Ételek és italok az ókori Egyiptomban 2.

A cikksorozat ezen részében a sörről lesz szó. Az ókori Egyiptomiak egy mítosza[1] szerint az emberek a sörnek köszönhetik, hogy egyáltalán fennmaradtak, hogy megmenekültek a teljes pusztulástól. Az emberek ugyanis fellázadtak az idősödő Napisten, Ré ellen, aki az istenek tanácsának javaslatára elküldte Szemét, Hathort, hogy oroszlán alakjában pusztítsa el az emberiséget. Ám a Napisten az első nap mészárlását látva megkönyörült az embereken. Éjszaka, amíg Hathor aludt, sört készíttetett, amelyet vörösre színeztetett. Ezzel öntözték be a vidéket, ahol az oroszlánistennő másnap tombolni készült. Hathor mikor meglátta a folyadékot, azt hitte, hogy vér, és mindet megitta. A sörtől lerészegedett, lecsillapodott és elaludt. Ennek az emlékére az ókori Egyiptomiaknak minden évben megtartották „A részegség ünnepét”[2], hogy az istennőt megbékítsék.

Most idézni fogom a mítosz egy részét:

„Ré, aki önmagából keletkezett, királyként uralkodott az istenek és az emberek felett. Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) ellen. Őfelsége – élet, üdv, egészség – ugyanis megöregedett, csontjai ezüstté lettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Őfelsége tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene. Kíséretéhez fordult:  »Hívjátok Szememet és Su, Tefnut, Geb és Nut isteneket, továbbá mindenkit, aki velem volt, amikor az ősvízben voltam, és magát Nunt, az ősvizet is. Hozza magával udvarát is, de titokban hozza – ne lássák az emberek, ne meneküljön el a szÍvük. Jöjjenek a palotába és adják elő tanácsaikat...

Az istenek erre így szóltak: »Bocsásd el Szemedet, hogy lesújtson azokra, akik gonoszul eltávoztak tőled; szálljon alá Hathor istennőként. « És az istennő, miután az embereket pusztította, viszatért. Ekkor így szólt Őfelsége: »Légy üdvözölve békében, Hathor, te, aki Szememként működtél a Mindenható érdekében, te, akihez kívánságomal fordultam.« Az istenő így felelt: »Életedre mondom, hatalmamba kerítettem az embereket, és öröm volt ez szívemnek.« Őfelsége így szólt: »Nos, mint király, hatalmam lesz fööttük, miután megkisebbedett a számuk.« Ezután így beszélt: »Hívjátok elő gyorsan követeimet, akik oly sebesen futnak, mint a test árnyéka.« Nyomban elhozták ezeket a követeket. Így szólt Őfelsége ez az isten: »Menjetek Elephantinébe, hozzatok sok vörös festéket nekem.« Elhozták neki ezt a vörös festéket, és Őfelsége szétgyúratta a héliopoliszi papokkal. Közben pedig a szolganők árpát daráltak a sörhöz. A vörös festéket ráöntötték erre a cefrére. Olyan volt ez, mint az emberek vére. Hétezer korsó sört készítettek. Őfelsége Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Ré, elment ezekkel az istenekkel, hogy megnézzék a sört.

Felvirradt a nap, amikor az istennő (újra) öldökölte volna az embereket, mint az előző napokban. Így szólt Őfelsége Ré: »Milyen jó lesz ez a sör, hogy meg fogom védeni ezáltal az embereket.« Így szól Ré: »Vigyétek arra a helyre, amelyről azt mondta (az istennő), hogy ott fogom megölni az embereket.« Őfelsége Felső- és Alsó-Egyiptom király, Ré még a teljes sötétségben kerekedett fel, hogy szétszórassa ezt az altatót. Őfelségének, ennek az istennek hatalma által a földeket háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor kora hajnalban megjött az istennő, elárasztva találta ezeket. Szép volt az arca abban (a sörben). Inni kezdett, jólesett a szívének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embereket…”[3]

Egy másik a sörhöz kapcsolódó istennő Menqet. Ő tulajdonképpen a menqet-korsót személyesíti meg. Úgy tartották, hogy ő készíti és biztosítja az elhunyt számára a sört. Az Újbirodalomtól fordul elő, főként a Halottak könyvében, a Kapuk könyvében és későkori templomfeliratokban találkozhatunk vele.

A „Völgy szép ünnepén”[4] az egyiptomiak meglátogatták elődeik sírját és „együtt” ünnepeltek velük egy lakoma keretében. Ezeket a lakoma, vagy halotti tor jeleneteket gyakran örökítették meg a sírokban. Bár az előkelők bort fogyasztottak ilyenkor, a szegényebbek valószínűleg sört. Ezeken a jeleneteken olykor láthatunk olyan jeleneteket, hogy a részegségtől elájult embereket elviszik, vagy, hogy egy részeg éppen egy szolga által eléje tartott edénybe hány.

A legkorábbi sörfőző műhelyek olyan Predinasztikus lelőhelyekről ismertek, mint Hierakónpolisz és Abüdosz. Ez azt bizonyítja, hogy az egyiptomiak i. e. 3500 körül már készítettek sört.

A vizsgált maradványok arra utaltak, hogy általában vegyesen használták tönkebúzát és árpát a sör készítéséhez (alkalmanként 1-1 arányban), de voltak kizárólag tönkebúzából készült sörök is.

Az Egyiptomban született görög nemzetiségű alkimista panopoliszi Zosimosz, aki a 3. század végén a 4. század elején élt, lejegyezte egy fajta sör receptjét, ebből később idézni fogok. Régebben az volt az elképzelés, hogy az ókori egyiptomi sör kenyérből készült és elképzelhető, hogy bizonyos típusoknál ez így is volt. Az egyiptomi szövegek tanúsága szerint többféle sör volt, például az édes sör, a sötét sör, a barát söre, az igazság söre és így tovább.

Meketré modelljében a sörfőzés következő műveleteit örökítették meg: Egy ember mozsárban aprítja össze a gabonát, majd két nő lisztté őrli azt. Egy másik férfi tészta darabokat készít belőle, esetleg élesztőt adva hozzá a sarokban lévő négyszögletes medencéből. Egy másik férfi vizet ad a tésztadarabokhoz és egy magas kádban a lábával tapossa a pépet, a kapott folyadékot négy magas korsóban félreteszik erjedni. Erjedés után az italt kerek kancsókba öntik, amelyeket fekete agyagdugókkal fednek be.

Akkor most következzen a sörkészítés menete, ahogyan Gaál Ernő leírja a Ti masztabájában található reliefek alapján. Először kimérték a malátát. A maláta az a csíráztatott, majd megszárított gabona. Az egyiptomiak mind árpamalátát, mind tönkemalátát használtak sörkészítéshez, sőt a Koporsószövegek szerint a szír vagy valódi krisztustövis (Zizyphus spina christi) terméséből is készítettek malátát. Ezt megszitálják, majd őrlőkövön liszté őrlik. Az őrlemény egy része liszt, egy része viszont durvább, zúzalék lehetett.

Valószínűleg megint átszitálták az őrleményt, mert ők is tudták, hogy nem jó, ha a gabona héja bekerül a cefrézővízbe, attól lesz ugyanis a sör keserű. Ezt követően vizet és valószínűleg búzalisztet adtak az őrleményhez, és tésztává gyúrták. A tésztából ovális kenyeret szaggattak, ezt pezen-kenyérnek nevezték.

Egy szitaszerű kosáron keresztül a pezen-kenyér alakú tésztát egy agyagedénybe préselik, tulajdonképpen víz hozzáadásával felhígítják, fellazítják. A tésztát ezután pihentetik. Az erjedés vagy természetes úton, a levegőben lévő élesztőgombák hatására következett be, vagy kovászt adtak hozzá. Azt tudjuk, hogy a 18. dinasztia idején már biztosan használtak élesztőt a kenyér és a sör készítésénél egyaránt. Kovászt ugyanakkor úgy tűnik már az Óbirodalom idején használtak a kenyérsütéshez, ha pedig ez így van, akkor nem zárható ki, hogy a sörkészítéshez is.

A tésztát sütőformákba öntik és gúlába rakva megsütik. Ezt követően a vízzel kezelt sörcipót átpasszírozzák egy nagy agyagedényre helyezett szitán, miközben gyümölcslét, valószínűleg datolyalét adtak hozzá, hogy édesebb legyen. Még egyszer átpasszírozzák a sörlét. Ezután következne a főzés, de ezt nem örökítették meg, elképzelhető, hogy az egyiptomi meleg elég volt ahhoz, hogy a sörlé besűrűsödjön. Minden esetre a következő munkafolyamat a palackozás. A söröskorsók belsejét agyaggal kikenték, ezután megtöltötték a korsót sörrel, amit azután agyagkupakkal zártak le, amit lepecsételték.

Az Újbirodalom idején már nem, vagy nem minden típusú sör készítéséhez használtak sörkenyeret. Amarnai és deir el-medinai mintákat vizsgálva a következőképpen történhetett a sör készítése:

Első lépésként a gabonából malátát készítettek. Ez azt jelenti, hogy megnedvesítették és csíráztatták, majd ezt megszárították. A malátát durván megőrölték. A maláta egy részét félre tették, míg a másik felét, vagy pedig nem csíráztatott gabonát vízben megfőztek. A főtt malátát vagy gabonát ezután összekeverték a nem megfőzött malátával. Víz hozzáadásával egy szűrőn átpréselték egy nagy agyagedénybe, amelyben a lé megerjedhetett. Az erjedést elősegíthették élesztővel, vagy gyümölcslével. Pirított malátát is adhattak az italhoz, hogy édesítsék.

Bármelyik módszerrel is készült az ókori egyiptomi sör gazdag volt szénhidrátban és cukorban, ami táplál és energiát ad, emellett fontos zsírsav-, aminosav-, ásványianyag- és vitamonforrás volt. Sajnos azonban gyorsan romló volt, ezért például az expedícióknak sörfőzőket kellett magukkal vinniük, akik az alapanyagokból mindig friss sört tudtak készíteni az expedíció tagjainak. A sírokba sokszor inkább az alapanyagokat helyezték el, mint magát a sört.

Voltak sörházak, ahová az emberek beülhettek közösen sörözni, ilyeneket ábrázolásokon is lehet látni, például egy folyóparti sörházat örökítettek meg Ipuy thébai sírjában. A gazdag előkelők szíriai és núbiai sört is importáltak.

Az ókori egyiptomiak is felismerték alkoholtartalmú italok mámorító, bódító hatását, alkalmanként kifejezetten ezért fogyasztották, különösen az egyiptomi vallási ünnepeken és lakomákon. Ebben a bódult állapotban közel érezhették magukat az istenekhez. Az italozást és a részegséget hosszú időn keresztül pozitívan ítélték meg. Így van ez Ipu a főrangú intelmeiben is, aki az I. vagy II. Átmeneti kor zűrzavarát, káoszát állítja szembe az erős központi hatalom idejét jellemző stabilitással szemben. A következő idézetben az alkotó munka és a mámor egysége jelenti a világ harmóniáját:

„Oly szép azonban, amikor az ember karjai piramist építenek, tavakat ásnak, hogy ligeteket telepítsenek fákból az istenek számára. Oly szép azonban az, amikor az emberek ittasak, amikor… isznak, és a szívük vidám”[5]

Az Amarna kor viszontagságai után viszont változik a szemlélet és egyre kevésbé tekintik elfogadottnak a részegséget, az intelemirodalom kifejezetten óva inti a fiatalokat az ünnepeken kívüli mértéktelen, kontrollálatlan ivászattól, az idősebbekkel szemben ugyanakkor megértő.

Ani intelmeiben, mely az Újbirodalom idején, a 18. végén keletkezett a következőt olvashatjuk:

„Ne engedd át magad a sörivásnak, nehogy ártalmas szavak hagyják el a szád! Ha összetört testedre zuhansz, senki sem nyújtja a kezét feléd, csak ivócimboráid állnak fel, mondván: »Múljon el részegsége! Ha jön valaki és téged keres, hogy tanácskozzon veled, úgy talál a földön fekve, mint egy kicsi gyermeket”[6]

A sörnek az egyiptomi orvoslásban is szerepe volt, mint az orvosságok egyik alkotóeleme. Függetlenül attól, hogy hatásos lehetett-e bizonyos betegségekre, vagy sem, könnyen emészthető volt, illetve egyszerű és kellemes módja a gyógyszerkészítmények bevitelének, lenyelésének.

A 20. dinasztia idején keletkezett hieratikus álmoskönyvben (Chester Beaty Papirusz III) a sör szerepel egy a rossz álom elűzésére szolgáló receptben, melyet most idézni fogok:

„E szavakat mondja a férfi, amikor a saját helyén felébred.

»Jöjj hozzám, jöjj hozzám Ízisz anya, az enyém, mert látom a tőlem távolit az én (?) városomban.«

»Itt vagyok, fiam Hórusz, ki vele, mit láttál? Vége álmod alatti süketségednek; tűz indult az ellen, aki megrettentett; jövök, hogy lássalak, hogy elűzzem a te bajaidat, hogy kiirtsak minden szennyet.«

»Üdv néked, te jó álom, amit látni éjjel és nappal is; elűzetik minden szenny és gonosz, amit Széth, Nut fia művelt; (ahogyan) Ré megigazul az ő ellenségeivel szemben.«

Ezt mondja a szája a férfinek, amikor a saját helyén felébred. Adjanak neki pezen-kenyeret s egyúttal kevés friss füvet, meghintve sörrel és mirhával. Dörzsöljék be a férfi arcát ezzel, s minden gonosz álom, amit ő látott, elűzetik.”[7]

Történtek kísérletek az ókori egyiptomi sör rekonstruálására. Delwen Samuel és Barry Kemp 1996-ban az el-Amarnában található Aton-templom sörfözőjében vizsgált maradványok alapján készítettek egy sört skót és newcastle beli sörfőzdék bevonásával, ez volt a Tutankhamon ale. Egy-egy arányban keverték a tönkebúzát és a tönkebúza malátát. 1000 üveg készült, melyeket Londonban a Harrods áruházban értékesítettek, egy üveg kb. 75 dollárba került.

2011-ben pedig Patrick McGovern a Dogfish (macskacápa) sörözővel karöltve alkották meg a Ta henket sört, ez az elnevezés utal arra, hogy ők kenyeret is használtak a készítéséhez, mégpedig tönkebúzát és ebből kisütött kenyeret kevertek, élesztőt is adtak hozzá. Kamillával és dum-pálma gyümölcsével ízesítették, illetve különböző közel-keleti fűszerekkel.

Múzeumok időnként azóta is főznek ókori egyiptomi sört, ebből is említenék kettőt. 2016-ban Roxane Bicker a Staatliches Museum Ägyptischer Kunst Munchen munkatársa házi körülmények között próbált meg ókori egyiptomi sört főzni, ő a sörkenyeres változatot készítette, melynek alapját Zosimosz receptje képezte.

„Végy világos, tiszta, szép árpát (…) őröld meg a szemeket és készíts kenyereket, értsd malátás kenyereket, kovász hozzáadásával, ahogy a közönséges kenyeret készíted; süsd meg ezeket a kenyereket, de csak enyhén és amikor színük lesz, édes vízben tisztítsd meg és szűrd le szűrőedényen vagy finom szitán keresztül (…)“[8]
 

2018-ban a British Múzeum égisze alatt Michaela Charles, Tasha Marks and Susan Boyle próbáltak ókori egyiptomi sört készíteni, a munkájukról ők is egy blogbejegyzésben számoltak be. Kétféle pépet kevertek össze. A hideg cefrét szobahőmérsékletű víz és maláta, őrölt gabona felhasználásával készítették el. Ez a pép tartalmazta az összes aktív enzimet, amelyek a keményítő cukorrá történő átalakításához szükségesek voltak. Az ezzel egyidejűleg feldolgozott másik cefre őrölt gabonaféléből állt. Ezt forró vízzel keverték és tovább melegítették.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2020.08.29.

Felhasznált irodalom:

Hilary Wilson – Egyptian Food and Drink (Shire Egyptologie 9.)

Samuel Delwen: Beer in: The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt, Vol. I. (171-172. old.)

Gaál Ernő – A sör (Gondolat Zsebkönyvek, 1988)

Hartwig Altenmüller: Feste in: Lexikon der Ägyptologie, Band II. (171-191. old.)

https://www.atthemummiesball.com/toast-beer-eternity/

A metmuseum.org weboldala

A British Múzeum weboldala