Varázsbotok

2005-ben a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye egy a Középbirodalom idején használt ún. varázsbottal gazdagodott. Mikor a közelmúltban az Egyiptomi Gyűjteményben jártunk, Nehebkau megkérdezte, mi ez a tárgy és hogyan alkalmazták. Mivel már több leírásban is utaltam rájuk, ezért úgy gondoltam, hogy írok róluk egy rövid ismertetőt. A múzeum a varázsbotott egy kiállítás keretében mutatta be, az ott készített jegyzeteimet is felhasználtam.

Ez a tárgytípus ritkaság, mivel összesen mintegy 150 példány ismert belőle, közülük sok törött, vagy töredékes állapotban maradt fent. A szülő nő és az újszülött mágikus védelmében volt szerepe, úgy gondolták, hogy távolt tartja az ártó lényeket, erőket és a démonokat. Csupán 400 évig, a Középbirodalom idején és a II. Átmeneti korban volt használatban[1].

A tárgycsoporthoz kapcsolódó legkorábbi publikáció Rylands nevéhez fűződik, aki a British Múzeumban őrzött példányokat dolgozta fel.[2] Ezt követték F. Legge cikkei (1900, 1905, 1906). 1946-ban tették közzé G. Steindorff: The magical knives of ancient egypt című cikkét. Ki kell emelni Altenmüller Die Apotropaia und die Götter Mittelägyptens című disszertációját, mely 1965-ben jelent meg. Ő később egy – egy konkrét varázsbotot is publikált. Ezek a publikációk nagyban segítik a tárgy funkciójának és használatának megértését.

Alakjuk a viziló agyarának természetes vonalát követi. Régebben a rajtuk ábrázolt védőistenek késéhez hasonlították, ezért varázskésnek (Zaubermesser, magic knife) nevezték őket, de ma már inkább a korabeli mocsári vadászatban használatos hajítóbotokhoz hasonlítják. Anyaguk szinte kizárólag vizilóagyar, de akad néhány kivétel: ismert egy kék üveggyártási olvadék (fritt), egy üvegberakásos fajansz, egy mészkő, egy ébenfa, egy alabástrom és egy levegőn megszárított agyag példány is.

Úgy készítették őket, hogy a természetes hajlított formájú, oldalszélein ívelt nílusi viziló agyart hosszanti irányban kétfelé hasították, míg egyenes oldalát simára csiszolták, ettől olykor igen vékonyak lettek. Domború oldalát bevésett motívumokkal díszítették. Előfordul, hogy mindkét oldaluk díszített, ez esetben a másik oldalon is oltalmazó lények láthatók.

Ritkán hieroglif felirat olvasható rajtuk, mely funkciójukat tükrözi. Például: „Itt jövünk mind, a mágikus védelmezők, hogy oltalmazzuk ezt az egészséges gyermeket...”[3] vagy „Az ellenség fejének a levágása, azé, aki belép ennek a gyermeknek a szobájába…”[4]. Néhány esetben név is szerepel, mint például a British Múzeum egyik példányán (18175). A szöveg így hangzik: „Szavak mondása: Jöttem, hogy szétterjesszem a védelmet a ház úrnője, Szeneb (felett).”[5] Ezek a feliratok általában a simára csiszolt hátoldalon találhatók.

A születés az ókori egyiptomiak szerint a Napisten világra jöttének földi megismétlődése volt.

A varázsbotokon megjelenő motívumok igen változatosak, elrendezésük is különböző, nincs egy meghatározott sorrend vagy kombináció. Még a futás iránya is eltérő, egyes esetekben az alakok közép irányba tekintenek, ahol gyakran egy Bész-figura áll. De vannak, amelyeken balról jobbra, illetve jobbról balra halad az alakok sorrendje. Elmondható tehát, hogy nincs két egyforma darab. Az egyetlen hasonlóság, hogy a hegyes végén általában egy sakálfej látható (néha lótusz-virággal a fülei között), míg a kerek, széles végén egy oroszlán vagy leopárdfej.

1. A Napisten különböző megjelenési formái, mint például a napkorong, mely lábakkal és sugarakkal is kiegészülhet, a kettős oroszlán, illetve a kandúr és a skarabeusz.

2. A Napisten ellenségeinek különböző megjelenési formái, például a kígyó, a teknőc, illetve emberformájú ellenségek.

3. A Napistent védő és az ellenséget legyőző istenségek. Ezek között megtalálhatók: oroszlánistennő, Bész-figura – a hozzá tartozó név hiányában Aha, illetve más Bészhez hasonló lény is lehet – és nőnemű párja, a béka-, a keselyű- és a kobraistennő, valamint olyan nem valóságos lények, mint a széth-állat, a „griffmadár”, és a „kígyó nyakú” párduc. Gyakori Toérisz, aki olykor kígyókat mészárol le. Shorter Nehebkauként azonosította a térdelő kígyófejű férfiként megjelenő, a kezében kígyókat, vagy kígyóbotokat tartó alakot. Thotot idézik az udzsat szemet tartó páviánok.

Ezen felül megjelenhet, valószínűleg a Napisten születéséhez kapcsolódva a tehén alakú égistennő. Illetve különböző oltalmazó szimbólumok is, mint például a sza (védelem), az udzsat-szem, az ankh, a dzsed-oszlop.

Az ókori egyiptomiak ezeket a tárgyakat mágikus erejű, démonokat elűző fegyverként használták. A varázsbotok hatásukat a vajúdás alatt és a gyermek világrajöttének pillanatában elvégzett tánccal és zenével kísért rituálék alatt fejtették ki, melyek a szerencsés szülés érdekében zajlottak.

Oltalmazó szerepük a szülés után sem szűnt meg, anya és gyermek közelében tartották a gyermekágyas időszak végéig.

Hayes szerint a varázsbotok végén megfigyelhető kopás, sokszor törés azt sugallja, hogy mágikus kört rajzoltak vele a szülő nő és később a csecsemő fekvőhelye köré. Altenmüller viszont úgy gondolja, hogy a varázsbotot a szülő nő, majd a csecsemő testére helyezték.

Josef Wegner rekonstruálta a szülés körülményeit az „A Decorated Birth Brick from South Abydos”[6] című publikációjában, ő azzal az elmélettel ért egyet, hogy varázskört rajzoltak vele. A rajzot megtekinthetitek ide kattintva. A mágikus védekezés nem ért véget a szüléssel/születéssel, folytatódott a csecsemő körül is, akit a szülőtéglákra fektettek és e köré is rajzoltak egy mágikus kört a varázsbottal.

Varázsbotok sírokból is előkerültek, ennek ellenére biztos, hogy eredetileg az élők számára készültek, hiszen amikor nevek is előfordulnak a rajtuk található feliratokban, akkor hiányzik a halottra utaló „igaz hangú” vagy „üdvözült” kifejezés. Az egyiptomiak haláluk után a Napistenhez szerettek volna csatlakozni, hogy részesüljenek mindennapi újjászületésében, valószínűleg ehhez ugyanolyan segítséget reméltek a varázsbottól, mint egykor születésüknél.

A Szépművészeti Múzeum varázsbotján ókori javítás látható, lapos rézpánt fogja össze a töredékeket. Nem ritka, hogy megjavították őket, de általában szalagzsinórt szoktak átvezetni a három, négy köralakú lyukon. Egy-egy nagy becsben tartott darab akár több generáció születését is végigkísérhette, ezen a darabon is látható a rituálékbeli használat során bekövetkezett kopás.

A Walters Művészeti Múzeum varázsbotja (Középbirodalom, 12-13. dinasztia, kb. i.e. 1880-1700). Az alakok balra haladnak, a kerek végén látható a nagymacska fej, a másik vége sajnos letörött, de látható, hogy ezen olyan sakál-fej volt, amelynek fülei közé lótuszvirágot is véstek. A motívumok között többször megtalálható Toérisz, középen a Bész-figura áll. A napkorong lábakkal egészül ki, de láthatjuk a keselyűt, a békát és ellenséget a mancsával megragadó oroszlánt, mindegyiknek kése is van. Szintén megjelenik a kezében udzsat-szemet tartó pávián, a lábakkal kiegészülő sakál-fejes lényt pedig Upuauttal azonosítják. A mítikus lények közül megtalálható a kígyónyakú párduc és a szárnyas griff, akinek szárnyai között általában emberfej látható. A varázsbot hátulja is díszített, ott is védelmező lényeket véstek bele.:

Ez azon varázsbotok egyike, amelyik nem vízilóagyarból készült. A Brooklyn múzeumban van ez a sajnos csak apró töredék, aminek az anyaga kék fritt vagyis üveggyártási olvadék. Egyik oldalán a nagymacska fej mellett még a lábas napkorong és a Bész-figura látható, a másikon pedig a lábakkal kiegészülő sakálfej és egy szentélyen álló krokodil részlete.

Nakht Lishtben található sírjából került elő az alábbi darab, melyet jelenleg a Metropolitan Múzeum őri,. Középbirodalom (12. dinasztia vége - 13. dinasztia eleje, kb. i.e. 1850-1640).

Geraldine Pinch – Magic in Ancient Egypt (British Museum Press, 1994) /apotropaic wand/

[1] Altenmüller katalógusa szerint a legkorábbi i. e. 2000 körül, míg a legkésőbbi kb. i. e. 1600-ban készült.

[2] W.H. Rylands: Egyptian Engraved Ivory int he British Museum (1888)

[3] A Szépművészeti Múzeum varázsbotja – Időszakos kiállítás (2005)

[4] A Szépművészeti Múzeum varázsbotja – Időszakos kiállítás (2005)

[5] http://www.aegyptologie.com/forum/cgi-bin/YaBB/YaBB.pl?action=lexikond&id=080924132808

[6] http://www.academia.edu/894376/A_Decorated_Birth_Brick_from_South_Abydos_New_Evidence_on_Childbirth_and_Birth_Magic_in_the_Middle_Kingdom


A Szépművészeti Múzeum varázsbotja.	A hegyes végén a feltehetőleg sakálfej a fülei között lótuszvirággal.	Késes krokodil és Toérisz, valamint pávián vonul a varázsbot jobb oldala felé. A lábakkal kiegészülő sakálfej, majd ismét egy Toérisz következik.

A védelmezők sora egy guggoló, kezébe ankhot tartó oroszlánistennővel folytatódik, majd egy keselyű és egy kést tartó oroszlán következik. A tárgy többi része lekopott, így a többi motívum nem ismerhető fel, de a végét feltehetőleg nagymacskafej diszítette egykor.	Vízilóagyarból faragott varázsbot a British Museum gyűjteményéből. Mindkét oldalán díszített, de a felirat a domború oldalon, vagyis elöl található. © British Museum (EA18175)	A varázsbot másik oldala. © British Museum (EA18175)