A királymúmiák rejtekhelyei

Ez az írás a királymúmiák rejtekhelyeiről szóló videó előadás anyaga némileg kiegészítve. Balu vetette fel, hogy hogy lehet az, hogy egy uralkodó múmiája meg van, a sírja pedig nincsen. Ennek az az oka, hogy a II. Átmeneti kor végének és az Újbirodalom korának királymúmiáit rejtekhelyeken találták meg.

Ezek a királyok Théba (ó.e. Uaszet) nyugati partján temetkeztek. Úgy tűnik Hatsepszut volt az első, aki a Királyok Völgyében készíttette el sírját. Ebbe a piramis-formájú hegy-csúcs, az el-Qurn által uralt völgybe a 20. dinasztia végéig temetkeznek Egyiptom uralkodói, közülük az utolsó, akit itt helyeztek örök nyugalomra XI. Ramszesz volt, aki valamikor i.e. 1070 táján halt meg. A 21. dinasztia idején Egyiptom két részre szakadt, az uralkodók északon, Taniszban székeltek és itt is temetkeztek. Délen az aktuális Amon főpap kezében volt a hatalom. A viszony észak és dél között általában jó volt. A 21. dinasztia alapítója Szmendész volt, vele párhuzamosan Közép- és Felső-Egyiptomban I. Pinodzsem gyakorolta a hatalmat.

A 20. dinasztia idején gyakoriak voltak a sírrablások és ez alól a Királyok Völgye sírjai sem voltak kivételek, annak ellenére, hogy ezeket őrizték a medzsaiok. Több olyan papiruszt ismerünk, amelyen a Királyok Völgye sírját fosztogató tolvajok utáni nyomozás maradt fenn. Az egyik ilyen például a Liverpoolban őrzött Mayer B Papirusz, melyen a VI. Ramszesz (20. dinasztia) sírjának kifosztásával kapcsolatos vallomások olvashatók, de közel sem biztos, hogy csak ez állt a királymúmiák átszállításának hátterében.

A 21. dinasztia elején az Amon papok a királyok múmiát a saját sírjukból rejtekhelyekre vitték, ez valószínűleg nem csak azt jelzi, hogy meg akarták őket védeni a fosztogatásoktól, hanem azt is, hogy az állam már nem kívánta tovább finanszírozni a Királyok Völgyének őrzését, sőt az is elképzelhető, hogy a gazdasági hanyatlás idején az államnak volt szüksége a királysírokban lévő aranyra. Minden esetre a 21. és 22. dinasztia uralkodóinak taniszi sírjaiban felbukkan néhány a régi királyok temetkezési melléklete közül.

Az egyik az úgynevezett Deir el-Bahari cachette. Ennek a jelölése DB 320, vagy TT 320.

Valamikor az 1870-es évek elején fedezte fel a Qurna faluban élő Ahmed Abd el-Raszul. Úgy mesélik, hogy Ahmed egy elkóborolt kecskét keresett, ennek a hangját mélyről egy aknából hallotta. Az állat pont abba, a részben befedett aknába esett bele, ami a királymúmiákat rejtő folyosórendszerbe vezetett. Az egymás hegyén-hátán elhelyezett múmiaformájú koporsók némelyikének a homlokán látható volt az ureusz-kígyó, a fedelek felirataiban királyi névgyűrűk, kartusok szerepeltek. Ahmed minden kétséget kizáróan tudta, hogy a sír királyokkal van tele. Fivéreivel Mohameddel és Husszeinnel úgy gondolták jobb, ha titokban tartják a felfedezést, ezért csak néhány múmiáról szedték le a vászonpólyákat. Az amuletteket, az ékszereket és a papiruszokat vitték magukkal, ezeket jómódú európai turistáknak értékesítették.

A következő 10 évben háromszor tértek vissza a rejtekhelyre újabb tárgyakért, és úgy tűnik, hogy legalább egy királymúmiát is értékesítettek. Erről egy picit később lesz szó.

1878-ban a Régészeti Hivatalt vezetője, a francia egyiptológus Gaston Maspero tudomására jutott, hogy királyi tárgyak bukkantak fel a luxori régiség piacon. A nyomozás középpontjába hamar az el-Raszul fívérek kerültek. A Hatóságok elrendelték Ahmed és öccse Husszein Ahmed letartóztatását. Ahmed nem beszélt és őt végül elengedték, Husszeinről nem hallunk többet. Báttyjuk, a család akkori feje Mohamed jobbnak látta, ha megmutatja a hatóságoknak a rejtekhelyet. Abban reménykedett, hogy jutalmat kap ezért. Mivel Maspero éppen Párizsban tartózkodott, asszisztense, a német egyiptológus Emil Brugsch, illetve Ahmed Kamal, az első egyiptomi régész kísérte el Mohamed Abd el-Raszult 1881. július 6-án a sírhoz, melyet eredetileg II. Pinodzsemnek és fő feleségének Neszkhonszunak készítették. Az utolsó családtagok, akik bekerültek a családi sírkamrába az Dzsedptahiufankh és feltehetőleg felesége Nesztanebtisheru volt körülbelül i.e. 935-ben.

Maspero így számol be az állapotokról, amivel Brugsch szembesült, amikor lemászott a sírba.

„A koporsók mellett elszáradt virágokon halotti szobrocskák, kanópusz-edények, bronz áldozati ivóedények hevertek nagy számban. A nagy folyosón ugyanilyen rendetlenség, ugyanilyen akadályok fogadták a felfedezőt: négykézláb kellett mászni, de az ide behatoló azt sem tudta, hová tegye a kezét vagy a lábát. A gyertyafényben történelmi nevek tűntek fel a koporsókon: I. Amenhotep, II. Thotmesz, a lépcső melletti fülkében Jahmesz és fia, Sziamon, (II.) Ahhotep királyné, Jahmesz-Nefertari, maga I. Pinodzsem, aki annyit kerestünk, és még sokan mások. Az utolsó kamrában hihetetlen káosz uralkodott, de azonnal fel lehetet ismerni a XX. és XXI. dinasztia sajátos stílusát. A siker minden várakozásunkat felülmúlta: azt remélem, két három kisebb jelentőségű királyra bukkanunk majd, s ehelyett a fellahok egész fáraó családokat hoztak felszínre. És micsoda fáraókat. Talán a legnagyobbakat mindazok közül, akik valaha az ókori Egyiptomban uralkodtak.”[1]

Mintegy 50 múmia – királyok, királynék, hercegek és nemesek – illetve közel 6000 tárgy került elő. A múmiák között megtalálhatók voltak például Szekenenré Taa[2], az ő felesége Inhapi, leányuk Jahmesz-Nefertari. Itt volt még I. Jahmesz, I. Amenhotep, II. Thotmesz, III. Thotmesz, I. Széthi, II. Ramszesz és III. Ramszesz.

A koporsókon és a múmiákra tekert vásznakon is hieratikus feljegyzések, jegyzőkönyvek adtak támpontot arról, hogy melyik test kicsoda illetve, mikor, hova helyezték át őket. Ebbe a sírba a 22. dinasztia idején, I. Sesonk fáraó uralkodása alatt kerültek, de említettem, hogy már a 21. dinasztia idején is rejtekhelyeken gyűjtötték össze a jelentősebb uralkodókat. A hieratikus feljegyzésekből kiderült, hogy a DB 320-ban több olyan királymúmia volt, amelyet egy korábbi rejtekhelyről hoztak át ide. Ez a korábbi cachette Szekenenré Taa hitvesének, Jahmesz-Ihnapinak a sírja volt.

Most idézek egy ilyen jegyzőkönyvből, mégpedig abból, ami II. Ramszesz múmiájának leplén szerepelt:

„15. év, az akhet évszak harmadik hónapjának 6. napján: Uszermaatré-Szetepenré (vagyis II. Ramszesz) az Ozirisz-király – élet, üdv., egészség neki – megújulásának napja, amikor újratemettetik Menmaatré-Széthi az Ozirisz-király – élet, üdv., egészség neki – sírjában Pinodzsem főpap által.”[3]

Egyértelmű tehát, hogy Egyiptom legnagyobb uralkodóit az i.e. első évezred kezdetétől több száz éven át ide-oda szállították és újra pólyálták. Az egykoron a múmiapólyába rejtett értékes amuletteket nem pótolták, de a múmiákra virágkoszorúkat és virágokat helyeztek. Ha szükséges volt még egyszerű fakoporsót is készítettek számukra. A sírmellékletek jelentős része eközben feltehetőleg a királyi kincstárakba került. Ezekre a műveletekre újratemetésként hivatkoznak a feljegyzésekben.

A cachette felfedezésnek nagyon gyorsan híre ment a helybeliek körében. Brugschék pedig attól féltek, hogy kincsek reményében tolvajok özönlik majd el, ezért nagy létszámú munkáscsapattal kezdték meg a sír kiürítését. Július 11-én estére sikerült minden múmiát és tárgyat összegyűjteni és Luxorban biztonságba helyezni. Három nappal később hajóra helyezték és Kairóba szállították őket. Itt a Boulaq Múzeum – ez a Tahrir téren álló egyiptomi múzeum elődje volt – központi termében helyezték el őket. A leletek teljeskörű feldolgozása négy évet vett igénybe.

1898. márciusában Victor Loret, francia egyiptológus találta meg a második királyi rejtekhelyet. Ez a KV 35-ös sír, II. Amenhotep örökhajléka volt. Loret 1897 és 1899 az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője volt és a Királyok Völgyében folytatott feltárások során bukkant rá a rejtekhelyre.

„Nagy nehezen odakűzdöttem magam a szarkofághoz. Féltem, hogy rálépek valamire és összetöröm. A koporsó külsején mindenhol II. Amenhotep nevét olvastam. Áthajoltam a koporsó pereme fölött, és odatartottam a gyertyát. Heruéka! A sötét koporsó mélyén ott volt a múmia, feje mellett virágcsokorral, lábánál levélkoszorúval.”[4]

A nagy meglepetés akkor érte őt, amikor bejutottak a befalazott, jobb oldali második kamrába.

„A koporsók és a múmiák mind egyformán szürkék voltak. Lehajoltam a közelebbi koporsóhoz, és ráfújtam, hogy lássam a rajta feltüntetett nevet. A szürke színről kiderült, hogy porréteg, amely azonnal el is tűnt, s kiolvashattam IV. Ramszesz nevét és trónnevét. Tehát ezek szerint királyi koporsók között állok? Lefújtam a port a második koporsóról, mire újabb kartus bukkant elő – igaz, előszörre olvashatatlannak tűt, mivel fényes, fekete alapon matt, fekete festékkel írták. Odarohantam a többi koporsóhoz. Kartusok mindenütt! Emitt Sziptah trónneve, amott II. Széthi neve… Királyi rejtekhelyre bukkantunk tehát, olyanra, mint amilyet Deir el-Bahariban találtak.[5] – számolt be a felfedezésről.

Ebben a sírban nyugodott IV. Thotmesz, III. Amenhotep, Merneptah, II. Széthi, Sziptah, IV., V. és VI. Ramszesz. Talán Tauszeret királynő az ismeretlen női múmia, szintén kérdéses, hogy melyik múmia Széthnakht illetve II. Amenhotep fia, Ubenszenu herceg. Egy másik helyiségben – ez a jobb oldali első kamra – találták Teje királynét, egy herceget, valamint egy ismeretlen hercegnőt. DNS vizsgálatokból tudjuk, hogy utóbbi Tutankhamon édesanyja és Ekhnaton testvérfelesége volt.

A rejtekhelyre került múmiákat különböző helyekről és talán két különböző alkalommal szállították ide az időszámításunk előtti II. évezred végén.

Elképzelhető hogy van még valahol egy rejtekhely, ami arra vár, hogy az egyiptológusok megtalálják, mert a kutatások jelenlegi állása szerint nincs meg például Horemheb és Ay múmiája. Persze elképzelhető, hogy az ő testük nem élte túl az évezredes viszontagságokat, vagy, amennyiben a DB 320-as rejtekhelyen voltak, lehet, hogy az el-Raszul család őket is értékesítette és ki tudja melyik magángyűjteményben vagy múzeumban rejtőznek még ismeretlen múmiaként. Ugyanakkor ennek szerintem kicsi a valószínűsége, mert a múzeumok az utóbbi évtizedektől kezdve komolyan kutatják a múmiáikat és talán már kiderült volna, ha királymúmia lapul valahol, de ki tudja?

Most pedig rátérnék arra a meglehetősen sok megpróbáltatáson keresztülment királymúmiára, amelyet az el-Raszul fivérek áruba bocsájtottak. Talán emlékeztek rá, 2009-ben cikkeztek róla a médiában.

Ez a múmia az 1800-as évek második felében vitte Kanadába a bányamérnök és üzletember dr. James Walter Douglas. Az 1860-as évekről beszélnek és ez azt jelentené, hogy az el-Raszul testvérek korábban bukkantak rá a rejtekhelyre, mint amit a hatóságoknak bevallottak. A Niagara Falls Múzeumban helyezték el, Ontárióban és körülbelül 130 éven át pihent itt azonosítatlanul különböző furcsaságok, a „természet torz-szülöttei” között kiállítva. Az 1980-as években a német egyiptológus Arne Eggebrecht a múmiát megvizsgálva már felvetette, hogy királymúmiáról lehet szó. Gayle Gibson kanadai egyiptológusnő vetette fel először, hogy a múmia talán rokonságban állhat I. Széthivel és II. Ramszesszel.

Később William Jamieson kanadai kincsvadász és régiségkereskedő vásárolta meg a Niagara Falls Múzeum egész kollekcióját. 1999-ben Jamieson 2 millió amerikai dollárért eladta a gyűjtemény egyiptomi tárgyait, beleértve a múmiákat is az Emory Egyetem múzeumának, ez a Michael C. Carlos Múzeum.

A múmia személyazonosságát csak DNS vizsgálatok révén lehetne egyértelműen meghatározni, de a tudósok azt valószínűsítik, hogy I. Ramszeszé. Ezen véleményüket CT és röntgen vizsgálatokra, radiokarbon kormeghatározásra, illetve a koponya különböző vizsgálataira alapozzák, melyet az Emory Egyetem munkatársai végeztek el. Természetesen az arcvonások a család többi tagjával való hasonlósága is szerepet játszott abban, hogy a múmiát I. Ramszesszel azonosítják. A múmia karjait keresztezték a mellkasán, ez a pozíció a Későkorig az egyiptomi királyi személyekre jellemző.

A múzeum 2002-ben kereste meg Zahi Hawasst, aki akkor még az Egyiptomi Régészeti Hivatal vezetője volt, hogy szeretné visszaadni a múmiát Egyiptomnak. 2003. októberében a királymúmia visszatérhetett Egyiptomba és napjainkban a Luxor Múzeumban őrzik.

[1] Királymúmiák – Halhatatlanság az ókori Egyiptomban 68. oldal

[2] A 17. dinasztia uralkodója, aki a hükszószok elleni háborúban veszíthette életét.

[3] Nicholas Reeves – Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája 66. oldal

[4] Királymúmiák – Halhatatlanság az ókori Egyiptomban 75. oldal

[5] Királymúmiák – Halhatatlanság az ókori Egyiptomban 76. oldal / Az ókori Egyiptom felfedezése 104. oldal