2019. szeptember 27.

 

2019-ben szeptember 27-28.-án rendezték meg a Kutatók éjszakáját, amelyhez ismét csatlakozott az ELTE. Mivel a pénteki napon több egyiptológiai előadás meghallgatására volt lehetőség az Egyiptológiai Tanszék szemináriumi termében, ezért emellett az intézmény mellett döntöttem. Picit azért sajnálom, hogy nem tudtam így meghallgatni László Orsolya előadását a Magyar Nemzeti Múzeumban. Volt esetleg, aki ott volt?

Azt tapasztaltam, hogy idén nagyobb volt az érdeklődés az egyiptológiai előadások iránt és elképzelhető, hogy hamarosan kinövi az esemény a pici termet, ahová a lelkes érdeklődők bezsúfolódtak.

Három előadásra regisztráltam. Számomra az elsőt, ami a program szerint már a harmadik volt, dr. Schreiber Gábor régész-egyiptológus, az ELTE-BTK Egyiptológiai Tanszékének oktatója tartotta. Azt mutatta be, hogy milyen munkát végeznek a thébai nyugati parton fekvő el-Khokha dombon, ahol 2003 óta ásatásvezetőként irányítja a 32, -64-, 179 és -400- sz. sziklasírok feltárását. Ha nagyon hozzávetőlegesen szeretném meghatározni, hol található az el-Khokha domb, akkor azt mondanám, hogy valahol III. Thotmesz Sheik Abd el-Qurnában található halotti temploma és Hatsepszut Deir el-Bahariban található temploma között. Ennek a nekropolisznak az a különlegessége, hogy itt találhatók a környék legkorábbi sírjai, amelyek Óbirodalom korabeliek, de még a Ptolemaiosz-korban is temetkeztek ide. A magyar ásatásoknak a területen hosszú története van, ami 1983-ban kezdődött, amikor Kákosy László professzor úr koncessziót kért és kapott Dzsehutimesz sírjára (TT32). Nagyon érdekes és informatív előadás volt, ahol Gábor több konkrét tudományos problémán keresztül mutatta be munkájuk nehézségeit. A sírokat nem csak feltárják, hanem rekonstrukciós és epigráfiai munkát is végeznek. Dzsehutimesz esetében érdekesség, hogy a sírkamrában csak a gránitszarkofágok alsó felét találták meg, mivel korábbi ásatások folytán a fedelek Torinóba, a Museo Egizióba kerültek. A feltárás során tehát a régészeknek tisztában kell lennie a korábban ott folytatott munkával és azzal, hogy az akkor előkerült leletek mik voltak és hová kerültek.

 

Dzsehutimesz szarkofágjának fedele. Újbirodalom, 19. dinasztia

Saját fotó

 

A Uszeramon vezír sírján (TT61) keresztül Gábor arra hívta fel figyelmünket, hogy bár ez egy 18. dinasztia korabeli sír, a későbbi korokban többször is beletemetkeztek, gyakorlatilag a 30. dinasztia koráig használták. Ez szinte minden sír esetében így van. A misszió feladata az is, hogy felállítsa a sír kronológiáját. A régész élete sokszor olyan, mint egy nyomozóé. Talál egy személyhez köthető, névvel és címekkel ellátott tárgyat például usébtiket és/vagy koporsófedelet, de olyan hivatali pozíció szerepel rajta, amelyről szinte semmit sem tudni. Ilyenkor utána kell járni, hogy mit jelenthet pontosan ez a titulus. A csapat 2007. óta dolgozik a TT400-as síron, mely egy Hamin nevű férfié, aki többek között királyi írnok és Maat templomának papja volt. Ezen a síron a munka hamarosan, várhatóan egy két szezonon belül befejeződik.

 

Fullér Andrea művészettörténész-egyiptológus először ismét fő kutatási területét, a 22-26. dinasztiák közötti időszak női bronzplasztikáit mutatta be. Erről a 2018-as Kutatók éjszakájáról szóló esemény beszámolóban olvashatsz.

 

A következő előadásának címe “Bubi frizura, avagy a rövid női hajviselet egy különleges típusa az ókori Egyiptomban” volt. Ez is kapcsolódik az istenfeleségek bronzszobraihoz, mivel ők is ilyet viselnek, Andrea pedig szeretett volna utánajárni ezen hajviselet előzményeinek. Előadása során rámutatott arra, hogy bár csak a felszínét szerette volna megkarcolni a témának, mégis újabb és újabb kérdések merültek fel és valójában még mindig a kezdetén jár a kutatásnak. A rövid lekerekített paróka vagy hajviselet az Óbirodalomtól megfigyelhető a királyi család nőtagjai körében, a Középbirodalom és az Újbirodalom idejéről is ismertek példák, később pedig az Amon istenfeleségek viselik, reliefábrázolásokon is.

Az alábbi fotót idén tavasszal készítettem Berlinben, a Neues Múzeumban. Az ő női bronzszobruk (arzénos rézötvözet) bár nem vetekedhet Karomamáéval, mégis egy gyönyörű példány. A karokat külön illesztették egykor a szoborhoz és mára azok már elvesztek, így nem tudjuk milyen gesztusban tartotta őket. Fejpántot, uzeht gallért és testhezsimuló ruhát visel. A ruhán Oziriszhoz köthető ábrázolások vannak, egy picit látszik oldalt a combján az istennek az alakja, elöl pedig egy Szokarisz-bárka. Parókája rövid, lekerekített, göndör fürtökkel. Az arcán karcolásokat fedezhettek fel, ez valószínűleg arra szolgált, hogy az aranyozást fel tudják rá vinni.

 

Rézötvözetből készült női szobor, 22-26. dinasztia.

Saját fotó

 

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2019.10.02.