Az öröklét bűvölete - Múmiák a különböző kultúrákban

2017.12.07.

Szeretek minden kínálkozó alkalmat megragadni arra, hogy képezzem magam az általam olyannyira kedvelt ókori Egyiptom témakörében, így tegnap nem hagyhattam ki az ELTE, Bölcsészettudományi Karán az ELTE BTK Orientalisztikai és Távol-Keleti Intézet közös szervezésében megrendezésre került interdiszciplináris (több tudományterületet érintő) konferenciát.

Sajnos csak az ebédszünetig tudtam maradni, de az ókori egyiptomi szekciót így is sikerült végighallgatnom.

Elsőként Schreiber Gábor tartott előadást a szép temetésről. Az óegyiptomi halotti szövegekben az elhunyt leglényegesebb kívánságai között szerepel az ún. “szép temetkezés” (qrst nfrt). A bemutatott szöveges példák szerint ezt Anubisz adja a halottnak. A fogalom magába foglalja a sírhelyet és a sírfelszerelést, a túlvilági élethez szükséges rítusok teljességét, beleértve az előírások szerint elvégzett temetést, a halotti kultusz szertartásait és ezek előfeltételét, a balzsamozást. Az előadás a Balzsamozási Rítussal foglalkozott kiemelten. Ezek olyan mágikus szövegek, amelyeket a balzsamozás során recitálni kellett. Nem magát a balzsamozás technikáját írja le, célja a halott átlényegítése volt, melynek során a porhüvelyből létrejött a megistenített halotti képmás (saH).

A rítusnak mindössze 11 fejezetét ismerjük római kori forrásokból, de a szöveg valószínűleg korábbi, talán az i.e. 4. században fogalmazhatták meg. Minden fejezet egy technikai utasításból és egy recitációból áll. Schreiber Gábor két fejezetet mutatott be nekünk. A VI. fejezet az arany ujjtokok és a vörös vászonlepel múmiára való felhelyezésével foglalkozik. A szöveg szerint az arany ujjtok - melyeket egyébként a körmök aranyra festése, vagy az ujjak sárgára festése is helyettesíthetett - a szabad mozgást biztosítja az elhunyt számára, míg a szaiszi lepel Neith istennő védelmét, az elhunyt továbbá három ünnepen beléphetett a karnaki Amon templomba, ahol az “istenek ruhája” adatott számára.

Az Újbirodalom korából, azon belül III. Thotmesz uralkodási idejéről (kb. i. e. 1479 – 1425) származnak ez az arany kéz- és lábujjvédők, amely Wadi Gabbanat el-Qurudból, abból a sírból került elő, amelyben az uralkodó három külföldi feleségét temették el.

Forrás: Metropolitan Museum of Art

A X. fejezet a kézzel kapcsolatos teendőkkel foglalkozik, azon belül különösképpen a jobb kéz balzsmozásával és védelmező textil amulettek felhelyezésével. A recitáció az olajak szerepét, az amulettekre rajzolt istenképmások szerepét és magának a tintának a szerepét hangsúlyozza. Az egyik amulett típusra Ízisz és Nephthüsz alakját kellett felrajzolni piros tintával, míg a másikra Ré és Min képmását fekete tintával. A két isten a szöveg szerint két égistestet szimbolizál: “Ragadd meg a napfényt, fogd meg a Holdat.”

Úgy tűnik az egyes szövegeket többféleképpen is értelmezhették, mert előfordult, hogy 12 példányban helyezték el a textil amuletteket, míg az is, hogy 12x hajtva került a múmiára 1-1 amulett, de az sem zárható ki, hogy az anyagiak miatt voltak eltérések. A rítusnak valószínűleg regionális változatai is lehetettek, az ismert források thébaiak.

Fábián Zoltán a sír szerepéről beszélt, és azon belül a Khoka sírok dekorációját ismertette részletesebben. A sír egy összekötő kapocs az evilág és a túlvilág között, ugyanakkor el is különíti a két szférát. Egyik szerepe, hogy biztosítsa a halott fennmaradását az élők emlékezetében, ugyanakkor fontos, hogy megőrizze, elrejtse és biztonságosan őrizze az elhunyt testét.

A Khoka-dombon található, II. Ramszesz korabeli, sziklába vájt, T-alakú sírok esetében a hosszú keresztfolyosó dekorációjában három jelenettípus kapcsolódik egymáshoz, mely a halott sorsát mutatja be. Az egyik típus a szájmegnyitási rítus ez a temetés része. A múmián vagy a koporsón végzik el, célja az “életre keltés”. A másik jelenetcsoportot a Halottak könyve 144-147. fejezete alkotja, amely az elhunytat kapuk előtt mutatja, amint áthalad a túlvilágon. A fejezetben fontos szerepe van a sírmellékleteknek is, mert nem csak a kapuk őreit kell ismernie az elhunytnak. Ezen túlmenően a megfelelő olajakkal kell lennie bekenve, a megfelelő ruhát kell viselnie és a megfelelő fából faragott bottal kell rendelkezni. A harmadik pedig az áldozati jelenetek csoportja, vagyis a halotti kultusz bemutatása. Itt azt látjuk, hogy az elhunyt és felesége áldozati asztal előtt ül és a szem-pap áldozatot mutat be neki. Az egyik sírban ezek között a jelenetek között olyan is található, ahol az elhunyt leánya hárfán játszik és énekel az elhunyt házaspár számára. Elképzelhető, hogy a jeleneteket felülről lefelé időrendben kell értelmezni, vagyis miután valaki meghal, elvégzik a megfelelő temetési szertartást, így az elhunyt lelke áthaladhat a túlvilágon és üdvözülhet, illetve részesülhet a halotti kultuszban, ilyen sorrendben szerepelnek a jelenetek például Nefermenu kormányzó sírjában. Dzsehutimesz sírjában viszont a Halottak könyve jelenetek kerültek a felső sávba, míg a szájmegnyitás jelenetei a középsőbe.

A Halottak könyve 144-145-146. fejezete kapuőrökkel Ani papiruszán. Újbirodalom, 19. dinasztia.

Forrás: British Museum

Irsay-Nagy Balázs a II. Thotmesz sírja és múmiája körüli “rejtélyt” ismertette számunkra. A CG 61066 múmiát felfedezése óta II. Thotmeszként azonosították. Először Luc Gabolde fogalmazott meg kételyeket ezzel kapcsolatban 1987-ben. Szerinte sokkal valószínűbb, hogy II. Thotmesz nem a Manethón szerinti 13 évig, hanem sokkal rövidebb, kb. mintegy 3 évig ült a trónon. Ezt támasztja alá például, hogy nagyon kevés emlékét ismerjük és hogy eddig egyetlen sztélén fordul elő az uralkodási idejére vonatkozó adat, mely az első uralkodási évből származik. Ugyancsak a rövid uralkodási idő melletti érvként hozott fel az előadó egyes életrajzi feliratokat (Ineni, Jahmesz hajóskapitány), akik 70 év feletti életkort kellett volna megéljenek, ha 13 éves uralkodási idővel számolunk. Elképzelhető, hogy a CG 61066 múmia, amely túl idős ahhoz, hogy II. Thotmesz legyen, valójában I. Thotmesz. A Királyok Völgye 42-es sírját kapcsolják II. Thotmeszhez, azonban ezt egyetlen felirat sem támasztja alá a befejezetlen temetkezési helyen, ahová valószínűleg sohasem temetkeztek. A királysírokat ugyan kifosztották, de még így is ismerünk a műkincs kereskedők révén több ezekből származó mellékletet, elsősorban ékszereket és szobrokat. II. Thotmesztől azonban nem kerültek elő eddig ilyenek sem. Elképzelhető tehát, hogy még mindig van egy érintetlen, felfedezésre váró királysír Egyiptomban.

A CG 61066 múmia

Forrás: Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire – The Royal Mummies (1912)

Jómagam az ELTE Kari tanácstermében a szünetben.

A következő szekció első előadója dr. Liptay Éva, a Szépművészeti Múzeum egyiptomi osztályának vezetője volt. Ő a múzeum négy a közelmúltban vizsgált múmiájáról beszélt. A négy múmia vizsgálatát 2010-ben kezdték meg, közülük kettő nő (Rer és Hortesznakht) és kettő férfi. Rer és Hortesznakht esetében meg van a hozzájuk tartozó fából faragott múmiaalakú koporsó is és mindkettő Akhmimból származik. A vásznakba csavart férfi múmiához egy emberalakú kartonázskoporsó tartozott, azonban a vizsgálat kiderítette, hogy ezek eredetileg nem tartoztak össze, mintegy 150 év eltérés van köztük. Liptay Éva elmondta, hogy annak, hogy egy koporsóban miért nem az a múmia fekszik, amelyik számára a koporsó eredetileg készült több oka is lehet. Például az ókorban előfordult, hogy későbbi betemetkezés során “újrahasznosítottak” korábbi koporsókat. A mi esetünkben valószínűbb, hogy egy műkereskedő párosította össze a két leletet a 19. században azért, hogy magasabb áron tudja értékesíteni, erre több példát is ismerünk. A negyedik múmia egy vásznaitól megfosztott 30-35 év közötti férfi. Róla az derült ki, hogy ő érkezett legkorábban Magyarországra, mivel 1821-ben már írásos nyoma van és valószínűleg Thébából érkezett.

Hortesznakht festett és aranyozott, kartonázsból készült múmiamaszkja a Szépművészeti Múzeumban. Ptolemaiosz-kor kb. i. e. 4-3. század)

Saját fotó.

Ezt követően László Orsolya a terepen dolgozó antropológus munkájába engedett bepillantást. Az előadó a Fábián Zoltán Imre által vezetett TT184-es területen zajló feltáráson dolgozik. Szemléletes fotókon mutatta be, az ottani nehéz körülményeket, valamint azt, hogy milyen formában találkoznak az emberi maradványokkal és ezek milyen típusúak. Erre a munkára az a jellemző, hogy pontosan ismerik az előkerülés körülményeit, a csontok pontos elhelyezkedését a sírban és környékén, viszont szinte minimális vizsgálatot tudnak elvégezni, mert labor nem áll rendelkezésre, illetve csak “tábori”. Elmondta azt is, hogy milyen következtetések vonhatóak le az elvégzett vizsgálatok alapján. Elsősorban azt próbálják meghatározni, hány elhunyttól származnak a csontok, illetve köztük hány felnőtt és hány gyermek, mennyi a nő és a férfi.

Szvák Enikő pedig a laborban történő csontvizsgálatokról beszélt. Az ő esetükben az a nehézség, hogy megfelelő dokumentáció hiányában szinte semmit sem tudnak arról, hogy adott csont honnan, hogyan került jelenlegi helyére, így kell következtetéseket levonniuk. Ő a Back Fülöp támogatásával, 110 éve indult első egyiptomi magyar ásatásról, a sharunai és gamhudi nekropoliszokbból előkerült múmiákat vizsgálja egy interdiszciplináris kutatás keretében. Ezek jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tárában vannak. A testek mára szinte teljesen széthullottak. Főleg csontváz állaguk miatt azonban olyan vizsgálatokat tudnak elvégezni rajtuk, amelyeket bebandázsolt múmiák esetében lehetetlen. Elmondta, hogy feloldott csontokból például étrendre vonatkozó adatokat tudnak megállapítani, illetve, hogy vizsgálják a csontok látható sérüléseit és betegségeit is. Eddig megállapították, hogy több személy csontjairól van szó, mint amennyit dokumentáltak, tehát egybe bandázsolhattak, vagy egy koporsóba helyezhettek több személyt is. Illetve, hogy az egyik csontváz, mely egy gyermeké, korábbi időkből származik, mint a gahmudiak. A vizsgálatok még folyamatban vannak a későbbiekben vizsgálni fogják például azt is, hogy a mumifikáláshoz használt bitumen megegyezik-e más gahmudból származó múmiákéval.

Sajnos a szekció utolsó előadója nem tudott eljönni, így számomra ezzel véget is ért ez az igen érdekes konferencia. Remélem hagyományteremtő esemény volt.

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2017.12.08.

Ez a kép is a két szekció közötti szünetben készült, a hátam mögött Schreiber Gábor, egyiptológus (ELTE) és Liptay Éva egyiptológus, (Szépművészeti Múzeum).

Az esemény programja