Templomi áldozatok 2.

 

Az ókori Egyiptomban az áldozat bemutatása az egyik legelterjedtebb és legváltozatosabb módja a kultusz gyakorlásának. Sokféleségük ellenére közös bennük, hogy az áldozat egy hatalommal, erővel átitatott dolog, ennek köszönhetően az áldozat felajánlása nem egyszerűen a felajánlott dolog átadása, hanem rítus, amelynek köszönhetően a felajánlott dolog megszentelt áldozattá válik. Az áldozat bemutatása során szövegeket recitálnak, amelyek az áldozatot és magát a cselekményt is mitikus dolgokhoz, eseményekhez kapcsolják. Az áldozati jelenetekben az áldozatot fogadó istent gyakran úgy emlegetik, mint annak az urát, amit áldozatként kap. Az áldozatban rejlő erő tehát erősíti az istenség bizonyos aspektusát, hatalmát és ebből az erőből valamilyen formában valamennyit az isten az áldozatot bemutató személynek visszaad.

Ebben a részben befejezem a tisztító- és italáldozatokat, ezt követően szó lesz az étellel kapcsolatos rituálékról, illetve elkezdem bemutatni, hogy milyen ételeket ajánlottak fel az isteneknek.

A témában változatlanul Sylvie Cauville „Offerings to the Gods in Egyptian Temples” című könyvét ajánlom.

 

Tisztító- és italáldozatok 2.

Az italáldozatok között nagyon gyakori a bor. A templom urai mellett az olyan isteneknek is felajánlják, akiknek kultuszközpontja szőlőtermelő régióban van, illetve a héliopoliszi kilencségnek. Széth és az északi Hathor számítottak a bor patrónusainak. Egyiptomban a szőlőskertek elsősorban a Deltában és az oázisokban voltak, de bort Föníciából is importálták. Az isteni birtokok saját szőlőskertekkel rendelkeztek, templomi feliratok szerint például Dendera és Edfu vidéki tájain voltak szőlőskertek; a Római korban, 149-ben Antonius Pius ötvenöt hektár Asszuántól északra található szőlőskertet adományozott Philae templomának.

A bort általában az úgynevezett nu-edényben[1] ajánlották fel, amiben vizet is szoktak, de ünnepeken egy speciális edényt használtak, aminek a neve dedet volt. Ez egy lapos, kerek tálka, aminek nagyon jól felismerhető, sűrű növényzet van a tetején, amelyen nem ritkán egy tehén halad keresztül. A tehén Hathor istennő, Ré leánya, aki majdnem elpusztította az emberiséget. Hogy kiengeszteljék, az egyiptomiak minden évben, az év első hónapjának huszadik napján megtartották a „részegség ünnepét”.

Az ábrázolásokon azt látjuk, hogy a király alkalmanként a földre önti a bort az edényből, ilyenkor mintegy visszaadja a földnek, Gebnek a testéből keletkezett bort és megnyitja a „részegség ünnepét”.

Edfuban két jelenetben a borosedény helyett szőlőlugas szerepel.

A bort gyakran nevezik „Hórusz zöld szemének”, ez Hórusz és Széth Egyiptom trónjáért vívott küzdelmét idézi fel. A történet több verzióban maradt fenn. Széth kitépte Hórusz egy vagy akár mindkét szemét és betette egy dobozba. Anubisz megtalálta és egy papiruszból font kosárba helyezte őket, majd eltemette a kosarat. Ízisz később felfedezte, hogy a szemekből a földdel érintkezve egy szőlőskert nőtt ki. Az egyiptomiak elképzelése szerint a szőlőskert keretezi mindkét szemet és védelmezi azokat. A szőlő Hórusz szemének pupillája, a bor pedig Hórusz könnye.

Más verzió szerint Széth fekete disznó vagy oryx antilop formájában lenyelte Hórusz szemeit és azokat Hórusznak vissza kellett szereznie tőle. A Hórusz szeme bor, a hatalom integritását is biztosította.

„A szemed ép, minden része meg van; visszavetted Széthtől; megelevenedsz tőle, ékeskedsz vele, isteni vagy általa, jobban, mint bármelyik másik isten.”[2] – mondja egy edfui felirat.

A boráldozatért cserébe az istenek részegséget adnak a királynak, amely megörvendezteti a szívét és távol tartja tőle a gonoszt, továbbá bortermő vidékeket és bort biztosítanak.

A részegség minden ünnepen az öröm forrása volt, ezt nagyon szépen fejezi ki egy denderai felirat, ami így hangzik:

„Dendera lakói bortól részegek, virágfűzér ékesíti homlokukat; Edfu népe örvendezik, a legjobb minőségű szárított mirha olajával vannak bekenve, minden fiatal részeg, de közben értelmüknél maradnak.”[3]

 

A sedeh-bor csak a Görög-Római kortól szerepel a templomi áldozatok között. Ez egy magasabb alkoholtartalmú, édesített bor, amelyet a készítés során fel is forralnak. Kevés készült belőle, de hosszabb ideig megőrizte a minőségét. Ezt a bort nem gömb alakú edényben ajánlották fel, mint a közönséges bort, hanem egy pohárhoz hasonlóból, aminek fejjel lefelé fordított csonka kúp alakja van. Ennek a bornak a mitológiai vonatkozásai ugyanazok, mint a közönséges bornak és az istenek bortermő vidéket adnak érte viszonzásul.

 



Bronzból készült dedet-edény a Louvre múzeum gyűjteményéből. Mellette egy relieftöredéken látható az edény ábrázolása.

Újbirodalom, 18. dinasztia.

Egy csodálatos jelenet Abüdoszból, Ízisz istennő bort kap I. Széthitől. A király az italt nu-edényekben ajánlja fel.

Újbirodalom, 19. dinasztia.

Ez a „henekut” áldozat. III. Rameszesz négy kis edény tartalmát ajánlja fel Mut istennőnek Medinet Habuban.

Újbirodalom, 20. dinasztia.

 

A Görög-római korban van egy elixír – Cauville így nevezi – is az áldozatok között, ami egy szőlőmagok és a szőlő gyümölcshúsának keverékéből álló lé. Az áldozatnak harminc példája ismert Philae, Edfu és Dendera templomaiból. Az elixírt kizárólag Hórusznak ajánlják fel, az ellenségeivel küzdő istennek. Az elixír oltja a szomját és csökkenti sérüléseinek fájdalmát és segít abban is, hogy újult erővel térhessen vissza a csatába. Hórusz viszonzásul az elixírt adja a királynak, valamint biztosítja, hogy nagy létszámú hadserege és sok utódja legyen.

 

A sör számított az ókori Egyiptomban az általános innivalónak. Egy denderai felirat szerint Menket istennő készíti:

„Menket, az istennő, aki személyes receptje alapján készíti a sört, a föld jó fűszernövényeiből és a gabonafélékből kivont jóságból, saját kezűleg főzi.”[4]

A sör oltja az istenek szomját, fájdalomcsillapító hatása van, örömet okoz anélkül, hogy másnaposságot okozna és fejfájást idézne elő. Az istenek cserébe bőséges gabonatermést és részegséget adnak annak kellemetlen velejárói nélkül, továbbá elpusztítják a király ellenségeit.

 

Az elixír úgymond „női megfelelője” volt a menu-ital, ezt Hathor ünnepén ajánlották fel, eleinte csak Hathornak, később a többi istennőnek is. Sör alapú, többek között mézzel, datolyával és mandulával édesített, mirhával és tömjénnel illatosított ital volt, amit okkerrel színeztek vörösre. Ez a folyadék az, amivel a Napisten lerészegítette Hathor istennőt, hogy megmentse az emberiséget. Felajánlhatták gömb alakú edényből, és a dedet-edényből is. Az istennők viszonzásul örömet, ellátottságot és védelmet biztosítottak a királynak.

 

A tej már a Piramisszövegek szerint is az újjászületés szimbóluma, úgy gondolták, hogy védelmet, fiatalságot és erőt ad. A tejnek több neve volt az ókori Egyiptomban, például: irtet[5], beneru (édes), hedzsu (fehér) és ankh-was[6] (életerő).

„Az életerőnek e folyadéka a kád számára van; neki köszönhetően élsz és erős vagy. Ez a fehér ital, megvéd; a benne rejlő védelem több ezer szed-ünnepet biztosít számodra, leszáll a hasadba, erőssé teszi a testedet.”[7] (E. VII, 123)

Szitulában és speciális edényekben ajánlották fel, az Újbirodalom korától mellekkel ellátott edényben is. Egy denderai felirat szerint a szitula aranyból és elektrumból készült. Az egyik legszebb példája a tejáldozatnak Karnakban található. A király térdel és a kezeiben egy-egy tejesedényt ajánl fel Amon-Rének. Közöttük négy tehén áll. A jelenet címe a következő: „Áldozat Amon-Rének, a templom üszőinek teje.”

Úgy gondolták, hogy az édes folyadék annak a tehénnek a teje, amelyik magát Rét, a Napistent táplálta, amikor fiatal borjú volt.

A tejet az istennők számára azért ajánlják fel, hogy táplálják gyermeküket. A gyermekisten, mint például a denderai Ihy pedig a király hivatalát adja az uralkodónak.

Ízisz és Hathor, az isteni anyák és dajkák, vászonpólyával és élénkítő süteménnyel együtt kapják a tejet.

„Jó tejet hozok neked a tehéntől. Bepólyálom fiadat a pólyával, Ízsisz, az első istennő, aki gyermeket hozott a világra.” (T. Isis, 161, 181)[8]

Viszonzásul a király tejet, életet és erőt kap az istenektől.

 



 

Egy gyönyörű jelenet a Luxor templomból, a III. Amenhotep által építtetett részből. Az uralkodó tejet áldoz Amon-Rének.

Újbirodalom, 18. dinasztia.

Hasonló jelenet Medinet Habuban, III. Ramszesz "millió évek templomában".

A király tejet áldoz Hórusznak.

Újbirodalom, 20. dinasztia.

A Római korban, Augusztusz császár idején épült Új-Kalabshán a Mandulisznak szentelt templom.

A fotón látható jelenetben az uralkodó tejet áldoz Ozirisznek, Ízisznek és Mandulisznak.

 

Étellel kapcsolatos rituálék

A föld és a nílus terményei számos isten felügyelete alá tartoznak. A legismertebbek Geb a földisten, Su a levegő istene és Hápi a Nílusisten. De ide tartoznak még a mezőistennők Akhet[9] és Szekhet, az aratás istenei Nehebkau, Nepri és Renenutet, a kenyérsütés istennői Akyet[10] és Khenemet[11], valamint Imenhu[12] és Sezmu[13] mészáros istenek. Az ételáldozatokat oldalbejáraton keresztül vitték be a templomokba és az áldozatok termében helyezték talapzatra rituálé keretében reggel, délben és este.

Az ételáldozat jelenetek valamivel ritkábbak, mint a purifikációs jelenetek, ugyanakkor a változatos fajtájú és formájú kenyerek és húsok gyönyörű kompozíciókhoz szolgáltatnak alapot, amelyekben némi szabadságot élvezett a jelenetek tervezőinek fantáziája.

Az úgynevezett nagy áldozatot, aabetet[14] mindig a templom legfőbb istenei kapták meg. Ebben a jelenetben a király teljes ünnepi ornátusban mutatkozik, a kezeiben hosszú pálcát, jogart és buzogányt tart. A király és a vele szemben trónon ülő isten vagy istennő között felhalmozott áldozatok között szinte minden megtalálható: hatalmas libációs edények, bor, sör, kenyerek, gyümölcs, szárnyasok és különböző húsdarabok, balzsamok és vásznak. Amikor a jelenetet leegyszerűsítik, akkor csak kenyér, hús és sör van az áldozatok között és ezeket a király tarthatja egy tálcán vagy kosárban.

„A nagy áldozat, amely tele van több tízezernyi minden jóval, ezer kenyérrel, előtte végtelen mennyiséggel, mögötte nagy mennyiséggel, a közepén százszorossal és tízszeressel; kenyérből, húsból, sörből áll, ami élelemmel, illetve a vadászat és a halászat termékeivel látja el az oltárokat. – mondja egy denderai felirat.[15]

Az isten a nagy áldozatért viszonzásul az áradás vizét, a szárazság enyhítését és az élelem bőségét garantálja a királynak.

Az áldozati lista, vagyis az áldozatok felsorolása már az Óbirodalom korabeli sírokban megjelenik. A templomokban is megtalálható olyan formában, hogy a király egyik kezét előre nyújtva recitálja az áldozatok listáját, amely oszlopokba rendezve látható előtte. Ezt a könnyen felismerhető jelenetet megtalálhatjuk az uabet udvarán, vagy az áldozatok csarnokában, esetleg a templom külső falán. Az áldozati lista tulajdonképpen magába foglal minden áldozatot, mágikusan biztosítja az áldozatokkal történő ellátás folytonosságát és így az ellátottságot az örökkévalóságig.

Hogy mi volt az áldozati lista célja, azt jól kifejezi a következő két szöveg. Az első Denderából, a második Edfuból származik.

„Vedd el az összes áldozatot Hórusz szeméről,

ez az áldozati lista előtted van, elégedett

vagy vele, testet öltesz általa,

annyira erős leszel tőle, amennyire csak akarod.”[16]

 

„Az áldozatok kihirdetése: Vedd a kenyereket, a süteményeket, a bort, a tejet, a húsdarabokat és a mézet. Az áldozatok összeállítása elkészült, hogy azzal táplálkozz.”[17]

 

Az uralkodó választott szavai segítségével irányítja az istent az ételéhez, ezért is kellett jól ismernie az Élet Házában őrzött szent könyveket, vagyis ezért volt szüksége „Ré báinak[18] tanítására”.

Az isten viszonzásul a tisztátalanság elleni védelmet, illetve bőséget ad a királynak, utóbbi révén a templom jólétét is biztosítja.

 

Az Óbirodalom korától ismert az „Áldozat amit a király ad…” kezdetű (valaki javára végrehajtott) halotti áldozat. A király arra kéri az istent – a leggyakrabban Oziriszt, hogy adjon vissza az elhunytnak abból, amit kapott. Ez a sírokba felírt áldozati formula az örökkévalóságig biztosította az élelmet és az egyéb javakat. Ez a halotti jellegű áldozat ugyanakkor megtalálható a templomi áldozatok között is, az ősistenek és a templom urai részesülnek belőle. Az elv itt is ugyanaz. A király vagy Iunmutef recitálja a szöveget, hogy mágikusan táplálja az istent.

Cserébe az isten bőséget és legitimációt ad. „Neked adom a raktárt áldozatokkal teli, a napi szükségleteidhez, minden nap.” – mondja egy denderai felirat. (D. III, 18)[19] Edfuban pedig ezt olvashatjuk: „Neked adom az ország örökségét Geb trónján”. (E. I, 165)[20]

 

Volt egy „henekut” nevű rituális áldozat is, mely már az Újbirodalom korában szerepel a templomokban, de akkoriban még csak a címét írták fel. A tartalmát csak a Görög-római korból származó feliratokból ismerjük. Ebben az áldozatban a király egy tálcát tart, amelyen négy pohár szerű edény van. Az edényekben lehetnek golyók és azok tetején alkalmanként még lótusz-virág is. A jelenet tartalmát egy denderai felirat így világítja meg a számunkra:

„A négy edény felajánlása: Fogd a minden jóval teli négy edényt, amelyet gyönyörű arcod elé nyújtok - kenyér, sör, víz, hús - annyit fogyasztasz belőle, amennyit csak kívánsz.” (D. II, 77)[21]

Az áldozat tehát ez esetben is az isten élelemmel és innivalóval történő ellátását biztosítja.

Az ételáldozatok közé tartozik az „dolgok/áldozatok felemelése” (fAi ixt[22]). Az Újbirodalom korában hihetetlenül gazdag áldozati tálcákat örökítettek meg sokféle edénnyel megrakva az uralkodó kezében, vagy ahogyan azt a karnaki Amon-templom hüposztil csarnokának egyik jelenetén[23] látjuk, a fején. Az uralkodó áll vagy térdel a jelenetben. Bár első ránézésre itt is áldozati ételek és italok felajánlásáról van szó, a rituálé egy denderai felirat szerint az ellenségek megsemmisítésének motívumát is megában hordozza.

„A kenyerek tökéletesek, a nagy áldozat biztosított, ezek a kenyerek megszámlálhatatlanok, az ellenség részeit feldarabolják előtted. Felséged megrészegül Hórusz szemétől.[24]

A korábbiakhoz hasonlóan viszonzásul az isten a Nílus javainak, illetve a föld terményeinek bőségét biztosítja Egyiptomnak és a királynak.

 

Az „isteni áldozat” (Htpw nTr) felajánlásakor a király előtt egy áldozatokkal megrakott oltár van. Az uralkodó mindkét kezét vagy az áldozatokon nyugtatja, vagy a teste mellett lefelé lógatja. Az asztalokon kenyér, különböző húsok, mirrha, és tömjén van, az asztal alatt kancsókban sör és bor.

„Elégedetté tenni Hathort: az ellátmány annyi, mint a homokszemek – kenyér, hús és sör – éjjel és nappal. Hathor hozza a kenyeret, ő, aki életre kelt az áldozatokkal, minden szájat, amelyik eszik, az Élelem úrnője, aki megsokszorozza süteményt és életet ad annak, aki hűséges hozzá, a Táplálék úrnője, mindazoknak, akiket szeret.”[25] – olvashatjuk egy denderai feliratban. Az istennő tehát a királytól kapott áldozatot felosztja a pártfogoltjai között.

 

Ételáldozatok 1.

Az ókori Egyiptom legalapvetőbb élelmiszere a kenyér volt. Az alapanyagául szolgáló gabonát a Neper vagy Nepri nevű istenhez kapcsolták. Róla külön szócikk készül hamarosan az Istenek témakörbe. Amikor a király kenyeret mutat be áldozatként, akkor Nepri fia. Mint minden ételt, az egyiptomiak a kenyeret is Hórusz szemével azonosították. Közel negyven féle kenyértípus különböztethető meg a templomi áldozatok között, ezek közül csak néhányat említek.

Az egyik a tA – kenyér vagy tA-wr (ejtsd: tá ver) – nagy kenyér. Az ábrázoláson kerek alakja van, a király a kezében tartva, egy pohárszerű edényben, és tálcára halmozva is felajánlhatja. Ezt olvashatjuk róla egy edfui feliratban:

„A gyékény(tálca) kenyerekkel van megrakva: különféle gabonából készült kenyér, jól megsütött kenyér, középen megvágott kenyér, a pékség összes terméke! Nincsenek éhes emberek, a kenyér élteti az embert.”[26]

A kellemes ízű és illatú „nagy kenyeret” a szövegek szerint mazsolával és mézzel töltötték meg és melegen szolgálták fel. Az istent erőssé teszi és ezt a kenyeret az isten felosztja a hozzá hűségesek között.

Egy denderai felirat szerint ezt a kenyeret Akyet süti meg és Ré ellátását biztosítja.

„A jól átsült cipókat Akyet készíti el tökéletesre, biztosítják Ré ellátottságát. Milyen finom az ízük melegen![27]

Az senesz-kenyér az ábrázolásokon hosszúkás és az oldalán fekszik a tálcán. A templom fő isteneinek ajánlják fel. Reggel sütik a pékségben és onnan azonnal az isten elé viszik.

 

A következő részben tovább folytatom az ételáldozatok bemutatását.

 



 

III. Szeszósztrisz sa-kenyereket ajánl fel Montu istennek. A kapu, amelynek részletét látod, eredetileg Medamudban állt, de napjainkban a karnaki Open Air Múzeumban áll.

Középbirodalom, 12. dinasztia.

A felvételt köszönöm szépen Tigryssnek.

III. Amenhotep és Amon-Ré között áldozati lista látható ebben a jelenetben, amelyet a Luxor templomban örökítettem meg.

Újbirodalom, 18. dinasztia.

I. Széthi kezében egy tálcányi áldozatot ételt láthatokk, ez az áldozat felemelése (fAt iXt).

láthattok, amelyet a jelenetben Ízisz istennőnek ajánl fel. A felvételt Abüdoszban készítettem.

Újbirodalom, 19. dinasztia.

 

 

Ajánlott linkek:

http://maatkara.extra.hu/01istenek/shu.htm

http://maatkara.extra.hu/01istenek/geb.htm

http://maatkara.extra.hu/01istenek/hapi.htm

http://maatkara.extra.hu/01istenek/nehebkau.htm

http://maatkara.extra.hu/01istenek/renenutet.htm

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2022.06.12.

 

 

Felhasznált irodalom:

Sylvie Cauville – Offerings to the Gods in Egyptian Temples (Peeters, 2012)

LÄ Band 4. 579 - 584

Christian Leitz – Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen (OLA 129)

 


 

[1]  - nw

[2] (E. V, 150) Angolból fordítva Cauville – Offerings 47. oldal

[3] (D. V, 60) Angolból fordítva Cauville – Offerings 47. oldal

[4] (D. IV, 203) Angolból fordítva Cauville – Offerings 50. oldal

[5]  - irtt (ejtsd: irtet)

[6] anX wAs

[7] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 59. oldal

[8] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 54. oldal

[9] Akhet (AHt) a Görög-római korban dokumentálható istennő, a mező perszonifikációja.

[10] Akyet (aqyt) a Görög-római korban előforduló istennő, aki kenyerekkel teli tálcát tart a kezében, vagy guggoló áldozatvivő a fején több kenyérrel. Úgy gondolták, hogy ő süti Ozirisz számára az áldozati kenyeret.

[11] A Középbirodalomtól a Görög-római kor végéig ismert istennő. Dajka. Gyakran ábrázolják szoptatás közben, illetve a kezében tartott tálcán kenyereket vivő nőként. Úgy gondolták, hogy az ő receptje szerint készült a kenyér, és hogy az istennő saját kezűleg is sütött kenyeret.

[12] Imenhu vagy Menhu mészáros isten, akit már a Koporsószövegben említenek. Nevének egyik görög-római kori, Edfuban található névalakjában szerepel egy sólyomfejű férfi késekkel a kezeiben.

[13] Sezmu, prés- és mészáros isten. Az Óbirodalomtól a Görög-római kor végéig ismert. Kettős természetű. A Piramisszövegekben vérszomjas isten, aki a király számára más isteneket mészárol le és megfőzi a testrészeiket, hogy a király elfogyaszthassa őket. Az elhunyt királynak szüksége volt az istenek erejére, hogy meg tudja tenni a csillagok közé vezető utat. Emellett Sezmu felelt a bor, az értékes olajok és parfümök készítéséért is. Ritkán ábrázolták, de változatos alakban. Megjelenhet oroszlánfejű, bikafejű, sólyomfejű és kígyófejű férfiként, de ismert teljes emberalakú ábrázolása is.

[14] hieroglif

[15] (D. V, 81) Angolból fordítva Cauville – Offerings 60. oldal

[16] (D.III, 27), Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 61. oldal

[17] (E. VII, 114) Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 62. oldal

[18] Így nevezték az Élet házában őrzött szent szövegeket.

[19] Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 63. oldal

[20] Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 63. oldal

[21] Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 64. oldal

[22] Az ikhet szó azt jelenti dolog és így számos jelentése van, többek között jelenthet rituális áldozatot is.

[23] Az észak-keleti falon.

[24] (D. II, 168) Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 65. oldal

[25] (D. VI, 43) Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 66. oldal

[26] (E. III, 177) Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 69. oldal

[27] (E. V, 230) Angolból fordítva: Cauville – Offerings, 70. oldal