Kozmetika, kozmetikumok

2005. júliusában Márti azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy röviden foglaljam össze neki, mivel festették magukat az ókori egyiptomiak. Úgy gondolom ez a téma másokat is érdekelhet, ezért érdemes bővebben is kifejteni. Így az akkori cikket felülvizsgáltam és jelentősen kiegészítettem.

A kozmetika kifejezés a görög kozmosz szóra vezethető vissza. A kozmosz világrendet jelent, a káosz, azaz a világ rendezetlen állapotának ellentétét. Az ókori Egyiptomban és más nem nyugati kultúrákban a világrend és a társadalmi rendszerbe rendeződés ugyanazt jelenti. A kozmetikumok használata tehát arra a világnézetre épül, mely szerint az ember, az emberi test, a társadalmi rend és világrend szoros összefüggésben áll.

Az istenszobrokat balzsamokkal kenték be, kifestették, felöltöztették, csak úgy, mint a királyt és a környezetében lévő embereket. A koronázáskor lezajló kultikus cselekmények a király uralkodását teológiailag legitimálják, melybe megtisztítása és felöltöztetése mellett beletartozott testének olajokkal való bekenése is. Felékszerezése közben kilenc szent balzsammal kenték be. Ennek egyrészt védelmi célja volt, másrészt hatalommal is felruházták, lehetővé téve a király számára, hogy a kozmosz része legyen. Ezek az olajok szent helyekről származó ásványokból és gyógynövényekből készültek, melyek az anyag energiáját átvitték a király testére. Az olajakkal való bedörzsölés szimbolikusan fejezte ki a király halandó emberből az istenek által kiválasztott uralkodóvá válását, mely során természetfeletti energiákkal töltődött fel.

A kozmetikum és testápolás szakrális aspektusában az egyiptomi király és az elit számára természetfeletti tökéletességet és tisztaságot kölcsönzött. Ezáltal egy megérinthetetlen szentség vette őket körül, mely az istenekhez tette őket hasonlatossá. A kozmetikum felvitele és az ezzel összefüggő testápolás a világrendet és a társadalmi rendet megerősítő cselekedet volt.

Az egyiptomiak házukat, ruháikat és templomaikat füstölőszerekkel illatosították. Az illatosított füstöt betegségdémonok elűzőjének tartották. Sok olyan növényt égettek el bennük, amelyek hatóanyaga a levegőbe kerülve fertőtlenítette azt, vagy a belégzést könnyítette, izgató vagy éppen nyugtató hatású volt.

Testüket is nagy gonddal ápolták. Rendszeresen fürödtek a Nílusban, tavakban, de a tehetősebbek házában fürdőszoba is volt, földbe mélyített kőből készült káddal. A legkorábbi fürdőszoba a 2. dinasztia idejére datálható. Dioszkoridész^[1] beszámol róla, hogy a vadon élő farkasbab (Lupinus albus L.) ehető magját a bőr tisztítására használták. Amikor az esővízben krémsere ázott, az arcukat is megtisztították vele – mint írja. Használatának módja és gyakorisága azonban kérdéses. Szájukat nátronnal tisztították, ezt olykor arcuk lemosására is használták.

Az izzadságszagot is igyekeztek megszüntetni, az Ebers papiruszon több ilyen készítmény receptje is fennmaradt. Az egyik így hangzik: „Másik egy férfi vagy egy nő testszagának megszüntetésére: szentjánoskenyérfa termését összezúzni, golyócskákat készíteni és a testét bekenni vele.”^[2]

Különösen fontosnak tartották a szemfesték használatát, mely szerintük mágikus úton védte a szemet a rendkívül gyakori szembetegségektől. A két leggyakoribb szemfesték a fekete és a zöld volt.

A mezdemet – ma kohlnak^[3] hívják – a Predinasztikus kor végén tűnik fel és a Kopt korig használatban marad. Kezdetben egy galenit nevű ásványból állították elő, melyet jóval később részben antimonnal helyettesítettek. A galenit egy ólomszulfát, kéntartalma miatt antibakteriális hatású. Kémiai vizsgálatokból kiderült, hogy a kohlt nem mindig galenitből állították elő, többek között előfordult, hogy barna okkerből, vagy mangándioxidból készítették. De bizonyított a krizokolla – mely egy kékeszöld színű rézérc – és a sötét vörösesbarna vasoxid alkalmazása is. Az antimon kivételével mindegyik ásvány megtalálható volt az ókori Egyiptomban. Galenit lelőhelyek a Vörös-tenger partján és Asszuán közelében vannak, l a malachit pedig a Sínai-félszigetről és a Keleti-sivatagból származott.

A malachit alapú zöld szemfestéket már a Badari kultúrában használták és az Újbirodalom végéig divatban volt. Ábrázolásokon ritkán látható, de a halotti felszerelés állandó részét képezte. A malachit rézben gazdag ásvány, ezért szintén baktériumölő hatása van.

Mind a malachit, mind pedig a galenit megtalálható a sírmellékletek között különböző állapotban, nyersanyagdarabokként, vagy maradványokként a palettákon, esetleg cseréptöredékeken, amelyeken porrá őrölték, és elkészített formában is, masszaként – mely mára kiszáradt – vagy gyakrabban por formájában. A nyers malachitot és galenitet gyakran helyezték el a sírokba, kisebb vászon- vagy bőrzsákban.

A festékport vászon, vagy bőrzsákban tartották, palettákon keverték össze vízzel, s olaj, vagy zsír hozzáadásával tették jól kenhetővé. Mivel a kenésre kész szemfesték romlandó volt, egyszerre mindig csak keveset készítettek belőle. Ezt kagylóban, nádhüvelyben, vagy kisméretű, úgynevezett kohl-edényben tárolták és minősítették – jó, duplán jó, kiváló jelzésekkel látták el. A szemfestékes edények formája változatos, ezekre később részletesebben is kitérek. A festéket a 11. dinasztiától csontból, fából vagy nádból készült spatulával vitték fel a bőrre, korábban egyszerűen az ujjukat használták.

Mindkét szemfestéknek van isteni vonatkozása. A mezdemettel több istent is kapcsolatba hoztak, például Tefnut istennőt és Hórusz istent, míg a Malachit úrnője címet Hathor viselte. A Kettős igazság csarnokába, ahol a szív megmérettetése zajlott, a halott csak tisztán, kifestve és ünnepi ruhában léphetett. A kultikus élet más területén is szerepet játszhatott a szemfesték. Úgy tűnik, hogy kifestették az áldozati tehenek szemét is, és Hathor tehenét is így ábrázolták.

Annak ellenére, hogy a szemfestékek védelmet nyújtottak az erős napsugárzás ellen – a sötét festés a sugarak egy részét elnyelte –, másrészt fertőtlenítő hatásuk révén a gyakori szembetegségek ellen (mint pl. a trachoma), túlzott használatuk mérgezéshez vezethetett.

Az arc pirosítása ritkán jelenik meg ábrázolásokon, ilyen például Nefertari sírjában az a jelenet, ahol a királynő arcán sötétebb vörös foltok láthatók. Itt sem magát a tevékenységet láthatjuk tehát, hanem annak eredményét. Szintén arpirosítót sejtet Nefertiti királyné büsztjének festése. Két a Középbirodalom idejére datálható kozmetikai edényt elemezve növényi olaj és vörös okker keverékét mutatták ki, mely kiválóan megfelel egy élénkítő arcfesték összetételének. Feltehetőleg arcfestést örökítettek meg abban a jelenetben, ahol egy nőt látunk, amint ruha félével az arcára ken valamit.

Ismertek a ráncok eltűntetését célzó kenőcs és púder receptek is. A Hearst papiruszon például a bőr megújítására szánt por receptje így hangzik: „Méz, vörös nátron, az észak sója. Porítsd össze őket. Dörzsöld be vele a végtagokat.”^[4]

A száraz, meleg éghajlaton fontos volt megóvni a bőrt a nap erejéről és a kiszáradástól, ezért nem meglepő, hogy a Deir el-Medinében élő kézművesek bérlistáján gyakran szerepelnek kenőcsök és olajok.

Rendkívül sokféle olajat készítettek Egyiptomban, és külföldről is hoztak be. A legkorábban használt olajfajta talán ricinusmagból készült, ennek azonban kellemetlen a szaga. Sztrabón szerint ez az alacsonyabb társadalmi réteg olaja volt, míg az elit különböző illatos olajat használt.

A torinói erotikus papiruszon ajakfestést is megörökítettek. Láthatjuk, amint egy lány az egyik kezében spatulával a száját keni, a másik kezével festékes edényt és tükröt tart. Nem tudjuk mennyire volt ez elterjedt szokás, elképzelhető, hogy a szobrokon sötétebb vörösre festett ajkak ezt kívánták érzékeltetni.

Festményeken többször látni fehérre, szobrokon néha vörösre festett körmöket. Múmiákon is találtak ilyen jellegű nyomokat. Nem tisztázott azonban, hogy ez utóbbi festékmaradványok nem csak a mumifikálás részeként kerültek-e a körmökre, pontos vegyi összetételük is kérdéses.

Az egyiptomi leleteket bemutató múzeumokban szinte mindegyikében találkozhatunk a szépségápolás eszközeivel, ismerkedjünk meg ezekkel is.

A kozmetikumok előállításához és tárolásához számos kellékre volt szükség, például a balzsamok, olajok, parfümök, sminkek és kenőcsök tárolására szolgáló edényekre. Szerencsére viszonylag sok a szépségápolással kapcsolatos tárgy, mint például tükör, kozmetikai láda, borotvapengék, csipeszek maradtak fenn. Emellett ábrázolásokon is találkozhatunk olyan asszonyokkal, akik éppen sminkelnek, a hajukat igazítják, vagy azt látjuk, hogy szolgálólányaik éppen az ehhez kapcsolódó tárgyakat hozzák eléjük. Például Kawit királyné szarkofágján, amelyet Deir el-Bahariban találtak meg, és a Középbirodalomra, azon belül pedig II. Mentuhotep uralkodási idejére (11. dinasztia) datálható.

Ajánlott link:

Kawit szarkofágjának részlete.

https://en.wikipedia.org/wiki/Kawit_(queen)#/media/File:Princess_Kaiwit_having_her_hair_dressed,_circa_2000BC._Wellcome_M0006211.jpg

Kozmetikai ládák

Főként az elit temetkezéseiből kerültek elő. Belsejük általában több rekeszre tagolódik, amelyekben a balzsamos és sminkes edényeket tárolták. Olykor a tükör is ennek egyik nagyobb méretű fakkjában kapott helyet. Általában a finom kidolgozottság jellemzi őket, leginkább pálmaszálakból, fából vagy fajanszból készültek. A fa kozmetikai ládákat gyakran díszítették is. Egy IX. Ramszesz titulatúráját viselő példányt^[5] például bőrrel és elefántcsonttal vontak be. Ugyanakkor a díszítőelemek üvegberakással is készülhettek. Némelyik kozmetikai láda nagyobb íves fedelű tárolót imitál, amely ruhák tárolására szolgált. Egy nagyon szép darab található Berlinben is, mely Mentuhotep királyné Dra-abu el-Nagában található sírjából származik. Ő a 17. dinasztia 4. királyának, Dzsehutinak a felesége volt (kb. i.e. 1602). A kozmetikai ládája pálmaszálakból készült, a belsejét pedig nádfonattal osztották 6, nagyjából egyforma rekeszre. Ezekben kalcitból készült edénykék voltak, melyből háromban még benne volt az eredeti, vászonból készült lezáró dugó. Ezen felül még volt a ládában egy fajanszból készült nu-edény, egy apró kanál és egy maréknyi mirha. A láda anyaga alapján a tudósok egy része úgy véli, hogy ez eredetileg nem sírmellékletnek készült, hanem a királyné életében is használta.

Smink- és olajos edénykék

A sminktárolók közé tartoznak a szemfestékes edények, az úgynevezett kohl-edények, melyeket már az Óbirodalomban is elhelyeztek a sírokba, mellékletként. Igen változatos alakjuk lehet, de a Középbirodalomtól a 18. dinasztia végéig jellegzetes az a kis hasas edény, amelynek széles a szája és lapos a fedele. III. Amenhotep korától megjelennek a pálmát formázó csőszerű edénykék, de ismertek papirusz oszlopot formázó példányok is. Az Újbirodalom idején gyakori a Bész isten alakját mintázó típus is.

Anyaguk is igen változatos: készültek alabástromból, kalcitból, breccsából, szerpentinből, obszidiánból, palából, fából, elefántcsontból, fajanszból, ritkábban gránitból vagy fémből. Alkalmanként mázas szteatitból is megformázták, amelyet áttört figurális díszítéssel láttak el. Az Újbirodalomtól értékes üvegből is készítették. Ritkán arannyal foglalták körbe a fedelet, a szájat és a talpat. Az Újbirodalom kezdetéig ezek az edénykék teljesen üregesek voltak, később azonban megelégedtek egy keskeny henger alakú furattal.

Az Újbirodalomtól hengeres formában is készítették őket, nádcsőből vagy fából, olykor akár 7 ilyen csövecskét is egybe fűztek egy bőrszalag segítségével, hogy a modern sminkpalettákhoz hasonlóan különböző sminkeket együtt lehessen tárolni. Alkalmanként ezeken feliratok találhatók, melyek megnevezik a bennük található festéket. Fajanszból és fából is készültek ezeket imitáló darabok, az összekötözéshez szolgáló bőrdarabot ezeken fekete festett vonallal jelölték.

A 11. dinasztiától használtak a festék felviteléhez kohl-spatulákat. Ezek a pálcikák ugyancsak sokféle anyagból készültek, mint az elefáncsont, fa, fém, ritkábban obszidián, hematit vagy üveg. Formájuk lehet hosszú és vékony, vagy vastagabb és rövid. Ezek gyakran egyben arra is szolgáltak, hogy lezárják a festékes edényt. Mint értékes személyes tárgyakon, ezeken a pálcikákon sokszor a tulajdonos neve is olvasható.

Az Archaikus kortól a kenőcsös, olajos edények különböző állatokat formáznak, mint például béka, teknős, majom, sün, bak, és tilapia nilotica. A békákat és a teknősöket ősi lényeknek tartották, emellett a béka az újjászületés szimbóluma is, az ősvízből való kiemelkedés, így a teremtés megismétlésének szinonimája. Ezek az edények egyben védelmező szerepet is betöltöttek. Anyaguk gyakran kő vagy fajansz, agyagból készült példányok csak a történelem előtti időkből és az Újbirodalomból ismertek. Elsősorban feltehetőleg parfümök és olajak tárolására szolgálhattak. Szintén nem ritka az a tipus, amely az olajos edény hieroglif jelét^[6] formázza, ilyenek kerültek elő pédául a Középbirodalom idejéről, Szithathoriunet hercegnő sirjából. Az Újbirodalomban igen népszerű volt a fából készült kartus alakú edényke. A kartus keretét gyakran színes üvegpaszta berakással, festéssel vagy faragással adták vissza.

Ajánlott linkek:

1. Három olajos és egy darab dioritból megformázott kohl-edény, a 18. dinasztia idejéről, III. Thotmesz feleségeinek temetkezéséből. Mindegyiket aranyozás díszíti, és mindegyiken megtalálható az uralkodó neve, mely arra utal, hogy ezek királyi ajándékok. Az olajos edények közül a bal oldali szerpentin, a mellette lévő anhidrit^[7], a jobb oldali pedig egyiptomi alabástrom.:

http://www.metmuseum.org/collections/search-the-collections/547632?rpp=20&pg=4&ao=on&ft=ointment+jar&img=2

2. Feltétlenül nézzétek meg ezt a csodálatos parfümös edényt, mely hesz-váza alakú – ez egy rituális edény, amelynek a vízzel való megtisztításnál van szerepe. Egyiptomi alabástromból készült és a díszítő motívum – mely egy lótuszvirágon álló amarna hercegnő – aranyból, obszidiánból, karneolból és színes üvegpasztából áll.

http://www.metmuseum.org/collections/search-the-collections/543992

Paletták

Ezek a tárgyak tulajdonképpen különböző formájú kőlapok, amelyeken ásványokat őröltek porrá egy kő segítségével. Ezeket a porokat aztán zsírral, olajjal, vagy gyantával elkeverve szemfestéket tudtak előállítani.

Ezek a kemény kőből készített paletták csak a fáraókort megelőző időkből ismertek. Anyaguk lehet például kvarcit, pala, bazalt, gránit, mészkő, de maradtak fenn alabástrom és kalcit példányok is. Alakjuk változatos, lehet ovális, téglalap, rombusz vagy állat alakú.

Lehettek a mindennapi életben használt tárgyak, rituális vagy kultikus eszközök, illetve mágikus, vagy amulett jellegű paletták.

A templomból vagy sírból előkerült példányok rituális vagy kultikus tárgyak voltak. Ezeken állatok és mitikus lények láthatók, vadászat vagy csatajelenetek, illetve a király különböző, a világrend helyreállítását célzó cselekedet közben, például amint ellenségein arat győzelmet vagy bevesz egy várost stb. Ezáltal az uralkodó hatalmának kifejező eszközei is.

A templomban az isten szobra különleges ápolást igényelt, mely biztosította számára a testi tökéletességet. Az istenképmás ellátását célzó rítusok részét képezte a kultuszszobor sminkelése is. A palettáknak ebben az volt a szerepe, hogy ezen morzsolták össze a szemfestéket, tényleges használatukra utalnak a dörzsölés nyomok, valamint a festékmaradványok.

A korai palettákon szinte alig van dekoráció, ez a Predinasztikus Nagada III. kultúrában változik meg. Nem sokkal később pedig kőből készült sminkpalettákat többé nem helyeznek el a sírokba. Az utolsó példányok Szakkarából, az 1. dinasztia temetkezéseiből származnak. Ezt követően a cseréptöredékek váltják fel őket, melyeket ekkoriban kezdtek el erre a célra is használni. Ilyenek településekről is előkerültek, például Gíza közeléből és az 1-4. dinasztia idejére datálhatók. Némelyiken piros festékmaradvány nyoma mutatható ki.

Ajánlott link:

Palából faragott amulett jellegű, teknős alakú paletta a Nagada II korszakból (kb. i.e. 3500-3300). Mérete 5x4,4 cm.

http://www.brooklynmuseum.org/opencollection/objects/4230/Palette_or_Amulet_in_the_Shape_of_a_Turtle/set/39df26d7806226be28dc9f4850ab16f2?referring-q=cosmetic+box

Olajos paletták

Használatuk időben erősen behatárolt, csak az Óbirodalomban bizonyított, ezen belül minden eddig előkerült példány az 5-6. dinasztiára datálható. Legfőbb lelőhelyük pedig Gíza, Abuszír és Szakkara. Jellemzően kalcitból készítették őket, a mészkő példányok ritkák. Téglalap alakúak, a hosszabb oldal egyik felén hét kisebb kör alakú mélyedéssel, amelyekbe a balzsamot vagy olajat öntötték. Némelyiken kimutathatók ezekben az olajmaradványok.

Vannak felirattal ellátott és anélküli példányok is. A hieroglif feliratok a mélyedésekbe helyezett olajak megnevezéseit tartalmazzák, de néhány esetben a tulajdonos nevét és címeit, sőt olykor alakját is belevésték a palettába. Ritka az a típus, amikor nem találhatók a palettán mélyedések, de az olajak megnevezését, az elhunyt nevét, címeit és képmását belevésték. Ugyanakkor áldozati táblákba integrált olajospaletták is ismertek.

A paletták temetési ritusban betöltött szerepe az volt, hogy biztositsák az elhunyt olajokkal való ellátását és megújulását. Mindegyik darab az elit temetkezéséből került elő.

A hét szent olaj a 4. dinasztia idején tűnik fel először az áldozati listákban és később 10-re bővül a számuk. Az Óbirodalomban ismert hét szent olaj neve: szetyi-heb, hekenu, szefety, nesem/nihenem (nj-Hnm), tuaut, hatety nit as és hatety nit tjehenu. Nem mindegyik jelentése tisztázott, de mindegyik nevét fetüntetem a cikk végén található szószedetben. A Későkorban is előfordulnak a sir és koporsó dekorációban, ezen felül álajtókon és sztéléken is megjelennek. Az ábrázolásokon általában névlegesen felsorolják őket és mindegyik után egy balzsamos edény hieroglifa áll, de előfordul, hogy csak a nevüket sorolják fel és az is, hogy pusztán az olajos edények képei képviselik őket.

Ajánlott link:

Teti-anki-kem olajos áldozati palettája a 6. dinasztia korából, Szakkarából. Hossza 16,5 cm, szélessége 7,7 cm, a magassága 1,5 cm.

http://www.osirisnet.net/docu/centennial/e_centennial.htm

Balzsamos kanál

Máig mintegy 400 darab úgynevezett balzsamos kanál ismert, a legkorábbi példányok a Badarai kultúrára datálhatók (kb. i.e. 5500-3800).

A balzsamos vagy kozmetikai kanál megjelölést valószínűleg tévesen alkalmazzák rájuk, mivel csak nagyon kevés került elő kozmetikai összefüggésben, vagyis fésűkkel és hajtűkkel együtt. Úgy tűnik ez elsősorban valamilyen felajánlási, áldozati vagy kultikus tárgy lehetett. A királynék és hercegnők kozmetikai felszerelései egy kivételtől eltekintve^[8] nem tartalmaztak ilyen kanalakat. Néhányon égésnyomok mutathatók ki. Nagy számban kerültek elő templomok alapítási depozitjaiból, mint például Abüdoszból és Hierakónpoliszból az 1. és a 19. dinasztia idejéről, illetve Naukratiszból, Aphrodité templomának szentélyéből.

Képi ábrázolásokon például az Újbirodalom thébai magánsírjaiban tűnnek fel, ezeket a sír tulajdonosa, vagy családtagja füstölőáldozatnál tartja a kezében. Ez alapján valóban egy áldozati tárgyról beszélhetünk.

Ennek a tárgycsoportnak a kutatásával Ingrid Wallert foglalkozott. Szerinte a balzsamos kanál tulajdonképpen egy felajánló kéz, amelyen a kanál feje, mint áldozati edény szolgál. Az ankh és a tükörforma pedig amulett jellegre utal, feladata, hogy tulajdonosának hosszú életet biztosítson. Kozmetikai használatuk nem zárható ki, de funkcionálhattak isteneknek szánt felajánlási ajándékként vagy kultikus tárgyként is.

Alakjuk sokféle, kezdetben a kanál egy emberi kéz, a nyél pedig a kar. A 6. dinasztiától megjelenik az a típus, ahol a nyél egy emberi test, amely a kanál fejét felnyújtott karjai között tartja. A 18. dinasztiától jelenik az a fajta, amelyen a nyél egy mezítelen úszó leány, aki előrenyújtott karjaiban egy kacsát tart, ez a kanál feje.

Különböző állatok alakját is felvehetik, mint például vadászó kutya, összekötözött lábú antilop, vagy majom. Ezeket elforgatható tetővel vagy anélkül készítettek.

A téglalap alakú nyéllel ellátott kanalakon a papiruszbozót növényei között – gyakran mezítelen – leány látható, aki vagy hangszeren játszik, vagy lótuszvirágot szed, esetleg kacsát tart a kezében.

A Középbirodalomtól fordul elő az a típus, amely ankh jel alakját mintázza és az Újbirodalomban ez a legnépszerűbb. Ismertek az Íziszhez köthető tjet amulettet formázó darabok is. A 18. dinasztiától mutatható ki a tükröt utánzó balzsamos kanál, melyet a Későkorban előszeretettel készítenek.

Az Óbirodalom végéig elsősorban csontból készítették őket, az elefántcsont, szerpentin, szteatit és pala példányok még a Középbirodalom idején is ritkábbak, leginkább a Későkorra jellemzők. Fából és alabástromból faragott balzsamos kanalak a Középbirodalomtól fordulnak elő. A fajansz szintén a Későkorra jellemző. Rikák az aranyozott bronz példányok.

Tükör

A kozmetika nélkülözhetetlen eszköze a tükör, melyet nők és férfiak sirjába is elhelyeztek mellékletként. Mint oly sok használati tárgy ez is rendelkezett szimbolikus jelentéssel. Erre utal számos elnevezése is, mint az ankh (élet), vagy az itn (napkorong). Szorosan kapcsolódott Hathorhoz, a szépség és termékenység istennőjéhez. Már az óbirodalmi sírok ábrázolásai között megtalálható az istennő tiszteletére előadott „tükörtánc", s a későkori templomábrázolásokon gyakran látható a tükör bemutatásának szertartása^[9], mely kozmikus jelentőséggel bírt. Votív ajándékként is elhelyeztek tükröket az istennő szentélyében. Nap és holdszimbólumként az állandó újjászületés kifejezői, ezért előfordulásuk gyakori a sírmellékletekben és a sírábrázolásokon.

A tükör lapja általában polírozott réz vagy bronz lemezből készült, melyet alkalmanként vékony rétegben teljesen vagy részben ezüstöztek, vagy aranyoztak. Ritkán teljes egészében lehet ezüstből, de aranylemezből készült példány eddig nem került elő. Alakja lehetett körte, ovális, kör, vagy lótuszvirág. A finoman csiszolt korongot fából, elefántcsontól, fajanszból, obszidiánból vagy fémből készült, változatos díszítésű nyélbe illesztették.

A legkorábbi pédányok nyelének alakja papiruszoszlopot formáz, ez később is gyakori. A papiruszoszlop alakú nyél kiegészülhet Hathor- vagy Bész-fejjel esetleg két sólyommal. A 18. dinasztia idején pedig gyakran egy fiatal lány alakjával kombinálták. A papiruszoszlop zöldet, frissességet jelent, a tükör a megfiatalodást jelképezi, sirmellékletként a halottnak örökké tartó fiatalságot, örök életet biztosít. A hal alakú fogórész az Óbirodalomtól bizonyitott, de feltehetőleg már az Archaikus korban is előfordult.

Leginkább az Újbirodalom idején a nyél a bajelhárító funkcióval bíró Bész isten alakját is felveheti. Emelett a mezítelen leány alak is gyakori, aki egyik kezében kölyök macskát vagy madárfiókát tart, míg a másikkal fülbevalójával játszik.

A tükröt gyakran helyezték el a múmiabandázson belül a fej alá, és az eszközfrizekben is általában a fej közelében szerepel. A sírreliefeken és a sztéléken vagy a tulajdonos széke alatt örökitik meg egy ládikában, vagy pedig az elhunyt szolgálója hozza elé. A sírokba olykor fából készült tükörmodelleket is elhelyeztek.

Amikor nem ládában tárolták, akkor a fémfelület védelme miatt tokba helyezték, mely készülhetett bőrből, gyékényből, fából. Ez képi árázolásban is megjelenik az eszközfrízekben.

A tükrök egy részét kizárólag kultikus célokra használták. A Későkorból ismert a „Mut istennő szolgálólányai” nevű papnői csoport, tevékenységük fontos részét képezte a tükrök felszentelése. Ezt a rtuálét sztéléken és felajánlási tükrökön is megörökítették.

Ajánlott linkek:

1. III. Tothmesz feleségeinek sírjából származik ez a gyönyörű Hathor-fejes, papiruszoszlop-nyéllel ellátott tükör. A tükörlap ezüstből készült, a nyél viszont aranylemezzel borított fa.:

http://www.metmuseum.org/Collections/search-the-collections/545165?rpp=20&pg=1&ao=on&ft=mirror&where=Egypt&pos=2

A hajhoz és az arcszőrzethez kapcsolódó tárgyi emlékekre most szándékosan nem térek ki, mert a hajápolásról külön leírás készül majd.

Készítette: Maatkara

Utoljára módosítva: 2020.03.11.

Felhasznált irodalom:

Győry Hedvig: "Tölts be száztíz évet a földön és tagjaid maradjanak erősek" - Életmód és egészség az ókori Egyiptomban (Kriterion, 2003)

Sabine Neureiter: Kosmetic und Körperpflege – Schönheit und Reinheit. Körpersymbolik im Alten Ägypten (Kemet, 2006 Januar, Jahrgand 15, Heft 1)

Manuela Gander: Werkzeuge der Schönheit – Kosmetikutensilien im pharaonischen Ägypten (Kemet, 2006 Januar, Jahrgand 15, Heft 1)

Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1999)

A. Lucas: Cosmetics, Perfumes and Incense in Ancient Egypt (The Journal of Egyptian Archeology Vol 16. No. 1/2 May, 1930, pp 41-53)