British Múzeum kis extrával

 

Amióta érdekel az ókori Egyiptom, azóta szerettem volna eljutni három nagy európai múzeumba, ezek a Louvre Párizsban, a Museo Egizio Torinóban és a British Múzeum Londonban. Utóbbira kellett a legtöbbet várnom. Emlékszem, mennyire, de mennyire irigyeltem a Vámbéryseket több mint tíz évvel ezelőtt, amikor ők egy út keretében keresték fel a londoni és a párizsi gyűjteményt. Akkor nem volt lehetőségem velük menni.

Az egyik nagy álmom válhatott tehát valóra 2019. októberében. Saját szervezésben, anyukámmal ketten fedeztük fel London csodáit, így a British Múzeum egyiptomi gyűjteményét is. A metróállomáson már találunk ráutaló jeleket, szinte az egész megállóban egyiptomi koporsókat, koporsókról származó jelenetek láthatunk, természetesen csak képeken.

 

Csak ámultam és bámultam az ingyenesen megtekinthető múzeum emberektől nyüzsgő termeiben a gyönyörű tárgyakat. A nagyméretű múzeum térképét nézegetve úgy tűnhet, hogy nem nagy a gyűjtemény, ez a kép azonban csalóka. A földszinten három, szinte egybefüggő teremben tekinthető meg Egyiptom szobrászata, mely egy egész épületszárnyat elfoglal. Az első emeleten pedig hat kisebb teremben láthatunk még egyiptomi emlékeket, ezek szintén egy szárnyon húzódnak végig. Mi 4-5 órát töltöttünk el a múzeumban, de nem mondhatom, hogy nem maradtam volna még többet is.

 

Hogyan is alakult ki a British Múzeum egyiptomi gyűjteménye? Amikor 1753-ban Hans Sloane meghalt, a nemzetre hagyta régiséggyűjteményét. A British Múzeumot azért hozták létre, hogy ezeknek a tárgyaknak otthont adjon. Ennek az eredeti kollekciónak 150 darabja származott Egyiptomból. Amikor a britek 1801-ben legyőzték a franciákat Egyiptomban, számos antikvitást elkoboztak tőlük. Ezeket 1802-ben III. György király nevében adták át a múzeumnak, a leghíresebb tárgy közöttük a Rosettei-kő volt. Ezt követően Egyiptom Mohammed Ali ellenőrzése alatt állt, aki szívesen látta a külföldieket az országban. Ennek eredményeként a külföldi konzulok régiséggyűjteményeket alakítottak ki. Az egyik a brit konzul, Henry Salt (1780 – 1827) volt, aki ügynökeinek köszönhetően több igen jelentős gyűjteményt halmozott fel. Az egyik ügynök Belzoni volt. Salt két gyűjteménye képezi a British Múzeum egyiptomi kollekciójának magját.





Holborn metrómegálló, itt kell leszállni a Múzeum felé.

A múzeum épülete. A kordonok a sorbanállók menetirányát határozzák meg. Mi nyitás után nem sokkal értünk ide, nem volt nagy tömeg.

A képen bal oldalon Henry Salt szerepel, míg jobb oldalon Giovanni Baptista Belzonil.


Belzoni (1778 – 1823) az a bizonyos páduai születésű erőember, akiből aztán régész, kincskereső és felfedező lett. Ő felelt II. Ramszesz szobortöredékének Angliába szállításáért, mely 1817 óta a múzeumban látható. A fotó kissé csalóka, mert nem mutatja meg a valódi méretet, a töredék ugyanis több mint 2,5 méter magas és több mint hét tonna súlyú. Egy olyan gárnit tömbből faragták ki, amelyben keveredik a vörös és a szürke szín, nagyon valószínű, hogy szándékosan készült így, hogy az uralkodó arca vöröses. Az 1830-as években újabb papirusz- és régiséggyűjteményeket szerzett meg a múzeum. 1866-ra a gyűjtemény már körülbelül 10 000 tárgyból állt. Közvetlenül régészeti feltárásokról származó leletek a 19. század végén érkeztek ide az Egypt Exploration Fund-nak (napjainkban Society) köszönhetően. E.A. Wallis Budge munkájának eredményeként - aki 1894 és 1924 között volt a gyűjtemény vezetője - pedig ismét jelentős mennyiségű tárggyal gyarapodott a kollekció.

Számos híres tárgy, emlék található itt, közéjük tartoznak a Nebamon sírkápolnájának faláról származó festmények. Egy zenész hölgyeket ábrázoló darabot választottam. Nebamon Thébában élő hivatalnok volt, a gabonáért felelő írnokként dolgozott. A British Múzeumban 11 töredék található az egykor a sírkápolna falát díszítő jelenetekből. A másik világhírű darab vitathatatlanul a Rosettei-kő, amelynek feliratai vezették Champoliont a hieroglif írás megfejtéséhez. A sztélét a napóleoni expedíció során francia katonák találták meg 1799-ben Rashid mellett, a Fort Julien erőd közelében árok ásás közben. Érdekesség, hogy eredetileg nem itt állt a körülbelül 760 kilót nyomó sztélé, hanem valószínűleg egy ott elsüllyedt hajó ballasztjából kerülhetett oda. Egy dekrétum vagy határozat áll rajta, ugyanaz a szöveg hieroglif, démotikus és ógörög írással. Sajnos ennek a közelébe csak nehezen tudtam odaférkőzni, mindenki e köré tömörül, de azért készült róla fotó.




II. Ramszesz gránit kolosszusának töredéke, az ún. ifjú Memnon.

Újbirodalom, 19. dinasztia.

Zenészeket megörökítő falfestmény Nebamon sírkápolnájából. Újbirodalom, 18. dinasztia, körülbelül i.e. 1350.

Rendkívül jelentős emlék, a Rosettei-kő.

Ptolemaiosz-kor, azon belül V. Ptolemaiosz uralkodása, i.e. 196.


A múzeum legnépszerűbb termei közé tartoznak egyébként az ókori Egyiptomnak szentelt helyiségek, itt még ebédidőben és utána is sokan nézelődnek. Az intézmény büszke a múmia és koporsó gyűjteményére, melyből több mint 140 darabbal rendelkeznek. Közülük csupán néhány van kiállítva egyrészt helyhiány miatt, másrészt azért, mert egy részük általában vándorkiállításon van más városokban vagy országokban, harmadrészt pedig próbálják úgy tárolni ezeket, hogy minél jobban és minél tovább megőrződjenek. Hármat szeretnék itt megmutatni nektek közülük - a többinek pedig illene bekerülnie a koporsókról szóló cikksorozatba. Az első Nebkheperré Intef fából faragott, gesszóval bevont és aranyozott, tollmintás koporsója a II. Átmeneti korból. Az Újbirodalom korából egy lenyűgöző szettet választottam. Henutmehyt belső koporsóját, múmiatábláját  és külső koporsóját. A két koporsó dekorációja egyébként nagyon hasonló. Amon papnője háromosztatú parókát visel, melyet a növényi motívumokból álló fejpánt mellett lótuszvirágok és hajszalagok ékesítenek. Mellét bár majdnem teljesen eltakarja a hosszú paróka, a külső koporsón egy kicsit mégis látszik, hogy rozetta motívum díszíti. Széles uzeht-gallérja és pektroálja, azaz melldísze is van. A fedélen a szárnyait kiterjesztő Nut istennő alatt a feliratsávok között a Hórusz-fiúk jelennek meg, míg a lábrésznél Ízisz és Nephthüsz. Végül pedig Penszehór koporsója következik. Ő egy líbiai férfi volt, aki Egyiptomban telepedett le. A III. Átmeneti korban, a 22. dinasztia idején élt. Fából készült múmia alakú koporsójának az alapszíne fehér, a férfi arcát ugyanakkor vörösre festették - ez a férfiakra jellemző testszín. Szokásos módon parókát, fejpántot és uzeht-gallért visel. A kezeket ebben a korszakban nem jelenítették meg a koporsókon. A széles-gallér alatt látható például a szív mérlegelésének jelenete és az is, amikor az igaznak bizonyult Penszehór megjelenik Ozirisz, a túlvilág ura előtt. A felénk eső oldalon pedig Thot vezeti az elhunytat a túlvilági bíróság elé. A koporsón a lábfejek felett az elhunyt Ozirisz előtt hódol. A koporsó alsó felének a belsejét egyébként Nut istennő alakja foglalja el.





Nebkheperré Intef rishi típusú koporsója. Tulajdonosa a 17. dinasztia egyik uralkodója volt kb. i.e. 1600-ban.

Henutmehyt múmiaformájú belső koporsója aranyozott és gazdagon dekorált. A külső koporsó sárga alapú, de Nut istennő ábrázolása, a karok és az arc ez esetben is aranyozott. Mind a múmiaforma, mind az aranyozás az elhunyt isteni jellegét hangsúlyozza. A belső koporsóba a múmiára még egy ugyancsak díszes múmiatáblát is helyeztek.

Újbirodalom, 19. dinasztia (kb. i.e. 1292 - 1190).

Penszehór koporsója.

III. Átmeneti kor, 22. dinasztia (kb. i.e. 945 - 715).

 

Jó hír, hogy nagyon sok a weboldalon olvasható leíráshoz találtam olyan tárgyat, amit majd be szeretnék illeszteni az anyagokba. Most engedjétek meg, hogy a szokásos módon néhány személyes kedvencemet is megmutassam. Elsőként a Gayer-Anderson macskát, mely véleményem szerint legszebb példánya tárgycsoportjának. Viaszveszejtéses eljárással készült bronzból. Ezüst berakásos melldísze van, illetve arany fülbevalói és orrkarikája. A Későkorban, kb. i.e. 600-ban készült és feltehetőleg Szakkarában került elő. Ő is egy az isteneknek felajánlott ajándék volt. Az 1830-as években a britt őrnagy Robert Grenville Gayer-Anderson tulajdona volt, aki Mary Stout Shaw-val közösen adományozta a múzeumnak. Röntgen vizsgálatok kiderítették, hogy az őrnagy, aki nagyszerű restaurátor is volt, kijavított egy törést a macska testén. Egy érdekes kőtömbből faragták ki a következő szobrot. Ott, ahová mutatok egy istenháromság szobrának kellene lennie a standardon, valószínűleg Ízisz, Ozirisz és Hórusz alakja volt az. A herceg másik kezében az Abüdosz-fétis van. Haemuaszet (Aki felragyog Thébában) II. Ramszesz és Iszetnofret fia volt. Gyakran említik, mint az első egyiptológust, mert előszeretettel kutatta és restauráltatta a régi templomokat és sírokat. Haemuaszet Ptah főpapja volt Memphiszben. A kvarcit konglumerátumból készült szobor hátoldalán Oziriszhez szóló feliratok vannak, Assziutban találták meg. A következő lelet egy bájos, fából faragott gyermek játék. Mozgatható állkapcsú nőstény oroszlánról van szó, amelynek a fogai bronzból, míg szemei kristályból készültek. Ha a madzagot (modern kori), mely az állat fején megy keresztül meghúzzuk felfelé, az állat állkapcsa bezárul. Az Újbirodalom időszakából származik és Thébában találták.





A Gayer-Anderson macska.

Későkor, kb. i.e. 600.

II. Ramszesz legidősebb fia, a trónörökös herceg Haemuaszet.

Újbirodalom, 19. dinasztia

Fából készült, oroszlánt formázó gyermekjáték. Újbirodalom.


Az alábbi diadémot néhány évvel ezelőtt értékesítette a Christie’s aukciósház. Hasonló darabot őriznek Leidenben. Ez a diadém jelenleg az al-Sabah gyűjtemény részét képezi, de kölcsönbe a múzeumnál van. Kellemes meglepetés, nagy boldogság, hogy láthatja a nagyközönség. Valószínűleg Mentuhotep királyné Dra Abu el-Nagában található temetkezéséből származik, aki Dzsehuti fáraó felesége volt. A fejpánt ezüstből készült. A temetkezést helyiek találták meg érintetlenül 1822-25 között. Mára a királyné koporsója és teste elveszett, de a koporsójáról 1832-ben készültek rajzok, ezeket a British Múzeumban és Oxfordban, a Bodleian Könyvtárban őrzik. Újbirodalom korabeli bútorokat és edényeket is szeretnék muttni nektek. Székek, ládák és fejtámaszok, valamint több edény is látható a képen. Ezek a tárgyak mindig közelebb hozzák hozzám az ókori embert, ilyenek vehették körbe őket a mindennapi életben is. Látjátok azokat a kis tárgyakat balra lent, a fejtámaszok mellett? Az egyiptomiak otthon is istenekkel vették körül magukat, erre utalt az információs tábla, amely ezeket a tárgyakat kíséri. Balra egy Bész istent formázó szemfestékes edény van, a tartóban még ott az aplikátor is, amivel a festéket felkenték. Bész nem csak a családokat és a szülő nőket, gyermekeket védelmezte, hanem az alvó embereket is. A jobb oldalon látható agyagkobra esetében azt árulta el a információs tábla, hogy egy varázsszöveg szerint ezekből a lakóhelyiségek mind a négy sarkában elhelyeztek egyet. Ezek mágikusan biztosították a szoba védelmét. Az égetetlen agyag keselyű és kosfej Abüdoszban, templomi környezetben került elő. Az ilyen és hasonló (különböző állatokat ábrázoló) figurák ugyanakkor gyakori leletei az Újbirodalom és III. Átmeneti kor településeinek is.




Kettős kobrával díszített ezüst királynéi fejpánt. II. Átmeneti kor.

Újbirodalom korabeli bútorok és edények.

A tárgyakhoz tartozó információs tábla címe: "Istenek a lakókörnyezetben".

 

Valódi kis mesterművek az Archaikus kor aranylemez-fedeles kőedényei. Az egyiptomi történelem korai időszakából származnak, konkrétan a második dinasztia egyik uralkodójának, Haszehemiunak az Abüdoszban található sírjából. Dolomitból faragták őket és még rajtuk van az aranyszálon az agyagpecsét is, ami lezárja őket. III. Amenhotep fáraót mint oroszlánt ábrázolja a következő vörösgránit szobor. Párjával együtt Szolebben, Amon-Ré templomának bejáratát őrizték. Később a kusita uralkodó, Amanislo uzurpálta őket, a mellkasukra felíratta nevét és Napatába szállíttatta őket. Egy kézen meg lehet számolni, hány királylista került elő az ókori Egyiptomból. A British Múzeumban tekinthető meg az egyik. Ez I. Széthiéhez hasonlóan mészkőből faragott és ugyancsak Abüdoszban volt egykor, mégpedig II. Ramszesz templomában. Sajnos nagyon töredékes. Az alsó sorban Ramszesz kartusai váltakoznak folyamatosan, felette szerepelnek a korábbi uralkodók nevei. A középső sorban a 12., 18., és 19. dinasztia uralkodói szerepelnek, azonban sokakat kihagytak, így például Hatsepszutot is, valamint az Amarna-kor uralkodóit.





Dolomit edények arany fedéllel. Archaikus kor, 2. dinasztia

A szolebi oroszlánok egyike. Újbirodalom, 18. dinasztia

II. Ramszesz abüdoszi királylistája. Újbirodalom, 19. dinasztia

 

Hápi, a hermafrodita Nílus isten alakjával gyakran találkozhatunk domborműveken. Trónok oldalán szokták az ő alakjai elvégezni az Két Ország egyesítését. A templomok reliefjein pedig Egyiptom különböző részeinek javait jelképesen a templomba viszi. Itt láttam először szobor formájában, áldozati táblát tart maga előtt. A kvarcit szoborról úgy tartják, hogy I. Oszorkon vonásait viseli, mivel állíttatója az ő fia, Sesonk volt. A bal oldalon szerepel a herceg alakja, aki Amon főpapja volt ebben az időben. Az istent egyébként annak a bőségnek az ábrázolásai veszik körül növények és madarak formájában, amelyet az áradással Egyiptomnak hoz. Karnakban találták meg.

Panehszy a kincstárfelügyelő naophor vagyis naoszt tartó mészkőből faragott szobra a következő tárgyunk. Az uralkodó fáraó, mégpedig II. Ramszesz kartusai a hivatalnok vállába vannak vésve. A naoszban Ozirisz, Ízisz és Hórusz alakja van, ezért elképzelhető hogy eredetileg Abüdoszban állt. A feliratok között egyébként az említetteken kívül Upuauthoz és Anubiszhoz szóló fohászok is szerepelnek. Ezzel a képpel búcsúzom a British Múzeumtól, és most jöjjön az extra. Az ugyancsak Londonban található Victoria és Albert Múzeumban - szintén ingyen megtekinthető - nem több, mint öt darab ókori egyiptomi tárgy van kiállítva. Közülük az egyik azonban egy olyan példány, ami miatt mindenképp érdemes betérni a fanatikusoknak. A negyedik emeleten sok-sok porcelánnal teli szobán áthaladva pillanthatja meg az ember ezt a lélegzetállító uasz-jogart. Ez a nagyméretű jogar az egyiptomi fajansz tárgyak egyik legnagyobbika. Türkiz árnyalatát a hozzá adott réz adja. A jogar az isteni hatalom megtestesítője. Darabokban került elő egy templomban. Állatfeje úgy tűnik Széth-et ábrázolja, egyébként kezecskéi is voltak, de azok nem sokkal a könyök alatt letörtek és mára elvesztek.





Hápi kvarcit szobra. III. Átmeneti kor, 22. dinasztia (kb. i.e. 945 – 712).

Panehszy szobra. Bár a kincstárfelügyelő más emlékekről is ismert, de ez a szobor az egyetlen, ahol apját is megnevezik, aki Ramosze volt.  Újbirodalom, 19. dinasztia.

Fajansz uasz-jogar. A rajta olvasható felirat II. Amenhotepet nevezi meg, aki az Újbirodalomban, a 18. dinasztia idején uralkodott (kb. i. e. 1427 - 1400).


 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2019.10.28.

Utoljára szerkesztve: 2021.01.08.