2. dinasztia

(kb. i.e. 2890 - 2686)[1]

 

Manethón munkáinak Eusebius általi átirata szerint az 2. dinasztia 9 királyból állt, akik Thiniszből kormányoztak és összesen 297 éven át uralkodtak, Africanus verziója szerint viszont a dinasztia 9 királya összesen 302 éven uralkodott.

 

Jelenlegi ismereteink szerint hat uralkodója volt a 2. dinasztiának, amely körülbelül egy 200 éves időszakot ölel fel, de meg kell jegyezni, hogy nagyon kevés a fennmaradt régészeti és írásos forrás. Ezek közé tartozik egy Hotep-dif nevű pap szobra, amelyen az első három uralkodó neve szerepel: Hotepszehemui, Raneb és Ninetjer.

Hotepszehemuiról nagyon keveset tudunk. A nevével ellátott pecsételőket találtak Szakkarában, Unasz (5. dinasztia) piramisának közelében. Elképzelhető, hogy ez arra utal, hogy temetkezési helye a közelben lehet. Elődei sírja Abüdoszban van, de az övének ott nincs nyoma. Manethón szerint 38 évig uralkodott, emellett említést tesz arról, hogy ezalatt egy érdekes esemény is történt, mégpedig hogy egy hatalmas szakadék nyílt Bubasztiszban, mely sok embert nyelt el[2].

Utódja Ráneb Manethón szerint 39 éven át ült Egyiptom trónján, de róla sem tudunk sokkal többet, mint elődjéről. Szintén pecséthengerek kerültek elő a nevével Unisz piramisának közelében,Szakkarában. Abüdoszban pedig egy gránit sztélét találtak, melyen szerekhbe írt neve olvasható. Manethón szerint Ráneb vezette be a mendészi kos és a szent Mnevisz-bika kultuszát Héliopoliszban, a Napisten kultuszközpontjában, valamint Memphiszben az Ápisz-bika kultuszát. Az egyiptológusok úgy gondolják, hogy utóbbi kultusz bevezetése egy korábbi uralkodóhoz köthető, mert már említik egy Den uralkodására datálható sztélén.

Manetho szerint a harmadik király Ninetjer 47 évig uralkodott. A Palermói kövön a 6. és 26. uralkodási évek közötti eseményeket jegyezték fel, például istenek tiszteletére tartott ünnepségeket, az Ápisz bika futását a 9. évben, a 15. évben pedig a későbbi utód, Haszehemui születése szerepel, a 23. évben egy hadjáratról tesznek említést.  Manetho megjegyzi, hogy Ninetjer uralkodása idején lépett hatályba egy olyan törvény, mely szerint nők is betölthetik a fáraói hivatalt, talán azért hozta ezt a rendelkezést az uralkodó, mert a fiú örökös viszonylag későn született meg és ezért lehetővé szerette volna tenni, hogy leány gyermeke örökölje a trónt. Az ókori egyiptomiak hite szerint az uralkodó azonban Hórusszal azonos ezért nők Egyiptom történetében csak nagyon ritkán töltötték be ezt a pozíciót. Van rá egyébként korábbi példa Merneith személyében.

A dinasztia negyedik királya Szekhemib néven foglalta el a trónt és 17 éven át uralkodott. Ez idő alatt valamiféle belső viszály tört ki. A konfliktus feltehetőleg politikai-isteni természetű volt, amelyet Hórusz és Széth az országért vívott mitologikus küzdelméhez hasonlítottak. Ennek eredményeként Szekhemib a nevét Peribszenre változtatta és a szerekh tetejére Széth állatát vésette. Ez talán arra utal, hogy Széth követői jutottak hatalomhoz. Peribszen sztéléje Abüdoszban kerül elő. Az őt követő Haszehemui valószínűleg diplomatikai okokból mindkét címerállatot szerepeltette a szerekhje felett.

Manetho szerint egyébként a két király között még három uralkodó volt trónon: Szendji, Netjerka, és Neferkaré, akikhez 41, 17, és 25 uralkodási évet társít. Hozzájuk kapcsolódó régészeti leletek idáig nem kerültek elő.

Haszehemui volt a dinasztia utolsó királya, habár egyes egyiptológusok úgy vélik, hogy volt egy közvetlen elődje Haszehem néven, mások úgy gondolják, hogy a két név egyazon személyhez tartozik, aki 30 éven keresztül vezette az országot. Ezen elmélet szerint Haszehem akkor változtatott nevet, mikor több lázadást leverve újraegyesítette Egyiptomot. Egy kőedényen fennmaradt felirat alapján észak támadt délre. A megölt északiak száma 47 209 és Haszehemui két ülőszobrának talapzatán is megörökítették őket kicsavarodott testtel. Az egyik szobor palából készült, a másik mészkőből, mindkettő Hierakónpoliszból származik és a király a heb-szed köpenyt viseli rajtuk, illetve a felső-egyiptomi Fehér koronát, valószínűleg ez is az Alsó-Egyiptom felett aratott győzelemre utal. Haszehemui sírja Abüdoszban található. Sajnos sírrablók fosztották ki, de elkerülte a figyelmüket egy királyi bot, mely aranyból, rézből és kalcedonból készült, valamint pár finoman megmunkált kőedény, amelyeknek a fedele aranylemezből van. Úgy vélik Haszemhemui egy északi hercegnőt vett feleségül, hogy elmélyítse a jó kapcsolatot Hórusz és Széth követői között. A királynét Nimaathapinak hívták, és egy edényen szereplő pecsétlenyomat a király anyjának nevezi, a 3. dinasztia uralkodói őt tartották ősanyjuknak.

 

A második dinasztia családi kapcsolatairól szinte semmit sem tudunk. Hotepszekhemuinak valószínűleg volt egy Perneb nevű fia. Haszekhemui esetében pedig nagyon valószínű, hogy Nimaathapi királynétól született fia a későbbi Dzsószer fáraó, a szakkarai lépcsőspiramis építtetője. És nem zárható ki az sem, hogy kettejük leánya Hotephernebti is, aki Dzsószer fáraó hitvese volt és „A király leánya” jelzővel is illették.

 

 

Uralkodó

A év hieroglif formája

Megjegyzés

Hotepszekhemui

 - A két hatalom békében van.

 

Raneb

 - Ré az úr.

 

Ninetjer

 - Isteni.

 

Széth-Peribszen

 

 - Minden szív reménye

Feltehetőleg azonos Hórusz Szekhemibbel

 - Szíve hatalmas

Haszehemui

 - A két hatalom megjelenik.

 

 

 

Képek:

 

 

Ninetjer szobrocskája Leidenben. Archaikus kor, 2. dinasztia.

 

 

 

 

Készítette: Maatkara és Nehebkau

Közzétéve: 2018.08.30.

 

 

Felhasznált irodalom:

Peter A. Clayton: Chronicle of the Pharaohs – The Reign-by-Reing Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt (Thames and Hudson, 1994)

Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest 2005)

W. G. Waddell – Manetho (Aberdeen University Press, 1964)

Aidan Dodson, Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt – A Genealogical Sourcebook of the Pharaohs (Thames & Hudson; 2004)

 


 

[1] A feltételezett kronológia Peter A. Clayton: Chronicle of the Pharaohs című könyvéből származik.

[2] Manethón leírása valószínűleg egy akkori földrengésről tudósít, mely sok helyi lakos halálát okozta.