Deir el-Medina 6.

Deir el-Medina nekropoliszai 2.

Ebben a részben Deir el-Medina nyugati temetőjének bemutatását folytatom. A terjedelmi korlátok miatt ismét egy-egy példán keresztül, de részletesebben kifejtem, hogy mi az a monokróm sír, mik a jellemzői ennek a típusnak.

A nyugati temetőben nem ritka, hogy az egymást követő generációk egy sírba, vagy egymás közelébe temetkeztek, ahogy ezt Szennedzsem esetében is láthattuk. Például Amennakt, a fia Nebenmaat és unokája Khaemter sírjai egy közös udvarból nyílnak, és a felszíni kápolnáik egymással szomszédosak (TT218-219-220). Ugyanakkor az is előfordul, hogy a rokonok egymástól távoli sírokba temetkeztek.

Néha egy embernek két vagy akár három különböző is sírja van, az írnok Ramosze számára készült például a TT 7, a TT 212 és a TT 250-es kápolna, de van amelyikben elődei és van amelyikben utódai nyugszanak.

Úgy tűnik nem minden mesterember tudott kápolnát és/vagy dekorált sírt készíttetni magának, az ismert több száz munkáshoz körülbelül ötven festett síremlék köthető. Ez részben annak is köszönhető, hogy a 20. dinasztia idején a régi, elhagyott sírokat az első tulajdonos leszármazottaihoz rendelték, kevés új temetkezési hely készült, általában a már meglévőket egészítették ki egy új díszítetlen kamrával. A III. Átmeneti korban a sírok újrafelhasználása rendszeressé vált. A sírok között mégis jelentős eltérések mutatkoznak, mert az egyes elemek nem mindig alkotnak egységes egészet, de a 19. dinasztia idején a kápolnák és a sírkamrák ritkán váltak el egymástól.

A kápolnáknak két fajtája van. Az egyik téglából épült boltíves kamra, a tetején piramissal – például a TT218 - TT220. A másik félig sziklába vájt és félig téglából épített – például Amenemhaté (TT30). Utóbbiaknak gyakran van falfülkéjük, amelyben Ré-Harakhty vagy Ozirisz, esetleg Ízisz és Hathor szobra volt.

A thébai nekropoliszban általánosságban az a jellemző, hogy az Amarna korszakig a sírokban helyet kaptak az úgynevezett mindennapi élet^[1] jelenetei, majd ezt követően már csak a temetési szertartással és a túlvilági élettel kapcsolatos jeleneteket örökítettek meg. Deir el-Medinában minden sírban csak a temetési szertartással és a túlvilági élettel kapcsolatos jelenetek fordulnak elő, valószínűleg azért, mert a királysírok díszítése hatással volt ezeknek a dekorációjára. Egy kivétel van, Ipuy gyönyörű sírja, a TT 217, amelyikben a falu mindennapi életéből vett jeleneteket is találunk.

Ezt a sírt részletesen itt nem fogom bemutatni, ezért akit érdekel, az az interneten megtalálja Norman de Garis Davies – Two Ramesside tombs at Thebes[2] című publikációját, amely 1926-ban jelent meg. Az elérhetőséget beraktam a cikk végére. Ipuy egyébként szobrász volt, és II. Ramszesz uralkodása alatt élt. Apja Piay, anyja Neferetkha volt.^[3] A feleségét pedig úgy hívták, hogy Nebtiuunit.

A TT 217-ben láthatunk például a Nílusban ruhát mosó férfiakat (nekik ez a foglalkozásuk), áruszállító szamarakat és különböző termékek elkészítését is. Egy mozgalmas jelenetben több munkás koporsót készít, mások székeket és libafejes lábakkal ellátott zsámolyokat faragnak. Még az is látható, hogy egy munkás kivág egy fát. Egy nagyméretű temetkezési szentély elkészítésének is szemtanúi lehetünk. A New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményében több fakszimilét is őriznek, amelyben ennek a sírnak a jeleneteit örökíti meg. Az egyiken egy csodálatos kert van, egy kertész éppen vizet merít shaduffal és mellette egy kutya ül. A háttérben egy fényűző ház áll. Megörökítették a szüretet és a borkészítést is. Különösen szép jelenet, amelyen Ipuy és felesége áldozati asztal előtt ülnek. A feleség széke alatt egy macska ül, míg egy kölyökmacska Ipuy ölében van és éppen a ruhaujjával játszik.

Deir el-Medina festett sírjainak nagy része okkersárga alapszínű, a nyolc darab 18. dinasztia idejére datált is, ugyanakkor vannak úgynevezett monokróm festésűek is. Deir el-Medine temetkezési emlékműveinek jelentős része a monokróm típusba tartozik, ezek dekorálása során csak néhány meghatározott színt alkalmaztak, összesen 22 darab van ezekből.^[4] Előfordul, hogy egy sír kápolnája és sírkamrája eltérő típusba tartozik, ha mindkét helyiség dekorált. A monokróm festés ugyanakkor inkább a sírkamrára jellemző, csak egyetlen kivétel van, Ramoszéjé, a TT 250-es kápolna. Érdekesség, hogy a monokróm díszítés nem korlátozódott a faluban a temetkezési emlékművekre, mert a munkások házaiban is megfigyelhető.

Lássuk mik ezeknek a síroknak a közös jellemzője és miben különböznek a többszínű vagy polikróm síroktól. A monokróm helyiségek esetében az alapszín fehér, a jeleneteket pedig sárga színnel festették meg, a fekete és a piros szín használata korlátozott. A fekete színt az alakok és tárgyak belső részleteinek színezésére alkalmazták, a piros színt pedig a hieroglif feliratok körvonalainak megrajzolásához. A Halottak könyve papiruszokon figyelhető meg ez az egyszerű festés, elképzelhető, hogy ez volt hatással ezekre a sírokra, de az is lehetséges, hogy a sárga szín hangsúlyossága húzódik meg mögötte, amely az arany szinonimája volt. Úgy gondolták, hogy ennek az anyagnak a ragyogása megvéd a romlástól és a rothadástól. Elképzelhető, hogy néhányan úgy gondolták, hogy a szín ragyogása segítségével védik meg a sírkamrát és tartalmát.

A monokróm sírokban kevesebb a szöveg, hangsúlyosabb és több a képi ábrázolás. Az elhunyt isteni átalakulására vonatkozó Halottak könyve szövegek a monokróm sírokból hiányoznak, bár a hozzájuk kapcsolódó jelenetek, olykor akár más, rövid szöveggel megtalálhatók. A Halottak könyve 18. fejezete, az isteni bíróság jelenete szintén hiányzik és nem örökítették meg a monokróm sírokban a Jaru mezőt sem. Ízisz és Nephthüsz szárnyait kiterjesztő, guggoló alakja ellenben gyakran megjelenik a monokróm díszítésben a timpanonban (értsd: a rövid oldalak ívelt felső része). A monokróm kamrákban az íves mennyezet feliratsávokkal keretezett részeiben gyakran jelennek meg a Hórusz-fiúk. Ezekben a termekben a múmia védelme kap hangsúlyosabb szerepet és háttérbe szorulnak az elhunyt túlvilági tevékenységei. A rövid oldalakat ezekben a sírokban az északi és déli iránnyal kapcsolták össze^[5], míg ugye Szennedzsemnél (polikróm dekorációval ellátott sír) láthattuk, hogy ott a kelethez és a nyugathoz társították őket.

A monokróm sírok közül Nakhtamonéra esett a választásom, ez a TT 335, akad benne néhány érdekes jelenet és három dekorált helyisége is van. Jómagam még nem jártam ilyen fajta sírban, ezért erről saját fotókat nem fogok tudni mutatni, de Bruyere jóvoltából számos jelenetet láthattok majd, a színeket pedig egy rajzommal próbálom majd visszaadni.

Nakhtamon a 19. dinasztia idején élt, Amon szobrásza volt és „I. Amenhotep, A Két Ország Ura” uab-papja. Az édesapja egy Piay[6] nevű férfi volt, az édesanyja pedig Neferkhau. Nakhtamon feleségén és gyermekein kívül ők és több testvér is látható a sírban, melyre 1925. január 16-án bukkant rá Bernard Bruyere és csapata. Sőt Nakhtamon feleségének, Nebuemszesatnak a szüleit, Pashedut (TT 292) és Makhait is megörökítették az örökhajlékban. A felépítmény egy udvarból és egy kápolnából áll, utóbbi falán, ha volt is dekoráció mára teljesen elveszett egy tűz következtében. Ahogy már írtam, a földalatti részében három dekorált kamra van.

Az A jelű kamrába vezető lépcsős lejáró mennyezetén két regiszterben vannak jelenetek. A felső regiszter nagy részét a nyugat hegye foglalja el, a felső testét velünk szembe fordító Nut istennő a kezében korongot tartva térdel Ozirisz álló alakja előtt. Az alsóban az elhunyt és felesége, Nubemszesat a nyugat kapuja előtt térdel, a kezük adoráló tartásban van, a kapu mellett az isteni kilencséget jelölő korong alakú hieroglifa van, benne két múmiaformájú istenalakkal. Ugyanitt a bal oldali falon szintén két regiszterre osztották a falat. A felsőben Ré bárkája látható, az alsóban pedig az elhunyt és egy a Napistenhez szóló himnusz.

Az A teremben jellemzően áldozati jelenetek vannak. A bejárati oldalon, mely a keleti fal, a bejárattól balra a házaspár egymás mellett széken ül, két leány, Ubkhet és Henutiamu és egy fiúgyermek, Ankhau pedig velük szemben áldozatot hoznak számukra. Nakhtamon és Nubemszesat mellett van egy fiú Penkhnum és egy leányuk, Nedzsmet kisebb méretben ábrázolva, ők is áldozatot hoznak szüleiknek. Ubkhet a legidősebb leány egy gyönyörű, növényi motívumokkal díszített edényt tart a kezében, ami a Völgy szép ünnepéhez kapcsolódik. Ugyanezen a falon a bejárattól jobbra két regiszterre oszlik az ábrázolás. A felsőben a TT 4-es számú sír tulajdonosa Ken és felesége Henutmehyt részére mutat be áldozatot két fiú. Az alsó regiszterben a TT 2-es számú sír tulajdonosa, Khabekhnet és felesége Szakhte részére mutat be áldozatot két fiú. A déli falon három pap végrehajtja a szájmegnyitási rituálét és megtisztítja Nakhtamont és Nubemszesatot. A nyugati fal előtt van a lejárat a C jelű kamrába. Ettől balra, szépen megmaradt az a jelenet, amelyben a házaspár múmiája a sír előtt áll, majd istenábrázolások következnek, talán purifikációs jelenetben, de ez a rész igen sérült. Van itt egy talapzat is a padlóba vájt lejárat mellett, amelyen feltehetőleg Anubisz szobra fekhetett, ennek az elején minden esetre Anubiszt örökítették meg fekve. A lejárat felett található fal rész nagyon sérült, de ettől jobbra felismerhető a feleség, Nubemszesat, aki a szüleinek mutat be áldozatot, az apja a TT 292-es sír tulajdonosa Pashedu volt, az anyja pedig Makhai.

Az északi falról nyílik a bejárat a B jelű helyiségbe. Az ajtónyílástól jobbra látjuk Ipuyt a 217-es számú sír tulajdonosát, Nakhtamon testvérét és az ő feleségét széken ülve, a Porter-Moss szerint előttük újévi gyertya szerepel és a jelenet folytatása a B kamrába vezető mélyedésben folytatódik. Az ajtónyílástól balra pedig az Amenemipet nevű fiú Minmosze és a felesége, Ízisz számára mutat be áldozatot.

Most következzenek a B kamra ábrázolásai, ez a helyiség egy magasságban van az A-val. Az ide vezető falmélyedés bal oldalán az elhunyt címeit sorolják fel, a jobb oldalán pedig a TT 336-os sír tulajdonosa, Neferrenpet és felesége látható adoráló tartásban, ennek a jelenetnek a folytatásában szerepel Ipuy és felesége. Az ajtónyílás felett két sakálfejű, kezében kést tartó Anubisz figura ül egymással szemben. Az ajtónyílás a kamra déli oldalán van.

A nyugati fal két regiszterre oszlik. A felsőben, mely jóval nagyobb, mint az alsó Nakhtamon és felesége felajánlja a Maatot Thot istennek, mögöttük Szesat istennő áll. Az alsó regiszterben a halotti tor jelenete van ünnepi ruhába öltözött vendégekkel, közöttük többek között Nakhtamon szülei is ott vannak. Thot isten ábrázolása itt nagyon hasonló ahhoz, ahogyan II. Ramszesz kedvenc feleségének, Nefertari királynénak a sírjában is látható. Az isteneknek Maatot (a világrendet megszemélyesítő alakját) felajánlani alapvetően a király joga és kötelessége volt, de a deir el-medinai sírokban nem egyedi eset, hogy a sírtulajdonost ábrázolják ilyen jelenetben. Nakhtamon nem csak szobrász és kőfaragó volt, hanem pap is, talán ezért szerette volna magát megörökíttetni ilyen módon is. A Maat felajánlása Thotnak arra is utalhat, hogy Nakhtamon igaz életet élt, az ő esetében ugyanis, ahogy  azt majd látni fogjuk, a szív mérlegelése jelenetben Thot isten kapja a hangsúlyos szerepet, ott ahol hagyományosan Oziriszt szoktuk látni.

Az északi falon az elhunyt és felesége sátorszerű építményben ül, előttük a faistennő, mellettük egy medence, amiből a báik isznak. Ez alatt az Abüdoszba hajózást látjuk. A folytatásban a kosfejű Ré-Harakthy szerepel, amint Ízisz és Nephthüsz istennők között áll. Ízisz mögött a dzsed-oszlop van, aminek a tetején Fehér-koronát viselő ureusz-kígyó látható. Nephthüsz mögött pedig a nyugat hieroglifán álló sólyom szerepel. Ez a jelenet ismerős lehet Nefertari királyné sírjából, ahol az egymással azonosított Rét és Oziriszt jelenítették meg hasonló módon.

A keleti falon egy párducbőrt viselő papot látunk az ülő házaspár előtt.

A déli falon az elhunyt és családja bátyja, Neferhotep előtt hódol, aki a Ré kiváló akhjaként jelenik meg. Alatta a temetési menet és a temetési szertartás látható.

A C jelű kamrába vezető lejárati folyosó bal oldalán az elhunyt és felesége az akhet-hieroglifán megjelenő napkorong előtt hódol, utóbbit érdekes módon a szokásos oroszlánok helyett két szamár támasztja. A jobb oldalon az elhunyt és felesége – egymásnak háttal – egy-egy kapu előtt állnak, az egyik a túlvilág kapuja, a másik az örökkévalóság kapuja. A mennyezeten Nut istennő van, előtte a hegyből kiemelkedő piramisformájú sír, mögötte pedig az Abüdosz-fétis látható.

A C helyiségben az északi fal timpanonjában Nephthüsz istennő térdelő, szárnyas karjait kitáró alakja szerepel. Alatta a mérlegelést olyan formában örökítették meg, hogy a mérleg egyik oldalán áll Nakhtamon és felesége feltehetőleg Maat istennő társaságában, sajnos a fal ezen része beomlott, így a mérleg egyik serpenyője nem látszik, amelyben az elhunyt szívének kellene lennie. A másik serpenyőben Maat istennő ül. A mérleg másik oldalán egy szentélyen, amelyre lépcső visz fel Thot isten ül pávián formájában, a fején holdkoronggal. Egyik kezében írnokpalettát tart, a másikkal megérinti a mérleget.

A nyugati falat függőleges feliratsávok négy jelenetre osztják. Az elsőben Nakhtamon és Nubemszesat Ré-Harakhty előtt hódol. A középsőben Thoérisz és Anuket istennő következik. Tauszertet itt emberfejjel, vízilótestettel és oroszlánlábbakkal örökítették meg. A következő csoportban I. Amenhotepet látjuk Uadzset és Szatet társaságában. Az utolsó jelenetben a párducbőrt viselő Nakhtamon purifikiációs szertartást végez a szentélyben álló Ozirisz számára.

A déli falon a timpanonban Ízisz istennő térdelő, szárnyas karjait kitáró alakja van. Alatta Anubisz végzi el a szájmegnyitási rituálét, a ravatalon fekvő múmián. A fejénél Ízisz, a lábánál Nephthüsz istennő tisztító szertartást végeznek.

A keleti falon szintén öt jelenet található. A déli végén Piay Ptah számára mutat be áldozatot. Majd felesége, Nofretkhau a kezében szisztrumot tartva Maat istennő előtt hódol. Majd egy különleges ábrázolás következik, Anubisz kosfejű, a feje tetején ureusz kígyót viselő férfiként jelenik meg, kézen fogva vezeti Piayt. Itt csatlakozik be a lejárati folyosó, a fal északi végében pedig egy Nebmaat nevű istent látunk a kezében pálmaággal és késsel. A mennyezetet a feliratsávok nyolc regiszterre osztják. A keleti oldalon az elsőben Anubisz szerepel szentélyen fekvő sakálként, a másodikban Imszeti, a harmadikban Duamutef ül talapzaton – mindkettő emberfejjel, a negyedikben, a helyiség déli végében Ré-Harahty látható sólyom alakban. A nyugati oldalon északról délre haladva az íbiszfejű Thot, a páviánfejű Hápi, majd a sólyomfejű Kebehszenuef, következik, az utolsó regiszterben a Nagy Kandúrt látjuk, vagyis magát Rét, aki levágja legádázabb ellenségének, a kígyó alakú Apophisznek a fejét.

Az előző részben megismert Szennedzsem sír mellett a TT 359-es volt az 2021-ben, amelyikbe be tudtunk menni. Ennek a tulajdonosa Inherkhau[7], aki III. és IV. Ramszesz idején élt. Karrierje csúcsán az Igazság helyének elöljárója és a Két föld ura munkáinak vezetője volt. Korábban az apja, Hay is a munkások elöljárója volt. Inherkau felesége Uab, vagy Uabet volt. Mint feleség viseli a szokásos „Ház úrnője” címet, az asszony azonban emellett „Amon énekesnője” és „Hathor énekesnője” is volt. Több fiuk és leányuk született, akik megjelennek az ábrázolásokon.

Inherkhau volt a TT299-es sír tulajdonosa is, de én most a 359-est szeretném bemutatni. Tudnunk kell, hogy a 359-360-361-es sír szorosan egymáshoz kapcsolódikés tulajdonosaikat rokoni szálak kapcsolták össze.

A TT359-hez a rekonstrukciós rajzok alapján nem tartozik piramis, ugyanakkor a Porter-Moss említést tesz róla. A kápolna bejárata előtt, amelyből a földalatti részbe vezető akna nyílik, egy portikusz állt, azonban ez a TT360-as sírhoz tartozik, amelyiknek a tulajdonosa Qaha[8] volt. Az udvarból egy másik udvar nyílt két piramissal. A közelebbi a TT361 Huy[9] kápolnája és piramisa, a távolabbi Qaha kápolnája és piramisa. Minden estre Inherkhaunak került elő egy olyan sztéléje, amit a piramison található falfülkébe szoktak elhelyezni. Ezen Ré-Harakhtyt látjuk a bárkájában, alatta a felirat mellett pedig Inherkhau térdeplő, adoráló alakját. A sztélé a Chicago Egyetem Keleti Intézetébe került, ott a 403-as nyilvántartási számot kapta.

Az ókori Egyiptom sírjai esetében rendkívül ritka, hogy ismerjük a sírt dekoráló művészeket, ez esetben tudjuk, hogy Hórmin és Nebnefer voltak azok, mert felírták a nevüket a sírba.

Nem csak a sírkamra, de az előkamra (F) is dekorált, de az ábrázolások többnyire eléggé sérültek. A keleti falon, a bejárattól balra Anubiszt látjuk sakál alakjában. A déli falon a timpanonban Ízisz istennő szárnyas alakja szerepel. Alatta két regiszter található. A felsőben az elhunyt és felesége, Uab valószínűleg a Hathor-tehén előtt térdel, az alsóban pedig késes kapuőrök előtt. A nyugati falon két regiszterben nyolc jelenet van. Láthatjuk például az elhunytat hajóban, Ikerhaut és feleségét szenettel játszani, illetve amint Ikerhau és felesége számára a családtagok áldozatot mutatnak be. Az északi fal timpanonjában a szárnyas Nephthüsz istennő alakja van, innen nyílik a H jelű, durván kivájt kamra. A keleti falon a bejárattól jobbra az elhunyt és felesége királyi elődök, királynék és hercegek előtt állnak, akik két sorban ülnek. Inherkhau tömjént áldoz nekik. A felső sor első alakja I. Amenhotep, akit Deir el-Medina alapítójaként tiszteltek, míg az alsó sort az édesanyja, Jahmesz-Nefertari nyitja. Az alsó sor végén ott látható festékpalettával a kezében egy kisebb emelvényen térdelve Huy, az elhunyt elődje. Sajnos ebből a jelenetből mára szinte semmi sem maradt, de Lepsius publikálta a Dänkmälerben, így szerencsére tudjuk, hogy nézett ki. A boltíves mennyezetre mintha 8 darab színes szőnyegeket terítettek volna, ezeket feliratsávok választják el egymástól. Van közöttük például spirálmintás, virágmintás, gyöngyhálót imitáló és egy érdekes bikafej-motívumos is.

A sírkamrába (G) vezető folyosóban balra az elhunyt és fia, Hórmin ábrázolása látható, velük szemben a jobb oldalon Uab és egy kislány, mindannyian a sírkamra felé néznek. A keleti falon található bejárat két oldalát díszítő falfestményeket ma a berlini Neues Múzeumban őrzik. Balra volt Jahmesz-Nefertari és jobbra pedig I. Amenhotep ábrázolása. A róluk készített fotóimat a cikksorozat harmadik részében már láthattátok.

A déli falon három regiszterben 17 jelenet van. A legfelső regiszterben látható az elhunyt, a kezében bottal, amint éppen elhagyja a sírt, majd az Abüdoszi zarándoklat részeként az elhunyt és felesége, valamint egyik fiuk hajózik, alatta egy menat nyakék van skarabeusszal, a következő jelenetben az adoráló Inherkhaut Thot Ozirisz elé vezeti. Ezután a negatív konfesszió következik, a szentélyben ülő bírákkal. Innen Inherkhaut egy isten a tűztóhoz vezeti. Két istenbárka következik, majd pedig négy túlvilági régió ábrázolása. A középső regiszterben Inherkhau térdeplő alakját látjuk, először egy tóban úszó lótusz-virág előtt, majd Nekhen sakálfejű bái előtt, illetve a Benu-madár előtt. A következő jelenetben megjelenik az Abüdosz-fétis és Anubisz felajánlja a múmiának a szívét. Az elhunyt a sólyomalakban megjelenő Hórusz előtt térdel, ezután pedig macska képében látjuk a Napistent az ised-fa előtt, amint lemészárolja az Apophisz-kígyót. Ezt követően két részre oszlik a regiszter, felül egy üres háló szerepel, alatta pedig Nakhtamon, egy deir el-medinei elöljáró. Az alsó regiszterben két jelentben az elhunyt és felesége számára mutatnak be áldozatot, a harmadik jelenetben pedig egy vak hárfás ad elő egy dalt a házaspár számára.

Az északi falon három regiszterben 14 jelenet található. A legfelső regiszterben az elhunyt egy szentélyen álló bá-madár előtt hódol, majd Ptah előtt látjuk adoráló tartásban, ezután pedig egy dombon álló fecske[10] következik. Ennek a regiszternek az utolsó jelenetében Inherkhau kettős oroszlán előtt térdel. A középső regiszterben az első jelenetben Hathor szerepel, a másodikban az elhunyt egy kígyót előtt hódol, majd azt látjuk, hogy négy sakál előtt térdel. Ezt követően egy sólyomisten elvégzi a szájmegnyitási rituálét. Az ülő Inherkhau előtt egy ká-hieroglifa van, ez a Halottak könyve 105. fejezete, melynek célja a ká megbékítése a holtak birodalmában. A regisztert a nyugat sólymának alakja zárja. Az alsó regiszterben az elhunyt és felesége áldozati asztal mellett ülnek, a következő jelenetben egy kosfejes botot tartó pap áll az elhunyt ülő alakjaelőtt, a papot nyolc férfi és két nő követi. Az utolsó jelenetben pedig Ozirisz prófétája, akit két férfi és egy nő követ Ozirisz szobrát és egy usébti-ládát ajánl fel az elhunytnak és családjának.

A nyugati falon kettős áldozati jelenet van. Az egyikben Inherkhau füstölő áldozatot mutat be Ptah számára a fiával Hórminnal. A másikban pedig Ozirisz számára mutat be áldozatot, egy másik fiával, akit Kennának hívtak.

Ajánlott link:

Norman de Garis Davies – Two Ramesside tombs at Thebes című könyve az alábbi linkről tölthető le.

https://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/davies1927

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2022.08.13.

Felhasznált irodalom:

Kákosy László - Egyiptomi és antik csillaghit, Akadémiai Kiadó (Budapest, 1978.)

R.O. Faulkner - The Ancient Egyptian Book of the Dead (1985)

Bertha Porter, Rosalind Moss - Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Statues, Reliefs and Paintings, Part I.

http://www.griffith.ox.ac.uk/topbib/pdf/pm1-1.pdf

Bernard Bruyere - Rapport sur les fouilles de Deir el Médineh (1924 – 1925)

https://archive.org/details/FIFAO3.3

FIFAO 08.3 Bruyère, Bernard - Rapport sur les fouilles de Deir El Médineh (1930) (1933)

https://archive.org/details/FIFAO8.3/mode/2up