Rendhagyó Egyiptomi szombat a Vámbéryn

2019. március 9.

 

A 140. Egyiptomi szombat a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen nagyon izgalmas és különleges volt számomra. Az iskola 2002. óta nagyon fontos része az életemnek, rengeteget tanultam itt az ókori Egyiptomról. Most először azonban magam is előadóként vettem részt az eseményen. Az Egyiptomi szombatok mindenki számára nyitottak, mert az előadások önmagukban is értelmezhetőek. Bátran ajánlom azoknak, akiket érdekel az ókori Egyiptom, és akik szeretnének egy hasonló érdeklődésű, jó társasággal megismerkedni. A prezentációk a nőnap közelsége miatt ezúttal a nők körül forogtak.

 

dr. Bartos Zoltán egyiptológus a keselyűkről tartott előadást, amelynek során megtudtuk, hogy az ókori Egyiptomban öt keselyűféle fordult elő. Közülük kiemelkedik a dögkeselyű, vagy egyiptomi keselyű, mely az aleph[1] hieroglifa írására szolgált. És nagyon fontos szerepe volt még a füles- és a fakókeselyűnek, nagy valószínűséggel ugyanis ők kölcsönzik alakjukat Felső-Egyiptom védőistennőjének, Nekhbetnek.

 

Nekhbet istennő keselyű alakban. A fotót Karnakban, az Open Air Múzeumban készítettem.

 

Mint Nekhbet ez a keselyű szerepel az uralkodó Két Úrnő[2] nevében, ez a cím viszonylag korán, az 1. dinasztia korától szerepel a királyi titulatúrában. Ez a fajta madár szolgál a mut - anya szó írására és megjelenik determinatívumként a neru - félelem szó mögött. A fakó- és a füles keselyű két megtermett madár, előbbi tömege 6-11 kiló, a szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 280 centimétert, körülbelül ekkora a füles keselyű is. Csőrük és karmaik élesek, így meglehetősen impozáns, és egyben félelmetes látványt nyújtanak.

A másik fontos keselyűhöz köthető istennő Mut, aki anyaistennő. Kultuszközpontja Thébában volt, ahol istenhármasságot alkotott férjével, Amonnal, és fiával Honszuval. A felvételt Karnakban készítettem. Mut istennő jellegzetes keselyű fejékét és Kettős-koronát visel. Neki az én előadásomban is szerepe volt.

 

Amon, Mut és Honszu egy szentélyben tartózkodik. Amon átadja II. Ramszesznek a hosszú uralkodást előre vetítő szed-ünnepeket, miközben Thot feljegyzi az király nevét a szent ised-fa levelére.

 

Az egyiptológia női úttörőit választottam előadásom témájául. Nyolcat mutattam be közülük, akiknek elmeséltem a munkásságát és röviden az életét is.

 

Bal oldalon az első oszlopban, fentről lefelé: Sara Yorke Stevenson, Caroline Williams, Margaret Murray. Második oszlop: Margaret Benson, és barátnője Janet Gourley, majd Hilda Petrie. A harmadik oszlopot Amelia Edwards fényképe tölti ki. A jobb oldali oszlopban fent Mary Brodrick és lent Lady Amherst látható.

 

Az egyiptomi régészet első „feminista hulláma” a viktoriánus Angliából indult. Először Amelia Edwardsról meséltem, akit Angliában az egyiptológia keresztanyjának neveznek. Nem véletlenül. Nevéhez fűződik az Egypt Exploration Fund megalapítása. A szervezetet azért hozták létre, hogy megvizsgálják és feltárják Egyiptom és Szudán területén az ókori emlékeket, mielőtt azok teljesen megsemmisülnek. Célul tűzték ki az ásatások eredményeinek elemzését és a tudományos világ számára történő publikálását is. Ma is működik, jelenleg 17 projektjük van Egyiptomban, de emellett több kutató programjuk is van és szakirodalom kiadásával is foglalkoznak. Améliának köszönhető az is, hogy megindult az egyiptológiai képzés, halálakor ugyanis egy nagyobb összeget hagyott az Univerity College Londonra, egy állandó professzori állás finanszírozására. Az első Edwards professzor az egyiptológia egyik jelentős alakja, Flinders Petrie volt.

Sara Yorke Stevensonnak a Penn Múzeum köszönhet sokat. Ő volt az egyiptomi és mediterrán gyűjtemény első kurátora. Kűzdött a gyűjtemény számára egy megfelelő méretű új épületért, ez több éves munka eredményeként el is készült, az első ütemét 1899. decemberében adták át és a múzeum ma is itt található. Fáradhatatlanul dolgozott az egyiptomi gyűjtemény bővítésén is, mert azt szerette volna, ha az egyiptomi történelem minden korszakából be tudnak mutatni tárgyi emlékeket. 1905-ben a múzeum igazgatótanácsának elnöke lett, azonban nem sokkal később lemondott minden itt betöltött tisztségéről, mert nézeteltérésbe keveredett az igazgatótanáccsal. A világon elsőként ő kezdett el muzeológiát tanítani a Pennsylvania Museum and School of Industrial Art-on. előadásainak témája volt például a „Modern múzeum és feladatai”, valamint a „A tárgyak betegségei és gyógymódjuk”.

Mary Brodrick a Sorbonne első női hallgatója volt, tanára Maspero figyelmeztette, hogy “nehéz idők várnak rá”, és kezdetben valóban durvának, gorombának és büdösnek találta férfi hallgatótársait. Egy alkalommal tintát öntöttek végig a hátán. Brodrick egyszerűen csak nevetett a csínyeiken és végül nagyon jó barátságba került velük. Oktatói és hallgatótársai kezdeti ellenkezése ellenére kitartott tanulmányaiban és jelentős eredményeket ért el a szakmájában. Kora egyik legnagyobb egyiptológus hölgyének nevezte a Daily Mail 1906. november 26-i számában.

Margaret Murray egy hihetetlenül érdekes személyiség volt. Elsősorban a tanításnak szentelte az életét, de emellett ásatásokon is részt vett. Egyiptom mellett Máltán, Minorcán, Petrában és Szíriában dolgozott. Nőként elsőként végzett el nyilvános múmia kicsomagolást, erre 1908. május 6-án került a Manchester Múzeumban, 500 fős közönség előtt és természetesen részletes dokumentáció készült róla. Hosszú élete során (100 évet élt meg) olyan témákkal is foglalkozott mint a boszorkányság, és a folklór.

Margaret Benson az első nő volt, aki feltárást vezetett Egyiptomban. 1985. januárjában kezdhette meg a munkát Karnakban, a Mut körzetben, amelyet a szakemberek akkoriban nem tartottak ígéretes lelőhelynek. Azonban már az első szezonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van. Számos gyönyörű szobor került elő a három szezonban, amit itt töltött. A második szezonban csatlakozott a csapathoz az egyiptológus Janet Gourley. Akivel nagyon jó barátnők lettek. A harmadik szezont követően Margaret egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy ásatást vezessen, Egyiptomba is már csak egyszer jutott el turistaként, 1900-ban, Janet Gourley-vel.

Lady Mary Amherst angol arisztokrata, utazó, amatőr régész és ornitológus volt. Ő is vezetett ásatást Egyiptomban, méghozzá 1902-ben és 1903-ban. asszuán nemesi sírjai közül összesen harminckét darabot tárt fel, ezeket sok éven át úgy emlegették a „Cecil sírok”, férjezett neve ugyanis Lady William Cecil volt.

Caroline Ransom Williams az Amerikai Egyesült Államok első professzionálisan képzett női egyiptológusa volt. 1905-ben szerezte meg a doktori címet a Chicagoi Egyetemen. Tanított és több amerikai egyiptomi gyűjteményt katalogizált, majd az ötvenes éveiben ő is dolgozott Egyiptomban. A Medinet Habuban található III. Ramszesz templom epigrágiai felmérésében vett részt.

És végül, de nem utolsó sorban Hilda Petrieről beszéltem, aki azokat régész feleségeket képviselte az előadásomban, akiket megfertőzött férjük hivatása és a terepen és a kutatásban is támogatták őket. Hilda az 1902-1903-as szezonban vezette az Ozireion feltárását Egyiptomban, de amikor csak tehette, később is elkísérte férjét az egyiptomi és később a Palesztín, majd Szíria területén folytatott ásatásaira is.

Margaret Murray szokása volt, hogy hallgatóságát az egyetemen csokoládéval kínálta meg, én is így tettem az előadás végén.

 

Prezentációm közben a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem nagy előadó termében, a Király utcában

 

Nagyon köszönöm dr. Pécsi Ágnesnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy bemutathassam az egyiptológia női úttörőivel kapcsolatos kutatásaim eredményét. Megtiszteltetés volt és rendkívül sokat tanultam belőle.

 

A következő prezentáció előtt egy igazán különleges élményben volt részünk. Hallgatótársunk, Gábor hozott egyszerű fúvos hangszereket és meg is szólaltatta őket. Az egyik nagyon hasonló az ókori egyiptomi nayhoz (hosszú furulya).

A záró előadáson dr. Győri Hedvig, egyiptológus egy olyan ókori egyiptomi hangszerről beszélt, amely az ábrázolásokon szinte csak nők kezében jelenik meg, ez a szisztrum. Ezt a hanszert nem akármilyen nők tartják kezükben az ábrázolásokon, hanem papnők, hercegnők, királynék, alkalmanként istennők. Egy isten is van, akit ábrázoltak szisztrummal a kezében, ő Ihi. A szisztrum egy csörgő hangszer, amelyet szertartások során szólaltattak meg, rázták. Számomra érdekesség volt, hogy az ókori Krétán is ismert volt. Nem tudjuk, hogy onnan került-e Egyiptomba az ívelt szisztrum, vagy éppen fordítva, egyiptomi hatásra került át Krétára.

 

Réz vegyületből készült szisztrum a Görög-Római korból. A képet Bécsben, a KHM-ben készítettem.

 

 

Írta: Maatkara

Közzétéve 2019. március 10.