Obeliszkek III.

Obeliszkek Rómában II.

Folytatom az első csoportba tartozó, vagyis azon obeliszkek bemutatását, amelyeket az ókori Egyiptom uralkodói készíttettek és állítottak fel Egyiptomban, de később Rómába kerültek.

Szintén II. Ramszesz héliopoliszi obeliszk párja lehetett másik két, az Iseumot díszítő obeliszk. Ezek közül az egyik napjainkban Dogali, vagy Terme obeliszkként ismert, hogy ez miért van így, arra az obeliszk római utóélete ad választ.

1870-ben, nem sokkal azután, hogy Róma az egyesült Olaszország fővárosa lett, bizottság alakult az ókori város szisztematikus feltárására. A bizottság ígéretes lelőhelynek tartotta az ókori Iseum területét, így került napvilágra a Terme obeliszk 1883. június 20-án. Alig 24 órával később megtalálói a felirata alapján már tudták, hogy II. Ramszesz egyik héliopoliszi obeliszkjéről van szó. Piramidionjában egy napkorongot tartó szárnyas skarabeusz látható és II. Ramszesz kartusai. Minden oldalán a király nevei és jelzői szerepelnek és a napisten különböző alakjainak kedveltjeként utalnak rá. Párja már jóval korábban előkerült a közelben, de azt Firenzébe vitték.

1887. június 5-én az obeliszket az 1885-ben, Etiópiában, a dogali csatában elesett 548 olasz katona emlékműveként avatták fel az akkori központi pályaudvar előtt. Az eseményen részt vett a királyi pár és a nemesség. Márvány talapzatot kapott, amelyet bronz oroszlánfejek díszítettek, valamint bronz táblák, amelyre felírták az életüket vesztett katonák neveit. A tetejére csillagot helyeztek, amely Itáliát jelképezi.

1924-ben aztán a Piazza del Cinquecentot, vagyis a teret, ahol állt, átalakították és az emlékművet ekkor jelenlegi helyére, a Terme di Diocleziano területén lévő kis térre szállították. A vörösgránit obeliszk az alapjával együtt 9,25 méter magas.

Az úgynevezett Minerva obeliszket a 26. dinasztia uralkodója, Apriész[1] fáraó állíttatta fel eredetileg, aki a már korábban említett II. Pszametik fia volt. A vörösgránit obeliszk 5,47 méter magas. A piramidion üres, az oldalakon egy-egy szövegoszlop van. Gyakorlatilag az uralkodó nevei olvashatók rajta, de a közép-egyiptomi nyelven íródott felirat hangsúlyozza Apirész a Napistennel és Neith istennővel való kapcsolatát. Egyes vélemények szerint eredetileg Héliopoliszban állt, de nem zárható ki az sem, hogy Szaiszban. Nem tudjuk, hogy az obeliszk mikor és kinek a parancsára érkezett Rómába, de ahhoz kétség sem fér, hogy ez is Ízisz templomában állt. Ledőlt és eltemetve feküdt 1665-ig, amikor domonkos szerzetesek bukkantak rá, akik egy új fal alapjait fektették le templomuk kertje körül. Ez VII. Sándor pápasága alatt történt, aki Athanasius Kirchert[2] (1602-1680) bízta meg az obeliszk feltárásnak felügyeletével. Hamar elhatározták, hogy a Santa Maria sopra Minerva[3] templom előtt állítják fel, egészen közel ahhoz a helyhez, ahol korábban állt.

Egy négy lépcsős, téglalap alakú talapzat tetején álló elefánt hátára helyezték. A márvány elefántot Lorenzo Bernini tervezte és segédje Ercole Ferrata faragta ki.

A téglalap alakú talapzaton latin felirat olvasható, amely így hangzik:

„VII. Sándor a Megváltás 1667. évében az Isteni Bölcsességnek ajánlotta ezt a régi egyiptomi obeliszket, az egyiptomi Pallas emlékét, melyet a földből emelt ki és Minerva egykori fórumán állított fel, s amely ma a Szűzé, akitől Isten született [...] Tudja meg mindenki, aki az egyiptomi bölcsesség írásjeleit szemléli ezen az obeliszken, amelyet az elefánt hordoz, az állatok eme legerősebbike, hogy bölcsesség csak az erős elmében lakozhat.” [4]

Az obeliszk a bölcsességet szimbolizálja ebben a barokk allegóriában, az elefánt pedig az emberi elmét.

Elképzelhető, hogy Bernini választása azért esett az elefántra[5], mert Krisztina, svéd királynő egy elefántot hozott Rómába, amikor ide költözött az 1650-es években. A királynőt érdekelték az ókori Egyiptom bölcsességei, és Athanasius Kircher barátja volt.

A legenda szerint Bernininek sok vitája volt az építkezést felügyelő dominikánussal, Giuseppe Pagliával, ezért fordítja az állat a fenekét annak korábbi hivatala felé.

VII. Sándor pápa nem érte meg az obeliszk felavatását, amely három héttel a halála után, 1667. július 11-én történt meg.

A második csoportba, vagyis a felirat és ábrázolás nélküli ókori obeliszkek csoportjába tartozik a Vatikán obeliszk[6], a Quirinale obeliszk és Esquilino obeliszk.

Erik Iversen, dán egyiptológus elképzelhetőnek tartotta, hogy a Napisten héliopoliszi templom állítottak fel felirat nélküli obeliszkeket is, de sem Flinders Petrie, sem más Héliopoliszban feltárásokat végző régész nem számolt be arról, hogy felirat nélküli obeliszkre, vagy obeliszktöredékre bukkant volna. A dekorálatlan monolit obeliszkek Egyiptomban azok, amelyeket befejezetlenül hagytak a kőbányákban, de még ezek közül is az egyiken már a kifejtés közben megkezdték az egyik oldal dekorálását. A dekorálatlan római obeliszkek ezért talán valószínűbb, hogy Egyiptomban kifaragott a római császárok által kifejezetten Rómába rendelt darabok.

A Szent Péter téren álló Vatikán obeliszk 25,37 méter magas és több mint 300 tonna a súlya. Alexandriában állt, talán Caligula szállíttatta Rómába. Habachi ezen úgy véli, hogy ez 37-ben történt. Itt a Circus Neronis néven ismert lóverseny pályán állították fel és itt állt egészen addig, amíg a Szent Péter bazilika előtti térre nem vitték. A hagyomány szerint Nero/Caligula circusa volt a színtere annak a hatalmas kereszténymészárlásnak, amelyet Nero 64-ben Róma égése után rendelt el. Az áldozatok között volt Szent Péter is, és ezt az obeliszket később azért nem döntötték le, mert Szent Péter mártírságának szemtanújaként tekintettek rá. Az elszállítás V. Sixtus pápa parancsára történt, aki a feladattal Domenico Fontana építészt bízta meg. Ennek az obeliszknek a tetején is egy fém gömb volt, amelyről úgy gondolták, hogy Caesar maradványait tartalmazza. Ezt levették és megvizsgálták, de üres volt.

Fontana kifejlesztett egy nagyszerű obeliszkemelő és -süllyesztő gépet, a castellot, amely egy körülbelül 28 méter magas, fából készült ostromtoronyra emlékeztetett. Éppen elég magas volt ahhoz, hogy az obeliszket az alapjából kiemelje és vízszintes helyzetbe eressze egy kötelekből és csigákból álló rendszer segítségével, amelyet 900 emberből és 74 lóból álló csoportok forgattak. Ezt követően az obeliszket egy speciálisan megépített úton szállították a térre, és a süllyesztési folyamat megfordításával az eredeti (bár felújított és megemelt) alapjára emelték. 1586. szeptember 26-án avatták fel a Szent Péter téren. Az obeliszk aljának négy sarkát négy oroszlán alakja díszíti, a tetejét pedig csillag és kereszt.

 A Quirinale obeliszk és Esquilino obeliszk mindkettő 14,7 méter magas. A 16. században mindkettő Augustus mauzóleumának romjai közelében feküdt. Mivel az I. század első felében épült építmény leírása nem tesz említést róluk, és minden bizonnyal még azelőtt állították fel őket a mauzóleumnál, mielőtt azt a század végén, mint császári temetkezési helyet elhagytak, ezért minden bizonnyal az első század második felében kerültek oda. Egyesek úgy vélik, hogy talán Domitianus megrendelésére.

Ammianus szerint az obeliszkek a negyedik században még a mauzóleumnál álltak, de addigra a piramidionjukat eltávolították. Általában úgy vélik, hogy a két obeliszk az épület bejáratát díszítette, de alapjuknak soha nem találták nyomát. Egy ponton mindkét obeliszk ledőlt, és mindkettő három darabra tört. 1519-ben az egyik töredékeit kiásták és a szomszédos utcába szállították. Sok pápa szándéka volt újból felállíttatni ezt az obeliszket, de ismét V. Sixtusnak sikerült. Parancsot adott Fontanának, hogy készítse elő a felállítását, pedig ő már a Vatikáni obeliszk átszállításán dolgozott. Mikor azt a munkát befejezte, akkor fogott hozzá ennek az obeliszknek a Santa Maria Maggiore bazilika mögötti térre szállításához. Itt a pápa Esquilino-hegyi nyári rezidenciájához vezető kapu elé állították fel. A tetejére kereszt került. A felavatása 1587. augusztus 11-én történt meg.

Több mint két évszázaddal később került napvilágra az obeliszk párja. Ezt is három darabban találták meg. VI. Pius pápa döntött úgy, hogy ezt a példányt a Quirinale téren álló lószelídítőket ábrázoló szobor közé állíttatja fel. A Monte Citorio obeliszk felállításáért felelő Antinorit bízta meg az obeliszk restaurálásával, új helyre szállításával és felállításával. 1786. október 21-én avatták fel. Körülbelül harminckét évvel később egy nagy medence került az obeliszk és a lószelidítők alá.

A harmadik csoport az, amelyek római megrendelésre készültek, Egyiptomban fejtették ki és megrendelőik megbízásából hieroglif felirattal látták el őket. Felirataikat Rómában vésték fel az oldalaikra. Ide tartozik a Phamphili obeliszk, a Barberini obeliszk és Sallustiano obeliszk.

A 13,92 méter magas Sallustiano obeliszken, mely a spanyol lépcső tetején áll, egy már korábban Rómába szállított 19. dinasztia korabeli obeliszk szövegének másolata van, az eredetileg I. Széthi által készíttetett és II. Ramszesz által Egyiptomban felállított Flaminió obeliszké. Nem tudni ki rendelte meg, van aki Commodus (192) és Gallenus (268) uralkodása közé teszi a Rómába szállítását. Iversen a 3. századra teszi. Habachi szerint Hadrianus (76-138) rendelhette meg. Más egyiptológusok lehetségesnek tartják, hogy Aurelianus (270-275) volt. Minden esetre az biztos, hogy Sallust kertjében állt, az alapjait ugyanis megtalálták ott. A tulajdonos halála után a kert császári tulajdonba került. XII. Kelemen pápa idején (1730 – 1740) az obeliszket elszállították a San Giovanni térre, de több mint 50 éven keresztül csak feküdt ott. Még az is felmerült, hogy Párizsba szállítják, ahol a franciák a Notre Dame katedrális előtt állították volna fel. Végül VI. Pius döntött úgy, hogy a Trinita dei Monti templom előtt állíttatja fel a spanyol lépcső tetején.

A másik két obeliszk felirata utal a Római birodalom kulturális és vallási életében betöltött szerepére, jelentésükre és a császárra, aki állíttatta őket.

A Phamphili vagy Agonalis obeliszk 16,5 méter magas, 93 tonna súlyú. Domitianus (51-96) a római Iseumban állíttatta fel. Róma Severus-kori térképén, a Forma Urbison, az obeliszk az Ízisz szentélyét a Szerápiszéval összekapcsoló monumentális udvar közepén látható. A felirat szerint Ré-Harakhtynak szentelték. Piramidionjában Dominitianus egy istenpár között áll, amelyiknek női tagja a Kettős koronát adja át számára, ezért nagyon valószínű, hogy trónra lépésének megünneplésére készült, mely 81-ben volt. A feliratot egyiptomi papok készítették, hieroglifírással. Ekkoriban már csak nagyon kevés ember ismerhette a közép-egyiptomi nyelvet, csak a legtanultabb papok. A szöveg faragása viszont már Itáliában történt és ezért az arányaik nem olyanok, mint az egyiptomi hieroglifáké. Domitianust merényletben ölték meg 96-ban. Rómában a görög és latin feliratokból kitörölték a nevét, de a hieroglifákkal írt obeliszken megmaradt, mert azt nem tudták elolvasni. Obeliszkje körülbelül két évszázadon át az Iseum közelében állt, amíg Maxentius császár (306-312) át nem szállítatta a megistenült fia, Romolus emlékére építtetett Circushoz. Nem tudjuk, hogy mikor, de ez az obeliszk is ledőlt, vagy ledöntötték. Pamphili obeliszknek azért nevezik, mert ezé a római arisztokrata családé volt egy időben. X. Ince pápa állíttatta fel a Piazza Navonán, aki mikor még bíboros volt, itt élt egy szerény épületben. Amikor pápa lett, akkor elhatározta, hogy ennek emlékére itt állíttat fel obeliszket. A feladattal Girolamo Rainaldi építészt bízta meg eredetileg, de Bernininek volt egy ötlete, hogy egy szökőkút fölé helyezi az obeliszket a tér közepére és készített egy modellt is a tervéről. Ezt a modellt aztán egy barát közvetítésével eljuttatta Olympia Maidalchinihez, aki a pápa bátyjának özvegye volt. Egy alkalommal, amikor X. Ince meglátogatta sógornőjét, meglátta a modellt és lenyűgözőnek találta. A pápa magához rendelte Berninit és megbízta a projekt kivitelezésével. Az obeliszk már 1648-ban a Piazza Navonán állt, de a szökőkút csak 1651-ben készült el. Ennek az obeliszknek a tetejére galambot helyeztek, a pápa családjának címerállatát. A talapzat felirata megemlékezik erről és felállításának résztvevőiről, illetve elmagyarázza a szökőkút jelentését is. Bernini négy kontinens – Ázsia, Afrika, Európa és Amerika –allegóriájának szánta. Barlangok sorozatát alakította ki, amelyben a kontinensek képviselői láthatók. Az Ázsiát jelképező Gangesz folyót egy fekvő folyami isten képében örökítette meg, aki evezőt tart a kezében. Afrikát a Nílus jelképezi, egy elrejtett arcú isten formájában, ami talán a Nílus forrásának rejtélyét szimbolizálja. Európát a Duna alakja képviseli, mely a lóról ismerhető fel, míg Amerikát egy az obeliszktől megrémülő indián őslakos. Az egyes kontinensekre jellemző egyéb alakok és állatok is kiegészítik az együttest. 

A Barberini obeliszk 9,25 méter magas. Hadrianus megrendelése készült elhunyt szeretője, Antinous emlékére.

Hadrianust nagyon érdekelte Egyiptom és emlékművei. Gyűjtötte az egyiptomi tárgyakat is, és a Tivoliban található villáját díszítette velük. Egyik egyiptomi útja során fiatal szeretője Antinous tisztázatlan körülmények között a Nílusba fulladt. Az obeliszk mind a négy oldalán két szövegoszlop található. A felirat elrendeli Antionus tiszteletét egész Egyiptomban, emellett Antinoupolisz[7] városának alapításáról is megemlékezik, ahol Hadrianus egy templomot is emeltetett volt kegyencének, akit itt Ozirisz-Antinousként tiszteltek. Rómában Hadrianus halotti templomot építtetett Antinousnak és oda állíttatta ezt az obeliszket.

A 3. században áthelyezték a Circus Varianusba. Egy későbbi időpontban ez az obeliszk is ledőlt, de látható maradt. Később több magánszemély tulajdonában is volt, és különböző helyszínekre utazott. 1632-ben Francesco Barberini bíboros vásárolta meg, innen a neve. Végül XIV. Kelemen pápa (1769-1772) megszerezte és a Vatikánban állíttatta fel. 1882 szeptemberében került jelenlegi helyére, a Piazza Bucarestire VII. Pius pápa (1800 - 1823) parancsára.

Róma modern obeliszkjei közül, vagyis a negyedik csoportból a Torlonia obeliszkeket emelem ki, mert megrendelőjük arra törekedett, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az ókori egyiptomi példányokra. Ezt az obeliszk párt a gazdag és befolyásos Alessnadro Torlonia[8] (1800 – 1886) rendelte meg, aki apja, Giovanni Raimondo Torlonia és anyja, a német kereskedő családból származó Anna Maria Schulteiss emlékére készíttette őket.

Giovanni Torlonia bankár volt, 1829-ben hatalmas vagyont hagyott fiára. Aleassandro tovább gyarapította a család vagyonát elsősorban a római és nápolyi só- és dohány kereskedelem monopóliumának megszerzéséből. Nagy hatást gyakoroltak rá Róma obeliszkjei, ezért sajátjait a bavenoi gránitbányában fejttette ki, amelynek rózsaszín gránitja hasonlított az egyiptomi obeliszkek anyagához. A durván faragott obeliszkeket 1839-ben hajóval Milánóba szállították, ahol Antonio Nicola Pirovano alakította ki végső formájukat. Innen Velencébe vitték őket, ahonnan a tengeren a part mentén hajózva jutottak el a Tevere (Tiberis) torkolatáig, a folyón keresztül pedig Rómába. A szállítás hosszú és nehéz volt. 1840-ben érkeztek meg a valamivel több, mint 10 méter hosszú és egyenként több mint 22 tonna súlyú obeliszkek a Torlonia villába, mégpedig a Fortunato nevű hajóval együtt, amely a vízen is szállította őket, vagyis a hajót a szárazföldön vontatták az utolsó négy kilométeren.

A villa parkjában megkezdődött a feliratok felvésése. A hieroglif szöveget Luigi Maria Ungarelli (1799-1845), barnabita szerzetes és egyiptológus, a hieroglif írás egyik szakértője fogalmazta meg Jean Francois Champollionnal együttműködve.

A két obeliszk szövege eltér. A Giovanni emlékére felállított példányé elmeséli, hogy Alessandro Baveno bányáiban fejttette ki a két kiváló obeliszket és, hogy ezt a darabot apjának szenteli, hogy neve fennmaradjon a hazájában, említi a tervezett felállítás dátumát és azt is, hogy ez az, amelyik az északi kapura néz.

Az Anna Maria emlékére szentelt példány felirata elmondja, hogy Alessandro apja villáját az örökkévalóság számára készített emlékművekkel díszítette, hogy a két obeliszket Ticinóból Rómába szállíttatta, azért, hogy ezt a darabot anyja emlékének szentelje. Ismét csak feltüntették az obeliszk tervezett felállításának dátumát illetve azt, hogy ez a déli kapu felé néz.

Hogy korának emberei is tudják, miről szól a hieroglif szöveg, Aleassandro az obeliszkek travertinből készült alapjára bevésette a latin fordítását. Az obeliszken dolgozó kőfaragók a feliratokkal 1842. áprilisának elején készültek el.

Az obeliszkek felállítása a tervezetthez képest csúszott. Az első obeliszket június 4-én állították fel rengeteg néző jelenlétében. A résztvevők között volt XVI. Gergely pápa[9], I. Ludvig bajor király és Luigi Lambruschini külügyminiszter is. Egy erős zápor miatt meg kellett szakítani a műveletet és csak napnyugta után, fáklyafényeknél tudták az obeliszket a talapzatra állítani. Az eseményt tűzijáték és hatalmas parti zárta le. A másik obeliszket 1842. július 26-án emelték a talapzatára.

A Villa Torlonia ma Róma része, parkja, ahol az obeliszkek állnak, nyilvános.

Történetüket részletesen elmeséli Francesco Gasparoni olasz nyelven íródott, „Sugli obelischi Torlonia nella villa Nomentana: ragionamento storico-critico” című könyve, mely 1842-ben jelent meg. A kiadványt érdemes végiglapozni az illusztációk miatt, amelyek közül párat láthatsz az alábbiakban.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2025.03.09.

Felhasznált irodalom:

Oxford Enci, Band II 561 – 564

Török László – Egyiptom és utókora Alexandriában és Rómában (Gondolat, 2013)

Brian A. Curran – Obelisks in Ancient Egypt (ed. Helaine Selin - Encyclopaedia of the History of Science, Technology and Medicine in Non-Western Cultures 1773 - 1783)

Labib Habachi - The Obelisks of Egypt (New York)