Uadzset

Az ősi Pe [1] városának helyi istennője a Delta régióban, a 6. alsó egyiptomi nomoszban. Nevének jelentése: „A zöld”. Alsó-Egyiptom védelmezője és megtestesítője, a vörös koronával azonosítják. Felső-egyiptomi párja Nehbet keselyűistennő, a déli országrész patrónusa.

Szorosan kapcsolódott az uralkodóhoz, mivel a királyi titulatúrában Nehbettel együtt alkotja a „Két úrnő" nevet. Emelett ureuszként istenek és a király védelmezője. Erre utalnak olyan jelzői, mint a „Nagy, A láng úrnője” és a „Tüzes Hórusz-szem”. Védelmező és bajelháritó hatalma a Weretekau, vagyis „Nagy varázserejű” jelzőben is megnyilvánul. A későbbi szövegek a „Félelem úrnőjének” és a „Rettegés úrnőjének” nevezik. Katonai feliratok, mint például II. Ramszesz a kádesi csatáról szóló feliratai, úgy írják le őt, mint aki tüzes lehelletével elpusztítja a király ellenségeit. Nem csak félelmet keltett a királlyal szemben, hanem biztosította hatalmát és életerejét.

Úgy gondolták már gyermek korától védelmezi a fáraót, az Újbirodalom idején pedig már a királynő oltalmazójának is tartották.

Bizonyos fokú prioritásra utal Nehbettel szemben a „Két Ország Úrnője” és a wp(t)-tAwj jelzők[2].

A Koporsószövegek szerint az elhunytnak levegőt ad és megerősiti a nyakát. A Görög-római korban túlvilági szerepe bővült, Nehbettel együtt megtisztítja az elhunytat, átöleli, védelmezi és elűz tőle minden rosszat.

Már az Újbirodalomban azonositották Izisszel és Hórusz anyjának tekintették, a Késő korban pedig gyakran jelenik meg, amint Hórusz dajkálja a Delta beli Khemnis papiruszbozótjában. Ennek ábrázolása látható például a Denderai templomban. Izisszel való azonositásának köze lehet ahhoz, hogy Uadzset kultuszhelye és Khemnis papiruszerdeje a hagyomány szerint egymás szomszédságában található.

Mint a Napisten leánya és védelmezője megtestesíthette a Ré homlokán ülő kígyót és bal szemét is, emiatt számos oroszlánalakú istennővel is azonosították, és hozzájuk hasonlóan néha Nofertum anyjaként szerepel.

A görögök Létóval azonositották, aki Héra féltkenysége miatt egy tengeren úszó szigeten szülte meg Zeusztól fogant két gyermekét, Artemiszt és Apollónt.

Nehbet alsó-egyiptomi ellenpárjaként leggyakrabban ágaskodó kobraként jelenik meg, fején a vörös koronával vagy napkoronggal. Így örökíti meg egy Karnakban előkerült gránit szobor is, amelyen II. Amenhotep áll előtte.

Pszammetik (26. din) Butóban nagyméretű mészkőszobrot állítatott neki, mely ma a Pennsylvania Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumában látható. Az ágaskodó kobrának női feje van, hosszú, háromosztatú parókát visel és kettős tollkoronát szarvas napkoronggal, melyeknek ureusz-kígyókból álló talapzata van.

A Középbirodalomban, a Késő-korban és a Görög-római korban kígyófejű nőként is ábrázolták.

A Nehbettel való szoros kapcsolat miatt az ikonográfiájukban bizonyos összeolvadás zajlott le, így Uadzset megjelenhetett, mint keselyű, mint kígyófejű keselyű, és mint szárnyas kígyó is. A fehér koronát viselő kobra azonban általában Nehbetet jeleníti meg.

Mint „Ré szeme” megjelenhetett oroszlánfejű nőkét, teljesen oroszlán alakban, de ábrázolhatták oroszlánfejű kobraként is.

Lehetséges, hogy szintén az istennőt ábrázolja néhány papiruszjogar vagy papiruszoszlop ábrázolás és amulett, különösen akkor, ha egy kobra tekeredik rá. Ez az ábrázolásmód valószínűleg az Uadzset neve és az óegyiptomi papirusz szó közötti hasonlóságnak köszönhető.

Ábrázolták még teljesen ember alakban, mint például Neuszerré piramis-templomában (5. dinasztia), ahol karját a király köré fonja. Emellett ichneumon és sólyom alakban is megjelenítették.

Számos késő kori bronzszobor ábrázolja trónon ülő, oroszlánfejű nőként, fején napkoronggal és ureusszal. Ezek nagy része ichneumonok szarkofágja volt, mely állat a Késő-kortól az istennő szent állata volt.

Néhány ezek közül a szobrok közül „Isis lactans”-ként örökiti meg, amint ölében tartja a gyermek Hóruszt.

Uadzset legjelentősebb kultuszközpontja a Delta észak-nyugati részén Pe városa, amelyet a görögök Butónak[3] neveztek el. Szentélyét „pr-nw”-nak, vagyis a „Láng házának” nevezték, eredete a predinasztikus időkre vezethető vissza. A terület minden helyi szentélye ennek a mintájára készült. Úgy tűnik Sepszeszkaré (5. dinasztia) masztaba-sírja is ezt a formát mintázza. Az Óbirodalomtól ismerünk „pr-nw” szentély alakú királyi szarkofágot[4], mely a 18. dinasztia végén általánossá válik, mint péládul Tutankhamon négy halotti szentélye közül a legbelső. A későbbi korokban számos koporsó, szarkofág és más temetéshez kapcsolódó tároló is ilyen formát mintáz, szemléltetve, hogy az alsó-egyiptomi szentélyt főleg a temetési szférával kapcsolták össze. Ez a kapcsolat látszólag független volt magától Uadzsettől, az istennő mégis gyakran jelent meg a temetkezési dekorációban.

Tisztelték még a 18. és 19. alsó-egyiptomi nomoszban. A p.Anasztasi IV. szerint Per-Ramszesz északi részén volt egy neki szentelt templom. Az 5. dinasztia idején önálló kultusza volt a memhiszi nekropoliszban. Temploma volt a 10. felső egyiptomi nomoszban is, a nyugati parton, ahol Hathor ottani formájával azonosították.

2. Shabaka egy sztéléje, melyen az istennő Hórusz mögött állva jelenik meg.

Richard Wilkinson - The complete gods and goddesses af ancient Egypt (Thames & Hudson, London 2003.)

Leitz - Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen Band II (Orientalia Lovaniensia Analecta 111, 2002.)

[1] Egyik városrésze Dep, ezen a néven is gyakran szerepel a szövegekben.

[2] Pontos jelentése még nem tisztázott, „Aki megnyitja a Két Országot”, vagy „Aki igazitja a Két Országot”, vagy „Aki elhatárolja a Két Országot”.

[3] A modern Tell el-Fara'in.

[4]


Jelenet I. Széthi abüdoszi templomából. Hórusz és Thoth a Felső- és Alsó-Egyiptom címernövényeit összekötve egyesítik a Két Országot. Az uralkodót balról Uadzset, jobbról Nehbet öleli át.	A Honszunak áldozatot bemutató IV. Ramszeszt az oroszlánfejű Uadzset védelmezi. Karnak, Honszu templom.	Az istennő keselyűfejű kígyóként. Karnak, Open Air Múzeum.