A Kunsthistorisches Múzeum és a varázslatos Bécs

 

Mindig megosztjuk a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetem programjait, mert az intézményben minden lelkes, az ókori Egyiptom iránt érdeklődőt, az erről a kultúráról tanulni vágyót szívesen látnak. A Szabadegyetemen sok éve hagyomány, hogy Bécsben, a Kunsthistorisches Múzeum Egyiptomi gyűjteményének megtekintésével zárja az évet. Sajnos ez a hagyomány idén megszakadt. 2017. decemberében egy vasárnapi napon azonban sokadszorra ültem fel a buszra dr. Pécsi Ágnesékkel, hogy eltöltsek egy fantasztikus napot a varázslatos Bécsben. Gondoltam mesélek nektek arról, miért is szeretem azt a várost.

Bécs nincs messze, kényelmes, három órás buszút, egy 15-20 perces szünettel, ezért nem kell korán kelni az induláshoz. Ezúttal 7 órakor indult a busz a Népligetből. Oláh Róbert, geológus vezetésével a csapat egy része ez alkalommal a Naturhistorisches Múzeumot látogatta meg, én azonban ismét visszamentem a KHM-be, elsősorban azért, mert egy akkor készülő cikkhez meg szerettem volna keresni azt a pár darab fajjum-portrét, amiről tudtam, hogy ott van kiállítva az Antik Gyűjteményben.

 

A bécsi Szépművészeti Múzeum Egyiptomi gyűjteménye nagyobb, mint a hazai, de mégis a kisebbek közé tartozik, így könnyen befogadható. Ennek ellenére még a sokadik látogatás is után találok olyan tárgyat, amire korábban nem figyeltem fel. Az ókori Egyiptom minden korszakából rendelkezik tárgyi emlékekkel. A félemeleten kilenc termet foglal el a tematikus kiállítás, mely négy fő témakör köré csoportosul: halottkultusz, kultúrtörténet, képzőművészet és az írás fejlődése. Két – három óra alatt megtekinthető akkor is, ha néhány tárgyat lefényképez az ember. A termek díszítése lenyűgöző. Az ókori Egyiptomot megidéző hangulat egyébként már része volt az építészek (Gottfried Semper és Carl von Hasenauer) eredeti elképzeléseinek is. Egyedülálló módon három, több mint hat méter magas egyiptomi vörösgránit oszlop is beépítésre került, amelyek a mennyezetet tartják. Figyelmet érdemelnek a falakat díszítő festmények is, amelyek több helyiségnek is különleges karaktert adnak. Ezek a jelenetek Khnumhotep Beni-Hasszánban található sírjának másolatai, amelyek az 1873-as bécsi világkiállításra készültek. Hangulatában a firenzei gyűjteményre emlékeztet, itt is megvannak még a régi vitrinek néhány teremben.



A gyűjtemény impozáns bejáratát két Szakhmet-szobor őrzi.

Az I. terem részlete az egyik vörösgránit oszloppal. Zárt papirusz  oszlopnak nevezik ezt a típust.  IV. Thotmesz idején készült (kb. i. e. 1420), de később  Merneptah és II. Széthi uzurpálta, vagyis magáénak tulajdonította.

Az első. terem egyik vitrine, amelyben balra Hór koporsója áll. Ez az i. e. 3. századból maradt ránk és feltehetőleg el-Hibében került elő. Jobbra Ptahirdisz múmiaformájú koporsója látható a Ptolemaiosz-korból.


Az egyiptomi gyűjtemény története az 1560-as évekig nyúlik vissza. Abban az időben vásárolta meg az osztrák császári család Konstantinápolyban Gemnefhorbak szentélyt-tartó szobrát, ez volt az a tárgy, ami megalapozta a későbbi gyűjteményt. A 18. században is került a Habsburgok birtokába néhány egyiptomi régiség, amelyet a „Münz- und Antikenkabinett”-ben őriztek. Az egyiptomi régiségek gyűjtése igazából Napóleon egyiptomi expedíciója (1789-1799) után élénkült fel. Ettől kezdve ugyanis kitüntető érdeklődés övezte az ókori egyiptomi kultúrát és emlékeit Európában. Ez idő tájt jelentősen bővült a bécsi gyűjtemény is, különösen Ernst August Burghartnak köszönhetően, aki 1821-ben számos tárgyat vásárolt, például III. Thotmesz gyönyörű szobortöredékét. Jelentős felajánlásokat tett még Anton Ritter von Laurin, aki osztrák főkonzul volt Alexandriában 1824 és 1849 között. Neki köszönhető például Neszsutefnut különleges szarkofágja. Rudolf koronaherceg, Ferenc József császár fia 1881-ben tett egyiptomi utazása során számos egyiptomi régiségre tett szert, ma ezek is a Kunsthistorisches Múzeum gyűjteményét gazdagítják. Később az egyiptomi kormány is ajándékozott tárgyakat a múzeumnak. Megemlíteném még Bak Fülöpöt is, aki az első egyiptomi magyar ásatásokat is finanszírozta, ő is adományozott tárgyakat a KHM-nek. A 19. század végén pedig a Maximilián mexikói császár tulajdonában lévő közel 2000 tárgyból álló Miramar-gyűjtemény is ide került. A 20. század elején az Osztrák Tudományos Akadémia által finanszírozott egyiptomi és núbiai régészeti feltárások révén bővült a gyűjtemény. Akkor még leletmegosztás volt Egyiptom és a feltárást finanszírozó ország között. 1914-ben az Egyiptomi Régészeti Hivatal eladásra kínálta Kaniniszut áldozati kápolnáját, amit magánfinanszírozásból sikerült a KHM-nek megvásárolnia, így napjainkban ez is itt látható. A gyűjteménynek ma otthont adó épület egyébként 1871 és 1891 között épült.


Nagyon szépen faragott Gemnefhorbak granodioritból faragott szobra, melynek a lelőhelye feltehetőleg Neith szaiszi temploma volt. Az istennő alakját ott látjuk a Gemnefhorbak kezében tartott szentélyben. A szobor a Későkorra, a 30. dinasztia idejére datálódik.

III. Thotmesz szobrának töredéke ugyancsak granodioritból van, de jóval korábbi az előző darabnál. Az Újbirodalom korában, azon belül a 18. dinasztia idején készült.

Neszsutefnut hatalmas szarkofágja rögtön az első teremben látható. Érdekessége, hogy a Kapuk könyve jelenetei és feliratai díszitik. Ez a túlvilági vezető az Újbirodalom idején készült királyi használatra. A szarkofág Ptolemaiosz-korból való és Szakkarában találták.

 

Ha megnézitek a múzeum weboldalát, akkor láthatjátok, hogy az Óboridalomtól a Görög-római korig több kiemelt tárgyat mutatnak be. Tény, hogy számos gyönyörű és/vagy különleges darabbal rendelkeznek. A megszokott módon néhány személyes kedvencemet mutatom meg legkorábbi időktől haladva a fáraókor vége felé. Koruk és formájuk miatt egyaránt nagyon szeretem az államalapítást megelőző időszakból származó állatalakú paletták. Az Óbirodalomból nagyon szeretem, Babaef egyiptomi alabástromból készült szobrát. Ennek a fényképezésével viszont eddig meggyűlt a bajom, még nem sikerült szép fotót készítenem róla, ezért nem tudom megmutatni. Egyik kedvencem a Khent nevű hölgyet ábrázoló mészkőszobrot, mivel lábainál olyan bájos a mezítelen kisfiú, aki egyébként a fia, Rudzsu. A Középbirodalomból gyönyörű színes festése miatt Kheti sírreliefjét és a fajansz vízilószobrot említeném, utóbbi megtalálható a történelem blokkban, a korszakot bemutató részben. Kheti és Henet reliefjén, ha felnagyítjátok és figyelmesen megnézitek, akkor pirossal látható a rácsozás, aminek segítségével az egyiptomi kőműves,  pontosabban a "körvonalak rajzolója" felrajzolta a jelenetet a kőlapra, hogy utána a kőműves kivésse azt. A hölgy előtt, vagy inkább mellett ott látható a kozmetikai ládája, olajos edényekkel és tokba helyezett tükre is.

 


Talán kőszáli kecskét ábrázoló állat alakú paletta a Nagada II korszakból.

Khent és a gyermeke, Rudzsu. Niszutnefer gízai masztabájában találták meg. Óbirodalom, 5. dinasztia (kb. i. e. 2500)

Kheti és felesége Henet látható a sztélé bal oldalán gazdagon megrakott áldozati asztal előtt. A fiuk Montuhotep mutatja be az áldozatot nekik.

 
Az Újbirodalom korából pedig Hóremheb és Hórusz szoboregyüttese, III. Amenhotep szfinx töredéke és a természetesen a Szakhmetek állnak hozzám a legközelebb. Finom faragásukkal az egyiptomi szobrászat kiemelkedő alkotásai. Az ókori egyiptomiak elképzelése szerint az uralkodó maga volt az élő Hórusz. Horemheb nem királyi vér volt, hanem a hadsereg főparancsnoka. Az idősen trónra lépő és örökös nélkül meghalt Ayt követte a 18. dinasztia utolsó királyaként. Ez a szobra is azt erősíti, hogy isteni hatalom révén uralkodott, ahogy Egyiptom minden fáraója. A következő Újbirodalom korabeli emlék számomra a furcsasága miatt különleges. Ez egy a 18. dinasztia elejére datálható, hölgy számára készített koporsó, amit Núbiában, Anibában találták meg. Ilyen agyagkoporsók egyébként Egyiptom területéről is előkerültek és az Újbirodalomtól a Ptolemaiosz korig előfordulnak. Az arcot és a parókát kissé groteszk formában kidolgozzák, hölgyek esetében megformázzák a mellet is, mely alatt a durván kidolgozott kezek is láthatóak.


III. Amenhotepet egyiptom napkirályának is szokták nevezni, mert magával a Napistennel azonosította magát. Hosszú uralkodása Egyiptom egyik fénykora volt. Uralkodása alatt több száz szobrot állítattot az oroszlánfejű Szakhmet istennőnek, akit Thébában Muttal azonosítottak.

Horemheb és Hórusz szobra. Újbirodalom, 18. dinasztia. A mészkőszobor lelőhelye nem ismert. Tökéletesnek tűnő állapotát restaurációnak köszönheti.


Agyagkoporsó részlete, a 18. dinasztia elejéről, Núbiából. A koporsó alakja szivarra emlékeztető. Elöl, felül jól látható az a rész, amit azután illesztettek a helyére, hogy becsúsztatták a múmiát. Ez a rész a későbbi korokban lefelé meghosszabbodott.

 

Csodálatosak a 19. dinasztia korabeli sztélék, amelyek közül az I. Széthi uralkodása idején élt Hi által készíttetett és Memphiszben felállíttatott példányt választottam. A későbbi korszakokból a gazdagon dekorált koporsók érdemelnek meg kitüntető figyelmet, melyek közül fentebb már láthattatok kettőt. Jellegzetes 21. dinasztia korabeli koporsó Meretenaheté, aki Ízisz énekesnője volt. A sárga alapú koporsó külsejét istenalakok és feliratok díszítik. A festés színe egyébként sötétebb mint eredetileg volt, ugyanis modern restauráció során viasszal vonták be. Láda alakú koporsójában fekszik a Ptolemaiosz-kori múmia, melyen a múmiadíszek is jól megfigyelhetők. Nagyon szeretem még a hazai múzeumban őrzött Sesonk trónörökös szobrának “testvérét” is, ami szintén itt van kiállítva.

 



Hi vagy Haja sztéléje. Újbirodalom, 19. dinasztia. Feltehetőleg Szakkarában került elő és a sztélének Leidenben van egy párja. A mészkőből faragott sztélé tulajdonosának népes családja is megjelenik az alsóbb regiszterekben. Fent azonban azt látjuk, hogy Haja fontos túlvilági isteneknek mutat be füstölő és tisztító áldozatot, úgy mint: Ozirisz, a túlvilág ura, valamint az ő testvére, egyben felesége Ízisz és a fiúk Hórusz. A sakálfejű Anubisz a balzsamozás istene, ő is lehet Ozirisz fia, de ebben az esetben az anyja Ízisz ikertestvére Nephthüsz.

Meretenahet múmiaformájú koporsója. III. Átmeneti kor, 21. dinasztia kb. i.e. 1200-1050. A hölgy a parókája felett egy szirmokból és levelekből font koszorút visel. A koporsó felénk eső oldalán Ízisz énekesnője több istenalak előtt hódol. Megjelennek például a Hórusz-fiúk, illetve Ozirisz és Ízisz is.

.

Anemhór múmiája a Ptolemaiosz-korból. A múmia fején látható a múmiamaszk, mely bár nem aranyból készült, mint Tutankhamoné, hanem kartonázsból, de az arcot aranyozták. Ez az elhunyt istenszerűségét hangsúlyozza. Lejjebb néhány olyan motívumot látunk kartonázsból elkészítve, amelyek a múmiaformájú koporsók festését idézik, mint a melldísz, az uzeht-gallér vagy Nut istennő alakja, aki szárnyas karjait védelmezően a holttest fölé teríti.

 

Az ókori egyiptomi istenek megszállottjai a IV. teremben számtalan, zömében a Későkorból származó bronzszoborral találkozhatnak. Köztük az egyik legszebb a lentebb látható íbisz szobor. Ez a madár Thot, a bölcsesség istenének szent állata volt. Ritkasága miatt különleges, és kivitelezésében is szép az ugyanebben a teremben, de külön vitrinben kiállított Mihosz istent ábrázoló 26. dinasztiak korabeli bronzszobor is. Mihosz  többek között hadisten és a szent helyek őrzője, úgy gondolták védelmezi a fáraót csata közben.  Szakhmet vagy Basztet istennő fiának tartották.  Érdekesség, hogy Mihoszt is tisztelték élő állat - természetesen egy élő oroszlán - formájában, mégpedig Leontopoliszban. Halála után az Ápisz-bikához hasonlóan Ozirisszá vált, a testét mumifikálták és ünnepélyesen eltemették.

Ezek után átsétáltam az Antik gyűjteménybe, ahol szintén csodálatos dolgokat lehet látni, például mozaikot és számtalan szobrot. Utóbbiak között néhány császárt is felfedeztem. Illetve itt vannak a múmiaportrék is.

 



Thot istent íbisz alakban megörökítő szobor a Későkorból. A madár teste fából készült, míg a fej, a hemhem korona a faroktollak és a lábak ezüstből. Meseszép.

Mihosz szobra. Későkor, 26. dinasztia (kb. i.e. 664 - 525) idejéről. Rövid uralkodói kötényt visel, a fején lévő korona töredékes, de felismerhető rajta az ágaskodó ureusz-kígyó. Jobb kezében talán valamilyen jogart vagy botot tartott, de ez mára elveszett.

Hölgyet ábrázoló Fajjum-portré er-Rubayatból. Meg szokták kérdezni, hogy egyiptomi személyt látunk-e ezeken a portrékon. Elképzelhető, hogy igen, hiszen ez az öltözködés, hajviselet felelt meg az akkori divatnak, ugyanakkor jelentős görög népesség élt már ekkoriban Egyiptomban, tehát az sem zárható ki, hogy a hölgy tényleg görög származású volt.

 

A KHM azonban sokkal több, mint az egyiptomi gyűjtemény. Ha kint nagyon hideg van, mondjuk -10 fok, esetleg esik az eső – mindkettőre volt már példa a bécsi látogatásaimkor –, akkor akár a teljes napot is el lehet tölteni itt, a Kunstkammer (kincseskamra) és a festmények felfedezésével. Át lehet szaladni a Mária Terézia tér szemben lévő oldalán álló Naturhistorisches (Természettudományi) Múzeumba is. Itt többek között gyönyörű ásványokat, ékszerekbe foglalt gyémántokat, meteoritokat, illetve több nagyméretű dínó csontvázat is meg lehet nézni. Jó időben viszont érdemes sétálni Bécsben, nagyon szép a ring és gyalogosan is könnyen megközelíthető több látnivaló. Közvetlenül a két múzeum iker épülete mellett található a Hofburg, ahová szintén be lehet menni. Sok a monarchiához és Sissihez köthető emlékkel lehet itt találkozni. Az ádventi időszakban érdemes körülnézni mind a két múzeum közötti téren, mind a Rathaus előtt lévő karácsonyi vásárban. Azon a száraz, mérsékelten hűvös vasárnapon én is ezt tettem. Elsősorban a kulináris élvezeteknek hódoltam. Ezúttal a narancspuncsot kóstoltam meg, melyet a forraltborhoz hasonlóan melegen kínálnak. Nekem nagyon ízlett. Ezt követően bratwurstot (sültkolbász) ettem, amelyet finom, omlósan puha bagettben kínáltak. Desszertnek étcsokoládéba mártott, nyársa fűzött málnát fogyasztottam. Ez a menü összesen 14-15 Euróba került. Vásárfiaként pedig a nagyméretű édes perecekből hoztam egyet.

A Kunsthistorisches Museum weboldala, ahol a teljes gyűjtemény online kereshető, kutatható:

http://www.khm.at


 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2017.12.18.

Utoljára szerkesztve: 2020.12.19.