Rijksmuseum van Oudheden

Hollandia egyiptomi gyűjteményei 1.

A Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem egyik 2018. évi tanulmányi útja keretében Hollandiába látogattam. Meg kell jegyeznem, hogy ebbe az útba Széth többször is belekontárkodott, a legváltozatosabb formában, ennek ellenére örömmel emlékszem vissza rá és boldogan mesélek nektek róla.

Hajnali 4 órakor gyülekeztünk a Népligetben, a Planetárium közelében, hogy minél előbb érjünk első célpontunkba, Köln városába volt. A csoport jót nevetett azon, hogy a buszunk rendszámában a betűk egy egyiptomi isten nevét adták ki, Minét. Ez nem is lehetett másként egy egyiptológiai úton. Egy frankfurti dugó következtében a tervezett 18 óra helyett sajnos csak 20 óra környékén érkeztünk meg Kölnbe, esős időbe. Velem együtt többen is kiváncsiak voltak az UNESCO világörökség részét képező gótikus dómra. A katedrálist 1248-ban kezdték el építeni és 600 év alatt készült el. 157 méteres tornyaival a világ harmadik legmagasabb temploma. Mivel nagyon későn érkeztünk a hátsó részt a kápolnákkal már nem tudtuk megnézni, de cserébe éppen egy kórus énekelt, így igazán varázslatos hangulata volt ennek a rövid, mindössze 20 perces templomlátogatásnak.

Szerencsénkre a Römisch-Germanisches Múzeum épülete nagyon közel van, merőleges a dómra. Így a csepergő eső nem nagyon zavart bennünket. Ebben a múzeumban nincs egyiptomi gyűjtemény, de néhány kapcsolódó tárgyat felfedeztünk, például Ízisz római kori szobrait és egy Szerápisz büszt formájú mécsest. Nekem nagyon tetszettek a teljes alakos, tógát viselő római férfiak szobrai és egy sírt díszítő oroszlán, amelyik éppen vaddisznó felett győzedelmeskedik valamint Julia Domna császárné szobra (Szeptimusz Szeverusz felesége volt).

Egy falusi, családi panzióban szálltunk meg Willichben. Első osztályú, de mégis nyugodt, barátságos hely, kíváló szobákkal és ellátással. Másnap folytattunk utunkat Hollandiába. Nem sokkal az országhatárt átlépve megváltozott a táj, feltűntek a csatornákkal átszelt földek, legelők és a szélmalmok. Egyiptológiai szempontból Leiden nyújtotta az út csúcspontját.

Szakmai vezetőnk, dr. Bartos Zoltán elmesélte nekünk a múzeum háttértörténetét, majd kiemelt néhány jelentősebb tárgyat. A Rijksmuseum van Oudheden szorosan kapcsolódik a Leideni Egyetemhez. Alapját a nagy holland műgyűjtő, Gerard van Papenbroek egykori magángyűjteménye képezte, mely végakarata szerint 1743-ban a Leideni Egyetem tulajdonába került.

A múzeum alapítása azonban Caspar Reuvens holland történész, régész nevéhez fűződik, aki 1818-ban lett a Leideni Egyetem régészeti professzora. Kinevezését követően azonnal külön épületet kért a régészeti gyűjtemény számára, az egyetem azonban nem támogatta a kérést. Az oktatási miniszter támogatásával Reuvensnek mégis sikerült keresztül vinnie terveit. Reuvens megbízásából Jean Emile Humbert 1828-ban megvette a jelentős egyiptomi anyagot tartalmazó d'Anastasi-gyűjteményt, ez alkotja jelenlegi egyiptomi kiállítás egy jelentős részét. Például az írás végén látható Széth szobor is így került a múzeumba.

Giovanni Anastasi görög származású, Alexandriában élő kereskedő volt, az eredeti neve Anastasiou. Apja egyébként egy Damaszkuszban élő kereskedő volt, aki 1797-ben telepedett le Egyiptomban. Giovanni egy évvel később született meg. Giovanni sikeres kereskedő lett, majd 1828 és 1857 között svéd-norvég konzul volt. Ez idő alatt különböző ügynökei révén főként Szakkarában és Thébában élő egyiptomiaktól vásárolt egyiptomi régiségeket. Három nagy gyűjteményt értékesített, ezek közül az első, 5600 darabból állót vásárolták meg a hollandok 230.000 frankért. A második gyűjteményt 1839-ben a British Múzeum vásárolta meg, míg a harmadik 1857-ben Párizsban került árverésre, ez napjainkban a Louvre gyűjteményét gazdagítja. Anastasi 1860. augusztus 6-án halt meg Alexandriában. Vagyonának egy részét svéd jótékonysági szervezetekre hagyta, egy nagy gránit szarkofágot pedig a Stockholm Múzeumra.

Caspar Reuvens váratlan halála miatt a munkát tanítványa, Conradus Leemans folytatta, végül az ő igazgatása alatt jutott a gyűjtemény az önálló épülethez, mely 1838-ban nyitotta meg kapuját. Leemans nevéhez fűződik az egyiptomi anyag első katalógusa is. Sajnos az említett úriemberek közül kettőről úgy tűnik nem maradt fenn kép, ezért csak Reuvenst és Leemanst tudom megmutatni nektek. Hogy milyen csodákat lehet itt látni, abból ad ízelítőt a kollázs. A rajta szerepelő tárgyakról hamarosan szót ejtek.

.

A fenti képen balra Maya és Merit szoboregyüttese látható. A következő fotó blokkban láthatjátok azokat a szobrokat is, amelyek külön-külön ábrázolják a házaspárt. 2012-ben Egyiptomban sikerült megnézem örökhajlékukat és azóta vágytam rá, hogy láthassam ezeket a finoman faragott mészkőszobrokat. Maya Tutankhamon, Ay és Hóremheb uralkodása volt magas rangú hivatalnok, tehát az Újbirodalomban, a 18. dinasztia végén, de karrierje valószínűleg még III. Amenhotep uralkodása alatt kezdődhetett, de Tutankhamon idején ívelt felfelé. Többek között a kincstárak felügyelője volt, illetve a "Király legyezőhordozója az ő jobbján". Egyik címe volt a "Nekropoliszban folyó munkák felügyelője", itt a nekropolisz alatt a Királyok Völgyét kell érteni. Ez azt jelenti, hogy Maya felügyelte Tutankhamon sírjának készítését, illetve úgy tűnik, hogy több korábbi uralkodó sírját helyreállíttatta a Tutankhamon és Ay halálát követő években. Merittel közösen két leányuk született, Mayamenti és Tjauenmaya. Maya valamikor Horemheb uralkodásának 8. éve után halt meg. A szobrok szakkarai sírjából kerültek elő, mely egyébként még ismert volt az 1800-as években, mert Karl Richard Lepsius 1843-ban részben feltárta és dokumentálta. Ezt követően a sír helye feledésbe merült és csak 1986-ban találta meg újra az Egypt Exploration Society és a Rijksmuseum van Oudheden közös expedíciója, amelynek a vezetői Geoffrey T. Martin és dr. Jacobus Van Dijk voltak.

A kollázson középen, fent a taffehi dekorálatlan templom előtt állok. A mészkőtemplom eredetileg Núbiában állt, de az asszuáni gát építése miatt víz alá került volna. Augusztusz uralkodása alatt (i. e. 25 - i. sz 25) építették. A hollandok a núbiai leletmentés során végzett áldozatos munkájuk elismeréseként kapták ajándékba az egyiptomi államtól. Alatta a 17. dinasztia korabeli sedsed fejéket csodálom és hitetlenkedek, hogy tényleg a két szememmel látom. Útitársam, Emese szerint sokkal jobb fotó készült volna, ha a fejpántot a fejemre teszem. Nem is tudom... Ez a fejék "Antef diadémjaként" ismert, de napjainkban megkérdőjelezik azt, hogy valóban az övé volt-e. Azt biztos, hogy egy Dra Abu el-Nagában előkerült múmiáról származik, ez a hely a 17. dianasztia uralkodóinak temetkezési helye. A múmiát 1827-ben találták meg egy múmiaformájú koporsóban, amelyen a feliratok Antef királyt nevezik meg. A múmia ugyanakkor egy skarabeusz amulettet is visel, ezen viszont egy másik uralkodó, Szobekemszaf neve szerepel. Mindenesetre a fejpánt az Anastasi gyűjtemény darabjaként került Leidenbe.

 
A kollázson középen, legalul két usébti mellett állok. Meghökkentő a méretük, kicsivel több mint egy méter magasak, így a tárgycsoport legnagyobbjai közé tartoznak. Mészkőből készültek az Újbirodalom idején, III. Amenhotep uralkodása alatt. Az egyik Tjelé a másik pedig a hitveséé, Ipayé. Tjel Memphisz kormányzója volt, míg Ipay Amon énekesnője és a király dajkája.

Nehéz volna egyetlen személyes kedvencet kiemelni, az eddig látottak mind azok, és gyűjtöttem még egy csokorra valót. Egy biztos, hogy mind szemet gyönyörködtető. Itt van mindjárt Dzsehutimin csodálatos aranyozott mészkőszobra, mely Oziriszként ábrázolja őt trónon ülve, a kezében a királyság jelvényeivel. A szobor feliratából kiderült, hogy Dzsehutimin Thot papja volt, és az édesanyját Tadipenmanefernek hívták.

Panehszy múmiakartonázsa következik a III. Átmeneti korból, azon belül a 22. dinasztia idejéről. Panehszy Amon papja volt Thébában. A kartonázs egy olyan teremben áll, ahol szinte csak koporsók vannak kiállítva. A múmiakartonázst - mely szorosan körülveszi a bebalzsamozott és bepólyált testet - általában koporsókba helyezik, ez ebben az esetben is így volt, Panehszyé három fakoporsóból került elő. A kartonázs díszes, de nem annyira túlzsúfolt, mint a 21. dinasztia sárga alapú koporsói. A nagy egységekben különböző védelmező istenek és istennők kapnak helyet, és ott, ahol korábban Oziriszt ábrázolták és a szív mérlegelését, most a Napisten különböző alakjait látjuk, mint a napkorongot viselő, kosfejes szárnyait kitáró sólyom, és alatta a hasonló napkorongot viselő sólyom. Míg a kosfejes megjelenés az éjszakai forma, mely egyben Ozirisszel is azonos, addig a sólyomalak, vagy a sólyomfejes alak a nappali forma. Együtt a ciklikus megújulást és ujjászületést szimbolizálják, amelyben az elhunytnak része lesz. Szintén láthatjuk a Benu madarat, mely mind a Napistent, mind Oziriszt jelképezheti. Panehszy feje tetején egyébként a Napisten reggeli alakját, a skarabeuszt örökítették meg.  Az elhunyt isteni lényét hangsúlyozza az arc aranyozása és a csodálatos, berakásos istenszakáll. A koporsón megfigyelhető a piros színű múmiaszalag vagy múmiapánt is, ez az, ami olyan, mint egy sál. A védelmező istenek között megtaláljuk többek a Hórusz-fiúkat és Íziszt, valamint Nephtüszt. A talprészen az Ápisz-bika alakja szerepel, aki a hátán viszi az elhunytat a túlvilágra. A Rijksmuseumban őrzik még Panehszy kanópuszládáját is, amelyben benne vannak a kanópuszedények a belső szervekkel.

Találtam a múzeum gyűjteményében egy mészkőszobor-töredéket, mely valószínűleg Szenmutot és Hatsepszut leányát, Nofrut örökíti meg. Korábban nem ismertem ezen ábrázolásukat. Szenmut armanti származású férfiú volt, aki Hatsepszut uralkodásának 7. évében lett Nofruré hercegnő nevelője. Hihetetlen karriert futott be a fáraónő uralkodása alatt. A Két Ország Úrnőjének kamarása volt, Amon magtárainak felügyelője és a királynő építkezeséeinek felügyelője is. Abban a kiváltságban is részesült, hogy templomokban szobrokat állíttathatott. Ez azt jelentette, hogy a templomokban az isteneknek szánt áldozatokból a szobrai révén ő is részesült a túlvilági életében. Nofruré hercegnő apja feltehetőleg II. Thotmesz volt. Nagyon keveset tudunk róla, elképzelhető, hogy hozzáadták III. Thotmeszhez. Valószínűleg fiatalon meghalt, bár anyja megkoronázásakor előtérbe került, mert ő kapta meg a királynéi funkciókat. Utolsó ábrázolása Hatsepszut 11. évéből származik, és egy Szerabit el-Khadimban álló sztélén található.

A következő vitrinben egyiptomi íjak és tegezben nyílvesszők láthatóak, a madárkát formázó edény pedig annyira bájos.

Említettem, hogy a múzeum jól el van eresztve ékszerek tekintetében. Ide kerültek Dzsehuti tábornok nyakékei, kar- és bokaperecei. Ezek közül egy trapéz alakú ellensúlyt és egy nyakláncot választottam nektek. Dzsehuti a hódító III. Thotmesz fáraó tábornoka volt, akinek katonai expedíciói jelentősen növelték Egyiptom kiterjedését és befolyását. Az ország határa keleten az Eufráteszig, délen pedig a Nílus ötödik kataraktájáig terjedt. Nagyon valószínű, hogy Dzsehuti az aranyékszereinek nagy részét a kiváló munkája elismeréseként kapta az uralkodótól. Az "északi idegen földek vezetőjeként" a meghódított szíriai és palesztinai területekért felelt.

Nagyon szép az ókori egyiptomi életet ábrázoló képek is voltak a múzeumban. Egyet megosztok veletek itt. Ha minden igaz, akkor Willem de Famars Testas (1834 - 1896) munkája, de többet sajnos nem tudok róla, mert az információs tábla amit lefotóztam, nem ehhez a műhöz tartozik. Mégis annyira szép, hogy úgy döntöttem szerepeltetem itt. Ha valakinek van információja róla, az kérem, hogy jelezze felém. Köszönöm. Willem Testas 1858 és 1860 között járt Egyiptomban.

Az isten szobrok között is számos különlegesen szép darab található. Őket Nofertum szobrocskája fogja képviselni. Nofertum a teremtéskor az ősvízből kiemelkedő lótuszvirág ifjú istene, ezért gyakran kapcsolják össze a Napistennel. Nofertumot a kék lótusszal (Nymphaea caerulea) való kapcsolata miatt nem csak az újjászületéssel, hanem a szépítkezéssel, az illatszerekkel és a gyógyítással is összekapcsolták. Ugyanakor kettős természete van, egyrészt ő a barátságos, fénnyel teli napgyermek és a harcias oroszlán, aki megsemmisíti az ellenséget. Memphiszben az Újbirodalomtól egy hármasság tagjaként tisztelték, mint Ptah és Szakhmet gyermeke, de itteni kultusza korábbi. Az oroszlánistennővel való kapcsolata szintén korábbi, a Koporsószövegek szerint ugyanis a gyermekistenek közé tartozik, anyja pedig Szakhmet.

Nekem különösen tetszett néhány viszonylag egyszerűnek mondható, nagyobb méretű agyagtál. Valószínűleg azért, mert konkrétan ilyeneket még nem láttam máshol. Egyszerűségük ellenére egy-egy istenábrázolás díszíti őket, és némelyiken még kivehetők egy-egy rövid felirat maradványai is. Mik ezek az edények? - kérdeztem magamtól. Próbáltam kisilabizálni az információs táblát, de holland nyyelvű volt, így kevésbé sikerült. dr. Bartos Zoltán segítségével minden esetre arra a jutottam, hogy valószínűleg az isteneknek szánt áldozat lehetett bennük egykor. Egy istennek mégsem ajánljuk fel akárhogy az áldozatot, még ha szimpla agyagedényben kínáljuk is, az a minimum, hogy felrajzoljuk rá az istent, akinek az áldozatot szánjuk, nem igaz?. :) Azóta kiderítettem, hogy az egyik tálon olvasható feliratban füstölő áldozat összetevőjeként a fahéjat említik. Az edényeken égésnyom nincsen, ezért lehetséges, hogy az áldatokhoz szánt összetevők voltak bennük. Az egyik edényen Amon, egy másikon Ozirisz, egy következőn pedig Hórusz alakja szerepel. Én egy olyat választottam, amin Ré látható.

A papiruszok között is számos érdekes darab akadt. Ezek közül Kenna Halottak könyve papiruszának részletét mutatom meg nektek. Egészen pontosan a 17. fejezet egy részlete szerepel rajta. Jobbra a múmiát látjátok szentélyben, oroszlános ágyon feküdve. Ízisz és Nephthüsz istennő ragadozómadár, talán kánya alakjában siratja és védelmezi őt. Mellettük a zöldeskék, térdelő alak pedig egy olyan isten, akinek az ábrázolása nem jön velünk szembe mindenhol. Ő nem más, mint Nun, az ősvíz, a teremtés forrása. Hímnős természetű, ezért van olyan kerekded hasa és nagy mellei.

A következő szoborról nem is gondolná az ember, hogy az egyiptomi panteon rosszfiúját ábrázolja, annyira bájosra sikerült. A szemöldökét egy manöken is megirigyelné. Széth a káosz, a vihar és a sivatag istene. Uralkodni akart Egyiptom felett, ezért megölte testvérét Oziriszt, hogy örökébe léphessen. Hosszú háborúskodás robbant ki közte és Ozirisz halála után fogant fia, Hórusz között. Egyiptom trónját végül Hórusz nyerte el. Mindezek ellenére Széth a Napisten oldalán harcol az Apophisz - a pusztulás erőinek, a sötétségnek és a nem-létezésnek a megtestesítője - elleni kűzdelemben. Nagy fizikai erőt tulajdonítottak neki, úgy vélték jogarával könnyedén képes elpusztítani egy istent is. Eredetileg állati formában jelenítették meg. Egy különleges, eddig azonosítatlan állat kötődik hozzá, amit jobbára Széth-állatnak nevezünk. Később emberalakban, Széth-állatfejű férfiként is ábrázolták, ahogy ezen a szobron is.

Leidenben viszonylag későn jöttünk ki a múzeumból. Én  bizony  szívessen maradtam volna még, hogy fényképezhessek és videózhassak, de tervben volt egy kis városnézés is, ezért búcsút vettem a Rijskmuseumtól. Leiden egy aranyos kisváros, természetesen csatornákkal, kevés autóval és rengeteg biciklissel, no meg, mivel közel van a tenger, sirályokkal. A közelben áll a Peterskerk, belépőjegy ellenében lehet megtekinteni. A templom 1390 - 1570 között épült, késő gótikus stílusban. Itt szembesültem először azzal, hogy protestáns országban járunk. Egészen mások, szinte üresek a templomok.

Késő délután ismét buszra pattantunk, hogy ellátogassunk Delftbe, ahol egyébként a szállásunk is volt. Delft a kék-fehér fajanszáról híres. Itt egy rövid városnézésre és egy gyors vacsorára volt időnk, illetve nagyon finom a fagyi is.

A következő nap sajnos nem úgy alakult, ahogyan terveztük. Az Allard Pierson Múzeumot lett volna a csoport számára a fő attrakció Amszterdamban. Ez nem annyira nagy gyűjtemény, mint a leideni. A múzeum előtt és után felfedeztünk a várost. Ez a város is csatornákkal szabdalt. Láttunk kannabisz múzeumot és boltot, az ugyanis Hollandiában legális.Természetesen rengeteg a gyémántcsiszoló, valamint a sajtbolt is. Reggel első célpontunk a Régi templom volt, amelynek ablakait egy modern kiállítás keretében piros fóliával vonták be. No, hát erre ráragasztottuk a “piroslámpás templom” nevet, mi már csak így fogjuk emlegetni. Több fázisban építették, a legkorábbi része az 1300-as évek végére datálódik. A 1500-as évektől az 1700-as évek végéig temetkeztek ide, tehát itt az ember szó szerint sírköveken sétál. Az alsó képen látható egy díszes, címeres sírkő. A kicsi házrészlet azért szerepel a montázson, mert jól látható rajta a csiga. Hollandiában a házak keskenyek, a lépcsőházak szűkek, ezért a bútorokat csiga és kötél segítségével, az ablakon keresztül viszik be a lakásokba.

Ezután az Új templomot látogattuk meg, útközben elsétáltunk a Dam tér és a királyi palota előtt. Ezek láthatóak a montázson balra fent, a többi kép, mind az Új templomban készült. Ezt a 15. század elején építették. 1645-ben leégett, de helyreállították. Itt is több sír található a templomon belül, például Jan Van Galen admirális nyughelye is, aki Bartos Zoltán “Hadihajók nyugodt tengeren” című, nagy sikerű előadásának egyik főszereplője volt. Jan Van Galen egy a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható festményhez kapcsolódik. Ahogy a fotón is látjátok, itt zajlik a kulturális élet a templomokban, éppen egy nemzetközi sajtófotó kiállítást lehetett megtekinteni.

Egy finom ebédet követően vettük célba az Allard Pierson Múzeumot. Ekkor jött a fekete leves. Kiderült ugyanis, hogy éppen felújítják, ezért az egyiptomi gyűjteménye zárva van. Azóta megtudtuk, hogy 2019. tavaszán nyílik majd meg újra. Néhány egyiptomi tárgy ki van téve véletlenszerűen a vitrinekbe, ezekből mutatok nektek néhányat. Látható a kollázson egy Bész-szobor töredéke, két szisztrum, egy Thotot majom formájában ábrázoló szobrocska és egy fekvő oroszlán, ami az információs felirat szerint játék figura lehet. A bronz szisztrum azért különleges, mert Pompeiből származik. Nem Egyiptomban készült, de egy ókori egyiptomi szisztrum másolata, amit valamikor i. e. 50 és i. sz. 50 között készítettek. A szisztrum egy rituális hangszer, amellyel különböző szertartásokat kísértek. A rajta látható macskák Basztet istennő jelképei, míg a nyélen a női arc Hathor istennőt ábrázolja.

Így több időnk jutott városnézésre. Nekem nagyon tetszett, hogy a szűkösség ellenére mégis milyen zöld a város. A középső felső képen egy lakóhajó van és bizony még ehhez is tartozik kiskert. Középen legalul pedig a legkisebb kertek egyike. A csatornákon igen nagy a hajóforgalom. A Köln környéki szállásra való visszaindulás előtt még benéztünk a Rembrandt házba is, ahol a festő karrierje csúcsán élt. Látjátok középen fent azt a szekrényt, amiben egy ágy is van? Az emberben felmerül a kérdés, hogyan aludtak ebben. Nos, akkoriban - ez nem vicc - felülve aludtak az emberek. Vízszintesen csak a halottak fekszenek, ezért az élők kerülték azt, hogy így aludjanak.

Remélem tetszett ez a kis úti-beszámoló és felkeltette érdeklődéseteket mind Hollandia, mind a leideni egyiptomi gyűjtemény iránt. Engem pedig Amszterdam még visszavár, érzem. Szeretnék hajózni a csatornákon, megnézni a Gyémánt Múzeumot, a Rijskmuseumot és talán a Van Gogh Múzeumot is, illetve akkor elkészülhet a folytatás is, a Hollandia egyiptomi gyűjteményei 2.

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2018.06.11.

Utoljára szerkesztve: 2021.02.09.