macskát formázó aranymedált is tartalmaz. III. Thotmesz feleségeinek sírjában. olyan gyöngy karkötőket találtak, melyek karneol és fajansz fekvő macskamedálokból álltak. Az állatok feje oldalra fordult, elülső mancsukat keresztbe fektették. Úgy tűnik, hogy a macska motívumot úgy alkalmazták a királynők ékszerein, mint a szfinxeket a király személyi díszein.

A kézi tükrök nyelét változatos formában faragták ki, az egyik ilyen mezítelen lányt ábrázol, aki cicát tart a kezében, eredetileg aranyozott volt. A tükröt az egyiptomiak Hathor istennőhöz kapcsolták.

A macska nagyméretű Hathor-fejekkel díszített edényeken is feltűnik. Egy ilyen Ehnaton amarnai sírjából került elő, III. Amenhotep (kb. i.e. 1391 – 1353) és Teje királyné neve áll rajta, de több ramesszida kori (kb. i.e. 1295-1069) példány is ismert.

Deir el-Medinából, ahol a Királyok Völgye sírjait készítő mesteremberek éltek, több osztrakon is előkerült, főleg a falu virágzásának idejéről, a Ramesszida korból (kb. i.e. 1295-1069). Természetesen találhatók köztük macskaábrázolásos példányok is. Ezek olykor házimacskák, mint például amikor az állat egeret visz a szájában, vagy vallásos töltetű ábrázolások, mint amikor egy nő térdel egy macska – feltehetőleg egy kultuszszobor – előtt. Egy teljesen másik csoportba tartoznak az állatszatírás osztrakonok, melyek az ókori egyiptomi humor emlékei. Ezek között vannak olyanok, ahol a macska libapásztorként jelenik meg, két lábon állva, egyik kezében bottal, a másikban pedig a vállán átvetve egy rúdon batyút vagy kosarat tartva, előtte rendezett sorokban vonulnak a libák. Más esetben egér vagy patkányhölgy szolgálójaként láthatjuk, amint annak frizuráját készíti, egy másik, akit kölyke kísér bort önt úrnőjének. Ennek a jelenetnek többféle változata is ismert.

Egy újabb csoportot alkotnak azok az osztrakonok, melyeken állatmesék jelennek meg. Az i. sz. 2. évszázadra datálható démotikus nyelven íródott három papiruszra vetett, Napszem mítoszban Thot majom alakban próbálja visszacsalogatni Núbiából Egyiptomba a dühös Tefnut istennőt. Hogy megnyugtassa, különböző történeteket mesél neki, köztük állatmeséket is. Az egyikben a főszereplő egy macska, egy majom és egy keselyű. Ismert olyan osztrakon, amelyen egy majom egy nagyméretű macska előtt ül, felettük pedig egy keselyű látható tojásain a fészekben. Ez azt jelenti, hogy bár a papirusz jóval régebbi, mint az osztrakon, a történet már akkor ismert volt. A mítoszt több Görög-római kori templom falára is felírták hieroglif írással, mint Philé, Kom-Ombo, Eszna, Edfu, Dendera és néhány núbiai templom. Az istennő neve változó: Szakhmet, Tefnut, Mehit vagy Hathor, akik mind a négyen a Nap szemének megtestesítői.

Három töredékes ramesszida kori (kb. i.e. 1295-1069) papiruszon szatírikus állattörténetek maradtak fenn. Az egyik papirusz Torinóban van, ezen például azt örökítették meg, hogy egy egérhadsereg elfoglal egy macskák által őrzött várat, de megtalálható rajta a ludakat terelgető macska is. A Kairóban található papiruszon egy díszes ruhában ülő egeret macskaszolgálók vesznek körül, közülük az egyik testére vászonnal ráerősítve kisegeret visz, mintha kisbabát vinne, egy másik legyezőt tart, egy harmadik pedig a parókáját igazítja. A harmadik, British Múzeumbeli példányon megjelenik a libapásztor macska, két másik pedig egy egérhölgy szolgája.

Rét már a Koporsószövegek 335. mondásában azonosítják az Apophisz kígyót elpusztító „Nagy Kandúrral”. „Ki ez a Nagy Kandúr? Ő Ré isten maga.” – mondja a szöveg. Az Újbirodalom korabeli túlvilágkönyvekben, melyek a Napisten éjszakai útjáról szólnak, több macskafejű és macskaalakú lény is megjelenik az istenség segítőjeként. A Barlangok könyvében egy macskafejű démon, akit Miutynak neveznek, a Napisten megkötözött ellenségeit őrzi. A Kapuk könyvében az egyik kapu őrét Miutynak hívják, aki macskfejű férfikét jelenik meg, kezeiben két jogart tartva, melyek közül az egyik kígyófejű. Az Amduat nyolcadik órájában a túlvilágiak hangja olyan, mint a macska nyávogása.

A Naplitániában, mely a Napisten 75 nevét és alakját sorolja fel, kétszer tűnik fel Ré macska alakban, egyszer, mint Miuty és egyszer, mint a Nagy Kandúr (miw aA).

Nespaheran halotti papiruszán (kb. i.e. 900) a „Lápisz lazuli nőstménykacskának” könyörög, akinek jelzői „A horizonti” és a „Balzsamozóház úrnője”.

A Halottak könyve 145. fejezetében az elhunytnak kapukon kell áthaladnia, így szólítja meg a 12. kaput: „Az őr neve, aki őriz téged: Macska”. A kapuőrt macskafejjel ábrázolják. A 17. fejezet vinyettáján megjelenik a „Nagy Kandúr”, amint elpusztítja ellenségét, a „kígyót (Apophiszt) a Perzeafa mellett Héliopoliszban”. Ez a jelenet a ramesszida kori deir el-medinai sírokban is gyakran előfordul. A macska egyik mancsában kést tart, a másikkal olykor a kígyó fején tapos. Ez a motívum a Ptolemaiosz kor végéig (i.e. 332-30) megjelent a Halottak könyve papiruszokon. A vinyetták többsége kandúrt ábrázol, azonban legalább egy esetben az Apophiszt megsemmisítő állat nőstény, mégpedig Amon egyik énekesnőjének, Taudzsatrének a halotti papiruszán, mely kb. i.e. 1000-ben készült. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy az elhunytat azonosítják a macskával, így egy hölgy esetében logikus, hogy nősténymacska jelenik meg. Nagy a valószínűsége, hogy a Napisten macskájának mintapéldánya nem a háziasított macska, hanem egy vad rokona, a vadmacska vagy a szervál.

A Napistennel összefüggésben a macska néhány ramesszida kori thébai fogadalmi sztélén is megjelenik. Ezeket templomok és kápolnák bejáratának közelében állíthatták magánszemélyek. Általában az isten képmása található rajtuk, valamint az adományozó személy, olykor családtagjai társaságában. Szövegük többnyire rövid himnusz az isten tiszteletére és a kérés, amellyel az egyén hozzá fordul segítségért.

Ugyanakkor az is előfordul, hogy az állat más istenekhez kapcsolódik. Pasedu sztéléjén (kb. i.e. 1290) egy macskához és egy lúdhoz fordul segítségért, a macska jelzője az „Ég úrnője”, míg a lúdé „Amon jó lúdja”. Az alattuk futó szöveg arra utal, hogy a macskát Amon hitvesével Muttal azonosítják. Néhány esetben nem tudjuk biztosan, melyik istennel azonosították a macskát. Hemetnetyer sztéléjén (kb. i.e. 1270) a lekerekített sztélé tetején két egymással szemben ülő macska látható. Mellettük nem látható felirat, az alattuk futó szövegben a sztélé tulajdonosa életet, jólétet és egészséget kér a „jó (nfr) és békés (htp) nősténymacskától”. Az állatot csak a szimmetria kedvéért ábrázolták kétszer. Szintén nem tudjuk, melyik istennőre kell gondolnunk Nebré sztéléje esetében. Ezen két isten jelenik meg: egy fecske, akit a felirat „Jó fecskének” nevez és egy macska „A jó nősténymacska” néven.

Az Újbirodalomtól a Hathor-fejes szisztrumot elég gyakran díszíti egy vagy több macska, ez a tárgy Nebet-hetepet istennőhöz kapcsolódik, ő Hathor egyik formája, akit Atum, illetve a hélipoliszi Ré társaként is tiszteltek. Az istennő a teremtőisten kezét testesítette meg, és legjellemzőbb tulajdonsága a szexuális energia.

Nem tudjuk pontosan mikortól tekintették a nőstény macskát Basztet[8] megjelenési formájának, de ez az asszociáció jelentősen felerősödött a 22. dinasztia idején. A 22. dinasztia királyai az istennő kultuszközpontjából, Bubasztiszból származtak. A város már az egyiptomi történelmi idők kezdetén létezett, és minden korszakban kimutatható itt az építkezési tevékenység. Basztet tehát tradicionális oroszlán vagy oroszlánfejű nő alakja mellett megjelenhetett macskaként, vagy macskafejű nőként is.

Egy másik oroszlánalakú istennő, Pakhet is kapcsolatba került a macskákkal, az ő kultuszközpontja Speosz Artemidoszban volt, Beni Hasszán közelében, Közép-Egyiptomban. Az i.e. 4. században élt egy bizonyos Pedekem, akit Tuna el-Gebelben temettek el, ő „Pakhet temploma élő macskájának prófétája volt”. Egy nagy temetője található ezeknek a mumifikált templomi macskáknak a templom közelében.

Néhány esetben a macska más istenek társaságában jelenik meg, például Nofertummal, Ozirisszel vagy Bésszel.

Ugyancsak gyakori fajta a Basztetet ábrázoló macskfejű nő, aki általában testhez simuló, bokáig érő ruhát visel, egyik kezében szisztrumot, a másikban Szakhmet égiszét tartva. Olykor előfordul, hogy Nofertum apró képmása van a kezében. Néha kiscicák apró alakjai kísérik vagy Bész.

A macskaszobrokon található feliratok általában az istenség nevére, egy egyszerű kívánságra és a felajánló nevére korlátozódnak, például: „Kétszer. Nagy Basztet, Bubasztisz úrnője, adj életet Horemheb számára, örökre!” vagy „Basztet Ankhtaui (Memphisz) úrnője, adj életet és védelmet!”

Mindenféle típusú macskaszobor más anyagból is készült, különböző kövekből (mészkő és breccsa) és féldrágakövekből (pl. lápisz lazuli, kvarc, hematit), fajanszból, üvegből, agyagból és fából. A kisebbeken, beleértve a bronzokat is felfüggesztő lyuk található, ezeket amulettként viselték védelemező céllal. De nem zárható ki, hogy ezek fogadalmi ajándékok voltak és valamilyen templomi tárgyhoz erősítették őket.

Macskák olykor megjelennek papirusz vagy lótusz oszlop tetején, ezek az építészetből ismert oszlopokat idéznek. Jaromir Malek szerint ezek feltehetőleg pálcák végét díszítették, és tulajdonosuk hivatalát, vagy papi tisztségét jelölhették, vagy pedig olyan gyaloghintót díszíthettek, melyben az istenség kultuszszobrát processziók alkalmával körbehordozták.

A macskák továbbra is megjelennek ékszereken, fajanszgyűrűkön és medál formájában, nyakékek részeként, illetve használati tárgyakon is, mint például edények fogantyúján. A macskákkal díszített szisztrumokat a feliratok gyakran kapcsolják Basztet istennőhöz.

A római hódítással (i.e. 30-ban) Egyiptom elvesztette függetlenségét, és az egyiptomi vallás hivatalos aspektusai fokozatosan elvesztették alapjukat. A folyamat felgyorsult, amikor a kereszténység elérte az országot. Az alacsonyabb társadalmi rétegek körében feltehetőleg valamivel tovább élt a hagyományos hit.

Hérodotosz elbeszélése szerint, amikor az ő idejében egy ház kigyulladt, az emberek csak a macskákkal törődtek, a vagyonukkal nem. Macskája halálakor a tulajdonos leborotválta a szemöldökét, majd elhunyt kisállatát Bubasztiszba vitte, a macskaistennő, Basztet városába, hogy ott temesse el. Elképzelhető, hogy ez a leírás túlzó, de a házikedvencként tartott macskákat általában nagy gonddal temették el. Ennek egyik legszebb emléke az a szarkofág, amit Thotmesz herceg, Ehnaton egyik idősebb bátyja készíttetett szeretett kisállata számára. Az áldozati formula úgy írja le őt, mint „Ozirisz-Nősténymacska” (wsr-Tamit), ezzel az emberrel egyenértékűvé téve őt, miközben áldozati asztal előtt ülve látjuk, a háta mögött pedig macskafejű, múmiatestű usébtije áll. A szarkofág a qrsw típusba tartozik, a hieroglif feliratban Ízisz és Nepthüsz védelméről biztosítja az állatot. A fedélen található feliratban a macska Nuthoz fohászkodik azért, hogy maradandó csillag[9] lehessen.

A nagy állattemetők az i.e. első évezredben jelennek meg, és a Későkor végére egyre elterjedtebbé válnak, többségük azonban a Ptolemaiosz korra (kb. i.e. 332-30) datálható. Mivel nagy mennyiségben mumifikálták ezeket az istennek fogadalmi ajándékként adott állatokat, ezért ekkor nagy számban tartották őket a templomkörzetekben.

A Bubasztiszban, Basztet templomának közelében található macskatemető az egyik legkorábbi állatnekropolisz, kb. i.e. 900-tól. Ezt a temetőt azonban a 19. század második felében kifosztották és csaknem teljesen elpusztították még a régészeti feltárás előtt. Neville az 1880-as évek végén végzett ott ásatásokat, s drámaian írja le a macskák fehér csontjainak halmait, melyekbe bronzszobrok és macskamaszkok keveredtek.

Máshonnan is kerültek elő nagy számban macskamúmiák, például Basztet istennő szakkarai körzetéből is, valamint a már korábban említett Szpeosz Artemidoszból.

A szakkarai bubaszteionban a legkorábbi múmiák a Késkőkorra, azon belül is talán II. Ahmosze király uralkodási idejére (kb. .i.e. 570-526) datálhatók, de a temető különösen fontos volt a Ptolemaiosz korban.

Thébából a Nílus nyugati partjáról, Dra Abu el Nagából kerültek elő macskamúmiák.

A Ptolemaiosz korban a macskákat Egyiptom szerte minden állattemetőben eltemették, így macskatemetkezések vagy macskamúmiák előfordulnak Taniszban, Gízában, Akhmimban, Abüdoszban, Denderában a Dakhla oázisban és még számos más helyen.

Legtöbbször egy vagy több rétegű vászonbandázsba tekerték, melyeket úgy készítettek el, hogy geometriai formákat mintázzon. Ezeket díszíthette egy egysoros gyöngynyaklánc. Az állat pofáját olykor megfestették a bandázson, vagy pedig macskafejet formázó bronz maszk került rájuk.

Előfordult, hogy az állatot ülőmacskát formázó fakoporsóba helyezték, ezeket olykor stukkóval borították, majd nyakéket, vagy medállal ellátott nyakláncokat festettek rájuk, de aranyozhatták is. A koporsók lehettek téglalap aljú és boltíves fedelű, úgynevezett qrsw típusúak is. Ezeken megjelenhetett a macska temetkezéséért felelős személy, amint egy macska előtt áll, a karjai adoráló tartásban vannak.

Ritkán nagyobb, belül üreges, szintén ülő macskát formázó bronzszoborba helyezték a múmiát.

Az is előfordult, hogy az állat ládaalakú koporsóba került, melynek a tetejére kisebb bronz macskaszobrot, vagy macskaszobrokat rögzítettek. A doboz készülhetett fából vagy bronzból.

2. A Metropolitan Múzeum tulajdonában lévő macskát formázó alabástrom edény (kb. i.e. 1980-1801):

3. A Középbirodalom (12. din) idejéről maradt fenn ez kék fajansz macska vagy szervál szobor:

4. Karkötő darabjai a 17. dinasztia idejéről. Az alján felirat található, mely V. Intef fáraót és Nagy Királyi Hitvesét Szobekemszafot nevezi meg:

5. Macska Mery-mery hitvesének széke alatt (kb. i.e. 1391 – 1353), relief Szakkarából:

6. Alabástrom edény töredéke III. Amenhotep és Teje nevével, Ehnaton (i.e. 1353 – 1337) amarnai sírjából:

7. Macska ünnepi vacsorán résztvevő hölgy széke alatt, Nebamun és Ipuky sírja (kb. i.e. 1360):

Rajz: DAVIES, Norman de Garis. Two Ramesside Tombs at Thebes, New York: The Metropolitan Museum of Art, 1927. (Tytus Memorial Series, V) [PL XXV]

9. Sztélé, amelyen a tulajdonos és felesége a Nagy macskához (aki Atum) és a Tökéletes Macskához (aki Ré) fohászkodik. Lelőhelye feltehetőleg Deir el-Medina, kb. i.e. 1250:

10. Egy osztrakon kb. i.e. 1150 tájáról, mely jelenleg a brüsszeili Musées Royaux d’art et d’Histoireban látható, lelőhelye feltehetőleg Deir el-Medina. A macska szolgálóként jelenik meg, amint egy étellel megrakott asztal előtt ülő lótuszvirágot szagolgató egeret vagy patkányt lenyez.:

11. Dzsedhóriufankh koporsójának részlete, a Napisten különböző megjelenési formáival, Deir el-Bahari (kb. i.e. 900):

12. Bronztartó macskamúmia részére a Későkorból. Ülő macska alakja látható a tetején és található rajta egy hieroglif felirat is, melyben Horemakhbit imádkozik Basztethez. A belsejében macskacsontok és oxidálódott bronz maradványok kerültek elő:

15. Bronztartó macskamúmia részére a Római korból. A belseje egy vászonba tekert macskamúmiát rejt:

16. Ülő macskát formázó, festett és aranyozott, fából faragott macskakoporsó, Római kor:

19. Fából faragott tartó, mely macskamúmia részére készült, Görög-római kor:

20. Bronz macskaszobor a Későkorból, melynek a lelőhelye feltehetőleg Szakkara. Az állat a füleiben és az orrában aranykarikát visel, a nyakában ezüstberakással készült lánc és medál látható.

Rosalind and Jack Janssen, Egyptian Household Animals (Shire Publications LTD, 1989)

Ian Shaw és Paul Nicholson, The Dictionary of Ancient Egypt (2003, Harry N. Abrams, Incorporated, New York)

Brenda L. Lowe – The domestic cat in egyptian tomb paintings (The Ostracon, Journal of the Egyptian Study Society Vol. 16., Number 1; Winter 2004-05):

Richard H. Wilkinson: Reading Egyptian Art – A Hierogliphic Guide to Ancient Egyiptian Painting And Sculpture (Thames and Hudson, 1992)

[1] http://a1.ec-images.myspacecdn.com/images02/42/d05dc5b50ce1435fae5bbcf1489fb573/l.jpg

[2] http://newswatch.nationalgeographic.com/files/2012/11/16.-African-wild-cat-amy-attenborough-950x633.jpg

[3] Az évszámok ebben az írásban Jaromir Malek könyvén alapulnak.

[4] - mjw (hím); - myt (nőstény).

[5] Például Zes-szeset Idut hercegnő szakkarai sírjában, mely feltehetőleg Teti fáraó (kb. i.e. 2311-2281) uralkodási idejére datálható.

[6] Nomoszkormányzó II. Amenemhat és II. Szeszósztrisz idején (kb. i.e 1900).

[7] Amon második prófétája volt és Tejének, III. Amenhotep feleségének a bátyja.

[8] Alsó-Egyiptom védelmezője, a nők patrónusa, az illatos olajok istennője. Kultuszközpontja Per-Basztet, görög nevén Bubasztisz. Bővebben: http://maatkara.extra.hu/bastet.htm

[9] Cirkumpoláris csillag.


Ennek Középbirodalomra datálható, vízilócsontból faragott mágikus késnek mindkét oldalán bajelhárító lények láthatók, köztük egy neb hieroglifán ülő macska. © Trustees of the British Museum	Madarászat jelenet részlete Nebamon sírjából (TT 181). El-khokha, 18. dinasztia, III. Amenhotep és Ehnaton uralkodása. © Trustees of the British Museum	Úrnője széke alatt csontot rágcsáló macska, Neferrenpet sírja (TT 178), El-khoka, II. Ramszesz uralkodása.

Falfestmény Nebenmaat sírjából (TT 219), Deir el-Medina. Forrás: www.fanreal.com	A Gayer-Anderson macska, melynek magassága 42 cm. Üreges bronz ülő macskát ábrázoló szobor a Későkorból, ezüstberakásos és arany ékszerekkel. © Trustees of the British Museum