Neues Museum, Berlin

Itt fogadja a látogatók hódolatát a szépséges Nefertiti. Nekem volt szerencsém többször is ellátogatni a városba és több helyen is láttam már a büsztöt. 2019-ben anyukám kedvéért mentük el Berlinbe önálló szervezésben.

A Múzeum-szigeten álló, késő klasszicista múzeum 1843 - 1855 között épült, Friedrich August Stüler fő műveként. Ő egyébként azt vallotta, hogy egy művészetnek otthont adó épület maga is legyen művészi. A múzeum a nevét - Új Múzeum - az 1830-ban megnyitott Királyi Múzeumhoz viszonyítva kapta, amit ma Altes Museumként, vagyis Régi Múzeumként ismerünk. A második világháború után az épület évtizedekig romokban állt. Bár újjáépítését még 1986-ban, az NDK fennálásának idején elkezdték előkészíteni, de a tényleges munka csak 1999-ben kezdődött meg. A Neues Múzeum 2009. októberében nyílt meg újra. Itt látható az egyiptomi és papiruszgyűjtemény, a berlini antik gyűjtemény egy része, illetve a Berlin régi történetét bemutató kollekció. Anno a régi épületben megpróbáltak Berlinbe varázsolni egy darabka Egyiptomot az egyiptomi udvar révén, ami igazán lenyűgöző volt és nagyon tetszik nekem. Eduard Gaertner egyik képén tudom megmutatni nektek. Sajnos a mai múzeumban nem állították helyre az udvart régi pompájában, maradványa egy körfolyosó része, ahonnan csodálatos a kilátás az egy szinttel lejjebb látható szarkofágokra.

2010-ben, néhány hónappal az újranyitás után unokahúgommal néztem meg a múzeumot és meg kell, hogy mondjam akkor még sokkal több teret kapott benne az ókori Egyiptom. Igaz, hogy láttam most olyan tárgyakat, amelyeket akkor nem. A kiállítás elrendezése, hogy úgy mondjam “érdekes”, ugyanis sem nem tematikus, sem nem kronológiai. A múzeum új elrendezésében a különböző gyűjteményeket nem választják el szigorú határok, így történhet meg például az, hogy egy fáraószobor elé egy mexikói kígyószobor került.

Most néhány szót a kollekció létrejöttéről és második világháború utáni sorsáról. Az egyiptomi régiségek első nagyobb csoportja 1823-ban érkezett meg Berlinbe. Öt évvel később IV. Frigyes Vilmos király megvásárolta az olasz üzletember és műkereskedő Giuseppe Passalacqua 1600 tárgyból álló kollekcióját. Passalacqua 1797-ben született Triesztben, sajnos nem maradt fenn róla kép. Lókereskedőként utazott Egyiptomba 1820-ban, de mivel ez az üzlet nem volt jövedelmező, felcsapott régésznek és régiségkereskedőnek. 1822 és 1825. között Théba nyugati partján, Aszaszifban folytatott ásatásokat. 1823-ban ő találta meg és tárta fel a Középbirodalom idején élt birtokvezető, Mentuhotep sírját. Az feltárás során készített akvarelljei napjainkban felbecsülhetetlen értékűek, mivel a II. Világháború során a sírból előkerült tárgyak nagy része megsemmisült Berlinben. Az olasz férfi lett a múzeum első igazgatója, amely akkoriban a Monbijou kastélyban volt (ez az épület megsemmisült a második világháborúban). A pozíciót 1865-ben bekövetkezett haláláig megtartotta, utóda Lepsius lett. A gyűjtemény jelentősen, mintegy 1500 tárgyi emlékkel bővült a Richard Lepsius által vezetett porosz expedíciók révén 1842 és 1845 között.

1855-ben a gyűjtemény beköltözött a Neues Museumba. Vásárlásoknak, felajánlásoknak és ásatásoknak köszönhetően folyamatosan bővült. A következő jelentősebb leletanyag, köztük Nefertiti büsztje, az 1911 és 1914 között Amarnában folytatott ásatásoknak köszönhetően került a múzeumba. Ugyanilyen jelentősek a Szahuré halotti templomában, illetve a Niuszerré Abuszírben található naptemplomában folytatott ásatások leletei. A második világháborúban a múzeum jelentős károkat szenvedett. Az épületet lebombázták és számos lelet elpusztult vagy megsérült, de szerencsére egy részüket már korábban biztonságba helyezték. A gyűjtemény ezután Berlinhez hasonlóan két részre szakadt. A Szovjetúnióba került tárgyakat 1958-ban adták vissza Kelet Berlinnek és ezeket a Bode Múzeumban állítottak ki. A nyugati szövetségesek által biztonságba helyezett tárgyakat 1967-ben kapta vissza Nyugat Berlin. Egy Stüler által tervezett épületben helyezték el őket, mely Charlottenburggal szemben található. A fal leomlása után a gyűjtemények egyesülhettek és visszatérhettek a múzeum szigetre, a Bode Museumban állították ki őket. 1996-ban ennek felújításakor a kollekció megint Charlottenburgba került. 2005-től egészen a Neues Museum megnyitásáig pedig az Altes Museumban lehetett látni. 2007-ben ott is megtekintettem a gyűjteményt.

Említettem Mentuhotep birtokevezetőt. Egy őt ábrázoló fából készült szobor napjainkban is látható a Neues Múzeumban. A sírjból előkerült többi megmaradt tárgyi emléket pedig egy vitrinben állították ki, ezeket tettem egy montázsra. Csodálatos a hajómodell. A hajótest az árbóc nélkül majdnem egy méter hosszú, zöldre festették. A fedélzet fehér, piros csíkokkal jelölték rajta a gerendákat. Az árbóc össze van csukva, vagyis ez a modell a folyón lefelé történő utazást mutatja. A sárga színű kabinban Mentuhotep ül fehér köpenyben. A hajónak 16 evezőse és egy kormányosa van, elöl pedig egy irányító áll. Ezen felül van, aki élelmet készít: egy asszony gabonát őröl, egy férfi pedig tésztát gyúr. Minden alakra ráírták a nevét, és az anyja nevét is. A háromrészes koporsószettből a külső sajnos a II. Világháború alatt megsemmisült. A középső és a belső koporsó láda alakú. A díszítés azt az elképzelést tükrözi, hogy a koporsó az elhunyt háza az örökkévalóságban. Mind a középső, mind a belső koporsó oldalát rizalitos palotahomlokzat motívum díszíti, de míg az előbbi alapszíne vörös, addig az utóbbié fehér. A bal hosszú oldalon mindkét koporsón megfigyelhető a szempár motívum. Ez egyrészt mágikusan védelmezte a múmiát, másrészt összeköttetést biztosított számára a külvilággal. Ezekbe a koporsókba eleinte oldalt fekve helyezték el a múmiát, így annak lehetősége volt szimbolikusan megpillantania a reggel felkelő napot. A szempárt még azután is felfestették a láda alakú koporsókra, hogy a múmiát háttal fektették bele. A koporsók belseje is díszett, itt azokat a tárgyakat - bútorokat, ruhákat, ételeket, italokat, ékszereket stb. - örökítették meg, amelyeket az elhunyt szeretett volna magával vinni a túlvilágra. Az úgynevezett eszközfríz alá a Koporsószövegekből származó mondásokat írtak fel.

A megistenült Jahmesz-Nefertari királyné alakja szerepel egy Deir el-Medinából származó sírfestményen. Az Újbirodalom korára, azon belül a 20. dinasztia idejére datálható. A királynét és fiát I. Amenhotepet Deir el-Medina lakói patrónusaiknak tartották. Ez a jelenet Inherkau, a munkások elöljárója sírját (TT 359) díszítette egykor. A királynét az Amon isteni feleségek jellegzetes ikonográfiájával örökítették meg. Vele átellenben, az ajtó másik oldalán I. Amenhotep alakja volt, napnainkban ez is Berlinben tekinthető meg.

Személyes kedvenceim közé tartozik egy a III. Amenhotep Nagy Királyi Hitvetesét, Teje királynét ábrázoló fából faragott szobrocska. Az ébenfából faragott fej Medinet el-Gurobból kerül elő és az Újbirodalom korából, azon belül a 18. dinasztia idejéről származik. Véleményem szerint még így sérülten is egy mestermű. A királyné egy összetett koronát visel a fején, mely szarvból, napkorongból és két hosszú tollból áll, utóbbi kettőn aranyozás nyoma látszik. Bal fülében egy kettős ureusszal díszített ezüstből és fajanszból készült fülbevaló van. Eredetileg kék színű rövid parókája lehetett, ennek azonban ma már csak nyomai fedezhetőek fel. A homlokát pedig eredetileg kettős ureusz-kígyó díszíthette. Teje körülbelül i. e. 1400 körül született Akhmimban. Apja Tuja, Min papja és marhacsordáinak felügyelője volt.

A következő tárgy Teje és III. Amenhotep legidősebb fiához köthető. A herceg múmiáját oroszlános ágyon fekve látjuk, a mellkasán az emberfejű, madártestű bájával. A szobrocska azt a momentumot örökíti meg, amikor a bá egyesül a holttestel az éjszaka során és ezáltal élettel tölti meg. Az ágy láb- és fejrészen Ízisz és Nephthüsz istennő van. Az ilyen jellegű szobor az Újbirodalom idején a temetkezési mellékletek része lehetett, mind a magán, mind a királyi temetkezésekben. A felirat a király fiaként és szem-papként azonosítja Dzsehutimesz herceget, Ekhnaton fívérét. Trónörökös volt, de még édesapja előtt elhunyt, körülbelül a 30. uralkodási évben. Ptah főpapjaként ő volt az, aki Memphiszben az első, vagy az első néhány Ápisz-bika temetéséért felelt. III. Amenhotep idejétől ugyanis úgy gondolták, hogy a Ptah földi megtestesüléseként tisztelt Ápisz halála után Ozirisszá válik, ezért az állatot ettől kezdve halála után mumifikálták és eltemették. 

II. Sepenupet “Amon Isteni Felesége” volt a 25. dinasztia idején. Piye fáraó leánya és Taharka nővére volt. A Későkorban ezeknek a nőknek különleges hatalma volt Thébában. Királyi feladatokat is elláttak, így például láthatjuk őket, amint áldozatot mutatnak be az isteneknek, de építkezéseket is folytathattak a régióban. A fekete gránitból faragott szobor kosfejes edényt felajánló szfinxként ábrázolja a hercegnőt. Az edény a karnaki templomban zajló újévi szertartásokra utal, amelynek során Amon-Rének víz áldozatot mutattak be. A kosfelejes edényben az áradás friss víze volt. A 46 cm magas, 83 cm hosszú szobor eredetileg Karnakban, az Amon templomban, a szent tó mellett állt. Megfigyelhető rajta a korszakra jellemző archaizálás: az emberi karokkal ellátott szfinxtípus az Óbirodalom korát idézi meg, míg a paróka a Középbirodalmat. A paróka felelett a keselyűkoronát is kidolgozták és eredetileg aranyozták, de napjainkban ez már nem látható.

Az ókori Egyiptomban gyakran temetik egy sírba a férjet és feleséget, esetleg egy vagy több gyermekkel együtt, illetve a fiút az anyával. Egy olyan mészkőszobor következik, amely egy ismeretlen férfit ábrázol a családjával, nem található rajta felirat, ami azonosíthatná őket és az előkerülés helye sem ismert. Hasonló Óbirodalom korabeli szobrokat Szakkarából és Gízából ismerünk. Ezen a szoborcsoporton a családfő alakja a domináns. A lábánál a jobb oldalon ülő hölgy a felesége, vagy a leánya lehet, bal oldalon fia áll, mindketten átfogják a családfő lábát. A nő bokáig érő köntöst visel. A fiút a gyermekekre jellemzően mezítelenül és gyermekhajfürttel ábrázolták. A festés egy része mára eltűnt, de még látható, hogy a férfi és a fiú gyermeket a hagyományoknak megfelelően vörösesbarna bőrrel ábrázolták, a nőét pedig sárgára festették. A családfő rövid göndör parókát és rövid kötényt visel. Szemei réz - napjainkra zöldre színeződött - és fehér illetve fekete színű kőberakással készültek. Stilisztikai jegyek alapján az 5. dinasztia idejére datálják.

Egyszerűen gyönyörű Honszu-meh III. Átmeneti korból származó bronzszobrocskája, amelyet nemesfém-berakások díszítenek. A kötényén Ozirisz alakja domborodik ki, így ez a szobor az úgynevezett theophor vagyis istent tartó típusba tartozik. Honszu-meh címe a “Honszu isteni atyja” volt, ez egy igen magas papi rang.  Hosszú redős kötényben van, sima ujjú ingben és szandálban. Feje hivatali tisztségének megfelelően kopaszra van borotválva. Nyakában ott látható Honszu isten, mint amulett. Kezei a kötény elülső részén fekszenek, szinte hozzáérnek Ozirisz vállához. A szobron egyébként még több alak is látható. A kötény jobb oldalán egy a kezében füstölőt tartó pap szerepel, akit a felirat Paserieniszetnek nevez. Megjelenik a másik oldalon is, de itt két golyószerű tárgyat tart a kezében. Meh-Honszu hátára Ozirisz, Ízisz és Hórusz alakját vésték be az ég hieroglifa alá. Az ingujján pedig Amon két formája van, jobb oldalon Amon-Ré a kettős tollkoronával, bal oldalon pedig az ithyphallikus luxori Amon. Honszu-Meh a szobron szereplő istenek oltalma alatt áll. Paserieniszet valószínűleg rokonságban áll vele, ő egyszerre mutat be áldozatot az isteneknek és Honszu-Mehnek.

Különlegesek a Római-korból származó egyiptomi múmiamaszkok, mert még ezeken is találunk ókori egyiptomi motívumokat. Egy előkelő hölgyét fogom megmutatni nektek, amelyet a közép-egyiptomi Meirben találtak. A fekete, göndör hajú nő római szokás szerint sötétvörös ruhát visel, amelyen sötétzöld és aranyszínű szalagok láthatók. Gazdagon felékszerezték. A fülbevalói mellett két nyakláncot, gyűrűket és karpereceket visel. A fején pedig rózsaszírmokból készített koszorút ábrázoltak, a közepén ovális dísszel. A hajat egyébként feketére festett lenből készítették el. A maszk oldalsó ás hátsó részein egyiptomi istenek láthatóak, akik két oldalról a középen álló Ozirisz felé tartanak. Oziriszt Anubisz és Hórusz védelmezi, felette bá madár lebeg. Az elhunytat az egyik oldalon Hathor, a másikon Anubisz vezeti.

Ptahmai és családja mészkőszobra Szakkarában került elő, egykor a sírkápolna falfülkéjében állt. Ptahmai II. Ramszesz hivatalnoka volt, és idős korára a "Ptah-templom papjainak vezetője" tisztséget kapta. Balra ül a felesége Hatsepszut, aki Amon énekesnője volt. Jobb oldalán pedig a legidősebb leányuk látható, a fáraó egyik háremhölgye. Megjelenik még a házaspár egyik fia, akit a felirat a fáraó szolgálójának nevez és egy másik leány is, a jobb kezében szisztrumot tartva, ő szintén Amon énekesnője volt és ő állíttatta a családi szobrot. A pap nyakában ott látható a dicsőség aranya, egy aranykarirkákból álló, kétsoros nyakék. Ez egy olyan kitüntetés, amit a fáraó adományozott legkedvesebb hivatalnokainak. Érdekes egyébként, hogy csak ő visel szandált, a család többi tagja mezítláb van. A háttámlán az alsó regiszterben Ptahmai gyermekei mutatnak be áldozatot szüleiknek.

Egy montázst is összeállítottam, hogy minél több tárgyat tudjak megmutatni. Az államalapítás időszakába röpít vissza bennünket a jobbra lent látható kalcit-alabástrom pávián szobor. Narmer fáraó szerekhbe írt neve szerepel rajta. Az Archaikus-korból maradt ránk (kb. i. e. 3000). Találkozhattok még a múzeumban Szenmuttal, aki Nofruré hercegnőt vonja védő ölelésébe ezen a kockaszobron. Gránitból van, az Újbirodalom korára, és azon belül a 18. dinasztia idejére datálható. Nagyon bájos az az aprócska fából faragott szobor, ami egy fiatal, a kezében macskát tartó leányt ábrázol. Abusir el-Meleqben találták meg, és szintén a 18. dinasztia idejéről származik (kb. i. e. 1380). Ugyancsak kortárs, vagyis 18. dinasztia korabeli Amon ajtóőre, Amenhotepuszer és felesége, Tanetuadzs kvarcit szoboregyüttese. A fából készült fekvő sakált a III. Átmeneti korra datálják (kb. i. e. 1075 - 746). A sakálokat a mumifikálással és az elhunyt túlvilági utazásával kapcsolták össze. Felirat nélkül nehéz megmondani, hogy a két fontos sakálistenség közül melyiket örökítették meg: a balzsamozás istenét Anubiszt, vagy Upuautot, az utak megnyitóját, aki Ozirisz, és így minden halott kísérője a túlvilágon. Az ilyen szobrok díszíthettek koporsót vagy szentélyt formázó ládát, illetve kanópusztartó-ládát is.

Hatsepszut azon kevés nők egyike, akik fáraóként uralkodtak Egyiptomban. I. Thotmesz leánya volt és fiatalon meghalt féltestvérének, II. Thotmesznek a felesége. Férje halála után a fiatal trónörökös, III. Thotmesz régense lett, majd 7 évvel később királlyá koronázták. Trónigényét azzal indokolta, hogy nem más, mint a birodalom legfontosabb istene, Amon választotta őt ki az uralkodásra, ő nemzette őt. A Deir el-Bahariban felépített "millió évek templomában" megörökítették az isteni fogantatás jelenetét. Több mint 20 éves uralodása a jólét és a művészetek virágzásának időszaka volt. Uralkodásának egyik kiemelkedő eseménye volt a punti expdíció, amelynek története szintén szerepel a Deir el-Bahari templomban. Innen származik a következő rózsaszín gránitból faragott, 87 cm magas szobor is. Miután fáraóként hatalomra került, Hatsepszutot férfiként ábrázolták. A szobron khat fejkendőt, állszakállt és ünnepi kötényt visel. A térdelő helyzet az istenek előtti tisztelet fejezi ki, számukra mutat be áldozatot egy a tartósság hieroglifájával díszített vizeskancsó formájában. A szobor arca mégis nőiességet sugároz az enyhén kerek arcformának, az ívelt szemöldöknek, a nagy szemeknek és a kecses szájnak köszönhetően. A szemet és a szemöldököt feketére festették.

Számomra a legkülönlegesebb tárgy egy elefántcsontból faragott, áttört karvédő volt, mely a 18. dinasztia idején IV. Thotmesz uralkodása alatt készült és amarnai házból (Q 48.1) került elő. A fáraó Egyiptom ellenségét, egy ázsiait semmisít meg Montu isten előtt. A sólyomfejű isten az élet hieroglifát és a tartósságot jelképező év hieroglifát, valamint a hajlított kardot nyújtja át a királynak. IV. Thotmesz napkorongot visel a fején, ez isteni mivoltára utal. Mögötte Uadzset istennő látható papirusznövényen. Ezt a díszes karvédőt a fáraó a bal alkarján viselhette ünnepek alkalmával, valószínűleg bőrre varták rá. Nem tudjuk, hogy ez a királyi tulajdon hogyan került egy amarnai házba.

Ritkán ábrázoltak medvét az ókori Egyiptomban, mert nem volt őshonos. Az egyik példa éppen itt Berlinben van. Az Óbirodalom korából, Szahuré (5. din.) Abuszírben található halotti templomából származik a jelenettöredék, amelyen szíriai barna medvéket (Ursus arctos syriacus) látunk, valamint egy edényt. Az állatok nyakörvet viselnek és egy a földben lévő karóhoz vannak kötve. Az uralkodók szívesen tartottak fogságban ilyen egzotikus állatokat az udvarukban és vadásztak is rájuk idegen földön. Ezzel is szemléletették poltikai és katonai hatalmukat az idegen országok felett.

Az egyiptomi gyűjtemény ékköve vitathatatlanul Nefertiti Amarnából származó büsztje, mely Ludwig Borchardt német egyiptológus révén került Berlinbe. Megtalálója többször is elmondta, hogy nem képes szavakba önteni szépségét: "leírni haszontalan, látni kell!". A Neues Múzeumban önálló helyet kapott az északi kupolateremben. Az alábbi montázson az Altes Múzeumban készített fotóim szerepelnek róla, mellettük viszont egy 2019-ben készített felvételen egész alakos szobra is látható, mely szintén Amarnában került elő ugyanabból a helyiségből, ahonnan a büszt is. Több darabban találták meg, de néhány elveszett részt tekintve helyreállították. A királynét az Amarna-kor végére jellemző stílusban, realisztikusan örökítették meg. A szobor érett nőként mutatja a Nefertiti, szeme és szája körül megjelennek a ráncai. A szemeket és a szájat festéssel hangsúlyozták. Egyik jellegzetes fejékét, az egyébként uralkodókra jellemző sapka koronát viseli. A homlokát egykor ureusz-kígyó ékesítette, a fülében korong alakú fülbevaló van. Ha nem látnánk a ruha ujját a jobb karon, azt hihetnénk mezítelen, de egy nagyon vékony áttesztő ruhát próbált visszaadni a szobrász, a fekete vonal a mellek felett arra utal, hogy uzeht-gallért is festettek rá és valószínűleg a ruha alját is festéssel jelölhették egykor. Lábát szandál ékesíti.

Az ókori kelet és az iszlám művészetek szerelmeseinek kötelező program az ugyancsak a Múzeum-szigeten álló Pergamon Múzeum megtekintése is. Fantasztikus dolgokat láthattok benne. A leghíresebb talán a babilóniai Istár kapu rekonstrukciója, amelynek egy részletét be is illesztettem ide nektek. A hiányzó téglákat reprodukciókkal pótolták.

A montázson két Egyiptomhoz kapcsolódó tárgy is szerepel. A szíriai Sam’alból került elő az az elefántcsont bútortöredék, amelyen ókori egyiptomi motívum látható. Az i. e. 9 - 7. századból maradt ránk, és talán Sed isten lehet az akit ábrázoltak rajta, vagy a gyermek Hórusz. Szerintem nagyon szép az Ó-Kairóból előkerült edény, amelyen egy lantos ábrázolása látható, a 11-12. századból maradt ránk. Több az iszlám Egyiptomból származó edényt, ékszert és szőnyeget is látni ebben a gyűjteményben.

A záróképen Berlin néhány híres nevezetessége látható. Például a vörös városháza, a Neptun kút, a TV-torony, ahová egyébként érdemes felmenni tiszta időben, mert eszméletlen a kilátás. Az időpontot minden esetre érdemes előre lefoglalni.  A képen balra lent a Reichstag üvegkupolás épülete van, amint látjátok, mi hajókáztunk is a Rajnán. Ez megint olyan dolog, amit feltétlenül ajánlok, mert a legfontosabb látnivalókat meg lehet nézni az egy órás út alatt. Az interneten előre meg lehet nézni, mikor honnan indul hajó, ez szezontól függ, jegyet ott a kikötőben tudtok venni a felszállás előtt. Jobbra lent pedig a Dóm látható. Ennek a kupolájába is fel tudtok menni, innen is gyönyörű fotókat tudtok készíteni a környék látnivalóiról. Mivel korábban nyit, mint a Neues Múzeum, mi itt kezdtük a napunk programját és innen sétáltunk át a közeli Múzeum-szigetre.

Mi csodálatos egy hetet töltöttünk Berlinben anyukámmal, még ha az időjárás nem is volt mindig kegyes hozzánk. Felfedeztünk a Berlin városában álló kastélyt, Charlottenburgot és ellátogattunk az UNESCO világörökgség részét képező Postdamba is. Az egy nap is kevés a sok ámulatba ejtő palota és a hatalmas, szobrokkal és szökőkutakkal tarkított park megtekintésére. Remélem kedvet csináltam nektek ahhoz, hogy ti is ellátogassatok Berlinbe.

Ajánlott link:

A Neues Múzeum online egyiptomi gyűjteménye:

http://www.smb-digital.de/eMuseumPlus?service=direct/1/ResultLightboxView/preselectFilterSection.$FilterGroupControl.$MpDirectLink&sp=10&sp=Scollection&sp=SfilterDefinition&sp=0&sp=1&sp=1&sp=Slightbox_3x4&sp=0&sp=Sdetail&sp=0&sp=F&sp=S10023&sp=S2

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2019.04.17.

Utoljára szerkesztve: 2021.05.24.