Obeliszkek II.

Az előző részben az ókori Egyiptomban állított obeliszkek szimbolikájával ismerkedtünk meg és kronológiailag végigmentünk rajta, hogy melyik egyiptomi uralkodó állított nagyméretű monolit obeliszket.

Az obeliszk nagyon gazdag utóélettel rendelkezik, ezt is érdemes megvizsgálni. A vörös gránitból készült, monumentális obeliszkeket az ókori Egyiptomban általában a Napistennek szentelték, és úgy tűnhetett, hogy piramis alakú csúcsuk – amelyet néha arannyal vontak be – az egekbe (az isteni szférába) nyúlik, és megérinti az életet adó nap sugarait. Kapcsolatuk egy olyan civilizáció isteneivel és uralkodóival, amelyet már a görögök és a rómaiak is szinte elképzelhetetlenül ősinek tartottak, a szentség és a hatalom aurájával ruházta fel őket. A következő évszázadok során a görögöket, a rómaiakat, a keresztényeket, a reneszánsz és a modern embert egyaránt lenyűgözték ezek a magas, nehéz, karcsú elvékonyodó alakú emlékművek. Sokak számára ezt a szentséget a négy oldalukon végig futó hieroglif felirat testesítette meg, amelyekről Napóleon koráig azt hitték, hogy az egyiptomi tudomány és vallás legtitkosabb tanait rejtik magukban. A császárkorban részévé váltak a Római Birodalom hatalmi reprezentációjának és vizuális világának, majd, még mindig gondolati koncepciók hordozójaként, az újkor folyamán az egész világon elterjedtek. Ebben és a következő részben Rómába látogatunk és az ott található obeliszkekkel ismerkedünk meg.

Obeliszkek Rómában I.

2022-ben jártam az örök városban, ahol sikerült ezeknek az obeliszkeknek egy jó részét megnéznem. Akad azonban még, amiért vissza kell mennem.

Rómába obeliszkjei négy csoportba sorolhatók:

1. Korábbi egyiptomi obeliszkek, amelyek a római hódítást megelőzően készültek.

2. Felirat nélküli római obeliszkek.

3. Felirattal rendelkező római obeliszkek, amelyek római megrendelésre készültek és hieroglif felirat, illetve olykor ábrázolás is szerepel rajtuk.

4. Modern obeliszkek.

Az ókori római obeliszkekkel kapcsolatos érdekesség, hogy több időt töltöttek el Rómában (kb. 1700-2000 év), mint Egyiptomban (kb. 600-1400 év). A ma Rómában álló obeliszkek közül egyik sem ott áll, ahová azt az ókorban felállították. Egy kivételével mindegyik le is dőlt vagy földrengések következtében, vagy azért, mert a Középkorban pogány szimbólumokként tekintettek rájuk és szándékosan döntötték le őket.

Nézzük meg kik állíttattak obeliszket a császárkori Rómában és később. Már az Egyiptomot meghódító Octavianus (a későbbi Augustus császár) elkezdte az obeliszkek Rómába szállítását. Ebben az időben a rómaiak elkezdtek egyiptomi tárgyakat gyűjteni a birodalom nyugati városaiba, különösen a hatalom központjába, Rómába. Az egyiptomi kultúra bizonyos aspektusai ugyanakkor már korábban, a görög kultúra közvetítésével eljutottak Rómába, ilyen volt például Ízisz kultusza.

Az obeliszkeknek a császárkori Rómában más funkciójuk volt, mint az ókori Egyiptomban. Bár itt is volt, amelyik templomban állt[1], de olyan is, amelyik nyilvános helyen, dekorálhattak temetkezési emlékműveket is. Nagy részüket a római császárok állították, saját maguk és Róma hatalmának ünneplésére.

i. e. 10-ben Augustus két obeliszket hozatott Rómába és ezeknek bizonyíthatóan volt a Napistenhez kapcsolódó vallási jelentése. Ő ismerte az ezekhez a tárgyakhoz kötődő egyiptomi vallási elképzeléseket. Az egyiket bár nyilvános, de nem templomi területre állította (ma Monte Citorio obeliszkként ismert), mégis fenntartotta a Napistennel való kapcsolatot. A monolit a Campus Martiusra került, úgy, hogy egy napóra mutatójaként funkcionált. A márvány burkolat és a bronz betűk, számok egy része máig megmaradt egy modern épület pincéjében. A talapzat latin feliratában Augustus ki is jelenti, hogy ezt az obeliszket a Napistennek dedikálja Egyiptom meghódításáért (vagyis egy katonai győzelem apropóján).

A császárkori Rómában az obeliszkek a római napisten – Sol Invictus, „a legyőzhetetlen Nap” – kultuszának szimbólumai; az Egyiptom feletti uralom jelképei; illetve a császári hatalom reprezentációjának eszközei voltak. Hogy a császárkori Rómában hány obeliszk állhatott, arról Andrea Fulvio reneszánsz régiségbúvár 1543-ban megjelent könyve[2] alapján alkothatunk fogalmat. Ő az ókori város romjai között 48 többé-kevésbé épen, vagy töredékesen fennmaradt obeliszket azonosított.

Róma obeliszkjeinek utóélete nem ért véget a császárkort követően. A reneszánsz kor pápái közül, az első, aki obeliszket állíttatott fel V. Sixtus (1585 1590) volt. Számára az obeliszkek az apostolok és a korai keresztények hitükért folytatott küzdelmének tanúi voltak, melyek Isten akaratából megérték a kereszténység végső győzelmet. Ez kitűnik azokból a feliratokból, amelyeket az általa felállítatott obeliszkek talapzatára vésetett. Ő négyet állíttatott fel pápasága öt évében, utódai még kilencet állítottak fel a városban.

A modern korban is állítottak fel Rómában obeliszket, szinte mindnek más jelentése van. Az ország vezetőjének hatalmát hirdette például Mussolini[3] obeliszkje, amely talán meglepő, de a mai napig áll Rómában, bár már többször felmerült, hogy ledöntsék. Különösen érdekes egy obeliszk pár, amelyet hieroglif felirattal láttak el, de erről majd a csak a következő részben mesélek.

Először vizsgáljuk meg az első csoportot, vagyis azokat az obeliszkeket, amelyeket az ókori Egyiptom uralkodói állíttattak Egyiptomban, a császárkorban viszont Rómába kerültek. Jelenleg hét darab ilyen látható a városban: a Laterán obeliszk (18. dinasztia), a Flaminió obeliszk (19. dinasztia), a Pantheon obeliszk (19. dinasztia), a Celimontani obeliszk (19. dinasztia), a Dogali obeliszk (19. dinasztia), a Monte Citorio obeliszk (26. dinasztia) és a Minerva obeliszk (26. dinasztia).[4] Anyaguk vörös gránit.

Az úgynevezett Flamínió obeliszk a negyedről kapta a nevét, ezen belül a Piazza de Popolon áll. Három oldalát I. Széthi dekoráltatta, de a negyediket, fia II. Ramszesz, aki a másik három oldalra is egy-egy szövegoszlopot vésetett fel apjáé mellé. Az alul található jelenetekben a király Napistenek előtt áll. Az egyik oldalon az I. Széthire vonatkozó felirat így hangzik: „aki megtölti Héliopoliszt obeliszkekkel, hogy sugaraik megvilágítsák Ré templomát”. Egy másik oldalon a II. Ramszeszre vonatkozó szöveg a következő: „emlékműveket csinál oly nagy számban, mint égen a csillag. Művei csatlakoznak az éghez. Amikor Ré ragyog, örül [az obeliszkeknek], amelyek millió évek templomában vannak. Őfelsége így szól: Tökéletessé teszem ezt az emlékművet atyám [I. Széthi számára], hogy neve fennmaradjon Ré templomában."[5] Ezt az obeliszket valóban II. Ramszesz fejeztette be és állíttatta fel Ré héliopoliszi templomában.

Ez volt az első obeliszkek egyike, amelyeket Rómába hoztak. Elszállításának sikerére az időszámításunk előtti első században olyan csodálattal tekintettek, hogy a szállítására használt hajót kiállították Rómában, sajnos néhány évvel később azonban tűz pusztította el. I. e. 10-ben állították fel a Circus Maximusban, mint Sol, a napisten szimbólumát, és mint Augustus Egyiptom felett aratott győzelmének jelképét. A Circus Maximus egyébként maga is Sol tiszteletének helye, ahol a spina[6] körül köröző versenykocsik az égitesteknek a Nap körüli forgását jelenítik meg. A császár az építmény spinájának közepére állíttatta. Még a helyén állt a 4. században, amikor Ammianus[7] említést tett róla a lateráni obeliszkről szóló beszámolójában. Ezt követően az obeliszk több mint egy évezredre eltűnt szem elől. Szinte teljesen megfeledkeztek róla, amíg Camaldoli Alberti rá nem bukkant a töredékeire a Circus Maximus maradványai között. XIII. Gergely pápa (1572 – 1585) idején talapzatának töredékei is előkerültek, de csak 1586-ban, V. Sixtus pápa (1585-1590) alatt kezdték meg a tényleges felkutatását. Valamivel később eldöntötték, hogy a Piazza del Popolon állítják fel, azon a téren, ahol a város három fő sugárútja összefut. Az aljáról egy sérült részt eltávolítottak, az eredeti Augustus féle dedikációs feliratot megmentették, hogy egy újonnan faragott talapzatra helyezzék. Az obeliszket 1589-ben állították fel mai helyén. Később a téren több változtatást hajtottak végre és ez az obeliszket is érintette, megemelték a talapzatát és lépcsőket adtak hozzá. 1823-ban Giuseppe Valadier az alapját négy kör alakú medencével egészítette ki, melyeket egyiptomi stílusban kifaragott, vizet köpő kőoroszlánokkal díszített. Napjainkban ez Róma egyik legszebb tere és csodálatos keretbe foglalja I. Széthi és II. Ramszesz, jelenleg 23,20 méter magas vörös gránit obeliszkjét.

Azt az obeliszket, amelyet ma Monte Citorio obeliszkként ismerünk II. Pszametik, a Szaiszi (26.) dinasztia 3. uralkodója állíttatta fel, eredetileg Héliopoliszban. Jelenlegi magassága 21,79 méter, de ennél valószínűleg magasabb volt. Benbenetjének minden oldalán egy napkorongot tartó szárnyas skarabeusz szerepel, alatta pedig  a király látható fekvő szfinxként. A felirat egy része ma már olvashatatlan, ami megmaradt, az így hangzik:

„Arany Hórusz, aki elégedetté teszi a Két Országot, Atum, Héliopolisz urának szeretettje. Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Neferibré, Ré-Harakhty szeretettje, annak testéből való fia, aki megragadja a Fehér Koronát, aki egyesíti a Kettős Koronát, Pszametik, Héliopolisz báinak kedveltje. Az első [jubíleum]-on.[8]

Az utolsó mondat valószínűleg a fáraó szed-ünnepére utal, ami azért érdekes, mert II. Pszametik csak 6 éven át volt Egyiptom uralkodója, ezt az ünnepet pedig általában a 30. uralkodási évben szokták megtartani. Ugyanakkor korábban is volt már példa arra, hogy Egyiptom uralkodói nem tartották ezt be, hanem korábban tartották meg első szed-ünnepüket.

Augustus parancsára i. e. 10-ben szállították ezt az obeliszket Rómába, de az nem egyértelmű, hogy közvetlenül Héliopoliszból szállították-e ide. A császár a Campus Martiuson állíttatta fel gránit talapzatra.

A császár mind erre, mind a Circus Maximusbéli társára a következő dedikációt vésette:

„Imperátorságának 12., konzulátusának 11., néptribunságának 14. évében, miután Egyiptomot a római nép uralma alá helyezte, az isteni Caesar fia, Augustus császár ezt az obeliszket a Napnak[9] szentelte.”[10]

A Solarium óraként és naptárként is működött. A gnomon, vagyis II. Pszametik obeliszkjének árnyéka a tér felületét behálózó, latin és görög feliratokkal ellátott „számlapon” mozgott.

A Monte Citorio obeliszket valamikor a 10. vagy 11. században ledöntötték. V. Sixtus pápa állíttatta fel 1587. márciusában, de olyan rossz állapotban volt, hogy nem sokkal később, még ugyanabban a hónapban visszatemették. Később VII. Sándor pápa (1655 - 1667) is megpróbáltatta felállíttatni, de végül le kellett mondania erről a tervéről. XIV. Benedek pápa (1740 – 1758) törekvéseinek köszönhetően aztán 1748. áprilisában került elő megint. Eltávolították a térről, ahol düledező házak vették körül. Azonban még nem jött el újbóli felállításának ideje, mert tűz és egyéb károk következtében kialakult rossz állapota problémássá tette ezt. Találtak megfelelő vörös gránitot a restaurálásához és végül három év munka után a Monte Citorion állították fel. VI. Pius (1775 – 1799) pápának köszönhetően 1792. június 14-én latin felirattal egészítették ki, amely elmeséli az obeliszk történetét és megemlíti az embereket is, akik részesei voltak. Innen tudjuk, hogy a felállítást egy Antinori nevű építész vezette. Az 1960-as években az obeliszket a ledőlés veszélye fenyegette, mert a kiegészítésére szolgáló gránit darabok elmozdultak. 1965-ben visszaillesztették a darabokat a helyükre és stabilizálták az obeliszk állapotát.

A Lateráni obeliszket III. Thotmesz faragtatta ki az asszuáni gránit bányában és szállíttatta Karnakba, ahol végül unokája, IV. Thotmesz állítatta fel 35 évvel később. Magányosan állt és később II. Ramszesz egy szentélybe foglaltatta. Jelenleg 32,18 méter magas, kb. 500 tonna súlyú. Ahogy említettem eredetileg a Circus Maximus közepén állították fel.

Ennek történetéről átfogó leírást ad a 4. századi történész, Ammianus Marcellinus. Először Augustus fejében fordult meg, hogy Rómába szállíttassa, de végül úgy ítélte meg, hogy túlságosan nehéz lenne ezt megvalósítani. 300 évvel később I. Constantinus (306-337) császár elrendelte, hogy távolítsák el eredeti helyéről, Konstantinápolya szerette volna szállíttatni. Az obeliszk megérkezett Alexandriába és a császár halála miatt ott is maradt. Fia és utódja, II. Constantinus megparancsolta, hogy az obeliszket szállítsák Rómába, ez 359-ben történt meg.

A szállítása nehéz volt, egy speciális bárkát építettek hozzá. Armin Wirsching az egyiptomi és római obeliszk és oszlopszállító hajókat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy mind a folyami, mind a tengerjáró hajók ballaszttal ellátott kettős testet használtak a hajó szintjének szabályozására a monolitok be- és kirakodásakor.

A hajó a Földközi-tengeren keresztül először a Tiberis folyó torkolatához ment, majd három mérföldet tett meg a Severus villához. Amikor eljött az obeliszkek szárazföldi szállításának és felemelésének ideje, a rómaiak különféle olyan technikát alkalmazhattak, amelyek az egyiptomiak számára még nem voltak elérhetőek, beleértve a vasszerszámokat és a nehéz emelődarukat, amelyek az emeléshez kötelet és csigát alkalmaztak. Ammianus beszámol arról, hogy Itáliába érkezésekor az obeliszket chamulcusra (egyfajta szánra vagy bölcsőre) tették, és az ostiai kapun keresztül „gondosan” behúzták a Circus Maximusba, ahol egy gerendákból és tartóoszlopokból álló eszközzel emelték fel, a „malomkövekhez hasonlító” kerekeket férfiak hada forgatta. A hatalmas követ fokozatosan emelték fel és engedték le a Circus spinájára, ahol csatlakozott az Augustus által több mint három és fél évszázaddal korábban állított obeliszkhez.

A tetejére egy bronz gömb került, amelyet arannyal vontak be, de villám csapott bele, ezért lecserélték egy bronz fáklyára, amelyet szintén arannyal vontak be. Erről egy a talapzatán olvasható latin felirat emlékezik meg.

Az obeliszket hivatalosan 357 tavaszán avatták fel, amikor II. Constantinus egy rövid látogatást tett itt. Ez volt az első császári emlékmű, amit a kereszténység elismert vallássá nyilvánítása után állítottak fel és a rómaiak számára az új vallás győzelmét jelképezte a régi felett.

Később ismeretlen időpontban ledőlt. Története a 16. században folytatódott, akkori felállításáról Monsignor Michela Marcati emlékezett meg. Ő hívta fel V. Sixtus pápa figyelmét az obeliszk létezésére és javasolta neki, hogy állítsák fel. Megkezdték a Circus Maximus elmocsarasodott területén a keresést, feltételezett helyén több próbaásást végeztek, végül 7 méterrel a felszín alatt bukkantak rá. Három darabra tört szét. Körülbelül egy évvel később, 1588. augusztus 3-án állították fel új helyén, a Piazza San Giovanni in Lateranon. Új talapzatt kapott, a tetejére pedig egy kereszt került, ugyanabban az évben, augusztus 10-én. Érdekesség, hogy a talapzatán egy 1588-as latin felirat egy olyan eseményről emlékezik meg, ami nem történt meg, mégpedig, hogy I. Nagy Constantinust ezen a téren keresztelte meg Szilveszter pápa.

II. Ramszesz, eredetileg valószínűleg Héliopoliszban álló, és talán egy párt alkotó obeliszkjei közül ma az egyik a Piazza della Rotondán áll, ez az úgynevezett Pantheon obeliszk, a másik a Celimontani villa kertjében látható. Az a közös bennük, hogy azért szállították őket Rómába, hogy itteni Ízisz templomot, az Iseum Campenset díszítsék.

A Pantheon obeliszk vörös gránitból készült és jelenleg 6,34 méter magas, de körülbelül egy méter hiányzik eredeti magasságából. A piramidionjában II. Ramszesz kartusai olvashatók, az oldalain II. Ramszesz nevei szerepelnek, illetve olyan jelzők, amelyek a Rével és Atummal való kapcsolatát hangsúlyozzák. Nem egyértelmű, hogy kinek a parancsára hozták ezt a két obeliszket Rómába.

XI. Kelemen pápa (1700 – 1721) alatt állították fel az egyiket a Piazza della Rotondán. A tetejére egy csillag fölött álló kereszt került, a talapzatára dedikációs felirat és a pápai címer másolatai, az alapja pedig egy új, delfines szökőkút lett.

Az obeliszk feltételezett párja az egyetlen olyan ókori római obeliszk, amely egy villa kertjében és nem egy nyilvános téren áll. Az úgynevezett Celimontana obeliszk a villáról kapta a nevét. Jelenlegi magassága csupán 2,68 méter és II. Ramszesz neve olvasható rajta. Az obeliszk alsó része napjainkra sajnos elveszett, de egy korai epigráfus a teljes feliratról másolatot készített és megegyezik a Rotonda obeliszkével. Valamikor a 14. században az Iseumból a Capitoliumi dombra szállították, ahol egy évszázadon keresztül állt, majd ledőlt, ezután úgy tűnik máshová szállították. 1582. szeptember 11-én az obeliszket Róma városa a nemes és régiség gyűjtő Ciriaco Matteinek ajándékozta. Mattei villája, a Villa Celimontana mögé helyeztette el, egy általa tervezett hippodromban, és az alapjára írt feliratok mesélték el adományozásának történetét. Jelenlegi helyére a villa parkjában Manuel de Godoy (1767 – 1851) hercegnek, volt spanyol miniszternek köszönhetően került, aki egy ideig a villában élt és, akinek kedvenc hobbijai a régészet és a kertészkedés voltak.

A következő részben folytatom és lezárom a Róma obeliszkjeinek történetét. A Celimontana obeliszkről abban lesz majd egy felvétel.

Készítette:

Közzétéve: 2025. február 21.

Felhasznált irodalom:

Oxford Enci, Band II 561 – 564

Labib Habachi - The Obelisks of Egypt (New York)

Török László – Egyiptom és utókora Alexandriában és Rómában (Gondolat, 2013)

Brian A. Curran – Obelisks in Ancient Egypt (ed. Helaine Selin - Encyclopaedia of the History of Science, Technology and Medicine in Non-Western Cultures 1773 - 1783)