Évmilliók házai tábor a Vámbéryn

2020.06.12. – 2020.06.14.

 

Különleges élménnyel gazdagodtam ismét a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen. Szeretem ezeket a 10 darab 90 perces órából álló, talán kissé töménynek tűnő nyári táborokat. Néha azért, mert valami újat tanulok, máskor meg, mert képes vagyok friss szemmel tekinteni valamire, amit már tudtam, olykor pedig értelmet nyer valami, amit Egyiptomban láttam. A tanáraink alaposak, felkészültek és szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak. Ezúttal részben online, részben személyesen vettem részt az kurzuson.

Ebben a táborban az előadónk Gulyás András, egyiptológus, a téma pedig az úgynevezett “Millió évek háza” templomok voltak. András jelezte, hogy mivel hamarosan megjelenik egy cikke a témában, ezért nem szeretné, ha a tábor anyaga megjelenne az interneten. Ahogyan azt tudjátok, engem különösen érdekelnek az ókori egyiptomiak istenei, ennek köszönhetően nagyon sokat foglalkoztam és foglalkozom most is az egyiptomi templomokkal. Iunmutef[1] kapcsán bizony az “Évmilliók házai” is előkerültek Ute Rummel könyvében, cikkében. Ezért, hogy ne maradjatok hoppon és András kérésének is eleget tegyek, csak olyan információkat osztok itt meg, amikről már máshol, máskor olvastam, vagy hallottam, amit az egyiptomi útjaim során már láttam, vagy írtam már róla a honlapomon esetleg beszéltem róla videóimban. A jegyzetben Golvin rekonstrukcióján kívül, melynek a forrását feltüntettem, a saját fotóimat láthatjátok.

Az első, bevezető előadáson András megpróbált rávilágítani arra, hogy milyenek voltak egykor ezek a templomok, megpróbálta megidézni ezek hangulatát a Ramesszeumon keresztül. Kicsit bepillantást nyertünk abba, mit jelenthetett egy egyiptomi számára a templom, hogy mennyire mások az ókori egyiptomi templomok, mint a mai keresztény templomok. Milyen egyiptomi fogalmak köthetőek ezekhez az építményekhez.

Erről olvashattok az alábbi, a weboldalon található, a templomokról szóló kétrészes szócikkben.

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/templomok1.htm

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/templomok_2.htm

 

Összefoglalom itt is röviden. Az ókori egyiptomi templomba nem mehetett be az átlag egyiptomi, nem volt mise, amelynek alkalmával együtt imádkoztak az istenükhöz. A templomok nyitott udvarába az elit tagjainak egy része bejuthatott, de még a papok közül sem juthatott be mindenki a szentélybe. Alapvetően az istenekkel való kapcsolattartás a fáraó feladata volt, csak az őt helyettesítő legmagasabb rangú papok pillanthatták meg a szentélyben őrzött kultuszszobrot, vagy talán helyesebb lenne azt mondani a szentélyben élő isteni képmást. A templom szent volt, dzseszer. Az egyiptomi számára ez azt jelentette, hogy egy elzárt terület, egy titokzatos hely, ami a mindennapi valóságból kiemelkedik. Fontos a templomhoz kapcsolódó fogalom a tisztaság, vagyis a rituális tisztaság. Jellegzetes jelenete a templomoknak, amikor a fáraót istenek megtisztítják. A templom valami állandó, örökkévaló ezért is építették őket kőből.

Az egyiptomi templom a világ keletkezésének helye, az a földhalom, ami kiemelkedett az ősvízből.

Az egyiptomi pükonkapu, tulajdonképpen az akhet, horizont vagy talán helyesebben fényhegy hieroglifát adja vissza. Ez az a hely ahol az isten rejtőzködik, amikor mi nem látjuk, de hatással van ránk, a mi világunkra. 2012-ben készítettem a Karnak templon pülonjának maradványáról az alábbi képet, ami talán némi képet ad arról, milyen lenyűgöző hatása lehetett az emberekre egy ilyen kapu napkeltekor. Bár apró szépséghiba, hogy sajnos nem a pülon közepén kelt fel abban az időszakban a Nap.

 

A Karnak templom pülonja.

 

Az egyiptomiak egy természeti jelenséget magyaráztak az akhettel. Egy ideig még vagy már világos van, amikor a nap lenyugszik vagy felkel, úgy, hogy magát a napot már vagy még nem látjuk. Ekkor tartózkodott a Napisten ezen a fényhegyen, vagyis az akhet hegyei mögött.

 

Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért vannak hieroglifák és jelenetek a templomokban, ha ezeket az egyiptomiak nem láthatták. A hieroglifák isteni szavak, így is nevezték őket az egyiptomiak, ezek is szentek és növelik magának a templomnak a szentségét. Teremtő erővel bírnak, tehát amit leírtak, az létezik és úgy van, ezért amikor mi egy jelentet látunk, hogy a fáraó áldozatot mutat be az istennek, akkor az egyiptomiak hite szerint valóban megtörténik az áldozat bemutatása. Gyakorlatilag az egyiptomi sírokban ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg. Amikor tehát az isten azt mondja a fáraónak egy feliratban, hogy adok neked egészséget, életet, hatalmat, szed-ünnepeket és így tovább, akkor azt ténylegesen megtörténtnek tekintették. A templomok hieroglif feliratai nagyrészt isteni kinyilatkoztatások.

A sztéléknél már szerepel a weboldalamon az alábbi idézet, mely szépen szemlélteti, hogy a hieroglifák és a jelenetek kifaragása egy titkos tudás, amely hatalmat is ad. A 11. dinasztia idején, Mentuhotep Nebhepetré uralkodása alatt élt Irtiszen, a kézművesek elöljárója, Abüdoszban felállított sztéléjén mesél mesterségéről.

“»Ismerem az isten szavának (hieroglifák) titkát, az ünnepi szertartások rendjét. Egyetlen varázsigének sincs hatalma fölöttem, amelyet ismerek. Bizony én kézműves vagyok, aki kiváló mesterségében, aki az által jutott a csúcsra, amit megtanult.

Ismerem a négyzetháló (felosztását), a helyes arányok kimérését, a kivésést és a bemélyítést, amint azt kifaragják vagy bemélyítik, s így egy testrész a helyére kerül. Ismerem a férfi alak járását, a női alak léptét, tíz madár ábrázolását, az egyedül (ábrázolt) fogoly (behódoló) tartását, azt, ahogyan a szem a társára pillant, az ellenség félelmet (tükröző) arcát, azt, ahogyan a vízilovat elejtő kar felemeli a szigonyt, és (ismerem) a futó megérkezését. Ismerem, hogyan kell elkészíteni a színeket és a berakásokat úgy, hogy se tűz ne égesse meg őket, se víz ne ártson nekik.«”

A sztélé teljes fordítása Kóthay Katalin Anna és Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr. e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007) című könyvében olvasható.

 

Az egyiptomiak számára a templom nem csak a vallás, hanem a tudás, a tudományok és a gazdasági élet központja is volt. Tudjuk, hogy bizonyos időszakokban a királysírokat készítő munkások a Ramesszeum raktáraiból kapták a fizetésüket. Ha egy egyiptomi rátekintett egy templomra valószínűleg félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző hatást váltott ki belőle.

Az alábbi képen a Ramesszeum rekonstrukciója látható, melyet egy francia egyiptológus, Jean-Claude Golvin készített.

 

Forrás: https://jeanclaudegolvin.com

 

Az “Évmilliók háza” kifejezés a Középbirodalom idején jelenik meg, de nagyon valószínű, hogy vannak olyan Óbirodalom korabeli építmények, amelyek ezeknek az előzményei. Az ilyen templomok fénykora az Újbirodalom (kb. i. e. 1550-1070) korára tehető. A III. Átmeneti korban még előfordul ez az elnevezés. Théba nyugati partján különösen sok “Évmilliók háza” épült, de Egyiptom más részein is álltak ilyen építmények, a Karnak templom és a Luxor templom egyes részei is “Évmilliók háza”.

Az alábbi képen a karnaki Amon-körzet makettjének részletét látjátok. A makett a látogatóközpontban van kiállítva. A pülonkapu mögött jobbra III. Ramszesz „Évmilliók háza” látható. Figyeljétek meg a kép előterében a kikötőt és a szfinxsort.

 

A Karnaki-Amon körzet makettjének részlete

 

Nagyon sok korábbi szakirodalomban halotti templomokként találkozunk velük, de egyre többször fordul elő a találóbb a címben is szereplő elnevezés is. Említettem már abban a videóban, amely Hatsepszut Deir el-Bahariban álló templomáról szól, hogy ezen templomok főistene gyakorlatilag Amon-Ré. Az nem zárható ki, hogy a halott király nem részesült kultuszban a nyugati parti templomokban, vannak ugyanis olyan “Évmilliók házai”, ahol megjelenik a halott uralkodó a jeleneteken.

 

Az ókori egyiptomi templomok középpontjában a szoborkultusz áll, e köré szerveződött az egész építmény. Az előadás további részében megismerkedtünk az ilyen típusú templomok építészeti kialakításával, részeivel. Ezekről szintén írtam a fentebb belinkelt szócikkekben, ezért itt csak felsorolás szerűen szerepeltetem, kívülről befelé haladva. Kikötő, nilométer, felvonulási út, mely a bejárati pülonkapuhoz vezet, ezt általában szfinxsor szegélyezi, a pülonkapuk előtt az uralkodó szobrai, zászlórudak állnak, illetve bárkaszentélyek, amelyekbe az ünnepek idején az isteni bárkák megpihentek. A templom körzetet vastag, vályogtéglából épült általában hullámos kialakítású kerítőfal vette körül.

 

A Karnak templom kosfejes szfinx-sora.

 

A pülon után egy vagy több nyitott oszlopsorral szegélyezett udvar következett, majd a zárt oszlopcsarnok, a hüposztül csarnok. Az oszlopok, oszlopfők általában növényi motívumokat adnak vissza, de vannak sátorrudat formázó oszlopok, illetve Hathor-fejes (szisztrum alakú) oszlopok, “oziriszi” oszlopok, illetve olyan oszlopfők, amelyeken Bész isten látható, ezek tartják a templom mennyezetét, mely az eget szimbolizálta. Mindebből következik, hogy az egyiptomi templom a világ leképezése is. Az oszlopcsarnokokból lehet egy vagy több, ezek után jutunk el a szentélyekbe, ahol a kultuszszobor élt. Általában tartozik ezekhez a templomokhoz szent-tó, a félhold vagy kifli alakú iseru istennők templomában fordul elő. Illetve a templomokhoz tartozott “Élet háza” is, ez volt a tudás központja, egy könyvtár vallási és tudományos papiruszokkal megrakva. Papi lakások, gazdasági épületek és műhelyek is voltak a templomkörzeten belül.

 

A Ramesszeum oszlopos csarnokának maradványa nyitott és zárt papirusz-oszlopokkal.

 

Fontos felidézni azt is, hogy a templomok jelenetei és feliratai egykor színes festésben pompáztak, ami csak még inkább fokozta lenyűgöző hatásukat. A színeknek az ókori Egyiptomban gyakran szimbolikus jelentése van, erről is olvashattok egy cikket a weboldalamon.

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/szineksz.htm

Felmerült kérdésként, hogy milyen színeket ismertek az ókori egyiptomiak, erre részben választ találtok a cikkben. R. Hannig 26 szót gyűjtött össze az egyik lexikonjában szín témakörben, ebbe beleértve az olyan kifejezéseket, mint a szín, a színes, a világos. Gyakorlatilag, amely színek fel vannak sorolva a cikkemben, azok lefedik azokat a színeket amelyekre volt szavuk. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne használták volna a színek több árnyalatát a színesre festett jelenetekben és szobrokon.

 

Nagyon fontos volt az ókori egyiptomi templomokban a fény. Tudatosan irányították, hogy mit és sok esetben azt is, hogy mikor világítson meg valamit. Sajnos mivel sok esetben a templomok teteje, vagy az eredeti ablakok nem maradtak fenn, ezért mi már nem tudjuk pontosan megtapasztalni azt, hogy ennek milyen hatása volt. Néha egy-egy helyen, ha szerencsénk van, akkor igen. Talán a legismertebb példa Abu-Szimbel. Minden évben kétszer a Nap fénye beragyogja a szentélyt. Méghozzá úgy, hogy a fény éri a szoláris isteneket, vagyis Amon-Rét, Ramszeszt és Ré-Harakhtyt, de nem éri Ptahot, aki túlvilági isten. Én Abüdoszban fotóztam egy hasonló jelenségeket, itt néhány helyen megmaradtak az eredeti ablakok. Az első képen a fedett oszlopcsarnok szerepel, ahová kicsi ablakokon szűrődött csak be némi fény. A második képen pedig I. Széthi és fia áldozatot bemutató alakja van, az eredeti állapotában lévő „ablakon” – tulajdonképpen egy mennyezeti nyíláson – keresztül éppen a királyra és a felette lebegő sólyomistenre esik a fény.

 

I. Széthi abüdoszi templomának hüposztül csarnoka

 

A tetőablak fénye megvilágítja az áldozatot bemutató I. Széthi alakját Abüdoszban.

 

Szóba került az “Ozirisz-oszlopok” problémája is. Nem tudom felidézni, hol találkoztam ezzel a kérdéssel először, talán még dr. Vanek Zsuzsanna[2] említette nekünk. Minden esetre 2008-ban nem véletlenül fotóztam le Karnakban III. Ramszesz udvarának oszlopait. A király megjelenése valóban hasonlít Ozirisz ábrázolásaihoz. Egy lepelszerű ruhában van, amiből csak a mellkasán keresztbe tett karjai látszanak ki, ezekben az uralkodói jogarokat tartja. Ezek a szobrok olyan helyen állnak, ahol a napfény elérheti őket. A rajtuk található jeleneteken különböző istenek, az ankh[3] hieroglifát nyújtják a király orrához.

 

Karnak, III. Ramszesz udvara.

 

A fenti képen III. Ramszesz “ozirisz-oszlopai” láthatóak Karnakban. A jobb oldalon az egyik hátuljának az alsó része van, amelyen éppen Hórusz az, aki az “élet” hieroglifát a király orrához tartja. Úgy tűnik tehát, hogy ezek a szobrok a király megújulását biztosítják.

Bár az évmilliók házainak felépítése és dekorációja hasonló, mégis mindegyik egyedi.

I. Széthi templomában például megörökítették a napi rituálét, vagyis konkrétan azt, hogy az isten szobrával mi történt a nappali órákban, ezáltal pedig azt, hogy milyen rituálék zajlottak le feltehetőleg nap, mint nap az egyiptomi templomokban.

 

I. Széthi vörös szalagokat ajánl fel Amon-Rének

 

A fenti képen a napi rituálé egy részlete, I. Széthi vörös vászonszalagokat ajánl fel Amon-Ré számára.

A napi rituálé során az isten többek között ételt, olajokat, kenőcsöket, ruhát és ékszereket is kapott, de ezért nem volt hálátlan. A fenti jelenetben is látszik, hogy az isten Széthi orrához tartja az ankh és a dzsed hieroglifákat, az “élet” és a “tartósság” jelképeit.

 

Bizonyos állandó elemek megfigyelhetőek a templomok ábrázolásain és az is, hogy vannak olyan jelenetek, amelyek jellemzően egy bizonyos helyre kerültek. Az is elmondható, hogy egy adott helyiségben található jelenetek általában kapcsolódnak a helyiség funkciójához. A leggyakoribb jelenetek közé tartozik, amikor a király áldozatot mutat be az istennek. Ezek között különösen gyakori a tömjénezés, füstölés, vízáldozat. Számba vettük azt is, hogy mik azok, amiket a fáraó felajánl az isteneknek még pedig a Hathor-kápolna jeleneteinek nyomán, amely Hatsepszut Deir el-Bahariban álló templomában található. Az áldozatok zömében ételek és italok (sokszor ezeket edényekben látjuk), ruhák és ékszerek, de megtalálhatóak között rituális tárgyak is, Hathor esetében ilyen a szisztrum, a menat és a tükör.

A csatajelenetek és az ellenség elpusztítása a templom főistene előtt a külső falakra kerültek, utóbbi Egyiptom biztonságának záloga. A király a hadizsákmányt is felajánlja az istennek, így köszöni meg neki a hadjárat sikerét. Különböző ünnepek jeleneteivel is találkozhatunk templomok és szentélyek falán, melyek képregényszerűen örökítik meg az eseményt. Rendszeresen találkozhatunk még a templom építési rituálé jeleneteivel is.

Az ókori egyiptomiak hite szerint isteni eredetű a maat - a világrend, az áradás, a bő termés és ezeket vissza is kell adni az istennek, ez a garanciája annak, hogy ezek a dolgok folyamatosan megvalósuljanak a földön. Nézzétek meg az alábbi gyönyörű példát. I. Széthi felajánlja az uralkodói jogarokat Hórusznak, majd a templom egy másik jelenetében az isten az, aki átnyújtja a fáraónak ezeket a jogarokat. Ebben az az elképzelés is megmutatkozik, hogy a királyság intézményét is isteni eredetűnek tartották.

 

Jelenetek I. Széthi abüdoszi templomából.

 

Az évmilliók háza a király hatalmának folyamatos megújításával állt kapcsolatban, ami Egyiptom ciklikus megújulását is biztosította. Az egyiptomi vallás jól jellemezhető a „do ut des” – „adok, hogy adj" és a „do quia dedisti” – „adok, mert adtál” latin kifejezésekkel. A király az isteneknek felajánlott áldozatokkal biztosítja az istenek ellátottságát, az istenek cserébe biztosítják az uralkodó és egész Egyiptom jólétét.

Az évmilliók házában a fáraó megkapja az uralkodáshoz szükséges éveket és ünnepeket. A rítusok célja, hogy a király és ezáltal Egyiptom is élettel ellátott legyen. Az ország ezáltal lesz rendezett és virágzó, ennek köszönhetően nem fullad káoszba.

Karnakból a III. Ramszesz udvarról választottam nektek egy ilyen jelenetet, melyben Amon-Ré, a birodalom főistene, az istenek királya uralkodási éveket és szed-ünnepeket, életet és hatalmat nyújt át III. Ramszesznek.

 

Karnak templom, III. Ramszesz udvara.

 

Olyan téma ez, amiről nem csak, hogy könyvet, de sok-sok könyvet lehetne írni. A három nap során jobbára csak a felszínét karcolgattuk az összefüggéseknek, a problémáknak, éppen csak belekóstoltunk a jelenetek értelmezésébe. Szó volt még néhány építészeti kérdésről is, hogyan faragták ki a köveket, oszlopokat, obeliszkeket, hogyan szállították. Hogyan húzták fel a templom falakat, hogyan készült az egyiptomi “boltív”. Nagyon örültem, hogy András megmutatta nekünk a Karnak templom a Középbirodalom idején épült részét, ami ma már nem látható a helyszínen és korábban én még onnan nem láttam jeleneteket, igaz már több könyvben is olvastam róla. Illetve szintén nagyon érdekes volt látni, hogy milyen lehetett Ekhnaton egykor Karnakban állt temploma a Gempaaton.

Csodálatos három nap volt! Köszönöm dr. Pécsi Áginak a szervezést és a jól tartást, az előadónknak, Gulyás Andrásnak a sok érdekességet és a technikát Gábornak. Igazán megtisztelő, hogy András megdícsérte ezt a kis összefoglalót és körbe is küldte a Hallgatók körében.

 

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2020.06.15.

Utoljára szerkesztve: 2022.01.27.