Az egyiptológia női úttörői 4.

 

2019. március 9-én az a megtiszteltetés ért, hogy „Egyiptológusnők a 19-20. században – az egyiptológia női úttörői” címmel előadást tarthattam a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen. Nem sokkal később egy eddig három részes cikksorozatot is közzétettem a témában. Azonban még mindig vannak olyan talpraesett, vagány hölgyek, akik korukat talán megelőzve aktív szerepet játszottak az egyiptológiában a 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején. Szeretnék nektek hatot bemutatni közülük.

 

Miért őket válaszottam? Az utóbbi egy, másfél évben valahogy mindegyikükkel kapcsolatba kerültem, vagy, mert már a Vámbérys előadásra készülve felfigyeltem rájuk, vagy mert a Szabadegyetemen tanáraink említették őket. Annie Barlowról pedig a Bolton Múzeum facebook oldalán volt szó, kezdjük is mindjárt vele.

 

Annie Elizabeth Finney Barlow gyűjtő, az EEF titkára Boltonban. 1863. december 21-én született Edgworth faluban, ez Bolton város közelében van az Egyesült Királyságban. Édesapja a vagyonos textilgyáros James Barlow volt, akinek a gyáraiban Egyiptomból érkező gyapotot dolgoztak fel. Később ő lett Bolton polgármestere. Annie édesanyját Alice Barnesnak hívták.

1880 és 1883 között Annie a Bedford College és az University College London hallgatója volt.

1887-ben lett az EEF tagja és tiszteletbeli titkára. Amélia Edwards a neves írónő volt az, aki 1882-ben Reginald Stuart Poole-lal és Erasmus Wilsonnal együtt megalapította az Egypt Exploration Fund-ot. A cikksorozat első részében olvashattok róla. Ezt a szervezetet azért hozták létre, hogy megvizsgálják és feltárják Egyiptom és Szudán területén az ókori emlékeket, mielőtt azok teljesen megsemmisülnek. Célul tűzték ki az ásatások eredményeinek elemzését és a tudományos világ számára történő publikálását. 1887-ben nevezték át Egypt Exploration Society-nek.

Az EEF helyi titkárokat – gyakran hölgyeket – alkalmazott, akiknek az volt a feladata, hogy adománygyűjtéseket szervezzenek, vagyis pénzt gyűjtsenek a szervezet számára. Miss Barlow rengeteg pénzt gyűjtött az EEF számára. Ő maga is ajánlott fel pénzt, például Petrie Illahunban folytatott ásatásának finanszírozására.

1889-ben Egyiptomba látogatott, itt apja egyik gyapotot szállító hajóján utazott a Níluson. A szárazföldön pedig jobbára szamárháton. Megtekintette Edouard Naville és Flinders Petrie az EEF megbízásából végzett ásatásait. Ekkor még az volt a szokás Egyiptomban, hogy az ásatást finanszírozó szervezet megkapta az előkerült leletek egy részét.

Az EEF a tárgyakat azoknak a múzeumoknak és személyeknek juttatta el, amelyek és akik az ásatásokat finanszírozták. Annie ezeket a Bolton Múzeum elődjének, a Chadwick Múzeumnak adományozta. Létrehozott egy kopt textilgyűjteményt is, amely szintén a Bolton Múzeum tulajdonában van.

Élete során sokat adományozott humanitárius célra is. 1941. június 26-án halt meg Edgworthben.

 

Winifred Mabel Brunton (született Newberry) festő, illusztrátor, egyiptológus 1880. május 6-án látta meg a napvilágot Londonban, más forrás szerint Oranje Szabadállamban.[1]

Édesapja a milliomos Charles Newberry volt, aki 1864-ben emigrált Dél-Afrikába. Vagyonát gyémánt bányászatból szerezte. 1881 és 1884 között felépíttette Clocolanban a Prynnsberg kúriát, Winifred itt cseperedett fel. Édesanyja a művészi hajlamokkal megáldott Elisabeth Mary pedig egy misszionárius leánya volt, aki Dél-Afrikában végzett térítő tevékenységet.

Winifredet 18 éves korában mutatták be az udvarban Londonban, ahol feltehetőleg találkozott a későbbi férjével Guy Brunton egyiptológussal. 1906-ban házasodtak össze. A Brunton házaspár 1906-ban Johannesburgban építtetett egy házat.

Winifred és férje együtt tanult az University College Londonban Flinders Petrienél és Margaret Murray is a tanáruk volt. 1912-ben portrét festett a híres egyiptológus professzorról, később 1917-ben Margaretről is készített portrét. Később a férjével együtt Petrie, a British School of Archaeology in Egypt berkein belül szervezett ásatásain vettek részt Egyiptomban, először Lahunban 1912 és 1914 között. Winifred az ásatások során is társa volt férjének.

Két nagyon népszerű könyvhöz készített illusztrációkat. Az egyik a Kings and Queens of Ancient Egypt, mely 1926-ban jelent meg. Ebben olyan egyiptomi uralkodók és királynék portréját készítette el múmiák és/vagy művészi ábrázolások alapján, mint például Ménész, Hatsepszut, III. Thotmesz, III. Amenhotep és Teje; I. Széthi és II. Ramszesz. A másik pedig a Great Ones of Ancient Egypt, ezt 1929-ben adták ki. Vízfestményeket készített Tutankhamon sírmellékleteiről is. Természetesen férje ásatási jelentéseihez is számos illusztrációt készített azokról a tárgyakról, amelyek Guy ásatásain előkerültek. Néhány vízfestményét a Griffith Intézet őrzi.

1959. január 29-én halt meg Clocolanban[2], 78 éves volt.

 

Annie Barlow képe a Who was who in Egyptology című könyvből. Itt csak ismeretterjesztő céllal jelenik meg!

A Chadwick Múzeum, a mai Bolton Múzeum elődje. A fotó a múzeum weboldaláról szármzik.

Winifred Brunton

Kattintva néhány festményét is láthatjátok.

 

Anna (Nina) de Garis Davies (született Cummings) művész 1881. január 6-án látta meg a napvilágot Görögországban, Tesszalonikiben Cecil J. Cummings és Sarah Tannoch gyermekeként. Középosztálybeli családból származott, két húga volt. 13 éves korában az édesapja meghalt és a család Skóciába, majd később Londonba költözött. Művészetet tanult a Slade School of Arton majd a Royal College of Arton.

1906-ban Alexandriába látogatott és ettől kezdve érdekelni kezdte az egyiptológia. A következő évben hozzáment Norman de Garis Davies egyiptológushoz, akivel közösen számos thébai sírt dokumentáltak. Nina egy ideig nem állt alkalmazásban, Sir Alan Gardiner volt az, aki megvásárolta tőle a képeit. Férje elintézte, hogy a Metropolitan Múzeum 1913-14-től részmunkaidőben foglalkoztassa Ninát. Ennek köszönhetően ma 120 képét őrzik itt, ahol az állandó kiállításban egy egész terem van az ő egyiptomi munkásságának szentelve.

Harminc éven át dolgozott Thébában 1908 és 1939 között. Egyiptom más területén is másolt, az 1925-26-os szezonban Amarnában, az 1931-32-es szezonban pedig Beni-Hasszánban, de Abüdoszban is készített képeket. Színes képeinek elkészítéséhez tojástemperát használt, ez még valósághűbben adta vissza az általa másolt ókori egyiptomi ábrázolások eredeti színét.

1923-ban Alan Gardiner egy kiállítást szervezett a Nina által készített fakszimilékből Londonban, a Viktória és Albert Múzeumban. 1925-ben Brüsszelben, majd 1929-ben és 1933-ban Oxfordban mutatták be ezt a kiállítást.

Ancient Egyptian Paintings címmel a munkáiból egy két kötetes kiadvány is készült, J.D. Rockefeller Jr. támogatásával, mely 1936-ban jelent meg és amelyben 104 képe szerepel az Óbirodalomtól a 20. dinasztiáig terjedő jelenetekkel.

1941. novemberében a férje 76 évesen örökre elaludt. Nina a munkába menekült, elkezdte rendszerezni az Egyiptomban töltött évek anyagait. Részt vett például P.E. Newberry textilgyűjteményének katalogizálásában. Előkészítette Norman gyűjteményét az Ashmolean Múzeum részére történő átadásra, könyveit pedig az University College London számára. Férje már nem tudta befejezni a Hibisz-templomról írt publikációját, ennek az anyagát is rendszerezte, a rajzokat lefényképeztette és elküldte a Metropolitan Múzeumnak. Ennek köszönhetően 1953-ban megjelenhetett a The Temple of Hibis in el Khargeh Oasis című könyv III. kötete. Tovább segítette Gardinert is, közreműködött példáull a „Seven Private Tombs at Kurneh” című könyvének elkészítésében.

1950-ben újra ellátogatott Egyiptomba, hogy befejezze Tutankhamon egy ládájának a lefestését. Az 1950-es években több könyv is megjelent a képeiből, rajzaiból, amelyekhez szöveget is írt. 80 éves koráig dolgozott az egyiptomi és művészeti anyagain. Hinksey Hillben élt, Oxfordban. Imádta a kertjét. Munkáiból volt, amit felajánlott a British Múzeumnak, más képeit és egy usébti figurát az Ashmolean Múzeumnak adta. 1964-ben az egészségi állapota miatt egy közeli idős otthonba költözött. 1965. április 21-én halt meg Berkshireben. Egyiptológiai könyveinek gyűjteményét a Grifitth Intézet és a Pitt-Rivers Múzeum kapta meg.

 

Nina és Normann de Garis Davies

Nina de Garis Davies fotója a Who was who in Egyptology című könyvből. Itt csak ismeretterjesztő céllal jelenik meg!

Gertrude Caton-Thompson 1928-as fotója, mely a National Portrait Gallery engedélyével szerepel az oldalon.

 

Gertrude Caton-Thompson régész 1888. február 1-jén született Londonban. Édesapja William Caton-Thompson ügyvéd volt, az édesanyját Ethel Gertrude Pagenek hívták. Apja a jogi osztály vezetője volt a London and North-Western railway vasúttársaságnál. Gertrude csak öt éves volt, amikor meghalt. Ekkor már Bassettben, Southhamton közelében éltek. Gertrudenek volt egy bátyja, Arthur, aki négy évvel volt idősebb nála. Arthurnál idősebb korában mentális betegség alakult ki Gertrudet édesanyja 1900-ban újra férjhez ment egy özvegy orvoshoz, George Moore-hoz. Ekkor Maidenheadbe költöztek. Mostohaapjának sok gyermeke volt előző feleségétől, köztük egy Gertrudeval közel egykorú leány Nancy, akivel együtt különböző nevelőnőktől tanultak. Később magániskolákba járt. Az iskola a diákjait több hónapra Európa különböző városaiba vitte, így jutott el Gertrude Drezdába és Firenzébe, amit imádott. Hegedülni tanult és szerette a zenét. Szabadidejében golfozott, teniszezett, krikettezett, horgászott, kirándult és szeretett korcsolyázni is. De nem vetette meg a vadászatot és a lovaglást sem, több lova is volt. Egy római kirándulás ébresztette fel benne az érdeklődést a múltbéli civilizációk iránt. Édesanyja nem igazán bírta a hideg angol telet, és nagyon szeretett utazni, Gertrude pedig 1907-ben elkísérte őt Athénba, Krétára és a Szentföldre, pár napot Alexandriában és Kairóban is eltöltöttek.

Gertrude soha nem ment férjhez, talán azért mert nem tudta elfelejteni fiatalkori szerelmét Carlyon Mason-McFarlanet, aki katona volt. 1916-ban Egyiptomba vezényelték, a líbiai sivatagban őrjáratozott, amikor megölték. Miniában, a Brit Katonai temetőben nyugszik.

Gertrude 1911-ben édesanyjával ismét Egyiptomba látogatott, ahol ezúttal egészen Asszuánig mentek és megnézték a látnivalókat. Ebben az évben Londonba költöztek, és Gertrude szerepet vállalt a női választójogi mozgalomban. Elbűvölte egy az ókori Görögországról szóló előadássorozat, melyet Sarah Paterson tartott a Biritsh Múzeumban. Arra ösztönözte őt, hogy olvasson a paleolit kultúrákról. 1915-ben Franciaország déli részén, Mentonban nyaralt és ekkor önkéntesként lehetősége volt részt vennie egy ásatáson, ahol egy paleolit lelőhelyet tártak fel. 1917-ben munkába állt, Arthur Salter asszisztense lett, aki köztisztviselő volt a Közlekedési Minisztériumban. 1919-ben a brit küldöttség tagjaként látogatott el a Párizsi Béke Konferenciára, ahol találkozott Gertrude Bellel és T. E. Lawrencel.

1921-ben visszatért Mentonba az ásatásra, és ekkor, 33 éves korában elhatározta, hogy régész lesz. A nyáron beiratkozott több intézménybe. 1921 és 1926 között az University College London hallgatója volt, tanárai Flinders Petrie és Margaret Murray voltak. Emellett többek között tanult arab nyelvet, Cambridgeben geológiát, antropológiát és paleontológiát. 1921-22-es ásatási szezonban már részt vett Petrie Abüdoszban folytatott ásatásán – itt ismerte meg Mahmud Radwant, aki az asszisztense lett és 13 éven keresztül együtt dolgozott vele. Nem sokkal később Petrie átvitte a csapatot Oxyrhynchusban[3]. 1923 és 1925 között csatlakozott Egyiptomban Petriehez ás Bruntonhoz Qauban. Hemmamiyában felfedezett egy predinasztikus települést.

A Fayum-oázis északi részében ő végezte el az első régészeti és geológiai felmérést. Ahol feltárta két neolitikus kultúra emlékeit 1924 és 1928 között. 1930 és 1932 között ismét Egyiptomban végzett ásatást, ezúttal a Kharga-oázisban.

1930-ban megismerte Lady Mary Baileyt – akinek saját repülőgépe volt, egy kétüléses Puss-Moth – és megkérte, hogy jöjjön el hozzá a Khargába, hogy a levegőből is felmérhesse a lelőhelyet és környékét. A hölgy bele is egyezett. Két hétre csatlakozott az expedícióhoz. A Kairóba való visszaút során Gertrude megkérte Lady Baileyt, hogy repüljön el a Fayum-oázis felett. Miután Kairóban leszálltak a két hölgyet letartóztatták, mert egyrészt engedély nélkül hagyták el a Kharga-oázist, másrészt átrepültek a Fayum felett, ami akkor civil repülőgépeknek szigorúan tilos volt. De a kormányzati kapcsolataiknak hála két nap múlva kiengedték őket.

Gertrude később is visszatért még mind a Kharga-, mind a Fayum-oázisba feltárást végezni.

Egyiptomon kívül Máltán és Zimbabwében folytatott ásatásokat. Ásatásain új és tudományos megközelítést alkalmazott még akkor is, ha ez konfliktushoz vezetett olyan nagynevű tudósokkal, mint Flinders Petrie vagy Raymond Dart. Szenvedélyesen szerette a munkáját és előszeretettel dolgozott nőkkel, legyen az szaktekintély vagy pályakezdő. Általában nadrágban járt, még akkor is, ha ez más hölgyeket esetleg megbotránkoztatott.

A Badari kultúra című könyve, melyet Guy Bruntonnal közösen jegyez 1928-ban jelent meg. 1937-ben adták ki a Fayum sivatag című műve, a Kharga-oázis a prehisztórikus korban című könyvét pedig 1952-ben. Több tudományos kitüntetésben részesült és nagy szerepe volt a Kelet-Afrikai Brit Régészeti Intézet megalakulásában, mely 1959-ben jött létre.

1983-ban jelent meg visszaemlékezése Mixed Memories címmel magánkiadásban, csupán néhány barát és könyvtár kapott belőle. 1985. április 18-án hunyt el Worcestershireben. A nyomdokaiban járó, Egyiptom oázisait kutató szakemberek ma is elismeréssel adóznak munkájának.

 

Myrtle Florence Broome brit művész, egyiptológus 1888. február 22-én látta meg a napvilágot Londonban Herbert B. Washington és Eleanor Slater gyermekeként. Busheyban élt és itt tanult festészetet. 1911 és 1913 között az University College London hallgatója volt, a tanárai Flinders Petrie és Margaret Murray voltak.

1927-ben a British School of Archeology megbízásából sírfeliratokat másolt Qau el-Kebirben. 40 éves volt ekkor és ez az első egyiptomi útja nagy hatást gyakorolt rá, mind a táj, mind az emberek. Szépsége felkeltette egy helyi rendőr figyelmét, aki meghívta őt otthonába. Végül engedett a meghívásnak, a nagybátyja volt a kísérője. Az esemén, állítólag katasztrofális volt. Miss Broom vonakodva ismerte be, hogy: „sosem működött volna”. Ezek után úgy tűnik letett arról, hogy férjhez menjen, egész életében hajadon maradt.

1929 és 1937 között nyolc szezonon át Amice Carverley asszisztense volt Abüdoszban. Szüleinek írt leveleiben részletesen leírja, milyen volt az élete Egyiptomban, ezeket Oxfordban a Griffith Intézetben őrzik. Jól tudtak együtt dolgozni Amice-val, mindketten szenvedélyesen szerették a munkájukat és érdeklődtek a helybéliek élete iránt, akik rendre meghívták őket az ünnepségeikre. Ez talán annak is köszönhető, hogy orvosi ellátást nyújtottak a falusiaknak, akik tartottak a kórházaktól. A helyi tanítótól pedig arab nyelvleckéket vettek, amit Myrtle nagyon szeretett. Egy agyagtéglából épített házban éltek, I. Széthi templomának közelében. Volt egy házvezetőnőjük, akire Myrtle Nannieként, vagy Sardicként hivatkozik (eredetileg Sadiq lehetett), egy szíriai származású asszony. Ő vigyázott rájuk és bölcs tanácsokkal is ellátta őket. Néha hivatkoznak más szolgálókra is, de a költségvetésük szerény volt, és Miss Carverley ügyelt rá, hogy azt ne lépjék túl. Miss Broome fel volt háborodva némely másik művész hozzáállásán, akik minden nap elvárták, hogy hús kerüljön az asztalra. Az expedíció célja az volt, hogy teljeskörűen dokumentálják I. Széthi abüdoszi templomának jeleneteit és feliratait. Ez a munka nagy koncentrációt és precizitást igényelt. Miss Broome kikapcsolódásként, és hogy teret adjon művészi szabadságának vázlatokat és vízfestményeket készített a faluról és lakóiról. Szeretett kirándulni, amelyekre általában Sardic kísérte el. Különösen vonzotta a sivatag.

Myrtle és Amice alkalmanként távolabbra is elutazott. 1935-ben a Nyugati sivatagba mentek, először vonattal a Kharga-oázisba, majd onnan teherautóval a Dakhla-oázisba. 1936-37-ben Qena városából átkeltek a sivatagon a Vörös tenger partjáig, Miss Carverly Jowett típusú autójában, amelyet Joeynak nevezett. Több az útjukba eső római kori bányát is megnéztek közben.

Miss Carverly és Miss Broome munkáját a londoni székhelyű Egypt Exploration Fund és a Chicagoi Egyetem Keleti Intézete közösen finanszírozta. Az általuk készített színes fakszimilék sokkal jobban visszaadták a jeleneteket, mint a korabeli fekete-fehér fotók. Eredményeiket négy kötetben publikálták 1933 és 1958 között.

1937-ben Myrtle édesapja súlyosan megbetegedett és azért, hogy ápolhassa visszavonult az egyiptológiától. Jó barátságban maradtak Miss Carverlyvel, egészen annak 1954-ben bekövetkezett haláláig. Myrtle hátralévő életében idős szüleit ápolta. 1978. január 27-én hunyt el Busheyban. Itt a Bushey Múzeumban van kiállítva számos festménye.

 

Amice Mary Carverly egyiptológus 1896. április 9-én jött világra Chelseaben, Angliában. Édesapja Edmond Leveson Carverlynek hívták, édesanyját pedig Sybil Salvinnak. 10 éves korától néhány évet Dél-Afrikában élt a szüleivel, miután visszatértek Angliában Amice művészetet tanult a Slade School of Fine Artban, illetve zongorázni James Friskinnnél. Ezt követően Kanadába költöztek, ahol Oakvilleben, az Ontario tó mellett telepedtek le, ez Torontó közelében van. Tovább folytatta zenei tanulmányait a Toronto Conservatory of Musicban. Az I. Világháború ideje alatt lőszergyárban és kórházban dolgozott. A háború után New Yorkba utazott, ahol ruhatervezést tanult, és felvették dolgozni a Wanamaker’s Storeba.

1922-ben ösztöndíjat nyert Londonba, a Royal College of Musicra. Az volt a vágya, hogy ír egy operát. 1926-ban Oxfordban azonban találkozott Sir Leonard Wooley régésszel, aki arra ösztönözte, hogy tanuljon régészeti rajzolást. Az Ashmolean Múzeum munkát is ajánlott számára rajzolóként. 1927-ben kezdett el dolgozni Abüdoszban, akkor még Gardiner irányítása alatt. A projekt eredetileg úgy indult, hogy fotódokumentációt készítenek a teljes templomról. Azonban Amice néhány rendkívül magas színvonalú munkáját látva változott a terv.

J.D. Rockefeller Jr., az amerikai olaj milliomos és családja James Breasted egyiptológus kíséretében, 1928 telén meglátogatta őt Abüdoszban. Rockefellert annyira lenyűgözte Amice munkája, hogy úgy döntött a prijekt egész további finanszírozását vállalja a Chicagoi Egyetem Keleti Intézetén keresztül. 1929-ben Carverly lett az expedíció vezetője, Myrtle Broome pedig az ő asszisztense.

Később Breasted és Gardiner is dícsérte a két hölgy kiváló munkáját és Gardiner Nina Davies Thébában végzett rendkívüli munkájához hasonlította azt. Amicet nagyon energikus hölgyként jellemzik, aki napi 9 óra munka után még klinikát üzemeltetett a helyieknek. Jó viszonyban volt a falu lakóival, és az elöljárókkal is, akik meghívták őt minden ünnepségre.

1947-48-ban egy kanadai egyiptológus, a Royal Ontario Múzeum munkatársa Winifred Needler csatlakozott Amicehoz és a két hölgy között mély barátság alakult ki. Emellett olyan neves egyiptológusok is segítették őket, mint de Buck, Gardiner és Junker.

Amikor nem Egyiptomban volt, akkor Amice a zenére koncentrált, 1933 nyarán például Ausztriába látogatott, ahol írt egy F-minor kvartettet, ezt később Bécsben, Londonban és Kanadában is bemutatták. A 30-as évek közepén megtanult repülőgépet vezetni.

Felfedezte Romániát és más balkáni országokat és a vidéki életről forgatott filmet. 1938-ban Egyiptomban készített színes filmet a néptáncról, a temetési szokásokról és a termékenységi rítusokról.

A II. Világháború idején angliai városokból gyerekek vidékre történő evakuálását segítette autóvezetőként a Beteg Gyerekek Segélyszövetsége nevében. 1941-ben a Királyi Légierő szolgálatába állt, amikor nem volt szolgálatban a British Múzeumban dolgozott rajzain.

1944-ben a polgári segélyszolgálat munkatársa lett a Balkánon.

A nagy gazdasági válság megakadályozta Rockefellert abban, hogy tovább támogassák az abüdoszi munkát, de a világháború után ismét egy jelentős összeget adományozott a projektre. Ez lehetővé tette, hogy Miss Carverly visszatérjen I. Széthi templomához új asszisztense Miss Collins társaságában. Miután megérkeztek Abüdoszba 1947-ben egy kolera járvány kellős közepébe csöppentek. Amice kapott oltóanyagot Chicagoból és nem csak a helyieket oltotta be, de mintegy 750 brit és amerikai állampolgárt is, akik éppen Felső-Egyiptomban voltak akkor.

1948 őszén az expedíció már nem tudta folytatni a munkát. Egyiptom háborúba lépett az újonnan létrejött Izraellel, és ennek köszönhetően megromlott Egyiptom és a britek viszonya.

Miss Carverly ekkor Krétára ment, hogy filmre vegye az ottani vidéki életet, hasonlóan ahhoz a filmhez, amit Egyiptomban készített. Itt a kommunisták ellen vívott háborúról is dokumentumfilmet készített és ápolta is a sebesülteket, ezért a görög hadsereg kitüntetésben részesítette.

Mikor visszatért Kanadába vásárolt Oakvilleben egy tóparti birtokot és házában rendszeresen voltak kamarazenei koncertek. Itt dolgozott az I. Széthi templom tervezett ötödik és hatodik kötetén, 1959. április 10.-én bekövetkezett hirtelen haláláig. Két egymást követő szívroham végzett vele. Sir Alan Gardiner a Egyiptomi Régészeti Folyóiratban (JEA) megjelent megemlékezésében kora egyik legfigyelemre méltóbb nőjének nevezte Amicet.

Az Abüdoszban töltött idő alatt a helyi gyerekek alkalmanként kisebb ókori tárgyakat adtak Calverlynek, amelyeket a környéken találtak. Ő ezeket egy egy intarziás faládába tette, amit „kincses ládának” nevezett. Halálakor a láda és rajzainak egy része unokahúgára szálltak, őt úgy hívták Mrs. Sybil Rampen. Sybil megalapította a Jooshua Creek Heritage Art Centre-t, amely a mai napig otthont ad a Carverly gyűjteménynek Oakvilleben. A kollekciót kisebb amulettek, karneol és fajansz gyöngyök, amulett öntőformák, usébti figurák, skarabeusz pecsételők alkotják.

 

Gertrude Caton-Thompson

Myrtle Florence Broome (balra) és Amice Cerverly

Amice Mary Carverly

 

 

Ajánlott linkek:

Myrtle Broom festményeit tekinthetitek meg az alábbi linkre kattintva:

https://artuk.org/discover/artworks/search/actor:broome-myrtle-florence-18881978/page/4

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2020. június 5.

 

 

Felhasznált irodalom:

M. L Bierbrier (editor) – Who was who in Egyptology

https://www.brown.edu/Research/Breaking_Ground/introduction.php

Willeke Wendrich - Gertrude Caton Thompson (1888-1985) Famous Footsteps to Fill, mely elérhető az interneten az alábbi linkre kattintva:

https://www.archeonil.fr/revue/AN17-2007-Wendrich.pdf

 

 

 

[1] Oranje Szabadállam egy független búr köztársaság volt Dél-Afrikában a 19. század második felében, majd brit gyarmat, és tartomány a Dél-afrikai unióban. Napjainkban Dél-Afrika része.

[2] Oranje Szabadállamban található, Dél-Afrikában.

[3] Ó.e. Per-medzs. A 19. Felső-Egyiptomi nomosz központja.