A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi gyűjteménye

 

2018. októberében egy három évest felújítást követően nyitotta meg újra kapuit a Szépművészeti Múzeum és benne az Egyiptomi Gyűjtemény, ennek apropóján szeretném bemutatni nektek, hogy milyen szép és érdekes tárgyaknak ad otthont a budapesti kollekció. Nagy várakozással tekintettem a látogatás elé, hiszen nem csak az épület és a kiállítási helyiségek szépültek meg és kapott nagyobb teret az egyiptomi gyűjtemény, de megváltoztatták az elrendezését is. A cikkben található fényképek nagy részét, néhány kivételtől eltekintve[1] magam készítettem. A kísérőm édesanyám volt, a rólam készült fotókat ő csinálta.

 

Ókori egyiptomi tárgyak a 19. századtól kezdve kerültek nagyobb számban Magyarországra. A gyűjtők jellemzően a Nemzeti Múzeumnak adományozták, vagy adták el szerzeményeiket, de számos darab magyar közgyűjteménybe került. Mahler Ede egyiptológus vetette fel a 20. század elején, hogy közös gyűjteményben kellene egyesíteni a Magyarországon található egyiptomi műtárgyakat. Ez 1934-ben történt meg, körülbelül 1200 ókori egyiptomi tárgy került a Szépművészeti Múzeumba. 1939-ben nyílt meg itt Magyarország első állandó egyiptomi kiállítása, melyet Dobrovits Aladár rendezett.

 

Mahler Ede (1857 - 1945)

Forrás: The EES – Who was who in Egyptology (edited by M.L. Bierbrier)

 

Dobrovits Aladás (1909 - 1970)

Forrás: ADT – Arcanum Digitális Tudománytár

 

 

A -1. szinten, amely a múzeum épületén belül az ókori Egyiptom otthona, igazán érezhető a megújulás. Modernebb, letisztultabb lett, ugyanakkor már a ruhatár felé haladva feltűnnek a rávezető motívumok, amik elárulják, hogy jó irányba tart, aki az egyiptomi gyűjteményt szeretné felkeresni.

 

A gyűjtemény előtt található a ruhatár, „kapubejárójában” egy egyiptomi uralkodó Amonnak mutat be áldozatot.

 

A megújult ruhatárban immár érmével működő szekrénykékbe is elhelyezhetjük a kabátjainkat, nagyobb táskáinkat. A bedobott érmét távozáskor visszakapjuk. De, aki a hagyományos akasztós, beadós ruhatárat szereti, az is megtalálható ugyanitt egy kicsit beljebb. A ruhatárból nyílik az egyiptomi gyűjtemény, az alábbi képen láthatjátok a bejáratát.

 

A gyűjtemény bejárata

 

Az egyiptizáló oszlopok ellenére a hatás modern. A falak esetében maradt a korábbi kiállításhoz hasonló sötétebb tónus, de most nem választják el domináns színek az “istenek”, “emberek” és “halottak” témakörét felölelő három tematikus részt. Sőt nem is volt olyan érzésem, hogy az első két téma különösebben elkülönülne egymástól.

Belépve a gyűjtemény szinte összes „nagyágyúja” magára vonzza a tekintetünket, úgy mint Sesonk trónörökös szobra, vagy az Újbirodalom korabeli férfifej, a fiatal papnő, illetve Imhotep szobra. Talán azért vonultatják fel itt ezeket a tárgyakat, hogy akinek kevés ideje van, az így gyorsan meg tudja nézni ezeket a kiemelkedően szép tárgyakat, talán azért, hogy minél több érdeklődőt csábítsanak be a gyűjteménybe.

 

Ízelítő a gyűjtemény kiemelkedő darabjaiból.

 

Ezekről a tárgyakról érdemes néhány szót külön-külön is ejteni, noha már többükkel találkozhattok a weboldalon más szekciókban.

Sesonk herceg mészkőszobra a III. Átmeneti korból, azon belül a 22. dinasztia idejéről származik (kb. i. e. 870 - 850), nyilvántartási száma: 51.2050. A szobrot Szakkarában, az Ápisz-bikák temetkezési helyéül szolgáló katakombarendszerben, a Szerápeumban találták meg 1852-ben. Az Ápisz-bikáról úgy gondolták, hogy benne testesül meg Ptah isten földi hatalma, az Újbirodalom korától kezdve halála után Ozirisszel azonosították és ünnepélyes keretek között eltemették.

Az istenről szóló leírást, az alábbi linkre kattintva éritek el:

http://maatkara.extra.hu/01istenek/hpw_apisz.htm

 

Sesonk trónörökös II. Oszorkon fáraó és Nagy Királyi Hitvese, Karomama fia volt. Ptah főpapjaként részt vett egy Ápisz-bika temetésén apja 23. uralkodási évében. A herceget a szobor egy téglalap alakú talapzaton térdelve ábrázolja, egy kis szentélyt, vagyis naoszt tart maga előtt. A szentélyben sólyomfejű féri áll, ő Ptah-Szokarisz-Ozirisz isten. Az ifjúságfürt – mely a paróka felett a jobb oldalon lóg – Sesonk ifjú korára és trónörökös hercegi mivoltára utal. A hátpilléren olvasható hieroglif szöveg egy Ozirisz-Ápiszhoz szóló kérés, hogy biztosítsa a túlvilági élethez szükséges halotti áldozatokat. Sajnos Sesonk herceg még apja előtt meghalt, így sohasem lett belőle fáraó. Egy memphiszi sírban helyezték örök nyugalomra.

 

Az i.e. 7. századból való Imhotep 17,6 cm magas, rendkívül finom kivitelezésű bronzszobra, melynek nyilvántartási száma: 51.2313. Nyaklánca aranyból és elektrumból, míg szandálja, lábának és kezeinek körmei ezüstből készültek.

Imhotep eredetileg a 3. dinasztia idején élt és a Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisának építtetésében játszott szerepével véste be magát a történelemkönyvekbe örök időkre. A későbbi korokban bölcsként, orvosként, varázslóként, csillagászként tisztelték, az írnokok pedig patrónusuknak tartották. Imhotep sírja még nem került elő, de valahol Szakkarában, a korai főváros, Memphisz temetőjében lehet. A szaiszi korban ennek a közelében alapíthatták meg első templomát. Fokozatosan félisteni rangra emelkedett, apjaként a memphiszi Ptahot tartották számon. Az egyiptomiak elképzelése szerint félisteni mivolta miatt, a fáraóhoz hasonlóan képes volt közvetíteni az istenek és emberek között, ezért a legkülönfélébb mindennapi ügyekben kérték közbenjárását.

A talapzaton olvasható felirat szerint a szobrot Ham-Honszu nevében állíttatta egyik családtagja, feltehetően Imhotep memphiszi templomában. Az ölében lévő papirusztekercsen egy Imhotephez szóló kérés olvasható.

Az istenről szóló leírást, az alábbi linkre kattintva éred el:

https://www.maatkara.extra.hu/01istenek/imhotep.htm

 

Az Újbirodalom idejéről (kb. i. e. 13. század) maradt fenn az előkelő hölgyet ábrázoló kristályos homokkőből készült szobor. Leltári száma: 51.2048. A fiatal nő finoman redőzött vászonruhát, parókát, rajta pedig lótuszvirágokból összeállított fejpántot visel. Nyakában uzhet-gallér látható. A szobor alsó része sajnos elveszett és a töredéken nem található felirat, így nem tudjuk név szerint azonosítani, hogy kit ábrázol. Valószínűleg Hathor egyik papnőjéről van szó, aki az istennő szisztrumra emlékeztető jelvényét tartja a kezében. Az istennő feje egy rúd tetején van. Női fejet látunk, de tehén fülekkel. Számos alakja közül a tehénalak volt az egyik leggyakoribb, mely Hathor ég- és anyaistennő természetére utal. Egyes elképzelések szerint ő a Napisten, illetve a vele gyakran azonosított király anyja. Ezért találkozunk olyan ábrázolásokkal és szobrokkal, amelyeken Hathor tehén alakban a fiatal uralkodót szoptatja. A múzeumban őrzött szobron az istennő fejéke kápolnát formáz, amelynek bejárati nyílásában ágaskodó kobra látható. A kobra is egyik megjelenési formája, mely az istennő harcias, ellenségeket elpusztító, a Napistent és az uralkodót védelmező aspektusát jelenítette meg. A szisztrum Hathor istennő rituális hangszere, amit az istennő szolgálatában álló papnők szólaltattak meg különböző rituálék során.[2]

 

Mészkő férfifej.

 

Szintén az Újbirodalomból származik, valószínűleg az Amarna-kort követő időszakból az a mészkőből faragott férfifej, amelynek a leltári száma: 51.2262. Egy ülő vagy térdeplő előkelő férfit ábrázoló szoborhoz tartozhatott. Csodálatos kivitelezése az ókori egyiptomi művészet magas színvonaláról árulkodik. A hátpilléren függőleges felirat futna végig két oszlopban, a töredéken ebből csak három hieroglif jel látható, ezért ennek a szobornak az esetében sem tudjuk, hogy név szerint kit ábrázol. Eredetileg festett volt, de ennek mára nyoma sem maradt.

 

A bronzból készült kosfejű égisz a Későkorból maradt ránk (i. e. 7-4. század). Nagyon tetszik, hogy a mellette látható információs táblán megismerhetjük funkcióját, amit jól bemutat a rajz.

 

Kosfejű égisz és funkciója.

 

A kiállítás nagy erőssége, hogy rendkívül szemléletes és informatív. Több európai egyiptomi múzeumban jártam már, de ennyire látványos megoldásokkal még sehol nem találkoztam. Akinek több ideje van és jobban el szeretne merülni az ókori egyiptomi kultúrában, annak érdemes tanulmányoznia az információs táblákat, melyek között rendkívül modern, érintőképernyős darabok is vannak.

Egy másik példa a szemléletességre a Középbirodalom korabeli királyszobor, melynek alsó részét egyébként Berlinben őrzik. A vitrinen jelenik meg Simon Connor rekonstrukciós rajza arról, hogy hogyan nézne ki ez a szobor ép állapotában. Egy térdeplő, áldozatot bemutató uralkodót látunk, a kezében nu-edényekkel. A király nemesz-kendőt visel, melyet ágaskodó uresz-kígyó egészít ki.

 

Középbirodalom korabeli királyszobor töredéke rekonstrukciós rajzzal.

 

A bejárattól balra található az egyiptomi titkok kamrája, mely nekem szemléltető oktatóteremnek tűnik. Megmutatom egy részletét.

 

Egyiptomi titkok kamrája.

 

Aki gyermekkel megy, annak érdemes betérni ide, mert bizonyos szobormásolatokat meg lehet tapintani (több bronz- és egy kőszobrot). A falakon régi nagy magyar egyiptológusok fotói láthatóak, sőt még egy fából készült templommakett is van itt. Megtudhatják a gyerekek azt is, milyen módon rajzolták az egyiptomi kézművesek a falra a jeleneteket (négyzethálós technika) és ki is próbálhatják azt, ilyen jópofa foglalkoztató lapok segítségével:

 

   

Foglalkoztató lap a Szépművészeti múzeumból. Többféle van, a nagyobb gyerekeknek egy kicsit nehezebb.

© Szépművészeti Múzeum

 

Ugyanebben a teremben egy monitoron éppen Deir el-Medináról vetítettek oktatóvideót. Tovább haladva kellemes csilingelő hangot lehet hallani a vitrin mellett, ahová a szisztrum töredékeket helyezték el. A kiírás szerint ilyen lehetett ennek a rituális hangszernek a hangja.

 

Bronz szisztrumnyél a Későkorból (i. e. I. évezred második fele). A kultusztárgy kicsivel magasabb, mint 15 centiméter, nyilvántartási száma: 51.2293

 

A szisztrum egy fából vagy bronzból készült rituális csörgőhangszert jelöl. Jellegzetes hangzását a hangszer húrjaira fűzött fémkarikák adják. Hathor istennő egyik jelképe, és elsősorban az ő templomi ünnepein szólaltatták meg a papnők. Az egyiptomi elképzelések szerint a szisztrum kellemes hangja megbékítette az istennőt, segített távoltartani a gonosz erőket, valamint fenntartani és időről időre megújítani a teremtett világ rendjét. Az istennő számára fogadalmi ajándékként is helyeztek el fajanszból, vagy bronzból készült szisztrumot a különböző Hathor-szentélyekben.

 

Fajansz Hathor-jelvény töredék. Nyilvántartási száma: 51.2296

 

Szintén Hathorhoz köthető és ugyanebben a vitrinben látható, a Későkor egyik emléke, a fajansz Hathor-jelvény töredék. A tárgy mindkét oldalán a díszes uszeht-gallért viselő Hathor istennő finoman kidolgozott, tehénfüles arca látható. Az istennő képmását kétoldalt napkorongos ureusz-kígyók fogják közre. A kobra az ember- és a tehénalak mellett ugyancsak az istennő egyik megjelenési formája volt. A tárgy nyele papiruszfejes oszlopot formáz. Hathort  gyakran nevezték mind a türkiz, mind a malachit, mind a fajansz úrnőjének. A fajansz anyaga és zöldeskék színe az újjászületést jelképezte. A szisztrumhoz hasonlóan hívei ilyen Hathor-jelvényt is elhelyezhettek az istennő számára  fogadalmi ajándékként szentélyeiben.

Lássuk néhány régi és új kedvencemet. Elsősorban olyan darabokat választottam, amelyekről máshol az oldalon nem írtam még.

Az Óbirodalom idejéről maradt ránk a férfit ábrázoló mészkőrelief töredék, amelyen szinte tökéletes állapotban őrződtek meg a színek. A férfi bőrének színe a hagyományoknak megfelelően vörösbarna. Vállig érő parókát visel, az állán rövid szakáll látható. Ruhájának vállpántja, egy fehérre festett szalag is látszik a töredéken. Az egyiptomi síkművészet szabályait követve az arcot profilból, a szemet, a vállat és a felsőtestet pedig szemből ábrázolták. A szemre nagy hangsúlyt fektettek. Az egyiptomi nők és férfiak gyakran sminkelték magukat. A fekete szemfesték egyrészt az erős napsugárzás, másrészt a szembetegségek ellen nyújtott védelmet. Nyilvántartási száma: 51.265

 

Festett mészkőrelief az Óbirodalom korából.

 

Pici, de nagyon bájos darab az áldozatot bemutató nőt ábrázoló mészkőrelief (51.7). A hosszú ruhát viselő hölgy térdepel, egyik keze adoráló tartásban van, míg a másikkal az áldozatokat nyújtja előre. Nyakában széles gallér, a parókája tetején sírkúp látható. Újbirodalom (i. e. 13 - 11. század).

Mészkőrelief áldozatot bemutató előkelő nő alakjával.

 

Nagyon szeretem az istennőt ábrázoló festett faszobrot (51.2255), mely ugyancsak az Újbirodalom korából maradt ránk. A fiatal nő bokáig érő, testhezálló, fehér ruhát visel, melyet piros öv egészít ki. Nyakában uzeht-gallér van, a csuklóin pedig karperecek. A fején fehér színű fejkendőt visel, amelyet vörös pánt egészít ki. Az ilyen szobrokat párban helyezték el, az egyik Ízisz, a másik pedig Nephthüsz istennő. Ennek a szobornak a párja Brüsszelben található. Hagyományosan a koporsó két végén áll a két istennő szobra, a feladatuk Ozirisz, vagyis az elhunyt siratása volt.

 

Istennőt ábrázoló fából faragott szobor.

 

A Szépművészeti Múzeumban Ani papiruszának részlete is látható a tárgy mellett. A Halottak könyve 1. fejezetének, vagyis a temetési menetnek a részlete van a képen. A szántalpakra és azon hajóra helyezett koporsókat a sír felé vontatják, Ani özvegye kíséri őket. A külső, qrsw tipusú vagyis szentélyt formázó szarkofág két végében láthatók az elhunytat sirató istennők. A szarkofágban pedig ott fekszik a múmiaformájú koporsó is. Máskor a koporsó előtt és mögött lépdelve jelenik meg egy-egy siratóasszony, ők a dzsertyk, a koporsó előtt a kis siratóasszony (Nephthüsszel azonosítható) míg a koporsó mögött a nagy siratóasszony (Ízisszel azonosítható) halad. Az Újbirodalom korabeli magánsírokban, illetve halotti papiruszokon gyakran örökítették meg a temetési menetet.

 

Ani papiruszának részlete (EA10470,5)

© The Trustees of the British Museum

 

Ismét egy apró, de gyönyörű tárgy következik, egy kos alakú istent megörökítő bronz kisplasztika az Újbirodalom idejéről (kb. i. e. 13 - 11. század). Az állat egy talapzaton fekszik, az Amon-Rére jellemző visszahajló kosszarva van. Összetett koronájának ugyanakkor részei az elálló, csavart kosszarvak is, ezt ureuszos napkorong, Illetve két hosszú toll egészíti ki. Utóbbiakhoz oldalt egy-egy kobra csatlakozik. A korona felső része sajnos letörött és elveszett. A tárgy mindössze 6 cm hosszú és 4 cm magas. Nyilvántartási száma: 51.2309

 

Kos alakú isten szobra.

 

Nagyon érdekes a kutyát tartó törpeszerű alak (51.248), mely az i. e. II. évezred első negyedében készült. Ez is a kicsiny tárgyak közé tartozik, csupán 10,6 cm magas. Egy talapzaton álló, kopaszra borotvált, alacsony férfit ábrázol, aki egy kutyát tart maga előtt a karjaiban. Mészkőből faragták ki és sajnos nem tudunk semmit a funkciójáról.

 

Kutyát tartó törpe? szobra.

 

Ugyancsak különleges az a világoszöld fajanszból készült votív szobrocska, amely egy szívet ábrázol. A négyszögletes talapzaton álló szív úgy van kialakítva, mint egy karokkal ellátott edény és egy kis tálat tart maga előtt. A Későkorból maradt ránk (kb. i. e. 6 – 4. század). Az áldozat átadását szimbolizálja. Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy a szív nemcsak a vérkeringés, hanem a gondolkodás, az emlékezet és az érzelem központja is. A mumifikálás során is különös gonddal bántak vele, kivették, kiszárították, bebalzsamozták, vászonba tekerték és visszahelyezték a testbe. Rendkívül fontos szerepe volt a túlvilági élet szempontjából, mivel az elhunyt szívét a túlvilági bíróság előtt mérlegre helyezték Maat, az igazság istennőjének alakjával, vagy az őt jelképező tollal szemben. Ha a mérleg egyensúlyban volt, akkor az elhunyt a földi életben véghez vitt tettei alapján méltónak bizonyult a túlvilági életre Ozirisz birodalmában.

 

Szív formájú votív szobrocska

 

Az egyik interaktív táblán egyébként bárki kérhet magának napi amulettet. Ez úgy működik, hogy kérdésekre kell válaszolni, és ezek alapján kalkulálja ki a rendszer, hogy az adott embernek éppen milyen amulettre van a legnagyobb szüksége. Külön helyiségben kaptak helyet a koporsók, kanópuszok, múmiadíszek és usébtik. A fal színe itt sárga. Talán annak az egyiptomi elképzelésnek köszönhetően, hogy az arany (így a sárga szín) az istenek húsa. Az ókori egyiptomiak hite szerint az üdvözült halottak isteni lényekké váltak. Három koporsó van úgy kiállítva, hogy körbejárható. Én éppen Hortesznakht koporsóját csodálom a képen, akinek rekonstruált arca szintén az állandó kiállítás része.

 

A holtak birodalma.

 

Hortesznakht mumifikált, vásznakba tekert teste (kb. i. e. 250).

 

Hortesznakht mumifikált és vásznakba tekert testéhez kartonázs múmiadíszeket rögzítettek vászonszalagok segítségével. Fejére múmiamaszkot helyeztek, lábait is múmiakartonázs díszíti és védi. A múmiát aranyozott arcú, múmiaformájú koporsóba helyezték. Az elhunyt nevét a koporsófedél alján olvasható hieroglif szöveg tartalmazza. Hortesznakht múmiáját alapos vizsgálatnak vettette alá a Szépművészeti Múzeum, amelynek során megállapították, hogy fiatalon, körülbelül 20 éves korában halt meg. Amíg élt, az ősi termékenységisten, Min templomában szolgálhatott énekesnőként. A Felső-Egyiptomban található Akhmim az ókorban fontos közigazgatási, vallási és kulturális központ volt. A Görög-római korban egy hatalmas, Minnek szentelt templom működött a településen. A város temetőkörzete az ókori Egyiptom egyik legnagyobb nekropolisza volt egykor. Mára az ókori emlékekből sajnos szinte semmi sem maradt, mivel a templomok köveit a helyi lakosok valamikor a középkorban felhasználták építkezéseikhez.

 

Hortesznakht arcrekonstrukciója

 

Ebből az L alakú teremből jobb oldalt nyílik egy átjáró az Antik gyűjteménybe, amit szintén érdemes átfésülni, mert bizony itt is találkozhattok ókori egyiptomi tárgyakkal. Mielőtt erre rátérnék, még szeretnék mutatni nektek egy olyan darabot, amely legnagyobb bánatomra nem része a jelenlegi kiállításnak.

Egy kis fából faragott szoborról van szó, mely egy modell részét képezte egykor. Az ókori egyiptomiak elképzelése szerint a túlvilági élethez szükség volt a folyamatos ellátásra. Az I. Átmeneti korban és a Középbirodalomban, ezeket a fából faragott szobrocskákat csoportokba rendezték és ezeket a gyakran élelem előállítást, illetve különböző ipari folyamatokat ábrázoló modelleket elhelyezték a sírokba azért, hogy az elhunyt túlvilági ellátását biztosítsák. A pékség modellje például az örökkévalóságig biztosítja az elhunyt számára a kenyeret, a szövő műhely modellje a vásznat és így tovább. Ez a fehér kötényt viselő férfi talán egy az agyagtégla készítés folyamatát megörökítő modell része volt és ez esetben téglákat cipelt, amelyeket kötelekkel erősítettek a rúd két végére. Már azonban ezek elvesztek.

 

Cipelő férfi szobrocskája.

 

A modellekről az alábbi cikkekben olvashattok bővebben:

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/modellek1.htm

http://maatkara.extra.hu/tortenelem/modellek2.htm

 

Az Antik gyűjteményben láthattok többek között egy nagyon szép kartonázs koporsófedelet, amely Akhmimból származik (i.e. 1. század - 1. század). A szombathelyi premontrei gimnázium természettudományi szertárából került a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményébe. Élő személyként jeleníti meg az elhunytat fehér tunikában és köpenyben. Az aranyozott arc azonban a halál utáni megistenült állapotra utal.

 

Koporsófedél egyiptomi motívumokkal Akhmimból, Római kor.

 

Szintén itt tekinthető meg a most következő két múmiaportré, mindkettő Er Rubayatban került elő. A bal oldali egy fiatal nőt ábrázol. Temperával festették szikomorfüge fára a 2. század második felében. Leltári száma: 8902. Az előkelő hölgy fehér ruhában van, feleiben arany fülbevalót, nyakában aranyláncot visel. A jobb oldali fatáblán egy idősebb asszony látható, ez enkausztikus technikával készült hársfára. Ez azt jelenti, hogy a művész a festéket, hidegen elkeverte méhviasszal, mielőtt felvitte volna a kréta- vagy gipszalapozású fatáblára, majd a fatáblán a festéket utólag felhevítette. Az ilyen típusú múmiaportrék színei élénkek és tartósak. Leltári száma: 8901. Az asszony vörös tunikában van, kontyba tűzött haja őszül. Ékszerek nélkül örökítették meg. Ez a múmiaportré valamivel korábbi, a 2. század második negyedében készült.

 

  

 

A múmiaportrékról itt olvashattok bővebben:

http://maatkara.extra.hu/temetkezes/mumiamaszk_mumiaporte.htm

 

Mivel fél egy tájban végeztünk, úgy döntöttünk betérünk a múzeum kávézójába. Meglepve tapasztaltuk, hogy meleg konyha is van, így egy finom ebédet is elköltöttünk. A választék viszonylag nagy. Van leves és salátabár is, többféle köret (csak zöldség is) és főétel választható. Desszertnek az almáspite mellett döntöttünk, amit ajánlom, hogy kóstoljatok meg, ha ott jártok, mert nagyon finom.

 

Ebéd

 

Ha időtök engedi, akkor a helyreállított Román csarnokot feltétlenül nézzétek meg, mert lélegzetelállítóan gyönyörű.

 

Román csarnok

 

2019. június 02-án ismét ellátogattam a múzeumba. Klassz újdonság, hogy az információs pult mellett “Utazó bőröndöt” lehet bérelni (Egyiptomi kaland), az ára 2000 Ft. Egy társasjáték ez tulajdonképpen, melyet az egyiptomi gyűjteményben lehet végigjátszani 2-5 fős csoportoknak. Kipróbálni sajnos gyerkőc híján nem tudtuk, de majd el fogom vinni ide az unokaöcsémet és az unokahúgomat, és akkor megírom nektek milyen a játék. Korábban is volt már, hogy kézbe lehetett venni a múzeum munkatársa felügyeletével egy ókori egyiptomi tárgyat. Most újra van erre lehetőség, mégpedig szerdán délelőtt és szombaton délután.

 

 

Írta: Maatkara

Közzétéve (facebookon): 2018.11.04.

Utoljára szerkesztve: 2022.12.18.


 

[1] Ezekben az esetekben feltűntettem a forrást.

[2] Megjegyzendő, hogy a hangszer nem csak Hathor kultuszában játszott fontos szerepet.